1-arany | araro-bemut | benez-cimbo | cime-duhos | dulev-elove | elovo-fakly | fako--folem | folfe-gyero | gyert-hemne | hempe-inton | ipark-karty | karu-kinyi | kinyo-kotro | kotta-lerak | leraz-meggy | megha-milli | miloi-nyarf | nyarg-orsza | ortod-predi | prem-sarok | saru-szele | szeli-tanal | tanar-tottu | totyo-valto | valts-zarni | zarod-zuzog
Part
8042 I | bizonyára nem adnának oda a milói Vénuszért.~Mégis, hogy tovább
8043 I | el nem fogy.~- Hát aztán milyenek azok a közmondások?~Olvassa.
8044 I | lejárt. Mondok példát: A minap este, hogy lefekszek, arra
8045 I | Hát a telefon? Telegráf? Mind-mind szer. Nem olyasmiket látsz-e,
8046 I | majomkedvvel nagyzolja a visszáját~mindannak, amire nem született.~(Leül.)~
8047 Gardon| hitelességükhöz nem férhet kétség.~Mindebből következik, hogy könyvünkbe
8048 II | legtöbbet Kuprun bácsi, ki mindegyikét így fejezte be: - „Az Isten
8049 I | nyolcezer koronát ereszt mindegyikkel még halála előtt.~Csakhamar
8050 III | minden néptanító ismeri, és mindegyiknek volt már miatta több vagy
8051 I | hajósinas.~De dolgozott mindegyikünk, dolgoztunk ínnal-kínnal,
8052 I | Tuggya fene, belekeveredett. Mindenbe bele keveredhetik a becsületes
8053 I | a kézirataid, drámáid, mindened.~Minő kincstár, bár csupa
8054 II | vastag puha terítő van mindenen. A keresztet is fehér prém
8055 Gardon| melyben éles kritikát mond mindenfajta ortodoxiáról. A második
8056 I | Abba. Pedig lássa én mindenféleképpen szívtam. Kezdtem reggel
8057 I | csudát láthatsz itthon?~- Hát mindenfélét. A gőzős is nagy csuda.
8058 I | te így felelj: Gyónom a Mindenható Istennek, a boldogságos
8059 II | rakolva: csupa szép koporsó, s mindeniken kereszt.~- No végre! - gondolja -,
8060 II | Állnak ott. Nézik szótlanul. Mindeniknek a szemében egy könnycsepp.
8061 I | hamvadhatatlanul.~Otthon tárom fel a mindenki-kincsét,~amelyet egyik század a
8062 III | egyszerre áhítatra kelt mindenkit. Az arcok megmerednek. A
8063 I | összevesztél vele?~- Soha. Mindenkivel veszekedtem már életemben,
8064 I | régi történet ismétlődik mindenkoron.~Ő is szivarra gyújtott,
8065 I | ma a jó Isten, Jancsinak mindennapra is jut kóbász mind élete-hosszat.~
8066 I | módjával, a delfinekkel, szóval mindennel, ami csak addig érdekli
8067 II | az ember disznót. Jutott mindenre pénz bőven. Zsákot vettek
8068 I | pillanatra megvilágítja az egész mindenséget. Mindent megértettem! A
8069 I | keresztvetést, imádkozást.~Minderről otthon nem tudtak semmit.
8070 I | a szarvával.~Elmondta ő mindezeket gyakran, különösen a hodály
8071 I | Megint eldöbbenek. Pedig mindgyán láttam, hogy a hold bújt
8072 I | világnak,~ő egymaga kísérne mindhalálig.~JUDIT:~Ki az a derék barátod,
8073 II | szeretlek. De azt hiszem, mindketten egy szívvel gondolkoztunk,
8074 I | minden - iszappá válik. Mindörökre!~JUDIT:~A szép költemény
8075 III | hogy Ádám búsulásnak esék, minekokáért teremté melléje a cigány
8076 I | kompérnak született ám e!~- Jó minekünk így is. Az apja se volt
8077 II | Antal már várta őket, s minekutána sokszorosan és haragosan
8078 II | Vesd ki! Szemét az!~És minél tovább szedték az ezüstkincseket,
8079 I | növendék volt. Lássa, én mingyárt megértettem, hogy a másvilágon
8080 I | kézirataid, drámáid, mindened.~Minő kincstár, bár csupa papiros~
8081 I | bukdossunk.~Egyszercsak minta ágyú dördült volna, s utána
8082 III | Ezeknek van ám sok bajok a mintaemberrel.~Egyiknek a járása nem tetszik,
8083 III | s egy napon elfelejtve mintaságát, betér a Mózsihoz egy pohár
8084 II | A vén Matyi egyszercsak mintegy ihletetten fölemeli a fejét
8085 I | Meghalok. Inkább haljak meg, minthogy Olga gyűlöljön.~S ki akart
8086 I | voltam, de inkább haljak meg, mintsem hogy ezt a gonoszt... Nem
8087 II | ennyit mond: Jézus. Abban a minutában változik ő is lélekké, s
8088 I | is fordulok, ha csak egy minutáig is világít még a hold. De
8089 I | embercsoport megfagyott volna egy minutumra, a szemek még csak nem is
8090 I | tudódott ki az is, hogy mise után eljárt az öreg papunkhoz
8091 I | örömebédje lesz az első miséje után. Láttam egyszer a városba
8092 I | született a fiam.~Az éjféli misén is, ahogy a papot szemléltem
8093 I | látom a fejemen, az én fiam misézik itt majd. Énnekem mán akkor
8094 I | igaz. A tanítónk mondta. Miskolcon. Babona.~Pacsirta szólalt
8095 II | neve hallatára az angol misszek felsikoltanak, sőt talán
8096 III | Egyet szippant a pipából, s miután a füstöt kifújta, a fejét
8097 I | sebesülését. Tenyérnyi feketés mocsok az ingmellen, de semmi vér.
8098 II | illeti, ez egy ideig egy mocsoktalan múltnak szivárványa gyanánt
8099 I | embernek való. Ezt ezen mód visszaviheti az asszony.~
