1-arany | araro-bemut | benez-cimbo | cime-duhos | dulev-elove | elovo-fakly | fako--folem | folfe-gyero | gyert-hemne | hempe-inton | ipark-karty | karu-kinyi | kinyo-kotro | kotta-lerak | leraz-meggy | megha-milli | miloi-nyarf | nyarg-orsza | ortod-predi | prem-sarok | saru-szele | szeli-tanal | tanar-tottu | totyo-valto | valts-zarni | zarod-zuzog
Part
8542 I | vártam, gondoltam máson nyargalászik, hát elmentem a kertjébe,
8543 I | délutáni inasiskolából hazafelé nyargalt, meglátta a két csitrit
8544 II | hevernek ottan. Sarkantyúk, nyársak, valami óraforma, sisak,
8545 I | keze fejéről, és nyugodtan nyeldeste tovább a falatot.~- A mi
8546 I | ruháját, térdepelni fog!~És a nyeles szemüveget a szeméhez tartva,
8547 I | Andorás is ivott nagy nyeletekben, hosszasan.~Az arca már
8548 III | vénasszonyok gyakorlott nyelvei:~- Nézzétek, ott ül a kocsmában!~-
8549 II | Az ember, ha beleharap, nyelvén érzi a sertéspecsenyének
8550 I | bátorságát, hogy csak éppen a nyelvét kellett volna megmozdítani,
8551 II | királyi eledel!~Csettentett a nyelvével és a karos szalmaszékben
8552 III | az igenlést. Mérhetetlen nyelvi gazdagságában mindig a kérdésnek
8553 III | tudósok, hírlapírok és egyéb nyelvrontók tették azzá. A nép ma sem
8554 I | Az angol szó úgy hangzik nyelvükön,~mint lúdnak száján a pacsirtaének.~
8555 I | S fölkelt a másik. Pergő nyelvvel kezdte felsorolni Absolon
8556 I | s kártyázzanak rá; aki nyer, egy pohárral ihatik.~Szilveszter
8557 I | kantár. A hátán kis angol nyereg.~- No ez hát levetette a
8558 II | szekereknek hosszú sora nyikorog a havon.~Már akkor ők is,
8559 I | minden szippanása a szívébe nyilallt. Még a tanítót is elfeledte.~
8560 II | aggodalmasan nézett az üreg nyílása felé.~A gyertyát beállította
8561 II | rájuk.~Az ember feltérdel a nyílásra. Fog egy égő gallyat. Beveti.
8562 II | mondotta -, rakjuk be a nyílást, azután úgy dolgozzunk tovább!~
8563 I | Megfizetem.~Erre a szokatlan nyilatkozatra mind a három kártyázó feléje
8564 I | Bement a szobába, hogy nyilatkozik az apjának. De a küszöbnél
8565 I | napon ütött az óra, amelyben nyilatkoznia kellett. A doktornak volt
8566 II | természetesen arról nem nyilatkozott.~A páros élet nem tartott
8567 I | össze. Egyik ajtaja a boltba nyílik, másik a konyhára, harmadik
8568 II | körül a békesség virágai nyílnak. Mondd dicső költöző, messze-jövendő
8569 I | pihentesse a szemét.~A parkra nyíló ablakhoz lépett, s keresztbe
8570 I | Lukács.~A mellékszoba ajtaja nyílott.~- A bizonyosság már hazatért -
8571 I | indiaiak!~A világosság egyre nyíltabb, még bizony rámvirradt itt
8572 II | Zoltán szeme is várakozásra nyíltan bámult a halál fagyába sápadó
8573 I | a feleségem játszott már nyilvánosan is.~Az asszony kissé vonakodott,
8574 II | alapvonását árulta el, amellyel nyilvánvalóvá tette, hogy bizalmat gerjesztő
8575 I | Fehérek és tiszták még a nyírástól.~Az asszony tekintget rám.
8576 I | se haját se szakálát nem nyíratta, mióta beköltözött a Jézus-házába.
8577 I | összefogni és behajtani a nyíresbe. András hol imádkozott,
8578 I | hiába tűzködte körül a házát nyírfaággal, meg mindenféle tüskével,
8579 II | én öröknyugvó sírom, a te nyírfáid alatt, ebben a szent csöndben.~
8580 II | szent patak mellől, szent nyírfák alól, ahol immáron tíz éve
8581 I | elárasztotta. Megint tovább nyírfaliget, amelynek fái mintha penészfoltos
8582 I | lettek a békák? - nem tudom. Nyirkuk, nyáluk, piszkuk leporladt
8583 I | mióta a világon van, meg nem nyírták, meg nem kefélték.~De mért
8584 I | plasztron fehérlik a mellén.~- Nyisd meg hát az aszút! - toppantott
8585 I | szempillantás szemet zár és nyit, szememnek a következő megnyílása
8586 I | esküvőjük.~Lukács csakhamar nyitja is a fakilincset. Tatársüvegű
8587 I | Hát akkor mán meg bírtam nyitni az ajtót.~Hallgatódzok.
8588 I | vette meg, a cserepeset, meg nyócvan hold földet. Pedig falu
8589 I | elbántak.~- Kicsodák? - nyögöm - kicsodák?~- Kicsodák?
8590 I | akkor arra. Csak az ütést nyögtem. Éreztem, hogy mingyán el
8591 II | babát. Tán féléves lehet. Nyöszörög a kicsi.~Nézik.~- Add ide -
8592 II | kígyó is föléledt.~A bűvész nyöszörögve kért:~- Egy csepp vizet
8593 I | főnyereményét kapták meg nyolcan, nyolc falubeli.~- Úgy folyt
8594 II | pénz bőven. Zsákot vettek nyolcat; borjúkötelet is vettek,
8595 II | olykor vele. Ilyenkor ismét nyolcéves fiú vagyok. Ő a szeretőm.
8596 I | szobára való bútort, meg nyolcezer koronát ereszt mindegyikkel
8597 I | mondottam. - Tehát legkésőbb nyolckor fel kell kelnem.~- Maradj
8598 II | már a másvilágra réved.~Nyolclovas szekér ment délután Imecsért,
8599 I | Négykor már sötétedik. Nyolcra vagy kilencre megtérünk.
8600 I | először volt kiállítás Pesten, nyolcvanötben, akkor ismerkedett meg az
