1-arany | araro-bemut | benez-cimbo | cime-duhos | dulev-elove | elovo-fakly | fako--folem | folfe-gyero | gyert-hemne | hempe-inton | ipark-karty | karu-kinyi | kinyo-kotro | kotta-lerak | leraz-meggy | megha-milli | miloi-nyarf | nyarg-orsza | ortod-predi | prem-sarok | saru-szele | szeli-tanal | tanar-tottu | totyo-valto | valts-zarni | zarod-zuzog
Part
6535 I | Kifordultam a szobából egy kottáért. A nők nevetését hallottam.
6536 I | mosolygott.~- Itt feledtem a kottapapírosomat a pulton, - mondotta olyan
6537 III | sárgállott. Odatett egy ív kottapapirost, melléje a szöveget.~- Csináld
6538 III | generalbasszust és minden kottát a világon, de még magamat
6539 I | nem úgy szerkeszt, mint Kotzebue. Az élet tragédiáiban csak
6540 I | Gyöhet Csuka Bandi! Tizenkét kovács, tizenkét pöröllyel hét
6541 II | lélegzete olyan volt, mint a kovácsfújtató szuszogása.~A zsákokból
6542 I | András csordás beszélte a kovácsműhely előtt, hogy mennyi baja
6543 I | hajónk a vízfenékig, vagy kóvályogni fog az alsó áramlatokban
6544 I | lesz. Éjfélkor ott találkozunk az istállóban. Azután én
6545 I | még a templomot, hadd imádkozzon a Mária-képe előtt. És gyertyát
6546 I | milyen verejtékkel szerzi a krajcárokat.~- Csak egyszer megkaparinthassam
6547 I | embert.~Az ember hákog, krákog, liheg. Ahogy ott ül a földön,
6548 I | Festhet akármit. Festhet krétával, gvassal, akvarellel, olajjal, -
6549 I | bentfelejtődött valami kriptában, és megette a viaszgyertyát.~
6550 III | vegyen addig Máriát, míg „Krisztusa” nincsen.~De nem úgy gondolkoznak
6551 I | hittem a mennyei eredetű Krisztusban. Hittem, tiszteltem.~Mert
6552 II | zászlót szentelt.~- Istenem, Krisztusom, és ti Mindenszentek - így
6553 I | becsületes képet fest: Krisztust, Máriát, szentek szép képeit.
6554 II | csóválta:~- Óh, gonoszság, óh krisztustalanság! De nem lehet ez így mindenütt!
6555 III | áll, mindig csak gáncsnak, kritikának van kitéve, de mindezekben
6556 Gardon| kötetes sorozatát, bizony csak kritikával emlékezhetünk a reprezentatív
6557 III | komégyiások figuráznak.”~Így kritizálnak a parasztok. Persze nem
6558 II | közepette a gerendán. Én kritizáló szemmel néztem. Aztán anélkül,
6559 I | s nagy általánosságban a krumpli még nem létezett.~A tüzet
6560 I | hóból egy-egy elsárgult krumpliszár emelkedett ki, másutt egy-egy
6561 III | úgy vitték haza, mint egy krumpliszsákot.~Megbosszankodik erre a
6562 III | csárdába tévedtem, ahol a kuckóban egy rongyos és sánta cimbalmos
6563 II | előtte, mint egy kárvallott kucséber, és verseket írtam hozzá,
6564 II | fején magyaros, nagy fehér kucsma van. A hídon álló Szent
6565 I | Megfogadhattak, el is küldhettek. Azér nem szólok. De hogy
6566 I | tekintetes uram, vissza nem küldjük.~Megette azt is az utolsó
6567 II | vászonba a másik; ki hova küldődött.~S beköltözött a láng mindenütt
6568 I | A nevem napjára küldött egy nyakkendőt. Sárga színűt.
6569 I | meg melléje két esküdtet, küldöttségnek.~Érdekes, hogy milyen másképpen
6570 I | üveges, úgy, hogy már érte küldtek.~A következő napon Olga
6571 I | a fiú a városból. Pestre küldték, hogy tapasztaljon. Onnan
6572 I | szabták itt derékban. Pestre küldtem, hogy mielőbb meglegyen,
6573 I | meghívásra. A jövő hétfőn külföldre utazok, s nem lehet az utazást
6574 I | a vöröskapus ház. Annál különbet nem tetszik találni sehol.~-
6575 I | Vagy hogy maguk a testvérek különböztek el egymástól? És egyik nagyobb
6576 I | ajakán: Mi Atyánk. A jó Isten különböztette-e meg a gyermekeit? Vagy hogy
6577 II | szólott:~- Te kérdezed-e a különbségeket? Te, aki ostobának nevezel
6578 II | és büntetsz? Holott ha különbségekről van szó, tudnod kellene,
6579 II | akkor csak abban láttuk a különbséget, hogy engem ifiúrnak hívtak,
6580 I | meglepett, hogy Balázs nem lakik különbül. Milliomos, mint maga is
6581 I | lámpás sehol, sőt, ami még különösebb, fala sincsen ennek a szobának!
6582 I | szivarra gyújtva.~- Semmi különöset - felelte az alispán. -
6583 II | palota mellett. A paripák is különösképpen ijedeztek éjféltájt az istállóban.
6584 I | népről, és egyéb keleti különösségekről.~Mégis furcsáltam.~Az asszony
6585 II | kiemelgették a belső üregből a külsőbe.~Ismét kinéztek, hallgatództak.~-
6586 II | gerjesztő komoly és erényes külsővel, ő is csak közönséges gazkópé.~
6587 II | Hát hol lakna? Gyerünk a külvárosba, a szegénysorra, ott valahol
6588 I | szerzetest,~akárcsak látnék külvárosi bált,~ahol bérelt vagy kölcsön-maskarában~
6589 II | sápadó arcra. Távoli bús kürtszó búgott a Duna túlján által
6590 II | megmondani, hogy a hajnali kürtszót alig hallja már a fejedelem, -
6591 I | nyilatkozik az apjának. De a küszöbnél megint visszafordult. Kivett
