1-arany | araro-bemut | benez-cimbo | cime-duhos | dulev-elove | elovo-fakly | fako--folem | folfe-gyero | gyert-hemne | hempe-inton | ipark-karty | karu-kinyi | kinyo-kotro | kotta-lerak | leraz-meggy | megha-milli | miloi-nyarf | nyarg-orsza | ortod-predi | prem-sarok | saru-szele | szeli-tanal | tanar-tottu | totyo-valto | valts-zarni | zarod-zuzog
Part
11559 I | Megállt az ajtó mellett, totyósan, mint az öregek szoktak,
11560 I | tükörbe pillantott.~Olga tovább-beszélte az újságot:~- Mama meg se
11561 II | kellett venniök vagy hatot; továbbá ünneplő csizmát az asszonynak,
11562 I | Ebadta taknyosa!~S a kocsi továbbgurult.~A fiú elvörösödve ült vissza
11563 I | is visszatartva lestük a további elbeszélést.)~---------------~...
11564 I | hogy hordták. Nem is régen.~Továbbindult. Morgadozott. Hát csakugyan,
11565 I | Körösztöt vetettem magamra. Továbbléptem.~Mit tegyek, ha ezrest is
11566 I | utakra. A kútágasok úgy sikoltoztak, mint a vénasszonyok szoktak,
11567 I | sok szép tajtékpélpát a trafikablakba, szép ezüstös kupakú pélpákat,
11568 I | aztán senki. Legelőször is trafikba mentünk, tíz vergónia mindenikünknek.
11569 I | mint Kotzebue. Az élet tragédiáiban csak egy vagy két alak játszik
11570 I | ez így töredékekben is. A tragédiákat én is unom a színpadon,
11571 I | Minden öngyilkosság mögött tragédiát érzek.~A vacsoránál hosszan
11572 I | mosolyog:~- Majd megválik, hogy tréfa-e?~- Hát mi volna más? - bosszankodik
11573 I | szellemek, azok csak afféle tréfakedvelő suszterek, akik készséggel
11574 I | Egymagam, tekintetes uram.~- Tréfál kend?~- Nem én.~- Olyan
11575 I | hogy ezen az elnevezésen tréfálkodjak.~- No, kaphatunk-e valamit
11576 I | laknak benne, akikkel nem jó tréfálni.~Egy félszemű, harcsabajszú
11577 I | bolondsággal! -, no, erre még tréfásabb komolysággal estek reá:~-
11578 III | már sem az Úristen, sem Trefort Ágoston nem segít.~(Ziegler
11579 III | Rákócziról, mikor elvesztette a trencsényi csatát.~Rákóczi megértette
11580 III | Megtanulják a futamokat, a trillákat, de meg nem értik. Gépek.~
11581 III | Aztán, hogy a zongora sűrűn trillázott, s egy mesteri kéz futamai
11582 I | pofára is, mint valami trombitásangyal. A kezében olyan
11583 I | nézünk. A férfi duzzadt, trombitás-képű kis ember. A nő nyúlánk,
11584 I | volt dagadva, mintha valami trombitás-regruta az én pofámmal tanulta volna
11585 I | helyre találtunk aztán, ahol trombitásbanda muzsikált. A sok német szolgáló
11586 I | sohse kétkedett!~S ha volnék trónról lelökött király,~ki koldusbottal
11587 III | abgethan werden. Ja, es ist ein Trost im Alter, dass man die Arbeit
11588 Gardon| ítélhető tömegéből több tucatnyit nem válogatott be a „Szegény
11589 I | mehettem; a falu mind azt tudakolta volna, hogy hova?~Később
11590 I | elhagynak.~Pedighát szeretnék tudakozódni, hogy hol vagyunk? Micsoda
11591 I | akasztotta fel magát?~- Kit tudhatná azt? - felelte fontoskodva. -
11592 II | istállóban. Jósok nélkül is tudható, hogy a fejedelemnek a Halál
11593 I | fogott, amiről már ő is tudhatta, hogy ahhoz nem ért. És
11594 I | Lurdesbe.~- Hol van a?~- Tudj’a harcsa. De minek is azt
11595 I | nőre bízzák Erzsikét, nem tudják, kire bízzák; de ha az apácákra
11596 I | akarta mutatni. De hogy én ne tudjam, lekerült a patak felé.
11597 II | Lehetetlen, hogy az ne tudjon erről.~Sátán a földre kancsalított:~-
11598 I | igazat megvallva, magunk se tudjuk már bizonyosan. Mert amikor
11599 I | úgy tett, mintha nem is tudna róla. Könyörögtem neki,
11600 I | művészet.~- Tudom, hogyne tudnám, tiszteletes uram.~- Hát
11601 I | vajért megy a vízre. Mert tudnivaló, hogy a boszorkány megzavarja
11602 II | különbségekről van szó, tudnod kellene, hogy az ostobaság
11603 I | keresztény leány.~Később tudódott ki az is, hogy mise után
11604 III | igenlésben is.~A magyarul nem tudók kedvéért vetem ide, hogy
11605 III | Én akkor a zenével, mint tudománnyal foglalkoztam és holmi operaeszmék
11606 I | megismerkedtem a tengerészet összes tudományával, a mélységmérővel és a magasságmérővel,
11607 I | mondja. - Az új orvos az új tudományokat is ismeri. És igen tud az
11608 I | kezdve az oltárig, haj sok tudományon fel-le, fel-le, nekem meg
11609 I | valami magyarázatot.~Csupa tudományos könyv sorakozott a polcán.
11610 I | lélökkel. Meg még egy nagy tudományt, hogy a szabad akarattya
11611 I | Szentgyörgy-nap éjszakáján - felelt a tudós-asszony -, menjenek arra a helyre,
