1-arany | araro-bemut | benez-cimbo | cime-duhos | dulev-elove | elovo-fakly | fako--folem | folfe-gyero | gyert-hemne | hempe-inton | ipark-karty | karu-kinyi | kinyo-kotro | kotta-lerak | leraz-meggy | megha-milli | miloi-nyarf | nyarg-orsza | ortod-predi | prem-sarok | saru-szele | szeli-tanal | tanar-tottu | totyo-valto | valts-zarni | zarod-zuzog
Part
11059 II | bevitte nagy mérgesen a tanári szobába.~Mindazonáltal otthon
11060 II | mulattunk! Szabadon öleltem át a táncban, ajkaink suttogtak, én bókokkal
11061 I | lógó aranyláncocska hogyan táncol a billentyűk fölött? Mindjárt
11062 I | mert ott másképpen nem táncolnak. Mink nem tudtunk németül,
11063 I | forgatja őket, mintha valcert táncolnának. Az arcukhoz olykor jéglemez
11064 II | emberek, mert nem tudtak rá táncolni. És mindezt átszenvedtem,
11065 I | német szolgáló keréngőt táncolt, mert ott másképpen nem
11066 I | zongorázott. A bosztont úgy táncolta, mint valami amerikai lány.
11067 II | ahol a papok tűz körül táncoltak a híveik előtt és énekeltek
11068 II | hagyján volna, de egész éjjel táncoltam vele, mint egy őrült hottentotta.
11069 II | iskola.~- Iskola? És mit tanítanak benne?~- Ölni, az istenfáját!
11070 I | Az uraság akkor kezdte tanítani a feleségét magyar szóra.~-
11071 III | Kollegák vagyunk; te tanítasz az iskolában, én tanítok
11072 I | koma, hogy aszongya:~- Te tanítasz-e engem böcsületre? Hát ha
11073 III | nézi a nevelését.~„Hogyan tanítja a maga gyerökeit ez a mestér!~
11074 III | Én.~~~~~~Balogh úr a tanítód?~~~~- Igen.~~~~- Ő.~~~~~~
11075 I | fizetése lehet az ilyen tanítófélének? Nem lehet bőséges, de mindig
11076 I | előtte, mint a gyermek a tanítója előtt.~És ő harmadszor is
11077 III | tanítasz az iskolában, én tanítok a templomban; járjunk együtt
11078 I | kérdezte, hogy mi a véleménye a tanítók változásáról? Látták őket
11079 I | mindig biztos. És hát ha Sári tanítóné lesz, legalább teljesedik
11080 I | egyszer meg a leányt.~A tanítóról mindjárt szeptember elején
11081 I | Marci - felelte Gyuri. - Tanítósegéd. Mostanában jött ide. Velem
11082 III | a szava, aki Pozsonyban tanított. Azt mondta: fiam, mikor
11083 I | szereti őket. Az asszonyka tanította a lányát zongorára. Ők is
11084 I | hogy megismerkedett a kis tanítóval, Karikással, s nagy tűnődések
11085 III | emberek!!~Van akkor beszéd a „taníttóné asszonyról” is.~Milyen a
11086 I | a jövő hónapban elhagy a tantó bácsitok.~A fiú csodálkozva
11087 II | métermázsánál. Az asszony tántorgott alatta, aztán leroskadt.~-
11088 III | gonoszok ráfogják, hogy tántorog, estére elbeszélik, hogy
11089 I | Üveges boltban nem lehet tántorogni. És hát a fia nem részeges.
11090 III | is vett a lábukra! Hogyan tanujjon böcsületet a mi gyerökünk,
11091 I | csak egy éccakán tartott a tanulás, de mégis iskola volt.~-
11092 I | egyszer kieszelték, hogy a tanulást is megosztják: Sári megtanulja
11093 I | egyúttal tanulmányhetek.~- A tanulmány a kenyér; szerelem a méz -
11094 I | Mézeshetek, s egyúttal tanulmányhetek.~- A tanulmány a kenyér;
11095 I | mindegy, akár magánúton tanulok...”~---------------~„A gyermekeknek
11096 I | eljárt az öreg papunkhoz és tanult tőle katekizmust, keresztvetést,
11097 I | trombitás-regruta az én pofámmal tanulta volna a capistrángot. Hát
11098 I | katonai térképen, hol a tanyája? Másfél kilométernyi távolság
11099 II | alól, ahol immáron tíz éve tanyázik - fehér bőrsátorban, rudakon
11100 I | kalap, másfelől kis teríték: tányér, palack stb.~A szobában
11101 I | kést tettem az asszonynak a tányéra mellé.~Gamba belépett, és
11102 I | Szórakozottan nézett a tányérjába. A csibegomba-leves kedves
11103 I | máját elfelezi, és a Sári tányérjára teszi. Minden falatot megfeleznek
11104 I | hálistennek! Hozzon csak belőle jó tányérral.~Hozza a bort, s utána csakhamar
11105 II | fejedelem viasz-szín arcára tapad.~- Megmarad-e örökös hazánknak?~
11106 I | hogy a fiatal Antalfi igen tapadozó tekintettel áll Olga előtt.
11107 I | hogy melyik ház az övé.~Tápainét kérdezte pedig, aki éppen
11108 I | városból. Pestre küldték, hogy tapasztaljon. Onnan meg elvitték katonának.~-
11109 I | És Olga megint a szemére tapasztotta a tenyerét.~Gyuri eléje
11110 I | bözendorfer; hamvas kék tapéták a falon. Villamos lámpások.
11111 II | milyen hófehér, hát még a tapintása, milyen lágy, milyen forró,
11112 I | zúzogatom, valami keményre tapintok.~Könyv?~Nem.~De látszik,
11113 I | kis teste alig találhat táplálékot; ahol a nyári nap égeti,
11114 II | Kicsiholt. Beletette a taplót. Violaszínű füstrongyokat
11115 I | a fák alatt, és acéllal, taplóval csakhamar tüzet gerjesztettek.~
11116 I | többé semmi. Csak épp hogy a taposatlan havat kellett mán
11117 I | Nem tudja a bambusz, mikor tapod rá az elefánt.~- Van annál