6592 I | utánuk. Hanem ahogy átlépi a küszöböt, észreveszi, hogy a nagy
6593 I | Bathóné leül melléje a küszöbre.~- Lelkem Hosszúné - mondja -,
6594 I | megint leereszkedett, de küzdött az álom ellen:~- Nem, nem
6595 I | boszorkány járt nálunk; ezt kukorékolta meg a kakas. A kakas nem
6596 II | kutyák ugattak, a kakasok kukorékoltak, az égen úgy fityegett a
6597 II | óhajtja megdézsmálni annak a kukoricáját, akinek nincsen.~Ezen esemény
6598 II | kert alján Cimbalom Illés kukoricásába lopódzott.~Persze, Tóth
6599 I | innensőn, akárcsak a kokas kukorikolását. Igaz, hogy én is ha rákezdtem,
6600 I | gúnyosan felelte:~- Ide kukorikolnád a magyart, úgye? Majd pikulázok
6601 I | várból. A kakas odakünn kukorikolt egyet.~- Jaj - mondja a
6602 I | Hát csak úgy gyalogosan.~Kulacsot nem vittem magammal, mert
6603 I | Hát aztán mit csinálnál a kulccsal, ha elvesztenék?~A kocsis
6604 I | nagy zárnak csak ekkora a kulcsa.~És a hüvelykujját mutatta:~-
6605 I | kikelt az ágyból és fülelt a kulcslyukon.~- Rólad van szó - susogta
6606 I | egy álmos, borzas fiúcska kullogott elő.~- Eredj Baráthoz. Kérdezd
6607 I | kunduradsinak volt a felesége. Kunduradsi, az varga.~Az én apám kókuszt
6608 I | de akkor egy vén, gazdag kunduradsinak volt a felesége. Kunduradsi,
6609 II | óta! Összefontyorodott, kuntyorodott a sok viselésben (megszagolja),
6610 I | Bepillantok útközben a kunyhajába is. De csak a kutyája ült
6611 II | Úrhoz fordult:~- Palotába?~- Kunyhóba - felelte az Úr.~S ahogy
6612 I | szürke sokasága. Közötte kunyhók. Kőkunyhó is, kápolnácska
6613 I | trafikablakba, szép ezüstös kupakú pélpákat, gerófoknak valókat.
6614 II | tósztokat mondottunk; legtöbbet Kuprun bácsi, ki mindegyikét így
6615 I | akart búcsúzni, de hiába kurjongattuk a nevét, nem került elő.
6616 I | hanem inkább fisonyér, kurta fisonyér, csakhogy színtiszta
6617 I | ajánlani.~A betegeivel is kurtán-furcsán beszélt az. Minden betegre
6618 I | szívtam. Kezdtem reggel kurtaszárú magyar pipával, folytattam
6619 I | képemet, amely erdőben pihenő kurucokat ábrázol, amint havas fák
6620 I | és olvastunk akkoriban a kurucokról. Egy tárogatót is vettem
6621 I | és szóródtak az utakra. A kútágasok úgy sikoltoztak, mint a
6622 I | magamra hagyott. Ha tetszik, kutassak tovább.~Az író mappájában
6623 I | hiszen nemrég tisztították a kutat, tudta, hogy nem mély.~A
6624 I | Az a ház jobb - mondotta kutató pillantással. - Az utcája
6625 I | azt hittem, valami mély kútba esek. Egy nagy ütés a tomporomon,
6626 I | Kicserélt menyasszony: a kúti tündér~nádszál-kisasszony,
6627 I | varrtam el,~hogy Bokaccsó kútjából merítettem,~hogy ponyváról
6628 I | festőnek akármi szép új kútnál.~- Mégis az erdő... Tanálkozna
6629 I | órámra nézek. Éjfél van. Tyű kutya-adtát! Nekem aludnom kell, s pihenten
6630 I | mellette, a gyepen hever.~Puli kutyácska ugat felém. Az asszony rászól:~-
6631 I | Akkor a boszorkány odament a kutyához és kiszabadította.~Hanem
6632 II | kinyomozni, az összes falusi kutyákat pofonverte egy falapáttal.
6633 I | képében járt az őhozzá, hol kutyaképében. Egyszer ló képében ment
6634 I | barátod, atyám?~SEKSZPÍR:~A kutyám.~JUDIT:~Lám, hogy megzavart
6635 II | egy nagy kövér kutyát. A kutyán finom posztótakaró és arany
6636 I | boszorkány jár a ház körül. A kutyánk is berrogott. Aztán elcsöndesült
6637 III | is csukódik, záródik. No kutyateremtette: szépen vagyunk!~Amint így
6638 I | András hol imádkozott, hol kutyateremtézett. Egyszer csak felkapta a
6639 I | ki a lapu alatt egy-egy kutyorgó, sárga szemű. - Voltaképpen
6640 I | falat. Egy gubancos kis kuvasz ül előtte, és égő szemmel,
6641 II | a magyarnak!~Mert bizony kuvik szólt a fákon az előbbi
6642 I | értesültünk róla; szegény kuzinom... Képzelheti, hogy összetörte...
6643 I | fuccs! Még csak egy gondolatot se vihetek neki. S újra
6644 I | amelyikben több a szalma, mint a láb. Megállt az ajtó mellett,
6645 I | behunytam. Hallottam már, amint lábacskája ott csobogott mellettünk
6646 II | Gömbölyű karok! Ici-pici lábacskák! Szerelmes vagyok, megbolondulok! (
6647 I | lábára, s íme, seb piroslik a lábafején. S néztem a kezére, és íme,
6648 II | elől. Marci bátyám a bal lábához kötötte a jeles állatot.~-
6649 II | tetszett nekem.~Odaomlottam lábaihoz a vizes fűre, aztán elkuruttyoltam
6650 II | csaknem földig érő meztelen lábakkal, és kegyetlenül husángolta
6651 I | satlan havat kellett mán lábalnom, az volt bajos. De eljutottam
6652 I | feleségem csizmája van a lábamon.~Ahogy a templom előtt haladok,
6653 I | Egyszercsak azt látom, hogy a bal lábamra húztam először a csizmámat.~-
6654 I | tűznél ülnek. Három bús labanc fogoly is van velük.~A képet