11612 I | hogy micsoda két föld az?~A tudósasszony belenézett az egyik kendőbe
11613 I | megy a székely paraszt az ő tudósasszonyához, mint a magyar paraszt;
11614 III | ja-val, yes-sel. Csak éppen a tudósok, hírlapírok és egyéb nyelvrontók
11615 I | a kastélyról azért nem tudsz te semmit, mert benne van
11616 II | téged mégis hat esztendeig tudtalak szeretni! Bolondod voltam,
11617 I | nem táncolnak. Mink nem tudtunk németül, de azér tanálkozott
11618 I | Ámbátor hogy semmit se tudunk - feleli az apa.~A legény
11619 I | barangoltam összevissza, nem tudva hol vagyok? Hova megyek?
11620 II | kezdődik az esztendeje, s nem tudván a tettest mindjárt kinyomozni,
11621 II | lugasban adott légyottot. A tücskök fütyörésztek, a kutyák ugattak,
11622 I | megyek, a feleségem beteg: tüdőgyulladás vagy mi van rajta.~- Ne
11623 II | költöző, messze-jövendő idők tükörébe látó, csak egy szóval is
11624 Gardon| Szegény ember jó órája” és a „Tükörképeim” c. kötetekbe, így például
11625 I | is, a földi testünknek a tükörképi másában.~A főispánné pillogva
11626 I | A tó tojásdad kékfekete tükörlap, s benne is mélyen ragyognak
11627 I | sandított reánk.~A szembenálló tükörre nézek. Látom, hogy az asszony
11628 II | falusi múltamnak változatos tükrébe, ott látom most is a vén
11629 I | a sötét kamaraablaknak a tükrében.~Akkor lép a folyosóra Gyuri.~
11630 I | fantáziámon, a szívemen,~mint tó tükrén a rózsaszínű felleg.~Leírom-e,
11631 I | érett a palackok, poharak, tükrök, tányérok, és atyai pofonok
11632 I | térre értem, valami nagy tükröt cipel arra két hordár. A
11633 II | tengerszem, csupán az ég kékjét tükrözi vissza.~Azonban csalódunk.
11634 I | tükör igen sápadt arcot tükrözött, s a két szem alatt vörösséget.
11635 I | hát egy forintot is kapsz tülem fuvarpénzt.~- Ej - mondok -,
11636 I | csapot kaptak. Bögrékben és tülkökben itták a törökök a magyar
11637 II | Tercsi, mi vagy te ehhez a tündéri Helenához képest! Ez olyan,
11638 II | mennyivel istenibb volna azzal a tündérszép Helénával átábrándozni egy
11639 II | csókot!~Óh, első csók! Egész tündérvilág van ebben a szóban! Millió
11640 I | közelebb-közelebb lép, egyre tündöklőbb.~Mi ez?~A kereszt mégsem
11641 I | sugárzik ott reánk a nap.~Tündöklőbbek az égi csillagok.~Jobb ízű
11642 I | A kereszt mégsem az égen tündököl, hanem valami ház fölött.
11643 I | maradjon.~Milyen szépen tündökölnek a csillagok! Az ablak fája,
11644 Gardon| felirata, hogy regényként tüntet fel novelláskötetet, hogy
11645 III | tűrj békével, habár neked a türelem nem rózsákat, csak töviseket
11646 I | hát az aszút! - toppantott türelmetlenül az asszony.~Fogtam a dugóhúzót,
11647 I | magad!~A doktor ugyanis tüskés ember volt. Ma is magam
11648 I | nyírfaággal, meg mindenféle tüskével, csak nem szabadulhatott
11649 I | annyiszor ragadta szélvészként tüskön-bokron át. Ott van-e még az öreg
11650 I | amelyekben lelkem szent tüzei,~parazslanak hamvadhatatlanul.~
11651 II | Balázs újból -, mióta itt tüzelünk, egy szál füst se ment ki
11652 I | Olga rákapdosott az ing tüzére, elverte, elnyomta, és megint
11653 I | délceg, büszke, fényes, tüzesszemű állat; csupa jólét, csupa
11654 I | szivarcsutkát. Elpöködi a tüzét, s örvendezve pislog rám:~-
11655 I | kezsit-lábát, hadd rakjak én tüzset, nekem az a mesterségem!~-
11656 I | Megátkozta a boszorkány a tulajdon édes leányát. Miért átkozta
11657 Gardon| írók egyike, aki az idegen tulajdonneveket következetesen fonetikusan,
11658 I | a felső ágyból.~S a hang tulajdonosa legott le is ereszkedett.
11659 I | De kedves angyalom, fehér tulipánom - békítgettem. - Hiszen
11660 II | bús kürtszó búgott a Duna túlján által az éjjeli csenden,
11661 I | rákezdtem, meghallották túlnan. Hát összebarátkoztunk,
11662 III | méltó papok is vannak, akik túlzásba nem csapnak át, hanem azt
11663 I | harcsa. De minek is azt tunni? ölég ha a gőzös tudja (
11664 I | tanítóval, Karikással, s nagy tűnődések következtek volna. Így azonban
11665 II | úgy találom is őt, félénk tűnődéssel kérdezem: álom volt-e? -
11666 II | homlokomat a tenyerembe téve, tűnődöm hosszan, szomorúan, hogy
11667 I | De hátha ma nem fözsöl? - tűnődött aggódva a cigány.~- Bizonyosan
11668 I | onnan. S még évek múlva is tűnődtek rajta; vajon csakugyan besújtotta
11669 I | csapat nagy süvegű janicsár, turbános szpáhi és rongyos deli katona
11670 I | obszervatóriumból.~Csak egy kampós turistabot volt nála.~Gondolatokba
11671 III | szemet.~Szegény pedagógus, tűrj békével, habár neked a türelem
