1-arany | araro-bemut | benez-cimbo | cime-duhos | dulev-elove | elovo-fakly | fako--folem | folfe-gyero | gyert-hemne | hempe-inton | ipark-karty | karu-kinyi | kinyo-kotro | kotta-lerak | leraz-meggy | megha-milli | miloi-nyarf | nyarg-orsza | ortod-predi | prem-sarok | saru-szele | szeli-tanal | tanar-tottu | totyo-valto | valts-zarni | zarod-zuzog
Part
6035 II | tudván a tettest mindjárt kinyomozni, az összes falusi kutyákat
6036 I | kattant, kétszer kattant.~Kinyújtotta a kezét, hogy eléri-e a
6037 I | aztán a másikat. A víz kiömlik a csizmaszárából. A vízzel
6038 I | addig kötve, de a viharban kioldódott. És szólt, mint a lélekharang.
6039 I | cselekedet, mert a hörcsökkel jól kipéldázta kend, hogy istenes cselekedet.
6040 I | De ha legény ment arra, a kipillantó megszólalt:~- A patikussegéd.
6041 I | alacsony muskátlis ablaknál, kipillantottak, ha valaki arra ment. Ha
6042 I | megdörzsölte törülközővel, hogy kipirosodott. Újra a tükörbe pillantott,
6043 II | csókolózzunk. Szenvedélyesen, kipirultan, boldog tekintettel csókoltuk
6044 I | este elmondod, vasárnap kiprédikálom.~Tudod a mi prédikációs
6045 I | ház akkor olyan, mint a kirabolt ház. A bizalmas vendég olyankor
6046 I | hallgatott. A végén aztán ő is kirakodott.~- Nekem nem kell! Nem kell!~
6047 I | boglyas cigányasszony. Kirakott a szakácsnénak mindenféle
6048 I | egyszer a zsebibe, hogy ha kirakta volna egyenkint, hát a szobája
6049 II | Sault ezért kente Salamon királlyá, mert a szamárkeresést buzgón
6050 II | engem ennek az országnak a királyához. Az az egy bizonyára a tökéletesség
6051 II | különben nem választotta volna királyának a nép.~Sátán még a térdét
6052 I | kezdte felsorolni Absolon királyfinak a szörnyűségeit.~A tanító
6053 I | hőst, szüzet, vagy nemest,~királyt, lovagot, grófot, szerzetest,~
6054 I | lám, a szemtelen!~S Etelt kirántja az ágyból. Csattantja pofon
6055 I | futott föl a hajó.~Mikor kiráztam a kabátomból és a szememből
6056 I | hogy nem lehet. Tyű, a kirelájzumát, mondok: kötést tett rám
6057 I | az őrzőangyal miért volna kirendelve? Ló mellett ember, ember
6058 II | volnék, lám a tárcámat is kirongyolta a sarka, még a fotográfiájával
6059 II | szorítja. Egyszer aztán kiruccan belőle a röhögés.~- Mit
6060 I | ezer faluja; széles utcán kisablakos házak, s előttük sovány
6061 I | egyszer, hogy a tanító.~A kisasszonnyal se voltam ismerős, de azért
6062 II | végigbillegtem rajta hősiesen.~A kisasszonykák csodálkozva nézték ügyességemet.
6063 I | megszólalásnál hibázott. Erzsike kisasszonynak címezte a lányomat. Nevetve
6064 III | elhallgatott.~- Az ilyen kisasszonyok gyorskezűek - folytatja
6065 I | ott vacsoráztak velünk a kisasszonyukkal. Csak elnéztem, micsoda
6066 I | a pitvarba húztam fel.~A kisbaltát is a hónom alá vettem. Mert
6067 II | arcáról is a kendőt. Fehérképű kisdedke. Sírásra tátog, de már nincsen
6068 II | de csak akkor, ha te is kisegíted a bűvészt. Hozd elém ama
6069 II | mondatot. Mert én ugyan kisegíthetlek a halálos veszedelemből
6070 II | veszedelemben? Nem te vagy-e az, aki kisegíthetne?~A kádi pislogott, s felvonta
6071 I | Múzsa helyett a Podagra kísér?~Lehet. A búcsúzásnak nem
6072 I | volt. Vigasztalni meg se kíséreltem. Beszélni se lehetett vele.
6073 I | asszony figyelme a bal kezét kíséri. Gyémántos karperec csillog
6074 I | reggel az állomáson, és kísérje el a kéthalmi kastélyba.~
6075 I | Erzsike, engedje meg, hogy kísérjem... A mi Afrikánkig.~Rám
6076 I | indul a világnak,~ő egymaga kísérne mindhalálig.~JUDIT:~Ki az
6077 II | karján.~Valami rossz szekeret kísérnek. Ágynemű van a szekéren,
6078 I | megbotránkozott:~- Hol a kísérő? Melyik az?~S nagy gólyalépésekkel
6079 I | dohogta a másik.~- A kísérőt kellene bezárni! - recsegte
6080 I | miatyánkban: És ne vígy minket a kísértésbe, - azt kellett volna gondolatosabban
6081 I | Hanem ha csakugyan láttad a kísértetet, el lehet azt űzni.~Bathóné
6082 I | házbeliek még aludtak akkor.~Kisétáltam. És az ó-csűr előtt szinte
6083 II | csak befejezése sincs.)~A Kisfaludy-társaság Lévay-ünnepére~Sötétben,
6084 I | csakhamar előkerül. Ötvenéves, kisfejű ember. A jobb keze vörös
6085 I | csöndesség volt a házban. Még a kisfiam is hallgatott. Különben
6086 I | szólt vígan Pócsi gazda.~Kisgazda volt, afféle négyláncos
6087 I | meg öt nő, s köztük két kisgyerek.~A tűz magas lánggal égett.
6088 III | a taktusjelző számokkal!~Kisgyerekkoromban hallottam az apámtól a Rákóczi-nóta
6089 I | És egy kis árnyék is, a kisinas. Az is meg fogja őt siratni.
6090 I | kecske, kiskecske.~- No fene kiskecskéje, megszöktél, anyádtúl, ugye?
6091 I | semmise fogyott volna. No a kiskutyafáját! Nem jó jel! Mert a ganaj
6092 I | az ablakban. Nézte a két kislány, hogyan viháncolnak az inasok.