11118 I | az, nem kút, ahová estem.~Tapogatom a faromat, hogy mekkora
11119 I | olykor jéglemez surlódik.~- Taposd a vizet! - rikoltja Soódy.~
11120 III | utolsó sor elhangzik, a tapsolásnak és éljenezésnek orkánja
11121 I | hömpölygött ismét egy nagy tarajos sötét vízhegy felénk. Én
11122 I | ideérkeztél, havannaszivar volt tárcádban és az neked keserű volt,
11123 II | panorámás vagy mi volnék, lám a tárcámat is kirongyolta a sarka,
11124 I | bolti bankópénzt beraktam a tárcámba, s utána megmoshattam a
11125 II | tudtam megkülönböztetni a tárgyakat. Remegve gyújtám meg a gyertyát,
11126 I | telepedett. Vele volt a tarisznyája is.~- Szentje ne legyen
11127 I | úri italt.~Avval benyúl a tarisznyájába, és elővon egy karcsú nyakú
11128 II | Marci bátyám elővette a tarisznyájából a pipáját. Szép, fánkszínű
11129 II | nekem pedig rövid, s ő tarka kis skótszoknyában járt,
11130 I | festegetett. Mindenféle szentkép tarkította a szobája falát. Két tájkép
11131 I | Andorás még mindig csak tarlókon vezetett. S mintha nem is
11132 I | akkoriban a kurucokról. Egy tárogatót is vettem akkor, és olyan
11133 II | állat, hogy sok ezernyi társa közül éppen őróla írok.
11134 Gardon| ortodoxiáról. A második viszont a társadalom perifériáján élők Gorkijra
11135 I | soha bele nem elegyedett a társalgásba. Ha a gazda ráordított,
11136 I | legfinomabbat, legerősebbet.~Társalgásunkat félbeszakította egy polgári
11137 I | előttük sovány akácfák, társas ludak, földvizsgáló tyúkok.
11138 I | semmit. A két-öreg nem járt társaságba, se hozzájok nem járt senki.
11139 I | tengeri út volt előttem. Kis társasággal utaztam, de csupa osztrákkal.
11140 I | Lukács Elemér bemutatott a társaságnak.~A gyászoló anya mindjárt
11141 I | Hát jöjjön, bemutatom a társaságomnak.~- Köszönöm, már fizetek.
11142 I | percnyi csendesség ült a társaságon.~A csendességbe a kakukk
11143 I | is hallgatag volt, mint a társtalan gyermekek szoktak lenni.~
11144 I | Hol van csupa művészből társulat?~A festő is mind művésznévvel
11145 I | színész. Egy kis vidéki társulatnál kezdte, hogy megismerje
11146 I | benne: lehet, hogy másokkal társult a kocsis, lehet, hogy a
11147 I | itt.~A kamraajtó kinyílik. Tártan is marad. Etel ott ül a
11148 I | mintha nem is az erdőnek tartana...~Mégiscsak jobb lett volna
11149 II | melyben szobakulcsomat szoktam tartani, de ijedelmemre nem találtam.
11150 I | Ám hagyjuk az egészet, ha tartasz tőle. Én csak azért gondoltam,
11151 II | a jövendők folyásán? Mi tarthat meg itten idők végeiglen?
11152 I | meg vén, azt cselédképpen tartják.~- Ütik?~- Bizony, nem is
11153 I | meggyújtotta a gyertyát. A másik tartóba is tett gyertyát. Azt is
11154 IV | színpadra viszik, attól tartok nem fölösleges az a figyelmeztetésem,
11155 I | jóbarátokat! Az élet javai közé tartozik az az öt-hat velünk érző
11156 I | gyökerei alig bírnak megtartózkodni; ahol sápadt kis teste alig
11157 II | agyamban.~A vidéken, ahol tartózkodom, zsivány, tolvaj nép lakik;
11158 I | Hány húga van? - kérdezte tartózkodón.~- Kettő, meg egy néném.
11159 II | Péter. - Ezek csak mihozzánk tartoznak talán?~Sátán úgy nevetett,
11160 I | szeánszra megyünk este. Tartson velünk. Ön érti az efféle
11161 I | nyeles szemüveget a szeméhez tartva, mosolyogva nézte, hogyan
11162 I | akasztott le a fáról. A táska bőrből való, de a szíja
11163 I | kalapomat, téli kabátomat, táskámat... Ki keresne? Az asszony
11164 I | köröszt!~Mögin mintha mellbe taszítottak volna.~- Uram, Jézus Krisztus!...~
11165 II | miatt, mint egy nyúzott tatár, azért kaptam ezt az akáclevelet. (
11166 I | Jóestét köszön, és ül a tatársüvegben, harang-ködmenben az asztal
11167 I | fölkel. Zihál, mint a bika. A tatársüveget feljebb csapja a fején.
11168 I | nyitja is a fakilincset. Tatársüvegű vasszeg-bajszú legény. A
11169 II | ám! Mai világban igen koptatják a lányok a patika kilincsét
11170 I | a balra, és az orráról a tatjára. Később a hullámok föl-fölhömpölyödtek
11171 II | Fehérképű kisdedke. Sírásra tátog, de már nincsen hangja.~
11172 I | görögtüzet,~borókafüstöt, tátott szájakat.~Bánom is én, mi
11173 II | szép-sugárzású fényességével és tavaszias melegségével.~És épp ezért
11174 I | kapubálvány tetején megjelenik tavaszkor egy kövér, sárga virág,
11175 I | beszélt.~Már akkor melegen tavaszodott. Vasárnap délután mindig
11176 I | De inkább meg is kerüli a tavat. Csakhogy mikor nagy a hó,
11177 I | rajta. De a legelőn túl jó távolacskán egy nyárfa-csoport kéklett.
11178 I | abba a sok bokorba! Olyan távolrúl némelyik, mintha ember vóna,
11179 I | tanyája? Másfél kilométernyi távolság a vasúttól. No, azért nem
11180 II | volt annyi eszem, hogy nem távoztam azonnal. Az a kígyó is föléledt.~