8100 I | vastag ódon-ó falak között modern bútorok állanak; kőrisbútorok
8101 I | látott szardínia-halászat módjaival, a mágnestűvel, a kormánykerék
8102 I | a kormánykerék kezelési módjával, a delfinekkel, szóval mindennel,
8103 I | verendás falusi ház volt. Úri módon ruházkodtak, szinte divatosan.
8104 Gardon| felrúgva, bizonytalan szövegmódosításokkal, húzásokkal, jelzőcserékkel,
8105 I | estén telegramot kaptam Módosról, hogy fürdés közben a vízbe
8106 I | Egy nagy fekete köröszt!~Mögin mintha mellbe taszítottak
8107 I | tovább.~Lukács megszólal mögöttem:~- Tekintetes uram, az a
8108 III | Mária-kípet a szobájába, mer mögszóják.~- Nincs nekem arra pénzem,
8109 I | udvar hátuljába.~Az ölfák mögül egy álmos, borzas fiúcska
8110 I | tekintetes uram, az igen megérdemölné. Vén köröszt, negyven éve,
8111 I | pénzt tart a zsidó.~- Nem is mogyorót - mondok én is. - A fügefáját
8112 II | szemöldöke, mint a zúzmarás moh.~Karosszéken hozza be két
8113 II | dolgokon.~Sátán még ezalatt mohón számlálta az ott látható
8114 I | Bandi. Kár, hogy csak molnár.~Vagy:~- Bozóki írnok. Szép
8115 I | Mászkál?” Röpköd! Mint a moly a gyertyán.~S te is oly
8116 III | padlásról egy hályogos szemű, molyrágta Mária képet, s nekiadja
8117 I | rezgéséről, hogy igazat mond-e vagy nem? Olga tudja, hogy
8118 I | de erről komoly emberek mondák, írják... Maga Flammárion
8119 II | Ördög bújjék beléd! - mondám fogvacogva, s magamra húzván,
8120 I | kortyolgatja a vörösbort, mintha mondaná: A szívedet iszom!~Az orvos
8121 I | hanem boldogságnak. Nem azt mondanátok: Tízkoronás, százkoronás,
8122 I | Eléje kell állnom. Azt kell mondanom:~- Csendőr: én gyilkos vagyok.~
8123 I | nyugodtan.~Elmosolyodtam a mondásán. Az is tetszett, hogy tegez.~-
8124 II | csak kakasszót.~No evvel a mondással egyenesen a szívébe hasított
8125 I | ezerszer hallotta ezt a mondást, de sose volt olyan kellemes
8126 II | is szól a Koránnak az a mondata?~- Aki felebarátját a halálos
8127 I | bútorozatlan szoba. Mit mondhatna? És csak nézte a fiatalember
8128 I | szerb földön lehetnék, és mondhatnám, hogy török vagyok, megrészegedtem,
8129 II | fogadás elől. Még csak azt se mondhatta, hogy fordítsuk meg a vállalkozást;
8130 I | már megmondom. Előtte nem mondhattam, hogy én is szerettem volna
8131 I | meghallgatni, hogy visszafelé mondja-e odabent az imádságot, vagy
8132 I | zavarodottan -, hát mit mondjak: csakugyan képzelődtem.~-
8133 I | ebből a házból. De hogyan mondjam meg az uramnak? Már a foglalót
8134 II | noteszába.~Hogy többet ne is mondjanak, egy városban - valahol
8135 I | ezer boldogság. De nem mondjátok így. Mert a boldogság nem
8136 I | felállt, hogy köszöntőt mond. Mondjon! De csak hebegett, hebegett.
8137 I | Jancsikám, Ferikém - mondogatja boldogan az öreg.~A gyerekek
8138 I | ahogy én szándékoltam, azért mondogatom, hogy: „Ha a jó Isten akarja...”~-
8139 I | dörgött.~- Felhőszakadás ez - mondogatták a vevők.~Egyszercsak megjelent
8140 II | Urad elé, akit Krisztusnak mondotok. Aztán majd meglátjuk, hogy
8141 I | italukról és a vagyonukról mondottak le. Egyik a szeretőjéről
8142 II | ettünk, hatalmas tósztokat mondottunk; legtöbbet Kuprun bácsi,
8143 I | meglebbentve mosolygott, és a monoklit föltéve, visszanézett.~A
8144 II | Künn a nép, mint tenger morajlása:~- Árpád! Ne hagyj el bennünket!
8145 I | asztal körül.~Végre a szabó mordult meg; eléje tolta a boros
8146 II | körülvizsgálja a követ. Morgadozik, ümmöget. Gyújtót is gyújt,
8147 I | is régen.~Továbbindult. Morgadozott. Hát csakugyan, alig lépünk
8148 I | csöndes volt, csak a zúgó morgása hallatszott. Közelebb már
8149 I | szolgál, a kastélyból adják a móríngot. Mennyit? Nem mondták. De
8150 II | ingadozik.~- Mi a fene? - mormogja az ember.~Még jobban körülvizsgálja
8151 I | horkolása. Kályhának halk mormolása. Fokhagyma és vöröshagymaszag
8152 I | Az ember fölveszi a kést. Morog valamit. Visszadugja a csizmaszárába.
8153 I | Ördög, azt a hidat! - morogja Soódy. - Mindig elfelejtem,
8154 I | bámult.~- Nem festeni való? - morogta megbotránkozva.~- Nem, nem
8155 I | megijedt.~Míg a gyermeket mosdatják, körülnézem a belsőgazdaságot.~
8156 I | hevertek körülötte.~Fölemelték, mosdatták, vigasztalták. Ő egyszerre
8157 I | mintha valaki egész nap moslékot keverne benne.~Hogy én lopjak,
8158 I | mezítlábas menyecske dézsát mosogat a vályú mellett. És halkan
8159 I | arccal keletnek. A porban mosogatták a kezüket, arcukat, és hangosan
8160 II | emeléssel és gyönyört kifejező mosollyal mondta ki.~Én sohasem lelkesedtem
8161 II | szemöldökével térdre ejt, ajkának mosolygása megszédít, arcának angyalformája
8162 I | beszélgetnek. A tanító arca mosolygós volt, a ruhája divatos nyári