6093 I | Azt gondoltam, hogy a kisleányos bájak elmúlnak, miként a
6094 I | szélről. Az egyetlen mezei kismunkás, aki sapkás és nadrágos.
6095 I | de legjobban szerette a kisnyulat.~A nyulacska eleven volt,
6096 I | kadét is volt velünk, egy kispap-képű kedves fiú; valami angol
6097 I | vihar után, ahogy a nap kisüt a vízgyöngyös világra. Ő
6098 I | megpillantotta, egyszerre kisütött a nap a felhők közül.~-
6099 I | rózsafát.~Alig várom, hogy kisunokám lássam,~Mennyivel szebb
6100 I | mint a varjúkárogás.~De hát kisvárosban az ilyesmi nem ötlik fel,
6101 I | még a körösztnevemet se.~Kisvártatva aztán megvilágosodott nekem,
6102 I | boszorkány odament a kutyához és kiszabadította.~Hanem a boszorkány bizonyosan
6103 I | baromfiak közé szoktatott.~Kiszállok most: örökre itthagyom~a
6104 I | Kérdésekkel kellett belőle kiszedni, hogy mit tud a kastélyról.~
6105 II | is kinyitja az ablakot, kiszól:~- Mit üvöltözöl itt, ebadta
6106 I | hozzá:~- Én tudom. Én már kiszolgáltam egy rabságot.~- Konstantinápolyban? -
6107 II | szuszogása.~A zsákokból kiszórták már a réz gyertyatartókat
6108 I | megint elvörösödött.~- Már kitalálta, mit hazudjon - kesergett
6109 I | a sifonérnak. Alig bírt kitámolyogni a szobából.~A pék is belépett.
6110 I | Mi lesz ebből? Mi lesz?~Kitántorogtam a házból. Csak úgy, ahogy
6111 I | tömör sziklába, bámulatos kitartással vágott a felbuzdult hiszékenység.~
6112 I | olvassa.~Az acatolóknál kitekint az újságból, és rájok kiált:~-
6113 I | vesszőkosárba. Egyszercsak, ahogy kitekintek a padláslyukon, hát látom,
6114 I | fiú.~S olyankor a másik is kitekintett. És elmosolyodott, a tükörbe
6115 I | barna fakereszt, mintha egy kiterített nagy fehér zsebkendőnek
6116 I | Reggel még danolt, délben már kiterítették. Menyasszony volt, noha
6117 I | Anyám pápista volt.~- Kitért.~- Nem tért ki. Meghalt.
6118 Gardon| sértő” (egyébként igaz) kitételek miatt. Képtelenek vagyunk
6119 I | hogy a házigazdám majdnem kitett miatta a lakásból.~Hát akkoriban
6120 III | gáncsnak, kritikának van kitéve, de mindezekben csak megnyugodnánk,
6121 II | szopókát, nem kell-e még tollal kitisztítani?~- Hol van a vádolód? -
6122 I | felé, s az égre is, hogy kitisztul-e vajon? Vagy méginkább elborul?~
6123 I | idő és olvadós. Este felé kitisztult az ég. A fák vizesek voltak,
6124 I | híres énekesnőnek a neve kitörlődött az emlékezetéből. Persze,
6125 I | ismét én kezdtem:~- Nincs kitől kérdezhetném a nevét.~-
6126 I | mondta hévvel. - Van egy kitűnő regényem. Abban is talál
6127 I | amint az András beszédéből kitűnt, mégis hitt a papnak. No
6128 I | nincs azon, hogy egy leány kiül a vadgesztenye hűvösére,
6129 I | Üljünk ki tán a teraszra.~Kiülünk. Enyhe szép nyári est. A
6130 II | noteszát.~Szent Péter azonban kiütötte a kezéből.~- Ezeket be nem
6131 I | nem is őt kellett volna kiűzni.~A gondolatai gyötrelmesekre
6132 I | jelenet volt! De ha csakugyan kiűzte volna az apja Olgát, vele
6133 I | megjelent. Az is ráhurrogott. Kiűzték a legényt a kápolnából.~
6134 I | tekintetes uram, öreg erdő. Azóta kivadászták a farkast, hogy nyoma se
6135 II | libanézéssel a levegőbe. Aztán kivágja:~- A pénz.~Szent Péter majd
6136 I | csakugyan ott a doktor. Kivágott elejű szmokingban és vasalt
6137 I | erősvonású orra van. Mennyire kiválnak a Korláthok a közönséges
6138 I | bátyám.~- A köröszt inkább, kiváltságosképpen az a szent körösit, tekintetes
6139 II | kígyók. Mind naja-haje. A kíváncsiság erősebb volt bennem, mint
6140 I | későn is fekszik le, - a kíváncsisága miatt.~Mindezt is csacsogással
6141 I | tekintették; a zsidó leány megnézi kíváncsiságból, hogyan imádkoznak a másfélék?
6142 I | Voltam! - utána pajkos kíváncsisággal faggatták:~- Milyen volt
6143 I | prédikációt. De hát ezt is leányos kíváncsiságnak tekintették; a zsidó leány
6144 II | vígan a százast.~- Hova kívánod, hogy menjünk? - kérdi Szent
6145 I | Amennyit kívánsz.~- Nem kívánok én abból pajtás semmit.~-
6146 I | játszották, amit a lány az utolsó kívánságául megjelölt. Simándi egy szabónál
6147 I | neki, hogy teljesítse a kívánságodat. Fölültök az ágyban és hango
6148 I | belőle neked is. Amennyit kívánsz.~- Nem kívánok én abból
6149 I | semmit. Csak mit az asszony kívánt, tedd ide, tedd oda, egy
6150 I | De megint elhibázta. Azt kívánta, hogy aszongya: olyan boldog
6151 II | összefolyt előttem minden, mégis kivehettem, hogy az ágy alatt... szégyen
6152 I | melegen. Mindig nekem kellett kivennem a kezemet a kezéből.~Sári
6153 I | rózsaolaj szagot lehetne belőle kivenni. De az uram még hozott is
6154 III | következik, egyszer csak kiveszi Barcza szép lassan a pipát
6155 I | Az elfelejtett, szívből kivetett Mária, akinek a nevét bölcsőnkben
