1-arany | araro-bemut | benez-cimbo | cime-duhos | dulev-elove | elovo-fakly | fako--folem | folfe-gyero | gyert-hemne | hempe-inton | ipark-karty | karu-kinyi | kinyo-kotro | kotta-lerak | leraz-meggy | megha-milli | miloi-nyarf | nyarg-orsza | ortod-predi | prem-sarok | saru-szele | szeli-tanal | tanar-tottu | totyo-valto | valts-zarni | zarod-zuzog
Part
10055 II | A lábán sárga szattyánsaru. A szeme álmos, vörös. A
10056 III | és egy ismeretlen hatalom sasszárnyai emelik az érzelemnek szent
10057 I | semmi. Csak épp hogy a taposatlan havat kellett mán lábalnom,
10058 II | országunknak füves szép mezein. Sátoraink körül a békesség virágai
10059 II | lézengő halott.~S maradt a sátrában, a budai völgyben, a szent
10060 II | kereste a szamarait, s ha Sault ezért kente Salamon királlyá,
10061 II | bolyból, s hosszú fekete sávban nyüzsög.~Csodálkozik a Szent,
10062 I | kérdezte egy tizenhét éves, savószemű legény.~- Bizony, öcsém -
10063 III | Lebens hinter sich hat.” (Schopenhauer.)~Különösen papoktól hallottam
10064 II | a másik ember -, halálos sebbel menekült. Elvérzett. És
10065 I | megnézte közelebbről a Sári sebesülését. Tenyérnyi feketés mocsok
10066 II | Mindenfelé holttestek hevertek, sebesültek, csonkítottak, kettéhasítottak.
10067 I | a faromat, hogy mekkora sebet ütött rajtam a karó? Hát
10068 I | ne hízzék.~Hát Sári nagy sebtében letakarította az asztalt, -
10069 I | értek, a hiszékenységgel seftelő szocialistákat.~Boldog nép
10070 I | csak afféle kisfizetésű segéd volt.~Doktor Gizellát senki
10071 I | Átgondoltam az egész szörnyűséget: hogy történhetett? Hiszen
10072 I | Mert iszen vagy a zsidót segítené, vagy engem, dehát mán mégiscsak
10073 I | ikrek és reggel felváltva segítenek az anyjuknak a boltban,
10074 I | mégiscsak inkább engem fog segíteni!~De azért kalap helyett
10075 II | nézett az udvarra.~Én is segítettem neki szomorkodni. Odatérdeltem
10076 I | emberirtó veszedelemben segíthet? Van, van! Mária! Az elfelejtett,
10077 II | teve mellett. Haldokolt.~- Segíthetek-e rajtad? - kérdeztem melléje
10078 I | Végre így szólt:~- Hát segíthetsz a bajon. Az uradat a háztól
10079 I | volt helyette a boltban segítőm, egy fiatal szerecsen nő:
10080 II | ezt hiába ide! Gyere csak, segíts! Tán ha ketten nyomjuk,
10081 I | Sári!... Meghalt!... Segítség!~Nohát, hogy ott micsoda
10082 I | is elszabadítottak, hogy segítsenek a tűzkészítésben. Az asszonyok
10083 II | így imádkozott a pópa -, segítsetek minket győzelemre e zászló
10084 I | azt a szellemtörténetet sehogysem tudtam összeegyeztetni a
10085 I | volt mind a kettő. Nem is sejtették, hogy valaki érti a szavukat.~
10086 I | békítgettem. - Hiszen én nem is sejtettem, hogy künn jársz. Igazán
10087 I | mint a gyónók gyónása a sekrestyéből.~A doktor elszörnyülködő
10088 I | Később beszélte aztán a sekrestyés, hogy Gizella hétköznap
10089 I | volt a papnak, s egyben sekrestyése, mint faluhelyen szokás.
10090 IV | 1914. dec. 16-dec. 25.~~~~~~Sekszpir költözése*~~~~Pesti Hírlap
10091 I | inkább megelőzi Tamást. Sekszpírhez fut és örvendezik.~FUVAROS:~
10092 I | vagyok francia.~- Hát Dantét, Sekszpírt, Petőfit, Hugó Viktort,
10093 II | szívembe. Hát az a bájos, selyemarcú, fehér arcú icipici kisasszony
10094 II | ahova felülről irányozták. Selyembe az egyik, vászonba a másik;
10095 II | párnák közt hanyattan. Piros selyemcserge mellig betakarja. A fejedelemmé
10096 I | folyamán,~kiknek beszéde selyemgombolyítás,~tekintetők, mint a vetést
10097 I | A vállán a rojtos fekete selyemkendője volt. A haja szabadon hullt
10098 I | kirakatban látta. Ibolyák fehér selyemkendőn, mintha hóra szórt kék virágocskák
10099 I | illene valamit vennem. Fekete selyemkendőt, szépet. Vagy ződet? Nem,
10100 I | mellére oda volt vetve a sárga selyemnyakkendő, amelyre felakasztotta magát.~
10101 II | Hasszán, a bölcs kádi a vörös selyempárnán keresztbevetett lábbal.
10102 I | a gazdag, akinek indiai selyemruhája van, és bosszankodik benne?
10103 I | gyönyörű kénszín-sárga, indiai selyemruhát. S a ruha valami finom keleti
10104 II | délután. A Helena haja fekete selyemtenger, lehullámzik fehér vállain
10105 I | asszonynak mennyi gyűrűje, selyme, bársonya! Hogy fehérítővel
10106 I | csevegésüket. Mulatott Gyurinak a selymes pillantásain, Olgának az
10107 II | pálcát:~- Milyen nemű?~- Semleges! - rebegte az angyal~A tanár
10108 I | csak elbámul:~- Eppen a semlépen cerna fan! Fégete cerna!~-
10109 I | megnyitotta a szemét. A semmibe bámult. Aztán hogy Sárit
10110 I | amiről le nem-mondtam volna, semmiért.~És higgye el, hogy távol
10111 I | Jézus-házába. Annak se volt semmije csak épp ágyneműje. A sarokágy
10112 I | volt vagyonom, se szeretőm, semmim. Gondolkoztam, hogy mi nekem
10113 I | halál kezét érzi a mellén? Semmire. Meghalt még mielőtt meg