8163 II | egyik ember.~Valamennyien mosolyogják.~Aztán a szekér indul tovább.
8164 I | Mind a ketten felnéztek és mosolyogtak.~Délben is majdnem abban
8165 II | elborítottam csókjaimmal.~Te meg mosolyogtál a könnyeiden keresztül,
8166 I | semmit.~Ez nyáron volt, most-nyáron. Az orvos már akkor nem
8167 I | elmondom. Ne firtassanak mostan!~S be is támasztja az ajtót.~
8168 I | hozzám egy szóra.~Nem ez a mostani papunk, hanem az öreg Tombátz
8169 I | mostohád.~- Az.~- Nekem is mostoha az anyám.~- Rossz?~A leány
8170 I | leány elkomolyodott.~- Akkor mostohád.~- Az.~- Nekem is mostoha
8171 I | hóna alatt lepedőbe kötött motyó.~Csinos leány, noha kissé
8172 I | tolvajszíj tehát,~lopott motyónak egybefoglalója.~JUDIT:~Mit
8173 I | nyelvét kellett volna megmozdítani, de a szó a torkán
8174 II | Merev volt már, mint a fa. A mozdítástól félrecsúszott a kendő a
8175 I | hajón, s lesöpörtek minden mozdíthatót. Mi, akik néhányan a födélzeten
8176 I | tenyerét a válláig emelte, a mozdulata csak megerősítette a gyanút.~-
8177 I | ideálisabb, mint volt. A mozdulatai is... Hangtalan zene!~Este
8178 I | Olga a fejének egy bágyadt mozdulatával felelte:~- Nem.~S másnap
8179 I | mozdult... Jó, jó, hiszen nem mozdulhatott. De micsoda vigasztalást
8180 II | Csak a kezecskéje volt ki. Mozdult-e a keze? Vagy úgy hidegtől
8181 I | szelet kenyeret.~Ónosan mozdultam.~Amint a kenyeret szelem,
8182 II | kőnek nekidőlnek ketten. Mozgatják, inogatják. Befelé nem dől.~-
8183 I | csak nézte a fiatalember mozgékony, sovány kezét, amint a cigarettát
8184 I | ember. De ma estére dalos mozi volt hirdetve a kávéházban,
8185 II | bútoraim mintha élnének, mozognának és nevetnének rám! Óh, milyen
8186 I | haladt, hallotta, hogy a mozsarak puffognak. Megállt. Vállat
8187 I | tette hozzá: - Ott lűnek ma mozsárral.~- Hát az anyád kicsoda?~-
8188 III | elfelejtve mintaságát, betér a Mózsihoz egy pohár borra, nojszen
8189 I | A szoknyája körülhullámozta minden lépését. Ezt a leányt
8190 I | tésztaszag terjengett. A műhelyajtóból vörös fény sugárzott a külső
8191 I | hátsóajtón az udvarra, a műhelybe.~Abban a percben csendül
8192 I | lopódzott az eperfához.~A műhelybeli hang újra nótába fogott:
8193 I | óra! Tehát már az apja a műhelyben dolgozik.~Papucsot öltött,
8194 I | volna, mint szokott lenni.~A műhelyből az apja dörmögése hallatszott.
8195 I | egészséges a. Nem lesz ott egy mukkanás se.~- De hát ha épp akkor
8196 I | csillogó...~A vége csakúgy múlás, feledés.~Gyermekésszel
8197 I | szíve dobog össze.~A mindent múlásba hordó Időn~az Élet áll csak
8198 I | voltam, soha misét el nem mulasztottam, böjtöt meg nem szegtem.
8199 I | igen. A spiritiszta ülések mulatságnak unalmasak, foglalkozásnak
8200 I | Szóval Keszeg úr mindenképpen mulatságos személy volt az asszonyoknak.~
8201 II | lennék. No, köszönöm az ilyen mulatságot, nem kérek belőle!~De mit
8202 I | mulatság se akadt, rajta mulattak.~- Vallja meg igazán, Keszeg
8203 II | Emlékszem, hogy rémítő jól mulattam azon a majálison, fizettem
8204 II | tolvaj nép lakik; alig múlik el hét, hogy valamely betö
8205 I | Andorás bátyám?~- A szüretkor múltam hetven.~- Nem véltem annyinak.~-
8206 II | visszatekintek a falusi múltamnak változatos tükrébe, ott
8207 I | eldől az ágyban, s egy perc múltán, félálomban rebegi:~- Miért
8208 II | kövecsesnek ismét más. De az idő múltával a legrosszabb föld is megérik.
8209 I | fénylő szemmel -, legalább a múltkori elalvásodat korrigálod.~
8210 II | egy ideig egy mocsoktalan múltnak szivárványa gyanánt kezdett
8211 II | szólott az úton kis idő múlván hozzám -, szereted?~Tudtam,
8212 I | botot. Indulnak mindnyájan a munkába.~ ~
8213 II | vászoncselédek és a külső munkából a kapát és fáradságot hozó
8214 I | össze, és hozzáfogtak a munkához. Hanem mindjárt az első
8215 III | együtt és támogassuk egymást munkáinkban.~Le a kalappal az ilyen
8216 III | Ugye az a legremekebb munkája Egressynek?~- Semmi - felelte
8217 I | vágóhídon, afféle ronda munkákban. S azért kapott mindennap
8218 I | ember is csak nehezítette a munkámat.~Abban az évben történt
8219 I | hogy élnek. De zavar a munkámban, ha velük foglalkozok. Engem
8220 II | szövetem a szőnyegeket. Negyven munkás dolgozik nyaranként a szövőgyáramban.
8221 I | harmincéves asszony. Keze-lába munkától durvult. Köszön, hogy mellettem
8222 I | ott varrtak az alacsony muskátlis ablaknál, kipillantottak,
8223 I | valamikor, ott tizedelték a mustot. Idő haladtával lám Vörös
8224 I | erre se rác, se német, se muszka. Nem volt itt semmi. Egy
8225 II | egy városban - valahol Muszkaországban -, azon a helyen ereszkedett
8226 I | varrt gombot, a tavaly nyári muszkavászon nadrágjára.~Intett Sárinak,