6156 I | búg halkan a vihar, amely kivetette őt a vizek világából. Az
6157 I | jászolnál. De hogy odaléptem, kivette a fejét, rámfordította.
6158 I | gondolat nélkül, mintha kivették volna a fejemből az agyvelőt.~
6159 I | felhők is megbontakoztak, kiviggyant a nap. De persze a nagy
6160 I | hallgatódzott, aztán arra fordult. Kivilágított temetőt látott. Az orgona
6161 I | tallér.~Hátat fordított és kivörösödött arccal sebesen ment tovább
6162 I | benyitott. Hívón intett Sárinak. Kivonta a szobából:~- Hagyjad -
6163 Gardon| egyetérthetünk abban, hogy kizárólag a Gárdonyi életében, kötetben
6164 III | sakk-körnek.~Legyintett:~- Klamperozás.~A zongora verője mintha
6165 I | Igaz-e, Klotild? Egyszer a klastromban valami színművecskét játszottak,
6166 III | érzésében. Hol van az a klavír vagy rézduda, s hol az a
6167 III | kell a zenéhez, nemcsak klimpi-klampi!~ ~
6168 I | szemmel, mosolyogva tekintett Klotildra és a professzornéra.~- Az
6169 I | az Isten őriz, pókháló is kő-vár.~Ez igen tetszett nekem.
6170 I | körülnézett. Nagy terem. Fehér kőágyak, negyven is, párosával egymás
6171 I | csakugyan látott egy nagy kőajtót. Az ajtó nyitva volt. Az
6172 I | mozdulatlan volt, mint a kőbálvány.~Az alispán is megbotránkozott:~-
6173 I | sinkózott, megehült, keveselte a kóbászt. Rá haragszik az anyja:~-
6174 I | farkast, hogy csakugyan kóborol. Mondok: meghajítom vele,
6175 I | csak megbízható emberrel kóborolhatok.~A pap gondolkodott, aztán
6176 I | apostolai, akik erre is kóborolnak már. Tudod kiket értek,
6177 I | orvosnak. Fogta a poharát és koccintott velünk. Vörös bor volt a
6178 I | igyék, ivott. De ha nem koccintottak vele, érintetlenül hagyta
6179 II | hogyan metéli apró fehér kockákra a szalonnát, hogyan tűzi
6180 I | vagy reggel, amikor még kócosak. Olyankor én is csak azt
6181 I | jelezték. Visszaültünk a kocsiba. A vonat újból megmozdult
6182 I | haza, mikor már a sógor kocsija elzörgött.~Este aztán az
6183 I | kocsisor vonul fölfelé. A kocsik előtt itt-ott egy csapat
6184 I | ijedten menekültek fel a kocsikba.~Én valami alispánféle emberrel
6185 I | égen.)~Egy II. osztályú kocsinál csoportosulás támadt. Az
6186 I | apám volna. Aztán itt már kocsinyomadék is van, könnyebben haladhatunk.~
6187 I | A zsidó is megösmerte a kocsisát, pedig be volt kormozva
6188 I | hozzá, hanem egyenesen a kocsishoz. A hátulsó kapu nyitva lesz.
6189 I | Még egy esztendeig ott kocsiskodik, aztán elveszi Örzsét, a
6190 I | Mecsek-hegy országútján hosszú kocsisor vonul fölfelé. A kocsik
6191 I | csakhamar tüzet gerjesztettek.~A kocsist is felszabadították az ülésről.~-
6192 I | az András bácsi a kocsma kocsiszínje alatt. A felesége elment
6193 I | Tisztítom. Szombaton várlak kocsival.~Elek pap.~N. b. A falu
6194 II | ház is kocsma. És hát a kocsmákban sok vizet is elmérnek. De
6195 I | ivóban, csak mi ketten.~A kocsmárosasszony (könyékig kormos, időske
6196 I | Hozzon még egy üveggel kocsmárosné!~Andorás bá vidáman pillogott:~-
6197 II | Letűzi a gyertyát egy kiálló kőcsúcsra. Szedik az ócskavasat a
6198 I | mintha az egész hegy egyetlen kődarab volna, sehol még egy repedés
6199 I | eleven, tiszta volt a gondolkodásom. Bosszantott az ügy. Mármost
6200 I | ház volt. Úri módon ruházkodtak, szinte divatosan. És hogy
6201 I | fejét. De mégis elgondolkodtunk rajta, hogy a magunkfajta
6202 I | Most? Most már Pestre jár kódulni. Csak az ünnepeket tölti
6203 I | szertefoszlott,~a színes árnyékok el, ködbe-múltak.~S előtte a garasos próza
6204 I | ereszkedett. S mintha a ködben ülne az asszony meg az orvos.
6205 I | olyan, mint egy nagy kőedény.~- Nekem valami kéményről
6206 I | tatársüveg van a fején. A ködmene, akárcsak egy harang. Hosszú
6207 I | bácsit.~Egy nyírott bajszú, ködmenes ember lépett be, alig negyedóra
6208 I | feljebb csapja a fején. A ködmenét összegombolja.~- Hogy elküldtek,
6209 II | vagy, mint egy októberi ködös délután. A Helena haja fekete
6210 II | már a messze-jövendő idők ködtengere is. Húsz év óta a harmadik
6211 I | dombokon át. A két ló hatalmas ködtölcséreket fújogatott az orrán. Lukács
6212 II | felhő-buckán.~Körültekint. Köhint.~- Hé, József ács fia! -
6213 I | kérdése, hogy nem szokott-e köhögni?~- Hova gondol, mama? -
6214 I | külvárosi bált,~ahol bérelt vagy kölcsön-maskarában~a röflegény, pincér és szobalány~
6215 I | üveggyöngy van benne, mint egy kölesszám, aztán aki abba belenéz,
6216 I | szívet bájoló, -~mert Isten költeménye a virág, -~a gyermek is
6217 I | Szebb költemény, mint minden költeményem!~Kopogtatás. Ajtónyílás.~
6218 I | megokosítottam, hogy mulatságra vétek költenie a pénzt, ha zsidó pénze
6219 I | szebb akkordokat~zenget a költészet olyan helyen,~ahol a virágok
