1-arany | araro-bemut | benez-cimbo | cime-duhos | dulev-elove | elovo-fakly | fako--folem | folfe-gyero | gyert-hemne | hempe-inton | ipark-karty | karu-kinyi | kinyo-kotro | kotta-lerak | leraz-meggy | megha-milli | miloi-nyarf | nyarg-orsza | ortod-predi | prem-sarok | saru-szele | szeli-tanal | tanar-tottu | totyo-valto | valts-zarni | zarod-zuzog
Part
7036 I | csak árok.~Feltápászkodik. Lerázza a havat a kezéről. Ismét
7037 II | Embert ölni!~Szent Péter majd lerogyott.~- Minek az? Mirevaló?~-
7038 I | a hajó szakadt széjjel; leromlott, ledőlt a nagyárboc is.~-
7039 I | födél alá kell jutnom, mert leroskadok. Míg végre itt megláttam
7040 II | tántorgott alatta, aztán leroskadt.~- Óh, hitvány! Te hitvány! -
7041 I | Veszett kutya - lihegtem, leroskadva a padra. - Veszett kutya
7042 II | étel - szólott Marci bátyám lerugva a botosokat is -, a nyúlpecsenye,
7043 I | No nem vakon. Vasárnap lesbe állott a templom ajtajánál,
7044 I | Szent-György nap éjjelén csakugyan lesben is állottak.~Hát egyszer
7045 I | megneszelte, hogy András utána leselkedik. Mert mikorra az András
7046 I | szemmel, csorgó szájjal lesi azt a percet, amelyikben
7047 I | mágnestűvel, a kormánykerék kezelési módjával, a delfinekkel,
7048 I | erővel rohantak át a hajón, s lesöpörtek minden mozdíthatót. Mi,
7049 II | dolguk, lehet, hogy ők is lestek bennünket.~Belehúzódtam
7050 II | vidéken. Valamikor zsiványok lesték onnan a vásározó népet.
7051 II | Eleinte nagy érdeklődéssel lestem, vártam a nyulakat. Nem
7052 I | mondotta a kalapjáról a vizet lesuhintva.~Egy göngyöleg papíros is
7053 Gardon| karcolatban, melyben Gárdonyi lesújtó kritikát mond a spiritiszta
7054 II | nyugalmas, boldog élete lesz-e itt a magyarnak!~S az agg
7055 I | csapta oda, de úgy, hogy leszakadt.~Az asszony hazáig futott.
7056 I | arra gondoltam, hogy vajon leszáll-e a hajónk a vízfenékig, vagy
7057 II | láng és szállt. És végre leszállott... Sajó-Szentpéteren.~Mármost
7058 I | csakugyan megállottak. A szpáhik leszállottak a lovakról. Valamennyien
7059 I | különben csaknem mindnyájan leszálltak. A nők a tavaszi díszeiket
7060 I | voltunk már az utazástól, hát leszálltunk egyet sétálni.~Az utasok
7061 I | hogy hogyan jártam. Hát még leszidott. Azt mondta, hogy Baksáné
7062 I | Gyékénnyel bekötött bútorok és leszögezett ládák. Az ablak közelében
7063 I | Hát Sári nagy sebtében letakarította az asztalt, - azt is felváltva
7064 I | gyermekeknek. Gyékénnyel letakart cementágyak álltak mind
7065 I | vissza a szobába.~Odabenn letámasztotta a puskát az ágyhoz. Állt
7066 I | röndösen, második harangszóra, létánia előtt. Az őspörös úr megadja
7067 I | hogysem a szőlőhegyre. Mert a létánián a jó Isten van jelen, a
7068 I | a nekik idegen beszéden. Letelepedtünk egy nagy kerek asztalhoz.
7069 II | meggondolom, nem is muszáj letenni az ujjamról, hadd emlékeztessen
7070 I | kisgyermek is megnyithatta. Letérbetyöltem, levettem a süvegemet:~-
7071 I | fekete teve - minden ház elé letérdel.~A fekete teve igen tetszett
7072 II | alabástromvállakkal, önkénytelenül is letérdelek előtte (megteszi), és feléje
7073 I | a lovakról. Valamennyien letérdeltek arccal keletnek. A porban
7074 I | hogy nem mertem átlépni. Letértem az útról a házsorra. Csibekovács
7075 I | kérdezte a gróf a kártyáit letéve. Fölkelt, és nyugtalanul
7076 I | általánosságban a krumpli még nem létezett.~A tüzet valami húsz janicsár
7077 I | Úgy éljek! és hogy: Nem létezik!~A leány napokig, hetekig
7078 II | az ócskavasat a porból.~- Letisztítom róluk a rozsdát - mondja
7079 II | felvett egyet, és nagyjából letisztogatta.~- Réz ez! - mondotta vidáman. -
7080 I | ismét könnyek jelentek meg. Letörölte.~- Nem őt siratom, nem -
7081 I | fölvette a fűből az üvegnek a letörött nyakát. Zsebre dugta.~-
7082 I | hajókerék. A kisebb árbocok letörtek. A nagy árboc is megszaggatva
7083 II | összerántja a szárnyát, letoppan egy felhő-buckán.~Körültekint.
7084 II | házasság akaratán kívül jött létre, s a körülmények szerint
7085 I | összebarátkoztunk, komák is lettünk később. Igen becsületes
7086 II | itt. Hoci csak egy zsákot!~Letűzi a gyertyát egy kiálló kőcsúcsra.
7087 I | vetődik fel, mikor a víz leülepedik. A pap kutyája erősen ugatott
7088 I | virágos halom alatt, Lukács leülte a rovást keserűség nélkül.~
7089 I | Széchenyi-kertben mindig leültek a vendéglőben. A hölgyek
7090 I | drága bábu a kezében. Ha leültetik, megszólal: Pihenjünk. Ha
7091 II | asszonynak csizmát. Az asszony levágatta az új csizma sarkának a
7092 II | sincs.)~A Kisfaludy-társaság Lévay-ünnepére~Sötétben, ahogy a lokomotív
7093 I | mintha erőt lehelne be az üde levegőből. A botját a hátán a karjai
7094 III | énekben elfullad és kapkod a levegőhöz, ha előbb nem jár az esze
