1-arany | araro-bemut | benez-cimbo | cime-duhos | dulev-elove | elovo-fakly | fako--folem | folfe-gyero | gyert-hemne | hempe-inton | ipark-karty | karu-kinyi | kinyo-kotro | kotta-lerak | leraz-meggy | megha-milli | miloi-nyarf | nyarg-orsza | ortod-predi | prem-sarok | saru-szele | szeli-tanal | tanar-tottu | totyo-valto | valts-zarni | zarod-zuzog
Part
10559 I | szobai csendben,~a kandallóm szelíd melege mellett,~ülök megint
10560 I | szemembe nézett nyugodtan, szelíd-komolyan:~- Bizony mondom neked,
10561 I | óhajt - felelte az asszonyka szelíden.~A főispánné levonta a kesztyűit,
10562 I | Meg három pohárkát is. És szelj nekem egy szelet kenyeret.~
10563 I | legérdekesebb volt, hogy a szellem-nyilatkozat magyarul történt. Ért ez
10564 I | tartotta, mintha várná a szellemerőt, amely a kezébe gyűlik.
10565 Gardon| a válogató az „Ő az” c. szellemes karcolatban, melyben Gárdonyi
10566 Gardon| szerinti átírásban közölte. Szellemisége iránti tiszteletből írásmódján
10567 II | keresztnek, s változik megint szellemmé. Szent Péter csak behunyja
10568 I | van a ruhájukon.~Én azt a szellemtörténetet sehogysem tudtam összeegyeztetni
10569 I | mondom, csak olyan, mint egy széllengette fátyol.~- Kisasszony - szólítom
10570 I | szoba levegőjében misztikus szellőáramlatot éreztünk. A médium pálcájának
10571 II | feje rezgett, mint téli szellőben a fán maradt levél.~- Jósolj
10572 I | ott, s el-elhallgatom~a szellősusogást a fű között,~a Végtelenség
10573 I | Két tájkép is. Egyiken szélmalom egy szántóföld sarkán. Másikon
10574 I | Könnyű, mint a pára. A szélnek egy halk lehelete fölemel
10575 I | tizenkétéves-forma leánykára. Az is szélső a lányok sorában. Kék a
10576 II | Mert eljártam a Földet széltében, eljártam hosszában, de
10577 I | amely őt annyiszor ragadta szélvészként tüskön-bokron át. Ott van-e
10578 I | szemmel sandított reánk.~A szembenálló tükörre nézek. Látom, hogy
10579 II | szétsemmisül. Ez annál szembetűnőbb volt, mert a fia, az eddig
10580 I | Etelnek egyre nehezült a szeme-pillája. Az óra az egyet is elütötte.
10581 II | Helénának nagyon szép fekete szemei vannak, de az is igaz, hogy
10582 I | magam láttam saját testi szemeimmel, hogy annyi százas volt
10583 II | havát bíborláng futotta át. Szemeinek csillagán egy elolvadt könny.
10584 II | a lábaival maga után. A szemeit lesütötte, a farkával nem
10585 II | mélázott azokkal a szép kék szemeivel, a haja pedig, azok az aranyfürtök
10586 I | csak a rámereszkedő fagyos szemeket látta.~Az agg szabónak szinte
10587 II | föld színe fölött, emberi szemeknek láthatatlanul. De nem is
10588 II | Szent Péter csak behunyja a személt, csak ennyit mond: Jézus.
10589 I | SEKSZPÍR KÖLTÖZÉSE*~Személyek: Sekszpír, meg a leánya:
10590 I | és Júlia története, más személyekkel, más helyen, más körülményekben.
10591 I | kiráztam a kabátomból és a szememből a hideg és sós tengervizet,
10592 I | gátolni az üvegipart, némi szemérmes habozások után igent lehelt.~
10593 I | az Olgácska.~A két őzike szemérmesen mosolyog ilyenkor, és melegen
10594 I | enyémet is?~Andorás némi szemérmetes pillogás után elfogadta.
10595 I | és tábori széket, aztán szemérmetesen ereszkedett le a hosszú
10596 I | kastélyba, és vigye ki a szemetet. Vigye ki, megjutalmazzák.
10597 Gardon| kritikát mond a spiritiszta szemfényvesztésről. S az is meglehetősen homályos,
10598 I | És hát kortyint. Hunyja a szemit utána. Csudálkozik.~- No -
10599 I | felé belefáradt a csillagok szemlélésébe.~De hogy igen tiszta volt
10600 II | utazók hajócskái vannak szemléletre rakolva: csupa szép koporsó,
10601 II | udvarunkon!...~És az új csizmát szemlélgette, tapogatta.~- Minden fertályesztendőre
10602 I | volt köztük. Félóráig is szemlélgettem. Azt veszem meg mindjárt
10603 II | a varjút Szent Péternek. Szemléli az is. Fejét csóválja rá.~-
10604 III | csak Erkel maradt ott, aki szemlélője volt a játékunknak.~Aztán,
10605 I | misén is, ahogy a papot szemléltem a szent oltárnál, mondok
10606 I | ismerősök voltak.~Láttam, hogy szemökbe ötlik a lihegésem, torzoltságom,
10607 I | pék is belépett. Lisztes szemöldökei összevonultak. Képedezett.~
10608 II | szemével nevetni tud, a szemöldökével térdre ejt, ajkának mosolygása
10609 II | Mint a nyári tiszta ég,~Szemöldököd szivárvány,~Szőke hajú barna
10610 II | ez Tercsi.~No, Tercsi, a szemöldöködért nem teszlek a ládám fenekére,
10611 I | ráfordult. Az az összenőtt szemöldökű ember még akkor is szigorúan
10612 I | Soódy kopasz feje. A két szempár egymásra mered.~És a víz
10613 I | rövid idő alatt, ahogy egy szempillantás szemet zár és nyit, szememnek
10614 II | se juthatsz, mert abban a szempillantásban porrá változol, amint az
10615 I | sok havannát látott, egy szempillantással megkülönbözteti az igazit
10616 Gardon| retusálása”, azaz ideológiai szempontú átrostálása ellen.~Noha