6655 I | lehetetlenség régióiban labdáz velünk.~Mire gondol az ember,
6656 I | út porát. S mintha csak lábheggyel érintgetné a föld színét,
6657 II | régen. Az emlékezetnek egész labirintján kell visszabolyonganom addig
6658 I | elkapják a lábát.~Hát megyek, lábolom a havat.~Meg-megállok, közbe,
6659 I | máskor is húztam én mán bal lábomra, mégse történt bajom. A
6660 I | el is öntötte a meleg a lábomszárát.~Próbálom nagy kínnal, hogy
6661 I | konyhában hagyta, s halk lábon tért vissza a szobába.~Odabenn
6662 I | Elénk helyezi egy nagy lábosban, melléje meg a dombosra
6663 I | nyúlánk asszony, afféle magas lábszárú, aminőket a szobrászok szeretnek.
6664 II | csupa agg ember. Kezükön, lábukon kötél. Körülöttük térdigérő
6665 III | csúszó masinát is vett a lábukra! Hogyan tanujjon böcsületet
6666 I | elszörnyülködő hang.~A mészáros ládája dobbant.~A jövevény kezéből
6667 I | bekötött bútorok és leszögezett ládák. Az ablak közelében egy
6668 I | nagy bolti ferslógon. Ruhás ládának szerezte ő azt valamikor,
6669 I | a ládába.~S fölemelte a ládát, amelyen ült.~Csakugyan
6670 I | lehet mondani, hogy üres ládával ment férjhez.~Hanem aztán
6671 II | pipáját, és beszélgettek.~- Ládd-e - mondotta Balázs -, milyen
6672 II | elolvadt gyémánt ragyogott! Lágyan, ábrándosan hajolt hozzám.
6673 I | változik és édeses, bársonyos lágyságú.~No, csakugyan nem lehet
6674 I | fehér gatyában, pitykés lajbiban szállott le a kocsiról.
6675 II | mások!~Már akkor ledobta a lajbiját is. Széles, erős melle zihált
6676 I | Az akácfasorban a vizes lajt magányoskodik. A mellette
6677 I | ültek az útszél gyepén a lajtnál az akácsorban, mint ahogy
6678 I | bádogmeszely függött láncon a lajtos talyigán. Abból ittak. Csak
6679 I | cipó második felét. S a lajtra nézett. Szomjas méhek döngtek
6680 II | az Isten a nagy urasági lak padlásán lakik, s nem egyszer
6681 III | gazdáknak is.~Hát még a lakásával mennyi a baj!~Azt mondja
6682 I | mondtam neki semmit.~A kis lakásban csöndesség volt. Anyám szótlanul
6683 I | majdnem kitett miatta a lakásból.~Hát akkoriban festettem
6684 I | gondoltam arra se semmit.~A lakásomat a bolttal folyosó köti össze.
6685 II | vezet negyedórányira eső lakásomhoz.~Az élvezett italok kissé
6686 II | falumat.~Ott látom most is a lakásommal szemben a dombon. A nap
6687 I | csöndes egyetértésben éltek. A lakásuk kertes verendás falusi ház
6688 I | István gróf a fehér kamáslis lakkcipőben a legelőn.~A gróf úgy érezte,
6689 II | hottentotta. A 7 forintos lakkcipőm reggelre bocskorrá volt
6690 I | megfagyna szegény, rókák, varjak lakmároznák el. Hát agyonütöm, aztán
6691 II | lakik.~- Hol lakik? Hát hol lakna? Gyerünk a külvárosba, a
6692 I | hogy a boszorkány a Durumó lakodalmára hajtotta. Hogy ki volt ott
6693 I | mert csak lóésszel látta a lakodalmat.~---------------~- Álom,
6694 I | húznak ki. Gondoltam, a lakodalmi izgalmak és poharak viselték
6695 I | Bizonyosan pálinkát ivott a lakodalmon.~- Pálinkától nem akasztja
6696 I | Eltörték a télen a karját egy lakodalomban.~Hegedüs Lukács bá’ csakhamar
6697 I | az apró holmit.~Maradós lakója csak három volt a háznak:
6698 I | vagyok én, hogy mindig ott lakom Budapesten.~Az arcán gyönge
6699 I | amelyben a szerencsétlen lakott, látjuk a sírt, amelyre
6700 I | hatan voltak ébren. Vígan lakoztak belőle, s akkor, hogy a
6701 II | is indultak.~Nem messze laktak a várostól, csak két óra
6702 II | gyermekek voltunk.~Sályban laktunk, ahol az én apám gépész
6703 I | hogy az óráját megnézte, lámpagyújtás nélkül is fölkelt.~- Most
6704 I | ottfeledkezett, s elmegy, ha lámpagyújtást lát.~A tanító azonban, hogy
6705 I | utcai, sárgafényű. És a lámpánk alatta, fölött is betűk
6706 II | mezítlábas gyermek áll egy lámpaoszlop mellett. Sovány és fakó.
6707 I | menyezetről lelógó alvó lámpásnak a helyére akasztotta.~A
6708 I | bizony Balázs valami indiai lámpással világosít?~De hol a lámpás?~
6709 I | lábát az ülésből. Vastag lánc csördült föl a széna közül.~-
6710 I | színleg. A kulcs az órája láncán lóg a zsidónak. Kétágú aranylánc
6711 I | vetem magamat, és a födélzet láncát megragadom erősen. Arcom
6712 I | Pestről Budára.~Ahogy a Lánchíd térre értem, valami nagy
6713 I | virág, aminőből a gyerekek láncot szoktak fűzni. Hogy került
6714 II | hitte a jámbor, hogy ennek a láncszemnek a folytatását a lelkemben
6715 III | s hol az a rezgő polka, landler, szimfónia, szonáta, amely
6716 I | kohójában ég,~s a szent lángban gyémánttá változik.~De amint
6717 I | két kisgyerek.~A tűz magas lánggal égett. A törökök ölték a
6718 II | Isten égi országának a lángjai.~Minden emberben van olyan
6719 II | gyújtogattak meg a nagy gyertya lángjánál. Tíz-húsz is égett egynek-egynek
