1-arany | araro-bemut | benez-cimbo | cime-duhos | dulev-elove | elovo-fakly | fako--folem | folfe-gyero | gyert-hemne | hempe-inton | ipark-karty | karu-kinyi | kinyo-kotro | kotta-lerak | leraz-meggy | megha-milli | miloi-nyarf | nyarg-orsza | ortod-predi | prem-sarok | saru-szele | szeli-tanal | tanar-tottu | totyo-valto | valts-zarni | zarod-zuzog
Part
5532 I | asszony, erős lábú és erős karú. A rékli szinte repedt a
5533 III | érzelemnek szent magasságába. A karunk megerősödik tőle. A szemünk
5534 I | őneki őrnagy kérője is. Egy kassai őrnagy. Ugye Klotild? Azzal
5535 I | karon fogott, bekísért a kastélyába.~A manó vigye el, hogy szabadulok
5536 I | soha nem fordultam meg a kastélyában. Sajnálom, most se tehetem.~
5537 I | többet ér nekünk egy új kastélynál. Egy rozoga vén kút érdekesebb
5538 I | lehetett látni a négytornyú vén kastélyt, a gróf felszólt a kocsisnak,
5539 I | gróf a falu végén. A grófi kastélytól a falu közepéig széles fasor
5540 I | csak három hetet töltött a kaszárnyában.~Sári hosszan nézte a fiatalembert.~
5541 I | A makk persze a nemzeti kaszinó kiejtésével inkább máknak
5542 I | is akkor szabadultak rá a kaszinói könyvtár regényeire. Gyuri
5543 I | megelevenültek. Kedvetlen arcok kászolódtak elő, s ki teljes ruhában,
5544 I | vallásommal, mióta az utolsó katakétám szeme elől eltűntem, de
5545 I | alól kikerült rossz Szent Katalin-kép érdekesebb nekik Milé Angeluszánál,
5546 I | papunkhoz és tanult tőle katekizmust, keresztvetést, imádkozást.~
5547 I | kettőjük között elszállott egy katica-bogár. A gróf kezét a gyerek fejére
5548 IV | Doktor Gizella~~~~In: Két katicabogár 1906, Singer és Wolfner~~~~~~
5549 I | végállomás felé.~Megnézem a katonai térképen, hol a tanyája?
5550 II | Ezt azok a bocskoros katonák cselekszik, akiknek a zászlaját
5551 I | csevegett. Mondta, hogy a katonaságnál megszokta a tízórait, és
5552 II | Körülötte sok pap, sok katonatiszt, sok katona.~Hadi zászlót
5553 I | séta az is, ha az ember kaucsukvéges botra támaszkodva botorkál
5554 II | S fölöttük hollók serege kavargott.~Szent Péter szeméből ki
5555 III | foglalkoztam és holmi operaeszmék kavarogtak a fejemben. Szinte a felhúrozott
5556 I | fösvény.)~A Prádónak egy kis kávéháza előtt ültem, a terasz hűvösén.
5557 I | megvacsorázunk és elmegyünk a kávéházba.~- Magam futok el! - feleltem
5558 I | dalos mozi volt hirdetve a kávéházban, és a három jó család odaígérkezett.~
5559 I | festő, aki valamelyik pesti kávéházból úgy indult ki Pilis-Bagosra,
5560 I | Petinek az eresz alá tették a kávéját, zsámolyra. S a bögre eldőlt;
5561 I | legszebb poharak, sótartók és kávés-ibrikek az üvegesboltból a pékházba.
5562 I | fekete, inkább barna, szinte kávészínű, sőt drappszínű. És a derekát
5563 I | beletette a koporsóba a leány kebelére azt az eltépett Mária-képet.~
5564 II | fölemeli a fejét és ziháló kebellel valami olyan bús és erőteljes
5565 I | is olyan a szava, mint a kecskének.~Hallgatom. Mekeg jajgatósan.~
5566 I | elmosolyodva. Megtenném csupán a kedvedért is, hogy megpróbálnám a
5567 I | a koma -, hát nem rontom kedvedet, megkóstolom.~És hát kortyint.
5568 I | fordult:~- Tudom, hogy nem kedveled a zongorát. De éppen azért,
5569 I | ökörcímerrel. De nem volt akkor kedvem, hogy ezen az elnevezésen
5570 II | meg kell neki hagyni, hogy kedves-lelkű leány volt. Mikor a szemével
5571 I | vette fel, amelyik néki kedvesebb volt. Ugye Klotild?~Meglöktem
5572 I | nézett:~- Zongorázz valamit kedvesem a vendégünknek.~S hozzám
5573 I | fehér nyulacskám! - mondtam kedveskedőn -, te gondos kis háziasszony!~
5574 I | terjengett. A szeme megélénkült. Kedvét találta egy szarkában, amely
5575 I | előbbi vacsorán! A dühös kedvetlenségét énirántam! A boldog hullámot,
5576 I | európai, aki hozzájutottam.~Kedvtelenül verte le a szivarja hamuját.
5577 II | tettem volna, ha odaadom a kefekötőnek, hogy csináljon belőle pemzlit.
5578 I | meg nem nyírták, meg nem kefélték.~De mért is nem eszi a bolond
5579 II | a szeme kedvéért meg is kegyelmezek az arcképének. (Felveszi.)~
5580 II | érő meztelen lábakkal, és kegyetlenül husángolta a szamarat.~Ez
5581 II | mint ez a szó, de annyi kéjben, mint amennyi e szóban van!~
5582 II | de annak a pillanatnak kéjében összeolvadt előttem az örökkévalóság.~
5583 II | falatot talál, az élvezetek kéjes lassúságával pillogat, és
5584 I | és más efféle feliratok; kék-üveg, sárga-üveg, fehér-üveg,
5585 I | némák volnának. A leány hol kékbe volt öltözve, hol rózsaszínbe,
5586 I | játszanak. A távolban hegyek kékelnek. Csönd és békesség a világ.~
5587 I | olyanforma készítmény, valami kékes porban.~- Ez az, - mondotta
5588 I | pelyheken át, öles nagyságú, kékes-fehér kereszt világlik feléje.~