10617 I | újra sírköve tövén.~És kék szemüknek első megnyílása~az alsó
10618 III | karunk megerősödik tőle. A szemünk kigyullad! Érezzük, hogy
10619 I | szállítják, - magyarázta egy szemüveges úr a vállát vonogatva. -
10620 I | térdepelni fog!~És a nyeles szemüveget a szeméhez tartva, mosolyogva
10621 II | csak az, hogy jobblétre szenderült.~Tegnap írták ezt nekem
10622 II | némelyik egész testében szénné, korommá égett.~Sátán megszólalt:~-
10623 I | fényes, a másik meg be van szennyezve fölül, a lába fején. Pedig
10624 II | embert látnak, sok sovány, szénporos embert, amint tolonganak
10625 I | tíz erős embert, s azok Szent-György nap éjjelén csakugyan lesben
10626 I | fest: Krisztust, Máriát, szentek szép képeit. Minden egyéb
10627 I | Szűz Máriának és minden szenteknek, és neked édes jó uram...
10628 II | a zászlaját a ti papotok szentelgeti. Keresztények?~Szent Péter
10629 III | megjutalmazzák, azt meg is szentelik. Egy hét múlva milliók ajka
10630 II | sok katona.~Hadi zászlót szentelt.~- Istenem, Krisztusom,
10631 Gardon| fiam gazember”, a „Mikor a Szentföldet jártam”, „A régi istenek
10632 I | tegyünk? - kérdezte a bíró.~- Szentgyörgy-nap éjszakáján - felelt a tudós-asszony -,
10633 I | volt a tarisznyája is.~- Szentje ne legyen annak a zsidónak -
10634 I | festegetett. Mindenféle szentkép tarkította a szobája falát.
10635 I | elárasztott fali képeket. Szentképek, s köztük egy olajfestményű
10636 I | életet kell szolgálnia a Szentlélek világosságával.~Gondolkodva
10637 I | marad, szétosztod az első szentmiséje után a szegényeknek. Én
10638 I | vasárnap, ahogy kigyövünk a szentmiséről, odaszól a papunk:~- Andorás -
10639 I | imádkozhatik többet, min ő. A szentolvasó soha le nem vált a kezéről,
10640 I | őrült, ájtatos csavargó, szentolvasós ingyenélő. Olvasó ugyan
10641 II | barátommal, hogy melyik az a szentség, amelyet a többi között,
10642 II | csordás utána!~- Hej, azt a szentséges, fitykes-fütykös...~S következik
10643 I | legalábbis egy grófkisasszony szenved, és végül férjhez megy.
10644 II | bennünket, hogy csókolózzunk. Szenvedélyesen, kipirultan, boldog tekintettel
10645 I | följegyzései voltak, egy hosszú út szenvedései húsz szóban.~A pap elolvasta
10646 I | S neki mégis a kő kell. Szenvedni akar.~S újból végignézett
10647 I | Szenvedőnek éreztem, s a szenvedő ember mindig lelkibb ember,
10648 I | előbb, csakolyan fehéren és szenvedőn, s mintha rajta volna az
10649 I | rokonszerű léleknek tetszett. Szenvedőnek éreztem, s a szenvedő ember
10650 II | fölrebben a vályogfalak között a szenzációs hír hallatára, és kiáll
10651 II | gyönyörködtet bennünket ritka szép-sugárzású fényességével és tavaszias
10652 II | anima között!~Az angyal csak szepegett.~- Ostoba szamár! Mars a
10653 I | zenére fülelt:~- Micsoda szépek ezek a spanyol melódiák!~-
10654 I | vennem. Fekete selyemkendőt, szépet. Vagy ződet? Nem, ződ nem
10655 II | gyertyát.~A gyertyácska legott szépfényű lángra lobbant. És az Úr
10656 I | Hát hazudott szegény. Szépítette. A tífusz az oly ordenáré
10657 II | Tercsikém nem is ismeri a szépítőszereket, valahányszor összecsókolgattam
10658 I | evőeszközzel együtt. De szépművű cukortartó. Az is olyan,
10659 III | Bartay is. Eljátszottam neki. Szépnek mondotta. Hazamegyek, leírom
10660 I | jólét, csupa erő, csupa szépség. A másik alázatos, fakó,
10661 IV | az!~~~~Pesti Hírlap 1913. szept 4.~~~~~~Zivatar pékéknél~~~~
10662 I | leányt.~A tanítóról mindjárt szeptember elején írta, hogy azt mondja:
10663 I | Pestnek vinne, három óra alatt szerb földön lehetnék, és mondhatnám,
10664 I | bíz’ azt, Balázs. Mert ha szerből merítünk látomást, akkor
10665 I | szerdán...~Az új évnek az első szerdáját értette. Megbeszéltük, hogy
10666 I | Jöjjön el a temetésemre: szerdára.”~Szép muzsikás temetés
10667 II | Persze az ördög először is Szerecsenországba vitte a Szentet, fából faragott
10668 I | is, hogy megpróbálnám a szeredet, de látod, minden efféle
10669 II | megszédít, arcának angyalformája szerelemimára készteti szívemet! Aztán
10670 II | egymást, gyöngéden, hallgatag szerelemmel.~Óh, hiszen akkor csak abban
10671 II | beszélgettünk is, az nem a szerelemre vonatkozott.~Egy napon valami
10672 I | Mit gondol, az Isten szerelmére! A világon úgyis több a
10673 I | vörösboros poharát az orvoséval. Szerelmesen huny reá, és issza, kortyolgatja
10674 II | ki, mint egy megtestesült szerelmi költemény!~Ez a fürt meg
10675 IV | netán abban az aggasztó szerencsében részesül ez a kis írásmű,
10676 I | furakodtál. Elrontottad a szerencséjét! Mármost vége. Olyan férjet
10677 I | feleségével nem volt valami szerencsés. Kedvetlen természetű, rikácsoló
10678 I | esik. Hanem a többi annál szerencsésebb lesz: megtalálják a szobákat,