6720 II | a szerszám.~És némelyik lángocska szállt palotába, selyem
6721 II | hanem apró, szép fehér lángok. Isten égi országának a
6722 I | Sárihoz ugrott. Az ing eleje lángolt a Sári mellén. A szobában
6723 II | gyertyácska legott szépfényű lángra lobbant. És az Úr a maga
6724 II | úgy hullt a könny, mint a langyos tavaszi eső. Azt hittem,
6725 I | atyám.~Jó, hát pihentesd lankadt szárnyaid.~Töltsük otthon
6726 I | gondolt és mély szomorúság lankasztotta el minden tagját.~Hogy sietett
6727 I | nádszál-kisasszony, akit rücskös cigány-~lánnyal cserélt ki a vasorrú bába.~
6728 I | Gondolták: a pék nem adja a lányait iparosfélének. Az úrfélék
6729 I | már, húszéves.~- Minden lányért kár.~- No meg fog vele ismerkedni
6730 I | legénykorunkba elkaptuk a lánynak a kezit, aztán játékbúl
6731 I | kisasszonynak címezte a lányomat. Nevetve korrigáltuk. De
6732 II | A vállukon csákány vagy lapát. S jönnek egyre többültön
6733 IV | Szívlobbanás~~~~Komáromi lapok 1888. aug. 25.~~~~~~Vilma~~~~
6734 Gardon| felkutatnunk a korabeli lapokban megjelentetett hiteles szövegét.~
6735 I | rámutattam a belsejében lappangó havannára:~- Tessék.~- Köszönöm, -
6736 II | bolondgombák rovatában közöltek a lapszerkesztők.~És mindezt teérted, a te
6737 I | faragó emberen? - fakadt ki a lapu alatt egy-egy kutyorgó,
6738 II | pillantásokat vet a beléndek és a lapulevelek közé, s nyugalmasan, előkelő
6739 I | a zenéje hangzott bele a lárma szüneteibe. Hallgatva haladtunk
6740 I | búcsúzott, én meg London~lármájától és kéményeitől.~No meg a
6741 I | Minek az Istennek ház?~A lármára egy pap is megjelent. Az
6742 I | GÚNYOS VIDÁMAN):~Júlia. Vagy lármásszájú hős,~kinek feje gombócként
6743 I | éppen Sztretfördért!~Ahol lassabban jár az óra is,~Ahol az is
6744 I | volna a capistrángot. Hát lássák, annál szebb napom nem vót
6745 II | fölött. A kereszt árnyéka lassan-lassan előbúvik a zöld bozót közül.
6746 I | ne feszüljön, hogy bőnek lássék a ruha. Kissé leányos, az
6747 II | talál, az élvezetek kéjes lassúságával pillogat, és kétszer-háromszor
6748 III | csinálmányát, melyet alkotott vala, látá, hogy Ádám búsulásnak esék,
6749 I | szeretne menni, ahol vén fákat láthat. Kend gyakorta szed hangyatojást
6750 I | aminők nagy búcsújáróhelyeken láthatók. Fekete poros kámzsa, a
6751 II | volt jósolnom, mindnyájan láthattuk nemes szép homlokán Isten
6752 I | anyjuk -, most már magatok is látjátok.~- Hányszor mondtam én is -
6753 I | mégis olyan volt, mintha látna. Látná az eget sötétkék
6754 I | amiket nélkülük se nem látnál, se nem hallanál? Képzeld
6755 I | csak mintha ködüvegen át látnám magamat, olyan ködüvegen,
6756 II | Bizony voltak ott szomorúbb látnivalók is.~Egy égett háznak az
6757 II | csujjantott örömében:~- Látod-e, hogy nemcsak minden fertályra
6758 I | ELEK.~Nézzük a telegramot:~Látogass meg! Olyan kincset hoztam
6759 I | lakodalom után való napokban látogatom meg. A szülői ház akkor
6760 I | persze.~Másnap délután a pék látogatta meg az üvegest, és egy zöld
6761 I | Ismét mereszti a szemét a látományra. A kék kereszt változatlanul
6762 I | Mert ha szerből merítünk látomást, akkor csak a saját fantáziánknak
6763 I | Mind-mind szer. Nem olyasmiket látsz-e, hallasz-e velük, amiket
6764 I | hagyta a sírását, s az arca látszólag nyugodt volt.~Estefelé levelet
6765 I | sem. Hanem ha csakugyan láttad a kísértetet, el lehet azt
6766 Gardon| életében már napvilágot láttak kötetbe rendezve, s mégis
6767 II | könnycseppben, amelyet te is láttál.~S beírta a noteszába méltóságos
6768 I | pohárkába.~A tanító fölkelt Sári láttára és mosolygott.~- Itt feledtem
6769 II | gondolhattam, a vérfagyasztó látványosságok közé sorozta ezt az esetet.~-
6770 I | integetett.~Az meg aztán látványosságszámba ment, hogyan rohant ki elsőnek
6771 II | eledel ez! Nem is tudok szebb látványt elképzelni, mint mikor a
6772 I | Egyébiránt nem volt az arcuk Laudon-utcai.~Nálunk nem laknak afféle
6773 II | két gyesznó! - mormogta lázban vöröslő szemmel az ember.~
6774 I | kocsis bemegy a szobába, leakasztja a kulcsot a falrúl, kinyitja
6775 I | gyalázat!~Megrázkódott. Leakasztotta a puskát. A puska vasának
6776 I | hogy pénzt ő sem igen ád a leányainak, de azért három szobára
6777 I | mindig mosolyogva pillant a leányaira.~- Magam sem tudom, csak
6778 I | válogatom mindig a maga leányait!~Sári bágyadtam mosolygott.
6779 I | Olga nem fog férjhez menni. Leányfővel hervad el. És élnek majd
6780 I | fiúgyermek csak szép kis állat. A leánygyermek valami finomabb alkotás.
6781 I | mondottam -, igen illik.~A leánykái is mellette voltak, fehérruhás
6782 I | beszélte az úti történeteit.~A leánykák ott vacsoráztak velünk a