7095 I | Megköszöntem neki, hogy minden levelében megemlékezik rólam.”~---------------~„
7096 I | csendesen a szennyes papsajt leveleit.~A szemem egy feketés ruhájú
7097 I | utat a fákról hulladozó levelek takarták. Ott volt a faluból
7098 I | járt.~Nézzük az Elek pap levelét:~D. a. J. K.~Kedves Barátom!~
7099 I | fehér síkon, csak egy sor leveletlen akác, az se vén. Kocsiút
7100 I | gondolták, hogy a szakácsné levelez valakivel.~Egy ebéd után
7101 I | Örzse kigyön.~- Ki az?~- Levélhozó. Sürgetős levél.~A leány
7102 I | más érkezik, valóságosan levéllel?~- Gondoltunk arra is. Mindent
7103 I | tisztesfűvel, vasfűvel, levendulával, szóval olyan szagos füvekkel,
7104 II | és Álmos atyád lelke, és Levente fiad lelke. Te már őket
7105 I | farkasé.~Soódy nagyjából leverte magáról a vizet, bundájába
7106 I | a véleménye?~- Én mindig levessel kezdem - feleltem egykedvűen. -
7107 I | vállkendőjét, a havas-ibolyásat, leveti a vasalódeszka végére. Siet
7108 II | bacsó az ajtóban állott. Levette a süvegét már messziről,
7109 II | hogy még a koporsómba is leviszem. Ő nem esküdött meg, mikor
7110 II | legyezőjét.~A kereszt mellett lévő úton jönnek-mennek az ebédvivő
7111 I | Nem hiszed? Nézd meg a lexikonban.~Reggel eszembe jut az angol.
7112 I | eszembe jut az angol. Nézem a lexikont, hát csakugyan.~- Beszélgessünk
7113 I | inges gyermek. Mindig ott lézeng a patak körül, amikor ki
7114 II | ember - mondotta -, csak lézengő halott.~S maradt a sátrában,
7115 II | Vigyázz, rád ne essen!~A kő lezuhant nagy zuhanással a barlangba.~
7116 I | gyermekek. Csak egynehány liba tépegeti csendesen a szennyes
7117 III | rétesbe! Milyen kicsapongók a libái! És így tovább.~Ha gyermekes
7118 II | fölött...~Néz egy percig libanézéssel a levegőbe. Aztán kivágja:~-
7119 I | csak a százasokat, ahogy libegnek-lebegnek körültem, fölöttem. De mintha
7120 I | is volt látni az ő lassú, libegő járását, különösen mély
7121 II | őket a magasból, kerengve, libegve szállongtak. Mint ahogy
7122 III | magyar nóták fölé mind ad libitum, illetőleg rubato jelzés
7123 II | budai völgyben, a szent liget mellett, amelynek füvére
7124 III | Bizony.~~~~~~Most a ligetbe mégy?~~~~- Igen.~~~~- Hát.~~~~~~
7125 I | Nem mézet gyűjt a kígyó a ligetben:~a fülemilére is rásziszeg.~
7126 I | Az ember hákog, krákog, liheg. Ahogy ott ül a földön,
7127 I | nem bírok kimászni.~Csak lihegek ott, szívogatom a fájást.
7128 I | Láttam, hogy szemökbe ötlik a lihegésem, torzoltságom, ruhátlanságom.~-
7129 II | súly alatt.~Egy percig ott lihegett, aztán összeszedte minden
7130 I | embernyüzsgés: tallérér lihegő~mázas lelkek babiloni soka.~
7131 I | ruhátlanságom.~- Veszett kutya - lihegtem, leroskadva a padra. - Veszett
7132 I | melléje meg a dombosra sült likacsos kenyeret.~Ízlelem, hát valami
7133 II | keze? Vagy úgy hidegtől lilán is látszott benne élet?
7134 I | hidegtől. A foga vacog. Az arca lilaszín vörös. Táguldozó szemmel
7135 I | boltban. Olga az előbbi napi lilaszín-babos ruhájában. Sári a fahéjszínűben,
7136 I | hang újra nótába fogott: a Lili-keringőbe.~Óh mily bohó valék!...~
7137 II | átölelem, gyöngéden, mintha egy liliomvirágot ölelnék, és a boldogság
7138 II | majálison, fizettem neki öt limonádét, három fagylaltot és egy
7139 I | csoporthoz:~- Valami őrült. Lipótmezőre szállítják, - magyarázta
7140 II | fogy el a patikájában, mint liszt a szomszéd lisztkereskedésben.
7141 I | kövér doktor mindig fekete liszter kabátban, a kövér doktorné
7142 II | patikájában, mint liszt a szomszéd lisztkereskedésben. No hiszen a forgalom különböző
7143 I | fázott. Befurakodott. A litánia végén leült. Elaludt.~Durva
7144 I | zúgással énekelték a halottak litániáját:~Az örök haláltól ments
7145 I | halála előtt.~Csakhamar egy liter bor is állott előttük, és
7146 I | falon. Villamos lámpások. Livrés inas.~Balázs nem volt otthon,
7147 Gardon| istenek felfödözése”, a „Szívlobbanás”, a „Tévedni orvosi
7148 II | sárga viaszfáklyák lángja lobog szomorún. Hárman az ágynál.
7149 II | véreslábú lovakon, diadalmas lobogóval. Te Isten-szeme választotta
7150 I | mozdulattal a hídon teremne, nagy lóbőr csizmája megcsúszik. Csak
7151 I | ütés a tomporomon, aztán loccs! Valami vízbe.~De csak araszos
7152 I | látta, hogy a puskacsőből loccsant ki valamelyes víz. Azt gondolta
7153 I | hogy az asszony be szokta locsolni valami illatvízzel a párnáját.
7154 II | fütykösnek egy-egy szigorú lódítása megrendszabályozta.~Így
7155 I | Időnként egy-egy gyermekcsoport lódul utánunk, de Lukács visszariasztja
7156 I | éri. Hol meg a levegőbe lökdösi, mintha valakit el akarna
7157 I | mintha valakit el akarna lökdösni vele. Esténkint meg ahelyett,
7158 I | szegény Sárit. Mármost a lökés okozta-e, hogy elájult belé,