11672 III | Milyen a konyha! Mekkora túrókat rak a rétesbe! Milyen kicsapongók
11673 II | hold, mint egy kibontott túrós palacsinta, és mindez végtelenül
11674 I | kellemetlenségei is, mert nem tűrte, ha valaki rendetlenkedett.~-
11675 II | összecsukta-e már szárnyát a szent Túrul? Megáll-e már valahára ez
11676 II | papíros az egész, meg egy kis tusfesték van rajta.~Alászolgája! (
11677 I | égett előttük egy ökölnyi tuskócskán. Kártyáztak.~A cigányasszony
11678 I | meggyújtott, és a gyertyatartó tuskóra állította.~A nagyobb világosságnál
11679 I | nincs itt a Keszeg úr - tuszkolt a szavával kifelé. - Az
11680 I | Tutaj jelenik meg rajta, s a tutajon egy köpönyeges vagy szűrös
11681 I | tót áll és kormányozza a tutajt. S mintha az ő ágya vízparton
11682 I | kocsmában verekedés van. Az ebek tutultak az egész faluban.~Akkor
11683 II | falapáttal. A kutyák azóta tutulva futnak a kertek alá, mikor
11684 I | bókol. Hallgat, belepislog a tűzbe.~De a koma tovább firtatja:~-
11685 II | kockákra a szalonnát, hogyan tűzi fel a fehérvári bicska hegyére,
11686 I | elszabadítottak, hogy segítsenek a tűzkészítésben. Az asszonyok aztán a pappal
11687 I | az András csordás hiába tűzködte körül a házát nyírfaággal,
11688 I | havas fák között éjjel, tűznél ülnek. Három bús labanc
11689 II | Egyik házban jaj, másikban tyuhaj. Az utcán különben nagy
11690 I | felelte a paraszt, -, nem sok tyúk múlt ki miattam a világból!~-
11691 I | Nyírott szárnyú sas,~amelyet tyúkketrecbe zárt a Sors,~s az apró baromfiak
11692 I | ajtót.~Az asszonyok ijedt tyúkokként csodálkoznak egymásra.~Mi
11693 II | neki! A tied, Tercsi, engem uccse, szafaládé az övéhez képest.~
11694 I | lakik ő a templomsoron. Az udvara tele van mályvával, üröm
11695 II | udvarából a harangozónak az udvarába, ők annyi idő alatt átszálltak
11696 II | átszálla a piacon, a kántor udvarából a harangozónak az udvarába,
11697 II | végig a falun a község udvarára, ahol Tóth Antal már várta
11698 I | nagy, de igen csinos és udvarias. Teljes úri ember.~- Most
11699 I | mégis élünk?~- Óh - feleltem udvariasan -, a Teremtő nem engedhet
11700 I | abbahagyja a búcsújárást. Ki az udvarkapun, mint a verébraj!~Béresasszony
11701 I | első órában fogott magának udvarlót.~ ~
11702 II | én szeretőm?~Elmentem az udvarukba. Az nagy, gyepes udvar volt.
11703 I | ablakon néztek ki, akár az udvarukon sétáltak, akár a díványon
11704 II | még galambház is áll az udvarunkon!...~És az új csizmát szemlélgette,
11705 III | um genossen, sondern um überstanden, abgethan werden. Ja, es
11706 I | mintha erőt lehelne be az üde levegőből. A botját a hátán
11707 I | koromban vettem fel az, üdvözítő keresztvizet. De már azelőtt
11708 I | eresztett, s után tán egy Üdvözlégyet. Megint keresztet vetett,
11709 I | holmi úri fiatalok. Gyuri üdvözlést intett az egyiknek, egy
11710 I | mondta a betűket. Mink írtuk:~Üdvözlet a földieknek!... Dragonyos
11711 I | a kastély udvarán a pap üdvözlő beszédet fog mondani, amire
11712 I | hogy én apáddal ebben az ügyben nem beszélek. Ha főzted,
11713 I | foglalkozik fiatal korában lelki ügyekkel. A vallásról nem lehet tudni,
11714 I | idő múlva eltűnt. Senki se ügyelt rá. A lányom ebéd után,
11715 I | ujjnyival is. Eleinte nem is ügyeltem rá, de már mikor órája lépegettem
11716 I | mért, kevert skatulyázott. Ügyes, okos leány volt. Ma is
11717 II | kisasszonykák csodálkozva nézték ügyességemet. Én pedig nem cseréltem
11718 I | napokig, hetekig halogatta az ügyet.~Néha már annyira felsrófolta
11719 I | maradt meg a fejében, mert az ügyetlen leány egy gipsz Bakhust
11720 I | szerzeményből, amennyi a szent ügyre köll majd, egy szép tajtékpélpát
11721 I | kellett. A doktornak volt egy ügyvédné leánya, aki néhány hónapja
11722 I | FÖLD ALATT~Az erdőszélen üldögéltem, egy vadrózsabokor mellé
11723 I | tóparton, ahol a csónakban üldögélve horgászott, míg a kertészbojtár
11724 I | a padra. - Veszett kutya üldözött idáig. Kérem bátyám, váltson
11725 I | volt-e ellensége, aki halálba üldözte. Nem állapítható-e meg belőle,
11726 I | vonyított a farkas, azt üldöztem a baloskával. A csizmát
11727 I | mondva, fölemelte a lábát az ülésből. Vastag lánc csördült föl
11728 I | nem igen. A spiritiszta ülések mulatságnak unalmasak, foglalkozásnak
11729 I | asszonyok közé férfiember be nem ülhet.~A következő héten a pap
11730 II | Éppen a Holdnál tartottak.~- Ülj hát ide le! - mondotta az