11181 II | vagyok arra, hogy egyedül is távozzak.~A bölcs kádi helyeslően
11182 I | mint az ópiumot. De ha teában iszod meg, akkor is csak
11183 I | elégült arccal kevergette a teáját.~- Ha érdekel a másvilág -
11184 II | lapszerkesztők.~És mindezt teérted, a te arcképedért álltam
11185 I | mondásán. Az is tetszett, hogy tegez.~- Hát te nem vagy szegény? -
11186 I | szobán és a konyha hideg tégláin. Az anyja nem ébredt fel.
11187 I | csűr. A falából ezer éves téglák kandikálnak elő. A födelén
11188 I | csibuk-pipával és egy negyed téglányi vörös szelencével.~- Lefekhetsz
11189 I | többé. Csak hitvány kópia.~Tegnapról eltett melegített étel.~
11190 I | magamra. Továbbléptem.~Mit tegyek, ha ezrest is adnak? Ezres
11191 I | személy közömbös, mint a tehén, vagy éppen vidám. Különben
11192 I | a tejet, mert neki nincs tehene. Otthon aztán megfeji a
11193 I | Tudom azt. Mert én meg a tehenet legeltettem ott.~- Láttalak.
11194 I | félelem.~Bizonyos, hogy a tehenünket akarja megrontani. Elveszi
11195 I | Sok járás. Aztán egy kis teher is van itt, ez a festékes
11196 I | kastélyában. Sajnálom, most se tehetem.~Azt a jó papot azonban
11197 I | kölyök volt. Ha egyebet nem tehetett, az iskolafolyosónak az
11198 I | okos öregasszony, talán tehetne róla.~Hosszúné leveszi az
11199 I | nem igaz úton került ez tehozzád.~Mondok magamban, én se
11200 II | iránt. A kövér papsajtok és tejes pitypanglevelek foglalják
11201 I | lányoknak az életből? Regény és tejeskávé.~Sári szomorú szemmel mosolygott.~-
11202 I | megrontani. Elveszi tőle a tejet, mert neki nincs tehene.
11203 I | derengőn világos, mint mikor tejüvegen bocsátkozik át a világosság,
11204 II | templomokat, amint előtünedeztek alattok. Sátán azonban csak
11205 I | megvidámult. Nevet, nevet, hogy tekereg belé.~ ~
11206 II | Sátán úgy nevetett, hogy tekergődzött belé.~- Miről ismerted meg? -
11207 I | és illatos szivart szítt.~Tekéztek is ott holmi úri fiatalok.
11208 I | Meghal! Vizet!~Gyuri ijedten tekingetett jobbra-balra: kereste a
11209 II | ki, az annak gyilkosául tekintessék.~Hümmögve nézett a kereskedőre:~-
11210 Gardon| évfolyamában megjelent írások tekintetében vétkesen megszegtem. Bevallom,
11211 I | beszéde selyemgombolyítás,~tekintetők, mint a vetést keltő~márciusi
11212 I | úgy hátra! Sohase! Ha egy tekintetre hátra is tekintett, de nem
11213 I | persze ezt csak mondásnak tekintette. Tovább vigasztalta.~A leány
11214 I | a nyírástól.~Az asszony tekintget rám. Közeledtemre oldalt
11215 II | volt nevezhető, azonban tekintve nejének előkelő házból való
11216 II | bizonyosan rövid, mint egy teknősbékáé, s legalábbis akkora lencse
11217 I | kis kendőcsomolékokkal van teleaggatva. Az acatolók ebédje van
11218 I | Hát a teleszkóp? Hát a telefon? Telegráf? Mind-mind szer.
11219 I | teleszkóp? Hát a telefon? Telegráf? Mind-mind szer. Nem olyasmiket
11220 I | azért nem érdemes neki telegrafálnom.~S nem is értesítettem az
11221 I | vacogott a fogam, mint a telegráfmasina a postahivatalban.~- A hideg
11222 I | egészséges a sok.~- Köszönjük a telegramodat - mondotta a kezemet megrázva. -
11223 I | hanem egy bolygó árnyék, télen-nyáron hosszú, ünnepies fekete
11224 I | Ki is mehetett belőle.~Telenkint mindig nyüzsgött ott az
11225 I | tüzet valami húsz janicsár telepedte körül. A kocsikat, szekereket
11226 I | Csaknem a szomszédságomba telepedtek. Fagylaltot, jegeskávét
11227 I | hogy őrködjön.~Visszaült a teleszkóphoz és ráirányította az Uránuszra.
11228 I | Látszott a helyen, hogy télidőben ritkán lát vendéget. Aki
11229 I | kalap, se süveg rajta, se télikabát. Megy-megy, mint a részeg.
11230 I | szoknya és egérszínű, rojtos télikendő. A lábán csizma. A kezében
11231 Gardon| feltétlenül helyük van egy teljesebb Gárdonyi-kiadásban. Érdekességként
11232 I | tanítóné lesz, legalább teljesedik az asszonynak is a kedve.~-
11233 I | engedj: könyörögj neki, hogy teljesítse a kívánságodat. Fölültök
11234 Gardon| pereskedésbe keveredett műveinek teljhatalmú jogtulajdonosával, a Singer
11235 I | lesz. Csak épp hogy házat, telket vesz a pénzen. A fölösét
11236 I | összetörten, vízzel félig telten, s a vihar nemhogy csendesülne,
11237 I | hogy a babos ruhájában temessék el és a fehér napernyőt
11238 I | faluból, meg mikor a kántor temet.~- A szülőfalud harangja.
11239 I | írta neki: „Jöjjön el a temetésemre: szerdára.”~Szép muzsikás
11240 I | eltépett Mária-képet.~A temetésre elment Simándi is. Mert
11241 I | Annak az ablakából nézte a temetést; azaz hogy nézte volna;
11242 I | lesz a szemében. És mikor temetik majd - szép bús muzsikás
11243 I | amikor házasodnak, meg mikor temetkeznek.~Az öreg grófasszonyhoz
11244 I | temetőt látott. Az orgona a temetői kápolnában szólt. Bent és