6783 I | ráfordul egy tizenkétéves-forma leánykára. Az is szélső a lányok sorában.
6784 I | vigasztalást:~- Az éjjel jól alszol leányom és holnap elfelejted.~-
6785 I | sokszor gondolok arra a leányra. És mondja, nem különös
6786 I | Sári a fejleményeket. A leányregényekből is akkor szabadultak rá
6787 I | Székesfejérvárra.~Simándinak hívták.~A leányról meg körülbelül hat hétre
6788 I | regényekben. Nekem is vannak leánytestvéreim. Azoknak nem kell egyéb,
6789 I | szívesen forog a szobában.~Hát leballagtam a pajtába. Ott feküdt a
6790 I | Hallgatódzok. Egy kis szél lebbedez. Az akácfáról halkan huppadozik
6791 I | három szó meleg lehelettel lebbent volna el az ajakáról.~A
6792 I | egy-egy varjú-dandár. Föl is lebbentek a közeledésünkre, és a hó
6793 I | aprított volna burgonyát is a lébe, de ezt főképpen azért nem
6794 II | fölé. Ő jósolta meg még Lebedia előtt a fejedelemségét.
6795 II | egymásnak véréből ittak Lebediában, örök szövetséget. Azóta
6796 I | kalapján fekete pántlika lebegett hátul. Olyan betyárforma
6797 I | Két férfi és négy gyermek lebegi körül. De oly könnyen szállnak,
6798 III | Igen, az ő jósága...”~„Das Leben ist nicht cigentlich da,
6799 III | dass man die Arbeit des Lebens hinter sich hat.” (Schopenhauer.)~
6800 I | amint ott állt, a puska lebillent a kezében.~Valami toccsant
6801 I | hogy egy ember kényelmesen lebocsátkozhatott volna a hegy belsejébe.~-
6802 II | Hát a gyertyácskák, amint lebocsátották őket a magasból, kerengve,
6803 II | ripakodott rá a tanár. - Lássuk a leckét! Mit jelent ez a szó: animus?~-
6804 I | megnyálazta a hüvelykujját, lecsapott egy kártyával.~A jövevény
6805 I | Tik is öltetek volna...~S lecsapta a kését. A karjára borult
6806 I | az egész faluban.~Akkor lecsördült a jég. A csordát alig lehetett
6807 II | át a permetező esőt.~Én lecsókoltam a könnyeidet, és nevetve
6808 I | szava elfulladt. A feje lecsüggedt.~Sajnálkozva néztem. A szeme
6809 I | Andorás bá lecsüggesztette a fejét. A haja előrelódult,
6810 I | fölemelkedek, hogy lássam, mi az?~Lecsúszott a szalvétája. A padlóra
6811 II | elvinnének mások!~Már akkor ledobta a lajbiját is. Széles, erős
6812 I | szakadt széjjel; leromlott, ledőlt a nagyárboc is.~- Dániel! -
6813 I | megyek, úgy húsz lépésnyire. Leejtem a szűrt, megcélzom a baloskával:
6814 I | és várja, hogy a gyerek leemeli a fejéről a kis pörgekalapot,
6815 I | A szeme pillája megint leereszkedett, de küzdött az álom ellen:~-
6816 I | óra.~Egyszer csak az óra leereszkedik a falról. Két hosszú lába
6817 II | tornyollott ki a házak közül.~Leereszkednek a havas háztetők közt, a
6818 I | testamentumot csinált volna. Leeresztette a fülét, farkát, és szomorúan
6819 I | aztán azt emelgeti meg leeresztgeti sarkig, hogy az a kopasz
6820 II | hozza be két fiatal bonc. Leeresztik a széket a haldokló ágya
6821 I | érdekel bennünket, hogy ő leesett a lóról, stb?~- De érdekli
6822 I | a víz jéglemezei, amint leesnek a négyméternyi mélységbe,
6823 I | méregmirigyét a szobornak - lefecskendezte.~- Semmisítsük meg ezt a
6824 I | példát: A minap este, hogy lefekszek, arra gondolok, hogy Ossziánnal
6825 I | az anyja szólt neki, hogy lefekszenek.~Betért a szobácskájukba.
6826 I | nehezlett a fejemen.~Este hétkor lefekszünk. A gyerek mingyán elalszik,
6827 I | udvarra már úgy esett be.~Lefektetik, kérdik, hogy mi a baja.~-
6828 I | való bor.~- Ideje, hogy lefeküdjünk - mondotta a mészáros. -
6829 I | Esténkint meg ahelyett, hogy lefeküdne, átsétál vacsora után az
6830 I | fájdalmukat.~Egy este a fiam lefeküdt. Ágya szélén ültem. Megimádkoztattam:~-
6831 I | hogy miért kívánja? Talán lefestem, és ingyen.~Lukács a földre
6832 I | Andorás azonban jóízűen lefetyelte. Még az ibriket is félrefordította,
6833 I | láthatatlanul. Azért ha valaki leföstené...~- De minek?~- Minek?
6834 I | vöröskapus ház... Azt tessen lefösteni.~Halkan szólt, mint a hajtó,
6835 I | most mán igaz-e, hogy lefösti az úr azt a szent körösztöt?~ ~
6836 I | vettem a legfinomabbat, legerősebbet.~Társalgásunkat
6837 I | csibukdohánya volt benne a legalávalóbb, meg azok a szivarok, amelyekből
6838 I | baloska a legjobb szerszám, a legalkalmasabb. Meg is élesítettem aznap
6839 II | hitet merne rá tenni, hogy a legbecsületesebb özvegy szamarat látja a
6840 III | gyermekeit, mert az egyike a legegészségesebb testgyakorlatoknak, s a
6841 I | varr.~Mögötte birkanyáj legelész. Magyar és merinói juhok.
6842 II | nyájaink, gulyáink nyugton legelhetnek örök országunknak füves
6843 I | keveslik annak a földnek?~Ha legelőt fest:~- Az urak talán el
6844 IV | szerkesztője szerint Gárdonyi legelső írása (1881. május 1. keletkezési
6845 I | belészáll az Öreg. Ott ássanak. Legelsőbben is egy kéményt találnak,