8227 I | úr két rabot vett meg.~- Musztafa-basa-köpri.~- Kőhíd van itt, jókora!~-
8228 I | városba, beteg a fiam.~- Mutasd a recefet.~Sehogyse tetszett.
8229 I | kikottyantotta, hogy verseket írt. Mutassa azokat a verseket! Akkor
8230 I | kiáltotta a többi is. - Mutassuk meg, hogy mi is vagyunk!~
8231 I | akácfasorban egy lélek se mutatkozik. Csak mikor a gabonaföldeket
8232 II | melyek már zsenge ifjúságában mutatkoztak nála, nem tette kétségessé.~
8233 I | valamit. A házat akarta mutatni. De hogy én ne tudjam, lekerült
8234 I | látom, a hosszú arcokat mutató cukortartótükörben, hogy
8235 I | Öreg vagyok. Az órám mutatója tizenkettő felé jár. Nem
8236 I | fölpöndörítette a kedve mutatóját, és nekiállt a vályúnak.
8237 I | öltözzél föl és gyere velem; mutatok valamit. A házat akarta
8238 I | felelte mosolyogva, s a mutatóujjával fenyegetőzve a mama -, ha
8239 I | kulcsa.~És a hüvelykujját mutatta:~- Ekkora kis lapos. Az
8240 II | drága Tercsim, sohasem mutattad a nyakadat, bizonyosan rövid,
8241 I | hogy kié? Egyik se tudta. Mutattam nekik ezt az üveget is,
8242 I | nők a tavaszi díszeiket mutogatták. A férfiak a vörös asztalhoz
8243 I | ispánnál. Azt mondják, ott művelődött ki. Ha az ispán meg nem
8244 I | Leül.)~JUDIT:~Hol van csupa művészből társulat?~A festő is mind
8245 I | Atlaszként Glóbusoddal,~a művészeid is helytállanak.~És hát
8246 I | társulat?~A festő is mind művésznévvel él~mihelyt bársonyt ölt
8247 I | Ráfaelnek,~hogy mások szőtték művészvásznait.~Én ócskavasból vertem aranyat...~
8248 II | mondotta vidáman. - De szép művű gyertyatartók! Te, sokat
8249 I | Vagy holdfény, sóhajtás és muzsika.~A szó mindegy: akár a bölcsek
8250 I | halljuk, hogy cigánybanda muzsikál a szomszédba, egy fehérrácsos
8251 II | levegő! Talán a fűszálak muzsikáltak a kertben, talán csak az
8252 II | mentünk. Mintha andalító muzsikával lett volna tele a levegő!
8253 III | és bizony sok-sok magyar muzsikus nem ismeri a magyar dalnak
8254 II | nótáját, amiért fizettem a muzsikusoknak 10 pengő forintot, és még
8255 I | várlak kocsival.~Elek pap.~N. b. A falu népét igen megrontották
8256 II | EGY KÍNOS PERC~(Humoreszk)~Náci barátom névestélyét nagyon
8257 I | nádviskó, aztán egész utcasor nádasházakból. Verestornyú templom. Cserepes
8258 I | közelében befordul egy kis nádfödeles parasztházba.~A falu negyedóra
8259 I | becsukta, s a sűrű, zöld nádkárpitokat lebocsátotta. Papirost,
8260 I | a kezébe, a kezét meg a nadrágjába, aztán így csicsergett:~-
8261 II | olyan icipici kis térdig érő nadrágocskába, hogy most csodálkozva kellene
8262 II | Aztán azért, hogy a fehér nadrágom térdébe beletörött a fű,
8263 I | kismunkás, aki sapkás és nadrágos. Azért maradoz szélről,
8264 I | menyasszony: a kúti tündér~nádszál-kisasszony, akit rücskös cigány-~lánnyal
8265 I | fut?~Tovább sétáltam.~Egy nádviskó, aztán egész utcasor nádasházakból.
8266 II | szerzette, hanem az apja, nagyapja, sok őse. Egyes ember nem
8267 I | széjjel; leromlott, ledőlt a nagyárboc is.~- Dániel! - kiáltotta
8268 I | nem bocsátott be. Ráíratta nagybetűvel: JÉZUS HÁZ, s megnyitotta
8269 II | karjában másvilágra induló nagyfejedelmet:~- Mi a magyar sorsa a jövendő
8270 II | szállnak le. Ott is vegyest a nagygazdagok és az ínséges szegények.~
8271 I | fekszik.~A faluban megint nagygyűlést tartottak. Kijelöltek tíz
8272 I | ajtó előtt kétéves forma nagyhasú kisgyermek, pofára is, mint
8273 I | köszön, hanem egyszer csak nagyhetykén rákezdi:~- Zsidó-bidó vakaró,
8274 I | köpönyeges vagy szűrös tót. Nagykalapú. A tót áll és kormányozza
8275 II | volt burkolva egy rongyos nagykendőbe. Csak a kezecskéje volt
8276 I | be, álmosan, boglyasan, nagykendőben, alsószoknyában, némelyik
8277 II | eljátszotta a becsületrend nagykeresztjét, s jellemtelenségének olyan
8278 II | hiszem, a távolban lakó nagymamájuk halt meg. A szobákban csend
8279 III | levő fizetésemet, akkor nagyobbat veszek, mint a templomban
8280 II | fogadást kötöttem, hogy nagyságod valóban keresztény-e?~Az
8281 I | hogy szemembe ásít,~de nagyságomban sohse kétkedett!~S ha volnék
8282 I | csizma. A kezében egy pár nagysarkú cipőt lógat.~Nem is a házak
8283 I | poros kámzsa, a nyakukban nagyszemű olvasó, a derekukon szíj,
8284 III | ismer, - s a világminden nagytökéletességű hangszere közül csak az
8285 I | többé gyönyörködő arccal a nagytükörben... Nem szagolni többé ibolyát
8286 I | babiloni soka.~JUDIT:~Címeres nagyurak...~SEKSZPÍR:~A város címere~
8287 IV | A vízen járó lélek~~~~Nagyvárad 1904. dec. 22.~~~~~~Tengeren
8288 II | majd hanyatt esett.~- A nagyvárosokból elég volt - mondja elkeseredetten. -