11245 I | se belőle; mert mikor a temetőmenet odaérkezett, csak elfordult.
11246 I | arra fordult. Kivilágított temetőt látott. Az orgona a temetői
11247 I | végén épült - szemben a temetővel -, s két nagy terem és két
11248 I | S az arcát a tenyerébe temette. Szinte marta a szégyen.
11249 I | apám, hogy muzsikaszóval temettet el. Hát azt húzassátok:
11250 I | Az arca zsebkendőbe volt temetve. Az anyjuk ott ült az ablaknál
11251 I | is életében a máshitűek templomába?~Később beszélte aztán a
11252 I | utcája sem olyan sáros. A templomhoz közelebb van. A faludtól
11253 I | viaszgyertyát veszek esztendőre rá a templomnak, szép nagy húsvéti szent
11254 I | Boldogasszony Mária! A templomodba megyek, valahányszor kikötünk!~
11255 II | meges-megint sok városon át, templomon át, egy irdatlan nagy, havas
11256 I | vakolatú házban lakik ő a templomsoron. Az udvara tele van mályvával,
11257 I | palotát lát benne, hogy a templomunk is beleférne tornyostul.
11258 II | Ha az én Uram is, in illo tempore, a mezők népe között marad,
11259 I | év,~csak áramlat az Idő tengerében,~amelyben minden: fű, fa,
11260 I | megjártam a földnek összes tengereit; kiálltam viharokat, olyanokat,
11261 I | öreg égnek emelt arccal. - Tengerek csillaga, Boldogasszony
11262 I | órákban megismerkedtem a tengerészet összes tudományával, a mélységmérővel
11263 I | zsebemben.~Ott persze nem a tengerészeti iskolába kerültem, mert
11264 I | szüleimet, hogy adjanak tengerésznek. Eleinte nevettek, később
11265 I | Reitertől, hogyan került a tengerre?~Mosolyogva vont vállat:~-
11266 II | csendes, s lelkük, mint a sima tengerszem, csupán az ég kékjét tükrözi
11267 I | mintha ki akarná verni a tengert a medréből.~A nagy tengeri
11268 I | szememből a hideg és sós tengervizet, odanéztem, ahol a kadét
11269 I | Innen kezdve meglátjuk a tengört.~A rabok fölsóhajtottak.
11270 I | Keszeg úr, rendelje elő a teniszlabdákat!~- Keszeg úr, zongorázzon
11271 II | nyomna a fejére, őt az se tenné büszkévé.~Az egyetlen följegyzésre
11272 III | hátravannak a nemzetes, téns, és tekintetes urak.~Ezeknek
11273 I | vevő az anyjukat:~- Ugyan, ténsasszony, hogyan tudja, hogy melyik
11274 I | Ah, ménkűt! Azok a téntanyalók!... Az iparos ma különb
11275 II | lencse van rajta, mint a tenyerem.~És én téged mégis hat esztendeig
11276 II | az álom, a homlokomat a tenyerembe téve, tűnődöm hosszan, szomorúan,
11277 I | asszonyok. A kocsin egy tenyeres-talpas, csókra álló szájú leány,
11278 I | közelebbről a Sári sebesülését. Tenyérnyi feketés mocsok az ingmellen,
11279 I | szembe. Mintha tizenkét tenyérrel toltak volna visszafelé.~-
11280 I | homlokuk és leghólyagosabb a tenyerük.~Hát mondom: ítéletnapi
11281 I | fölsóhajtottak. Némelyek a tenyerükbe hajtották az arcukat; mások
11282 Gardon| magyarázatot kapunk néhány tényre. Egyértelmű, hogy „A falábú
11283 II | Itt a ti helyetek, nem is tép el innét semmi, csak a halál!~
11284 I | gyermekek. Csak egynehány liba tépegeti csendesen a szennyes papsajt
11285 I | Nincs olyan bizatos emberem. Terád gondoltam. Okos ember is
11286 III | rozsot”, a másik meg a „terágyát” keveselli, a harmadik azt
11287 I | csattogtak. Egy-egy vendéglő teraszáról gitáros bandának a zenéje
11288 I | látom, hogy végül is nem teraszon vagyok, hanem a szérűn az
11289 II | átszenvedtem, kiállottam érte, Tercsiért! A harminc forintomból ez
11290 II | lány!~Ezt a verset én írtam Tercsihez, soha életemben nem írtam
11291 II | megyek az én kedves, egyetlen Tercsikémhez! (Kalapját veszi, és elrohan.)~ ~
11292 II | mellette magát! Te, drága Tercsim, sohasem mutattad a nyakadat,
11293 II | ruhafoszlány, a bálban szakadt le Tercsiről, eltettem emlékül a zsebembe,
11294 II | azért, hogy a fehér nadrágom térdébe beletörött a fű, és hogy
11295 I | Ez! És most kelj fel, ne térdelj itt előttem, mert felrúglak!~
11296 I | csak úgy, hogy ő is ott térdeljen, ha Sárit térdeltetik.~Ha
11297 II | ágylábnál, a pap kezében, aki a térdelő másik táltospapnak a könyvére
11298 I | dörgött az ítélet, - és ott térdelsz a kályha mellett!~Hallatlan
11299 II | S a fejedelemmé is ott térdeltében az ő kezét ragadja meg:~-
11300 I | ott térdeljen, ha Sárit térdeltetik.~Ha együtt voltak, és nem
11301 II | rajtad? - kérdeztem melléje térdelve.~Az ember már alig lélegzett.
11302 I | megrázkódott bennem a lélek. A térdem remegett. Szólni akartam:
11303 I | meglepődésére ott látta térden Olgát is. Ott sírdogáltak
11304 II | azokban is. És hát ott is térdepelnek, imádkoznak az emberek.~-
11305 I | bokrokban elszaggatja a ruháját, térdepelni fog!~És a nyeles szemüveget
11306 I | kápolnában szólt. Bent és kívül térdeplő és álló sokaság. Ájtatos
11307 II | lábukon kötél. Körülöttük térdigérő szalmapernye. Haja, szemöldöke,