8601 I | kivadászták a farkast, hogy nyoma se maradt. Az uraság meg
8602 I | fut az ember után. Jár a nyomába. Hol hátul maradoz, hol
8603 I | havat. Nekem persze mindig a nyomait kellett néznem. S még csak
8604 I | nyugalmasan -, erre nincs most nyomás. A hó tegnapelőtt esett.~
8605 I | papucsot. Az ajtót lassú nyomással nyitotta meg, s mezítláb
8606 I | egyszerre megszabadultam a nyomástól. A köd felszakadt. Tisztán
8607 I | Cselédünk csupán egy volt.~Tehát nyomasztó csöndesség volt a házban.
8608 I | ott egyebet, mint a lábuk nyomát.~ ~
8609 I | vakító fény villant át, s nyomban rá mennydörgés rázta meg
8610 II | kígyót; vedd ki a méregfogát, nyomd meg az ujjaddal a tarkóját,
8611 I | mögötte jártam, az ő széles nyomdokaiban. A lépésünk nem egyezett
8612 II | csikó híven követte apja nyomdokait. Néha a vidámságának kifejezést
8613 II | ágaskodik, nézi a repedést. Nyomint egyet a vállával a sziklán,
8614 II | csak, segíts! Tán ha ketten nyomjuk, bedöntjük. Bent még egy
8615 I | asszony cipője az orvos lábát nyomkodja. Az orvos mosolyog.~Bennem
8616 I | a fene kendő...~Idegesen nyomkodta a bal tenyerében a gittet
8617 II | nemzetsége császári koronát nyomna a fejére, őt az se tenné
8618 I | Tisztán hallottam. Jött a nyomomban. A szememet behunytam. Hallottam
8619 I | Azt húztam fel, nehogy nyomomrúl megösmerjenek. De a pitvarba
8620 III | Semmi - felelte az öregúr. - Nyomorék gyermeke Vörösmartynak is,
8621 I | Ámbátor az is igaz, hogy nyomorgott...~- Sárga nyakkendő! Ez
8622 I | keres... Vadászkürt... Mit nyomorogjak...”~De hiszen ez napló!
8623 III | változtathatunk rajtuk, csak a nyomorúság eltűrésében ne kellene mintaembernek
8624 I | A főispánné a szemére nyomta a zsebkendőjét.~- Ez ő -
8625 I | sorakozott a polcán. Mind nyomtatott könyv. Írott könyv egy se.~
8626 I | világból való, mikor lóval nyomtatták ki a szemet a gabonából.~
8627 II | gyertyácska aljába bele volt nyomva egy kis szerszám. Némelyikbe
8628 I | bizonyosság legyen! Bizonyosság! És akkor én nem sírok többé.~-
8629 II | Az utcán különben nagy a nyüzsgés. Villamoskocsik csengése,
8630 II | s hosszú fekete sávban nyüzsög.~Csodálkozik a Szent, hogy
8631 II | fiával együtt, és hogy ezek nyugalma megzavarhatatlanul csendes,
8632 II | éledt fel többé. Azóta nincs nyugalmam, bölcs kádi. Folyton a bűvészre
8633 II | csak egy szóval is mondd: nyugalmas, boldog élete lesz-e itt
8634 I | halt üstöllést.~A sófalviak nyugalmát fölfordította ez az esemény.
8635 I | patikust, és Illésfyéket, a nyugalmazott kapitányt. Mind a három
8636 I | havát,~új vizeit hordja Nyugat felé,~nem újul-e meg az
8637 II | szunyogot.~Azonban a nap mégse nyugodhatott le törvénytétel nélkül.
8638 I | temetőben meg azt mondja: Nyugodjék békén a feltámadásig. Ez
8639 I | mintha a saját ágyában nyugodna, de rosszul feküdne. Bágyadt
8640 II | kezét sem hagyta kezemben nyugodni. Egy téli délután nála voltam.
8641 I | volt. Annak a két végén nyugodott a keze. Rám nézett, míg
8642 I | meg vénesen keskeny.~Olyan nyugodt-szívesen fogadott, ahogy az orvosok
8643 I | eleinte hevesen, aztán nyugodtabban. Csakhamar visszatért a
8644 I | már nincs felkötve. Kissé nyugtalan, hogy a pap hívatta.~- Lukács -
8645 I | becsületes ember volt, Isten nyugtassa. Pap se imádkozhatik többet,
8646 II | rozsdásodik, nyájaink, gulyáink nyugton legelhetnek örök országunknak
8647 I | örülni fog. Még kezet is nyújt Gyurinak.~- Zsemlyét? -
8648 I | Találok is valami aprópénzt. Nyújtom neki!~Nem fogadja.~- Add
8649 I | az ifjú.~Sári szótlanul nyújtott kezet, s a pult mögé állt
8650 I | hátára.~- Óh te szegény fehér nyulacskám! - mondtam kedveskedőn -,
8651 II | tekintettel.~- Nyulam van.~- Nyulad?~- Délelőtt?~- Délelőtt.
8652 II | és tartja a puskát. Les a nyulakra.~Megnéztem az órám. Délutáni
8653 II | várakozó tekintettel.~- Nyulam van.~- Nyulad?~- Délelőtt?~-
8654 I | fölébredt, megint sírdogált:~- A nyulamat!~No, vigasztalhatatlan.~
8655 I | ordított - követelte a nyulat: - A nyuszit, nyuszit! Hozzátok
8656 I | Mária! Csak az ő égi keze nyúlhat le hozzánk e viharban a
8657 I | kezemet.~A vacsora pompás. Nyúlhús és kappan, torta, és a boltomból
8658 I | Patkányméreg, - mondta. - Hozzá ne nyúljon senki!~S nagyobb biztonság
8659 I | keze az én poharam fölé nyullad, és egy üvegecskéből csöppent
8660 I | kilométernyi hosszúságúra nyúlna az én leírásom, ha minden
8661 II | szóltam -, fiát se láttuk a nyúlnak.~- Baj is az - felelte -,
8662 II | kapott. A patak mérföldekre nyúló hosszú, vastag hódunyhával
8663 I | tiszta szemmel.~A zsebembe nyúlok. Találok is valami aprópénzt.
8664 II | lerugva a botosokat is -, a nyúlpecsenye, parasztosan elkészítve,
8665 II | felelte -, én nem szeretem a nyúlpecsenyét.~- Persze sokszor van.~-