6220 I | szerelem.~Akkorhát finisz: a költészetem...~JUDIT:~Félbemarad, atyám,
6221 I | lehet, hogy csak juhászok költötték a hírét.~- Lehet - mondok -,
6222 II | A vezérek is egyenkint költöznek utána.~S ím, a fejedelem
6223 II | virágai nyílnak. Mondd dicső költöző, messze-jövendő idők tükörébe
6224 I | ő köztük. Csak az ősszel költöztek oda a bakterházba. Kedvetlenül
6225 I | csodáltam egykoron~a könyveket s költők arcképeit.~Ma már tudom:
6226 I | Óh, hogyne fogadnám!~- Költsd föl az uradat az éjjel éjfélkor,
6227 I | évre hatszáz. Azontúl nincs költség. De még vagy kétszáz forint
6228 I | beleszámítódik a forint a költségekbe. Csak fogadd el, rád fér.~
6229 II | Egy-egy belőle kifizeti a költséget.~- Bezony, jó az Isten -
6230 I | rikoltoznak. Az Estet árulják a kölykek.~Egy percnyi csend következett.
6231 I | megrándult.~- Ez ő! - susogta könnybelábadó szemmel.~Csodálkoztam. Hiszen
6232 I | visszatartsa a szemébe törő könnycseppet.~- Boldog élet - sóhajtott
6233 I | leány nem felel, csak a könnye szaporodik meg válaszul.~
6234 II | amazt a zsákot. Talán azok könnyebbek!~- Hagyjuk itt a felét! -
6235 I | már kocsinyomadék is van, könnyebben haladhatunk.~Nem tudom,
6236 I | hatott-e, vagy hogy az út könnyebbsége volt nyilvánvaló, Andorás
6237 I | hol a gyereknek, csakhogy könnyebbüljön a mellem.~- Mit írsz? -
6238 II | csókjaimmal.~Te meg mosolyogtál a könnyeiden keresztül, mint az ég, midőn
6239 II | permetező esőt.~Én lecsókoltam a könnyeidet, és nevetve búcsúztunk el
6240 I | székre és eléje térdelt. És könnyektől bágyadozó hangon könyörgött
6241 II | a jövendőbe!)~Én azzal a könnyelmű lelkesedéssel, mely még
6242 II | szamárcsikó az ártatlanságnak könnyelműségével ugrándozott mellette, nagyokat
6243 I | a szakácsné is. Azok ott könnyeztek a háta mögött.~A doktor
6244 II | Kivált, mikor úgy az egyik könyökére támasztotta a fejét, aztán
6245 I | feleli a kocsis.~Oszt csak a könyökire bókol. Hallgat, belepislog
6246 I | A kapun is vén bodzafa könyököl, s minden júniusban egészséges
6247 I | világoskodott a szobában.~Sári csak könyökölt.~Így megválni az élettől,
6248 II | Imecset várjuk. Talán az ő könyörgése megtartja a csillagát.~A
6249 I | idegenek közé kerülök!~És könyörgő szemmel ismételte:~- Bocsásson
6250 I | veszedelmekben! Én is hozzád könyörgök! Ments meg!~A szobában ott
6251 II | szinte holtakat ébresztőn könyörög:~- Árpád! Isten választottja!
6252 I | téged. De te ne engedj: könyörögj neki, hogy teljesítse a
6253 I | voltál! A tengeren is hozzád könyörögnek a veszedelmekben! Én is
6254 I | mintha nem is tudna róla. Könyörögtem neki, hogy szabadítson
6255 II | erősebb volt bennem, mint a könyörület. Felkaptam egy kígyót. Csapkolódott,
6256 I | Szűz Mária! Égi édesanyám! Könyörülj rajtam! Hiszen te is zsidóleány
6257 I | el: óh áldott tolvajok!~Könyvárusok is...~SEKSZPÍR:~A jó hörcsökök...~
6258 II | beírt megint egy százast a könyvébe.~S megint útra keltek.~Szent
6259 I | szobájába. Nézegettük a könyveit, nem találunk-e valami írást,
6260 II | térdelő másik táltospapnak a könyvére világít.~A csöndességben
6261 II | írod, álnok!~S rátaposott a könyvre.~- Hogyne írnám be! Hát
6262 I | szabadultak rá a kaszinói könyvtár regényeire. Gyuri hordott
6263 Gardon| Mindebből következik, hogy könyvünkbe egyrészt azokat az írásokat
6264 I | két nyitott útitáska, női köpönyeg, női kalap, másfelől kis
6265 I | cilinderben és gyékényszínű úti köpönyegben az állomás tornácán; mert
6266 I | meg rajta, s a tutajon egy köpönyeges vagy szűrös tót. Nagykalapú.
6267 III | házban valaki zongorázott.~A körben már nem volt senki, csak
6268 II | út mellett heverő asszony köré. Látják, hogy vérben fekszik.
6269 I | A keze nagy volt, de a körme gondozott. Két egymásba
6270 I | ruhájáról, kezének széles fehér körmeiről látszott, hogy pék.~A jövevény
6271 I | levelei legyenek a rózsának, körmöcbányai levelei.~Egy márciusi napon,
6272 I | olvas, hol öltözködik, hol a körmöcskéjét fényesíti, hol az „ongorát”
6273 II | mozognak ujjai, milyen rózsás körmöcskék vannak rajta. A te kezed,
6274 I | amelynek illata az egész környéket elárasztotta. Megint tovább
6275 I | születtem, és nem olyan környezetben, amely erre a pályára irányíthatott
6276 I | volt; a szemét kék árnyék környezte. Mikor aztán felnézett,
6277 I | ment hozzá.~A pincérek már körölöttünk álltak s csodálkoztak a
6278 I | Ne maradozzatok, hé!~Körös-körül üres a világ. Az akácfasorban
6279 I | kiváltságosképpen az a szent körösit, tekintetes uram, az igen
6280 I | a fölfedezésre. A hegyek köröskörül vaskő- és sótartalmúak.
6281 I | persze gyanakodva nézett a körösztapjára. De azért meg-megcsillant
6282 I | volna hirtelenibe még a körösztnevemet se.~Kisvártatva aztán megvilágosodott