11308 I | feleségem -, még elbizakodik. Teréfálnak veled, fiam.~De a koma csak
11309 II | elvénhedt fügefa állt. A teremből, a bíró párnájáról oda lehetett
11310 I | éppen nem jutott.~A két nagy teremhez aztán két fürdőszoba is
11311 I | szökellő mozdulattal a hídon teremne, nagy lóbőr csizmája megcsúszik.
11312 III | búsulásnak esék, minekokáért teremté melléje a cigány embert
11313 III | bizonyára ezt írja vala a Teremtés történetében:~„Mikor pedig
11314 II | Micsoda lány! Micsoda gyönyörű teremtése az Istennek! Bemutattak
11315 I | sokkal lehet későbbi a világ teremtésénél.~Néztem.~- Így távolról
11316 I | vett el, egy szép barna teremtést. Olyan volt, mikor elvette,
11317 I | uram, hogy félre-félrehág a teremtett ember, kivált, míg fiatal.
11318 I | tetszéssel.~- Az Isten is arra teremtette, hogy futtassák.~Közben
11319 II | más magasabb rendű Isten teremtménye. Voltak ideái, örömei, bánkódásai,
11320 I | melege mellett,~ülök megint teremtő-asztalomnál.~JUDIT (MAGÁBAN):~Ülsz ám
11321 II | téged meg az én halálom terheljen!~A kádi nyugodtan intett
11322 I | elméje sokkal inkább meg volt terhelve az átélt keservekkel, hogysem
11323 II | tetejüket kösd be! Rázd a terhet a két végébe!~S folytatta
11324 II | Az asszony ráfordította a terhét. Tompán csörömpölve fordult
11325 II | igen megharagudott. De nem térhetett ki a fogadás elől. Még csak
11326 I | Papucsot öltött, s magára terítette a paplant.~Az anyja szobáján
11327 II | határtalan. Hó, vastag puha terítő van mindenen. A keresztet
11328 I | a koma olyan vót, mintha terítőrül keltették volna föl. Avval
11329 I | fehér plasztronon piros folt terjedezett a kés markolata körül, az
11330 I | Lukács könyörgött, hogy ne térjek vissza. Hiszen elvégre is
11331 I | sarokban kőkályha. Vörös fény terjeng ki az ajtaja lyukain. A
11332 I | magasságmérővel, a tengeri térképekkel, zászlóábécével, a hajó
11333 I | felé.~Megnézem a katonai térképen, hol a tanyája? Másfél kilométernyi
11334 I | másik rendőr meg a férfiak termében nézte sorra az ágyakat,
11335 I | lehet, hogy hoznának ide a természet csudáit járó idegenek.~ ~
11336 I | okoztam. Jámbor különben is a természetem. Még én mentegettem a haragját
11337 II | aminthogy meg is volt, habár természetesen arról nem nyilatkozott.~
11338 I | De akkor még át kellett térni egyik templomból a másikba,
11339 I | De estére vissza is kell térnünk. Négykor már sötétedik.
11340 I | Budára.~Ahogy a Lánchíd térre értem, valami nagy tükröt
11341 I | azonban csak éjjeli szállásra tértek be holmi szegény, vándorlegények,
11342 I | Fakó sárgára aszott legelő terült el ott, s négy-öt álmos
11343 I | híd alá. Éjfél után együtt térünk haza a komával: előhúzzuk.
11344 I | a vöröskapus ház... Azt tessen lefösteni.~Halkan szólt,
11345 I | állt az ól közepén, mintha testamentumot csinált volna. Leeresztette
11346 I | tartózkodni; ahol sápadt kis teste alig találhat táplálékot;
11347 II | Visszatérek, és elrejtem a testedet. Két napig meg nem találja
11348 I | porából~alkotta Isten múló testemet.~Szebben sugárzik ott reánk
11349 I | vastag, de úgy jó az, ha testes az asszony, erős lábú és
11350 I | ing égése megpörkölte a testét.~- Vizet! - kurjantott a
11351 III | egyike a legegészségesebb testgyakorlatoknak, s a tornaeszközökkel azért
11352 II | nagy piszkos lyukon, fáradt testtel, a föld mélyéből. A vállukon
11353 I | testünk nélkül is, a földi testünknek a tükörképi másában.~A főispánné
11354 II | selyem a ronggyal. Egyik testvér benn a fiákerben, másik
11355 III | Igen.~~~~- Itt.~~~~~~Van-e testvéred?~~~~- Igen.~~~~- Van.~~~~~~
11356 I | Széchenyi-kertben, a kedves testvérével. És csodáltam, hogy annyira
11357 I | beereszt. Beszól a zsidónak:~- Tésúr kérem, valami sürgetős levelet
11358 I | feleli a leány -, csak a tésúrnak a saját kezibe.~És akkor
11359 I | Csak addig, míg rongyot teszek a bilincs alá!...~De a janicsárok
11360 II | Tercsi, a szemöldöködért nem teszlek a ládám fenekére, hanem
11361 I | tagjain. A levegőben friss tésztaszag terjengett. A műhelyajtóból
11362 I | csucsorodott szájú leány a kocsi tetejéről -, viselje békén a sorsát!
11363 II | félig rakd a zsákokat! A tetejüket kösd be! Rázd a terhet a
11364 I | történt ez, mikor a Rákóczi tetemét hazahoztuk. Sokat hallottunk
11365 II | kulcs ajtómon vala.~Kevés tétovázás után beléptem.~Néma, halotti
11366 I | azt a vöröskapus házat le tetszene festeni...~- De mondom:
11367 I | héjában.~- Lehet. De nem tetszene-e szalámit enni?~- Szalámit?
11368 I | akácfához. S nézte nagy tetszéssel.~- Az Isten is arra teremtette,
11369 I | Gizella, Gizella, miért tetted ezt?~A vonat indulását jelezték.
11370 III | ülni, őt sarkantyúzni, és tetteire felügyelni.~- Tanító úr,