5589 II | rajban csillannak elő a kékesen sötét magasságokból az égi
5590 I | szilváskert. A tó tojásdad kékfekete tükörlap, s benne is mélyen
5591 II | tengerszem, csupán az ég kékjét tükrözi vissza.~Azonban
5592 I | hogyha járok,~a fakadó fák, kéklő ég alatt,~mikor az Évn a
5593 I | megvan-e még a makroncás kékpej, amely őt annyiszor ragadta
5594 I | A kisasszony fehérbabos kékruhában ült ottan, előtte egy szalmakalapos
5595 II | bágyadtan mutatott a falra. S kékülő ajka alig hallhatóan rebegte:~-
5596 I | szólítják a biblia-órán, Sári kel föl helyette, s ha Sárit
5597 I | Fel! A százasok napja!~Kelek. Gondolkodok.~Egyszercsak
5598 I | felelte nyugodtan a szabó.~- Kelepcébe került - szólt a cigányasszony.~
5599 IV | legelső írása (1881. május 1. keletkezési dátummal).~~~~~~A mintaember~~~~
5600 IV | jóval a megjelentetés előtt keletkezett, később némi változtatással
5601 I | Valamennyien letérdeltek arccal keletnek. A porban mosogatták a kezüket,
5602 I | érte! Barátom, mit hoztam Keletről! Érdekelni fog, téged igen
5603 I | szavad apám?~- Ez! És most kelj fel, ne térdelj itt előttem,
5604 II | borostyánszopókát, nem kell-e még tollal kitisztítani?~-
5605 Gardon| az időrendiségnek. Sokkal kellemetlenebb, hogy az alapvető filológiai
5606 I | Olgához, ha nem történik az a kellemetlenség!~Mégis bemegy. Talán már
5607 I | voltak azok a kis véres kellemetlenségei is, mert nem tűrte, ha valaki
5608 I | parancsolt, hogy egyenek.~Olyan kelletlenül ették a piskótát, mintha
5609 I | Azt. Ahogy a sánták lábra kelnek, vakok azt kiáltják: látok!
5610 I | tavasz első ibolyácskái~ott kélnek újra sírköve tövén.~És kék
5611 I | legkésőbb nyolckor fel kell kelnem.~- Maradj még legalább holnap.~-
5612 I | a banda magyar táncot, a kelnerek meg kifelé lökdöstek bennünket.~-
5613 I | Reggel, mikor föl akarták kelteni, halva találták az ágyában.~
5614 I | rongyossága bizalmatlanságot keltett mindenütt.~- Itt nincs szállás
5615 I | olyan vót, mintha terítőrül keltették volna föl. Avval mentegetődzött,
5616 I | tekintetők, mint a vetést keltő~márciusi nap meleg sugara...~
5617 II | ballagtak nagy feltűnést keltve, a gyerekhad kacagása és
5618 I | Annak a vizét télen a belső kemencék éjjel-nappal melegítették.~
5619 I | meg London~lármájától és kéményeitől.~No meg a hajam barna színétől,~
5620 I | cipőt, mert hiszen valóban keményes talpat szabott rá a suszter.
5621 I | Ahogy zúzogatom, valami keményre tapintok.~Könyv?~Nem.~De
5622 I | kőedény.~- Nekem valami kéményről is beszéltek. Van valami
5623 I | ássanak. Legelsőbben is egy kéményt találnak, és az be fog szakadni,
5624 I | engem, hogy úgy megbízhatok kendbe, akárha apám volna. Aztán
5625 I | voltak, fehérruhás szinte kenderszín szőke gyermekek, kis angora
5626 I | különösen; mindnek kék a szeme, kenderszínű a bajusza és gesztenyeszínű
5627 I | tavasszal mán elvetjük a kendert, amelyiknek az unokájából
5628 II | még utána szóltam:~- Hátha kendet most az Isten szamárrá változtatná,
5629 II | Valamennyinek a derekán övkendő, s a kendőben pöttyös díszű kések, pisztolyok.
5630 I | vászontarisznyákkal és kis kendőcsomolékokkal van teleaggatva. Az acatolók
5631 I | míg beküldhetek valakit kendőért...~- Ostobaság! Gyere a
5632 I | hogyan fog integetni elénk a kendőjével, s kinek a nyelve lesz olyan
5633 I | Én? Mért vetted magadra a kendőmet? Mért vetted magadra, ha
5634 I | A haja szabadon hullt a kendőn át a hátára.~- Óh te szegény
5635 I | vasalót, a pillantása a kendőre esik. Magára teríti. Illegeti
5636 I | benne. A piros virágok piros kendős lányok. A sárga virágok
5637 I | kalaposok közt a bakterfiú, és a kendősök közt a leány.~Fiúk és lányok
5638 I | embert kér vezetőjének. Kendre gondoltam. Kend a városban
5639 I | gyökerek és undok-szagú kenőcsök, mindenféle egybekeveredett
5640 I | ruhát próbált, gyönyörű kénszín-sárga, indiai selyemruhát. S a
5641 II | szamarait, s ha Sault ezért kente Salamon királlyá, mert a
5642 I | büszke arccal szelt ismét a kenyérből.~- Pap leszek, mert jó tanuló
5643 I | vallásosság nem volt mindennapi kenyerem. Az ember nem foglalkozik
5644 I | Legyek az arcán, a kezén, a kenyerén. Bánja is ő, eszik, szinte
5645 I | hogy szórakozottságomban a kenyérszelet helyett a kenyérszelő kést
5646 I | hogy megvan a mindennapi kenyerünk ebben a szegény földi világban.~
5647 I | Add meg a mi mindennapi kenyerünket, - ott annyira elkanyarodnak
5648 I | A szeme csupa víz.~Gyuri kényszeredetten nevetett.~- A folyosó olyan
5649 II | meg itten idők végeiglen? Kényszerítlek téged Isten országa szélén,
5650 II | átviharoztatják hangjukat, kénytelen vagyok konstatálni, hogy
5651 I | pedig be volt kormozva a képe. A gyerek meg ki akart futni,
5652 I | bába.~S a királyfi csak képedez szegény:~„De megrútult.
