1-arany | araro-bemut | benez-cimbo | cime-duhos | dulev-elove | elovo-fakly | fako--folem | folfe-gyero | gyert-hemne | hempe-inton | ipark-karty | karu-kinyi | kinyo-kotro | kotta-lerak | leraz-meggy | megha-milli | miloi-nyarf | nyarg-orsza | ortod-predi | prem-sarok | saru-szele | szeli-tanal | tanar-tottu | totyo-valto | valts-zarni | zarod-zuzog
Part
9552 II | mindenen. A keresztet is fehér prém díszíti, s az Úr Jézusnak
9553 II | emléktárgyat vesz elő.) Íme, egy préselt akáclevél. Egy boldog pásztoróra
9554 I | henyék pillangó-élete.~Szép príma-jérce s érte kakasharcok.~Vagy
9555 III | Biharinkat, s különösen annak primatialis magyarját, amit a cigány
9556 I | nyilatkoznak.~- Ki tudja? Próbáld meg. Te nem hiszel a lelkekben?~-
9557 I | holnap én öltözök a babosba. Próbáljuk meg...~Olga a fejét rázta.~-
9558 I | a boltomba, hátha oda is próbálkoznak?~Az órát aztán betakartam
9559 I | fájást. Várakozok, megint próbálkozok, hiába, nem juthatok ki.~
9560 I | mint az agár.~Éppen ruhát próbált, gyönyörű kénszín-sárga,
9561 I | étvággyal evett. Vidám volt.~A professzorné a zenére fülelt:~- Micsoda
9562 I | tekintett Klotildra és a professzornéra.~- Az is mennyire rávallott
9563 I | eszünk, Mariska? - kérdezte a professzornét.~- Amit a férjem óhajt -
9564 I | rászóltam, hogy mifenét promenádoz a fejem fölött egész éjszaka.
9565 I | ködbe-múltak.~S előtte a garasos próza ül.~JUDIT:~De újra látja
9566 I | írt az olyan ember, aki a prózáját azzal kezdi, hogy: Midőn...~
9567 III | III.~Publicisztika~
9568 IV | karcolatai, jelenetei, zsengéi és publicisztikai írásai.~ ~- Vége -~ ~ ~ ~ *
9569 I | nem is ő volna!”~JUDIT:~A publikumnak tetszik, s ez a fő.~SEKSZPÍR (
9570 I | vörösnek a szeme, mert az arcát púderozta. Minek a púder ötvenéves
9571 II | forintot, és még hozzá el is püföltek a fiatalemberek, mert nem
9572 II | tudtam ezért a szimplex puelláért annyira rajongani. El kellett
9573 I | efféle ünnep.~Itt még a piros pünkösd is fakó.~De hát valld meg:
9574 II | elkeseredett:~- Vezess a püspökhöz! Lehetetlen, hogy az ne
9575 II | szalonna is.~Megállt. A puffadt vadászkesztyűt beleakasztotta
9576 I | hallotta, hogy a mozsarak puffognak. Megállt. Vállat vont, a
9577 II | ez, mennyivel gyöngébb, puhább, fényesebb, mint a Helénáé!
9578 I | félre a szárazát, vékonyan a puháját, az ezüstként csillogó cukortartóra
9579 I | Még nem tudtam.~A dugó pukkant, s én ahogy visszaigazodtam
9580 I | mellette, a gyepen hever.~Puli kutyácska ugat felém. Az
9581 I | feliratos üvegekkel: Tinctura, Pulvera, Unguentum, Extractum és
9582 I | béresurdvaron. A tyúkok, pulykák némán kaparásznak.~Az egyik
9583 I | mindössze, meg egy pakli purzicsán-dohányom a zsebemben.~Ott persze
9584 I | orvost!~Hát szerencsére a puskában a patron átázott volt, és
9585 I | sötétben nem látta, hogy a puskacsőből loccsant ki valamelyes víz.
9586 I | benne vannak.~Sári fut a puskáért, de egyelőre csak az eperfára
9587 II | bátyámnak régimódi kapszlis puskái voltak. Ha kevés port tettünk
9588 I | Meg is találta. A csősz puskájába tette a szöget, és kilőtte
9589 I | hogy az apja rábízta a puskáját és ő a fára akasztotta.
9590 I | És mintha a súlya is a puskának tízszer akkora volna, mint
9591 II | nyulakat el ne kergesse a puskánk elől. Marci bátyám a bal
9592 I | átázott volt, és csak kevéske puskapor lobbant fel benne. De persze
9593 I | mellén. A szobában füst és puskaporbűz. Olga rákapdosott az ing
9594 I | Petőfit, Hugó Viktort, vagy Puskint?...~- Mindennap beszélek
9595 III | évvel éjének idején egy pusztai csárdába tévedtem, ahol
9596 I | tovább.~- Hát, a kéményre ráakadtak, nem mertek tovább ásni,
9597 II | kezére jusson! Ahogy mi ráakadtunk, más is... És a követ se
9598 I | Fölkel és kinyitja az ajtót. Rábámul a leányára meg a képre.
9599 I | A lány ránéz. Nézi merev rábámulással. Lassú mozdulattal belekotor
9600 II | csördült a föld.~Az ember rábámult a feleségére:~- Még alább
9601 II | odanyújtottam volna neki, rábámultam, és szóltam:~- Emlékszel-e
9602 I | kérdeztem a barátomra rábámulva.~Vállat vont:~- Nem tudom.
9603 I | ismerősünk se volt, akire anyámat rábízhattam volna. Kis ötéves fiammal
9604 I | Eszébe jutott, hogy az apja rábízta a puskáját és ő a fára akasztotta.
9605 I | eleje mégis csak lopás, rablás. Csuka Bandinak való mesterség!
9606 I | keverne benne.~Hogy én lopjak, rablásba cinkoskodjak? Ámbátor tiszta
9607 II | Ez volt hát az ijesztő, a rabló, a zsivány, mit bortól felizgatott
9608 I | Megnézem: nem ólálkodnak-e rablók az udvaron? De hogy megijesztettél!~
9609 I | mindenkinek elmondom, hogy a rablókra ki mertél menni éj közepén.~-
9610 I | Elmosolyodik.)~Nini: Hát sírsz? A rabmadár búsul,~hogy megnyitották