10114 I | tele is van, mégis, mintha semmise fogyott volna. No a kiskutyafáját!
10115 II | keresztény.~Sátán legottan porrá semmisült.~ ~
10116 I | ijedt arccal iparkodott semmivé zsugorodni. Félénk volt.
10117 I | meggörbült kis öregasszony. Nincs senkije, csak egy özvegy leánya.
10118 I | se tudom, nem kérdeztem senkitől.~Hát ez a boszorkány járt
10119 I | köszönt. Nem beszélt soha senkivel, még a feleségével se. Csak
10120 I | éppen olyan volt, mintha seprűn lovagolna.~A legnagyobb
10121 I | előcsarnokban lenyakazott a seprűvel.~A grófasszony a vörös bársony
10122 II | földi életének?~A fáklya serceg. Asszony sír a haldokló
10123 II | földön?~S még a fáklyák sercegése is elhallgatott. Még a gyermek
10124 II | aggok. S fölöttük hollók serege kavargott.~Szent Péter szeméből
10125 I | is énekese volt a búcsús seregnek, én is. Ha ő rákezdte a
10126 I | Arra is megnyugtattam.~- A Serezád parfümje, nem is való más
10127 I | hogy vegyek tőle egy régi serkentő órát, török számok vannak
10128 II | beleharap, nyelvén érzi a sertéspecsenyének minden megidealizált zamatját.~-
10129 I | pamacsból ragadt oda egy sertésszál, amikor a szakácsné húzza,
10130 Gardon| elhallgat” a „szomszéd népeket sértő” (egyébként igaz) kitételek
10131 I | bajusza három-négy szál, seszínű valami. A termete szabólegénynek
10132 I | az állomás tornácán; mert séta az is, ha az ember kaucsukvéges
10133 I | sétált a hajóhídon. Az ilyen sétálás négyórai köteles vigyázást
10134 II | poroszkálással ment tovább, majd sétálásra fogta a dolgot, s ezt is
10135 I | két koronát kap a félnapi sétálgatásért.~Lukács helyesli a művészetet
10136 II | volt egy nagy kert. Ott sétálgattunk, kergettük együtt a pillangókat.~
10137 I | aki azért fizetne, hogy sétáljon kend vele. Festő ez az úr.
10138 I | Pihenjünk. Ha lábra állítják: Sétáljunk. Ha ölbe fektetik: Álmos
10139 I | emléke lehet a népnek?~Tovább sétálok.~Tágas szérű. Régi kőlábas
10140 I | haladtunk a vendéglőnk felé a sétálók között, mint ahogy a templomból
10141 I | néztek ki, akár az udvarukon sétáltak, akár a díványon ültek,
10142 II | úri asszonyság épp előttük sétáltat egy nagy kövér kutyát. A
10143 I | Keszeg úr... vitte a nőket sétára az erdőbe, vagy a tóhoz.
10144 II | néma csend.~Szobámat sűrű setétség borítá; nem tudtam megkülönböztetni
10145 I | nyilatkoznak Napóleon nevében, Shakespeare nevében, Petőfi, Julius
10146 III | magyar az igen = (ja, oui, si, yes) nélkül. A magyar igen
10147 I | gerendák közé bújt. Hívta, siccelte, - hiába: a macska nem jelentkezett.~
10148 III | Arbeit des Lebens hinter sich hat.” (Schopenhauer.)~Különösen
10149 II | felszólt:~- Várj csak, ne siess.~S leperdül a botról, változik
10150 I | leveti a vasalódeszka végére. Siet a padlásra.~Sári éppen végez
10151 I | faluban: elkomolyult emberek sietnek elő furkósbotokkal és vasvillákkal.
10152 I | csak a kő és kő! S közte siető~embernyüzsgés: tallérér
10153 I | nekiment az ajtó helyett a sifonérnak. Alig bírt kitámolyogni
10154 I | szánkó egyenletes csörgéssel sikamlott a havas, hideg dombokon
10155 Gardon| Másrészt azokat, melyeknek sikerült felkutatnunk a korabeli
10156 I | dobbannak.~- A mosdót! - sikítja az asszony -, a mosdót az
10157 I | hogy a zsidóasszony igen sikítozott, azér hallgattatták el ijedtükbe.
10158 I | ezüstként csillogó cukortartóra siklik a szemem. Elámulva látom,
10159 I | utakra. A kútágasok úgy sikoltoztak, mint a vénasszonyok
10160 II | magyar asszonyok se nem sikoltanak, sem el nem ájulnak, mivelhogy
10161 I | magáról.~Pedig hát nagy sikoltozások következtek. Olga, mintha
10162 I | buggyant ki.~Az asszony sikoltozva menekült a hálószobába,
10163 II | lélekké. Szállnak át a nagy síkságon Délnek. Sátán útközben jegyzi
10164 Gardon| kiadóival. Életében meglehetősen silány kiállításban jelentek meg
10165 I | elköltözött Székesfejérvárra.~Simándinak hívták.~A leányról meg körülbelül
10166 I | Ütik?~- Bizony, nem is simogatják!~- Eszerint kend tudja az
10167 I | ami még különösebb, fala sincsen ennek a szobának! No nézd,
10168 I | És a bricska átgördült a síneken.~---------------~Zöld tenger
10169 I | A gyerek egész délután sinkózott, megehült, keveselte a kóbászt.
10170 I | legeltettem ott.~- Láttalak. Sípoltál.~- Csak fűzfasíppal. De
10171 II | kalamajkát a pogány papok, nagy sípszó és dobolás között, egy bálvány
10172 I | mindjárt ki is öntötte elém a siralmait. Egyetlen lánya volt, a
10173 I | egyszerre sírva fakadt.~A sírás mindig többet mond, mint
10174 II | hazánknak?~Még a fejedelemné sírása is elnémul e szóra. Minden
10175 I | No, vigasztalhatatlan.~Sírásából azonban még erősebb, másik
10176 I | papsajton.~Aztán elfáradt a sírásban. Aludt kissé. De mikor fölébredt,
10177 I | Ájuldozott, jajgatott olyan sírással, amilyet életemben nem hallottam.~