7159 I | hárman is. - Zsidó! Ki kell lökni!~- De nem! - rebegte a jövevény.~
7160 I | csak átkap, megcsókol.~- Lökted volna el.~- De hát oly hirtelen
7161 I | nem emlékszik, mert csak lóésszel látta a lakodalmat.~---------------~-
7162 III | templomban van.~- Nöm is lösz akkor a tanító úr szobájába
7163 I | egy pár nagysarkú cipőt lógat.~Nem is a házak előtt halad,
7164 III | kifújta, a fejét lassan lógázva folytatja:) Hej, elkopott
7165 I | gerófok leszünk.~Bécsbe lógeroztunk akkor. Hát nem is volt Bécsbe
7166 I | logikával. A médium volt logikátlan? Vagy a szellemek?~Az bizonyára
7167 I | tudtam összeegyeztetni a logikával. A médium volt logikátlan?
7168 I | nézi, hogy a karperecen lógó aranyláncocska hogyan táncol
7169 I | koros asszonyság. De az a lógóbajszú ember... Akármi legyek,
7170 II | szalad el a nyúl, rá ne lőjj, míg az én irányomban jár,
7171 III | lomha félkörlegyintés) a lókereskedésbe.~Hát az ilyen természetű
7172 II | töltés, akárcsak egy eleven lólábat szorítottunk volna magunkhoz.~
7173 I | hársfasor a tavaszi gyönge-zöld lombokkal tele. Az út mellett mindenfelől
7174 I | kastély, gyerekek?~- Ahun a.~A lombos akácok takarták előlem.
7175 I | ezért.~Tamás barátod, - a te Londonod.~JUDIT:~Ördög barátja, nem
7176 I | nem tér.~JUDIT (DUZZOG):~Londont itthagyni, s éppen Sztretfördért!~
7177 I | botját, mintha meg akarná lőni, amin a szarka annyira elcsodálkozott,
7178 I | hiába, az eleje mégis csak lopás, rablás. Csuka Bandinak
7179 II | somolygott, mintha bánná a lopást.~Pedig dehogy bánta! Egész
7180 I | moslékot keverne benne.~Hogy én lopjak, rablásba cinkoskodjak?
7181 I | lehúzta a csizmáit, hogy el ne lopják. A csizmából sok szalma
7182 I | fa is évről-évre terem...~Loptak is el: óh áldott tolvajok!~
7183 I | fölszíjazza a bocskorát.~Lórobogás hangzik az úton. Egy szép
7184 I | bennünket, hogy ő leesett a lóról, stb?~- De érdekli magát
7185 I | a vak ló, mely napestig lót-fut.~Itt bezzeg gyorsan jár
7186 II | agyamban. Kissé lehajolva lőttem. Az én emberem mégsem mozdult.~
7187 I | minden panoramát, célba is lőttünk, meg ráültünk a riglispilre.
7188 I | azt hitte, hogy a szomszéd lova tévedt be hozzá, és ki akarta
7189 I | András fejéhez, és ím ezzel lóvá tette.~- Álmodta kend ezt,
7190 I | vagy, becsületes is vagy, a lovad is jó, másfél óra alatt
7191 I | melegben. Délutánonkint meg lovagol, nemcsak féloldalt ül a
7192 I | olyan volt, mintha seprűn lovagolna.~A legnagyobb jelenet, amit
7193 I | szüzet, vagy nemest,~királyt, lovagot, grófot, szerzetest,~akárcsak
7194 I | csink-csinkeltek. Elegáns hintók lovai csattogtak. Egy-egy vendéglő
7195 II | talál testet, elkerülteti a lovakkal. Ha útfélen látnak testet,
7196 II | fegyverviharok közt, véreslábú lovakon, diadalmas lobogóval. Te
7197 I | A szpáhik leszállottak a lovakról. Valamennyien letérdeltek
7198 II | le Szent Péterrel, ahol lovas rendőrök gázolták a népet.~-
7199 II | hogyan doborognak az érkező lovasok százával, ezrével, a Dunán
7200 I | egy bárókisasszony meg egy lovászinas. Néha mind a ketten meghalnak,
7201 I | fordul.~- Az úr egy kis ángol lovászt hozott. Futtatnak az idén
7202 I | hozzánk. Hozta kantáron a lovát is.~- Füvelhetnek tán itt
7203 I | nemcsak féloldalt ül a lovon. Néha még vadászik is az
7204 I | a juhász - hisz ez a mi lovunk.~- Az a. A Pille - toldja
7205 I | köztük egy olajfestményű Loyola-fejkép. Alatta aranykeretű fotográfiával.~-
7206 III | hogy „ebbe a födbe é, nem lucernyát kellett vóna vetnyi, hanem
7207 I | Rettentő nagy intés!...~Lúdbörzött a hátam.~Mondom a feleségemnek:~-
7208 I | hangzik nyelvükön,~mint lúdnak száján a pacsirtaének.~S
7209 I | szívem helyett valami ököl lükögne benne.~Ménkü abba a sok
7210 II | emlékszem, egy nyári éjjelen a lugasban adott légyottot. A tücskök
7211 II | átábrándozni egy enyhe nyári éjt! Lugasuk bizonyára indiai hajnalkával
7212 I | gazda maga indul nagybúsan Lukácshoz. Lukácsnak talán megnyilatkozik
7213 I | szinte megbotránkozva nézett Lukácsra:~- Hát Lenke kérte rá, hiszen
7214 I | hangon tette hozzá: - Ott lűnek ma mozsárral.~- Hát az anyád
7215 I | kastély felé intett:~- Elment lűni. - És magyarázó hangon tette
7216 I | igazán nagyobb csuda lenne a lurdesi csudáknál is. Nem jár az
7217 I | pap, ingyen megjárhatja Lurdest, meg még tán az apját is
7218 II | falusi iskolában a pajkos lurkók mindenkinek osztottak szeretőt.
7219 I | Mióta megnyerték a nagy lutrit, disznó.~S elmondja, hogy
7220 I | hítt össze. A gyűlésen némelyek azon voltak, hogy a hegyet
7221 I | Magam is kimerülten támolyogtam le a hajó belsejébe, s az
7222 I | ahogy kitekintek a padláslyukon, hát látom, hogy senki
7223 I | fény terjeng ki az ajtaja lyukain. A jövevény odalép. Tartja
7224 I | kiáltotta a kapitány. - A lyukat be kell tömnünk!~Dániel