11371 II | egész falut.~A vén Matyi a tettenkapott szégyenkezésével ballagott
11372 II | esztendeje, s nem tudván a tettest mindjárt kinyomozni, az
11373 II | puskái voltak. Ha kevés port tettünk beléjük, nem vitték a sörétet,
11374 Gardon| félszegségek és dilettáns tévedések a bosszantók, hogy pl. eltér
11375 I | magadra, ha nem akartad, hogy tévedjen?~Sári sápadtan pillogott.~-
11376 Gardon| a „Szívlobbanás”, a „Tévedni orvosi dolog”. Az azonban
11377 II | Korán nem téved, barátom. Te tévedsz, ha rám visszafordítod azt
11378 II | a vízre. A vizes tömlő a tevém árnyékos oldalán csüggött.
11379 II | volna, megcsaptam vele a tevémet. A kígyó ketté törött. A
11380 II | derekán szíjjal átkötött teveszőr-köntös. A lábán sárga szattyán
11381 I | tudja, hogy szándékosan tévesztette meg Gyurit. Gyalázatosság
11382 I | kezét.~Mármost a mosolygás tévesztette-e meg Gyurit vagy a vállkendő,
11383 II | tudtam fogni a megvadult tevét. Lekaptam róla a tömlőt.
11384 I | arccal állt ott, mint a kárt tevő gyerek, aki várja a következményeket.
11385 II | a Jordán partján, meg a Tibériás partján, bizony nem kellett
11386 II | milyen jól áll neki! A tied, Tercsi, engem uccse, szafaládé
11387 II | Vagy a ti híveitek?~- Sem a tieid, sem a mieink - feleli Szent
11388 I | tekint rája. Hiszen a leány tífuszban halt meg, tehát ez nem lehet
11389 III | törvényét, hogy nem a zongora tik-tak szerint kell játszani, hanem
11390 I | anyjuknak hangját se metszették tilinkófáról, bizony ha hangosan beszélt
11391 Gardon| céggel. Halála után már nem tiltakozhatott az életmű csorbítása vagy „
11392 I | mindenféle feliratos üvegekkel: Tinctura, Pulvera, Unguentum, Extractum
11393 I | akarta vezetni, de a ló akkor tinóvá változott, és Andrást oldalba
11394 II | bújt napsugár. Már miért is tipornám a porba? (Felveszi.) Adott
11395 I | szőke, kékszemű germán típusú fiatal embernek találtam.
11396 II | Megvető pillantást vetett a Tiszára.~Ez lesütötte a szemét,
11397 II | szorítottunk volna magunkhoz.~Tiszát zsinegre kellett fogni,
11398 I | merinói juhok. Fehérek és tiszták még a nyírástól.~Az asszony
11399 II | egymást, mikor havas, fehér tisztaságukban összehajladoznak, csak arcukkal
11400 I | hogy kerülgetnem kellett a tisztásokat, meg a hóomladékot, ahol
11401 I | A törökök egy alkalmas tisztáson kipányvázták a lovakat.
11402 III | egy kis szívességre, t.i. tisztázza le neki az anyakönyvet.~
11403 Gardon| közölte. Szellemisége iránti tiszteletből írásmódján nem változtattunk.~
11404 I | méltósággal a fiú.~A leány tiszteletteljesen bámult. És a fiú elintett
11405 I | eredetű Krisztusban. Hittem, tiszteltem.~Mert nekem csak az anyám
11406 I | nem kell megijedni, csak tisztesfű, meg akasztott ember kötele
11407 I | ürömmel, fodormentával, tisztesfűvel, vasfűvel, levendulával,
11408 II | bátyám.~Ez a Marci bátyám tisztességes falusi birtokos ember volt.
11409 I | Elmosolyodva néznek rám. Egy tisztforma ember felel, bizonyára kollegiális
11410 I | Igen rondák és rongyosak. Tisztítom. Szombaton várlak kocsival.~
11411 I | gondolná -, hiszen nemrég tisztították a kutat, tudta, hogy nem
11412 I | kapitány, hogy az egyik tisztje magyar: Reiter a neve.~Azt
11413 I | mint jóidőben; az őrálló tisztnek csakúgy ott kell őrködnie
11414 III | is, hogy a tanító úr nem tisztölli a Máriát, nem ád jó példát
11415 I | Megtelefonáltattam a tiszttartónak, hogy ön a régi szobáiba
11416 I | jeggyel?~- A Titanikról.~Titanik? Mi az? Hajó?~Míg ezen tűnődtem,
11417 I | Váltott jeggyel?~- A Titanikról.~Titanik? Mi az? Hajó?~Míg
11418 I | alkotórészeivel, építési titkaival, az útközben látott szardínia-halászat
11419 I | Egyszer rózsát adtam neki, titkon persze. És ő örült.~- A
11420 II | Akkor adtad ezt az arcképet, titokban vétetted le magadat, és
11421 I | amint mondtam, tele van titokkal és csodás ismeretlenségekkel.
11422 I | valami, - mondta halkan, titokzatosan, - nagy valami! (És fontoskodva
11423 II | nagy gyertya lángjánál. Tíz-húsz is égett egynek-egynek a
11424 I | lehetett az valamikor, ott tizedelték a mustot. Idő haladtával
11425 I | Éppen aznap töltötte be a tizedik esztendejét. Mert karácsony
11426 I | apróra!~És Olga elmondta tizedszer is apróra, hogyan történt
11427 I | tűnődik? Megnéztem az órámat, tizenegyen járt. Még csak két órája,
11428 I | szeme gyakorta ráfordul egy tizenkétéves-forma leánykára. Az is szélső
11429 I | verte az időt.~Elverte már a tizenkettőt is. Etelnek egyre nehezült
11430 I | a kamaszkorban!~Erzsike tizennégy éves, de most is olyan,
11431 I | hajóstörténetek érdekeltek.~Tizenötéves koromban arra kértem a szüleimet,
11432 I | pajtásom, akkor vissza a tízest!~De nemhogy visszaadták
11433 I | könyvből írunk ki mindennap tízet, míg csak el nem fogy.~-