9611 I | az ételbe!!~A paprikás a raboknak került - a cigány nem csekély
9612 I | kezdődött, hogy Csuka Bandi rabolgatott imitt-amott. Ölni nem ölt
9613 I | felel.~- Csak este. Nappal rabolnak ezek maguknak ebédet is.~-
9614 I | barátságom asztalánál, és ott rabolt meg a hátam mögött.~Ha a
9615 I | Itt egy török úr két rabot vett meg.~- Musztafa-basa-köpri.~-
9616 I | Gyalog.~- És milyen az a rabság? - kérdezte egy tizenhét
9617 I | Én már kiszolgáltam egy rabságot.~- Konstantinápolyban? -
9618 I | istene zord, kegyetlen úr, rabszolgatartó égi fáraó; a keresztények
9619 I | Ámbátor nem járt erre se rác, se német, se muszka. Nem
9620 I | Azután Nis.~- Ez már Rácország - jegyezte meg a paraszt
9621 II | kék rozsda födte. Az ember rádobbantott. Alul csördült a föld.~Az
9622 I | pillantott, s azt vélte, hogy rádől a háromemeletes ház.~A következő
9623 I | szólít meg, hogy aszongya:~- Ráér-e kend délután, Andorás? Általmennék
9624 I | valamelyik este, amikor ráérek.~- Vajon mit akarhat? -
9625 I | papnak, s tőlük kértem valami ráérő embert, hogy villámhárítóm
9626 III | szószékről, hogy mindenki ráérti.~Hja! A tanító mintaember!~
9627 I | enyémmel.~De megint csakhamar ráeszméltem, hogy a feleségem csizmája
9628 I | faragott?~S ki veti a szemére Ráfaelnek,~hogy mások szőtték művészvásznait.~
9629 II | ledobja a szűrét. Az új pipát ráfekteti. A kőnek nekidőlnek ketten.
9630 III | és hazaindul, a gonoszok ráfogják, hogy tántorog, estére elbeszélik,
9631 I | mellett voltak, a fél kar ráfonódott a másikra.~Ruhát is egyformát,
9632 II | ordította az ember.~Az asszony ráfordította a terhét. Tompán csörömpölve
9633 I | bakterfiú szeme gyakorta ráfordul egy tizenkétéves-forma leánykára.
9634 I | akadt, mihelyt az apja szeme ráfordult. Az az összenőtt szemöldökű
9635 III | a hazafiság másvilágába ragadják. Ki nem érezné a Rákóczi
9636 I | biztonság okáért cédulát ragasztott reá. Ráírta: Patkányméreg.
9637 I | míg az állatok szét nem rágják. Aztán haza gondoltam, hús
9638 I | piskótát, mintha posztókalapot rágnának.~- Én nem tudom, mi fából
9639 I | meg?~A paraszt egy cobákon rágódva felelte:~- Hogyan? Hát ingyen.
9640 I | Össze van bilincselve egy ragyás cigánnyal. A cigánynak ugyanolyan
9641 I | kereszt változatlanul ott ragyog a magasban.~Tehát nem káprázat.
9642 II | pillantott. A fáklyák fénye vörös ragyogással rezgett a kardok gyémántján,
9643 II | az ég, midőn napsugárral ragyogja át a permetező esőt.~Én
9644 I | világoljanak,~nemes versengéssel ragyogjanak~neved körül, amely zenitjén
9645 I | Mintha a nap ott éjjel is ragyogna...~SEKSZPÍR:~Ott még a köd
9646 I | tükörlap, s benne is mélyen ragyognak az ég csillagai. A híd is
9647 I | nyalintja, ajka közé igazítja, s rágyújt.~S a kis tanító is csak
9648 I | Hogyan csudálják, ha majd rágyújtok! Az asszonynak is illene
9649 I | szeme csillogó. Hogy én rágyújtottam a kis angol pipámra, ő is
9650 II | falatozza a paprikás szalonnát.~Ráhagytam, hogy az szép látvány.~Azonban
9651 I | én róla? Én ott vasalok, ráhajolok a vasra. Valaki jön: gondolom
9652 I | pap is megjelent. Az is ráhurrogott. Kiűzték a legényt a kápolnából.~
9653 II | angyal~A tanár erre jól ráhúzott a pálcával.~- Lássuk - mondotta
9654 I | már akkor megvettem. Este ráigazítottam az egyre. Gondoltam, fölkelek
9655 I | a baj, hogy Bognár Örzse ráimádkozott. Boszorkánynak mondták azt
9656 I | Visszaült a teleszkóphoz és ráirányította az Uránuszra. Nézte vagy
9657 I | papot nem bocsátott be. Ráíratta nagybetűvel: JÉZUS HÁZ,
9658 I | cédulát ragasztott reá. Ráírta: Patkányméreg. Finom narancs
9659 I | A péklegényben is legott ráismertek egy keresett betörőtolvajra.~
9660 I | pisztráng. A falubeliek rájárnak, ha nem őrködik a kertész.
9661 I | kocsis -, mását csináltatnám; rájárnék vagy két esztendeig... Nekem
9662 I | mellett.~A kezük már szinte rájárt, hogy amint közeledtek egymáshoz,
9663 II | szikrahullást. Amint ezüstfényű rajban csillannak elő a kékesen
9664 II | szimplex puelláért annyira rajongani. El kellett volna hagynom
9665 II | Haldokolt.~- Segíthetek-e rajtad? - kérdeztem melléje térdelve.~
9666 I | Olgának éppen akkora a lába.~S rajtahagyta a lábán az új cipőt. Visszatért
9667 I | Elvette a legfelsőt. A rajtalevőt felgombolta a vállán, s
9668 I | mozgó betűkként feketélt rajtok egy-egy varjú-dandár. Föl
9669 I | dolga nincsen az itt vázolt rajzban, csak éppen eszembe jutott,
9670 II | kapukba. Kárörvendő üvöltéssel rajzik elő a csűrökből és a kertekből
9671 I | is csináltam. Mikor meg rajzolni tanultam, az volt az első,
9672 I | volt az első, hogy hajót rajzoltam. Olvasmányokban csak a hajóstörténetek
9673 III | konyha! Mekkora túrókat rak a rétesbe! Milyen kicsapongók