7225 I | betűsor:~Vessetek ebbe a lyukba kenyeret vagy egyéb élelmet
7226 I | Ossziánt. A nevem Mekförszn (Macpherson). Nem hiszed? Nézd meg a
7227 I | őszibogár méla pírregése,~macska-doromb, dajkának dúdolása,~költő
7228 I | szőke gyermekek, kis angoramacskák. Mind a háromnak újmódi
7229 I | hallgatódzik.~- Ez nem a mi macskánk.~- Csakugyan nem az, valami
7230 I | Megkérdezzük.~A padlásról macskasírás hallatszik.~- Jaj, szegény
7231 I | időzött a padláson, kereste a macskát. A gonosz pára a gerendák
7232 I | kendtek is. De csak egy madárkortyot. Mert ebből egy kis korty
7233 I | ember. A nő nyúlánk, olasz madonna-arc. Még a nyaka is olyan hosszúkás.
7234 I | Ő AZ!~Magyar szó Madridban!~Nézem, mifélék! Két férfi,
7235 I | bőrből való, de a szíja csak madzag. Cipócska volt benne. A
7236 I | boszorkányt, s a derekán hordott madzaggal megkösse, sohase merte megcselekedni.~
7237 I | Ételes fazék hever mellettük madzagkantárban.~A juhász köszönt.~Megállok.~-
7238 I | ígéret és gyönyörűség.~Az apa maga-magát látja újra fejlődni benne.
7239 I | hallottam azt a paptul, hogy maga-védelmére üthet-vághat ki-ki, az nem
7240 I | micsoda gyönyörű leány lett magából! Kezet szorítottunk.~És
7241 II | arcképet, titokban vétetted le magadat, és engem oly kedvesen leptél
7242 I | mező:~az életed és dalod a magadé!”~JUDIT:~Nem eszel-e az
7243 I | gyalogosan.~Kulacsot nem vittem magammal, mert mondok, úgyis kapok
7244 II | esztendeje hordom már ezt is magamnál, és tömérdek csókomtól szinte
7245 I | fekszek egyszerre?~Végignézek magamon, hát csak mintha ködüvegen
7246 II | SZÍVLOBBANÁS~- Magánbeszéd -~Mondja egy fiatalember.~ ~(
7247 I | elvégre is mindegy, akár magánúton tanulok...”~---------------~„
7248 I | akácfasorban a vizes lajt magányoskodik. A mellette álló két-három
7249 I | kereszt is elszélesedik, magasabbá válik, mint Ő.~Megrendülő
7250 II | vezette.~Hát szállnak. De nem magasan. Csak int a pitypang pelyhe,
7251 I | De jobb, ha csak dió. A magasat~nem értik a szakállas gyermekek.~
7252 III | emelik az érzelemnek szent magasságába. A karunk megerősödik tőle.
7253 I | Pacsirta szólalt meg a magasságban. Mind a ketten felnéztek
7254 I | tudományával, a mélységmérővel és a magasságmérővel, a tengeri térképekkel,
7255 II | csillannak elő a kékesen sötét magasságokból az égi szikrák, s kerengve,
7256 I | mondom.~- Hiába. Az olyan magasságos világból való lélek, hogy
7257 I | ami nincsen benne!~- Mit magasztalnak azon a faragó emberen? -
7258 I | károgott az anyjuk -, most már magatok is látjátok.~- Hányszor
7259 I | Szűz Anyát élő szent eleven magavalóságába. A maradék pénzt beleteszem
7260 I | szardínia-halászat módjaival, a mágnestűvel, a kormánykerék kezelési
7261 II | mozdulattal a markába vett magot.~És minden gyertyácska aljába
7262 I | mégis ki kell nézni olykor a magtárba. Végre is rászóltam, hogy
7263 III | atyák, akik annyira beleélik magukat föllebbvalói helyzetükbe,
7264 I | elmondani.~Alig is várta, hogy magukra maradjanak. Ebéd után az
7265 I | ok arra, hogy felkössük magunkat.~- Várj, még nem vagyok
7266 I | elgondolkodtunk rajta, hogy a magunkfajta szegény ember milyen verejtékkel
7267 II | lólábat szorítottunk volna magunkhoz.~Tiszát zsinegre kellett
7268 I | életet kezdjen, virágozzon, magvazzon és elhaljon? Maga választja
7269 II | a magasból, mint ahogy a magvető ellódítja egy széles mozdulattal
7270 I | Kétségtelen, hogy itt a magyarázata az öngyilkosságnak!~Egy
7271 I | folytatni a csillagos ég magyarázatát... „~---------------~„Két
7272 Gardon| azonban meglepő és nehezen magyarázható, hogy olyan írások is hiányoznak,
7273 I | intett:~- Elment lűni. - És magyarázó hangon tette hozzá: - Ott
7274 I | Lipótmezőre szállítják, - magyarázta egy szemüveges úr a vállát
7275 III | különösen annak primatialis magyarját, amit a cigány nagy Bihari
7276 I | voltam a Sztambulban járó magyaroknak.~Talán nyolc esztendeje,
7277 I | magyarul nevelték?~Hátha Magyarországon is jártak?~A nők könnyen
7278 II | Jézusnak töviskoszorús fején magyaros, nagy fehér kucsma van.
7279 I | felelte:~- Ide kukorikolnád a magyart, úgye? Majd pikulázok én
7280 IV | költözése*~~~~Pesti Hírlap 1912. máj. 7.~~~~~~A láncvirág~~~~
7281 I | egy-két hatost, birkafejet, májat, borjúlábat, más effélét.
7282 I | feledi el, hogy a csirke máját elfelezi, és a Sári tányérjára
7283 II | Olyan esemény, amelyre majdan a legöregebb emberek is
7284 I | No ez hát levetette a majmát, - mondja a juhász.~- Úgy
7285 I | aztán elviszem a hátamon a Majnár hídjáig. Bevetem ott a híd
7286 I | röflegény, pincér és szobalány~majomkedvvel nagyzolja a visszáját~mindannak,
7287 I | völgybe. Az esti sötétségben a major ablakai vörösen csillogtak.~-