8666 II | álmatlanság miatt, mint egy nyúzott tatár, azért kaptam ezt
8667 I | erőlködésével szemlélődtem végig az ó-födélen. Néztem a gerincét, a négy
8668 I | meglátogatom. Régi magyar könyvek, ó-írások, - hát a világ végére nem
8669 I | átsétál vacsora után az ó-toronyba. Ott nézegeti egy nagy csövön
8670 I | a bundáját. Kilépett az obszervatóriumból.~Csak egy kampós turistabot
8671 II | ember. - Egy gyesznó ára ócskaság van itt. Hoci csak egy zsákot!~
8672 II | kiálló kőcsúcsra. Szedik az ócskavasat a porból.~- Letisztítom
8673 I | szőtték művészvásznait.~Én ócskavasból vertem aranyat...~JUDIT:~
8674 II | amelyiknél a baba van.~S odaadja a maga kicsijét a másiknak,
8675 I | hogy hát izé, mit szólsz? Odaadjuk-e? vagy ne adjuk?~Etel áll
8676 II | okosabban tettem volna, ha odaadom a kefekötőnek, hogy csináljon
8677 I | volt.~Estefelé levelet írt. Odaadta a szakácsnénak, hogy vigye
8678 I | lépkedett. A feleségem is odabámult.~Ezen idő alatt átcsúsztattam
8679 I | méternyire emelkedve szállottak odább.~Tetszett. Megálltam, szemlélődtem.~
8680 I | kilis.~Hát aszongya aztán odabe:~- Nézd fiam, nyolcszáz
8681 I | lábon tért vissza a szobába.~Odabenn letámasztotta a puskát az
8682 II | szekeresnek, hogy álljon meg.~Odacsoportosulnak az út mellett heverő asszony
8683 II | ajánlotta a fejedelemnek, hogy odaépíttesse palotáját. A honnmaradó
8684 I | házáig ért az árnyék. Ahogy odaérek, akkor látom, hogy a köröszt
8685 I | mert mikor a temetőmenet odaérkezett, csak elfordult. Leborult
8686 I | hangosan imádkoztok. Mikor odaérkeztek: És bocsásd meg a mi vétkeinket!
8687 I | Tízkor köll indulnom, éjfélre odaérnem. Hát hol a feleségemnek
8688 I | Andorás bátyám?~- Mingyán odaérünk.~A fák közt kocsiút kanyarodott
8689 III | Bartay.~Felhí és azt mondja odafenn:~- Írtál-e Himnuszt?~- Nem.
8690 I | Gamba is sikoltott, és ő is odafutott be. Hallottam, hogy a kulcsot
8691 I | pincébe. Aztán a kocsis odagyött hozzánk. Hozta kantáron
8692 I | kutya se be, se ki, hát odagyűltek a gyerekek és nevették.
8693 I | leült a székre az ágy mellé. Odahajtotta a fejét a párnára.~De nem
8694 I | áll. Vajon érdemes volna-e odáig elmenni?~Lukács megint megszólalt:~-
8695 II | közül. Tóth Antal szamara odaigazítja a hátát ez alá a keskeny
8696 I | kávéházban, és a három jó család odaígérkezett.~Ej, hogy előbb eszembe
8697 I | folyna.~- De áradás idején odajár a víz: elönti a kertet.~-
8698 I | Elmondja, hogy az ura fél évig odajárt, s hogy mennyit aggódott
8699 I | megteríteni az asztalt és odakészítenie a „piritusz”-főzőt meg a
8700 I | láthatja kend, ide van írva az ódalára.~A koma csóválja a fejét.
8701 I | elbámul. Az ember üvölt odalenn:~- Á-á-á-áó!~Hátborzasztó
8702 I | evett a jászolnál. De hogy odaléptem, kivette a fejét, rámfordította.
8703 I | kilencet.~Mozdulok. Fülelek. Odalopakodok mezítláb az asszonynak az
8704 I | más ember szokott színi. Odamentünk a csoporthoz:~- Valami őrült.
8705 I | Peti, a másik gyerek bőg.~Odanéz.~Látja, hogy Petinek az
8706 I | volnék másnaposa. Mégis odanézek, hogy mit bámulnak?~Egy
8707 I | hideg és sós tengervizet, odanéztem, ahol a kadét állott. Nem
8708 I | és megmutatta a szobámat. Odanyílt az ajtaja a teraszra. Elbúcsúzott.~-
8709 I | kanyargó úton. Talán ha odanyújtja a botját... De már az ember
8710 II | vizem. De ahelyett, hogy odanyújtottam volna neki, rábámultam,
8711 II | végtelenül tetszett nekem.~Odaomlottam lábaihoz a vizes fűre, aztán
8712 I | lábát a kerékagyra, és a tűz odasugárzó világosságánál a szemét
8713 I | bezárja a könyvet, aztán odasusogott neki:~- No lelkem, hát nem
8714 I | fejéről a kis pörgekalapot, és odaszalad kezetcsókolni. Bizony nem
8715 I | egy-egy olyan család is odaszállásolt, akit valamelyik háziúr
8716 I | kigyövünk a szentmiséről, odaszól a papunk:~- Andorás - aszongya -,
8717 I | janicsár, aki tudott magyarul, odaszólt a kocsisnak:~- Utánam! Be
8718 II | érdemelné meg a szalonna, hogy ódát írjanak róla? Isteni eledel
8719 I | nincs rajta. Csak épp, hogy odatekintettem.~- Gyerünk tovább.~Már a
8720 II | segítettem neki szomorkodni. Odatérdeltem melléje, és szintén kinéztem
8721 III | kopott zongora sárgállott. Odatett egy ív kottapapirost, melléje
8722 I | meggyújtotta. A két égő gyertyát odatette az éjjeli asztalra.~Olgára
8723 II | mosolyogva vont vállat:~- Ha odatették, ott van.~- De hallod: nem
8724 I | mikor érkezünk Európába, s odautazott vasúton, mindig abba a kikötőbe,
8725 I | bennünket. De a pajtásom odavágott egy tízforintost a bandának,
8726 I | Az uraságok még mindig odavannak. A kettő is elzendül. A
8727 I | szivarcsutka.~Az asszony odaveti a bocskort az embernek.~-
8728 II | Visszamásztak a külső üregbe, s odavonszolták-hempergették a követ a bejárathoz. Még