10679 Gardon| fel novelláskötetet, hogy szerencsétlenül párosít színdarabot és novella
10680 II | asszonynak, ha az eladás szerencsével jár.~Hát el is adták a disznót
10681 I | vas kihűlt.~S vasalgatnak szerényen.~Olga vállán az ibolyáskendőcske
10682 II | rovott előéletű egyének szerepeltek ezentúl a községnek élő
10683 I | két alak játszik fekete szerepet. A többi személy közömbös,
10684 Gardon| mint a kötetünkben először szereplő „Vilma” című korai írásban. „
10685 I | Békesség. A másik angyal neve Szeretet.~- Tehát a miatyánk. Nézd,
10686 I | Erzsikével ünnepelek érzésében és szeretetben...”~ ~
10687 I | ülőkében hátrasüppedve, szeretettel nézett a mélázó fiúra. Igaz,
10688 II | beszéltünk először arról, hogy szeretjük egymást.~- Vilma - mondtam
10689 I | azt mondja -, hát hogyne szeretné a virágot.~Különös volt
10690 I | az, aki igen érdekelne? Szeretnéd-e látni például Napóleont?~
10691 I | lábszárú, aminőket a szobrászok szeretnek. De már nem fiatal. Sovány
10692 I | láthatsz valamit. Kivel szeretnél beszélni a másvilágon lakók
10693 II | hat esztendeig tudtalak szeretni! Bolondod voltam, bárgyú
10694 I | van ott?~Azt gondoltam, a szeretője.~- Nincs ott semmi - felelte -
10695 I | vagyonukról mondottak le. Egyik a szeretőjéről mondott le, akit el akart
10696 I | szívére rohanással az egymást szeretők.~Mármost mi történt, a hajó
10697 II | lurkók mindenkinek osztottak szeretőt. Nekem őt osztották, pedig
10698 I | Gyuriról, akit ők soha nem szerettek. Három évvel idősebb volt,
10699 I | kedves jó fiam, mikor annyira szerettelek!...~ ~
10700 II | nyolc éves voltam. Ő hét.~És szerettük egymást.~Különös szerelem
10701 II | sok őse. Egyes ember nem szerezhet mindent, mert akkor hóttra
10702 I | nagy örömet akart nekem szerezni. Elcserélte a házunkat a
10703 I | már gyermekkoromban pénzt szereztem azzal, hogy tolmácsa voltam
10704 Gardon| fonetikusan, azaz kiejtés szerinti átírásban közölte. Szellemisége
10705 I | Nem. Az élet nem úgy szerkeszt, mint Kotzebue. Az élet
10706 Gardon| önkényesen változtat az édesapja szerkesztette novellacikluson, hogy teljes
10707 Gardon| Igazában nem is azok a szerkesztői félszegségek és dilettáns
10708 IV | 1922. dec. 31~~~~~~A lap szerkesztője szerint Gárdonyi legelső
10709 I | pipácskába, s a borsónyi titkos szernek csak egy feledarabját a
10710 II | testnek a fejecskéjébe. A szerszámocska a szívecskéjébe.~És a kis
10711 I | tartom a legkímélnivalóbb szerszámunknak. A Teremtő maga is azt burkolta
10712 I | Vége,~felocsúdik. Az álma szertefoszlott,~a színes árnyékok el, ködbe-múltak.~
10713 II | gabonakereszteket, hogy szerteszéjjel hevernek a kévék.~A szekérvezető,
10714 I | csörömpölve recsegve szóródtak szerteszét. A következő percben már
10715 I | Valóságot nem lehet a szertől látni.~- Hát a mikroszkóp?
10716 I | népnek?~Tovább sétálok.~Tágas szérű. Régi kőlábas csűr. A falából
10717 I | ajándékozták meg a titkos szerükkel.~Egyszer csak az órámra
10718 I | kertje is nagyobb.~- Nagyon szérül van. A harangszó áthallatszik
10719 I | annyi pénzt fogyasztok el a szerzeményből, amennyi a szent ügyre köll
10720 III | Nemzeti Színháznál, minden szerzeményét velem íratta át. A Szózatot
10721 I | Azt veszem meg mindjárt a szerzés után, hogy pirosra szívódjék
10722 I | királyt, lovagot, grófot, szerzetest,~akárcsak látnék külvárosi
10723 II | meg...~- A geróf nem maga szerzette, hanem az apja, nagyapja,
10724 I | románca. Paladithe olasz szerző.~- Spanyol - makacskodott
10725 III | örökkévaló, a halhatatlan, a szerzőjével együtt.~Ezt mondva - folytatta
10726 Gardon| Szalai Sándor-Tóth Gyula szerzőpár a korai karcolatok, humoreszkek,
10727 Gardon| hitelesített szövegek (a szerzőség maga vitathatatlan) - filológiai
10728 I | bezörgetne hozzá avval a szesszel, hogy levelet hozott. A
10729 I | bundáját. Beugrik. A jeges víz szétcsap. Soódy úszik, mint a cápa.
10730 II | naptól barnult izmos karján szétcsapott egy szunyogot.~Azonban a
10731 I | hozzá, hogy ez a fekete szétkefélt bajszú úr volt az, akiről
10732 II | Kiment a barlangból. Szétnézett, jár-e valaki arra? Azután
10733 II | szörnyű nagy barátságot, szétoszlottunk. Én magányosan haladtam
10734 I | fiadból. Ami pénzed marad, szétosztod az első szentmiséje után
10735 I | ágyába szökött.~Valamennyien szétrebbentek.~A cigányasszony felugrott
10736 II | minden lépésénél oszlik, szétsemmisül. Ez annál szembetűnőbb volt,
10737 II | viharol át a tájon, és úgy szétszórja a gabonakereszteket, hogy
10738 II | reggelre bocskorrá volt széttáncolva, és olyan náthát kaptam,
10739 I | kellett állnom olykor és széttekintenem, hogy meg ne szédüljek.~
10740 I | égő gyertya, szőke haja szétterült a feje körül a fekete posztón.~
10741 I | helyén volt az esze. Azonnal szétverte az ólat és megkereste, hogy
10742 I | restelltem másnap. A feleségem is szidott, csúfolt, nevetett érte.