6283 I | Hát aztán mi van azon a körösztön?~Hallgatott vagy öt lépést.~-
6284 I | vádolja meg Feidiászt a kőért,~amelyből büszke istent
6285 I | széléből rongyot hasított. Körülkötötte vele a legény lábát.~- Áldjon
6286 II | akaratán kívül jött létre, s a körülmények szerint érdekházasságnak
6287 I | személyekkel, más helyen, más körülményekben. Mindennap olvasunk efféléket:
6288 I | fölteszi a monokliját és körülnéz, hogy miféle zsidót csúfol
6289 II | Antalt is, amint óvatosan körülnézegetve szénát lopott a szamarának.~ ~
6290 I | Míg a gyermeket mosdatják, körülnézem a belsőgazdaságot.~Drága
6291 I | tenni a pipát, hogy jobban körülnézhessek, hát nincs a kezemben pipa.
6292 II | gyújtám meg a gyertyát, és körülnéztem...~Nagy Isten! Az ágy alatt
6293 I | haját. Nyakig érő, nyakon körülnyírt haja volt az öregnek. Valahányszor
6294 I | nézett nyugodt szemmel. Körülöttünk napfény és csöndesség.~-
6295 I | olvadozott. Az alján is körülolvadt a hó, mintha valaki megingatta
6296 II | férfinak a feje gyolccsal van körültekerve. A három asszony arcán olcsófajta
6297 II | letoppan egy felhő-buckán.~Körültekint. Köhint.~- Hé, József ács
6298 I | törölgette zsebkendőjével. Közben körültekintett. A szeme Sárin állt meg.~-
6299 I | ahogy libegnek-lebegnek körültem, fölöttem. De mintha a fejemen
6300 I | könnycsepp futott végig.~A körülülők és állók szinte megkövülten
6301 II | mormogja az ember.~Még jobban körülvizsgálja a követ. Morgadozik, ümmöget.
6302 II | a zsákokat! A tetejüket kösd be! Rázd a terhet a két
6303 I | éjbe-oszló esti árnyék.~Köszönés nélkül jöttünk e világra,~
6304 I | járt. Végigment a fasoron. Köszönést nem fogadott; ő se köszönt.
6305 I | de csupa hála és csupa köszönet volt a nézése. „~---------------~„
6306 I | leveszi a süvegét az ember és köszönetet mond.~De az csak nézett
6307 I | Örömekből se egészséges a sok.~- Köszönjük a telegramodat - mondotta
6308 I | pillantástalanul. Én is rájok néztem. Köszönni nem köszöntem nekik, mert
6309 I | rájok néztem. Köszönni nem köszöntem nekik, mert hiszen nem ismerőseim,
6310 I | koszorús fejed újra taps köszönti.~SEKSZPÍR (LEGYINT. A SZAVAKAT
6311 I | ültünk, ő is felállt, hogy köszöntőt mond. Mondjon! De csak hebegett,
6312 I | egy részeges mészáros, egy köszvényes lábú agg szabó, meg egy
6313 II | ember. Kezükön, lábukon kötél. Körülöttük térdigérő szalmapernye.
6314 I | tisztesfű, meg akasztott ember kötele legyen, no meg tömjénfüst.~
6315 I | törökföldön a házasság nem lelki kötelék. Az asszonyt nem én szakítottam
6316 I | a hajó belsejébe. Ott is kötelekbe kellett kötözködnünk, hogy
6317 I | lelkedet szabadítja fel a test kötelékéből?~- Az a halál.~- De nem
6318 I | Az ilyen sétálás négyórai köteles vigyázást jelent.~Szinte
6319 I | férfi. Keszeg úrnak komoly kötelessége legalább egy nőt megszabadítani
6320 III | esztendeig tanultam ez a kötelességet a pedagógiumban, dehát ilyen
6321 II | befért a résen. Akkor aztán a kötelet megfogták ketten. A kő fordult.~-
6322 I | nyugodtan. - Itt különben is kötelező a megfürdés.~- A ruhát is
6323 I | emberke lépett be. Zöld kötény volt előtte. A kötényből
6324 I | Zöld kötény volt előtte. A kötényből két sárga cipőt vett elő.~
6325 II | leptél meg vele, hogy még a kötényed fodrát is elborítottam csókjaimmal.~
6326 I | csöppent át az ujjain a kötényére.~Hosszúné a halántékára
6327 I | éretlen almától esett belém a kötés. A pap se mer a boszorkány
6328 I | a kirelájzumát, mondok: kötést tett rám a boszorkány! No,
6329 Gardon| életében már napvilágot láttak kötetbe rendezve, s mégis kimaradtak
6330 Gardon| órája” és a „Tükörképeim” c. kötetekbe, így például kimaradt az „
6331 IV | sorozatában megjelentetett kötetekben is megtalálhatók]~Cím: Szívlobbanás~
6332 Gardon| gondozta a Dante Kiadó negyven kötetes sorozatát, bizony csak kritikával
6333 Gardon| megjelentetett hiteles szövegét.~Kötetünk hiányt pótló ciklusa az
6334 Gardon| gyermekszerelem történetét, mint a kötetünkben először szereplő „Vilma”
6335 II | Marci bátyám a bal lábához kötötte a jeles állatot.~- Én leülök
6336 I | Mert amikor születtek, kötöttünk ugyan rájuk pántlikát, de
6337 I | Ott is kötelekbe kellett kötözködnünk, hogy ide-oda ne bukdossunk.~
6338 I | dolgoznunk; szögeznünk, kötöznünk. A kapitány maga is velünk
6339 I | az árbocokra, és oldott, kötözött, srófolt, szegezett, szóval
6340 III | hallottam az igennek ezt a kötőszóképű alkalmazását prédikációkban.
6341 II | virága, s más a homokosnak. A kövecsesnek ismét más. De az idő múltával
6342 I | kertészbojtár gilisztákat szedett a kövek alatt. Ilyen apróságokra
6343 II | követ a bejárathoz. Még más köveket is szedtek. Berakták úgy,
6344 I | múlva már szuszogni fog a kövérségtől.~Csak az arca színe a régi