11731 I | illő, hogy cseréppélpával üljek ott az ünnepi asztalnál,
11732 I | bennünket.~Balázs is fölkel.~- Üljünk ki tán a teraszra.~Kiülünk.
11733 I | ereszkedett. S mintha a ködben ülne az asszony meg az orvos.
11734 I | szabad lett volna vonatra ülnöm. A bírósághoz kellett volna
11735 I | grófasszony a vörös bársony ülőkében hátrasüppedve, szeretettel
11736 I | teremtő-asztalomnál.~JUDIT (MAGÁBAN):~Ülsz ám a vadász-cimborák között.~
11737 I | De olyan magasba nem is ültetnek kövirózsát.~- Hogy került
11738 I | Elfelejtett fehér szegfűt ültetni. Átmentem a szomszéd uradalomba
11739 I | beszéli, hogy újév napján ültettek tyúkot. Korai csirkét akarnak
11740 I | Én is láttalak téged. Ültettetek valamit.~- Napraforgót a
11741 I | összeragasztották volna: ültőhelyemben elaludtam. És ott aludtam
11742 I | Egyszer este az ágyam mellé ülve mondta a mesét. Március
11743 II | körülvizsgálja a követ. Morgadozik, ümmöget. Gyújtót is gyújt, vagy
11744 I | Pestre jár kódulni. Csak az ünnepeket tölti itthon.~S a ház felé
11745 I | kereszteltek. Csak Erzsikével ünnepelek érzésében és szeretetben...”~ ~
11746 I | árnyék, télen-nyáron hosszú, ünnepies fekete kabátban járt, és
11747 II | venniök vagy hatot; továbbá ünneplő csizmát az asszonynak, ha
11748 II | zsákokat kiemelgették a belső üregből a külsőbe.~Ismét kinéztek,
11749 I | tizenöt méternyire mély üreget, amit az acélkemény tömör
11750 II | bedöntjük. Bent még egy üregnek kell lennie! Ok nélkül nincsen
11751 I | udvara tele van mályvával, ürömmel, fodormentával, tisztesfűvel,
11752 I | cigánnyal hamarosan megnyúzta az ürüt, értő kézzel aprózta bele
11753 I | tekintetes uram? Ne is legyen, üssön bele a ropogós ménkű.~-
11754 I | már javában rotyogott az üstökben és kondérokban a hús, és
11755 I | SEKSZPÍR (MAGA ELÉ):~Az üstökös, ha átvonult az égen,~s
11756 I | amint elmondta, meg is halt üstöllést.~A sófalviak nyugalmát fölfordította
11757 I | megcsúszik. Csak kétfelé üt a levegőben s visszatűnik
11758 III | kesergő ábránd meg-megálló ütemeire oldjuk fel, előválik belől
11759 I | paptul, hogy maga-védelmére üthet-vághat ki-ki, az nem bűn. Mert
11760 I | cselédképpen tartják.~- Ütik?~- Bizony, nem is simogatják!~-
11761 I | ruhájú zarándokféle emberbe ütközik. Hogyan nem láttam eddig,
11762 I | parketten. Az orra a bábujába ütődött: vérzett.~Az anya megijedt.~
11763 II | előtt, gyönge porfellegeket ütögetve a lábaival maga után. A
11764 I | látom, hogy közte van ez az üvegecske. Tuggya fene, kié volt a
11765 I | poharam fölé nyullad, és egy üvegecskéből csöppent bele valamit.~A
11766 I | kést. Az asztal fordult. Üvegek, tányérok csörömpölve recsegve
11767 I | az mindenféle feliratos üvegekkel: Tinctura, Pulvera, Unguentum,
11768 I | apja befogta inasnak az üvegesboltba. Ott érett a palackok, poharak,
11769 I | sótartók és kávés-ibrikek az üvegesboltból a pékházba. Gyuri vőlegény
11770 I | gyönyörűséggel szopogatta.~- Fene üvegese: Tudja, hogy mi a jó!~Föltette
11771 I | délután a pék látogatta meg az üvegest, és egy zöld pintesüveg
11772 I | egy kalamusszárat, akkorka üveggyöngy van benne, mint egy kölesszám,
11773 I | kellemes hangú volt, mintha üvegharangocskák szólanának benne. De láttam,
11774 I | lehetetlen elképzelnie az üvegipar felvirágzását Olga nélkül.
11775 I | persze nem akarta gátolni az üvegipart, némi szemérmes habozások
11776 I | a pulton, s mellette két üvegkupicát. Az apja nagy vigyázattal
11777 I | nagy palotát abba a kis üvegszembe?~- Am mind nem csuda - feleli -,
11778 I | köszönt, elment. Mikor az üvegtáblás ajtót bevonta maga után,
11779 I | elhőköl, elbámul. Az ember üvölt odalenn:~- Á-á-á-áó!~Hátborzasztó
11780 I | tatársüveg. S újra hangzik az üvöltés:~- Á-á-á-áó!~Soódy ledobja
11781 II | elé, a kapukba. Kárörvendő üvöltéssel rajzik elő a csűrökből és
11782 II | muzulmán.~- Megálljunk? - üvöltette az udvar közepén. - Valamit
11783 I | hallatszik a hajón emberi üvöltözés, aztán mindenki elnémul
11784 II | az ablakot, kiszól:~- Mit üvöltözöl itt, ebadta ördöge! Az én
11785 II | kígyóról gondolkodni. Nekem üzletem van, és a fiam csak tizenöt
11786 I | ember ereje nyögte, a kutya ugassa meg! Olyan vót az a vasláda.
11787 I | tyúkok. Itt-ott egy unalommal ugató kutya. Milliószor megfestették
11788 II | tücskök fütyörésztek, a kutyák ugattak, a kakasok kukorékoltak,
11789 I | Öltse már fel kend. Mit ugrál itt félmezítláb, mint a
11790 II | ártatlanságnak könnyelműségével ugrándozott mellette, nagyokat szökkenve,