5653 I | szemöldökei összevonultak. Képedezett.~Már akkor Sári is könnyezve
5654 I | No, ez szörnyűség! - képedezik a pékné. Bizonyosan valamelyik
5655 I | gazdája lesz.~De én csak képedeztem.~- Hát a böcsület? - mondok.~
5656 I | amint iszik. Acélmetszetű képek voltak eredetileg, de a
5657 II | szobát, és ábrándjaink bűvös képekkel festék a jövőt. Ajkunk hallgatott,
5658 I | akkoriban festettem azt a képemet, amely erdőben pihenő kurucokat
5659 I | Közbe-közbe ivogattunk is képesint.~De gyött megint a kocsis:
5660 I | Újidőket, Életet, más efféle képeslapokat.~De akkor már volt helyette
5661 I | rámfordította. Olyan különösképpen nézett, mintha nagy rosszalással
5662 I | rózsaszínruhás leány... képrámába illő látvány volt.~Az uraság
5663 I | Rábámul a leányára meg a képre. Az arca haragtól torzul
5664 I | érdekelnek, csak akinek képtár gyanánt hevernek az emlékezetében
5665 Gardon| egyébként igaz) kitételek miatt. Képtelenek vagyunk megérteni, hogy
5666 II | lett, vagy országgyűlési képviselő. Amelyik harangot hozott,
5667 I | állig fekete posztóval. Képzelem, milyen festői lehetett
5668 I | ilyeneket s átélni más. Mert a képzelet könnyen megfesti a nagy
5669 II | mit bortól felizgatott képzeletem szült!~- Ördög bújjék beléd! -
5670 I | a világ.~Ballagdálok.~A képzelettársulásnak nem tudom micsoda bolond
5671 I | róla; szegény kuzinom... Képzelheti, hogy összetörte... Ha a
5672 I | hullámzást, de az olvasó sohse képzeli hozzá azt a csontmetsző
5673 I | bál a szomszéd faluban. Képzelje, micsoda bosszúság! Bőre
5674 I | Aztán közeledett...~- Képzelődtél.~- Nem. Tisztán hallottam.
5675 I | tele. Ilyen lábú embernek képzeltem Kinizsi Pált. Az ilyen ember
5676 I | Festő ez az úr. Okos embert kér vezetőjének. Kendre gondoltam.
5677 I | egyfolytában alig mondott. Kérdésekkel kellett belőle kiszedni,
5678 I | volt, mégsem igen evett. A kérdésekre hibásan felelt.~Sári már
5679 I | az én leírásom, ha minden kérdésemet és minden feleletét leírnám.
5680 II | kell ugrasztani, hogy a kérdésére feleljek. Mert a falusi
5681 I | nyugodtan, komolyan ismételte a kérdését.~- Mit látsz amott a csűrnek
5682 III | nyelvi gazdagságában mindig a kérdésnek megfelelően válaszol még
5683 I | élek? - kiáltja a leány.~A kérdésre a fiú is abbahagyja az acatolást,
5684 I | kullogott elő.~- Eredj Baráthoz. Kérdezd meg, hogy miért nem hozta
5685 II | azzal az édes lágy hangjával kérdezé: „Nos?” - Én reszkettem.~„
5686 I | gazdag, gazdag. És makacsul kérdezed, mért, hogy az emberiség
5687 II | panaszosan szólott:~- Te kérdezed-e a különbségeket? Te, aki
5688 II | emberek méltán megdöbbenéssel kérdezhetik: mit higgyen hát már az
5689 I | én kezdtem:~- Nincs kitől kérdezhetném a nevét.~- Erzsébet - felelte
5690 II | ágya elé.~- Megmarad-e? - kérdezik a könnyező szemek.~S a fejedelemmé
5691 I | akár szőlőt, egyszerre azt kérdeznék, hogy mibül?~A kocsis legyint:~-
5692 I | éneke.~- Honnan, ha szabad kérdeznem? S hova?~Elmosolyodva néznek
5693 I | kincsekről.~És csodálkozón, kérdezőn, hidegen nézett reám.~A
5694 I | gyereket és Baksáné után kérdezősködött, hogy melyik ház az övé.~
5695 I | egy szót sem szól!~- Nem kérdeztek.~- Hát mi a véleménye?~-
5696 I | úgy esett be.~Lefektetik, kérdik, hogy mi a baja.~- Jaj,
5697 I | kell! Nem kell!~Az anya kérdőjelekké változott:~- Dehát miért?
5698 III | vetem ide, hogy a magyar a kérdőmondat sarokszavával vagy határozószóval
5699 I | gondolkodóbb a szokottnál.~Sári kérdőn néz rá. Olga azonban kerüli
5700 I | csakúgy ott kell állania a kerék mellett, mint jóidőben;
5701 I | föltette az egyik lábát a kerékagyra, és a tűz odasugárzó világosságánál
5702 I | arra fordult a gondolataim kereke, hogy mit írjak neki?~Közben
5703 I | semmi rosszat! Annyi baj se kerekedne ebbűl, mint amennyi egy
5704 I | egymást.~A pék bemutatta:~- Kerekes vagy Karikás, mi is?~- Karikás
5705 I | Vergil? Homérosz? Dante?~Kerékküllőre tapadt porszemek~az Idő
5706 I | Magas sem néztem rendes kerekű embernek. De miből gondolod?~-
5707 I | muzsikált. A sok német szolgáló keréngőt táncolt, mert ott másképpen
5708 III | nojszen megindulnak az eleven kereplők, a vénasszonyok gyakorlott
5709 II | önkénytelenül is ajakát keresem... Milyen szép, aranyszínű
5710 I | mondja neki a pap -, egy kis kereset akadna itt. Ez a festő úr
5711 II | felelte verejtékezve a kereskedő. - Elmegyek érte. Allah
5712 II | tekintessék.~Hümmögve nézett a kereskedőre:~- Eszerint te gyilkos vagy!~
5713 I | imádkozok. De mikor arra a kérésre jutok: Add meg a mi mindennapi
5714 II | pedig csak Pápára mentem, a keresztapám hítt meg disznótorra...~
5715 I | sötétzöld vetés. Aztán egy keresztben elvonuló fehérlő akácfasor,
5716 II | kádi a vörös selyempárnán keresztbevetett lábbal. Szeme a nagy sárgarezes