8289 I | és szobalány~majomkedvvel nagyzolja a visszáját~mindannak, amire
8290 I | bájak elmúlnak, miként a naivság is. A fiúk mily éretlen
8291 I | Mindössze tíz évvel idősebb náladnál. Derék ember, jó ember.
8292 III | Fehér szólal meg:~- Hát nálatok?~Barcza előbb gondolkodik.
8293 I | ügyvéd eljött a városból és nálok volt ebéden. Gizellának
8294 I | két másik kántorral, meg a nánaháti jegyző úrral.~A komám még
8295 I | elolvasta a szavakat:~- Nándorfehérvártól Hizárlik egy nap. Aztán
8296 I | jutottam. A leány ölében fehér napernyő volt. Annak a két végén
8297 I | automobilra vagy a piros napernyőre.~- Nohát - azt mondja elkomolyultan -,
8298 II | feledhetetlen előttem!~Ezért a napért meg is becsülöm az arcképedet,
8299 I | markába onnan. A sarkantyú a napfényre megcsillant.~- Hol vetted? -
8300 I | el.~Jancsi vele mulatott naphosszat.~Egy napon eltűnt a nyulacska.
8301 I | boltban. Olga az előbbi napi lilaszín-babos ruhájában.
8302 I | búcsúzásnak nem jelenti~napját, előre semmi szerelem.~Akkorhát
8303 II | községnek élő szóban forgó naplójában, s a „vén tolvaj” nevet
8304 I | MŰALKOTÁS~(Az író naplójából)~Fölállították a szép márványszobrot.
8305 I | mindig elmaradoztál. Az ilyen naplopó maradjon otthon! Ebadta
8306 I | hogy elolvassam-e. Ez a naplórész most már bizonyosan a rendőrség
8307 I | Forró kánikula. Napok óta tanácskoznak, hogy beadják-e
8308 I | készséggel nyilatkoznak Napóleon nevében, Shakespeare nevében,
8309 II | cseréltem volna dicsőséget egy Napóleonnal sem.~Ezzel kezdődött ismeretségünk.~
8310 I | Szeretnéd-e látni például Napóleont?~A fejemet ráztam.~- Nem
8311 I | koma -, annál bizony szebb napotok lehetett volna, ha elmentetek
8312 I | bocsátkozik át a világosság, nappaliasan világos... Talán bizony
8313 I | ki, másutt egy-egy csonka napraforgó maradványa. Igen tetszett
8314 I | téged. Ültettetek valamit.~- Napraforgót a föld szélébe. Mindennap
8315 III | hogy írjam át zenekarra. De napról napra halogatja. Pedig most
8316 I | A közlenivalók aztán napról-napra érdekesebbek voltak. Gyuri
8317 II | keresztül, mint az ég, midőn napsugárral ragyogja át a permetező
8318 I | kéremalássan.~- Korona a napszám.~- Igenis, kéremalássan!~
8319 Gardon| napvilágot: a „Karabély és naptárbélyeg”, a „Magyar sors”, a „Török
8320 I | Ráírta: Patkányméreg. Finom narancspálinka volt az, tízéves.
8321 I | Enyhe szép nyári est. A hold narancsszín fénnyel kél a távoli nyárfák
8322 I | szagolni többé ibolyát és nárciszt és édeskés gyöngyvirágot...
8323 II | Szeme a nagy sárgarezes nargilénak oszlopban felszálló kék
8324 I | csibukkal, s ha időm engedte nargiléztam is. A szivarcsempészetről
8325 Gardon| felfödözése”, a „Szívlobbanás”, a „Tévedni orvosi dolog”.
8326 I | miből gondolod?~- Már a nász előtt való hetekben láttam
8327 I | kihúznák és nevetnék. Egy rút nátha lenne mindössze a következménye,
8328 II | volt széttáncolva, és olyan náthát kaptam, hogy kilenc napig
8329 II | kiáltja húzott nyakkal. - Hé, názáreti!~Senki se felel.~Kiált másodszor
8330 I | haját.~A haja hideg volt és nedves.~De igen haragudott, hogy
8331 I | Hajának hidegségét és harmatos nedvességét! S hogy mért nem papucsban
8332 I | halk susogás,~s a fű, a nefelejcs, mind bólogat.~Mi más strófák
8333 I | hát akkor holnap majd én a nefelejcsszín ruhát veszem fel, te meg
8334 I | legelő terült el ott, s négy-öt álmos lúd állongott rajta.
8335 I | kis csibuk-pipával és egy negyed téglányi vörös szelencével.~-
8336 I | szeldeste a kenyér utolsó negyedét.~A lány ránéz. Nézi merev
8337 II | Az ördög legott beírja a negyedik százast is. S egyet fordul,
8338 I | idősebb volt, mint ők; a negyedikbe járt, amikor ők az elsőbe.
8339 II | zsákot. Aztán a harmadikat, negyediket is nagy ínnal-kínnal, hogy
8340 I | Kis ötéves fiammal maradt.~Negyednapra kerültem haza. Már akkor
8341 III | negyedórára.~A következő negyedórában Fehér szólal meg:~- Hát
8342 I | csontom.~De aztán, hogy negyedóráig is ott feküdtem a vízbe,
8343 I | A kettő is elzendül. A negyedórák is.~- Már nem jönnek haza -
8344 I | Egyre fülelt. Hallgatta negyedóránkint az óra verését.~Szép nagy
8345 II | mely egy kis erdőn át vezet negyedórányira eső lakásomhoz.~Az élvezett
8346 III | mondja:~- Öt-hat.~Ez elég egy negyedórára.~A következő negyedórában
8347 I | Székesfejérvárott a vonat negyedórát állott. Valamennyien törődöttek
8348 II | Tudtam, hogy az emlékezetemet negyedórával vissza kell ugrasztani,
8349 I | Három nyelven beszélt és négykézre zongorázott. A bosztont
8350 I | vissza is kell térnünk. Négykor már sötétedik. Nyolcra vagy
8351 II | közömbös dolog, sőt ha a négylábú nemzetsége császári koronát
8352 I | gazda.~Kisgazda volt, afféle négyláncos földű. Máshová ugyan nem