11791 I | hogy Baksáné. Fel akart ugrani, mert rosszat sajdított,
11792 II | negyedórával vissza kell ugrasztani, hogy a kérdésére feleljek.
11793 I | hirtelen a fiú zsebébe.~És ugrik is mindjárt a többiek közé.
11794 I | folyamán kocsigyáros lett ugyanabban a városban és meggazdagodott.
11795 II | ideái, örömei, bánkódásai, ugyanabból a porból való volt, amelyből
11796 I | eldobtad. A juhász fölvette. És ugyanaz a szivar őneki édes volt.
11797 I | csak szent éneket, hát ugyancsak elbámultam, hogy lám, a
11798 II | csókban olvadtak össze...~De ugyane pillanatban anyja nyitotta
11799 I | ragyás cigánnyal. A cigánynak ugyanolyan kék nadrágja van, mint a
11800 Gardon| fejezetében lényegében ugyanúgy írja meg az első idilli
11801 I | kukorikolnád a magyart, úgye? Majd pikulázok én mindjárt
11802 I | Megöltek itt valakit, ugye-e?~- Nem öltek itt senkit.~-
11803 I | Óh, édes néném - fakadt újabb sóhajra az asszony -, szerencsétlen
11804 I | a leánynak a vőlegénye. Újborra lenne az esküvőjük.~Lukács
11805 I | is tüzet raktunk. Kaptunk újbort egy öntözőkupával. A koma
11806 I | hogy aki ébren éri meg az újévet, nem hal meg abban.~Már
11807 I | regényt olvasott, meg az Újidőket, Életet, más efféle képeslapokat.~
11808 II | szeme mégegyszer megnyílott. Ujja is megmozdult, bágyadtan
11809 II | méregfogát, nyomd meg az ujjaddal a tarkóját, és azonnal megmerevedik;
11810 I | szeméből könny csöppent át az ujjain a kötényére.~Hosszúné a
11811 II | közelebb mentem hozzájuk, s az ujjamat a számba dugva úgy tettem,
11812 II | nem is muszáj letenni az ujjamról, hadd emlékeztessen a régi
11813 II | bölcs kádi elnyomkodta az ujjával a nargilé parazsát. Beleforgatott
11814 I | kezét. Sári csakúgy röviden, ujjhegyen fogott vele kezet, s ott
11815 I | macskák. Mind a háromnak újmódi drága bábu a kezében. Ha
11816 I | vándorlegények, drótosok, ablakosok, újságárus gyermekek. Néha egy-egy
11817 I | acatolóknál kitekint az újságból, és rájok kiált:~- Széjjelebb,
11818 I | Hát beszélgetünk.~Az orvos újságolja, hogy egy fiatal leány halt
11819 I | hogy kifitogott belőle az újságrongy, amellyel a meztelen lábát
11820 I | hordja Nyugat felé,~nem újul-e meg az én lelkem is,~miként
11821 I | visszatérünk, állanak~dicsőségednek újult falai,~s koszorús fejed
11822 I | s egy hosszú virrasztás unalma sárgállott az orcáin. Hazament
11823 I | érintetlenül hagyta a poharat.~Unalmas ember volt szegény.~És hozzá
11824 I | hibás hang... Az asszony unalmat kifejező arccal zongorázik
11825 III | mikor (kivált faluhelyen) unalom öldösi őket.~Vannak tisztelendő,
11826 I | földvizsgáló tyúkok. Itt-ott egy unalommal ugató kutya. Milliószor
11827 I | nyaffadtkák. Nem ettek. Unatkoztak. Az anyjok pedig külön parfét
11828 I | Miatyánkot!~A gyermek imádkozza. Unatkozva, ásítozva. Aztán eldől az
11829 I | mindenféle jóillatú gyökerek és undok-szagú kenőcsök, mindenféle egybekeveredett
11830 I | üvegekkel: Tinctura, Pulvera, Unguentum, Extractum és más efféle
11831 I | anyjának nem felel, se másnak. Unja is a faggatást, fölkel és
11832 I | karján~ott ül a kedves arcú unoka.~Minden virág szép, szívet
11833 II | előveszem, aztán megmutatom az unokáimnak. (Nézegeti.) Az igaz, hogy
11834 I | elhagyta a lányát, meg az unokáit.~István grófot a kártyaasztal
11835 I | a kendert, amelyiknek az unokájából megszövik a reverendádat.~-
11836 II | főtáltost, főjóst, a nagy Káma unokáját; mondja meg az, hogy mi
11837 I | lett!~Alig várom, hogy kis unokám lássam...~(Maga elé mosolyog.)~
11838 I | is. A tragédiákat én is unom a színpadon, de mikor benne
11839 I | volt. Még a palacsintát is unottan metélte, pedig hát azt még
11840 I | ültetni. Átmentem a szomszéd uradalomba és a magam pénzén vettem
11841 I | ember. Kasznár a szomszéd uradalomban.~Elmondták aztán, hogy Erzsiké
11842 III | Fehér István. Ez a szomszéd uradalomból való és régi jó cimbora.
11843 I | puskával rettegtette az urakat. Így járta a hír. De sohase
11844 I | mióta solgáls á kontyos uraknál!~- Három napja.~- Nem lehet
11845 I | amelyikben két angyal az uralkodó. Az egyik angyal neve Békesség.
11846 I | tigris ragadta volna át az uralmat a testem izmain, úgy kellett
11847 II | fejjel magasabb volt az uránál.~Egy helyen valami patkányrágta
11848 I | teleszkóphoz és ráirányította az Uránuszra. Nézte vagy tíz percen át.~
11849 I | gyanakvó éles szemmel nézett az urára. A szeme olyan volt, mint
11850 II | hittük, hogy az Isten a nagy urasági lak padlásán lakik, s nem