10743 II | folyosóról. Hogy épp az ő szigetén hal meg a fejedelem! Már
10744 II | csőszi fütykösnek egy-egy szigorú lódítása megrendszabályozta.~
10745 I | szemöldökű ember még akkor is szigorúan nézett, mikor nyájas volt.~
10746 I | Álljátok el az ajtót - mondotta szigorún -, nehogy megszökjön.~-
10747 I | táska bőrből való, de a szíja csak madzag. Cipócska volt
10748 I | szűrt ledobja a gyerek, és a szíjánál fogva a kezén vonszolja.
10749 II | vadászkesztyűt beleakasztotta a szíjba, és egy gondolat játszott
10750 II | fehér burnusz. A derekán szíjjal átkötött teveszőr-köntös.
10751 II | vállával a sziklán, hát a szikla félembernyi darabban ingadozik.~-
10752 I | amit az acélkemény tömör sziklába, bámulatos kitartással vágott
10753 II | ördög a szállást Ázsiába, sziklából faragott templomok közé.
10754 II | felfelé, a barlang hátulsó sziklafalára.~- Nézzed! Ott húzódik be
10755 II | Nyomint egyet a vállával a sziklán, hát a szikla félembernyi
10756 I | előjelenik az ember. Fölhág a sziklára. S ahogy egy szökellő mozdulattal
10757 I | nevezhető, gyér fűvel benőtt sziklás helyre értünk. És csakugyan
10758 II | olykor olyan sziporkázó szikrahullást. Amint ezüstfényű rajban
10759 II | Sötétben, ahogy a lokomotív szikrái szállanak...~Csillagos estéken
10760 II | elégett szövétnek utolsó szikrája.~De ajka nem mozdul.~Az
10761 I | tajtékzik, bugyog, örvénylik szilajon.~A következő pillanatban
10762 I | fa fehér, mint a virágzó szilváskert. A tó tojásdad kékfekete
10763 III | a rezgő polka, landler, szimfónia, szonáta, amely úgy meg
10764 I | zsebkendőnek a sarkán látnék egy szimpla~
10765 II | értem, hogyan tudtam ezért a szimplex puelláért annyira rajongani.
10766 I | Hát csak nem fog mindjárt szincerizálni egy hadnaggyal! Volt őneki
10767 Gardon| szerencsétlenül párosít színdarabot és novellagyűjteményt,
10768 I | a havas erdőnek az éjjel színeit nem bírtam elképzelésből
10769 I | világossága a fák sötét színeivel.~- Olyan vezetőt rendeljen
10770 I | Az álma szertefoszlott,~a színes árnyékok el, ködbe-múltak.~
10771 I | eredetileg, de a pap vízfestékkel színesekre fordította.~A harangozó
10772 I | van fal, kőműves, szabó~A színészeid sem égtek bele...~SEKSZPÍR:~„
10773 I | égtek bele...~SEKSZPÍR:~„Színészeim.” Itt-ott egy fa nem erdő.~
10774 I | kéményeitől.~No meg a hajam barna színétől,~amely velem Sztretfördbe
10775 III | éljenezésnek orkánja rázza meg a színházat.~Az enyim lett a dicsőség.~
10776 IV | Szózat meg a Himnusz~~~~Színházi Újság 1910. nov. 10.~~~~~~
10777 III | együtt dolgoztunk a Nemzeti Színháznál, minden szerzeményét velem
10778 I | amilyet más ember szokott színi. Odamentünk a csoporthoz:~-
10779 I | kezit. A szolgálónak is színleg. A kulcs az órája láncán
10780 I | Elhalkultan mondta, és színlelt egykedvűséggel: magamban
10781 I | Egyszer a klastromban valami színművecskét játszottak, és ő Erzsébet
10782 IV | részesül ez a kis írásmű, hogy színpadra viszik, attól tartok nem
10783 I | kurta fisonyér, csakhogy színtiszta vasbul.~- No - aszongya
10784 II | égboltozaton is látunk olykor olyan sziporkázó szikrahullást. Amint ezüstfényű
10785 I | tudott aludni. Olgának minden szippanása a szívébe nyilallt. Még
10786 III | a csizmám babám (megint szippantás, utána lomha félkörlegyintés)
10787 II | Sátán nagy gyönyörűséggel szippogatja a szagát.~Egy úri asszonyság
10788 I | ivott és illatos szivart szítt.~Tekéztek is ott holmi úri
10789 I | pitvart is.~A koma csak szítta a fogat, csak csóválta a
10790 I | rajtuk, hogy öröm nekik a szivarcsutka.~Az asszony odaveti a bocskort
10791 I | van bocskor. Fölveszi a szivarcsutkát. Elpöködi a tüzét, s örvendezve
10792 I | se. Sőt epekedtem az erős szivarért. Az olyan kikötőben, ahol
10793 I | Az olyan kikötőben, ahol szivargyár van, bementem a gyárba,
10794 I | Kedvtelenül verte le a szivarja hamuját. Aztán ismét az
10795 I | legalávalóbb, meg azok a szivarok, amelyekből a velszi hercegnek
10796 I | toldja meg az asszony.~A szivarom harmadára fogyott. Keserű.
10797 II | találmányt. A boltos épp ott szivarozik az ajtajában. Elibe lép
10798 III | bátyám, hova gondol! Nem szivarsodrás ez, hogy csak úgy rögtön.~-
10799 I | Viszonzásul elővettem a szivartárcámat, és rámutattam a belsejében
10800 II | nyári tiszta ég,~Szemöldököd szivárvány,~Szőke hajú barna lány!~
10801 II | egy mocsoktalan múltnak szivárványa gyanánt kezdett fölötte
10802 I | zsákra. Pipál komoran és nagy szivatokkal. Végre megszólal.~- Loptál?~-
10803 I | Menyasszony volt, noha szívbajos, beteges. Braun Ilkának
10804 I | Mária! Az elfelejtett, szívből kivetett Mária, akinek a
10805 I | karja lesz a koszorúm.~S ha szívecskéje szívemen dobog,~a Múlt s
10806 II | fejecskéjébe. A szerszámocska a szívecskéjébe.~És a kis gyermeki test