10178 I | Eredj innen!~És újra nagy sírást kezdett.~- Nem ismerlek,
10179 I | szeme már oly vörös volt a sírástól, hogy a pillái is kihullottak.
10180 I | kisinas. Az is meg fogja őt siratni. Mert ha megszidogatta is
10181 I | ott ül a korpás zsákon és sírdogál. Nem felel a legénynek se.~-
10182 I | látta térden Olgát is. Ott sírdogáltak mind a ketten a kályha mellett.~-
10183 I | keservesen.~- Vége mindennek! - sírja. - Vége minden szép reménységünknek!~
10184 I | ibolyácskái~ott kélnek újra sírköve tövén.~És kék szemüknek
10185 II | mind a ketten elkezdtünk sírni, és sírtunk hajnalig.~Az
10186 I | vagyok én ebben mégis!~És síró szemmel folytatta:~- Az
10187 I | cserépbe.~Mégis a sír, a sírocska az övé.~Leülök majd ott,
10188 I | nyosság! És akkor én nem sírok többé.~- Dehát ez a médium
10189 II | legyen majd az én öröknyugvó sírom, a te nyírfáid alatt, ebben
10190 I | Mindenszentek napján egy síron gyertya ég? Ott van a zsidó
10191 II | ketten elkezdtünk sírni, és sírtunk hajnalig.~Az igaz, hogy
10192 I | beszélünk, nevetünk vagy sírunk. Szóval: élünk a földi testünk
10193 II | nyársak, valami óraforma, sisak, puska...~- Hej, asszony! -
10194 II | ordításban az érzelmek minden skáláján átviharoztatják hangjukat,
10195 I | négy piasztert kértem egy skatulya malagáért. S ő a vele jött
10196 I | akkor vette volna ki a bolti skatulyából.~Különös volt, de nem gondoltam
10197 I | Indulás előtt a papnak a bagós skatulyáját abba takarította be.~Volt
10198 I | abból is; mért, kevert skatulyázott. Ügyes, okos leány volt.
10199 I | Kári-kezme.~- Itt sok a skorpió-féreg.~- Sárkövi.~- Itt három
10200 II | pedig rövid, s ő tarka kis skótszoknyában járt, én pedig belefértem
10201 I | kezét, amint a cigarettát sodorja, nyalintja, ajka közé igazítja,
10202 I | a súlyos vízcsapás el ne sodorjon bennünket.~Egy fiatal kadét
10203 I | a zsebéből és cigarettát sodort.~Sári csak nézett rá. Nem
10204 I | paraszt. - Tíz esztendeig söpörtem én a török földet.~- És
10205 I | tedd ide, tedd oda, egy kis söprés, egy kis porolás, - csupa
10206 I | vénasszonynak. Mert vén söprű lesz mán ő akkor...~Megállok:
10207 I | az útra valamit?~Tojás és sör...~SEKSZPÍR:~Dzsonzn barátommal~
10208 I | szomjas megissza az állomások sörét. Dehát meleg is volt az
10209 II | tettünk beléjük, nem vitték a sörétet, ha pedig sok volt a töltés,
10210 I | gólyalépésekkel sietett át a söröző úriemberhez.~Néhány szót
10211 I | kell térnünk. Négykor már sötétedik. Nyolcra vagy kilencre megtérünk.
10212 I | Megverték? - kérdezi sötéten.~- Nem, azt nem gondolom.
10213 I | mintha látna. Látná az eget sötétkék bársonynak, s rajta a Napot
10214 II | volt senki. Csak a sarokban sötétlett valami heverő medveforma.
10215 I | vörös fény sugárzott a külső sötétségbe.~Rekedtes férfihangnak a
10216 I | meg is halt üstöllést.~A sófalviak nyugalmát fölfordította
10217 I | minálunk egy könyv, Vadas Pál sógoré, abban megolvashatod. Száz
10218 I | édesanyja az.~Itt Londonban soh’ sincs efféle ünnep.~Itt
10219 I | egyetlen gondolata~se mozdult soha-soha ellenem.~Kinek örömtűz gyúl
10220 I | édes néném - fakadt újabb sóhajra az asszony -, szerencsétlen
10221 I | kakasharcok.~Vagy holdfény, sóhajtás és muzsika.~A szó mindegy:
10222 I | elmosolyodott a cigány sóhajtására.~- Magam is éhes vagyok,
10223 I | elalszik-e a leánya? Hogy mély sóhajtását hallotta, odafeküdt melléje
10224 I | Nem hazudok.~- Istenem - sóhajtja az asszony -, hát ki segít
10225 II | előtte (megteszi), és feléje sóhajtom: szeretlek!~Óh, most érzem
10226 I | nagy némaságban is, mintha sóhajtotta volna azt a szomorú történetet.
10227 II | a tárcámban nézegettem! Sóhajtoztam előtte, mint egy kárvallott
10228 I | jó világ volt, - mondta sóhajtva az asszony. - De már csak
10229 III | részleteket összevonják, és bizony sok-sok magyar muzsikus nem ismeri
10230 I | lihegő~mázas lelkek babiloni soka.~JUDIT:~Címeres nagyurak...~
10231 II | bocskoros emberré, aminők ott sokadoztak a ház körül. Csak épp hogy
10232 I | távolban, álló karóknak szürke sokasága. Közötte kunyhók. Kőkunyhó
10233 II | előbb láttam a piacon, nagy sokaságnak közepette.~Volt vizem. De
10234 I | köröszt. Mer a Krisztus, az sokba kerül. Volt rajta. Lerágta
10235 II | várta őket, s minekutána sokszorosan és haragosan fejet csóvált
10236 I | maguknak ebédet is.~- Hát mióta solgáls á kontyos uraknál!~- Három
10237 I | Jársz ám sörözni az Arany Sólyomba.~SEKSZPÍR~(MÉLYEN ELMERÜL
10238 II | szemét, és a bátyám háta mögé somolygott, mintha bánná a lopást.~
10239 I | Könyörögtem neki, hogy szabadítson el, ott hagyom a zsákot
10240 III | cigentlich da, um genossen, sondern um überstanden, abgethan
10241 I | az ember maga fógodzana Soódyba, de Soódy félreüti. A két
10242 I | Fölkel. Üveges szemmel mered Soódyra.~A tekintete mint a kitömött