8729 I | Tavasszal aztán a falubúl sokan odavótak a törvényházába, mivelhogy
8730 I | hogy vigyem Odesszába. Én Odessza helyett a Dunának fordítottam
8731 I | rám az apám, hogy vigyem Odesszába. Én Odessza helyett a Dunának
8732 I | elváltunk. Csak mentem, ődöngtem tovább vakon, gondolat nélkül,
8733 I | kastélyba, hogy a vastag ódon-ó falak között modern bútorok
8734 I | az neked?~- Hazaviszem az öcsémnek. Játszani jó. A zsidó is
8735 I | felejtem én.~- Nem, nem. Az öcsikémnek adom én ezt. No lám, hogy
8736 III | Hallja-e tanító úr, vögyön mán ögy Mária-kípet a szobájába,
8737 I | ütöttek...~S megrázta az öklét. Elment.~~A földesúr éjfél
8738 I | a szívem helyett valami ököl lükögne benne.~Ménkü abba
8739 I | Gyertya égett előttük egy ökölnyi tuskócskán. Kártyáztak.~
8740 I | gondolkodott:~- Tán a Vörös ökörbe...~- Hol az a Vörös ökör?~-
8741 I | Másutt is láttam már kocsmát ökörcímerrel. De nem volt akkor kedvem,
8742 I | elénk. Mély kerékvágások, ökörlábnyomok.~Andorás megállt és az útra
8743 I | A mesebeli szomjas iszik ökörnyomból, a vasúton utazó szomjas
8744 I | Szabd meg az árát magad ökörszemű szép asszony. Legyen a tiéd,
8745 I | Mért?~Hát ki az, aki nem öl, ha elveszik tőle a gyermekét,
8746 I | állítják: Sétáljunk. Ha ölbe fektetik: Álmos vagyok.
8747 I | jámbort. A háborúban való öldöklés is azért nem bűne a katonának,
8748 I | szándékomban, hogy megölöm. Én nem öldöklésre hívtam őt meg, hanem vacsorára.
8749 III | kivált faluhelyen) unalom öldösi őket.~Vannak tisztelendő,
8750 I | hozzájuk jutottam. A leány ölében fehér napernyő volt. Annak
8751 II | milyen nehézkesen fekszik az öledben; eh, nem is kéz ez, hanem
8752 I | szegény anyám!... Hiába ölelgettem, hiába vigasztaltam. Nem
8753 I | a díványon ültek, mindig ölelkezetten éltek egymás mellett.~A
8754 II | mintha egy liliomvirágot ölelnék, és a boldogság szomjával
8755 I | belőle a kertben:~- Miért ölelt meg, Erzsike? Miért mondta
8756 I | Sári karjait, mintha kígyó ölelte volna át.~- Eredj innen!~
8757 II | jól mulattunk! Szabadon öleltem át a táncban, ajkaink suttogtak,
8758 I | galambszárnyait.~Ha majd ölembe mászik és átölel,~az ő kis
8759 II | Antal keresztbe tette az ölén a husángot, csöndes, lassú
8760 I | a hullongó pelyheken át, öles nagyságú, kékes-fehér kereszt
8761 I | pofont kapott, hogy két ölet repült a kalapja.~- Hogy
8762 I | Olga az udvar hátuljába.~Az ölfák mögül egy álmos, borzas
8763 I | Én egy kötéllel húsz ölnyire értem feneket.~- És nem
8764 I | csudát látok én itthon is ölöget.~- Mi csudát láthatsz itthon?~-
8765 II | jutott eszembe. Ha én meg nem ölöm, ő gyilkol meg - villant
8766 I | lánggal égett. A törökök ölték a bárányt, a tyúkot, a libát.
8767 I | Öltem: megvan. Tik is öltetek volna...~S lecsapta a kését.
8768 I | be az asszonyokhoz, hogy öltözködjenek és jöjjenek be, őket
8769 I | semmit, csak hol olvas, hol öltözködik, hol a körmöcskéjét fényesíti,
8770 I | szalmadikón. Fekete ruhába volt öltözködve. Az arca szederjes kék,
8771 I | mondotta vidáman - holnap én öltözök a babosba. Próbáljuk meg...~
8772 I | rendes és tiszta úri ruhába öltözött ember, körülbelül harminc
8773 I | mint itt a napfény.~Mi öltözteti talpig hermelinbe~a fákat,
8774 I | tegnapelőtt azt mondta: öltözzél föl és gyere velem; mutatok
8775 I | bocskort az embernek.~- Öltse már fel kend. Mit ugrál
8776 I | földerült. Karját a fiába öltve, vidáman bicegett be az
8777 I | mellén valami boldog áramlat ömlött végig, valami olyan édes,
8778 II | az alvégről befelé csőszi önérzettel és komolysággal.~A falu
8779 I | szándékából vált-e Keszeg öngyilkossá. Nem követett-e el valami
8780 I | hogy itt a magyarázata az öngyilkosságnak!~Egy percig haboztam, hogy
8781 I | meghalt embert irigylem, de az öngyilkostól borzadok. Minden öngyilkosság
8782 I | égről beszéltem. Aztán egy önkéntelen mozdulattal karomba is belefűzte
8783 II | Eszembe jutott ez nekem, s önkéntelenül is kapkodni kezdék zsebemben,
8784 I | abban az időben, amikor ő önkéntes volt, de ennek az arcára
8785 Gardon| jelzőcserékkel, a főszövegből való önkényes kiemeléssel, sőt - amint
8786 Gardon| novellagyűjteményt, hogy önkényesen változtat az édesapja szerkesztette
8787 II | most, fehér árnyéka csupán önmagának.~- Megmarad-e? - kérdi reszkető
8788 I | Lenke, vagy nem jelenik meg? Önt bizonyára nem fogja izgatni
8789 I | üvegből se lehet oda ilyesmit önteni.~Ehhez a búbánathoz hozzájárult
8790 I | asszony, hogy este sok pénzt öntök az asztalra.~Az asszony
8791 I | volt vele elégedve.~Vizet öntött a tenyerébe, és meglocsolta
8792 II | Hiába ráztam a vállát. Hiába öntöttem a vizet a szájába. Nem éledt
8793 I | raktunk. Kaptunk újbort egy öntözőkupával. A koma valami új éneket
8794 I | láttam, hogy a rét el van öntve.~- És a kísértet megjelent?~