10807 I | vörösbort, mintha mondaná: A szívedet iszom!~Az orvos is bizalmasan
10808 I | meg kellene ismerned! A szívednek kellene megkülönböztetni!...
10809 II | neki:~- Add ide.~És az Úr a szívéhez érintette azt a gyertyát.~
10810 I | pillanatban megmozdult valami a szívemben. Hát van valaki, aki ebben
10811 II | angyalformája szerelemimára készteti szívemet! Aztán az orra, az a piciny
10812 II | aztán elkuruttyoltam neki szívemnek legszentebb érzelmeit. Valóban
10813 I | szép:~látható álma a költő szívének.~De meddig szép? Amíg csak
10814 I | felel, bizonyára kollegiális szívességből:~- A Végtelenségbe. Amerikába
10815 III | egyúttal megkéri egy kis szívességre, t.i. tisztázza le neki
10816 I | gyökerestől szakították volna ki a szívét. - Soha! Soha többé!~- De
10817 I | mindig együtt rezeg a leánya szívével. Nincs olyan bolond képtelenség,
10818 I | Csak éppen hogy úgy szokás szívni, mint az ópiumot. De ha
10819 I | szerzés után, hogy pirosra szívódjék akkorra. Aztánhogy még csak
10820 I | kimászni.~Csak lihegek ott, szívogatom a fájást. Várakozok, megint
10821 II | Jöjjetek vissza emlékek! Erre a szívre, az én szívemre - a Tercsi
10822 II | Adott ő okot arra, hogy ily szívtelen legyek? (Orrához emeli.)
10823 II | jövőt. Ajkunk hallgatott, de szívünk sokat beszélt. Végre én
10824 I | a doktor. Kivágott elejű szmokingban és vasalt fehér elejű ingben,
10825 I | történt mama? - kérdi Sári a szobaajtóból.~- Képzeld - mondja a pékné -,
10826 I | hogy lefekszenek.~Betért a szobácskájukba. Nem is lepődött meg, hogy
10827 I | tiszttartónak, hogy ön a régi szobáiba fog szállani.~- Köszönöm,
10828 I | éjjeleken át fenn sétált a szobájában, utána meg délig aludt.
10829 I | terítette a paplant.~Az anyja szobáján kellett átmennie. Tudta,
10830 I | a patikus is. A rendelő szobájának egyik falát feketére festett
10831 I | szerencsésebb lesz: megtalálják a szobákat, ahol az arany meg az ezüst
10832 II | ablakokon át be lehet látni a szobákba. Csupa selyem, bársony,
10833 II | kezdék zsebemben, melyben szobakulcsomat szoktam tartani, de ijedelmemre
10834 I | kölcsön-maskarában~a röflegény, pincér és szobalány~majomkedvvel nagyzolja a
10835 I | bódulást.~De különös, hogy a szobám olyan világos, olyan derengőn
10836 I | utazom.~- Felkeltetlek.~A szobámba léptem. Szép kis tiszta
10837 I | mezítláb lopódzott át a szobán és a konyha hideg tégláin.
10838 I | különösebb, fala sincsen ennek a szobának! No nézd, hát a teraszra
10839 I | beszéltünk, nem beszéltünk.~Szobánknak ez a némasága nehéz volt.
10840 I | leányainak, de azért három szobára való bútort, meg nyolcezer
10841 I | nekifordította a méregmirigyét a szobornak - lefecskendezte.~- Semmisítsük
10842 I | magas lábszárú, aminőket a szobrászok szeretnek. De már nem fiatal.
10843 Gardon| Érdekességként beválogattuk a szocialista irodalomtörténet által sokat
10844 I | hiszékenységgel seftelő szocialistákat.~Boldog nép volt ez azelőtt,
10845 II | szamárra. Egyszerű, békés szocialistának tekintettem, aki csupán
10846 Gardon| Egyértelmű, hogy „A falábú ember” szocializmus-ellenessége miatt nem jelenhetett meg; „
10847 I | fedélzeten kellett dolgoznunk; szögeznünk, kötöznünk. A kapitány maga
10848 I | cipőt kapott fel az ágya szögletéből, és két rántással a lábára
10849 I | bot növekszik, vastagszik, szögletessé válik, mint az ácsolt gerenda,
10850 I | Néztem a gerincét, a négy szögletét, a közepét. A közepén mégis
10851 II | ember eszejárása nem olyan szökdelő, mint a városié. A falusi
10852 I | a sziklára. S ahogy egy szökellő mozdulattal a hídon teremne,
10853 I | pipázott, hogy a gyerekek be ne szökhessenek.~- Mit gondol - érdeklődöm
10854 I | volt, s a kis udvarból nem szökhetett el.~Jancsi vele mulatott
10855 II | ugrándozott mellette, nagyokat szökkenve, mikor elmaradását a csőszi
10856 I | nekünk is, mind a kettőnknek szölke. Hát jártuk mi is a métely-táncot.
10857 I | A feleségem összevonta a szömöldökét, mikor értesítettem, hogy
10858 II | megelevenedett. Csaknem szörnyet haltam ijedtemben. Akkor
10859 III | megöleli a menyecskét, van szörnyülködés a faluban, és a következő
10860 I | cérnát a zsemlyéből.~- No, ez szörnyűség! - képedezik a pékné. Bizonyosan
10861 I | felsorolni Absolon királyfinak a szörnyűségeit.~A tanító elégedett arccal
10862 I | Hallottad-e - aszongya - azt a szörnyűséges szörnyűséget, ami a szomszéd
10863 I | térdre.~No rettentő kutya szörnyűségesen fájt a csontom.~De aztán,
10864 I | aszongya - azt a szörnyűséges szörnyűséget, ami a szomszéd faluba történt?~
10865 II | folytatta:~- Az volna a szöröncse? De már olyan jó szöröncsét
10866 II | szöröncse? De már olyan jó szöröncsét nem ad a szegény embernek
10867 III | de ahol hangsúly van a szövegben, hangsúlynak kell a zenében
10868 Gardon| Gárdonyi által hitelesített szövegek (a szerzőség maga vitathatatlan) -