7288 I | állomáson. Jó kétóra szánkázás a majorjáig.~Örvendő arccal fogadott.
7289 IV | Gárdonyi legelső írása (1881. május 1. keletkezési dátummal).~~~~~~
7290 I | hangzott, de az mindegy, mák is van egészséges elég.
7291 I | és a gazdag, gazdag. És makacsul kérdezed, mért, hogy az
7292 I | kaszinó kiejtésével inkább máknak hangzott, de az mindegy,
7293 I | gondolatot, bolond megy Makóra, ha Ceglédre indult.~Szédültem.
7294 I | haza.~Ugyan megvan-e még a makroncás kékpej, amely őt annyiszor
7295 I | piasztert kértem egy skatulya malagáért. S ő a vele jött vén asszonyához
7296 I | csak víz volt az a keserves malmára. Sírt gyötrelmesen.~Sári
7297 II | őrölnivalót vitt egy zsákban a malomba. A taliga rúdján ült, csaknem
7298 I | templomsoron. Az udvara tele van mályvával, ürömmel, fodormentával,
7299 II | puha szőrű bundába, mint a mamáé.~- És mesélünk.~- Mesélünk
7300 I | kastélyba.~Mi jutott az eszébe a mamának? - kérdezte a gróf a kártyáit
7301 I | Olgával, Sári mögöttük a mamával. Más fiatalember nem csatlakozott
7302 II | heliotrop-illat, mely annyiszor mámorossá tett. Őt érzem magam mellett,
7303 I | vagy pipában szívja el. Mámort okoz, álomképet idéz elő.~-
7304 III | ein Trost im Alter, dass man die Arbeit des Lebens hinter
7305 I | el, hát még az ilyet, ami manapság már nem is olyan képtelenség,
7306 I | húzassátok: Kidőlt a fa mandulástól.~És többet nem beszélt.~
7307 I | széles angolkrepp gallér, mandzsetta és a csuklóján csillogó
7308 I | vérfolt piroslott a jobb mandzsettáján. A szeme rányílt. Levonta,
7309 I | kék zakó volt, és öblös mandzsetták. A nyakkendője mint egy
7310 I | valóságosan, a kék zakós, nagymandzsettás, pillangós nyakkendőjű Karikás
7311 I | kutassak tovább.~Az író mappájában megtaláltam a pohárköszöntőjének
7312 I | eleven magavalóságába. A maradék pénzt beleteszem a templom
7313 I | szeme a szabóra fordult.~- Maradhat - mondta nyugodtan a szabó.~
7314 II | fiúcska -, még egy napot maradhattál volna!~- Nem lehetett -
7315 I | nyolckor fel kell kelnem.~- Maradj még legalább holnap.~- Lehetetlen.
7316 I | zavarta fel.~- Hej!~- Hadd maradjak... A kórházból jöttem...
7317 I | Alig is várta, hogy magukra maradjanak. Ebéd után az anyjuk le
7318 I | Bizony jobb lett volna otthon maradnom és megírnom szépen nyugodtan
7319 I | ellopogatták az apró holmit.~Maradós lakója csak három volt a
7320 I | kisbéres haladozik elöl.~- Ne maradozzatok, hé!~Körös-körül üres a
7321 I | Plutarhosz vagy Bokaccsó?~S nem maradt-e a ponyván, ami ott volt?~
7322 I | egy-egy csonka napraforgó maradványa. Igen tetszett nekem. Meg-megálltam,
7323 I | Áldjon meg az Isten, Margit! - mondotta hálásan a legény.~
7324 II | egy marhának a fülébe.~A marha csak rázza a fejét, kanyarog
7325 II | mezőn egy szűrös ember hajt marhákat valahova, vagy ötvenet.~
7326 II | hirtelen léggyé. Beszáll egy marhának a fülébe.~A marha csak rázza
7327 I | jobb keze vörös még, mint a marhatüdő, de már nincs felkötve.
7328 I | szőnyegére borultan zokogott. A Mária-kép eltépett darabkái ott hevertek
7329 I | templomot, hadd imádkozzon a Mária-képe előtt. És gyertyát vont
7330 I | ájtatosan mozgott. A csodatevő Mária-képek előtt láttam olyan álmodó-szemű
7331 III | tanító úr, vögyön mán ögy Mária-kípet a szobájába, mer mögszóják.~-
7332 I | éneket a Boldogságos Szűz Máriárúl. Azt énekelgettük csendesen,
7333 I | szemlélte végig.~- Mit eszünk, Mariska? - kérdezte a professzornét.~-
7334 I | se nyakkendő a nyakán, a markában azonban egy csomó gittet
7335 I | piros folt terjedezett a kés markolata körül, az orrából is vér
7336 I | FUVAROS:~Itt a kocsi és két markos legény is,~aki a bútort
7337 I | Meghívtam aztán másnap, mármint máma még három ismerősünket:
7338 I | szoknyája zsebébe, és kivett egy marok gyertyavéget.~- Van itt -
7339 I | jutott, hogy Erdélyben a Maros partján láttam egyszer egy
7340 IV | rózsás-kertje*~~~~Pesti Hírlap 1912. márt. 21. - ápr. 7.~~~~~~A kövirózsa*~~~~
7341 I | tenyerébe temette. Szinte marta a szégyen. Mit gondol Gyuri
7342 II | Szűznek, szent doktornak és mártíroknak, hogy Szent Péter befogja
7343 I | Karikás, mi is?~- Karikás Márton - javította az ifjú.~Sári
7344 I | márványasztal. Cement és márvány volt ott minden, még a kályha
7345 I | ezalatt leült a szennyes márványasztalhoz, s finom gyöngyházaskést
7346 II | fejedelem ajkán.~Árpád fekszik márványosult arccal. Csak a szeme pillája
7347 I | nyáluk, piszkuk leporladt a márványról.~Az alkotás maradt.~ ~
7348 I | naplójából)~Fölállították a szép márványszobrot. Mindenki csodálta.~Aztán
7349 I | később találták ki, hogy ha más-más ruhában járnak, mindennap
7350 I | földi testünknek a tükörképi másában.~A főispánné pillogva gondolkodott.
7351 I | kulcsot - mondja a kocsis -, mását csináltatnám; rájárnék vagy