9674 I | füst és puskaporbűz. Olga rákapdosott az ing tüzére, elverte,
9675 I | valamelyik háziúr az utcára rakatott ki. De persze soká nem maradtak,
9676 I | egyszer csak nagyhetykén rákezdi:~- Zsidó-bidó vakaró, van-e
9677 I | búcsús seregnek, én is. Ha ő rákezdte a város túlsó végén, meghallottuk
9678 I | kukorikolását. Igaz, hogy én is ha rákezdtem, meghallották túlnan. Hát
9679 I | meg. A bolt előtt mégis rákiált egy asszony:~- Mi bajod
9680 I | csókolom kezsit-lábát, hadd rakjak én tüzset, nekem az a mesterségem!~-
9681 I | szótlanul engedte, hogy a kezére rakják a békókat.~Aztán az asszonynép
9682 II | visszatért.~- Gyere - mondotta -, rakjuk be a nyílást, azután úgy
9683 I | így kiáltott rá:~- Tüzet rakni!~- Én ahozs jobban értek! -
9684 III | operájánál többre becsülöm a Rákóczinkat, Biharinkat, s különösen
9685 III | szól?~- Miről szólna? Hát Rákócziról, mikor elvesztette a trencsényi
9686 I | városba, más szekerek is rakodtak ottan. Mindenféle portékával
9687 I | útiruhában, de hajadonfővel rakogatja az ennivalót. Közben a szemét
9688 II | hajócskái vannak szemléletre rakolva: csupa szép koporsó, s mindeniken
9689 II | Nem! Várj, előbb rád rakom, amit elbírsz.~S letette
9690 II | ideig. Az asszony a tűzre rakosgatott. Balázs a pipája füstjét
9691 I | lerakjam itt a holmit?~S már rakta is le a hóba.~Nem értettem,
9692 I | a hegyen. Mink is tüzet raktunk. Kaptunk újbort egy öntözőkupával.
9693 II | mind a nyolc zsák meg volt rakva.~- Jobb volna, ha betemetnénk
9694 I | követ érez a lába alatt. Rálép. Kivonja az embert.~Az ember
9695 I | golyógomba, ami elpöffen, mikor rálépnek. Mindez mulatság az olyan
9696 II | Próbálja no, ha tudja!~Ráléptem a gerendára, s végigbillegtem
9697 II | én irányomban jár, azután rálőhetsz kettőt is.~Eleinte nagy
9698 I | szoba közepén, mint egy rámából kilépett szőke angyal, aki
9699 I | futottam át, mondta. És rámbámult: - Jaj Olgácska, - mondta. -
9700 I | kinéztem, mit főznek, annyira rámdühödött, hogy a habszedőkanállal
9701 I | körül.~De mindenfelől csak a rámereszkedő fagyos szemeket látta.~Az
9702 I | odaléptem, kivette a fejét, rámfordította. Olyan különösképpen nézett,
9703 I | Ön ugye hívő? - kérdezte rámfordítva könnyes két szemét. - Én
9704 I | Mondok: meghajítom vele, ha rámjön. Vagy ha valaki megfog...~
9705 I | Eltévedtél?~A kiskecske rámnéz. Sír még keservesebben.~
9706 I | hagyjuk, ezt a finom bort.~És rámnézett vidáman:~- Hát éljen az
9707 I | elővettem a szivartárcámat, és rámutattam a belsejében lappangó havannára:~-
9708 I | egyre nyíltabb, még bizony rámvirradt itt a szabad ég alatt. De
9709 I | vén még, s máris két mély ránc az arcán. De a szemén látszik,
9710 I | bólogatott Andorás.~S ráncok közé süllyedt apró fekete
9711 I | vállát vonogatta, orrát ráncolta mosolyogva:~- Olyan, mint
9712 I | Lukács szemöldöke össze van ráncolva.~- Megverték? - kérdezi
9713 I | kellett cselekednem, ahogy az rándított.~Bűnös vagyok-e?~Ezt kérdeztem
9714 I | a pokol minden gyötrelme ránehezült a szívemre. Hiszen nem volt
9715 I | utolsó negyedét.~A lány ránéz. Nézi merev rábámulással.
9716 I | a díjamat is elengedném.~Ránézek:~- Tán a maga háza?~- Enyim-e?
9717 II | közül éppen őróla írok. Ránézve ez teljesen közömbös dolog,
9718 I | uram. Nem ügyel az angyal rángatására, belekeveredik.~Hát megyek,
9719 I | Oly ideges, hogy szinte rángatódzik az arca.~Vidáman üdvözöl.~-
9720 I | rájuk az apjuk.~S az arca rángatódzott.~A kisasszony elvitte őket.~
9721 I | igazából engedjen. Hiába rángatta a karját a felesége, hiába
9722 I | míg fiatal. Hej, nagyokat ránt olyankor az angyal rajta.~
9723 I | ágya szögletéből, és két rántással a lábára szottyantotta.
9724 I | akinek az egészséges fogát rántották ki a bajos helyett.~Gyuri
9725 I | jobb mandzsettáján. A szeme rányílt. Levonta, és eldobta a kemence
9726 I | Letérdelt a dívány mellé és ráölelkezett Olgára.~- Olgám...~Csupa
9727 I | nagyon sajnálta. Iparkodott ráokosítani, hogy az ilyen fiatalkori
9728 I | reménységünknek!~Lukács ráordít:~- De hát miért? Mi rosszat
9729 I | társalgásba. Ha a gazda ráordított, hogy igyék, ivott. De ha
9730 I | zavartan néznek. Az anyja ráparancsol:~- Erzsike, azonnal takarodj
9731 I | tízórait, és hogy most már rászakadt a boltnak a gondja, az apja
9732 I | gondolatom, hogy egy napot mégis rászánok a Balázs meglátogatására
9733 I | csodákat művel. Az indiai papok rászedték Balázst.~Szívom. Gondolkodok.~
9734 I | ligetben:~a fülemilére is rásziszeg.~Vajon, ha gályát építek,
9735 I | kutyácska ugat felém. Az asszony rászól:~- Csiba te!~Az ember fölserken.
9736 I | olykor a magtárba. Végre is rászóltam, hogy mifenét promenádoz
9737 II | Ezeket be nem írod, álnok!~S rátaposott a könyvre.~- Hogyne írnám