8795 II | Mit üvöltözöl itt, ebadta ördöge! Az én Uram bizony nem áll
8796 II | noteszkönyvecskéje fehér volt, az ördögé meg fekete. És az ő noteszának
8797 II | keresztecske volt a dísz, az ördögének a tábláján meg egy pálinkás-butykos.~
8798 II | állítok ezer keresztényt egy ördöghitű ellen, mert hiszen el kellett
8799 I | parancsolat! - mondok -, öregapám se hallott ilyet!~Mégishát
8800 I | is. Az apja se volt pap, öregapja se, mégcsak kántor se került
8801 I | hollószerű, csak aféle jóságos öregasszony-arc, aminőt gyakran lát az ember
8802 I | ahhoz járt Bathóné. Az ilyen öregasszonyok bizonyára sokat értenek
8803 I | van rajta.~- Ne menjen az öreghez - mondja. - Az új orvos
8804 I | világ alattam, mikor egy öregurat látok, a magam lengő valójához
8805 III | az lesz a dalok dala, az örökkévaló, a halhatatlan, a szerzőjével
8806 II | kéjében összeolvadt előttem az örökkévalóság.~Egy évig jártam már akkor
8807 III | aranyaknak szól, hanem az örökkévalóságnak? Amelyik dalt megjutalmazzák,
8808 I | szemmel, lelketörten, én meg örökkön a gyalázat bélyegét viselem
8809 II | Itt legyen majd az én öröknyugvó sírom, a te nyírfáid alatt,
8810 I | cimborámnak meghalt az apja, aztán örökölt. Hatan vótak testvérek,
8811 I | szoktatott.~Kiszállok most: örökre itthagyom~a földön járó
8812 I | is vitt tízezer forintot. Örökségeket is várhatnak mind a ketten.~
8813 II | kalendáriumot hagyott rám örökségül.~Elmentünk vadászni.~Tisza
8814 I | annyira elbájolta, hogy öröm-ijedtében csak a lelke szavával felelhetett.~
8815 I | mikor majd a fiamnak az örömebédje lesz az első miséje után.
8816 II | teremtménye. Voltak ideái, örömei, bánkódásai, ugyanabból
8817 I | poharak viselték meg kissé. Örömekből se egészséges a sok.~- Köszönjük
8818 I | került - a cigány nem csekély örömére. Maguk a törökök a nyárson
8819 II | holnap van a nevenapja. Örömnap minálunk. De ezentúl sír
8820 I | soha-soha ellenem.~Kinek örömtűz gyúl szemén, ha lát,~s bú
8821 I | öngyilkosság borított árnyékot az örömükre. Másnap délelőtt Lukács
8822 I | is drágábban adtam. Hadd örüljön annak is az asszony, hogy
8823 I | kézcsókot. De hát Olga nem örülne neki, s Gyuri is megkérte.
8824 I | Magányosan?~- Mindig. De örülök, hogy magyar szót hallok.~-
8825 I | neki, titkon persze. És ő örült.~- A mi házunkban nincs
8826 I | fogadott. Olyan volt az örvendezése, mint azé az örvendezőé,
8827 I | nézzük könnyes szemmel, szent örvendezéssel a fiamat.~- Hát szerdán -
8828 I | Tamást. Sekszpírhez fut és örvendezik.~FUVAROS:~Itt a kocsi és
8829 I | örvendezése, mint azé az örvendezőé, akit a farkasveremből húznak
8830 I | szivarcsutkát. Elpöködi a tüzét, s örvendezve pislog rám:~- Jó lesz pipába,
8831 I | kétóra szánkázás a majorjáig.~Örvendő arccal fogadott. Olyan volt
8832 I | a víz tajtékzik, bugyog, örvénylik szilajon.~A következő pillanatban
8833 II | hívták, a feleségét meg Örzsinek.~A disznót sokféle okból
8834 I | felzörgeted éjjel. Téged nem ösmer, hát téged nem is keres
8835 I | mivelhogy a komámat mindenki ösmerte. Én nem mentem el, csak
8836 I | a lélek is.~- Micsoda?~- Ösmerted tán te is a Vájsz bótost?
8837 I | Mondom, hogy pénzt vittem az öspörösnek.~- Mennyit?~Mondom.~- No -
8838 II | becsülöm a híveiteket. A végén összeadjuk, és beterjesztjük a számadást
8839 I | a zsidó. Ha három ember összeállana: egy ott strázsálna a kapu
8840 I | meghallották túlnan. Hát összebarátkoztunk, komák is lettünk később.
8841 II | szépítőszereket, valahányszor összecsókolgattam az arcát, mindig csak az
8842 II | utolsó erejével is ajkadnak: összecsukta-e már szárnyát a szent Túrul?
8843 I | szellemtörténetet sehogysem tudtam összeegyeztetni a logikával. A médium volt
8844 I | A csordát alig lehetett összefogni és behajtani a nyíresbe.
8845 II | melle zihált a fáradtságtól.~Összefogott négy kardot, és felfordította
8846 II | történt. Bár a rémülettől összefolyt előttem minden, mégis kivehettem,
8847 II | takargatom már hat esztendő óta! Összefontyorodott, kuntyorodott a sok viselésben (
8848 II | havas, fehér tisztaságukban összehajladoznak, csak arcukkal érintve olykor
8849 I | tábori székecske meg az összehajtott állványka, jobbjában a botja.
8850 II | guvernánt oktatta, mi ketten összehajtottuk a fejünket, átöleltük egymást,
8851 II | fényesebb, mint a Helénáé! Ha összehasonlítom a két hajat, a Helénáé olyan
8852 I | rájuk pántlikát, de mégis összekevertük őket. Mert tetszik tudni,
8853 I | Most is tele volt feketén összekunkorodott égett papírossal. Vajon
8854 I | apja szeme ráfordult. Az az összenőtt szemöldökű ember még akkor
8855 II | annak a pillanatnak kéjében összeolvadt előttem az örökkévalóság.~
8856 II | elfordult, mint aki a világ összeomlását várja. Nem volt hatalma,