8353 I | Bizony.~- És hintóban jársz, négylovas hintóban.~- Csakis.~- Felvehetnél
8354 I | jéglemezei, amint leesnek a négyméternyi mélységbe, a tóba.~Mikor
8355 I | TENGEREN JÁRÓK CSILLAGA~Négynapi tengeri út volt előttem.
8356 I | hajóhídon. Az ilyen sétálás négyórai köteles vigyázást jelent.~
8357 I | kenyeret az asztalra tettem, az négyszáz év volt nekem. Kezem, lábam,
8358 I | még a kályha is - nagy négyszög kályha, inkább kemence.
8359 I | már meg lehetett látni a négytornyú vén kastélyt, a gróf felszólt
8360 I | hogy az udvari ajtó szélén négyujjnyi szélesen világít be a hold.
8361 I | hajón az árbocmester, aki negyvenhat év óta élt a tengeren, az
8362 I | esztendős, Keszeg meg közel a negyvenhez, s rút, sovány, hallgatag
8363 I | osztályú terembe buktam be. Nehány parasztot találtam ott.~
8364 II | vastag, izmos kéz, milyen nehézkesen fekszik az öledben; eh,
8365 I | fogadhatunk kocsit?~- Nem nehézlem én, tekintetes uram.~- De
8366 I | az a láthatatlan malomkő nehezlett a fejemen.~Este hétkor lefekszünk.
8367 I | óra? Nem sok. De ha kend nehezli már a járást, fogadhatunk
8368 I | ajtó-závárt ahogy megfogtam, olyan nehéznek éreztem, mintha vasból volna,
8369 I | tizenkettőt is. Etelnek egyre nehezült a szeme-pillája. Az óra
8370 II | nevezhető, azonban tekintve nejének előkelő házból való származását,
8371 I | a haja, bajusza feketébbnek látszott a szokottnál. Csakugyan
8372 II | lélegzettel rebeg:~- Óh hála néked nemzetünk Istene! Az életnek
8373 I | fölpöndörítette a kedve mutatóját, és nekiállt a vályúnak. Baksáné meg
8374 II | pipát ráfekteti. A kőnek nekidőlnek ketten. Mozgatják, inogatják.
8375 I | rá, és alkotására is!~S nekifordította a méregmirigyét a szobornak -
8376 I | Isten nyugosztalja.~Hát nekiindultam, mingyán ebéd után. De csak
8377 I | nagy mérges mozdulattal, nekilendül, mintha rájuk sújtaná az
8378 I | intésére fogta a kalapját, s nekiment az ajtó helyett a sifonérnak.
8379 II | amelyből mi mindnyájan.~Nélküle nem tudom többé elképzelni
8380 I | lesz mán most?~Kifosztják-e nélkülem a hörcsököt? Bizonyosan
8381 I | hallasz-e velük, amiket nélkülük se nem látnál, se nem hallanál?
8382 I | mert nem festeni való.~- Nem-e? Azt gondoltam...~Tűnődve
8383 I | legtöbbet költöttem, amiről le nem-mondtam volna, semmiért.~És higgye
8384 I | csendesen, mintha mind a hárman némák volnának. A leány hol kékbe
8385 I | beszéltünk.~Szobánknak ez a némasága nehéz volt. Nem is értettem.
8386 I | ott a sziklák közt, a nagy némaságban is, mintha sóhajtotta volna
8387 I | gyűlést hítt össze. A gyűlésen némelyek azon voltak, hogy a
8388 I | hárfáján is, mi más dalok!~Nemesebb, égibb, szebb akkordokat~
8389 I | játszanak hőst, szüzet, vagy nemest,~királyt, lovagot, grófot,
8390 III | mennyivel gazdagabb a magyar a németnél:~S milyen különös, hogy
8391 I | hogy mondok:~- Egy-két némettől még nem ijedünk meg!~Hát
8392 I | táncolnak. Mink nem tudtunk németül, de azér tanálkozott táncos
8393 III | fordítja akkor vissza a nemigent?~Germános az igen-nek kapcsolódó
8394 I | Komédiás - gondolná -, hiszen nemrég tisztították a kutat, tudta,
8395 II | fogvacogva, s magamra húzván, nemsokára elaludtam...~ ~
8396 II | fölemelte a pálcát:~- Milyen nemű?~- Semleges! - rebegte az
8397 I | Itt-ott egy fa nem erdő.~Új nemzedék burjánzott már elő,~amely
8398 III | az idegenségbe hajló új nemzedékünk nem is ismer, - s a világminden
8399 I | szekerén,~mely elviszi a nemzeteket is.~Egy-egy porszem tán
8400 II | dolog, sőt ha a négylábú nemzetsége császári koronát nyomna
8401 II | táltossal, a vezérekkel, a nemzettel, a szellemek karjában másvilágra
8402 II | lélegzettel rebeg:~- Óh hála néked nemzetünk Istene! Az életnek szülhet
8403 I | ember vagyok?~- Mert a Máli néni azt mondta, hogy hogy lehet
8404 I | Két hétre elutazott Máli nénihez.~Milyen üres a világ!”~---------------~„
8405 II | szobákban, a parkban, s mikor a nénjét a guvernánt oktatta, mi
8406 Gardon| útleíró elhallgat” a „szomszéd népeket sértő” (egyébként igaz)
8407 I | egy-két perc alatt körülnépesült. Bámuló szemek néztek a
8408 I | Elek pap.~N. b. A falu népét igen megrontották a felebaráti
8409 I | Angeluszánál, s egy tíz koronás Nepomuki szobrot bizonyára nem adnának
8410 I | anyám. Estére Cornelius Nepost teszem a fejem alá, és aggódni
8411 I | értelméről beszélt, meg az indiai népről, és egyéb keleti különösségekről.~
8412 IV | dátummal).~~~~~~A mintaember~~~~Néptanítók naptára 1887.~~~~~~A Szózat
8413 I | volt ez estefelé. Az utca néptelen volt, mint azon a tájon
8414 I | könnyű megjegyezni, s a Judit név meg csak azért maradt meg
8415 I | hogyan szólíthatott téged a neveden?~- Én is kérdeztem tőle.