6846 I | ballagott, s a paripa mellett legelt tovább.~És ott állt egymás
6847 I | azt. Mert én meg a tehenet legeltettem ott.~- Láttalak. Sípoltál.~-
6848 III | az apámtól a Rákóczi-nóta legendáját. Az mesélte az apám, hogy
6849 I | mondja a pékné -, ezek a legények...~S nagy haragosan ő is
6850 III | mindig közérdekű dolog.~Ha legényember, és úgy alattomban megöleli
6851 I | történik majd ez, mint mikor legénykorunkba elkaptuk a lánynak a kezit,
6852 I | Megleszünk addig az én kis legénylakásomban.~És a nyitott ablakhoz lépett.
6853 I | és sírdogál. Nem felel a legénynek se.~- Csak azt mondd meg
6854 I | is ráhurrogott. Kiűzték a legényt a kápolnából.~Hová ment?
6855 I | szellemek?~Az bizonyára a legérdekesebb volt, hogy a szellem-nyilatkozat
6856 Gardon| hogy nem ezek az életmű legértékesebb darabjai, de feltétlenül
6857 I | batiszt-ingek. Elvette a legfelsőt. A rajtalevőt felgombolta
6858 III | Éppen.~~~~~~Te vagy a legfiatalabb?~~~~- Igen.~~~~- Ki vóna
6859 I | gyárba, és ott vettem a legfinomabbat, legerősebbet.~Társalgásunkat
6860 I | nagy úr, mint mink ketten, legföljebb, ha a király. De azon alul
6861 II | magamat, mintha illatos, forró légfürdőt vennék, mintha egész testem
6862 I | maga is azt burkolta be a leggondosabban.~Balázs a fejét rázta:~-
6863 II | botról, változik hirtelen léggyé. Beszáll egy marhának a
6864 I | össze valakivel?~- Még a léggyel se, uram.~- De hát ha nem
6865 I | hozott!~S nem jő-e vélem leghívebb barátom?~Akinek kedve nem
6866 I | legverejtékesebb a homlokuk és leghólyagosabb a tenyerük.~Hát mondom:
6867 I | Sári csak nézett.~Az üveges legidősebb fiáról volt szó. Antalfi
6868 II | igazat jósoltál! Most a legigazabbat: életet neki!~Az agg bólogatott:~-
6869 I | választja a kövirózsa mindig a legínségesebb helyet? Mért választja a
6870 I | én ismerőseim között is a legjámborabb ember volt. Nem is ember,
6871 I | egyáltalán boldog. Az életnek a legkellemesebb része az övék. Mi kell a
6872 I | utazom, - mondottam. - Tehát legkésőbb nyolckor fel kell kelnem.~-
6873 I | lányok~a zöldfilkót! Ő a legkészebb arra,~hogy jármotokba dugja
6874 I | én az agyvelőt tartom a legkímélnivalóbb szerszámunknak. A Teremtő
6875 I | Micsoda falu van ide legközelebb?~- A mi falunk.~- Közelebb
6876 II | szövőgyáramban. Sok gond. A legnagyobbik fiam még csak tizenöt éves.
6877 I | lánya volt, a legszebb, a legokosabb a világon. S mindig vidám,
6878 II | Tizenegy, keresztény.~Sátán legottan porrá semmisült.~ ~
6879 III | neki zenekarra.~- Ugye az a legremekebb munkája Egressynek?~- Semmi -
6880 II | más. De az idő múltával a legrosszabb föld is megérik. S akkor
6881 I | hurikkal álmodtam, és a legszebbik mindig az ő arcát viselte.
6882 II | elkuruttyoltam neki szívemnek legszentebb érzelmeit. Valóban nevetséges!
6883 III | intelligens emberekhez.~A papok legszigorúbb őrei a tanítónak.~Nem engednek
6884 Gardon| között megjelentetett, s máig legteljesebbnek hirdetett sorozatát. Az
6885 I | Voltak valami tizennégyen. Legtöbben az italukról és a vagyonukról
6886 II | Szóval mindenféle. De a legtöbbjébe mégis eke.~Hát az a nagy
6887 II | között, a többi fölött, legtöbbre becsül a keresztény boltos?~
6888 II | ahonnan mostanában kérték legtöbbször az Isten áldását. Ötféle
6889 I | villamos lámpás is, mint a legtökéletesebb tükörben.~Hát beszélgetünk.~
6890 II | Senki.~Balázs megfogta a legtömöttebb zsákot. Nagy erőfeszítéssel
6891 I | hogy szúr.~- Mit mondott ön legutóbb?~- Mit mondtam? - hüledezett
6892 I | csattanója: „az emberi kor legvégső határáig.”~Eszembe jutott
6893 I | bátyám, vén erdőt, a lehető legvénebb erdőt.~- A vénet?~- Azt,
6894 I | a matrózoknak olyankor legverejtékesebb a homlokuk és leghólyagosabb
6895 II | farkával nem hajtotta a legyeket, szóval röstellte a dolgot,
6896 I | vagy csak elgondolom?...~Légyen úgy, mint véled, Judit,
6897 I | bámult. És a fiú elintett egy legyet a keze fejéről, és nyugodtan
6898 I | behunyódott, mintha elájulna.~- Legyetek a bíráim - töredezett belőle
6899 II | meglóbálja maga körül a legyezőjét.~A kereszt mellett lévő
6900 I | felnyitotta a bádogszelencét.~Legyintettem:~- Nem lássuk bíz’ azt,
6901 II | csudálkozva.~A kezével megvetően legyintve felelt:~- Kell a kutyának!~ ~
6902 II | éjjelen a lugasban adott légyottot. A tücskök fütyörésztek,
6903 I | megbukott, mert a herkulesét legyőzte egy Balogh-Pösze nevű kocsis,
6904 I | S látom egyúttal, ahogy lehajolt, hogy az egyik cipője fényes,
6905 II | Ki vagy?~Semmi felelet.~Lehajoltam, hogy jobban megnézzem,
6906 II | villant meg agyamban. Kissé lehajolva lőttem. Az én emberem mégsem
6907 I | vállán. Csak vasalt, mélyen lehajtott arccal, pirosan.~Végre megszólalt,