8857 I | a szemem pilláit mintha összeragasztották volna: ültőhelyemben elaludtam.
8858 II | Mennyország ablakáig. Ott aztán összerántja a szárnyát, letoppan egy
8859 I | fiatal leány!...~(A főispánné összerázkódott. A szeme könnyel telt meg:~-
8860 I | az a szép, ami vén. Egy összeroskadt vén ház többet ér nekünk
8861 I | csoportban tizennégyen voltak összesen.~Kilenc férfi meg öt nő,
8862 I | hamarabb mint várja.~Azzal összesöpörte a kártyát és nem beszélt
8863 I | lépésre is. Az acatolók hol összesűrűdnek, hol elszélednek.~A bakterfiú
8864 I | percet. De aztán csakhamar összeszedelődzködtem.~- Képzelődés, mondok, képzelődés.
8865 II | benyit az ajtón, a tanár jól összeszidja:~- No, álomszuszék, ennyi
8866 I | székről, és hozzám jött. Összetett kézzel könyörgött:~- Ne
8867 I | velem is megtörténik, hogy összetévesztem őket. Borult időben, vagy
8868 I | ekkor éreztük, hogy a vihar összetör bennünket. Ki merte volna
8869 II | pici, gyengéd kacsót, hátha összetörik. S milyen bájjal mozognak
8870 I | Fogtam a kotróvasat, hogy összetörjem a papírosszeleteket. A cselédekre
8871 II | engem valaha megcsalnál, összetörném ezt a gyűrűt, aztán pisztolyba
8872 I | kuzinom... Képzelheti, hogy összetörte... Ha a komornája nincs
8873 I | nem aludtunk. A hajónk összetörten, vízzel félig telten, s
8874 I | olyanok, - mondta a pék. - Összevesznek, s megint megbékülnek, Tessék
8875 I | tudod, hogy ővele nem lehet összeveszni!~Valóban, Keszeg az én ismerőseim
8876 I | Egy betűt se.~- Talán összevesztél vele?~- Soha. Mindenkivel
8877 I | A kertésszel majdnem összevesztem. Elfelejtett fehér szegfűt
8878 I | Órahosszat barangoltam összevissza, nem tudva hol vagyok? Hova
8879 I | Az acat azonban rendetlen összevisszaságban burjánzik a vetésben. Néhol
8880 III | azáltal, hogy a részleteket összevonják, és bizony sok-sok magyar
8881 I | feleségem akarja.~A feleségem összevonta a szömöldökét, mikor értesítettem,
8882 I | belépett. Lisztes szemöldökei összevonultak. Képedezett.~Már akkor Sári
8883 I | ád neki, de elég a bolt. Ötezer koronát akkor is jövedelmez,
8884 II | legtöbbször az Isten áldását. Ötféle nép is egy országban. Vezess
8885 II | az apja körül, de ez csak ötletszerű rövidséggel történt, s a
8886 I | gyógyulása, jobb a halál!~A méreg ötlött az eszébe. Milyen jó, hogy
8887 I | Igaz, hogy van pisztolya, ötlövetű, de bele van zárva az is
8888 I | testnek nincs több érzéke ötnél.~- De abban nagy ám a különbség!
8889 II | az ördög írja már be az ötödik százast is. Hát ahogy a
8890 II | diadalmasan -, de ilyen él itt ötszáz.~- Csak azokat írhatod be -
8891 I | virágok szalmakalapos fiúk.~Az ötvenholdas vetésben sok az acat. Vasnyelű
8892 II | azt is megérhessük, hogy ötvenkét gyesznónk lesz. Ahány hét
8893 II | is adták a disznót jól: ötvenöt pengőt adott érte egy hentes.
8894 I | fehér-fekete csíkos blúz. Az öve is fekete. A vállán az elmaradhatatlan
8895 I | tájt képzeld, ki lép be? Öveges Gyuri.~Sári csak nézett.~
8896 II | engem uccse, szafaládé az övéhez képest.~Aztán az a vastag,
8897 I | legkellemesebb része az övék. Mi kell a lányoknak az
8898 I | szomszéd faluban is van. Piros öves. Sovány. Egyszer nálunk
8899 I | a derekát se fekete szíj övezi, hanem valami vékony fehéres
8900 II | Valamennyinek a derekán övkendő, s a kendőben pöttyös díszű
8901 I | föl-fölhömpölyödtek a födélzetre, s végig özönlöttek rajtunk, úgy, hogy minden
8902 I | kedves fiú; valami angol özvegyasszonynak egyetlen gyermeke. Az az
8903 II | vagyonfelosztást, s nem óhajtja megdézsmálni annak a kukoricáját,
8904 III | böcsületet a mi gyerökünk, mikó ojjan példát adnak neki. Osztég
8905 I | senki!~S nagyobb biztonság okáért cédulát ragasztott reá.
8906 I | mondottam le.~- Mégis, egészségi okokból.~- Nem. Nekem nem ártott
8907 I | aszongya, hát az se rossz. Még okosabb is, mint amit én mondtam.
8908 II | megfogta már! Mennyivel okosabban tettem volna, ha odaadom
8909 I | Hiszen ez a mezítlábas ember okosakat mond! És ez hát csakugyan
8910 I | kenyér; szerelem a méz - okosan!~S azzal az érdeklődéssel
8911 I | hiába vártak. Eltagadja okosságbúl.~De hátha híre kél majd
8912 II | porba? (Felveszi.) Adott ő okot arra, hogy ily szívtelen
8913 I | is látták, de nálunk nem okozott kárt, csak az uraság aklába
8914 I | szegény Sárit. Mármost a lökés okozta-e, hogy elájult belé, vagy
8915 I | gondoltam semmit. A betegségét okoztam. Jámbor különben is a természetem.
8916 II | mikor a nénjét a guvernánt oktatta, mi ketten összehajtottuk
8917 II | mikor látom, hogy a fia egy oktávval magasabb hangon hirtelen
8918 II | te olyan vagy, mint egy októberi ködös délután. A Helena
8919 I | halántékára csúsztatta az okuláré szárát.~- Az a ház jobb -
8920 I | róla.~Hosszúné leveszi az okulárét a szeméről. Törülgeti a