5717 II | noteszának a tábláján egy keresztecske volt a dísz, az ördögének
5718 II | eltátotta a száját.~- Mikor keresztelkedtek volna meg?~- Az imént.~-
5719 I | megszülettek, meg kellett őket keresztelnünk. Mer igen gyengécskék voltak.
5720 I | milyen jó, hogy Árpádnak kereszteltek. Csak Erzsikével ünnepelek
5721 I | egyszer mondta, hogy mért kereszteltettük német névre? Igaz-e, Klotild?
5722 II | be! Hát meg vannak ezek keresztelve?~- Meg!~Sátán eltátotta
5723 II | hogy nagyságod valóban keresztény-e?~Az asszony félvállról feleli:~-
5724 II | vállalkozást; én állítok ezer keresztényt egy ördöghitű ellen, mert
5725 I | ugyan nincs a nyakában, de keresztesvégű bot van nála. Harmincéves
5726 I | Szinte bosszantott már a keresztjével. Az efféle emberek csak
5727 I | fordítva: mintha a gyűrűvel~keresztlevelet is cseréltünk volna.~Nem
5728 II | A kissé előre dőlő íves keresztről mintha a saját árnyékát
5729 II | mosolyogtál a könnyeiden keresztül, mint az ég, midőn napsugárral
5730 I | egyszercsak elém vetődik keresztül-át az úton egy nagy, hosszú
5731 I | el Keszegnek, máskülönben Keresztúry László volt a becsületes
5732 I | tanult tőle katekizmust, keresztvetést, imádkozást.~Minderről otthon
5733 I | vettem fel az, üdvözítő keresztvizet. De már azelőtt is hittem
5734 I | VON):~Darabig talán:~üres keret, melyből a kép kihullt...~
5735 I | No, Bálint - aszongya -, kérezkedj ki te is, máma gerófok leszünk.~
5736 I | fiambúl nem lesz pap, csak kérges kezű paraszt, mint én vagyok.
5737 II | fogni, hogy a nyulakat el ne kergesse a puskánk elől. Marci bátyám
5738 II | különféle vad gondolatok kergették egymást az agyamban.~A vidéken,
5739 II | kert. Ott sétálgattunk, kergettük együtt a pillangókat.~Egy
5740 III | mondja például Barcza:~- Kergülnek-e?~A másik erre fölpillant.~
5741 I | minden időben. Az anyja arra kéri, hogy várja őt reggel az
5742 I | Hát Etelt szógálatra kérik - kezdi Pócsi gazda. - Itt
5743 I | Keszeg úr, zongorázzon valami keringőt!~- Keszeg úr, fényképezzen
5744 I | hogy a hegyet körül kell keríteni, mások meg pópát akartak
5745 I | festésre, különösen az a dőlt kerítés, az a megbarnult szalmakazal.
5746 I | sem, beleszorult a feje a kerítésbe. Ezt bizonyosan megint ő
5747 I | A kocsikat, szekereket kerítésbe-körbe állították. A lovakat kipányvázták
5748 I | háztetőket, és döntötték ki a kerítéseket. A falombok recsegve törtek
5749 I | szomszédba, egy fehérrácsos kerítésű udvaron!~Tovább mán aztán
5750 II | felelt:~- Eredj a kádihoz. Kérj büntetést. Ha kiálltad a
5751 I | pék megbőszült:~- Eredj! Kérleld meg!~S belépett maga is
5752 I | volna valami altatószert kérnem, brómot vagy aszpirint.
5753 I | születnem kellene, arra kérném a jó Istent, hogy mihelyst
5754 I | hadnaggyal! Volt őneki őrnagy kérője is. Egy kassai őrnagy. Ugye
5755 II | rajzik elő a csűrökből és a kertekből a gyerekhad is.~- Nini,
5756 I | Megismerem a rózsát, hogy az én kertemből való. De nem gondoltam vele
5757 I | istállóba, én meg elosonok a kerten át, mint az árnyék.~No,
5758 I | gyermek.”~---------------~„A kertésszel majdnem összevesztem. Elfelejtett
5759 I | rájárnak, ha nem őrködik a kertész. Persze ilyenkor kinek is
5760 I | üldögélve horgászott, míg a kertészbojtár gilisztákat szedett a kövek
5761 I | vagy jegyzőékhez, vagy kertészékhez, azt rendjén valónak tekintették.~
5762 I | kegyes újságokat olvasott. Kertészkedett is nyarankint a kis házi
5763 I | nyargalászik, hát elmentem a kertjébe, hogy megszedjem az almafáját.
5764 I | valami hárman a Fodorék kertjéből lestük, hogy mi lesz.~Baksáné,
5765 I | ma néznem a Palacio Real kertjét, mert az időm szinte órákra
5766 I | A ház dombocskán van. A kertnek meg jó.~- Én nem akarok
5767 I | annyi hó, csak épp hogy kerülgetnem kellett a tisztásokat, meg
5768 II | porcelánbabáké!~Egy darabig kerülgettem. Mindig közelebb mentem
5769 I | is olyan hosszúkás. Hogy kerülhettek össze?~- Máris disputálnak -
5770 I | Alig is vártam, hogy kívül kerüljek az ajtón! De adott is aztán
5771 I | Azok is csakhamar fölém kerülnek. Oly könnyen szállnak, mint
5772 I | találkozott. A templomban kerültek egymás mellé. Mert Bathóné
5773 II | nekem igazság.~- Éppen nem kérünk a te igazságaidból. Azt
5774 I | A kocsis lekoccantja a kése fokával az üvegnek a nyakát.
5775 II | a kendőben pöttyös díszű kések, pisztolyok. S az úton ágyús
5776 I | pedig újra szól:~- Miért késel? Neked nincs helyed többé
5777 II | napja lévén, el is volt keseredve, hogy ilyen rosszul kezdődik
5778 I | feleségem rítt. A fiam is. Én is keseregtem.~Azt mondtam persze, hogy
5779 I | kitalálta, mit hazudjon - kesergett Olga.~- Nem, ezt nem bírom
5780 III | ha az indulóütemeket egy kesergő ábránd meg-megálló ütemeire