6908 I | igazinak, valami fakó-zöldes lehelet van rajta, amit nem lehet
6909 I | pára. A szélnek egy halk lehelete fölemel a csoport fölé,
6910 I | éreztem a halál borzongató leheletét százszor az arcomon.~Ön
6911 I | mintha ez a három szó meleg lehelettel lebbent volna el az ajakáról.~
6912 I | azok lehettek.~De csak alig lehelhettem a szót.~Másnap délelőtt
6913 I | júniusban egészséges illattal leheli be az utcát. Szóval ott
6914 I | mint az eolhárfa zengő lehellete. A tekintete olyan volt,
6915 I | úgy érezte, mintha erőt lehelne be az üde levegőből. A botját
6916 II | visszatér a Mennybe. De hogyan lehessen azt megvallania, hogy ő
6917 I | még sokkal idősebb vagyok. Lehet-e a maga elméjében csak egy
6918 II | izé, csinált virágok is lehetnek ám! Mai világban igen kop
6919 I | három óra alatt szerb földön lehetnék, és mondhatnám, hogy török
6920 I | Andorás bátyám, vén erdőt, a lehető legvénebb erdőt.~- A vénet?~-
6921 I | ne kétségeskedjél. A lehetség most mán megvan. Hanem,
6922 I | Kálvinista? Hát akkor hogy lehetsz?~- Nem tudom... Anyám pápista
6923 I | más?~Mondok:~- Csakis azok lehettek.~De csak alig lehelhettem
6924 III | is fülébe jut a dolog, és lehozat a padlásról egy hályogos
6925 II | haja fekete selyemtenger, lehullámzik fehér vállain egészen a
6926 I | meghatottan, pirosan, és lehunyja szemét, rózsaillatot érez...~-
6927 II | Arca viasz-szín. Félig lehunyt szeme már a másvilágra réved.~
6928 I | Már akkor nem dolgoztunk. Lehúzódtunk mind a hajó belsejébe. Ott
6929 I | felesége elment érte és lehúzta a csizmáit, hogy el ne lopják.
6930 I | hosszúságúra nyúlna az én leírásom, ha minden kérdésemet és
6931 I | Az anyám kétségbeesése leírhatatlan volt. Vigasztalni meg se
6932 I | kérdésemet és minden feleletét leírnám. Öt szónál többet egyfolytában
6933 III | Szépnek mondotta. Hazamegyek, leírom zenekarra. Másnap benyújtom.~
6934 I | tükrén a rózsaszínű felleg.~Leírom-e, vagy csak elgondolom?...~
6935 I | változik.~De amint ezt a szót leírta: Vége,~felocsúdik. Az álma
6936 II | hogy a szamár ott áll, leistrángolva, szokott egykedvűségével
6937 III | eszembe, hogy holnap már lejár a pályázat.~- És te nem
6938 I | visszatérhessen, amikor az ideje lejárt. Mondok példát: A minap
6939 I | felugrott az asztalra, és lejjebb csavarta a lámpást. Némán
6940 III | föld színéről, az angyalok lejönnek a mennyek országból és az
6941 I | Csak addig, mint ide a lejt.~A gyerek pillog.~- Ha nekem
6942 I | erővel mozog. A jobb lábára lejteget kissé, de csak mint aki
6943 I | akarja, tekintetes uram.~Egy lejtőn ő szólalt meg:~- Az erdőt
6944 II | Nevetett a vén paraszt és a lejtőre érve, vígan élvezte a gyors
6945 II | mennyi a templom.~Az ördög lekandít a magasból.~- Templom, templom.
6946 II | fogni a megvadult tevét. Lekaptam róla a tömlőt. Vittem a
6947 I | mutatni. De hogy én ne tudjam, lekerült a patak felé. Ott pedig,
6948 I | úr.~Csak nézzük.~A kocsis lekoccantja a kése fokával az üvegnek
6949 I | volt, mint a halál. A feje lekókadt.~- Öltem - rebegte. - Fogassatok
6950 I | az.~A médium pálcája újra lekoppant. Lukács betűnkint diktálta
6951 I | postahivatalban.~- A hideg lel - mondok.~A következő napokban
6952 II | három vezér a hét közül, - Lél, Bölcs és Botond. Bizony
6953 I | elállja az útját.~A ló meg lelassul, s béként engedi, hogy elfogják.~
6954 II | verejték csurgott róla. A lélegzete olyan volt, mint a kovácsfújtató
6955 I | megláttam, mindig elszorult a lélegzetem, s ha éppen szembe jött
6956 II | térdelve.~Az ember már alig lélegzett. Az ajka száraz volt, kicserepesedett;
6957 II | tekint a magasban s boldog lélegzettel rebeg:~- Óh hála néked nemzetünk
6958 I | borzongás sétált végig. A lélegzetünket is visszatartva lestük a
6959 III | beszéd, a futamok benne lélegzetvételek és a hangok hullámai felemelkednek
6960 I | hever az ágyban és csak lélegző gép. Mink meg járunk, kelünk,
6961 I | kioldódott. És szólt, mint a lélekharang. Mink hallottuk odalent
6962 I | Csak a pékben maradt annyi lélekjelenlét, hogy az egyik gyertyát
6963 I | válik, mint Ő.~Megrendülő lélekkel néztem a lábára, s íme,
6964 I | rútságával is rokonszerű léleknek tetszett. Szenvedőnek éreztem,
6965 I | meg semmiféle vízen járó lélektől sem. Hanem ha csakugyan
6966 I | siratom, nem - mondotta nehéz lélekzettel. - Nem őt. Magamat. És én
6967 I | ruhatár...~s ami bizonnyal lelkedben is égett:~a kézirataid,
6968 I | álomképet idéz elő.~- Hátha a lelkedet szabadítja fel a test kötelékéből?~-
6969 I | Próbáld meg. Te nem hiszel a lelkekben?~- Túl is vagyok már rajta,
6970 II | mellett, ha ezen illatot lelkembe szívom, és önkénytelenül
6971 II | láncszemnek a folytatását a lelkemben találja.~No, ezt is eldobom,