10869 III | kottapapirost, melléje a szöveget.~- Csináld magad rögtön.~-
10870 II | szőnyegárus vagyok. Magam szövetem a szőnyegeket. Negyven munkás
10871 II | mint hamvába múló elégett szövétnek utolsó szikrája.~De ajka
10872 II | véréből ittak Lebediában, örök szövetséget. Azóta Álmos is elköltözött
10873 II | munkás dolgozik nyaranként a szövőgyáramban. Sok gond. A legnagyobbik
10874 I | is pipázik.~- Hát Etelt szógálatra kérik - kezdi Pócsi gazda. -
10875 II | Szent Péter, nem is bírt szóhoz jutni.~- Hát - mondotta
10876 I | alatt megdobbant a láda. Szokása volt, hogy rugott egyet
10877 I | a réklijét s oldta le a szoknyáját. Beljebb feküdt az ágyba,
10878 I | udvar közepén. Egy foltos szoknyájú, mezítlábas menyecske dézsát
10879 I | az első kérdése, hogy nem szokott-e köhögni?~- Hova gondol,
10880 I | s az apró baromfiak közé szoktatott.~Kiszállok most: örökre
10881 II | Tisza jött velünk.~Ritkán szoktunk vadászni, mert Marci bátyámnak
10882 II | hallotta-e. - Hozzá van ez uram szokva a kezem járásához.~Azzal
10883 I | szemembe.~Végre meg mertem szólalni:~- Talán a szelek vitték
10884 II | sorsunkat látó Szent Egek szólanak. Mi a sorsunk itt a jövendők
10885 I | mintha üvegharangocskák szólanának benne. De láttam, hogy az
10886 I | pokrócon - Jegenyén. A fürdőszolga is ott ült, csakhogy ő a
10887 I | ugyan nem bocsátotta volna szolgálatba a leányát, de a kastélyba...
10888 I | hogy a fiamat a te szent szolgálatodra neveltethessem, még püspök
10889 I | Domokos egész napra az én szolgálatomba szegődött, hozta utánam,
10890 I | télen sütünk. De sóskiflivel szolgálhatok.~- Hát az is jó lesz. Megengedik,
10891 I | hogy körösztény ember ne szolgáljon az ő szent Fiának ellenségénél.~
10892 I | halt volna, most is ott szolgálna. De meghalt fiatalon, hűlésben
10893 III | pedig neki kellene mintául szolgálni a gazdáknak is.~Hát még
10894 I | papnak a mai életet kell szolgálnia a Szentlélek világosságával.~
10895 I | aztán, hogy a Vájsz zsidó szolgálója, az Örzse kileste, hova
10896 I | valamennyire érdeklődőn.~- Azonnal szolgálok - mondta -, csak a kalapomat
10897 I | száját, megkötné a kezit. A szolgálónak is színleg. A kulcs az órája
10898 I | bosszankodtam. Dehát nem szólhatok neki, mert csakugyan itt
10899 I | közeledett is. A váratlan szólításra megrebbent a szíve. Az asszonyra
10900 I | üveges ifjú.~- De hogyan szólíthatott téged a neveden?~- Én is
10901 II | Árpád nem is pillant a szólító szóra, feküszik, mint a
10902 I | széllengette fátyol.~- Kisasszony - szólítom meg -, látom, hogy magányos
10903 I | azért megyen ott, hogy ne szólítsák meg. A bolt előtt mégis
10904 III | De nem beszélgetnek, csak szólnak hébe-korba. Azt mondja például
10905 I | a jó Isten van jelen, a szőlőhegyen meg csak a komám. Ingyen
10906 II | erről soha egy szót sem szólottunk. Együtt játszottunk a szobákban,
10907 I | suszternál, nyári félcipőt. És szombatra rendelték, hogy vasárnapra
10908 II | ölelnék, és a boldogság szomjával csókolom, csókolom.~Ha pedig
10909 II | Alig hallhatóan susogta:~- Szomjazom.~S ahogy így rám nézett,
10910 II | udvarra.~Én is segítettem neki szomorkodni. Odatérdeltem melléje, és
10911 II | hajlékok... Bizony voltak ott szomorúbb látnivalók is.~Egy égett
10912 I | hogy cigánybanda muzsikál a szomszédba, egy fehérrácsos kerítésű
10913 III | jó pedagógus. Odament a szomszédban levő pap ablaka alá, és
10914 I | terasz hűvösén. Csaknem a szomszédságomba telepedtek. Fagylaltot,
10915 I | súlya van a vízen ennek a szónak: vihar. A földi ember elhúzódik
10916 I | minden feleletét leírnám. Öt szónál többet egyfolytában alig
10917 III | polka, landler, szimfónia, szonáta, amely úgy meg tudná bűvölni
10918 II | mögött valóban épp egy pópa szónokolt. Kereszt csillogott a mellén,
10919 II | beszélte a következőket:~- Én szőnyegárus vagyok. Magam szövetem a
10920 II | vagyok. Magam szövetem a szőnyegeket. Negyven munkás dolgozik
10921 I | illesztve ment a föld puha szőnyegén. A legelő éppoly bodzás,
10922 I | visszatértek, a leány a padló szőnyegére borultan zokogott. A Mária-kép
10923 I | Az órát aztán betakartam szőnyeggel, hogy csak halkan szóljon,
10924 I | pohárkába és gyönyörűséggel szopogatta.~- Fene üvegese: Tudja,
10925 I | vendéglőben. A hölgyek fagylaltot szopogattak, Gyuri sört ivott és illatos
10926 I | az egész pipa? Szárastól, szopókástól? De furcsa pipák azok az
10927 II | megnézte a vastag borostyánszopókát, nem kell-e még tollal kitisztítani?~-
10928 I | eszem a cselekvésen, hogy szórakozottságomban a kenyérszelet
10929 I | De még ez is kevés. Lehet szórakozottság, lehet ízléstelenség is.~-
10930 I | aztán a pék. - Józan és szorgalmas. Tedd azt a pálinkát fel
10931 I | aki kötéllel egy hordót szorít le.~- Kadét - ordítom neki -,
10932 II | ijedelmemre nem találtam. Remegve szorítám pisztolyom agyát, egyetlen