11851 I | Itt járt a Soódy nagyságos uraságnak a kocsisa. Az ám. Hát azért
11852 I | szolgált a nyár óta. Az új uraságnál.~Az új nagyságos asszony
11853 I | az egyet is elütötte. Az uraságok még mindig odavannak. A
11854 I | nem én szakítottam el az urától. Ő maga vált meg tőle.~De
11855 Gardon| Érd, 1995. március 3.]~Urbán V. László~ ~
11856 I | megbontotta.~De a nagyságos úrék késtek. Talán bent maradtak
11857 I | lányait iparosfélének. Az úrfélék is csak messziről szemlélték
11858 II | arany-írótoll.~Az angyal az Úrhoz fordult:~- Palotába?~- Kunyhóba -
11859 I | másik nagyságos. És az úriasszonyok mégiscsak...~A leányok a
11860 I | oltárnál megláttam. Hogy lehet úriember ennyire szamár! Pedig hát
11861 I | gólyalépésekkel sietett át a söröző úriemberhez.~Néhány szót váltott vele;
11862 II | papsajtok között két kis úriruhás kisasszony játszott. Egy
11863 III | ezen a bajon már sem az Úristen, sem Trefort Ágoston nem
11864 I | északi sarkán, az vall a mai úrra. Bizony meglepett, hogy
11865 I | akkor átváltozott nagyságos úrrá.~---------------~Lukács
11866 I | kántorral, meg a nánaháti jegyző úrral.~A komám még akkor fent
11867 I | asszonytól, piros köveset. Az úrtól meg egy húszkoronás új aranyat.~
11868 I | jeges víz szétcsap. Soódy úszik, mint a cápa. Elkapja az
11869 I | pompásat, aminő még nem úszott~angol szemek előtt a tengeren,~
11870 I | törtek le, és szóródtak az utakra. A kútágasok úgy sikoltoztak,
11871 II | öleli magához.~Az egyik utas-asszony, amelyiknél a csecsemő van,
11872 I | leszálltunk egyet sétálni.~Az utasok különben csaknem mindnyájan
11873 I | törődöttek voltunk már az utazástól, hát leszálltunk egyet
11874 I | hamuját. Aztán ismét az utazásaira fordította a beszédet. Az
11875 I | S nem is értesítettem az utazásomról. Csak vonatra ültem másnap,
11876 I | külföldre utazok, s nem lehet az utazást elhalasztanom.~Már a Balázs
11877 I | érző lélek, akivel együtt utazgatunk a század hajóján a csillagokkal
11878 I | nekem abban a szörnyű órában utaznom kellett. Budapestről Torontálba.
11879 I | A jövő hétfőn külföldre utazok, s nem lehet az utazást
11880 II | kirakatban a másvilágra utazók hajócskái vannak szemléletre
11881 I | mikor a nevelőintézetből utazott haza.~Ugyan megvan-e még
11882 I | előttem. Kis társasággal utaztam, de csupa osztrákkal. Magyarul
11883 II | kévék.~A szekérvezető, ha útban talál testet, elkerülteti
11884 I | Kövön-kő világ!~Zeg-zug utcáin derékba törik~a napsugár,
11885 I | kutató pillantással. - Az utcája sem olyan sáros. A templomhoz
11886 II | gyönyörű palotasorba jutnak. Az utcák olyan világosak, akárcsak
11887 II | hogy a sok ember szegényes utcákba oszladoz. Csupa szennyes
11888 II | beszélnek.~Hej, de ott is az utcákon vegyest a selyem a ronggyal.
11889 I | akit valamelyik háziúr az utcára rakatott ki. De persze soká
11890 I | Egy nádviskó, aztán egész utcasor nádasházakból. Verestornyú
11891 I | egészséges illattal leheli be az utcát. Szóval ott orvosasszony
11892 I | partján láttam egyszer egy útféli keresztet. Sziklák alatt
11893 I | BELÉP. RAJTA IS NYÁRIAS ÚTIRUHA.)~Egy óra múlva itt a fuvaros.~(
11894 I | más, csak Judit. Nyárias útiruhában, de hajadonfővel rakogatja
11895 I | Rajta egyfelől két nyitott útitáska, női köpönyeg, női kalap,
11896 I | Sztretfördnek minden bokra, fája, útja,~palánkja, háza, tornya,
11897 I | házat fest:~- Valakinek az útjában van talán az a ház?~Ha hidat
11898 I | sem a te keleti szered útján.~- Nono, majd meglássuk.~
11899 I | tovább.~Megint megállok egy útkanyarulatnál. Lukács is megáll. Szivaroz
11900 I | Afrika között dobált meg. Az útleírásokban olvashat ön hullámokról,
11901 Gardon| meggyőződése, az „Amiket az útleíró elhallgat” a „szomszéd népeket
11902 III | föllebbvalói helyzetükbe, hogy utóbb csaknem azt hiszik, hogy
11903 I | hogy ide-oda sétál. Mert az utóbbi évben ideges-haragos volt.
11904 I | Vannak olyan apró jelek, amik utólagosan jutnak az ember eszébe.
11905 II | Már éjfél elmúlt, midőn utolszor fogadván egymásnak szörnyű
11906 I | Az ablak közelében egy útrakész íróasztal is. Rajta egyfelől
11907 I | botorkál a hóesésben, az útrejtő éji világban.~De ím, megdöbbenve
11908 I | abban a rendben ültek az útszél gyepén a lajtnál az akácsorban,
11909 III | dolgot. Miért?~„Mer nöm úvvót a’ régön!”~No, de ezeken
11910 I | kísértetet, el lehet azt űzni.~Bathóné megtörülte az arcát
11911 I | egy cimborámat eladták.~- Uzonkova.~- Sok gyümölcsös kert.~-