5781 I | kedvvel fúvogattam a gyönyörű kesergőket, hogy a házigazdám majdnem
5782 III | szeméből.~- Hol vetted ezt a kesergőt? - kérdezte a cigánytól.~-
5783 I | botját vagy nyúlt a fanyelű késért a csizmaszárába.~És a falu
5784 II | arcodon, Tercsi, hervadt keserűlapu sárgállik bánatos pitypangok
5785 I | Lukács leülte a rovást keserűség nélkül.~Lukács tehát benyitja
5786 II | kétséges, hogy Tóth Antal a keserűségben, vagy talán a szégyen előérzetében
5787 II | majdnem eldobta a noteszát keserűségében.~Azonban mégiscsak visszadugta
5788 I | meg volt terhelve az átélt keservekkel, hogysem a kárpitokkal is
5789 I | kiskecske rámnéz. Sír még keservesebben.~Pattintok neki:~- Giduka!
5790 I | Nem.~És újra sír a leány keservesen.~- Vége mindennek! - sírja. -
5791 I | ujjnyival is magasabb és az arca keskenyebb. Aztán hát Olga indulatosabb,
5792 III | csinálnod!~- Nem lehet. Késő már!~Felelet helyett kifordult
5793 I | bizony. Nem sokkal lehet későbbi a világ teremtésénél.~Néztem.~-
5794 I | megbontotta.~De a nagyságos úrék késtek. Talán bent maradtak vacsorára
5795 I | ember. Azért is nevezték el Keszegnek, máskülönben Keresztúry
5796 II | Délelőtt. Éppen most készítette el az anyjukom.~- Helyes -
5797 I | a szeméről. Törülgeti a keszkenőjében.~- Csak mondd lelkem, mondd.~-
5798 I | megbecsülte egy tekintettel a készséget. Oda is lépett és megemelte.~-
5799 II | angyalformája szerelemimára készteti szívemet! Aztán az orra,
5800 I | a keze kék volt, mintha kesztyű volna rajta.~A mészáros
5801 I | szelíden.~A főispánné levonta a kesztyűit, s mosolyogva fordult hozzám:~-
5802 I | írják... Maga Flammárion is készül ide. Éppen jókor értesültünk
5803 I | ti is készültök...~- Hova készülnénk? Dehogy készülünk.~- Bálba.~-
5804 II | utána.~S ím, a fejedelem is készülődik.~Szegen a kard. Őmaga alatta
5805 II | kacagása és töklevél szárából készült dudáknak csúfondáros harsogása
5806 I | Lehetetlen. Aztán hát ti is készültök...~- Hova készülnénk? Dehogy
5807 I | Hova készülnénk? Dehogy készülünk.~- Bálba.~- Bálba? Micsoda
5808 I | otthon nem tudtak semmit. A két-öreg nem járt társaságba, se
5809 I | órája láncán lóg a zsidónak. Kétágú aranylánc az. Egyiken az
5810 I | Az agg szabónak szinte kétakkorára nyúlt a nyaka, ahogy a jövevényt
5811 I | húzza a cérnát, s kihúz egy kétaraszos fekete cérnát a zsemlyéből.~-
5812 I | No ugye? De a férfiak oly kételkedők.~Bifszteket rendelt, és
5813 I | férjhez.~Hanem aztán mikor kétesztendős házasok voltak, az asszony
5814 I | kaparásznak.~Az egyik ajtó előtt kétéves forma nagyhasú kisgyermek,
5815 I | tizenkét esztendő alatt kétezer forintot takarított meg.
5816 I | hogyan igazodik el ebben a kétféle beszédben?~- Nekem megvan,
5817 I | állomáson, és kísérje el a kéthalmi kastélyba.~Mi jutott az
5818 I | ásít,~de nagyságomban sohse kétkedett!~S ha volnék trónról lelökött
5819 I | hogy úgy megkönnyezed?~Kétlábú hangyák rengeteg bolya.~
5820 I | meg a bort: hozassanak egy kétliteres palackkal ketten a szabóval,
5821 II | mentem hozzád, mert egy kétnapos utazásra kellett indulnom.
5822 I | bundával várt az állomáson. Jó kétóra szánkázás a majorjáig.~Örvendő
5823 Gardon| hitelességükhöz nem férhet kétség.~Mindebből következik, hogy
5824 I | vízbe veszett.~Az anyám kétségbeesése leírhatatlan volt. Vigasztalni
5825 I | a födélzeten dolgoztunk, kétségbeesetten kapaszkodtunk ide-oda, hogy
5826 II | szóval röstellte a dolgot, s kétségen kívül érezte, hogy régi
5827 II | Habár ez annyiban, mégis kétséges, hogy Tóth Antal a keserűségben,
5828 I | bajosan.~- De - aszongya -, ne kétségeskedjél. A lehetség most mán megvan.
5829 II | mutatkoztak nála, nem tette kétségessé.~Hát mondom, amint így behunyt
5830 I | napló! Miért égette el? Kétségtelen, hogy itt a magyarázata
5831 II | lassúságával pillogat, és kétszer-háromszor meglóbálja maga körül a
5832 I | vihar szaggatja, a tél fagya kétszeres erővel dermeszti.~Végignézett
5833 II | vele a tevémet. A kígyó ketté törött. A teve elfutott.~
5834 II | sebesültek, csonkítottak, kettéhasítottak. Többnyire asszonyok, gyermekek,
5835 I | kérdezett többet. A csöndben kettőjük között elszállott egy katica-bogár.
5836 I | Egyszer őket is, mind a kettőjüket. Aztán nagy, pajkos, rikoltozó
5837 I | ültem másnap, s délután kettőkor már kiszálltam a kis megállónál.~
5838 I | megfordulok, az arca mind a kettőnek egykedvű és illedelmes.~
5839 I | elalszik ő is, csak az óra ketyeg.~Egyszercsak veri a kilencet.~
5840 II | szerteszéjjel hevernek a kévék.~A szekérvezető, ha útban
5841 Gardon| hosszadalmas pereskedésbe keveredett műveinek teljhatalmú jogtulajdonosával,
5842 I | belekeveredett. Mindenbe bele keveredhetik a becsületes ember is, tekintetes
5843 I | amely miatt mások ártatlanul keverednének gyanúba. Nem volt-e ellensége,