11434 I | pék. - A háza maga megér tízezret. Hát a boltja? És igazgatósági
11435 I | a pajtásom odavágott egy tízforintost a bandának, hogy aszongya:~-
11436 I | boldogságnak. Nem azt mondanátok: Tízkoronás, százkoronás, hanem tíz
11437 I | katonaságnál megszokta a tízórait, és hogy most már rászakadt
11438 I | négyméternyi mélységbe, a tóba.~Mikor a hídhoz ér, a zúgópartjának
11439 I | visszatűnik az árnyékba. Nagy toccsanás...~Soódy elhőköl, elbámul.
11440 I | lebillent a kezében.~Valami toccsant előtte. A sötétben nem látta,
11441 I | És ugrik is mindjárt a többiek közé. Vállára kapja az acatoló
11442 II | jönnek egyre többültön többülve, mint mikor a hangya megindul
11443 II | királyához. Az az egy bizonyára a tökéletesség embere, különben nem választotta
11444 II | a gyerekhad kacagása és töklevél szárából készült dudáknak
11445 I | Egyszer csak látom, hogy egy tölgyfa alatt veckelődik a kecske,
11446 I | ereszkedett le a hosszú tölgyfaasztalnak a túlsó végére.~- Ide mellém,
11447 III | A másik erre fölpillant.~Tölt.~Iszik.~És csak azután mondja:~-
11448 II | sörétet, ha pedig sok volt a töltés, akárcsak egy eleven lólábat
11449 I | kódulni. Csak az ünnepeket tölti itthon.~S a ház felé pillantott.
11450 I | délelőtt vonatra ülök. Nála töltöm a délutánt és az estét.
11451 II | barátom névestélyét nagyon jól töltöttük. Ittunk, ettünk, hatalmas
11452 I | gyümölcskanalakat rakott az asztalra.~- Tölts hát! - szólt rám az asszony. -
11453 I | pihentesd lankadt szárnyaid.~Töltsük otthon a nyarat és az őszt.~
11454 Gardon| tárcák zsengének ítélhető tömegéből több tucatnyit nem válogatott
11455 I | ember kötele legyen, no meg tömjénfüst.~Végül aztán megnyilatkozott
11456 I | hallgatnak percekig, míg a tömjénillat rajta van a ruhájukon.~Én
11457 II | gondoltam a vízre. A vizes tömlő a tevém árnyékos oldalán
11458 II | megvadult tevét. Lekaptam róla a tömlőt. Vittem a bűvészhez:~- Igyál.~
11459 I | kapitány. - A lyukat be kell tömnünk!~Dániel meg se mozdult,
11460 I | üreget, amit az acélkemény tömör sziklába, bámulatos kitartással
11461 I | folt, ahol a fű finom és tömött; - egy-egy golyógomba, ami
11462 II | gyertyatartókat is, helyettük ezüsttel tömték meg őket.~- Minden napra
11463 I | vihognának rajta!~A kályha tömve volt ilyen feketére égett
11464 I | A vőlegény vidám képű, tömzsi ember. Kasznár a szomszéd
11465 II | most csodálkozva kellene töprengenem, hogy csakugyan én voltam-e
11466 I | Hát kérem, érdekes ez így töredékekben is. A tragédiákat én is
11467 I | választelegramot:~Egy babszemnyi töredéket se engedj elkallódni! Szombat
11468 I | megfakult, elszakadozott töredékképek. Egy leány is eszébe jutott.
11469 II | a fülét. Jól sejtette, a törés helye fehéren csillogott.~-
11470 I | bírna törni abba egy kis törést.~Csóváltuk a fejünket mink
11471 I | ellepi a rozsda, ha meg nem törli. Már mozdult is volna, hogy
11472 I | Mintha nem is emberi szájból törnének elő, hanem valami vadállatnak
11473 I | hogy visszatartsa a szemébe törő könnycseppet.~- Boldog élet -
11474 I | hogysem a kárpitokkal is törődött volna.~Olga még apai parancsra
11475 I | negyedórát állott. Valamennyien törődöttek voltunk már az utazástól,
11476 I | vettem élettársamul. De a törökföldön a házasság nem lelki kötelék.
11477 I | kék nadrágja van, mint a törököknek, csakhogy rongyosabb. Bizonyosan
11478 II | zászló alatt, míg csak a törököt mind ki nem irtjuk a Balkánból.~
11479 I | persze, hogyan lehetne a töröktől megszabadulni?~- Sehogy -
11480 I | janicsárok rá se hederítenek. Törökül fecsegnek egymással, s legfeljebb
11481 I | A RABOK~- Kép a törökvilágból -~A Mecsek-hegy országútján
11482 I | ennivalót. Közben a szemét törölgeti.~SEKSZPÍR:~(BELÉP. RAJTA
11483 I | belső sarkára, és a ruháját törölgette zsebkendőjével. Közben körültekintett.
11484 II | a tevémet. A kígyó ketté törött. A teve elfutott.~Csak akkor
11485 I | versengenek: ki nagyobb?~A törpék versengnek, hogy melyikök~
11486 I | kárt, csak az uraság aklába tört be.~- No - aszongya - lehet,
11487 I | megtanulja a bibliát, Olga a történelmet. Ha Olgát szólítják a biblia-órán,
11488 I | Sárit szólítják felelésre a történelmi órán Olga felel.~Úgy is
11489 I | nekünk is részünk volna a történetben.~A tanító tehát elköltözött.
11490 III | ezt írja vala a Teremtés történetében:~„Mikor pedig elvégezé Isten
11491 I | Tovább beszélte az úti történeteit.~A leánykák ott vacsoráztak
11492 III | MEG A MAGYAR NÓTA~Ha Mózes történetesen közülünk való ember, bizonyára
11493 I | megéreztem, hogy ezekkel valami történni fog.~De ez csak egy percig
11494 I | legyen.~Néha persze velem is történtek furcsaságok.~Egy alföldi
11495 I | az okulárét a szeméről. Törülgeti a keszkenőjében.~- Csak