7352 I | kíváncsiságból, hogyan imádkoznak a másfélék? Hát a keresztény ember
7353 I | női köpönyeg, női kalap, másfelől kis teríték: tányér, palack
7354 I | hacsak egyszer is életében a máshitűek templomába?~Később beszélte
7355 I | ötven lépésnyire sincs, máshol minden lépésre is. Az acatolók
7356 I | földet, a másik kendőbe meg máshonnan. A két helyről vett föld
7357 I | első titok, amit egyik a másikkal nem közölt.~Majd ha asszony
7358 I | a fél kar ráfonódott a másikra.~Ruhát is egyformát, azonos
7359 III | csúszkálnak, még olyan csúszó masinát is vett a lábukra! Hogyan
7360 II | majálison jutott hozzám. A máslijából való.~- Emlékszem, hogy
7361 II | harminc forintomból ez a másliszakadék a haszon. Köszönöm az ilyen
7362 II | visszateszem (fölveszi a máslit), ezt a bársonymáslit, csillagos,
7363 I | az anyjának nem felel, se másnak. Unja is a faggatást, fölkel
7364 I | mintha dorbézolásnak volnék másnaposa. Mégis odanézek, hogy mit
7365 I | a sarkára.~Gyuri persze másnaptól már családtag volt. A helyi
7366 II | názáreti!~Senki se felel.~Kiált másodszor is, de úgy, hogy megguggan
7367 I | részes benne: lehet, hogy másokkal társult a kocsis, lehet,
7368 I | hiába vártam, gondoltam máson nyargalászik, hát elmentem
7369 Gardon| Könyvkiadó sorozatából. Másrészt azokat, melyeknek sikerült
7370 I | csakugyan.~- Beszélgessünk másról - mondottam elmosolyodva.
7371 I | loptam, akár a zsidótúl, akár mástúl. Hanem mikor rakodtunk a
7372 I | méreg. Ez barátom, merőben másvalami. Indiai, amint mondtam,
7373 I | a teáját.~- Ha érdekel a másvilág - folytatta -, a lelkek
7374 III | magyar emberbe és a hazafiság másvilágába ragadják. Ki nem érezné
7375 I | állnak a szekrényemben. A másvilágról meg különben se nyilatkoznak.~-
7376 I | galambszárnyait.~Ha majd ölembe mászik és átölel,~az ő kis karja
7377 I | élnek.~- Hát a másik?~- Gál Máté? Az nem ivott, csak egyszer.
7378 I | dolgozott, mint az utolsó matróz.~Ekkor hömpölygött ismét
7379 I | és rendelkeznie kell, a matrózoknak olyankor legverejtékesebb
7380 I | sötétlő hosszú fátyol, a mattfekete gyöngyfülbevaló, a széles
7381 II | ott látom most is a vén Matyit, a borzas szőrű, nagyfejű
7382 II | öreg Vida megosztotta a Matyival.~De én azért jóindulattal
7383 I | embernyüzsgés: tallérér lihegő~mázas lelkek babiloni soka.~JUDIT:~
7384 II | többet - mondotta -, van egy mázsa, gond lesz elvinni!~Az ember
7385 I | fejemen kalap helyett egy nagy mázsás malomkő vóna aznap.~Estefele
7386 I | durranás...~Circumdederunt me...~A szú halkan percegett.
7387 I | Kép a törökvilágból -~A Mecsek-hegy országútján hosszú kocsisor
7388 I | gyújtották meg hitványka mécsöket...~(Vállat von.)~Dehát kell
7389 I | álma a költő szívének.~De meddig szép? Amíg csak maga látja.~
7390 I | annyira zokogott, hogy a médiumot is fölébresztette a révületből.
7391 I | akarná verni a tengert a medréből.~A nagy tengeri vihart itt
7392 II | Szegen a kard. Őmaga alatta medvebőrös ágyon. Künn a tavasz hideg
7393 II | sötétlett valami heverő medveforma. Balázs rávilágított gyújtóval.
7394 III | indulóütemeket egy kesergő ábránd meg-megálló ütemeire oldjuk fel, előválik
7395 I | maradványa. Igen tetszett nekem. Meg-megálltam, szemlélődtem. Szép a tél,
7396 I | körösztapjára. De azért meg-megcsillant a szeme. Éppen aznap töltötte
7397 I | mosolyogva, könnyezve, meg-megjajdulva, hogy mit szól az apa reá;
7398 I | kiáltják: látok! Szűz Mária meg-megjelenik tiszta, szent, élő-eleven
7399 I | létánia előtt. Az őspörös úr megadja az írást, a pohár bort is
7400 II | szárnyát a szent Túrul? Megáll-e már valahára ez a vándor
7401 II | ahogy a táncos légy szokott megállani.~És szólott:~- Nézzük meg
7402 I | orvoshoz akarok menni.~Útközben megállít Szalay órás, hogy vegyek
7403 I | Mentem, bódorogtam. Az utcán megállított valaki. Ismerős volt-e vagy
7404 I | gyerek. Hát őt csúfolja.~No megállj - mondja nevetve -, majd
7405 I | furkósbotokkal és vasvillákkal. Megállnak a festő mögött és vizsgálják
7406 I | kettőkor már kiszálltam a kis megállónál.~Június végi nap. Esőtől
7407 I | imádkoznak.~A törökök csakugyan megállottak. A szpáhik leszállottak
7408 II | noteszkönyvecskét. Nálam is van. Megállunk itt is, ott is. Beírjuk,
7409 II | No? - kérdezte a bátyám megállva, várakozó tekintettel.~-
7410 I | vele. Túl a hegyeken lakik. Megátkozta a boszorkány a tulajdon
7411 I | mondotta halkan. - Igen megbántottad. Várd meg, míg ő szól.~Sári
7412 I | az a dőlt kerítés, az a megbarnult szalmakazal. De hát nincs
7413 I | Nem lesz nehéz?~Az öreg megbecsülte egy tekintettel a készséget.
7414 I | De hátha Olga mégiscsak megbékül?~Nem. Olga minden mást megbocsátana,
7415 I | nehezítette. Olga igen haragszik. Megbékül-e? Talán soha.~Benézett a