10243 II | hazavinni ezt a sok mindent? - sopánkodott csendesen.~- Óh, te szamár! -
10244 I | is munka közben. A fiúk sorából át-átszól egyik-másik, hatan
10245 I | Csupa tudományos könyv sorakozott a polcán. Mind nyomtatott
10246 I | Széjjelebb!~A sok szalmakalap során egy kék sapka is látható
10247 I | barátságos beszélgetésben sorolta el, hogy mennyit ad a fiának.
10248 I | egyenes, mintha valami nagy sorompónak a rúdjával rekesztették
10249 I | csizmája elé.~A ház a túlsó soron áll, de semmi érdekes nincs
10250 IV | jelzett írások a Dante Kiadó sorozatában megjelentetett kötetekben
10251 Gardon| Szépirodalmi Könyvkiadó sorozatából. Másrészt azokat, melyeknek
10252 Gardon| teljes köteteket hagy ki a sorozatból („Figurák” és „Tárcák”),
10253 II | vérfagyasztó látványosságok közé sorozta ezt az esetet.~- Antal bácsi -
10254 I | tetejéről -, viselje békén a sorsát! A nap mindjárt leszáll.
10255 I | költő írása, - mind azonos sorsú.~Néhány száz perc, vagy
10256 II | Szent Egek szólanak. Mi a sorsunk itt a jövendők folyásán?
10257 II | A te ajkadon immár a sorsunkat látó Szent Egek szólanak.
10258 I | és a szememből a hideg és sós tengervizet, odanéztem,
10259 II | elmegyünk innen lakni, aztán sosem látjuk egymást.~(Belátott
10260 I | Csak télen sütünk. De sóskiflivel szolgálhatok.~- Hát az is
10261 I | hegyek köröskörül vaskő- és sótartalmúak. Arany és ezüst tallérok
10262 I | vándoroltak át a legszebb poharak, sótartók és kávés-ibrikek az üvegesboltból
10263 I | az elmaradhatatlan rojtos spanyolkendőcske. Szép bizonyára nem volt
10264 II | olyan illatú volt, mint a spirituszos hordó.~- Kaszárnya? - tűnődik
10265 I | portékámnak az árát. Még a spongyát is drágábban adtam. Hadd
10266 I | árbocokra, és oldott, kötözött, srófolt, szegezett, szóval dolgozott,
10267 I | erre költöttem. Volt egy stambuli cédrusfa-ládám, abban uram
10268 III | nem tetszik, a másiknak a stílusa ellen van kifogása, a harmadiknak
10269 Gardon| vitathatatlan) - filológiai érzékem, stílusismeretem azt súgja, hogy elfeledett
10270 I | ember összeállana: egy ott strázsálna a kapu előtt. A másik bezörgetne
10271 I | nefelejcs, mind bólogat.~Mi más strófák zendülnek majd meg ott~szívem
10272 I | is igazgatta~az enyémet sűdőlegény koromban,~míg végre is magához
10273 I | csudás ételeket esznek, sületlen húst, káposztavirágot; penészes
10274 I | küszöbén~nem áll örökké a zord Sürgetés.~S ha majd írótentám mellett
10275 I | félmeztelen férfi-árnyékok sürgölődtek. És egy kis árnyék is, a
10276 I | világnak a rendje, hogy éjjel süt a nap?~Bámulva nézek szét -,
10277 I | Szivaroz és pök. Ha a nap sütne, érdekes kép volna. Dehát
10278 I | akinek csak korpakenyeret sütnek, de annak ezer jó ízét érzi?
10279 I | be lehet hozni, el lehet sütni...~Csak egy durranás...~
10280 I | kályha, inkább kemence. Sütni-főzni is lehetett benne. A tetején
10281 I | istentelen avas ízű! Hájjal sütötte-e, vagy a tojás között volt
10282 I | egykedvűen a pék. - Csak télen sütünk. De sóskiflivel szolgálhatok.~-
10283 I | van húzva. Se kalap, se süveg rajta, se télikabát. Megy-megy,
10284 I | lebocsátotta a cókmókomat a hóba. A süvegéért nyúlt. Levonta a fejéről,
10285 I | Letérbetyöltem, levettem a süvegemet:~- Mennybéli jó Istenem!
10286 I | fej látszik ki. Az egyik süveges, a másik a Soódy kopasz
10287 I | itt-ott egy csapat nagy süvegű janicsár, turbános szpáhi
10288 I | velejár, azt a fülkínzó süvöltést, amivel a szél az árbocköteleket
10289 I | keltő~márciusi nap meleg sugara...~Dehát nem hagynak-e el
10290 II | átöleltük egymást, és bizalmasan sugdolódtunk.~Olykor aztán ő is meglátogatott
10291 Gardon| érzékem, stílusismeretem azt súgja, hogy elfeledett Gárdonyi-kéziratokból
10292 II | olyanná vált, mint a bot. Suhogtattam anélkül, hogy meghajlott
10293 I | nekilendül, mintha rájuk sújtaná az ablaktáblákon át. A két
10294 I | anélkül is, de mégis úgy sújtottam meg, mintha farkas volna.~
10295 II | térdre rogyott a temérdek súly alatt.~Egy percig ott lihegett,
10296 II | menedékházába.~Az ördög sunyítva nevetett, s elővette a noteszát:~-
10297 I | arcukhoz olykor jéglemez surlódik.~- Taposd a vizet! - rikoltja
10298 I | még az ágyban is Gyuriról susogtak.~- Vajon eljön-e holnap
10299 I | csak afféle tréfakedvelő suszterek, akik készséggel nyilatkoznak
10300 I | Sárga cipőt rendeltek Barát suszternál, nyári félcipőt. És szombatra
10301 I | mérjük meg a lábát?~- A suszternek meg kellett volna hoznia
10302 III | úgy gondolkoznak a hívek. Suttogják még a gyerekek is, hogy
10303 I | torkán akadt a falat.~- Sz’ akkor püspök is lehet belőled!~-
10304 I | Könyörögtem neki, hogy szabadítson el, ott hagyom a
10305 I | elő.~- Hátha a lelkedet szabadítja fel a test kötelékéből?~-
10306 I | kiáltotta a kapitány.~- Szabadíts meg Szűzanyánk - kiáltotta