11496 I | arra már igazán kedvvel törülgettem a pakfonvillát.~Elénk helyezi
11497 I | arcát meg úgy megdörzsölte törülközővel, hogy kipirosodott. Újra
11498 I | elfogadta. Ette jóízűen. Törülte az öklével a bajuszát.~Eközben
11499 I | azonban soha sincs baja a törvénnyel, mert nagy betegségekbe
11500 III | hanem a benne rejlő lélegzet törvénye szerint.~Az igazi mélázó
11501 III | magyar dalnak azt a nagy törvényét, hogy nem a zongora tik-tak
11502 I | falubúl sokan odavótak a törvényházába, mivelhogy a komámat mindenki
11503 I | efféle, s nem került az ügy törvényszék elé.~Mindenki tudta, hogy
11504 I | Holnap délelőtt jön a törvényszéki orvos, meg a járásorvos.
11505 II | nyitott ajtajánál néhány törvényszolga ácsorgott. Az udvaron kalodák
11506 II | nap mégse nyugodhatott le törvénytétel nélkül. Az udvaron ugatott
11507 I | ott kélnek újra sírköve tövén.~És kék szemüknek első megnyílása~
11508 III | türelem nem rózsákat, csak töviseket terem.~Bizony, aki a nép
11509 II | díszíti, s az Úr Jézusnak töviskoszorús fején magyaros, nagy fehér
11510 I | sétára az erdőbe, vagy a tóhoz. És Keszeg úr... elkészítette
11511 I | virágzó szilváskert. A tó tojásdad kékfekete tükörlap, s benne
11512 I | hogy a fagy egye ki a tőkéjét a földből!...~Andorás is
11513 I | tagadod, Judit.~JUDIT:~Az a toklyó!...~SEKSZPÍR:~Van már huszonöt
11514 I | törődöttek voltunk már az utazástól, hát leszálltunk egyet sétálni.~
11515 I | Míg fel nem akasztanak - toldotta a szót a mészáros.~Az ember
11516 I | volna pénze. Csak épp egy toll-vánkos volt minden vagyona. Azon
11517 I | helytállanak.~És hát az új írók? Új tollak! Új~erők! Fleccser, Bómon...
11518 II | szopókát, nem kell-e még tollal kitisztítani?~- Hol van
11519 I | VON):~Pelengérre tette a tollamat,~csóró szarkának, minek,
11520 III | Sárgarigó most hullatja a tollát.~Elfeledtem én minden generalbasszust
11521 I | Szállok egyre feljebb, mint a tollpehely.~Messze zöldellett már a
11522 I | pénzt szereztem azzal, hogy tolmácsa voltam a Sztambulban járó
11523 I | fordult az érdeklődése. Az ura tolmácsolta a szavát. Etel válaszolta,
11524 II | szénporos embert, amint tolonganak ki egy nagy piszkos lyukon,
11525 I | enyhedt a szél csakhamar. Nem tolt visszafelé mán többé semmi.
11526 I | Mintha tizenkét tenyérrel toltak volna visszafelé.~- Vissza!
11527 I | jegyzőnek vagy papnak, s tőlük kértem valami ráérő embert,
11528 I | Megismertem, hogy az is tőlünk való. Tudtam, hogy járt
11529 I | Loptak is el: óh áldott tolvajok!~Könyvárusok is...~SEKSZPÍR:~
11530 I | Hamletet.~Az én nevem csak tolvajszíj tehát,~lopott motyónak egybefoglalója.~
11531 I | mostani papunk, hanem az öreg Tombátz Alajos tisztelendő úr. Rég
11532 I | kútba esek. Egy nagy ütés a tomporomon, aztán loccs! Valami vízbe.~
11533 I | igazi havanna, nem afféle tonkababbal pácolt. Hát ilyet is árulnak
11534 I | szántóföld sarkán. Másikon tópart s egy szarvas, amint iszik.
11535 I | még a terebélyes fűzfa a tóparton, ahol a csónakban üldögélve
11536 I | Árnyékba? Patak mellé, a tópartra? Nem viszik-e oda is a szelek?~-
11537 I | hintó előtt négy büszkén toporzékoló pej. A tiszttartó kezében
11538 I | megáll, mintha egy elefánt topott volna a mellemre.~A csendőr
11539 I | legott le is ereszkedett. Toprongyos, szürke hajú csavargó volt.
11540 II | áldozta a nagy bálünnep torán a fehér paripát, mikor az
11541 I | mintha be volna dugulva a torka, mintha a feje olyan volna,
11542 I | hanem valami vadállatnak a torkából.~Soódy lefut a sziklák közt
11543 II | híveik előtt és énekeltek torkuk szakadtából: A tűz az isten.~-
11544 I | ajtóhoz.~S hallom, hogy torlaszolják el az ajtót.~Én csak álltam.
11545 I | beültünk egy kocsmába, kezdtük tormás virslin. Ettünk tíz párt.
11546 I | úti köpönyegben az állomás tornácán; mert séta az is, ha az
11547 III | testgyakorlatoknak, s a tornaeszközökkel azért foglalkoztatja gyermekeit,
11548 I | fája, útja,~palánkja, háza, tornya, rétje, kertje,~hiszen mind,
11549 II | csupa keresztény templom tornyollott ki a házak közül.~Leereszkednek
11550 I | valóban ház. Emeletes vagy tornyos. Alább is van rajta lámpás,
11551 I | templomunk is beleférne tornyostul. Hát hogy tették bele azt
11552 I | utaznom kellett. Budapestről Torontálba. Az idegen budapesti házban
11553 I | pompás. Nyúlhús és kappan, torta, és a boltomból a legszebb
11554 I | szemökbe ötlik a lihegésem, torzoltságom, ruhátlanságom.~- Veszett
11555 I | képre. Az arca haragtól torzul el:~- Mi az?~A leány holtra
11556 II | Ittunk, ettünk, hatalmas tósztokat mondottunk; legtöbbet Kuprun
11557 I | fuccs! Még csak egy gondolatot se vihetek neki. S újra
11558 I | első, amelyet megpillantottunk. Már messziről láttuk nézelővel
|