7416 I | Összevesznek, s megint megbékülnek, Tessék ebből a patkányméregből.~
7417 I | első szerdáját értette. Megbeszéltük, hogy akkor éjjel megyek
7418 I | gyereksírás.~A múlt tavaszon megbetegszik az asszony. Én becsukom
7419 I | a festés nem adóhivatali megbízás. De azért még az az ember
7420 I | bíztatott engem, hogy úgy megbízhatok kendbe, akárha apám volna.
7421 I | megbékül?~Nem. Olga minden mást megbocsátana, csak azt nem bírja el,
7422 I | változtak.~- Olga nem fog megbocsátani többé! Nem, soha!~S a maga
7423 I | mondja kend: miképpen mi is megbocsátunk. Az urad erre ismét elgondolkodik,
7424 II | lábacskák! Szerelmes vagyok, megbolondulok! (Leül, és pillanatig maga
7425 I | mondta:~- Én nem bánom, ha megbolondultál, ám járd végig a bolondját,
7426 I | ezenképpen.~No, végképpen megbolondultam.~Csizmát máskor is húztam
7427 I | elszűnt a havazás. A felhők is megbontakoztak, kiviggyant a nap. De persze
7428 II | hegyesek, úgy néz ki, mint egy megborotvált csimpánzmajom!~- És én ezt
7429 III | mint egy krumpliszsákot.~Megbosszankodik erre a jámbor pedagógus,
7430 I | kőbálvány.~Az alispán is megbotránkozott:~- Hol a kísérő? Melyik
7431 I | meglopom, az én jó anyámat megbúsítom. Mert ma is azt vélik ők,
7432 I | nem volt semmi gondolatom. Megbutultam, fává vált a fejem. Csak
7433 II | Elővettél egy eleven kígyót, megbűvölted, olyan merevvé lett, mint
7434 I | lépésnyire. Leejtem a szűrt, megcélzom a baloskával: megsújtom.~
7435 II | szeretlek, ha te engem valaha megcsalnál, összetörném ezt a gyűrűt,
7436 II | hogy meghajlott volna, megcsaptam vele a tevémet. A kígyó
7437 I | madzaggal megkösse, sohase merte megcselekedni.~Végtére is, amint később
7438 I | ruhában járnak, mindennap megcserélhetik. A hajukat azonban mindig
7439 I | Matyi. Egyszer csak átkap, megcsókol.~- Lökted volna el.~- De
7440 I | Azonnal megöleled Sárit, és megcsókolod. A teremtésit! Akarom! Parancsolom!~
7441 I | Hát az imént, alig hogy megcsókoltalak, sohase volt édesebb az
7442 I | itt-ott a városban:~- Sári megcsókoltatta magát. Óh a szemtelen!~És
7443 II | és ő visszacsókolt engem. Megcsókoltuk egymást azzal az ábrándos
7444 I | teremne, nagy lóbőr csizmája megcsúszik. Csak kétfelé üt a levegőben
7445 I | csináltatnom. Ilyen deres időben megcsúszok egyszer rajta...~E pillanatban
7446 I | faluba történt?~Énbennem megdermedt a lélek is.~- Micsoda?~-
7447 II | vagyonfelosztást, s nem óhajtja megdézsmálni annak a kukoricáját, akinek
7448 I | Erzsike már olvas.~Ahogy megdícsértem, boldogan nézett rám. Micsoda
7449 Gardon| élők Gorkijra emlékeztető megdicsőítése, hiszen a szedett-vedett
7450 I | elképedtek. A mészáros alatt megdobbant a láda. Szokása volt, hogy
7451 I | kakastollas csendőr lép be. Megdöbbenek. A szívem dobogása úgy megáll,
7452 II | s így az emberek méltán megdöbbenéssel kérdezhetik: mit higgyen
7453 I | Felakasztotta magát...~Megdöbbenten.~Az első pillanatban arra
7454 I | a csirke a szobában is, megdöglik.~- Hát dögöljön.~Végre elalszik
7455 I | szemét. Az arcát meg úgy megdörzsölte törülközővel, hogy kipirosodott.
7456 I | színtelen. A haja mint a megdőlt gabona vihar után. Maga
7457 I | találunk valami házat, ahol megebédelhetnénk?~- Találhatunk - felelte
7458 I | szőlőhegy alatt?~- Ott. Ott megebédelhetünk, ha az Isten is úgy akarja.~
7459 I | mondok, ha az asszony mégis megébredt volna, hadd hallja, hogy
7460 I | is állott előttük, és hát megegyeztek tízezer koronában, meg hogy
7461 I | egész délután sinkózott, megehült, keveselte a kóbászt. Rá
7462 I | fejét rázva -, én nem voltam megelégedve a médiummal.~Nekem mondta,
7463 II | hogyan-hogyansem, éjjel megelevenedett. Csaknem szörnyet haltam
7464 II | kígyót, öt piaszteren, az is megelevenült; meg is harapott. Szerencse,
7465 I | kiáltotta keményen.~S az ágyak megelevenültek. Kedvetlen arcok kászolódtak
7466 I | besiet. A kutya még inkább megelőzi Tamást. Sekszpírhez fut
7467 II | hozzájuk érkezik az asszony, megemeli a kalapját:~- Bocsásson
7468 II | szent fa előtt ájtatosan megemelik a kalapjukat.~Egyáltalán
7469 II | ajtajában. Elibe lép és megemelinti a kalapját:~- Bocsánat,
7470 I | készséget. Oda is lépett és megemelte.~- Semmi ez, tekintetes
7471 Gardon| Gyermekkori emlékeim” c. megemlékezése „Első menyasszonyom” fejezetében
7472 I | neki, hogy minden levelében megemlékezik rólam.”~---------------~„
7473 I | szolgálhatok.~- Hát az is jó lesz. Megengedik, hogy itt egyem meg? Az
7474 I | ilyen ihes. Három libát megennék egymágám!~A kocsis - ez
7475 I | emberektől.~A vihar lassankint megenyhült, elcsendesedett. Mink is
7476 I | itt is erdő volt - mondta megenyhülten -, de kivágták. Fölszántották.
7477 I | hangot a pék. - A háza maga megér tízezret. Hát a boltja?
7478 I | tekintetes uram, az igen megérdemölné. Vén köröszt, negyven