10307 I | Jézus háza?~Valamikor, még a szabadságháború idején, egy szegény mesterlegény
10308 I | csöndesen beszélgettek.~A szabaduláson kezdték persze, hogyan lehetne
10309 I | mindenféle tüskével, csak nem szabadulhatott ő a boszorkánytól. Azt
10310 I | kastélyába.~A manó vigye el, hogy szabadulok én meg azoktól a fene gyöngyöktől!
10311 I | leányregényekből is akkor szabadultak rá a kaszinói könyvtár regényeire.
10312 I | én magyarul feleltem:~- Szabd meg az árát magad ökörszemű
10313 I | seszínű valami. A termete szabólegénynek való.~Csak a nők foglalkoztak
10314 I | fagyos szemeket látta.~Az agg szabónak szinte kétakkorára nyúlt
10315 I | kívánságául megjelölt. Simándi egy szabónál volt megszállva. Annak az
10316 I | rendőrségre? - kérdezte a szabót egy suhanc, akinek a keze
10317 I | kétliteres palackkal ketten a szabóval, s kártyázzanak rá; aki
10318 I | micsoda bosszúság! Bőre szabták itt derékban. Pestre küldtem,
10319 II | tied, Tercsi, engem uccse, szafaládé az övéhez képest.~Aztán
10320 II | gyönyörűséggel szippogatja a szagát.~Egy úri asszonyság épp
10321 I | nyári nap égeti, a vihar szaggatja, a tél fagya kétszeres erővel
10322 I | kerekedett szemmel hallgatta a szaggatottan elmondott történetet.~A
10323 I | támadt. Láthatatlan kezek szaggattak háztetőket, és döntötték
10324 I | ágya szélére ült. Szinte szaggatva bontogatta a cipője fűzőjét.~
10325 I | egybekeveredett porszagok, kórházi szagok.~A receptet átadta az öreg
10326 I | arccal a nagytükörben... Nem szagolni többé ibolyát és nárciszt
10327 I | levendulával, szóval olyan szagos füvekkel, hogy mikor szél
10328 I | de a tengeren szabadon száguld az a megveszett dühöngő
10329 I | a patkánymérget, mint a Szahara.~- Én ritkán olvasok regényt -
10330 I | ő, eszik, szinte olvad a szájában minden falat. Egy gubancos
10331 III | Barcza szép lassan a pipát a szájából és a fejét megszegve, halkan
10332 II | keres. És fal, ahogy csak a szájacskájába belefér. Még a kezecskéjével
10333 I | valamelyes, noha mingyán a szájáhó kapta, hogy kárba ne vesszen
10334 I | görögtüzet,~borókafüstöt, tátott szájakat.~Bánom is én, mi vihar szórta
10335 I | napra és a kalács ízetlen a szájának? Vagy akinek csak korpakenyeret
10336 I | hangok. Mintha nem is emberi szájból törnének elő, hanem valami
10337 II | mind a ketten, csupán a szájuk mozog, mintha imádkoznának.~
10338 I | hogy úgy nyalták utána a szájukat, mint a kutyák.~- Bárcsak
10339 I | válogatja a zsemlyét az orvos szakácsasszonya, egyszer csak elbámul:~-
10340 I | kiküldötte a feleségét meg a szakácsnét a szobából.~Mi történt odabent,
10341 I | Kifordulok a istállóba, hát szakad a hó, hogy alig látok. Tyű,
10342 I | kezdtek ásni. Oldalról nem szakadhat be senki.~- És mi lett az
10343 I | a bőrbeli kincseket. Nem szakadnak el azok soha. Meg vannak
10344 II | előtt és énekeltek torkuk szakadtából: A tűz az isten.~- Akasztófáravaló -
10345 I | látszott, mert se haját se szakálát nem nyíratta, mióta beköltözött
10346 II | vízgyöngy csillan elő, s lefut a szakállán.~- Árpád! - rebegi -, Árpád!...~
10347 II | hosszú fehér, lengedező szakállát.~- Maga úgy hív engem, hogy
10348 II | Negyvenéves forma, szürkülő szakállú arab volt az is. A fején
10349 II | szamár ott legel alatta. Szakértő pillantásokat vet a beléndek
10350 II | büszkén is nézhet, mert a szakértők ítélete szerint teljes hasonmása.~
10351 II | ahol gallyat törni, virágot szakítani, vízből meríteni senkinek
10352 I | szegényeknek. Én is csak annyit szakítok a pénzből, hogy elmegyek
10353 I | koperta, és kalendáriumbúl szakított papiros benne. Mikorra a
10354 I | hangon, mintha gyökerestől szakították volna ki a szívét. - Soha!
10355 I | kötelék. Az asszonyt nem én szakítottam el az urától. Ő maga vált
10356 I | zavarodás következett, micsoda szaladgálások, ájuldozások, arról jobb
10357 I | irányt; a kapitánynak folyton szaladgálnia és rendelkeznie kell, a
10358 I | köll. Meg is köti, hogy ne szaladjon, mert hidegbe nem egészséges
10359 I | Én becsukom a boltot és szaladok, mint valami megkompolyodott
10360 II | és elszakadt. Igen, ez a szalag az, amelyik elmeséli nekem
10361 II | elugrott. Ruhájának ez a szalagja megakadt a varrógépben,
10362 II | még ezt a kis rózsaszínű szalagot is eldobtam. (Felveszi,
10363 I | bizony rég elfeledhette az a szalámi, hogy ki volt a gyárosa?
10364 II | abból is vettek vagy húsz szálat. Sőt, Balázs tajtékpipát
10365 I | menni.~Útközben megállít Szalay órás, hogy vegyek tőle egy
10366 I | hogy ön a régi szobáiba fog szállani.~- Köszönöm, anyám. Estére
10367 I | keltett mindenütt.~- Itt nincs szállás barátom.~A város végén orgonaszónak
10368 I | Nyáron azonban csak éjjeli szállásra tértek be holmi szegény,
10369 II | szárnyalnak. Irányítja az ördög a szállást Ázsiába, sziklából faragott