8416 I | kormányos. - Árva gyermekeket nevelek föl a vagyonomon!~És így
8417 II | csikót tartotta meg, s apja nevelésére bízta, amit helyesen is
8418 III | akkor ezer szem nézi a nevelését.~„Hogyan tanítja a maga
8419 III | azt mondják, hogy együtt neveljük a népet.~- Kollegák vagyunk;
8420 I | csinálnál vele?~- Akármit. Papot nevelnék vele a fiamból.~- No, aszongya,
8421 I | tyúkot. Korai csirkét akarnak nevelni, szobában, mert forintjával
8422 I | kompérnak született, nem nevelődhetik dinnyévé!~- De nem kompérnak
8423 I | a szívében, mint mikor a nevelőintézetből utazott haza.~Ugyan megvan-e
8424 I | kérdeztem ijedten.~- A nevelőm... meghalt.~- A jó Keszeg!~
8425 I | apácaiskolába, vagy inkább nevelőnő-kisasszonyt hozassanak.~- De ez mégis
8426 I | nevű vidéki nevét olvasom. Nevelőt keres... Vadászkürt... Mit
8427 II | özvegy szamarat látja a jól nevelt fiával együtt, és hogy ezek
8428 I | Gondolták: a pék bolti lányoknak nevelte őket, tehát úrféle nem közeledhetik
8429 I | daru, amelyet zárt udvaron neveltek fel, aztán egyszercsak itt
8430 I | valamelyik gyermeket magyarul nevelték?~Hátha Magyarországon is
8431 I | jóra fordítsuk. Te papnak nevelteted a fiadat, én meg elmegyek
8432 I | a te szent szolgálatodra neveltethessem, még püspök is lehet.~Hát
8433 I | szándékod-e, hogy papnak neveltetnéd a fiadat?~- Ha lehetne.~-
8434 I | a pénzt a jóra, te papot neveltetsz a fiadból. Ami pénzed marad,
8435 III | amit a cigány nagy Bihari nevén ismernek. Meg többre becsülöm
8436 II | Anyámnak holnap van a nevenapja. Örömnap minálunk. De ezentúl
8437 I | száját, hogy hangosabban ne nevessen, mint köllene. Aztán a kocsis
8438 II | Humoreszk)~Náci barátom névestélyét nagyon jól töltöttük. Ittunk,
8439 I | szobából egy kottáért. A nők nevetését hallottam. Ahogy visszatérek,
8440 I | abban a szörnyű órában a nevetésnek csak a gondolata is az emberektől.~
8441 I | csak egyet szólt, s ezen nevetésre fakadtak.~Csak a bakterfiú
8442 I | felelnek rá egyszerre vissza. S nevetgélve böködik tovább az acatot.~
8443 I | nevet. Ámbátor hát éntülem nevethet is, ha akar. Mégishát betömjük
8444 I | érne a víz, kihúznák és nevetnék. Egy rút nátha lenne mindössze
8445 II | mintha élnének, mozognának és nevetnének rám! Óh, milyen boldog is
8446 I | meghűlés, s a szép piros nevető Bathóné a harmadik évben
8447 II | legszentebb érzelmeit. Valóban nevetséges! Aztán azért, hogy a fehér
8448 II | lengett át.~Némelyek talán nevetségesnek találják, hogy a sógor ezt
8449 II | belőle a röhögés.~- Mit nevetsz? - kérdezi Szent Péter. -
8450 I | fedőt. A nagyságos asszony nevette, hogy egyes ember annyi
8451 I | találta meg, belesült, és mi nevettük. Erre aztán kis idő múlva
8452 I | cselekszünk, beszélünk, nevetünk vagy sírunk. Szóval: élünk
8453 II | országa szélén, Isten szent nevével, ha hűlő ajkkal is, szólj!
8454 II | különbségeket? Te, aki ostobának nevezel engem, és büntetsz? Holott
8455 I | emberiség nyelve nem pénznek nevezné, hanem boldogságnak. Nem
8456 II | Szalonnakéjmámornak lehet nevezni azt az érzést, amely a fantáziámat
8457 I | hallgatag ember. Azért is nevezték el Keszegnek, máskülönben
8458 I | az erdejébe.~Beküldtem a névjegyemet az asszonynak. Második asszony,
8459 II | tudtak meg ebből semmit. A névnapot megtartották, s az angyal
8460 I | mért kereszteltettük német névre? Igaz-e, Klotild? Egyszer
8461 I | lapot járatnak, csak éppen a nevük német, meg hogy a boltban
8462 II | fiad lelke. Te már őket nézed. A te szemed előtt oszladozik
8463 I | olyan melegen, várakozón nézegetett reá. Hiába, mintha be volna
8464 I | cipőjét és felhúzta az újat.~Nézegette, mozgatta benne a lábát.~-
8465 II | asztalomon, hol itt a tárcámban nézegettem! Sóhajtoztam előtte, mint
8466 I | az öngyilkos szobájába. Nézegettük a könyveit, nem találunk-e
8467 I | gyöngyházgombos kamásliját nézegetve.~- Az.~- Az öreg Dózsának
8468 I | generális: elkérte a tengeri nézelőt, s azzal unatkozott.~Mikor
8469 I | tottunk. Már messziről láttuk nézelővel a sovány és egyenes fekete
8470 I | nézett rám. Micsoda tiszta nézés! Kék a szeme, mint az ég.
8471 I | a pillantástalan merész nézéssel, amellyel a bajvívó néz
8472 I | kályhájába dobta. Egyszer meg is nézettem a kályháját, hát csakugyan
8473 II | amelyre valóban büszkén is nézhet, mert a szakértők ítélete
8474 I | Mintha egy kék lélek szeme nézne rám a szeméből. Nem mondott
8475 I | akkor változtatta meg a néznivalóját.~Sári nyugodtan és szomorúan
8476 Gardon| Ha az irodalomtörténész nézőpontjából közelítjük meg a kiadások
8477 I | S a kis tanító is csak nézte-nézte őt félszemmel, mint a lúd
8478 I | amellyel minden új házaspárt nézünk. A férfi duzzadt, trombitás-képű