7479 I | negyven éve, hogy áll. Megérdemölné.~- Lehet. De most erdőnek
7480 I | Mi bajod?~Olga szemében megeredt az eső. A torkán mintha
7481 I | nagyon tetszett neki. Talán megérezte benne... Isten őrizzen attól!”~---------------~„
7482 I | meg zsidó kisasszony. És megéreztem, hogy ezekkel valami történni
7483 II | múltával a legrosszabb föld is megérik. S akkor aztán az apostolok
7484 I | azokat a betűket, amelyeket megérintek.~Leült. Imádkozott. Mink
7485 I | emelte, a mozdulata csak megerősítette a gyanút.~- Zsidó! - kiáltották
7486 II | No, nehezen bírt vele. De megérte a fáradságot. A vasderék
7487 Gardon| miatt. Képtelenek vagyunk megérteni, hogy mi hibát talált a
7488 II | kellett hajolnom hozzá, hogy megérthessem a szavait:~- A titok ez:
7489 I | mint amennyit egyszerre megérthet.~- A tükör - mondtam tovább -
7490 II | Hallgasd amott a pópát. Megértheted a szavából.~A hátuk mögött
7491 I | Lóra csikós, lóra. Mink azt megértjük: a kocsis visszatér az istállóba,
7492 II | hogy a láthatatlan Istent megértsék. De azért csak írd be őket,
7493 II | megint lélekké.~Szállnak meges-megint sok városon át, templomon
7494 I | csepp se vesszen kárba.~- Megeszi-e az enyémet is?~Andorás némi
7495 II | bacsó - szólt a bátyám -, megeszünk.~A vén juhász, úgy látszik,
7496 I | fölkeltünk. Aztán egy bódéba megettünk tíz pár virslit. Ittunk
7497 I | megfogom, agyonütöm. Úgyis megfagyna szegény, rókák, varjak lakmároznák
7498 I | nincs tehene. Otthon aztán megfeji a szekértengelyt vagy a
7499 II | rünkre.~- Az ágynemű fölött megfekhetne az az asszony - vélekedik
7500 III | gazdagságában mindig a kérdésnek megfelelően válaszol még az igenlésben
7501 I | tányérjára teszi. Minden falatot megfeleznek ők, ami jó.~De csak gondolkodik.~
7502 I | nem bírtam elképzelésből megfesteni.~Azért mentem abba az erdősvidéki
7503 I | ugató kutya. Milliószor megfestették már. Az ég is borongós.
7504 I | Mert a képzelet könnyen megfesti a nagy hullámzást, de az
7505 I | szinte repedt a karján, úgy megfeszült. Parasztnak ilyen a legszebb.
7506 I | estét, a havas estét, s megfigyelem: miként játszik össze a
7507 I | megízlelem. Hát kutya is megfintorgatta volna rá az orrát, foghagymás
7508 I | feleli halkan a jövevény. - Megfizetem.~Erre a szokatlan nyilatkozatra
7509 III | az anyakönyvet.~Persze ha megfizettetnék a tanító, három tucat szent
7510 I | lángot fújva az orrán. - Megfogadhattak, el is küldhettek. Azér
7511 III | bort sem szabad innia, s megfogadja, hogy sohasem mén többet
7512 I | várakozó tekintettel.~- El, ha megfogadod a tanácsomat.~- Óh, hogyne
7513 I | ha zsidó pénze is. Hát megfogadta, hogy becsületes polgár
7514 I | csakugyan képzelődtem.~- Megfogadtad a tanácsomat?~- Hát hogyne.~-
7515 I | igazat megvallva. Mert ha megfogadtam is, hogy csak annyi pénzt
7516 I | a baloskával: megsújtom.~Megfoghattam volna anélkül is, de mégis
7517 I | ha gazdátlan az a kecske, megfogom, agyonütöm. Úgyis megfagyna
7518 II | résen. Akkor aztán a kötelet megfogták ketten. A kő fordult.~-
7519 I | Igaz, hogy színtelen és megfogyott, gondolta, de az arc így
7520 I | hogy lám, a jamajka hogyan megfordítja az embert.~Karácsony előtt
7521 I | Hallottam, hogy a kulcsot megfordítják, székek dobbannak.~- A mosdót! -
7522 I | is jó, másfél óra alatt megfordulhatsz. Aztán hát egy forintot
7523 I | Ha szűk is...~- Szűk?~- Megfordulni is alig bírtam benne, tekintetes
7524 I | nini, hiszen napfény ez!~Megfordult-e a világnak a rendje, hogy
7525 I | Itt különben is kötelező a megfürdés.~- A ruhát is meg kell előbb
7526 I | ugyanabban a városban és meggazdagodott. Ő is építtetett templomot,
7527 I | legelő mellett. Száraz, meggörbült kis öregasszony. Nincs senkije,
7528 I | egyet-kettőt rája, koma. Meggondolni való az efféle.~- Hát -
7529 II | volt ez a derék, komoly és meggondolt állat, mint akármelyik más
7530 I | utolsó pillanatban mégis meggondolta az asszony, hogy jobb lesz,
7531 II | másodszor is, de úgy, hogy megguggan belé:~- Hé, József ács fia!~
7532 I | zabál annyit! Még egyszer meggyógyítom, de aztán többet énhozzám
7533 I | mint a papok. A feleségemet meggyógyította a melun egy hét alatt. A
7534 II | Megmarad-e! Mondd, hogy megmarad! Meggyógyul! Megmarad!~Az agg Árpádra
7535 Gardon| körösztje”, írónk vallási meggyőződése, az „Amiket az útleíró elhallgat”
7536 I | és fölül.~A cigányasszony meggyújt egy másik gyertyavéget is,
7537 I | Sári is gondolt arra, hogy meggyújtja a lámpást. De attól tartott,
7538 I | cigányasszony még egy gyertyavéget meggyújtott, és a gyertyatartó tuskóra
7539 I | hogy az istállóba mentem.~Meggyújtottam az istálló-lámpást: igazítottam
7540 I | verték agyon. Pondróné akkor meggyűlölte a cigányokat, s beköltözött
|