5844 I | ismerkedned.~S elégült arccal kevergette a teáját.~- Ha érdekel a
5845 I | valaki egész nap moslékot keverne benne.~Hogy én lopjak, rablásba
5846 II | sajátosságos íz, amelyben össze van keverve a diótól kezdve minden fehér
5847 I | ezredes. De jó ember. Csak kevésbeszédű és sokat alvó. Délig is
5848 III | volt már miatta több vagy kevesebb baja.~Menjünk az intelligens
5849 III | a másik meg a „terágyát” keveselli, a harmadik azt mondja,
5850 I | délután sinkózott, megehült, keveselte a kóbászt. Rá haragszik
5851 I | hogy van?~- Már aludt is keveset - felelte a pék, - de az
5852 I | patron átázott volt, és csak kevéske puskapor lobbant fel benne.
5853 I | Valahol tán az adóját keveslik annak a földnek?~Ha legelőt
5854 I | hogy megmondja Olgának a kézcsókot. De hát Olga nem örülne
5855 I | Istent, hogy mihelyst hajóval kezdek játszani, veressen meg erősen
5856 II | önkéntelenül is kapkodni kezdék zsebemben, melyben szobakulcsomat
5857 II | persze megállt, s a bogáncsot kezdette élvezni.~Tóth Antal fölrebbent
5858 II | csakhogy egyszer már én is kezdhetem a jegyzést.~Azonban Sátán
5859 I | a térdét átfonva. - Itt kezdik vetni a rézkását.~- Rézkását? -
5860 I | meg a helyét, ahol életet kezdjen, virágozzon, magvazzon és
5861 I | Árpád is színész volt, kezdő színész. Egy kis vidéki
5862 I | éppen abba, csakhogy oldalt kezdtek ásni. Oldalról nem szakadhat
5863 I | beszélgettek.~A szabaduláson kezdték persze, hogyan lehetne a
5864 I | Aztán beültünk egy kocsmába, kezdtük tormás virslin. Ettünk tíz
5865 II | nekik magamat, beszélgetni kezdtünk.~- Én is tudom ám...~- Próbálja
5866 II | rongyos nagykendőbe. Csak a kezecskéje volt ki. Mozdult-e a keze?
5867 II | szájacskájába belefér. Még a kezecskéjével is belekapaszkodik.~- Haj
5868 II | körmöcskék vannak rajta. A te kezed, Tercsi, legfeljebb dagasztásra
5869 I | liliom való neked se már~a kezedbe, hanem főzőkanál.~Node mindegy:
5870 I | és íme, seb piroslott a kezefején is.~És akkor megrázkódott
5871 II | és a fejecskéjét a kis kezeire támasztva, kedves bánatossággal
5872 I | zivatar támadt. Láthatatlan kezek szaggattak háztetőket, és
5873 I | Erzsikét, bizonyos, hogy jó kezekben lesz. „~---------------~„
5874 II | lettek tele, és arcomra, kezemre úgy hullt a könny, mint
5875 I | betekerni.~A ruhájáról, kezének széles fehér körmeiről látszott,
5876 I | hajtotta a homlokát és a kezeszárán egy könnycsepp futott végig.~
5877 I | pörgekalapot, és odaszalad kezetcsókolni. Bizony nem szalad az, meg
5878 II | kérdeztem csudálkozva.~A kezével megvetően legyintve felelt:~-
5879 I | beszeszelt.~A rendőrtisztnél kézi lámpás volt, de azért a
5880 I | csak a tésúrnak a saját kezibe.~És akkor cselekesszük meg
5881 I | A tiszt belevilágított a kézilámpásával az arcukba.~Valami öt gyanús
5882 I | egy rendőr mégis átment a kézilámpással a női terembe. Egy másik
5883 I | ellenfelére.~A doktor egy kézintéssel kiküldötte a feleségét meg
5884 I | bizonnyal lelkedben is égett:~a kézirataid, drámáid, mindened.~Minő
5885 I | Sok még a dolgom.~S meleg kézszorítással vált el Sáritól is.~- Derék
5886 I | éltek egymás mellett.~A kezük már szinte rájárt, hogy
5887 I | olvasó, a derekukon szíj, a kezükben keresztes végű zarándokbot.~
5888 I | keletnek. A porban mosogatták a kezüket, arcukat, és hangosan illalláztak.~
5889 II | gyermek, csupa agg ember. Kezükön, lábukon kötél. Körülöttük
5890 I | leány töredezett hangja ki-kihallatszott, mint a gyónók gyónása a
5891 IV | Budapest Gárdonyi saját kiadása~~~~~~Ételek királya~~~~In:
5892 Gardon| Gárdonyi műveinek kiadásáról~Gárdonyi Gézának (1863-1922)
5893 Gardon| nézőpontjából közelítjük meg a kiadások történetét, rögtön magyarázatot
5894 I | az írást, a pohár bort is kiadatja. Utána mingyán beharangoznak.~
5895 Gardon| nem sok szerencséje volt kiadóival. Életében meglehetősen silány
5896 II | szenzációs hír hallatára, és kiáll a házak elé, a kapukba.
5897 I | ember... Mikor először volt kiállítás Pesten, nyolcvanötben, akkor
5898 Gardon| Életében meglehetősen silány kiállításban jelentek meg írásai és hosszadalmas
5899 II | És mindezt átszenvedtem, kiállottam érte, Tercsiért! A harminc
5900 II | kádihoz. Kérj büntetést. Ha kiálltad a büntetést, eloszlik a
5901 I | földnek összes tengereit; kiálltam viharokat, olyanokat, aminőkről
5902 I | a tengeren,~a hattyú rám kiált-e: - Hé, bitang,~ez a hajó,
5903 I | egyszerre. S mintha Olga kiáltana a távolból:~- A Nap én vagyok.~
5904 II | Tóth Antal szamarát!~Ez a kiáltás futja be forgószél gyanánt
5905 I | Odabent a másik szobában!~A kiáltásra Sári is benn termett. Vörös
5906 I | hallott?~- Valami különös kiáltást.~Legyintett:~- Az utcán
5907 I | föl a vagyonomon!~És így kiáltottak tovább. Voltak valami tizennégyen.