8479 II | lehet, ha nem filozófia.~Így nézve őket minden keresztény ember
8480 I | féltékenységem... Jöjjön, nézze meg szegényt.~Bementek a
8481 II | hátulsó sziklafalára.~- Nézzed! Ott húzódik be azon a repedésen!~
8482 I | Hát gyerünk - mondom -, nézzünk szét a falun túl is. Majd
8483 II | volna hagynom őt, mint ezt ni! (Eldobja.)~No de még itt
8484 III | jósága...”~„Das Leben ist nicht cigentlich da, um genossen,
8485 I | szerzett.~A szekrényen egy nikkel cukortartó is áll. Karácsonykor
8486 II | hírnevének és becsületességének nimbusza minden lépésénél oszlik,
8487 I | kotródunk el belőle.~De nincs-e otthon is barátom bőven?~
8488 I | paraszt bólintott.~- Azután Nis.~- Ez már Rácország - jegyezte
8489 I | kezedbe, hanem főzőkanál.~Node mindegy: ha nem Tamás, hát
8490 I | menteni, ami menthető.~A növekedő vihar olyan erővel rontott
8491 I | az előbb oly vékony bot növekszik, vastagszik, szögletessé
8492 I | ő mindig játszott, amíg növendék volt. Lássa, én mingyárt
8493 I | valami nekünk ismeretlen növénynek a főzete vagy zsírja, vagy
8494 I | kalitkaajtót?~Sír, hogy nógatják: „Szállj ki hát, no szállj!~
8495 II | fáradságtól, s az asszony váltig nógatta hazafelé az embert.~De az
8496 III | Mózsihoz egy pohár borra, nojszen megindulnak az eleven kereplők,
8497 I | És Keszeg úr... vitte a nőket sétára az erdőbe, vagy a
8498 I | Egyik a férfiaknak, másik a nőknek és a gyermekeknek. Gyékénnyel
8499 I | kötelessége legalább egy nőt megszabadítani az aggleányságtól!~
8500 I | A műhelybeli hang újra nótába fogott: a Lili-keringőbe.~
8501 III | Rákóczi megértette ezt a nótában. Később ez a nóta indulóvá
8502 II | Zöld fűben legel” című nótáját, amiért fizettem a muzsikusoknak
8503 III | becsülöm a régi szép magyar nótáknak százait, amiket ma már az
8504 III | hazafi.~És az igazi magyar nótának mindnek megvan az a titkos,
8505 II | még egy vonása se volt a noteszában.~Már azon gondolkodott,
8506 II | elvégezte, nyúl a kebelébe a noteszáért. Még egy vonást se írhatott
8507 II | ördögé meg fekete. És az ő noteszának a tábláján egy keresztecske
8508 II | vándorbotjáért, s hozott magával egy noteszkönyvecskét is. Persze, az
8509 II | vecskét is. Persze, az ő noteszkönyvecskéje fehér volt, az ördögé meg
8510 II | fogadjunk. Hozz magaddal egy noteszkönyvecskét. Nálam is van. Megállunk
8511 I | hogy megismerkedtem egy nővel... Óh az átkozott!... Az
8512 Gardon| szerencsétlenül párosít színdarabot és novellagyűjteményt, hogy önkényesen
8513 Gardon| az édesapja szerkesztette novellacikluson, hogy teljes köteteket hagy
8514 I | Keszeg úr... olvasott fel novellákat a hetilapból. És ha éppen
8515 Gardon| hogy regényként tüntet fel novelláskötetet, hogy szerencsétlenül párosít
8516 I | Csak elnéztem, micsoda nyaffadtkák. Nem ettek. Unatkoztak.
8517 I | asszony.~- A Balázs úré ez a nyáj?~- Az övé nemzetes uram -
8518 II | fénylik, fegyver rozsdásodik, nyájaink, gulyáink nyugton legelhetnek
8519 I | szobából.~- Tessék - mondotta nyájasan.~S visszatért a szobába.
8520 I | A halmon még jó távol a nyájtól egy gyerek áll sarkig érő
8521 I | ingyenélő. Olvasó ugyan nincs a nyakában, de keresztesvégű bot van
8522 II | Tercsim, sohasem mutattad a nyakadat, bizonyosan rövid, mint
8523 I | Ha beleugrana, talán csak nyakáig érne a víz, kihúznák és
8524 I | Nekem mindegy.~Olga kínos nyakhúzódással hunyta be a szemét. Megtántorult,
8525 I | nagymandzsettás, pillangós nyakkendőjű Karikás Marci. A kalapja
8526 I | kertben a diófán. A sárga nyakkendőre akasztotta fel magát...~
8527 I | szürke haját. Nyakig érő, nyakon körülnyírt haja volt az
8528 I | tarisznyájába, és elővon egy karcsú nyakú kis üveget. Az üveg tele
8529 I | Fekete poros kámzsa, a nyakukban nagyszemű olvasó, a derekukon
8530 I | nekünk fizess.~- Én egy nyalábbal hoztam! - kiáltott egy rekedt
8531 I | kutyák.~- Bárcsak én is nyalhatnám már a sájamat!~A janicsárok
8532 I | amint a cigarettát sodorja, nyalintja, ajka közé igazítja, s rágyújt.~
8533 I | Olga. - De látnád, micsoda nyalka fiatalember lett.~Sári bámult,
8534 II | alakot, ezt a száraz papírost nyalogattam, csókolgattam hat esztendeig.
8535 I | olyat főztem nekik, hogy úgy nyalták utána a szájukat, mint a
8536 I | békák? - nem tudom. Nyirkuk, nyáluk, piszkuk leporladt a márványról.~
8537 I | etetem őket, mégis olyan nyápicok...~- Mars, takarodjatok
8538 II | Negyven munkás dolgozik nyaranként a szövőgyáramban. Sok gond.
8539 I | szárnyaid.~Töltsük otthon a nyarat és az őszt.~Mikorra visszatérünk,
8540 I | legelőn túl jó távolacskán egy nyárfa-csoport kéklett. Ott bizonyosan
8541 I | Olga!?~S remegett, mint a nyárfalevél.~A pékné maga állt a pult
|