11912 I | mond, újságokat hallgat.~Az uzsonnakifliket akkor vitték be három nagy
11913 Gardon| 1995. március 3.]~Urbán V. László~ ~
11914 I | pedig. A kincsére ugyan nem vagyok kíváncsi. (Mi lehet:
11915 I | reszket a hidegtől. A foga vacog. Az arca lilaszín vörös.
11916 I | No énnekem egyszerre úgy vacogott a fogam, mint a telegráfmasina
11917 I | hogy az orvos nálunk fog vacsorázni. De a következő percben
11918 I | órán.~Az udvar tele volt vacsorázókkal. A teremben senki, de az
11919 I | történeteit.~A leánykák ott vacsoráztak velünk a kisasszonyukkal.
11920 I | törnének elő, hanem valami vadállatnak a torkából.~Soódy lefut
11921 I | Van minálunk egy könyv, Vadas Pál sógoré, abban megolvashatod.
11922 I | régi sápadtas, éppen nem vadász. Volt is már egyszer valami
11923 I | JUDIT (MAGÁBAN):~Ülsz ám a vadász-cimborák között.~SEKSZPÍR (MAGÁBAN):~
11924 I | négy óra lehetett. A pék vadászatra indult, rókára, amint mondta,
11925 I | féloldalt ül a lovon. Néha még vadászik is az urával és úgy elsüti
11926 I | egy sárga bricska várt. Vadászkalapos úr ült benne, az ispán úr.
11927 II | szalonna is.~Megállt. A puffadt vadászkesztyűt beleakasztotta a szíjba,
11928 I | olvasom. Nevelőt keres... Vadászkürt... Mit nyomorogjak...”~De
11929 I | vadászni. Nem született vadásznak, kutyája se volt rá, de
11930 II | pipáját. Szép, fánkszínű vadászpipa volt az.~Csuda, hogy a Tiszta
11931 I | szólt, mint a hajtó, mikor a vadászt figyelmezteti. S kedvvel
11932 I | Széles vállán puska és vadásztarisznya. Csupa gömbölyűség. Néhány
11933 I | mond a fiatalember. Csak a vadásztársaság szóra pillantott egyet.
11934 I | én is beálltam a benetei vadásztársaságba.~- Vizslája van a tanító
11935 I | is.~A bakterfiú koszlott vadásztáskát akasztott le a fáról. A
11936 I | pacsirta-fészket mutatott neki a vadbodzák között; áll-e még a terebélyes
11937 I | azon, hogy egy leány kiül a vadgesztenye hűvösére, s egy arramenő
11938 I | alatt. Olga mindig néma vádló szemmel, lelketörten, én
11939 I | gyűlöltem az aranyat, ezüstöt. Vadnépeknek való. Talán éppen egy orrkarikát
11940 I | csak óriási hattyú!~Ki vádolja meg Feidiászt a kőért,~amelyből
11941 II | kitisztítani?~- Hol van a vádolód? - kérdezte nyugodtan.~Az
11942 I | erdőszélen üldögéltem, egy vadrózsabokor mellé terített pokrócon -
11943 I | alacsony. Mindössze egy vadszőlős terasz az északi sarkán,
11944 I | az igazi mészárosoknak a vágóhídon, afféle ronda munkákban.
11945 II | lódult. Különösen míg ütötte, vágtatást rohant a taligával. Azonban
11946 I | mind nekünk marad!~- Hát te vágy sákács?~A te szóra megrándul
11947 II | halálos veszedelemben? Nem te vagy-e az, aki kisegíthetne?~A
11948 I | nem vágyakozol oda...~- Vágyakozok biz én. Csakhogy pézér,
11949 I | is elviheti. De ha te nem vágyakozol oda...~- Vágyakozok biz
11950 I | gyermekkoromtól fogva ez volt a vágyam. Én nem játszottam mással,
11951 I | felsóhajtott:~- Hej, de ihes vágyok! Soha iletembe nem valtam
11952 I | toll-vánkos volt minden vagyona. Azon szokott ülni is, mikor
11953 I | gyermekét, a feleségét, a vagyonát?~Nekem gyermekem, feleségem,
11954 II | saját kedvéért kívánja a vagyonfelosztást, s nem óhajtja megdézsmálni
11955 I | voltam ivós és nem volt vagyonom, se szeretőm, semmim. Gondolkoztam,
11956 I | gyermekeket nevelek föl a vagyonomon!~És így kiáltottak tovább.
11957 I | Legtöbben az italukról és a vagyonukról mondottak le. Egyik a szeretőjéről
11958 I | boszorkány megzavarja a vizet, és vaj vetődik fel, mikor a víz
11959 I | boszorkányt. Bizonyos, hogy vajért megy a vízre. Mert tudnivaló,
11960 I | gavallérja?~A következő vakáción aztán elkérdeztem, hogy
11961 I | nagyhetykén rákezdi:~- Zsidó-bidó vakaró, van-e búzád eladó!~A gróf
11962 I | gondoltam vele. Talán a lábát vakarta, egyik lábbal a másikat,
11963 I | Olga helyett.~Az ablakon vakító fény villant át, s nyomban
11964 II | találtam rajta sehol.~- Vakmerő hazug te!~Sátán vállat rántott.~-
11965 II | A tanár elképedt erre a vakmerőségre. Megragadta az angyalt,
11966 I | Ahogy a sánták lábra kelnek, vakok azt kiáltják: látok! Szűz
11967 I | maradt itthon.~Egy kis kopott vakolatú házban lakik ő a templomsoron.
11968 I | szántóföldre? Még porhanyóbb vakondtúrásokra? Árnyékba? Patak mellé,
11969 I | Meg egy szép tajtékpélpával is, az igazat megvallva.
11970 II | szent Túrul? Megáll-e már valahára ez a vándor nemzet? Megmarad-e
11971 I | Nem lehet elfistelegni váláhogy?~- Ilyen csizmában? Alig.~