5908 I | megerősítette a gyanút.~- Zsidó! - kiáltották hárman is. - Zsidó! Ki kell
5909 I | tiszt szava. - Te Gazsi, kiálts be az asszonyokhoz, hogy
5910 I | feleltem keményen, szinte kiáltva.~Elképedten néztek rám mind
5911 I | cselédekre gondoltam, nehogy kibetűzzék. Mennyit vihognának rajta!~
5912 I | félórával előbb benyitott, hogy kibocsássa. Nagy meglepődésére ott
5913 III | szippant. S mikor a füstöt kibocsátotta, akkor feleli:~- Tíz, tizenkettő.~
5914 II | kisdedet meg a keblére teszi. Kibontja neki a mellét. A kis poronty,
5915 II | fityegett a hold, mint egy kibontott túrós palacsinta, és mindez
5916 II | jár-e valaki arra? Azután kibontotta a bejáratot tágra, és gyorsan
5917 I | másnap a tudósasszonyhoz és kibontották az asztalán a két kendő
5918 I | fehér rózsakoszorú. A haja kibontottan leng. Komoly és méltóságos.
5919 III | túrókat rak a rétesbe! Milyen kicsapongók a libái! És így tovább.~
5920 I | eltett melegített étel.~Kicserélt menyasszony: a kúti tündér~
5921 II | lélegzett. Az ajka száraz volt, kicserepesedett; arca, mint a sárga viasz.
5922 II | Tiszta azt is meg nem ette.~Kicsiholt. Beletette a taplót. Violaszínű
5923 II | baba van.~S odaadja a maga kicsijét a másiknak, a talált kisdedet
5924 I | aki egyszer, még egész kicsikorán egy pacsirta-fészket mutatott
5925 I | Etel egyszerre hirtelen kicsöppent a menyországból? Mi történt?~???~
5926 III | Hallgatott. Egyszercsak kicsordul a könny a szeméből.~- Hol
5927 I | szeleteket. Hivatalosan kiderítik, hogy a maga szándékából
5928 I | nyitott ablakhoz lépett. Kidobta a gittet.~A pék a fejét
5929 I | bennünket. Ki merte volna kiejteni a száján, hogy megszabadulunk?
5930 Gardon| következetesen fonetikusan, azaz kiejtés szerinti átírásban közölte.
5931 I | persze a nemzeti kaszinó kiejtésével inkább máknak hangzott,
5932 Gardon| főszövegből való önkényes kiemeléssel, sőt - amint azt Z. Szalai
5933 II | gyorsan visszatért.~A zsákokat kiemelgették a belső üregből a külsőbe.~
5934 I | hajónkat már távolról. Amint kiemelkedtünk az éghatáron, az ő fehér
5935 I | árnyékköröszt elmúlott előlem.~Mikor kiérek a faluból, megerősödik a
5936 I | alattam valami, megreccsenik, kiesik alulam a világ.~Esek!...
5937 I | iskolába jártak, egyszer kieszelték, hogy a tanulást is megosztják:
5938 II | vagy?~- Éhes.~- A kutya kiette a sonkát a tarisznyából.~
5939 I | takarodj ki a szobából!~Másnap kifaggattam belőle a kertben:~- Miért
5940 I | bámulás és bosszankodás kifejezése.~- Ez már mégis sok! - dörmögött
5941 II | nyomdokait. Néha a vidámságának kifejezést adott ugyan a lábaival,
5942 I | Mennyire kifejlődött egynéhány hónap alatt! Még
5943 II | belekapaszkodik a páncélderékba, kifeszíti a földből.~No, nehezen bírt
5944 I | olyan rongyos volt, hogy kifitogott belőle az újságrongy, amellyel
5945 II | gyesznaja is van! Egy-egy belőle kifizeti a költséget.~- Bezony, jó
5946 I | és szomorúan adogatta a kifliket a vevőknek.~S nem is beszéltek
5947 III | másiknak a stílusa ellen van kifogása, a harmadiknak a kalapja
5948 I | hallottam.~A százasok napja!~Kifordulok a istállóba, hát szakad
5949 I | nézése. „~---------------~„Kifordultam a szobából egy kottáért.
5950 I | a hörcsököt? Bizonyosan kifosztják. Még tán örülnek is, hogy
5951 I | juthatok ki.~Mi lesz mán most?~Kifosztják-e nélkülem a hörcsököt? Bizonyosan
5952 III | pipából, s miután a füstöt kifújta, a fejét lassan lógázva
5953 II | elégült arccal az öreg, és kigombolkozott a báránybundás kabátjából.~
5954 II | Kairóban megvettem tőled a kígyóbotot tíz piaszteren. Nekem a
5955 II | egy bűvész volt, egyiptomi kígyóbűvölő. Három hónappal előbb láttam
5956 I | volt, mint a fűből elnéző kígyóé.~- Kincseket? Nem hoztam
5957 I | konyhába szolgál. Az Örzse kigyön.~- Ki az?~- Levélhozó. Sürgetős
5958 I | előtt való vasárnap, ahogy kigyövünk a szentmiséről, odaszól
5959 II | kosarához léptem. Benne voltak a kígyók. Mind naja-haje. A kíváncsiság
5960 II | gondolkodásomban! Én nem akarok kígyóról gondolkodni. Nekem üzletem
5961 II | legkedvesebb formáját ölti fel: kígyóvá változik. Rátekergődzik
5962 III | megerősödik tőle. A szemünk kigyullad! Érezzük, hogy nagyobb szó
5963 II | követett el vagyon ellen való kihágást, mikor a harangozó kolbászgyűjteményét
5964 I | mindennap. Egyszer meglesték, kihallgatták, hogy mit beszél? Hát a
5965 I | csizmaszárából. A vízzel együtt kihull egy fényes vasú kés is.~
5966 I | sírástól, hogy a pillái is kihullottak. De lehet, hogy csak azért
5967 I | üres keret, melyből a kép kihullt...~Hát nem írok. Legfeljebb
5968 I | Majd beviszi, ha a vas kihűlt.~S vasalgatnak szerényen.~
5969 I | húzza, húzza a cérnát, s kihúz egy kétaraszos fekete cérnát