9738 II | ölti fel: kígyóvá változik. Rátekergődzik Szent Péternek a botjára.~
9739 I | asztalnál.~Végeztek. A tiszt rátekintett a szabóra:~- Nem kerülte
9740 I | panoramát, célba is lőttünk, meg ráültünk a riglispilre. Úgy elszédültünk,
9741 I | tovább mondani.~A szemek ráüvegesültek. Percekig tartó csöndesség
9742 I | professzornéra.~- Az is mennyire rávallott az én Lenkémre, hogy mindjárt
9743 II | átnyilamodik a Dunán.~Persze, a ravasz ördög Európában is igen
9744 I | nyúlt a cipővel be a puska ravaszához.~A puska nagy dördüléssel
9745 I | Újra nyújtotta a kezét a ravaszért. Nem érte el.~Fölvette az
9746 II | lehet ez így mindenütt! A te ravaszságod hordoz engem a városokon,
9747 I | a kezét, hogy eléri-e a ravaszt? A csövet a bal mellére
9748 I | szegény Lenkém ott feküdt a ravatalon és akárhogy szólítottam,
9749 II | heverő medveforma. Balázs rávilágított gyújtóval. Akkor látták,
9750 I | szándékoltunk.~Csak mikor rávirradtam a napjára, akkor...~No,
9751 I | visszatért a rendes helyére rázás nélkül is.~- Tudok olyan
9752 II | zsákokat! A tetejüket kösd be! Rázd a terhet a két végébe!~S
9753 I | még ma néznem a Palacio Real kertjét, mert az időm szinte
9754 I | puskát, hogy a szempillája se rebben meg tőle. Aztán mindenféle
9755 II | jő.~Az angyalkák ijedten rebbentek el. Csak Szent Péter maradt
9756 II | magasban s boldog lélegzettel rebeg:~- Óh hála néked nemzetünk
9757 II | pillantást vetett reám, egy szót rebegett. Ah, az a pillantás, az
9758 I | beteg a fiam.~- Mutasd a recefet.~Sehogyse tetszett. A mellemben
9759 I | porszagok, kórházi szagok.~A receptet átadta az öreg a leányának,
9760 I | hóhuppanás, olykor gally is recseg.~Körösztöt vetettem magamra.
9761 I | Irdatlan zuhatag omlott át recsegés-ropogás közt rajtunk, s a következő
9762 I | kísérőt kellene bezárni! - recsegte egy angolszakállú fiatalember.~
9763 I | átvonul majd egy-egy szép rege~a fantáziámon, a szívemen,~
9764 I | szabadultak rá a kaszinói könyvtár regényeire. Gyuri hordott persze nekik.
9765 I | más micsoda benne van a regényekben. Nekem is vannak leánytestvéreim.
9766 I | Akkoriban már sűrűn olvastam a regényeket. Éreztem, hogy ők ketten
9767 I | hévvel. - Van egy kitűnő regényem. Abban is talál grófnét.
9768 Gardon| belső címlap felirata, hogy regényként tüntet fel novelláskötetet,
9769 I | Ott kezdem, hogy egy nyári reggelen átlovagoltam Pestről Budára.~
9770 I | hajó magyar hajóstársaságé. Reggelinél mondja a kapitány, hogy
9771 I | a sógor talán borlevest reggelizett.~A sógor aztán ebédnél megszólalt:~-
9772 II | A 7 forintos lakkcipőm reggelre bocskorrá volt széttáncolva,
9773 II | vadászni, mert Marci bátyámnak régimódi kapszlis puskái voltak.
9774 I | hanem már a lehetetlenség régióiban labdáz velünk.~Mire gondol
9775 III | Miért?~„Mer nöm úvvót a’ régön!”~No, de ezeken ne akadjunk
9776 I | az egyik tisztje magyar: Reiter a neve.~Azt gondoltam zsidó,
9777 I | maradtunk, azt kérdeztem Reitertől, hogyan került a tengerre?~
9778 III | játszani, hanem a benne rejlő lélegzet törvénye szerint.~
9779 I | De az igazi kincsek még rejtve vannak. Nohát én egy ilyen
9780 I | kapitány.~- Hát eredj magad! - rekedezte az öreg. - Ebnek parancsolsz!~
9781 I | elnémul és hallgat; az emberek rekedtek és komorak. Mindenki elvadul.~
9782 I | sugárzott a külső sötétségbe.~Rekedtes férfihangnak a dalolása
9783 I | nagy sorompónak a rúdjával rekesztették volna el az utat.~Megint
9784 II | együtt a falu dombján.~A déli rekkenő melegben csupán egy-egy
9785 I | erős lábú és erős karú. A rékli szinte repedt a karján,
9786 I | Bágyadt kézzel gombolta ki a réklijét s oldta le a szoknyáját.
9787 II | megházasodott. A szomszéd falubeli rektor szamarát vette feleségül.
9788 II | haszonlesésből eladta a rektortól vásárolt szamarat felvégi
9789 II | Vesd ki a rezet is!~Már remegtek a fáradságtól, s az asszony
9790 I | látom. Tavaly is láttam.~- Remélem, nem mond el nekem valami
9791 I | facsoport, vagy agyagbánya; reméltem, hogy végre találunk valamit.~-
9792 I | mint az őzikék. Nem is reméltük, hogy megmaradnak. Az az
9793 I | kövön:~Viszontlátás boldog reményében!~Oh, Hemnetkém, kis kékszemű
9794 I | belenyugszom, sőt, boldog reménykedéssel nézek a jövőm elé, de megszen
9795 I | lélek, hogy egy pirinyó reménykét se érzek. Sem a valóságban,
9796 I | gyerek.~A gyerek az öröm, a reménység. Gyönge testében van valami
9797 I | sírja. - Vége minden szép reménységünknek!~Lukács ráordít:~- De hát
9798 II | való.~- Emlékszem, hogy rémítő jól mulattam azon a majálison,
9799 II | megnézzem, mi történt. Bár a rémülettől összefolyt előttem minden,
9800 I | haját még nem igazgatták rendbe.~Bár én is így feküdnék -
9801 I | címeződött:~- Keszeg úr, rendelje elő a teniszlabdákat!~-