6345 II | Hát csak a szomszédos, köves országba, eldúlt falvak
6346 II | Hát hol szállanak le? Egy köves-hegyes országban, egy emeletes,
6347 I | nagyságos asszonytól, piros köveset. Az úrtól meg egy húszkoronás
6348 I | Jancsi bőgött, ordított - követelte a nyulat: - A nyuszit, nyuszit!
6349 II | állat. Mindössze egyszer követett el vagyon ellen való kihágást,
6350 I | Keszeg öngyilkossá. Nem követett-e el valami olyan bűnt, amely
6351 I | visszatartotta.~- De hát hogy követhettél el olyat! Mikor tudod, hogy
6352 Gardon| az idegen tulajdonneveket következetesen fonetikusan, azaz kiejtés
6353 I | nátha lenne mindössze a következménye, és Olga méginkább gyűlölné.~-
6354 I | tevő gyerek, aki várja a következményeket. Mégis hamarosan összeszedte
6355 I | A szamár után faárnyékok következnek az úton. Aztán halk kolompszó.~
6356 II | cselekedett.~A csikó híven követte apja nyomdokait. Néha a
6357 I | Egy dragonyostiszt hever a kövezeten. Orrán, száján, fülén vér
6358 I | megnyílása~az alsó sort olvassa a kövön:~Viszontlátás boldog reményében!~
6359 I | bolya.~Barlangon barlang. Kövön-kő világ!~Zeg-zug utcáin derékba
6360 I | avval vezetjük a búcsúsokat. Közbe-közbe ivogattunk is képesint.~
6361 I | mintha álmodnék. A vonat közben-közben megállt, aztán megint tovább
6362 I | könnyek jelentek meg.~- Közéjük furakodtál. Elrontottad
6363 I | mozdulatlanul. A fénye, ahogy közelebb-közelebb lép, egyre tündöklőbb.~Mi
6364 I | gyertyát fölvette és megnézte közelebbről a Sári sebesülését. Tenyérnyi
6365 I | varjú-dandár. Föl is lebbentek a közeledésünkre, és a hó fölött alig néhány
6366 I | nevelte őket, tehát úrféle nem közeledhetik hozzájuk.~A Széchenyi-kertben
6367 I | füzesben, s a tutaj feléje közeledne.~A tót arca hozzá fordul
6368 I | szinte rájárt, hogy amint közeledtek egymáshoz, mind a kettő
6369 I | Az asszony tekintget rám. Közeledtemre oldalt mozdul. Akkor látom,
6370 I | eltávolodva egymástól, hol megint közeledve. Ahányszor a leány közel
6371 I | Giduka!~Meg se mozdul.~Egész közeletibe megyek, úgy húsz lépésnyire.
6372 II | valahova, vagy ötvenet.~Valami közeli faluból harangszó hallatszik.
6373 Gardon| irodalomtörténész nézőpontjából közelítjük meg a kiadások történetét,
6374 I | korhadt kereszt volt az közelről is, mint amilyennek messziről
6375 I | szakította. A papírcsomó közepe nem égett el.~Ismét tűnődtem,
6376 I | grófi kastélytól a falu közepéig széles fasor vonul. Arra
6377 I | álltak mind a két teremben, s középen nagy márványasztal. Cement
6378 I | gerincét, a négy szögletét, a közepét. A közepén mégis van valami
6379 I | Kutya se ugat. Megyek az út közepin. Egyszercsak azt érzem,
6380 I | tett elénk az asztalra. Középre viaszosvászon ábécét terített.~-
6381 III | szája, s amit ő tesz, mindig közérdekű dolog.~Ha legényember, és
6382 I | csudálatos alkotmányt, hogy a közfalak is vasbúl vannak benne,
6383 II | volt, mert a fia, az eddig közkedvelt szamárcsikó az ártatlanságnak
6384 I | kétszer is szedett belőle...~A közlenivalók aztán napról-napra érdekesebbek
6385 Gardon| vagy periodikában megjelent közlést fogadhatjuk el hitelesnek.~
6386 II | szamara”.~Csakhogy ennek a közmondásnak története van.~Egyszer ugyanis,
6387 I | Hát aztán milyenek azok a közmondások?~Olvassa. Egyszercsak ezt
6388 I | Mit írsz? - mondok.~- Közmondásokat - feleli a gyerek. - Ebből
6389 II | volt mondani Tóth Antal.~S közmondássá vált nálunk: „Becsületes
6390 II | valami fontos államtitkot közölne, szinte suttogva, jelentős
6391 I | amit egyik a másikkal nem közölt.~Majd ha asszony lesz -
6392 Gardon| kiejtés szerinti átírásban közölte. Szellemisége iránti tiszteletből
6393 II | a bolondgombák rovatában közöltek a lapszerkesztők.~És mindezt
6394 I | mikor a doktor meghívását közöltem vele! Megértettem, mindent
6395 I | elmentem, rám nézett némán, közömbösen, pillantástalanul. Én is
6396 II | De a Tóth Antal szamara közönyösen engedi őket maga mellett
6397 I | karóknak szürke sokasága. Közötte kunyhók. Kőkunyhó is, kápolnácska
6398 I | rongyos deli katona keverten; közöttük láncolt kezű, láncolt lábú
6399 II | idelent ég. Ég és világosodik közöttünk, és gyönyörködtet bennünket
6400 I | szemek néztek a jövevényre.~- Közpénz - szólalt meg a szabó.~És
6401 I | kocsin hozták, és hogy a községháza előtt állott meg a kocsi.
6402 I | tágíttatta a jegyző úr a községházát - Isten nyugosztalja -,
6403 II | egyének szerepeltek ezentúl a községnek élő szóban forgó naplójában,
6404 I | talán el akarják venni a községtől?~Ha házat fest:~- Valakinek
6405 III | NÓTA~Ha Mózes történetesen közülünk való ember, bizonyára ezt
6406 I | nekünk egy idegen hadnagy? Mi közünk vele?~A főispánné szinte