8921 I | mintha azt mondta volna: az oláhok.~De kilométernyi hosszúságúra
8922 I | Szentképek, s köztük egy olajfestményű Loyola-fejkép. Alatta aranykeretű
8923 I | krétával, gvassal, akvarellel, olajjal, - mindegy; ép bőrrel aznap
8924 I | A kertben. Megnézem: nem ólálkodnak-e rablók az udvaron? De hogy
8925 I | esze. Azonnal szétverte az ólat és megkereste, hogy hova
8926 I | lakik Párizsban, mert ott olcsóbban él. Agglegény, igen takarékos
8927 II | körültekerve. A három asszony arcán olcsófajta fekete fátyol. Batyu a hátukon.
8928 I | csakugyan ott találtam az oldalában a körülbelül tizenöt méternyire
8929 I | szobába.~Napestig fúrta az oldalát, hogy megmondja Olgának
8930 I | tinóvá változott, és Andrást oldalba bökte a szarvával.~Elmondta
8931 I | cigánypajtás - szólt lenéző oldalpillantással -, de főzök is estére olyan
8932 I | Hol hátul maradoz, hol oldalra kerül...~- Mondd csak tovább!~-
8933 III | ábránd meg-megálló ütemeire oldjuk fel, előválik belől az a
8934 I | akkor föl az árbocokra, és oldott, kötözött, srófolt, szegezett,
8935 I | vetkőzött le, gépi mozdulattal oldotta meg a haját, s rázta szét
8936 I | gombolta ki a réklijét s oldta le a szoknyáját. Beljebb
8937 I | batiszt-ingek. Három Sárié, három Olgáé.~Délután négy óra lehetett.
8938 I | különböztetni: Sári magasabb Olgánál, négy ujjnyival is magasabb
8939 I | Széchenyi-kertbe. Gyuri elöljárt Olgával, Sári mögöttük a mamával.
8940 I | falusi oskolátul kezdve az oltárig, haj sok tudományon fel-le,
8941 I | mellében égő méregnyilat, az olthatatlan gyűlöletet. Mert mindenkinek
8942 I | Akárhogy történt, emberéletet oltottam ki. Ezért bűnhődnöm kell,
8943 I | Bánja is ő, eszik, szinte olvad a szájában minden falat.
8944 II | testem ebben az egy szóban olvadna össze: szeretlek! S mintha
8945 I | Délelőtt borult volt az idő és olvadós. Este felé kitisztult az
8946 I | részeg. A hó a hajára hull és olvadoz rajta. Rogyadozó inakkal
8947 I | vállán egy kis hómaradvány olvadozott. Az alján is körülolvadt
8948 II | és érzelmeink egy csókban olvadtak össze...~De ugyane pillanatban
8949 I | dobált meg. Az útleírásokban olvashat ön hullámokról, de meleg
8950 I | drótszálakból volna, tisztán olvasható:~„Az egyetemi hirdetőtáblán
8951 I | magamban üldögélek itt: olvashatok.~Elhalkultan mondta, és
8952 I | megolvashatod. Száz csudát is olvashatsz benne.~- Hát mondok, ha
8953 I | első, hogy hajót rajzoltam. Olvasmányokban csak a hajóstörténetek érdekeltek.~
8954 I | papiros benne. Mikorra a zsidó olvasná, úgyis elkapják a lábát.~
8955 I | hullámokról, de meleg szobában olvasni az ilyeneket s átélni más.
8956 Gardon| érdekességre szeretném felhívni olvasóim figyelmét. Gárdonyi jónéhány
8957 I | mint a Szahara.~- Én ritkán olvasok regényt - mondta Sári. -
8958 I | Lukács nevű vidéki nevét olvasom. Nevelőt keres... Vadászkürt...
8959 I | ájtatos aggot, bizony még olvasót is von elő, s elmondja rajta
8960 I | persze nekik. Még éjjel is olvastak.~Aztán az első csók is megtörtént.
8961 I | akiről gyerekkorunkban azt olvastuk, hogy egyszer bentfelejtődött
8962 I | hazahoztuk. Sokat hallottunk és olvastunk akkoriban a kurucokról.
8963 I | körülményekben. Mindennap olvasunk efféléket: ma egy cselédlány
8964 I | tompán fénylik, mint az olvasztott ólom. Tutaj jelenik meg
8965 I | sugárzott alá, és vízgyöngyökké olvasztotta a hóból kiálló kórókon a
8966 I | Indiai gyöngyök?~- Olyanfélék. Meglásd, örülni fogsz neki.~
8967 I | állhatta.~- Hogy az Isten is olyannak aggya a pénzt - aszongya -,
8968 I | Leültem. Hallgattam. De olyannyira nem volt az eszem a cselekvésen,
8969 I | tengereit; kiálltam viharokat, olyanokat, aminőkről a könyvek se
8970 I | vannak benne, kívülről meg olyanra van beföstve, mintha fábúl
8971 I | végeztem. Annyit bizonyít, hogy olyasmibe fogott, amiről már ő is
8972 I | Telegráf? Mind-mind szer. Nem olyasmiket látsz-e, hallasz-e velük,
8973 I | Csak otthon élt a faluban. Olykör ki is járt. Végigment a
8974 I | Olga besiet. A nyakába omlik a vőlegényének.~- Isten
8975 I | szavamat. Irdatlan zuhatag omlott át recsegés-ropogás közt
8976 I | nemcsak a csizmák méltóságosak őnála, hanem az arca is. Akkora
8977 I | körmöcskéjét fényesíti, hol az „ongorát” veri. És minden este fürdik.
8978 I | Hát csipeget innejd is, onnajd is. Ménkű abba a zsidóba,
8979 I | Gyereksírás hallatszott onnanfelöl. Köszönt. Elsietett.~A Gábornak
8980 I | még egy szelet kenyeret.~Ónosan mozdultam.~Amint a kenyeret
8981 I | otthon tárom fel, otthon, az opálokat,~amelyekben lelkem szent
8982 II | konstatálni, hogy baritonjukat az operában Zichy Géza csakis hosszú
8983 III | tudománnyal foglalkoztam és holmi operaeszmék kavarogtak a fejemben. Szinte