6972 III | megszűntem ember lenni, a lelkemet magával ragadta a cimbalom
6973 I | hova szórta a drámáimat!~Lelkemnek partra vetődött hullámi~
6974 I | osztán az ember: ugyan a lelkemre beszélt! Alig is vártam,
6975 I | életnél! Ha már egyszer a lelkén olyan seb esett, amelynek
6976 I | születésében és átadná az anya lelkének.~Hitetlen férfi volt és
6977 I | A fejemet ráztam.~- Nem lelkesedek érte. Nem vagyok francia.~-
6978 II | jövendőbe!)~Én azzal a könnyelmű lelkesedéssel, mely még most is megvan
6979 II | mosollyal mondta ki.~Én sohasem lelkesedtem a szalonnáért.~Ha más nincs -
6980 I | engedhet elveszni ilyen bájos lelket.~Hallgattunk. Aztán ő szólalt
6981 II | őrzőangyala felölelte a lelkét, és vitte fölfelé.~De a
6982 I | mindig néma vádló szemmel, lelketörten, én meg örökkön a gyalázat
6983 I | a szenvedő ember mindig lelkibb ember, mint az egészségtől
6984 I | hogy mondok, csak a tiszta lelkiösmeret lehet ilyen könnyű. Rám
6985 II | megzavarhatatlanul csendes, s lelkük, mint a sima tengerszem,
6986 I | halacskát... Ez a szer a lelkünket bontja elő a testi burokból.
6987 I | csak számolni, azt is csak lélökkel. Meg még egy nagy tudományt,
6988 I | kétkedett!~S ha volnék trónról lelökött király,~ki koldusbottal
6989 I | asztalra, és a menyezetről lelógó alvó lámpásnak a helyére
6990 I | JUDIT:~Azokat rendre lemásoltatod!~S ha van pénz, van fal,
6991 I | hangosan illalláztak.~A leány lemászott a kocsiról, és az inge széléből
6992 II | Hát jó - mondotta -, lemegyek veled egy fordulóra. Vezess,
6993 III | hullámai felemelkednek vagy lemélyednek az érzéssel, amely a dal
6994 II | teknősbékáé, s legalábbis akkora lencse van rajta, mint a tenyerem.~
6995 I | vagyok, cigánypajtás - szólt lenéző oldalpillantással -, de
6996 I | fakereszt, amelyen pókhálót lenget a szellő.~De hátha Olga
6997 I | öregurat látok, a magam lengő valójához hasonlóan. Három
6998 I | voltam. De mikor szegény Lenkém ott feküdt a ravatalon és
6999 I | mennyire rávallott az én Lenkémre, hogy mindjárt az első órában
7000 I | szemmel.~Csodálkoztam. Hiszen Lenkének mondták a lányát.~A médium
7001 II | vele a férjedet, aki én lennék. No, köszönöm az ilyen mulatságot,
7002 III | ne kellene mintaembernek lennünk!~Dehát ezen a bajon már
7003 II | akármelyik más falusi értelmesebb lény; ámbátor vétek, amit mondok,
7004 I | Bakhust az előcsarnokban lenyakazott a seprűvel.~A grófasszony
7005 I | selyem,~királyok, hercegek és lényalók,~gazdag henyék pillangó-élete.~
7006 Gardon| asszonyom” fejezetében lényegében ugyanúgy írja meg az első
7007 I | a nagyfejű.~Aztán, hogy lenyelte a kanál húst, azt mondta
7008 I | Mégis vastag. Harminchetes?~Leoldotta a cipőjét és felhúzta az
7009 I | Káprázat?~A szemét meregetve lépdegél feléje. Alig a hatodik lépésénél
7010 I | jobb halovány. A hóna alatt lepedőbe kötött motyó.~Csinos leány,
7011 I | AZ IGAZSÁGOT!~Egy leány lépeget könnyes szemmel be a faluba.
7012 I | ügyeltem rá, de már mikor órája lépegettem a nyomában, magam is mintha
7013 II | Várj csak, ne siess.~S leperdül a botról, változik hirtelen
7014 I | egymértékű nyomok; egyik lépése hosszabb valamivel, ha csak
7015 I | A nagy csendben szapora lépések hallatszottak az ablak alatt,
7016 I | körülhullámozta minden lépését. Ezt a leányt a szakácsné
7017 I | mosolyogva.~De az a négy lépésnyi idő, amely eltelt addig,
7018 I | ő széles nyomdokaiban. A lépésünk nem egyezett ugyan hajszálig,
7019 II | Valamelyik angyalka, ahogy lepillant a Mennyország ablakán, elbámul:~-
7020 I | izen nekem a koma, hogy lépjek át hozzá valamelyik este,
7021 I | a verébraj!~Béresasszony lépked át szapora lépésekkel az
7022 I | föl is kelt, és az ajtóhoz lépkedett. A feleségem is odabámult.~
7023 I | hogy az arcom eltorzulását leplezzem, az ajtóra néztem:~- Mi
7024 I | az eszembe. Hátha azzal lepném meg, hogy megírnám neki
7025 I | akárhogy is. Hogy meg fog lepődni az a derék ember!~De íme,
7026 I | a szobácskájukba. Nem is lepődött meg, hogy Olga a díványra
7027 I | Láttam már magát - mondotta lepöccintve a cigarettája hamuját. -
7028 I | Nyirkuk, nyáluk, piszkuk leporladt a márványról.~Az alkotás
7029 I | üregbe. A kő szinte kongott a lépteim alatt.~- Ez a hegy csakugyan
7030 I | ördög, s éppen tíz órakor lepték el a boltot. Olga, kedves
7031 II | magadat, és engem oly kedvesen leptél meg vele, hogy még a kötényed
7032 I | Morgadozott. Hát csakugyan, alig lépünk ötvenet, előfeketélik három
7033 I | sokba kerül. Volt rajta. Lerágta a rozsda.~S hogy gondolkodva
7034 I | tetszik-e jönni? Vagy hogy lerakjam itt a holmit?~S már rakta
7035 I | hidegebb, mint kint.~Andorás lerakta a sarokba a festőládát,
|