5970 III | Jajgatok barátom, aztán kihúzatom.~- Jól van plebános úr,
5971 I | csak nyakáig érne a víz, kihúznák és nevetnék. Egy rút nátha
5972 I | ijedtünk meg. A bagnétot is kihúztuk. De hiába, mert a sokaság
5973 I | kiment a boltból és Sári is kiillant. Üveges Gyuri negyedóra
5974 I | kacagott:~- Jaj!~- De előbb ezt kiisszuk - mondta vidáman az orvos. -
5975 I | rózsáskert a jövő évben is!~Kiitta a borát.~Én is kiittam.~
5976 I | is!~Kiitta a borát.~Én is kiittam.~Az asszony mosolygott és
5977 I | át a leány. Hogy ide-oda kijár, s elmegyen a boltba, vagy
5978 I | járd végig a bolondját, de kijelentem, hogy én apáddal ebben az
5979 I | megint nagygyűlést tartottak. Kijelöltek tíz erős embert, s azok
5980 I | bolti címfestő ecsetje alól kikerült rossz Szent Katalin-kép
5981 I | is kóborolnak már. Tudod kiket értek, a hiszékenységgel
5982 I | a századnak a folyamán,~kiknek beszéde selyemgombolyítás,~
5983 I | odautazott vasúton, mindig abba a kikötőbe, ahova a hajónk először
5984 I | erős szivarért. Az olyan kikötőben, ahol szivargyár van, bementem
5985 I | templomodba megyek, valahányszor kikötünk!~Mert amint mondtam, részeges
5986 Gardon| csavargók csapata a durva kiközösítéstől eljut a vétlen - egyébként
5987 I | egész éjszaka. Ijedtében kikottyantotta, hogy verseket írt. Mutassa
5988 I | A doktor egy kézintéssel kiküldötte a feleségét meg a szakácsnét
5989 II | alatt van valaki, az inge kilátszik. Szörnyű fehér alak.~Szédültem.~
5990 I | ketyeg.~Egyszercsak veri a kilencet.~Mozdulok. Fülelek. Odalopakodok
5991 II | diadalmasan. - Az eddigivel éppen kilencezerkilencszázkilencvenkilenc.~Szent
5992 I | mint ahogy a templomból kilépők hallgatnak percekig, míg
5993 I | zsidó szolgálója, az Örzse kileste, hova teszi a zsidó esténkint
5994 II | tatják a lányok a patika kilincsét pirosítóért! És mint egy
5995 II | három fagylaltot és egy kilogramm cukedlit. Átkozottul jó
5996 I | hiába gyalogoltam tizenöt kilométert! Bosszankodtam. Éhes is
5997 I | puskájába tette a szöget, és kilőtte a Baksáné háza irányába.
5998 Gardon| kötetbe rendezve, s mégis kimaradtak a Szépirodalmi Könyvkiadó
5999 I | maradok a verembe: nem bírok kimászni.~Csak lihegek ott, szívogatom
6000 I | nevezett részeges fráter kimászott az árokból, s dallikózva
6001 I | A te dógod lesz az, hogy kimégy a kapu elejbe, oszt vigyázol.
6002 I | föld szélébe. Mindennap kimegyek én; néha anyám is. Gyomlálunk.~
6003 I | JUDIT:~Óvatosan!~TAMÁS (KIMELEGÜLT ARCCAL):~Estig szabad vagyok!~
6004 I | vigyorgását! A feleségem éjjeli kimenését! Hajának hidegségét és harmatos
6005 I | feleségem is fel van öltözve kimenőre, az ő lábán is lakkcipő.
6006 I | mint aratáskor a csirkének, kimentünk a Páterba. Végignéztünk
6007 II | nyugalmasan, sőt bizonyos kimért méltósággal falatozza a
6008 II | s nyugalmasan, előkelő kimértséggel ebédel. Mikor jó falatot
6009 I | tovább dolgozott. Magam is kimerülten támolyogtam le a hajó belsejébe,
6010 III | Égessenek meg engem, de kimondom, hogy a világ minden operájánál
6011 I | pillogott.~- Ugye hogy nem bírod kimosni magad?!~És Olga megint a
6012 I | Hozzátok ide!~Az anyja cukrot kínált Jancsinak.~- Nem kell! A
6013 II | tele voltak arany s ezüst kinccsel.~- Hogy vigyük ezt haza? -
6014 I | mindegy: akár a bölcsek kincse,~akár aranyozott üres dió.~
6015 I | elbolondítanál. A világ minden kincséért se!~A lányok sorában kacagtak
6016 I | odabent, hogy előmutatja a kincseit. De nem is beszélt róluk.
6017 I | Nekem gyermekem, feleségem, kincsem volt az az asszony, és az
6018 I | valami. Sajnálom pedig. A kincsére ugyan nem vagyok kíváncsi. (
6019 I | Olyan, mint valami bontatlan kincsesbánya, amelynek csak a külső színéről
6020 I | vannak. Nohát én egy ilyen kincshez jutottam.~Az inas visszatért
6021 I | drámáid, mindened.~Minő kincstár, bár csupa papiros~égett
6022 I | Gondoltam, fölkelek egykor, és kinézek a boltomba, hátha oda is
6023 I | Pestre.~Az egyik ember kinézett, hogy lássa a veszett kutyát.
6024 II | üregből a külsőbe.~Ismét kinéztek, hallgatództak.~- Senki.~
6025 I | megállt a torkán. Az arcán kíngörcs vonaglott át.~- A feleségem...~
6026 I | Végül egy fuvaros, meg Kini Tamás, aki Juditot később
6027 I | lábú embernek képzeltem Kinizsi Pált. Az ilyen ember aztán,
6028 I | komoly és vörös. Szinte kínlódó arccal szeldeste a kenyér
6029 II | füstjét kísérte a szemével. Kinn zuhogott az eső.~- Nézd
6030 I | lábomszárát.~Próbálom nagy kínnal, hogy föligazodjak. Nem
6031 I | vagyok itt.~A kamraajtó kinyílik. Tártan is marad. Etel ott
6032 I | nem jelentkezett.~Végre is kinyitotta a padlásablakot s visszatért.~
6033 I | Örzse szolgáló látta, mikor kinyitották. Mert a szobába cepeltük.
6034 I | jutott aztán a kályha is. Kinyitottam az ajtaját.~Most is tele
|