9802 I | színeivel.~- Olyan vezetőt rendeljen énnekem - mondtam a papnak -,
9803 I | folyton szaladgálnia és rendelkeznie kell, a matrózoknak olyankor
9804 I | doktor volt a patikus is. A rendelő szobájának egyik falát feketére
9805 I | oly kételkedők.~Bifszteket rendelt, és jó étvággyal evett.
9806 I | se volt rá, de az orvos rendelte, hogy túlságosan el ne hízzék.~
9807 I | nyári félcipőt. És szombatra rendelték, hogy vasárnapra bizonyosan
9808 I | a jövevényt szemlélte. S rendelten fehér haja szinte fölborzolódott.~
9809 III | csaknem azt hiszik, hogy az ő rendeltetésük tanítónak nyakán ülni, őt
9810 I | mert nem tűrte, ha valaki rendetlenkedett.~- Szeretem az igazságot! -
9811 I | az ő pártján volt mindig. Rendetlenség történt: Lukács rendet szabott.
9812 I | jegyet.~A vonaton aztán rendezni próbáltam a gondolataim
9813 Gardon| napvilágot láttak kötetbe rendezve, s mégis kimaradtak a Szépirodalmi
9814 II | szamárnak az elhunyta nem rendítette meg Európa békéjét, azonban
9815 I | Megfordult-e a világnak a rendje, hogy éjjel süt a nap?~Bámulva
9816 I | megkövülten nézték.~- Elfussak-e a rendőrségre? - kérdezte a szabót egy
9817 I | olykor, ha beszeszelt.~A rendőrtisztnél kézi lámpás volt, de azért
9818 I | hörcsökök...~JUDIT:~Azokat rendre lemásoltatod!~S ha van pénz,
9819 II | gondolkozott, mint más magasabb rendű Isten teremtménye. Voltak
9820 I | megkönnyezed?~Kétlábú hangyák rengeteg bolya.~Barlangon barlang.
9821 I | kődarab volna, sehol még egy repedés hézaga sincs a barlangban.~
9822 II | helyezte el, hogy az üreg repedésein ki ne világítson.~- Vesd
9823 II | Nézzed! Ott húzódik be azon a repedésen!~Azzal méginkább ágaskodik,
9824 II | méginkább ágaskodik, nézi a repedést. Nyomint egyet a vállával
9825 I | erős karú. A rékli szinte repedt a karján, úgy megfeszült.
9826 Gardon| kritikával emlékezhetünk a reprezentatív vállalkozásról. Igazában
9827 I | pofont kapott, hogy két ölet repült a kalapja.~- Hogy a hetedik
9828 II | hét, hogy valamely betörési eset ne fordulna elő. Eszembe
9829 II | és a falusiak is őszintén respektálták.~- Az én szamaram becsületes -
9830 I | aludtam másnap reggelig.~Igen restelltem másnap. A feleségem is szidott,
9831 I | eljutottunk az erdőbe. Fiatal rész volt, a legöregebb fa se
9832 II | Pétert Ázsiának egy másik részébe, ahol a papok tűz körül
9833 III | alakult át; de a második részében, ha az indulóütemeket egy
9834 I | is csikaródzott a belső részem tőle.~A családjával azonban
9835 I | fogja mondani, hogy ő nem részes benne: lehet, hogy másokkal
9836 IV | az aggasztó szerencsében részesül ez a kis írásmű, hogy színpadra
9837 I | Az ember egész testében reszket a hidegtől. A foga vacog.
9838 III | idegenítik azáltal, hogy a részleteket összevonják, és bizony sok-sok
9839 I | érezzük, mintha nekünk is részünk volna a történetben.~A tanító
9840 II | Antalnak a szamara általános részvét mellett a szellemek honába
9841 I | csinos figura ezen a zöld réten! - mondotta az asszony.~
9842 III | konyha! Mekkora túrókat rak a rétesbe! Milyen kicsapongók a libái!
9843 I | palánkja, háza, tornya, rétje, kertje,~hiszen mind, mind
9844 I | és pisztollyal, puskával rettegtette az urakat. Így járta a hír.
9845 I | megmagyarosította a nevét, csakis a Rettenetes nevet lehetett volna neki
9846 Gardon| életmű csorbítása vagy „retusálása”, azaz ideológiai szempontú
9847 II | lehunyt szeme már a másvilágra réved.~Nyolclovas szekér ment
9848 I | az unokájából megszövik a reverendádat.~- Mit bolondítja kend ezt
9849 I | médiumot is fölébresztette a révületből. A pálca kiesett a kezéből.
9850 I | kőrisbútorok akácfa ébenfa bútorok, rézágyak, bözendorfer; hamvas kék
9851 I | tiszta szoba, nagy ablakos, rézágyas.~De szokatlan ágyban nehéz
9852 II | talált, valami ötöt. Súlyos rézbuzogányok voltak, de szép csillagfejűek.~-
9853 III | Hol van az a klavír vagy rézduda, s hol az a rezgő polka,
9854 II | koloratúr-éneket kezd, hogy az ablakaim rezegnek tőle, s mikor látom, hogy
9855 I | utána, hogy az ablakok is rezegtek. Sári halk Jézust mondott
9856 I | valami szép a hangjuk, kissé rezes volt. De az anyjuknak hangját
9857 II | ki a földből.~- Vesd ki a rezet is!~Már remegtek a fáradságtól,
9858 I | Sötétben is tudná a hangja rezgéséről, hogy igazat mond-e vagy
9859 III | vagy rézduda, s hol az a rezgő polka, landler, szimfónia,
9860 I | én a mazsolát pergettem a rézkanálból, mintha arról beszélgetnénk.~-
9861 II | látszott ottan és zsinóron egy rézkeresztecske.~- Szegény nyomorult - mondta
9862 I | látok én abbúl a pénzből egy rézkrajcárt se.~Másnap délfele húztak
9863 I | pakfonórát hordanának és rézláncot, talán többet hinne az ember.
9864 II | gyertyát beállította egy réztartóba, s úgy helyezte el, hogy