8984 III | kimondom, hogy a világ minden operájánál többre becsülöm a Rákóczinkat,
8985 I | úgy szokás szívni, mint az ópiumot. De ha teában iszod meg,
8986 III | más, mint a néptanító?!~Őrá néz a falu szeme, róla beszél
8987 II | Sarkantyúk, nyársak, valami óraforma, sisak, puska...~- Hej,
8988 I | megint megállt.~Kiszálltam.~Órahosszat barangoltam összevissza,
8989 I | Kívülről behallatszott a nyolc órai harangszó. Az orvos nyugodtan
8990 I | akarhat? - mondok.~De egy óráig is csak a farkasrúl beszélt,
8991 I | elfakul, elmúlik az is.~Az Idő óráján a billegőt~nem állítja meg
8992 I | felelte a tanító.~És az órájára nézett.~Már homályosodott
8993 I | tanító azonban, hogy az óráját megnézte, lámpagyújtás nélkül
8994 I | hazudhatott. Olga átlát őrajta. Sötétben is tudná a hangja
8995 II | nem volt fegyver, meg hogy őrajtuk nem lehetett volna érezni
8996 I | én örültem.~A következő órákban megismerkedtem a tengerészet
8997 I | nem barnította el a nap.~Órákig haladnak és bökdösnek a
8998 I | kertjét, mert az időm szinte órákra van beosztva. Inkább este,
8999 I | mellett, mint jóidőben; az őrálló tisztnek csakúgy ott kell
9000 I | min tűnődik? Megnéztem az órámat, tizenegyen járt. Még csak
9001 I | szerükkel.~Egyszer csak az órámra nézek. Éjfél van. Tyű kutya-adtát!
9002 I | Útközben megállít Szalay órás, hogy vegyek tőle egy régi
9003 I | virrasztás unalma sárgállott az orcáin. Hazament aludni.~Másnap
9004 II | jég, az ajka bársony, az orcája rózsa, maga pedig egy kis
9005 I | tekintett, de nem nézett úgy az orcámra soha.~Viszolgott a hátam.~
9006 I | Mink meg bekormozzuk az orcánkat, oszt hátulról megkapjuk
9007 I | borzalmas percben nagyot ordít egy zugban az öreg Dániel:~-
9008 II | öt percig tartó dallamos ordításban az érzelmek minden skáláján
9009 I | hordót szorít le.~- Kadét - ordítom neki -, vigyázz!~Nem tudom,
9010 II | Dobd rám a terhed! - ordította az ember.~Az asszony ráfordította
9011 III | emberekhez.~A papok legszigorúbb őrei a tanítónak.~Nem engednek
9012 I | Kivilágított temetőt látott. Az orgona a temetői kápolnában szólt.
9013 I | van,~méhek helyett a vihar orgonája~búg odakünn: én a szobai
9014 I | szállás barátom.~A város végén orgonaszónak szent búgása hallatszott
9015 I | bitang,~ez a hajó, csak óriási hattyú!~Ki vádolja meg Feidiászt
9016 I | olvassa:~- Ahol az Isten őriz, pókháló is kő-vár.~Ez igen
9017 I | megérezte benne... Isten őrizzen attól!”~---------------~„
9018 III | tapsolásnak és éljenezésnek orkánja rázza meg a színházat.~Az
9019 I | falubeliek rájárnak, ha nem őrködik a kertész. Persze ilyenkor
9020 I | kinek is jutna eszébe, hogy őrködjön.~Visszaült a teleszkóphoz
9021 I | tisztnek csakúgy ott kell őrködnie a hajóhídon s vigyáznia
9022 I | bizonyos. Mert hiszen akkor az ormára tette volna a csűrnek, vagy
9023 I | kősziklát, miért választja a fal ormot, a kőoszlopot? Mért, és
9024 I | hogy veres volt az orra az őrnagynak, az volt a fő oka, hogy
9025 II | templom. Hát követ nem őröl szú. De nézz alá te is,
9026 II | húzatta a szamárral. Valami őrölnivalót vitt egy zsákban a malomba.
9027 II | ezernyi társa közül éppen őróla írok. Ránézve ez teljesen
9028 III | De ugye, félsz majd az oroszlántól?~~~~- Igen.~~~~- Cseppet.~~~ ~
9029 I | barna arc ez, micsoda erős orr és apró fekete hollószem!~-
9030 I | kés markolata körül, az orrából is vér buzgott. A szeme
9031 I | oldalról a balra, és az orráról a tatjára. Később a hullámok
9032 I | Vadnépeknek való. Talán éppen egy orrkarikát szántál nekem?~- Aranynál,
9033 II | orra, az a piciny fitos orrocska, milyen jól áll neki! A
9034 I | fontoskodva emelgette az orrocskáját.) - Hát úgy tíz óra tájt
9035 II | csókolgattam néha ezt a rongyot, s orromba szívtam illatát! Igazán
9036 II | Szerelmet bégtem előtted, és te orromnál fogva vezettél! Emlékfürtöd
9037 I | azt a szagot, amit a mi orrunk egy lépésnyire se érez meg.
9038 I | az a te országod?~- Az az ország, amelyikben két angyal az
9039 II | Kényszerítlek téged Isten országa szélén, Isten szent nevével,
9040 III | vitte, elszórta az álmok országában.~Akkor tudtam csak meg,
9041 II | fehér lángok. Isten égi országának a lángjai.~Minden emberben
9042 II | csak a szomszédos, köves országba, eldúlt falvak közé.~De
9043 III | angyalok lejönnek a mennyek országból és az utolsó cimbalmot fölviszik
9044 II | abból festő lett, vagy országgyűlési képviselő. Amelyik harangot
9045 II | Vezess hát engem ennek az országnak a királyához. Az az egy
9046 II | etelközi áldozati vérrel országot foglaló dicsőséges kardját.
9047 II | Húsz év óta a harmadik országunk ez. Te vezettél bele fegyverviharok
9048 I | völgyön, tekintetes uram, az országút mellett.~- A szőlőhegy alatt?~-
9049 I | törökvilágból -~A Mecsek-hegy országútján hosszú kocsisor vonul fölfelé.
|