6407 I | akácok takarták előlem. Kőfalas, barokk-tetős régi épület.
6408 I | Musztafa-basa-köpri.~- Kőhíd van itt, jókora!~- Drinápoly.~-
6409 I | látja.~Amíg a gondolat a kohójában ég,~s a szent lángban gyémánttá
6410 I | persze.~Olga leült. Csak kókadozott, mint akinek az egészséges
6411 I | benne alvók.~A sarokban kőkályha. Vörös fény terjeng ki az
6412 I | az innensőn, akárcsak a kokas kukorikolását. Igaz, hogy
6413 I | sokasága. Közötte kunyhók. Kőkunyhó is, kápolnácska is. Ősszel,
6414 I | Kunduradsi, az varga.~Az én apám kókuszt és egyiptomi fűszert árul
6415 I | sétálok.~Tágas szérű. Régi kőlábas csűr. A falából ezer éves
6416 II | kihágást, mikor a harangozó kolbászgyűjteményét ellopta. A harangozó, éppen
6417 I | malomkő vóna aznap.~Estefele kolbászt sütött az asszony. Mer tetszik
6418 I | cigányélet emlékéül. Ő is koldulgatott péntekenkint.~Hát ott ülnek
6419 I | Péntekenkint olykor eljárt koldulni.~Hát akkor este ott ültek
6420 I | koldusa vót. Nem is vót több koldus, csak ő.~- Hát most mit
6421 I | hold földet. Pedig falu koldusa vót. Nem is vót több koldus,
6422 I | trónról lelökött király,~ki koldusbottal indul a világnak,~ő egymaga
6423 I | Nyájas volt és vidám. A koldusnak is friss zsemlyét adott
6424 I | mint azok a cilinderes koldusok.~A pékné sóhajtott:~- Mégis
6425 I | fa, ember, állat,~korona, koldusrongy, szív és epe,~pöfeteg gomba,
6426 III | együtt neveljük a népet.~- Kollegák vagyunk; te tanítasz az
6427 I | tisztforma ember felel, bizonyára kollegiális szívességből:~- A Végtelenségbe.
6428 I | közte, meg egy vén kövér kolompos. A halmon még jó távol a
6429 II | valami olyan bús és erőteljes koloratúr-éneket kezd, hogy az ablakaim rezegnek
6430 I | Buddha-szoborért cserélte egy buddhista kolostorban. Igen fájlalták, hogy idegennek
6431 I | Hát összebarátkoztunk, komák is lettünk később. Igen
6432 I | törvényházába, mivelhogy a komámat mindenki ösmerte. Én nem
6433 I | Visszafele meg felnézek a komámhoz a szőlőhegyre. Pásztor volt
6434 I | megyek el mégse, mer akkor a komámmal nem találkozhatok.~Pedig
6435 I | Legjobb, ha megmondom a komának, hogy vesse ki az eszébül
6436 IV | 28.~~~~~~Szívlobbanás~~~~Komáromi lapok 1888. aug. 25.~~~~~~
6437 I | után együtt térünk haza a komával: előhúzzuk. Elvisszük hozzá:
6438 I | Olga méginkább gyűlölné.~- Komédiás - gondolná -, hiszen nemrég
6439 I | városban és a báróné szereti a komédiát. Etel sohase látott affélét,
6440 III | gyerökeit, mint a mijet a komégyiások figuráznak.”~Így kritizálnak
6441 I | gessük a ruhánkat. Mégis komikus, hogy olyan egyformák vagyunk.~
6442 I | nem tágított.~- A hadnagy komolynak mondta Lenkét. Hiszen olyan
6443 II | rövidséggel történt, s a családi komolyság alapvonásait, melyek már
6444 I | az emberek rekedtek és komorak. Mindenki elvadul.~Egyik-másik
6445 I | másik korpás zsákra. Pipál komoran és nagy szivatokkal. Végre
6446 I | hogy összetörte... Ha a komornája nincs mindig mellette -
6447 I | Három kis darabot tett a kompér mellé, mindenikünknek egyet.
6448 I | Elvisszük hozzá: megsütjük, kompérral, paprikásan. Itatásra azért
6449 III | mikor valami szent zenét komponálsz, mindig a harangok szava
6450 I | S ha van pénz, van fal, kőműves, szabó~A színészeid sem
6451 I | értő kézzel aprózta bele a kondérba. Hullott a húsra vereshagyma
6452 I | rotyogott az üstökben és kondérokban a hús, és pirultak a combok
6453 II | Az új pipát ráfekteti. A kőnek nekidőlnek ketten. Mozgatják,
6454 I | csevegése,~mint a fellengős, kongó jambusok.~Óh, alig várom,
6455 I | pappal az üregbe. A kő szinte kongott a lépteim alatt.~- Ez a
6456 I | kiszolgáltam egy rabságot.~- Konstantinápolyban? - kérdezték egyszerre hárman
6457 II | hangjukat, kénytelen vagyok konstatálni, hogy baritonjukat az operában
6458 I | is.~- Hát mióta solgáls á kontyos uraknál!~- Három napja.~-
6459 I | besározódjék. A papucsot a konyhában hagyta, s halk lábon tért
6460 II | báránybundás kabátjából.~A konyhából babérillat és pecsenyeszag
6461 I | a boltba nyílik, másik a konyhára, harmadik az udvarra.~Ahogy
6462 I | választja a fal ormot, a kőoszlopot? Mért, és mért? Mért nem
6463 II | lehetnek ám! Mai világban igen koptatják a lányok a patika
6464 I | jobb is elevenen ülni a kopár börtönben, hogysem feküdni
6465 II | is tett, mivelhogy a feje kopaszát igen érdekelte volna a hideg.
6466 I | pisztrángra merít a gaz kópé! - gondolta Soódy.~A zúgóban
6467 I | van-e a levél?~Benne. Csak koperta, és kalendáriumbúl szakított
6468 I | Nem az többé. Csak hitvány kópia.~Tegnapról eltett melegített
6469 I | lányát.~A médium tovább kopogott a betűkre.)~---------------~-
6470 I | mint minden költeményem!~Kopogtatás. Ajtónyílás.~Az ajtóban
6471 II | szemléletre rakolva: csupa szép koporsó, s mindeniken kereszt.~-