9865 I | lőttünk, meg ráültünk a riglispilre. Úgy elszédültünk, hogy
9866 I | hozzád, nem ettek-e meg a rigók!~Hát beszélgetünk, hogy
9867 I | szerencsés. Kedvetlen természetű, rikácsoló asszony volt. Még az udvari
9868 I | Én ahozs jobban értek! - rikkant fel a cigány. - Nagyságos,
9869 I | bele.~- Hány évig élek? - rikkantotta az egyik lány.~A kakukk
9870 I | surlódik.~- Taposd a vizet! - rikoltja Soódy.~Végre kint vannak
9871 I | asszonyra.~- Zsidó ez! - rikoltotta egy hang. - Zsidó!~Az arcok
9872 I | Legyintett:~- Az utcán rikoltoznak. Az Estet árulják a kölykek.~
9873 I | kettőjüket. Aztán nagy, pajkos, rikoltozó kamasszá nőtt. Az apja befogta
9874 II | nevettében. Kezét, lábát rázta, rikoltozott:~- Pogányok! Török pogányok
9875 I | kis angyalt lássam,~hogy ringassam gallyamnak bimbaját,~azt
9876 II | fantáziámat a havas, csöndes úton ringatta.~A vén bacsó az ajtóban
9877 II | Körülötte forog az esze, mint a ringlispil.~- Szereted? - kérdezte
9878 II | hazudni.~- Óh, te gazember! - ripakodott rá a tanár. - Lássuk a leckét!
9879 I | Az urak ugyan már nagy ritkaságképpen kóstolgatták, de neve még
9880 I | vittek haza.~A feleségem rítt. A fiam is. Én is keseregtem.~
9881 Gardon| csak hírlapokban, kalendáriumokban látott napvilágot: a „Karabély
9882 I | mesterségem!~- Hallgass! - rivallt rája a török.~Három asszonyt
9883 I | múlva már az ősi birtok felé robogott velük. István gróf elmélázva
9884 III | magával vitt a hazájából, Rodostóba.~A Rákóczi-nóta nem is születhetett
9885 I | vagy kölcsön-maskarában~a röflegény, pincér és szobalány~majomkedvvel
9886 I | az őszi mélyszántás felső rögei.~Semmi egyéb fa a hegyekkel
9887 II | aztán kiruccan belőle a röhögés.~- Mit nevetsz? - kérdezi
9888 I | azt hallom, jócskán. Nem röndös eszű embör az uram, aki
9889 I | a pénzt. Oda is érkezek röndösen, második harangszóra, létánia
9890 I | SEKSZPÍR:~„Mászkál?” Röpköd! Mint a moly a gyertyán.~
9891 I | amely csörögve, billegve röpködött előttük. Egyszer az arcához
9892 I | engedelmesen a szobába. Még röstellkedett is, hogy olyan vigyázatlan
9893 II | hajtotta a legyeket, szóval röstellte a dolgot, s kétségen kívül
9894 I | ugyan hajszálig, mert bíz ő rövideket lépett, dehát a járásban
9895 II | körül, de ez csak ötletszerű rövidséggel történt, s a családi komolyság
9896 III | Maga az igen is vélhetőleg rövidült határozó: igenyesen.~ ~
9897 I | hajára hull és olvadoz rajta. Rogyadozó inakkal botorkál a hóesésben,
9898 II | Balázsra. Az ember térdre rogyott a temérdek súly alatt.~Egy
9899 I | csak olyan egymás szívére rohanással az egymást szeretők.~Mármost
9900 I | Úgyis megfagyna szegény, rókák, varjak lakmároznák el.
9901 I | A pék vadászatra indult, rókára, amint mondta, a benetei
9902 I | állt egymás mellett a két rokon állat. Az egyik délceg,
9903 I | Lakodalomra voltam híva egy távoli rokonomhoz. A rokonom bérlőgazda. Arra
9904 I | reá. Nekem a rútságával is rokonszerű léleknek tetszett. Szenvedőnek
9905 I | fülelt a kulcslyukon.~- Rólad van szó - susogta Olgának.~
9906 I | hullámcsapás után csurgott rólunk a hideg víz, mint ahogy
9907 I | véletlenül nem is spanyol románc - mondta komolyan a tanár. -
9908 I | tanár. - Paladithe-nek a románca. Paladithe olasz szerző.~-
9909 I | mészárosoknak a vágóhídon, afféle ronda munkákban. S azért kapott
9910 I | évesnél vénebb könyveket. Igen rondák és rongyosak. Tisztítom.
9911 II | utcákon vegyest a selyem a ronggyal. Egyik testvér benn a fiákerben,
9912 I | gyönyörködő szemmel altatgatja a rongyát.~Mégis kár volt eljönnöm.
9913 I | előtt a papsajt között, és rongyból kötött bábut dédelget.~-
9914 II | hogyan érezhettem én ezen a rongyon illatot (megszagolja), hiszen
9915 I | mint a törököknek, csakhogy rongyosabb. Bizonyosan valami holtan
9916 I | könyveket. Igen rondák és rongyosak. Tisztítom. Szombaton várlak
9917 I | benyitott. De a sápadtsága, rongyossága bizalmatlanságot keltett
9918 I | végtére a koma -, hát nem rontom kedvedet, megkóstolom.~És
9919 I | növekedő vihar olyan erővel rontott reánk, hogy a hajóhidat
9920 I | hallgatnia:~- Megint a gyomrát rontotta el, disznó! Minek zabál
9921 I | jöttem.~Megint szótlanul ropogatta a havat. Nekem persze mindig
9922 II | erei feszültek, csontjai ropogtak belé.~- Dobd rám a terhed! -
9923 II | rozskenyérrel.~- A domóját meg ropogtatja.~- A szeméből sugárzik a
9924 I | dördült volna, s utána nagy roppanás következik. Azt hittük a
9925 I | sarkát.~Nyugodt lépésekkel roptatott előttem dombokon, völgyeken
9926 I | hogy a hegyből elűzze a rosszakat. Voltak azonban olyanok
9927 I | képpen nézett, mintha nagy rosszalással azt kérdezte volna:~- Hova
9928 I | Gyűlöllek!~- Olga! - károgott rosszallóan az anya.~Az apa felfortyant:~-