10933 I | hogy a sógor melegebben szorongatja a kezét, mint azelőtt szokta.
10934 II | Valami feketés edények szorongtak alatta: fülesek, fületlenek,
10935 I | ostoba cifraságot!~És szinte szorongtam aztán odabent, hogy előmutatja
10936 I | közönséges értelmű ember; szinte szorongva álltam már előtte, mint
10937 I | selyemkendőn, mintha hóra szórt kék virágocskák volnának,
10938 I | Hátha valami őzféle? Fába szorult-e valahol? Gyenge hajtásért
10939 III | prédikációt mond a pap a szószékről, hogy mindenki ráérti.~Hja!
10940 III | az Ja~Így fordítják a szótárírók. Helytelenül.~A magyar igen:
10941 I | szoktak lenni.~És ebben a szótlanságban éltünk napokig. Én eljártam
10942 I | szemére Ráfaelnek,~hogy mások szőtték művészvásznait.~Én ócskavasból
10943 I | és két rántással a lábára szottyantotta. A bal cipő azonban olyan
10944 III | szerzeményét velem íratta át. A Szózatot is én írtam neki zenekarra.~-
10945 I | süvegű janicsár, turbános szpáhi és rongyos deli katona keverten;
10946 I | csakugyan megállottak. A szpáhik leszállottak a lovakról.
10947 I | Bizonyosan valami holtan heverő szpáhiról húzta le valahol az útfélen.
10948 I | hogy tolmácsa voltam a Sztambulban járó magyaroknak.~Talán
10949 I | barna színétől,~amely velem Sztretfördbe vissza nem tér.~JUDIT (DUZZOG):~
10950 I | többi: köd.~JUDIT:~Mintha Sztretfördben sohase volna köd...~Mintha
10951 I | Londont itthagyni, s éppen Sztretfördért!~Ahol lassabban jár az óra
10952 I | át, -~otthon tárom fel a sztretfördi csendben.~Falomb árnyékán,
10953 I | otthon is barátom bőven?~Sztretfördnek minden bokra, fája, útja,~
10954 I | bágyadtan.~A másik párt nem volt szükséges felpróbálnia. Olgának éppen
10955 I | Tizenötéves koromban arra kértem a szüleimet, hogy adjanak tengerésznek.
10956 II | mindenütt egy-egy épp akkor szülemlő kis gyermeki testnek a fejecskéjébe.
10957 I | gyermek magával hozná azt születésében és átadná az anya lelkének.~
10958 I | iskoláit nem folytatja. Ez a születésnap a legszebb ünnep volt, amit
10959 III | Rodostóba.~A Rákóczi-nóta nem is születhetett másképpen, mint cimbalmon:
10960 I | gyerekből.~Ha mégegyszer születnem kellene, arra kérném a jó
10961 I | bizonyosan. Mert amikor születtek, kötöttünk ugyan rájuk pántlikát,
10962 II | nemzetünk Istene! Az életnek szülhet immáron a magyar anya. Eke
10963 I | mikor a kántor temet.~- A szülőfalud harangja. Hát nem örülsz,
10964 I | töltöttem ottan az anyám szülőföldjén.~Ahogy közelebb jutok, látom,
10965 I | napokban látogatom meg. A szülői ház akkor olyan, mint a
10966 II | bortól felizgatott képzeletem szült!~- Ördög bújjék beléd! -
10967 III | Tíz, tizenkettő.~A nagy szünetben, ami erre következik, egyszer
10968 I | zenéje hangzott bele a lárma szüneteibe. Hallgatva haladtunk a vendéglőnk
10969 I | akkor is jövedelmez, ha szünetel a városban az építkezés.~
10970 I | nagy pelyhekben, némán, szünetlenül. Két lépésnyire nem látni.~
10971 I | hallottam, hogy mi lett vele?~Szüret után valami két hétre a
10972 II | virágokat szedünk. Ősszel szüretelünk.~- Télen belebújunk egy
10973 I | kend Andorás bátyám?~- A szüretkor múltam hetven.~- Nem véltem
10974 I | hegytetőről már látszott az esti szürkületbe befátyolozott város. Az
10975 II | lépett. Negyvenéves forma, szürkülő szakállú arab volt az is.
10976 I | pacsirtaének.~S ha játszanak hőst, szüzet, vagy nemest,~királyt, lovagot,
10977 I | kápolnája előtt szokott szunnyadozni. Vagy szunnyadt, vagy imádkozott,
10978 I | szokott szunnyadozni. Vagy szunnyadt, vagy imádkozott, de nappal
10979 I | a fene essék belé! Sok a szúnyog.~- Filippe.~- Ez is város.~-
10980 II | izmos karján szétcsapott egy szunyogot.~Azonban a nap mégse nyugodhatott
10981 II | Tóth Antal fölrebbent a szunyókálásból és újra elkezdte a husángolást,
10982 II | gyöngéden a fiára teríti és szunyókáló ábrázattal, mozdulatlanul
10983 I | gilicetüskékben megakadt a szűr, és a gyereket ott nyomja
10984 II | elzárva.~Azzal ledobja a szűrét. Az új pipát ráfekteti.
10985 I | visszanézett.~A gyerek a szűrőn ült. A kalapja meg a botja
10986 II | volt, mint a kovácsfújtató szuszogása.~A zsákokból kiszórták már
10987 I | gömbölyűség. Néhány év múlva már szuszogni fog a kövérségtől.~Csak
10988 I | kapitány.~- Szabadíts meg Szűzanyánk - kiáltotta a kormányos. -
10989 II | Krisztusnak, Boldogságos Szűznek, szent doktornak és mártíroknak,
10990 III | megkéri egy kis szívességre, t.i. tisztázza le neki az anyakönyvet.~
10991 I | havas táblákat. Nagy fehér táblák. Helyenkint mozgó betűkként
10992 I | Napfény aranyozta a havas táblákat. Nagy fehér táblák. Helyenkint
10993 I | Erzsike haragszik rám. Tagadja, de látom a szeméből.~-
10994 II | vagyok! - hazudik.~- Ejnye, a tagadóját! - durran rá Szent Péter. -