10370 I | mintha soha többé ki nem szállhatnék.~Az egyik állomáson kakastollas
10371 II | s kerengve, oszladozva szállingóznak lefelé.~Csakhogy azok nem
10372 I | békókat.~Aztán az asszonynép szállingózott be, álmosan, boglyasan,
10373 I | Valami őrült. Lipótmezőre szállítják, - magyarázta egy szemüveges
10374 II | Jó - felelte Sátán -, hát szálljunk el azokra a földekre, amelyeket
10375 II | lomha mozdulattal az arcára szálló légy felé intett. S várta
10376 I | csoport fölé, Buda fölé. Szállok egyre feljebb, mint a tollpehely.~
10377 II | csak nem is emberek.~És szállongnak tovább a föld színe fölött,
10378 II | magasból, kerengve, libegve szállongtak. Mint ahogy a hópelyhek
10379 I | Néhány percig szótlanul szálltunk. Aztán ismét én kezdtem:~-
10380 I | Ott feküdt a halott egy szalmadikón. Fekete ruhába volt öltözködve.
10381 II | selyem bölcsőbe. Némelyik szalmaföldes házba, szegény bölcsőcskébe.~
10382 I | kerítés, az a megbarnult szalmakazal. De hát nincs napfény.~-
10383 II | kötél. Körülöttük térdigérő szalmapernye. Haja, szemöldöke, szempillája
10384 II | Csettentett a nyelvével és a karos szalmaszékben kényelmesen elhelyezkedve
10385 I | mellett ül egy rozoga kis szalmaszéken és a Szent rózsáskert avagy
10386 I | játszott balfelől, s az egyik szálon sárgaréz pipaszurkáló. Indulás
10387 I | voltak. Kis, nyílt ablakú szalonban ültek, s vártak a médiumra
10388 II | amelynek még csak a neve sem szalonképes.~Távol volt ő attól; sőt
10389 II | étvággyal.~Valóságos paprikás szalonna-idillben hempergődzött már ekkor
10390 II | azt hallom, hogy Beethoven szalonna-symphoniát is írt. Szalonnakéjmámornak
10391 II | Én sohasem lelkesedtem a szalonnáért.~Ha más nincs - gondoltam -,
10392 II | szalonna-symphoniát is írt. Szalonnakéjmámornak lehet nevezni azt az érzést,
10393 II | Tóth Antal sem járt soha szalonokban. Ő is csak aféle falusi,
10394 I | lássam, mi az?~Lecsúszott a szalvétája. A padlóra esett, De csak
10395 II | összeadjuk, és beterjesztjük a számadást a te Urad elé, akit Krisztusnak
10396 II | is.~- Nini, a Tóth Antal számara! Behajtják a Tóth Antal
10397 II | másnap mindenfelé kereste a szamarait, s ha Sault ezért kente
10398 II | őszintén respektálták.~- Az én szamaram becsületes - szokta volt
10399 II | általános.~De hát a Tóth Antal szamaráról szól az ének.~Nem volt az
10400 II | fia, az eddig közkedvelt szamárcsikó az ártatlanságnak könnyelműségével
10401 II | Salamon királlyá, mert a szamárkeresést buzgón végezte, akkor Tóth
10402 II | az bizonyos, hogy ennek a szamárnak az elhunyta nem rendítette
10403 II | nézni azután is a vén szürke szamárra. Egyszerű, békés szocialistának
10404 II | Hátha kendet most az Isten szamárrá változtatná, ezt a szamarat
10405 II | úton. A taligáját húzatta a szamárral. Valami őrölnivalót vitt
10406 I | rázta meg a ház falát.~- Szamárság - mondotta a pék. - Gyere
10407 II | valami ágasbogas, rejtelmes szamártéma fölött, amely minden bizonnyal
10408 II | meghalni. Borbélyunk nincs, szamarunk azonban volt, s így az emberek
10409 II | hozzájuk, s az ujjamat a számba dugva úgy tettem, mintha
10410 II | a keresztény, mint a te számítottad.~- Legyen úgy - felelte
10411 II | Sátán még ezalatt mohón számlálta az ott látható népet, a
10412 I | suszter feleseljen vele.~- A számlát majd reggel - mondotta bágyadtan.~
10413 II | félhetsz, hogy nem lesz elég a számod. Hanem most már oda vezess,
10414 I | régi serkentő órát, török számok vannak rajta.~- A legkisebb
10415 III | való. Pokolba a taktusjelző számokkal!~Kisgyerekkoromban hallottam
10416 I | nem tanultam benne, csak számolni, azt is csak lélökkel. Meg
10417 I | esténkint Olga tömérdek csókról számolt be Sárinak.~- Ajjj! Végigbizsergett
10418 I | ült másfél esztendőt, nem számos. Kocsma erányában történt,
10419 II | bejegyezte azt a két megnevetett számot is a noteszába.~S változtak
10420 I | akasztotta fel magát...~A szán bekanyarodott a völgybe.
10421 I | egyszer valami idegjavító szanatóriumban. Oly ideges, hogy szinte
10422 I | A kocsisnak se gonosz a szándéka, meg annak is van esze.
10423 I | Hivatalosan kiderítik, hogy a maga szándékából vált-e Keszeg öngyilkossá.
10424 I | aszongya -, igazi eltökélett szándékod-e, hogy papnak neveltetnéd
10425 I | csúszott a kés, mint ahogy szándékolta. Minden évben történt ővele
10426 I | úgy fordul a sor, ahogy én szándékoltam, azért mondogatom, hogy: „
10427 I | éreztem, amit elkövetni szándékoltunk.~Csak mikor rávirradtam
10428 I | Hiszen egy percig se volt szándékomban, hogy megölöm. Én nem öldöklésre
10429 I | vesse ki az eszébül ezt a szándékot.~Hát koma el is gyütt feleségestül,
10430 I | getődzött, hogy nem volt szándékuk semmi gonoszság, csak éppen,
10431 I | Isten áldása.~Lukács sógor szánkával és bundával várt az állomáson.