9929 I | kissé hörcsög is Lukács, nem rosszcsont. Sőt éppen azért voltak
9930 I | benne, és ezer rózsatő. Hogy rothadt volna ki mind az ezer!...~
9931 I | milliomos családokban, egy Rothschild-fiú is fejbelőtte magát.~No
9932 I | negyedóra múlva már javában rotyogott az üstökben és kondérokban
9933 I | a pélpa se legyen bűneim rovásán, egy éppen akkora árú viaszgyertyát
9934 I | halom alatt, Lukács leülte a rovást keserűség nélkül.~Lukács
9935 II | amiket mindig a bolondgombák rovatában közöltek a lapszerkesztők.~
9936 II | Matyi, mint Marci fia mint rovott előéletű egyének szerepeltek
9937 I | mint a virágában elfagyott rózsabokor... Nem viselni többé szép
9938 I | S babér helyett találok rózsafát.~Alig várom, hogy kisunokám
9939 I | járt a templomba; tagja a Rózsafűzérnek; és most már rendesen gyónik
9940 I | pirosan, és lehunyja szemét, rózsaillatot érez...~- A bajusza.~- Az.
9941 I | volt hegyesen fenve, valami rózsaillatú pomádéval, úgy hogy három
9942 I | fehér. A fején is fehér rózsakoszorú. A haja kibontottan leng.
9943 I | jókora levelei legyenek a rózsának, körmöcbányai levelei.~Egy
9944 I | fölveszem. Csak ezt az ordenáré rózsaolaj szagot lehetne belőle kivenni.
9945 IV | 1909. nov. 14.~~~~~~Ali rózsás-kertje*~~~~Pesti Hírlap 1912. márt.
9946 I | hét éve élünk együtt, és a rózsáskertből nem hiányzott más, csak
9947 I | asszonyt. És csináltunk itthon rózsáskertet, nagyot. Háromszáz fajta
9948 I | gyöngélkedett. Egésznap a rózsáskertjében hevert a függőágyon, és
9949 I | kékbe volt öltözve, hol rózsaszínbe, de mindig csinos volt és
9950 I | holdas zöld szőnyegen az a rózsaszínruhás leány... képrámába illő
9951 II | előttem az egész világ, rózsaszínűnek látom a cukorsüveget is,
9952 II | Helena ajka! Bársonylágy rózsaszirom, melyet a méh is epedve
9953 I | tiszttartó kezében a májusi rózsatermésből egy bokréta.~Az ég tiszta
9954 I | rózsa volt benne, és ezer rózsatő. Hogy rothadt volna ki mind
9955 II | szalonnája. Fehér, mint a liliom. Rózsával takart liliom. Aztán a zamatja,
9956 II | anya. Eke fénylik, fegyver rozsdásodik, nyájaink, gulyáink nyugton
9957 II | porból.~- Letisztítom róluk a rozsdát - mondja az ember. - Micsoda
9958 II | illeszti össze az illatos, puha rozskenyérrel.~- A domóját meg ropogtatja.~-
9959 III | kellett vóna vetnyi, hanem rozsot”, a másik meg a „terágyát”
9960 I | tovább.~Akácfacsoport egy rozzant szín mögött... Nézem. Lukács
9961 III | mind ad libitum, illetőleg rubato jelzés való. Pokolba a taktusjelző
9962 II | rezgett a kardok gyémántján, rubintján, aranyos bodáin.~A fejedelemmé
9963 II | tanyázik - fehér bőrsátorban, rudakon fehérlő csont-lófejek között.
9964 II | zsákban a malomba. A taliga rúdján ült, csaknem földig érő
9965 I | valami nagy sorompónak a rúdjával rekesztették volna el az
9966 I | nádszál-kisasszony, akit rücskös cigány-~lánnyal cserélt
9967 I | lombja-vesztett őszi almafán már~ott a rügy a hullt levél helyén.~A
9968 II | Vegyük fel tán őket a szekerünkre.~- Az ágynemű fölött megfekhetne
9969 II | Fogja a gyertyát. Ide-oda rugdos. Hát valami csörren.~Nézi,
9970 I | következtek. Olga, mintha rugók dobták volna fel a díványról,
9971 I | állanak egymásnak, mint a rúgós lovak. Bocsánatot kérek
9972 I | láda. Szokása volt, hogy rugott egyet a ládáján, ha valami
9973 II | mellényzsebébe nyúl), egy ruhafoszlány, a bálban szakadt le Tercsiről,
9974 I | nem is való más ehhez a ruhához.~Ékszeres ládika állt mellette
9975 II | ajtót. Tercsi elugrott. Ruhájának ez a szalagja megakadt a
9976 I | lábát szokta betekerni.~A ruhájáról, kezének széles fehér körmeiről
9977 I | tömjénillat rajta van a ruhájukon.~Én azt a szellemtörténetet
9978 I | Nem viselni többé szép új ruhákat... Nem fésülködni többé
9979 I | Végignézett rajtam, mintha a ruhámat nézné.~- S neki mégis a
9980 I | egyformán, és ne cserélgessük a ruhánkat. Mégis komikus, hogy olyan
9981 I | annyira, hogy elrakni való ruhára is jutott volna pénze. Csak
9982 I | egy nagy bolti ferslógon. Ruhás ládának szerezte ő azt valamikor,
9983 I | lihegésem, torzoltságom, ruhátlanságom.~- Veszett kutya - lihegtem,
9984 I | falusi ház volt. Úri módon ruházkodtak, szinte divatosan.
9985 II | tudom micsoda méltósággal ruházták volna fel. (Habár ez annyiban,
9986 I | Tizenhat vastag acélnyelv rukkan abból a vasfisonyérnak a
9987 I | orvosság, hanem úgy múlt el rúla a baj, hogy Bognár Örzse
9988 I | azon éjjel hatszor is ivott rumos teát. Hát mikor délután
9989 I | még nagyobb csuda. A kántorunknál meg láttam egy kalamusszárat,
9990 I | búcsúpillantást vessek reá. Nekem a rútságával is rokonszerű léleknek tetszett.
9991 I | cselekvésen, hogy szórakozottságomban a kenyérszelet helyett a