10995 I | hunyorgatott neki Klotild is, nem tágított.~- A hadnagy komolynak mondta
10996 I | követ hordott a lovam. Akkor tágíttatta a jegyző úr a községházát -
10997 I | mindennap járt a templomba; tagja a Rózsafűzérnek; és most
10998 I | hűvösség borzongott át a tagjain. A levegőben friss tésztaszag
10999 I | szomorúság lankasztotta el minden tagját.~Hogy sietett volna be Olgához,
11000 II | Azután kibontotta a bejáratot tágra, és gyorsan visszatért.~
11001 I | Az arca lilaszín vörös. Táguldozó szemmel lép közelebb. Nézi.
11002 I | Vajon honnan tévedt erre a tájékra? Minálunk nincs kecske.
11003 I | bankókkal álmodtam. Meg egy szép tajtékpélpával is, az igazat megvallva.
11004 I | nem látszik. Csak a víz tajtékzik, bugyog, örvénylik szilajon.~
11005 I | olcsóbban él. Agglegény, igen takarékos ember, szinte fösvény.)~
11006 I | boltja? És igazgatósági tag a takarékpénztárban.~- De iszik.~- Iszik, iszik.
11007 II | Milyen ostoba vagyok: itt takargatom már hat esztendő óta! Összefontyorodott,
11008 I | Nem veszed-e el tőle? Nem takarítod-e be magadnak? Pedig a te
11009 I | esztendő alatt kétezer forintot takarított meg. Azt is megmondtam neki,
11010 I | a bagós skatulyáját abba takarította be.~Volt annyi eszem, hogy
11011 I | fehér asztalait s a falat takaró babérfákat.~A főispánné
11012 I | olyan nyápicok...~- Mars, takarodjatok ágyba! - dördült rájuk az
11013 II | van betakarva.~A jó Isten takarta be a kis halakat, meg a
11014 I | maradjon otthon! Ebadta taknyosa!~S a kocsi továbbgurult.~
11015 III | rubato jelzés való. Pokolba a taktusjelző számokkal!~Kisgyerekkoromban
11016 III | nem jár az esze egy-két taktussal. Az igazi jó magyar nótát
11017 I | nem beszélek. Ha főzted, tálald fel magad!~A doktor ugyanis
11018 I | ahol sápadt kis teste alig találhat táplálékot; ahol a nyári
11019 II | Némelyek talán nevetségesnek találják, hogy a sógor ezt megírta,
11020 I | egymás karjába. A másvilágon találkozhatnak csak olyan egymás szívére
11021 I | mer akkor a komámmal nem találkozhatok.~Pedig hát jobb lett vóna,
11022 I | legény már jön is. Az utcán találkoznak, Lukács szemöldöke össze
11023 II | Emlékszik-e rám? Ha újra találkoznánk, vajon mit mondana? Ha újra
11024 I | árát.~Egyszer az orvossal találkozok. Rózsa van a kabátján, sárga.
11025 II | többé soha.~Csak álmaimban találkozom olykor vele. Ilyenkor ismét
11026 III | Mert a cimbalom nem emberi találmány: szíve meg lelke van, mint
11027 II | Azonban Sátán is megügyiti a találmányt. A boltos épp ott szivarozik
11028 I | legelőn, a gilicebokrok alatt találna.~A szamár után faárnyékok
11029 I | Annál különbet nem tetszik találni sehol.~- Nincs azon semmi
11030 I | Valami öt gyanús figurát találtak. A péklegényben is legott
11031 I | Nézegettük a könyveit, nem találunk-e valami írást, valami magyarázatot.~
11032 II | egy zsákban a malomba. A taliga rúdján ült, csaknem földig
11033 II | vezető jegenyés úton. A taligáját húzatta a szamárral. Valami
11034 II | árok szélére vonszolta a taligát. Ott persze megállt, s a
11035 II | ütötte, vágtatást rohant a taligával. Azonban mikor Tóth Antal
11036 I | mondotta -, ihol egy ezüst tallér.~Hátat fordított és kivörösödött
11037 I | közte siető~embernyüzsgés: tallérér lihegő~mázas lelkek babiloni
11038 I | sótartalmúak. Arany és ezüst tallérok nincsenek talán benne, de
11039 I | botja mellette. Az ezüst tallért nézte a tenyerében.~ ~
11040 I | megnézte.~- Micsoda vastag talp...~- Hát nem papiros.~-
11041 I | hiszen valóban keményes talpat szabott rá a suszter. De
11042 I | a napfény.~Mi öltözteti talpig hermelinbe~a fákat, bokrokat,
11043 II | kezében, aki a térdelő másik táltospapnak a könyvére világít.~A csöndességben
11044 II | mintha az is kérdezné a táltossal, a vezérekkel, a nemzettel,
11045 I | függött láncon a lajtos talyigán. Abból ittak. Csak a bakterfiú
11046 I | kutya még inkább megelőzi Tamást. Sekszpírhez fut és örvendezik.~
11047 II | mikor úgy az egyik könyökére támasztotta a fejét, aztán féloldalt
11048 II | fejecskéjét a kis kezeire támasztva, kedves bánatossággal nézett
11049 I | dolgozott. Magam is kimerülten támolyogtam le a hajó belsejébe,
11050 III | templomban; járjunk együtt és támogassuk egymást munkáinkban.~Le
11051 I | Forró kánikula. Napok óta tanácskoznak, hogy beadják-e Erzsikét
11052 II | beteg az ember, nincs üzlet.~Tanácsot kértem tegnap egy bölcs
11053 I | született keresztény.~A mészáros tanácstalanul állt. A ház lakói is egymásra
11054 I | janicsárok az imádság végeztével tanakodtak. A hegytetőről már látszott
11055 I | kútnál.~- Mégis az erdő... Tanálkozna annál különb festenivaló
11056 I | tudtunk németül, de azér tanálkozott táncos nekünk is, mind a
11057 I | ez is erdő volt, bizony tanálkoztak. Mert nagy erdő volt e,
11058 I | böcsületre? Hát ha hörcsöklyukat tanálsz, nem ásod-e ki a gabonáját?
|