10432 I | az állomáson. Jó kétóra szánkázás a majorjáig.~Örvendő arccal
10433 I | Lukács megint a vasúthoz szánkázott orvosokért. Én magam fölmentem
10434 I | volt az asszonyoknak.~A szánkó egyenletes csörgéssel sikamlott
10435 I | értesítést.~Aztán, hogy a szánkóba ültünk, s a lovak megindultak,
10436 I | Talán éppen egy orrkarikát szántál nekem?~- Aranynál, ezüstnél
10437 I | is. Egyiken szélmalom egy szántóföld sarkán. Másikon tópart s
10438 I | az araszos hóval borított szántóföldeken által.~Itt-ott a hóból egy-egy
10439 I | éri meg az estét.~Mert ha szántóföldet fest:~- Valahol tán az adóját
10440 I | kövér földekbe is? Porhanyós szántóföldre? Még porhanyóbb vakondtúrásokra?
10441 I | Csak maradjon, ami az apja. Szántóvető embernek is megvan a maga
10442 I | Eleinte csak lassan, aztán szaporábban. Lukács Elemér egyenkint
10443 I | nem felel, csak a könnye szaporodik meg válaszul.~Sietve halad
10444 I | is csak~vigyázattal fújt szappanbuborék.~Száll valameddig a végtelen
10445 II | gyerekhad kacagása és töklevél szárából készült dudáknak csúfondáros
10446 I | Elégett az egész pipa? Szárastól, szopókástól? De furcsa
10447 I | halántékára csúsztatta az okuláré szárát.~- Az a ház jobb - mondotta
10448 I | kenyeret szelem, félre a szárazát, vékonyan a puháját, az
10449 I | csak permeteg eső lehetett, szárazon hagyta az utat. Csak a gabonán
10450 I | titkaival, az útközben látott szardínia-halászat módjaival, a mágnestűvel,
10451 I | meg akarná lőni, amin a szarka annyira elcsodálkozott,
10452 I | megélénkült. Kedvét találta egy szarkában, amely csörögve, billegve
10453 I | tette a tollamat,~csóró szarkának, minek, nevezett.~Hogy Plutarhosz
10454 II | nejének előkelő házból való származását, meg lehetett vele elégedve,
10455 Gardon| nem is zsidó, hanem török származású - gyilkos befogadásáig.~
10456 I | előemelte az arcát a haja két szárnya közül:~- Av vóna.~- Gyerünk
10457 I | Jó, hát pihentesd lankadt szárnyaid.~Töltsük otthon a nyarat
10458 III | az érzéssel, amely a dal szárnyain madár gyanánt lebeg.~Ezelőtt
10459 I | színét, mintha láthatatlan szárnyak hoznák, oly könnyű a futása.~
10460 III | mély érzés; semmi himnuszi szárnyalás. Az én dallamom egyszerre
10461 III | busongás mélyében zengő futamok szárnyán, hogy:~Sárgarigó most hullatja
10462 II | a tengeren. Persze, az ő szárnyoknak a tenger is semmi volt.
10463 I | fejét, vagy féloldalt. Mert szarvája van a boszorkánynak, mint
10464 I | sarkán. Másikon tópart s egy szarvas, amint iszik. Acélmetszetű
10465 I | Andrást oldalba bökte a szarvával.~Elmondta ő mindezeket gyakran,
10466 Gardon| karcolatok, humoreszkek, szatirikus tárcák zsengének ítélhető
10467 II | teveszőr-köntös. A lábán sárga szattyánsaru. A szeme álmos, vörös.
10468 II | amott a pópát. Megértheted a szavából.~A hátuk mögött valóban
10469 I | pillantottunk össze. Magyar szavak!~A szoba levegőjében misztikus
10470 IV | csak beszélgetés, nem pedig szavalmány.~
10471 I | Nem tudom, hallotta-e a szavamat. Irdatlan zuhatag omlott
10472 I | Olyan volt akkor, olyan.~A szavamra rózsaszín jelent meg az
10473 I | sejtették, hogy valaki érti a szavukat.~És én magyarul feleltem:~-
10474 I | vitorláznak velem~ennek a századnak a folyamán,~kiknek beszéde
10475 III | régi szép magyar nótáknak százait, amiket ma már az idegenségbe
10476 I | ette volna a szalonnát egy százasért sem. Hanem hát benne van
10477 I | egyebet nem láttam, csak a százasokat, ahogy libegnek-lebegnek
10478 II | azért csak írj be megint százat, mert kell az majd neked.~
10479 II | doborognak az érkező lovasok százával, ezrével, a Dunán által
10480 II | ment már le Csepelre.~- Százesztendős ember nem ember - mondotta -,
10481 I | mondanátok: Tízkoronás, százkoronás, hanem tíz boldogság, száz
10482 I | asszony.~S valóban, azon a száznegyven holdas zöld szőnyegen az
10483 I | s elmondja rajta mind a százötven áve Máriát.~Magam is levettem
10484 I | kissé savanyú arccal egy százpezetás aranyat tett az asztalra.
10485 I | halál borzongató leheletét százszor az arcomon.~Ön bizonyára
10486 I | de megszenvedtem érte százszorosan.~Én, uram, tizennyolc éves
10487 I | jobbat mondok: spiritiszta szeánszra megyünk este. Tartson velünk.
10488 I | alkotta Isten múló testemet.~Szebben sugárzik ott reánk a nap.~
10489 I | vasúti állomásig, hol a Széchenyi-kertbe. Gyuri elöljárt Olgával,
10490 I | fákat láthat. Kend gyakorta szed hangyatojást az erdőn...~
10491 I | menjenek egyenesen, két szederfa van a ház előtt, meg egy
10492 I | volt öltözködve. Az arca szederjes kék, de nyugodt, szinte
10493 Gardon| megdicsőítése, hiszen a szedett-vedett csavargók csapata a durva
10494 II | gyertyát egy kiálló kőcsúcsra. Szedik az ócskavasat a porból.~-
10495 III | Az ember bámulja, honnan szedte azt a sok melódiát.~- Hát