9992 I | dohánycsemegéje. A perzsa sah csibukdohánya volt benne
9993 I | Bárcsak én is nyalhatnám már a sájamat!~A janicsárok az imádság
9994 II | liliom. Aztán a zamatja, az a sajátosságos íz, amelyben össze van keverve
9995 I | akart ugrani, mert rosszat sajdított, hanem a boszorkány gyorsabb
9996 I | több róla a levélben. És sajnálattal tűnődtem. Vajon miért? Mily
9997 I | Mindenki megnézi majd és sajnálgatják:~- Milyen szép leány volt,
9998 I | mondotta a kezemet megrázva. - Sajnáljuk, hogy nem jöhettél el.~-
9999 I | mondom: nem festem.~- Nem sajnálnék egy pengő forintot... a
10000 I | gondolna. A zsidót meg csak nem sajnálod tán. Azt vesszük vissza
10001 I | JUDIT:~Barátjaidat nem sajnálod-e?~SEKSZPÍR (VIDÁMAN):~Hogyne!
10002 I | Az anyja persze nagyon sajnálta. Iparkodott ráokosítani,
10003 II | És végre leszállott... Sajó-Szentpéteren.~Mármost a mesének azért
10004 I | csontom fájásánál is jobban sajoltam, hogy benne maradok a verembe:
10005 II | a pogácsa alakú garasos sajtoknak szokott lenni. Pfúj! (Eldobja.)~
10006 I | nekünk marad!~- Hát te vágy sákács?~A te szóra megrándul a
10007 III | nyári estén nyitva volt a sakk-kör ablaka. Az átellenes házban
10008 III | Erkel ugyanis elnöke volt a sakk-körnek.~Legyintett:~- Klamperozás.~
10009 I | esze volt köztünk. Az a sakter házát vette meg, a cserepeset,
10010 II | s ha Sault ezért kente Salamon királlyá, mert a szamárkeresést
10011 II | akkor gyermekek voltunk.~Sályban laktunk, ahol az én apám
10012 II | Azóta húszszor virágoztak a sályi almafák, de nekünk nem virágoztak
10013 I | Fölültök az ágyban és hangosan imádkoztok. Mikor odaérkeztek:
10014 I | és félig behunyt szemmel sandított reánk.~A szembenálló tükörre
10015 Gardon| sőt - amint azt Z. Szalai Sándor és Tóth Gyula bizonyítják -
10016 Gardon| menthető, hogy a Z. Szalai Sándor-Tóth Gyula szerzőpár a korai
10017 I | Csudát?~- Azt. Ahogy a sánták lábra kelnek, vakok azt
10018 II | nyíltan bámult a halál fagyába sápadó arcra. Távoli bús kürtszó
10019 I | is jártam vele.~És szinte sápadozott haragjában.~Iparkodtam vígasztalni,
10020 I | anya intett Gyurinak. Gyuri sápadozva állt ott, és sápadtságában
10021 I | Csak az arca színe a régi sápadtas, éppen nem vadász. Volt
10022 I | Sok házba benyitott. De a sápadtsága, rongyossága bizalmatlanságot
10023 I | Gyuri sápadozva állt ott, és sápadtságában a haja, bajusza feketébb
10024 I | szalmakalap során egy kék sapka is látható szélről. Az egyetlen
10025 I | Csak a bakterfiú ivott a sapkája horpaszából.~Az ispán akkor
10026 I | meg a leány.~A fiú kapja a sapkáját, de a pillangó megfordul
10027 I | hogy mikor fölébredtünk, se sapkánk, se bagnétunk, oszt nekem
10028 I | egyetlen mezei kismunkás, aki sapkás és nadrágos. Azért maradoz
10029 I | von.)~Dehát kell olykor sár és polyva is,~hogy hézagok
10030 I | efféle feliratok; kék-üveg, sárga-üveg, fehér-üveg, fekete-üveg,
10031 I | van rajta lámpás, utcai, sárgafényű. És a lámpánk alatta, fölött
10032 II | Tercsi, hervadt keserűlapu sárgállik bánatos pitypangok között.
10033 I | falu végére érkeztünk. Fakó sárgára aszott legelő terült el
10034 I | balfelől, s az egyik szálon sárgaréz pipaszurkáló. Indulás előtt
10035 II | keresztbevetett lábbal. Szeme a nagy sárgarezes nargilénak oszlopban felszálló
10036 III | futamok szárnyán, hogy:~Sárgarigó most hullatja a tollát.~
10037 I | nyári batiszt-ingek. Három Sárié, három Olgáé.~Délután négy
10038 I | a boltban, a vevők csak Sárikának szólítják a másikat is.~-
10039 I | meleg kézszorítással vált el Sáritól is.~- Derék kis legény -
10040 I | sarjún. Az övé volt az a sarjú. A kápolna körül ma is a
10041 I | kápolnának, hát ott hever a sarjún. Az övé volt az a sarjú.
10042 I | annyira kifordult az eszem a sarkából, hogy mán magam is rendjén
10043 II | asszony levágatta az új csizma sarkának a felét, mert fél fejjel
10044 I | csakhogy ő a gyepen, a pokróc sarkánál. Nem lévén még akkor más
10045 II | vasak is hevernek ottan. Sarkantyúk, nyársak, valami óraforma,
10046 III | tanítónak nyakán ülni, őt sarkantyúzni, és tetteire felügyelni.~-
10047 I | olyan szerem, amelyen át sárkánykígyót fogsz látni egy gombostűnyi
10048 I | Itt sok a skorpió-féreg.~- Sárkövi.~- Itt három malom van.~-
10049 III | Minden határozószó. A kérdés sarkszava is.~Ebből érthető, micsoda
10050 I | farkas. Faágakbúl csináltak saroglyát, azon vittek haza.~A feleségem
10051 I | semmije csak épp ágyneműje. A sarokágy volt az övé, a kályha mellett.
10052 I | maga maradt fekten az egyik sarokágyban. Csak épp hogy felkönyökölt,
10053 I | kint.~Andorás lerakta a sarokba a festőládát, állványt és
10054 III | hogy a magyar a kérdőmondat sarokszavával vagy határozószóval szokott
|