6472 I | hogy az anyja beletette a koporsóba a leány kebelére azt az
6473 I | göndörszakálú, de oly sápadt, mint a koporsóból kikelt halott.~Az ezüst-csendülésre
6474 I | tudja meg soha, amelyik a koporsódat fogja majd valamikor körül.~
6475 II | is esküdtem, hogy még a koporsómba is leviszem. Ő nem esküdött
6476 I | csupa szegénység, csupa kopottság, egykedvű ostobaság.~- Be
6477 I | égen, nem is olló, hanem koppantó, eloltja a holdat.~Tudja,
6478 I | fehér pálcika volt. Azzal koppantott a betűkre.~Eleinte csak
6479 I | vagyis hogy ólom. De azt nem koptatom. Majd ha iskolába járok.
6480 I | a csattanója: „az emberi kor legvégső határáig.”~Eszembe
6481 II | korán elvégezték, hogy már kora délután haza is indultak.~
6482 I | is vetkeztek. Amelyikük korábban kelt, fölvette a székről
6483 Gardon| sikerült felkutatnunk a korabeli lapokban megjelentetett
6484 II | igazságtalan! Hogyan is szól a Koránnak az a mondata?~- Aki felebarátját
6485 I | itthagyom~a földön járó korcs-szárnyasokat!~Bú, csüggedés, minden rossz
6486 I | egyszer tíz éves korában a korcsma udvarán. Aztán az utolsó
6487 III | hogy a tanító azért hagyja korcsolyázni a gyermekeit, mert az egyike
6488 I | Bizony csak olyan rozoga és korhadt kereszt volt az közelről
6489 I | hárman beszélgettek. A szülők korholták Sárit. Sári sehogy nem vállalta
6490 I | modern bútorok állanak; kőrisbútorok akácfa ébenfa bútorok, rézágyak,
6491 I | hogyan. Meglehet, hogy a Korláth grófok címere juttatta eszembe,
6492 I | a nemes hollóarc; minden Korláthnak ilyen apró fekete szeme,
6493 I | van. Mennyire kiválnak a Korláthok a közönséges fajtából. A
6494 I | állott. Nem volt ott. A hajó korlátját letörte a hullám, és a hordót
6495 I | módjaival, a mágnestűvel, a kormánykerék kezelési módjával, a delfinekkel,
6496 I | hogy a hajóhidat letörte a kormánykerékkel együtt. Nekünk a fedélzeten
6497 I | dühöngött. Már nem volt kormánylapát, már nem volt hajókerék.
6498 I | Szűzanyánk - kiáltotta a kormányos. - Árva gyermekeket nevelek
6499 I | húzódhatik el a vihar elől. A kormányosnak csakúgy ott kell állania
6500 I | Nagykalapú. A tót áll és kormányozza a tutajt. S mintha az ő
6501 I | kocsisát, pedig be volt kormozva a képe. A gyerek meg ki
6502 I | olvasztotta a hóból kiálló kórókon a havat. Itt-ott a déli
6503 I | lángja is~ezen a Földön korom és hamu.~Arcképök: Veronika-kendő-kép
6504 I | megtörtént fiatal gazda koromba, hogy nekiindultam egyszer
6505 II | némelyik egész testében szénné, korommá égett.~Sátán megszólalt:~-
6506 I | hát megegyeztek tízezer koronában, meg hogy a pék még életében
6507 I | Angeluszánál, s egy tíz koronás Nepomuki szobrot bizonyára
6508 I | elvörösödött.~- Megtódom még egy koronával, tekintetes uram.~- Hát
6509 I | A nyáron, hogy Korondfürdőn jártam, eszembe jutott ez
6510 I | Egyik hölgy gyászruhás, koros asszonyság. De az a lógóbajszú
6511 I | szájának? Vagy akinek csak korpakenyeret sütnek, de annak ezer jó
6512 I | legalább a múltkori elalvásodat korrigálod.~És megcsókolt.~Mily boldog
6513 I | címezte a lányomat. Nevetve korrigáltuk. De megint elhibázta. Azt
6514 I | madárkortyot. Mert ebből egy kis korty annyi, mint borbul egy pohárra
6515 I | kedvedet, megkóstolom.~És hát kortyint. Hunyja a szemit utána.
6516 I | Szerelmesen huny reá, és issza, kortyolgatja a vörösbort, mintha mondaná:
6517 II | változtathatod. Vizet adj! Vizet!~A kosarához léptem. Benne voltak a kígyók.
6518 I | csak ő ment ki a zsemlyés kosarak közé.~Akkor már fél óra
6519 I | akkor vitték be három nagy kosárban. Még melegek voltak és étvágykeltően
6520 I | Lurdesbe. Háromszáz pöngőt kóstál, de meglátom a Boldogságos
6521 I | már nagy ritkaságképpen kóstolgatták, de neve még nem volt, s
6522 I | asszony.~S nézek Andorásra.~- Kóstolja kend is.~Andorás belebök
6523 I | koma ivott, ihatok én is. Kóstolom én is a jamajkát, hát olyan,
6524 I | hallatszott a műhely mélyéből:~Kósza felhő, bárány-felhő:~ami
6525 II | barlangba.~A lyukon hideg, kőszagú levegő áramlott rájuk.~Az
6526 I | helyet? Mért választja a kősziklát, miért választja a fal ormot,
6527 I | lány almát is.~A bakterfiú koszlott vadásztáskát akasztott le
6528 I | gyilkos vagyok.~De ahogy a kőszobor meg nem bírja mozdítani
6529 I | A taps csak levegő. S a koszorú:~egynapos zöldség, - kopott
6530 I | átölel,~az ő kis karja lesz a koszorúm.~S ha szívecskéje szívemen
6531 I | dicsőségednek újult falai,~s koszorús fejed újra taps köszönti.~
6532 I | fekszik szép ezüstkoporsóban, koszorúsan, sok, sok virág között.
6533 I | jöttünk e világra,~búcsútlanul kotródunk el belőle.~De nincs-e otthon
6534 I | titkát.~Nincs!~Fogtam a kotróvasat, hogy összetörjem a papírosszeleteket.
|