10496 I | Feljött velem, hogy a ruhát szedtük.~Sári hallgatódzik.~- Ez
10497 I | széttekintenem, hogy meg ne szédüljek.~Olyankor ő is megállott
10498 I | métely-táncot. Persze, el is szédültünk hamarost. Ki akartak vezetni
10499 II | eszünk. Délután virágokat szedünk. Ősszel szüretelünk.~- Télen
10500 I | virágocskák volnának, és szegélyül fillérnyi apró rózsák. Igen
10501 II | fejedelem is készülődik.~Szegen a kard. Őmaga alatta medvebőrös
10502 I | kettő. Csak én maradok föd szegénye, minden szerencsének messzirül-nézője.
10503 I | vagy egyéb élelmet a Jézus szegényeinek.~S a falon akkora lyuk látható,
10504 II | Látják, hogy a sok ember szegényes utcákba oszladoz. Csupa
10505 I | ember bőségben él, a másik szegénykedik. Holott az imádság első
10506 I | Nem fogadja.~- Add valami szegénynek - szólal meg nyugodtan. -
10507 I | fakó, bús, nyugodt, csupa szegénység, csupa kopottság, egykedvű
10508 II | Gyerünk a külvárosba, a szegénysorra, ott valahol majd csak megtaláljuk.~
10509 I | féltékenységem... Jöjjön, nézze meg szegényt.~Bementek a beteghez.~A
10510 I | oldott, kötözött, srófolt, szegezett, szóval dolgozott, mint
10511 II | van befuttatva, és török szegfű, fehér liliom virágzik körülötte.
10512 I | ruhát, amelyből még dőlt a szegfűillat. Erzsikének legutóbbi arcképét
10513 I | összevesztem. Elfelejtett fehér szegfűt ültetni. Átmentem a szomszéd
10514 I | aki a világnak mind a négy szegletét látta. Tengeri hajón élt
10515 I | napra az én szolgálatomba szegődött, hozta utánam, ha kellett,
10516 I | mulasztottam, böjtöt meg nem szegtem. Reggel, délben, este ájtatosan
10517 I | Olyan piros, mintha örökké szégyellne valamit. Keze-lába, mindene
10518 II | vén Matyi a tettenkapott szégyenkezésével ballagott a csősz előtt,
10519 II | bírságot, - és bosszús, szégyenkező arccal, haragos fikolódások
10520 II | került.~A kincset akkorára széjjelhordták mások.~ ~
10521 II | Vegyük fel tán őket a szekerünkre.~- Az ágynemű fölött
10522 II | fehér fényű gyertya az Isten széke mellett.~Az angyalok apró
10523 II | Az agg visszahanyatlott a székébe.~- Én jósoljak-e? - mormogta
10524 I | festőládám, bal kezében a tábori székecske meg az összehajtott állványka,
10525 I | festőládácskámat, bal hóna alá a székecskét, ernyőt és állványkát. A
10526 I | a kulcsot megfordítják, székek dobbannak.~- A mosdót! -
10527 I | milyen másképpen megy a székely paraszt az ő tudósasszonyához,
10528 II | magyarnak!~S az agg táltos a széken előre hajolva várja a szót
10529 I | főhelyén, az ő saját külön székén, egy nagy bolti ferslógon.
10530 I | föl a szekér.~- A zsidó szekere - mondja a komám -, bizonyosan
10531 I | törtek elő. Visszaült a székére. Fölvette a kését, és metszett
10532 I | rakodtunk a városba, más szekerek is rakodtak ottan. Mindenféle
10533 I | lovakat kipányvázták kívül a szekereken.~A rabok egy csoportban
10534 II | pisztolyok. S az úton ágyús szekereknek hosszú sora nyikorog a havon.~
10535 I | legény is,~aki a bútort a szekerekre rakja.~JUDIT:~Óvatosan!~
10536 I | porszemek~az Idő elgördülő szekerén,~mely elviszi a nemzeteket
10537 II | kísérnek. Ágynemű van a szekéren, meg szekrény, meg két zsák
10538 II | az egyik ember.~S kiált a szekeresnek, hogy álljon meg.~Odacsoportosulnak
10539 II | asszonynak a karján.~Valami rossz szekeret kísérnek. Ágynemű van a
10540 I | Otthon aztán megfeji a szekértengelyt vagy a kapufélfát.~De majd
10541 II | szerteszéjjel hevernek a kévék.~A szekérvezető, ha útban talál testet,
10542 I | Ahogy ott beszélgetünk, szekérzörgés hallatszik. A hegyoldalon
10543 I | mert a Simándi elköltözött Székesfejérvárra.~Simándinak hívták.~A leányról
10544 I | orvos leteszi a poharát. A székét hátrább tolja. Lehajlik
10545 II | Ágynemű van a szekéren, meg szekrény, meg két zsák valami ‑,
10546 I | beszélek velük. Ott állnak a szekrényemben. A másvilágról meg különben
10547 I | elé.~Aztán a fehérneműs szekrényhez lépett. Ott feküdtek már
10548 I | vörös. Szinte kínlódó arccal szeldeste a kenyér utolsó negyedét.~
10549 I | valamit.~- Napraforgót a föld szélébe. Mindennap kimegyek én;
10550 I | lemászott a kocsiról, és az inge széléből rongyot hasított. Körülkötötte
10551 I | irányba fújják szét a magasság szelei. Az emberi lelkek közt is
10552 I | elment. Balázs megnyitotta a szelencét.~- Nézd.~Félliternyi apró
10553 I | egy negyed téglányi vörös szelencével.~- Lefekhetsz Józsi - mondotta
10554 I | Zord őszi est volt az, szeles és fagyos. Sok házba benyitott.
10555 I | Fölvettem az iratrészt. A szeletek sarka is le volt égve, de
10556 I | Elolvassák az elolvasható szeleteket. Hivatalosan kiderítik,
10557 I | le volt égve, de minden szeleten volt egy-két mondat, amit
10558 I | Megette azt is az utolsó szeletig.~Én mégiscsak két kemény
|