11972 II | szűrös ember hajt marhákat valahova, vagy ötvenet.~Valami közeli
11973 I | községtől?~Ha házat fest:~- Valakinek az útjában van talán az
11974 II | gyertyatartók hevertek. Kék volt valamennyi a penésztől.~Balázs felvett
11975 II | báránybőr-süveges nép. Valamennyinek a derekán övkendő, s a kendőben
11976 I | hátrább tolja. Lehajlik valamiért. Én belől-ülök a falnál,
11977 I | nap a felhők közül.~- Én válasszak?~Sári visszavonult a szobába.~
11978 III | a kérdésnek megfelelően válaszol még az igenlésben is.~A
11979 I | asszonyra emelte szemét, s válaszolt boldogan:~- Apámhoz, gyönyörűm!~
11980 I | tolmácsolta a szavát. Etel válaszolta, hogy bablevest visz. S
11981 I | el értük?!~S firkantom a választelegramot:~Egy babszemnyi töredéket
11982 III | színház ünnepi díszben. Nem választott pályabírák döntöttek, hanem
11983 I | Dehát beszélj! Van valaki választottad?~A leány ekkor elmondta.
11984 I | de én áldozatnak a pipát választottam.~Nekem az volt a legnagyobb
11985 II | könyörög:~- Árpád! Isten választottja! Hacsak egy igét is!...
11986 I | a könnye szaporodik meg válaszul.~Sietve halad a templom
11987 I | lassan forgatja őket, mintha valcert táncolnának. Az arcukhoz
11988 III | igen: sehr, allzu, sehr, valde, direkte.~A magyarnak nincs
11989 I | Lili-keringőbe.~Óh mily bohó valék!...~Sári megrezdült. Tudná
11990 II | égett seb minden fej, minden váll, s némelyik egész testében
11991 II | deres.~Az egyik ember a válla alá nyúlt az asszonynak
11992 I | eltakarva, behúzza a fejét a vállai közé.~- Jó, jó, hát ne félj.
11993 I | ahogy így a két tenyerét a válláig emelte, a mozdulata csak
11994 II | selyemtenger, lehullámzik fehér vállain egészen a bokájáig; a te
11995 I | szalmakalapos fiatalember állt, vállal a fának támaszkodva -, afféle
11996 Gardon| emlékezhetünk a reprezentatív vállalkozásról. Igazában nem is azok a
11997 II | mondhatta, hogy fordítsuk meg a vállalkozást; én állítok ezer keresztényt
11998 I | János tiszteletes készséggel vállalkozott arra, hogy megmutatja a
11999 II | járót, s Balázs is részt vállalt; hát arra kellett vagy huszonöt
12000 I | korholták Sárit. Sári sehogy nem vállalta a vétket.~Végre is a pék
12001 I | volt nekem. Kezem, lábam, vállam, mintha ólommá vált volna.
12002 I | fölülvaló ember, de még mindig vállas és vastagnyakú, bikateperő
12003 Gardon| Andorás körösztje”, írónk vallási meggyőződése, az „Amiket
12004 I | engedné, hogy elhagyd a vallásodat.~A leány nem felelt semmit.~
12005 I | mondom, nem foglalkoztam a vallásommal, mióta az utolsó katakétám
12006 I | ember vagyok uram, de a vallásosság nem volt mindennapi kenyerem.
12007 I | korában lelki ügyekkel. A vallásról nem lehet tudni, mi igaz
12008 Gardon| kell verset csinálni”, a „Vallatás”, „A fiam gazember”, a „
12009 I | valamennyien ott vannak.~A vallatások ideje alatt egy rendőr mégis
12010 I | hosszánál is tovább tartott a vallatásom, míg megtudtam tőle a következőket.~
12011 I | bokor kövirózsa...~Tovább vallatott:~- Mit gondolsz, hogy került
12012 I | rendőrök egyenkint megnézték, vallatták őket: kicsodák? Honnan jöttek?
12013 II | repedést. Nyomint egyet a vállával a sziklán, hát a szikla
12014 I | pünkösd is fakó.~De hát valld meg: nem is ezért csöpög~
12015 I | akadt, rajta mulattak.~- Vallja meg igazán, Keszeg úr, volt-e
12016 I | tévesztette-e meg Gyurit vagy a vállkendő, csak átkapta Sárit. Forró
12017 I | karikagyűrűkkel egy selyem vállkendőcskét is vett, csak mert a kirakatban
12018 I | Olga kapja a kulcsot. A vállkendőjét, a havas-ibolyásat, leveti
12019 I | apróra, hogyan történt a vallomás, és hogy ő nem is várta,
12020 I | Gyuri már egy hét múlva vallott. Megvallotta, hogy lehetetlen
12021 II | Hát - felelte egy lisztes vállú ember -, ebben a veszett
12022 II | testtel, a föld mélyéből. A vállukon csákány vagy lapát. S jönnek
12023 I | eltart. Ételben, italban nem válogat. Szállása minden boglyatöve.~-
12024 I | aztán mi történik? Ahogy ott válogatja a zsemlyét az orvos szakácsasszonya,
12025 Gardon| hogy mi hibát talált a válogató az „Ő az” c. szellemes karcolatban,
12026 I | halasztjuk. Én bizony nem válogatom mindig a maga leányait!~
12027 II | engem a városokon, a magad válogatta helyeken. Vezess engem a
12028 I | valami égi; egész kedves valója olyan nékünk, mint a tavaszi
12029 I | szeme van, láthatja, hogy valójában mészkő, csakhogy ki van
12030 I | öregurat látok, a magam lengő valójához hasonlóan. Három gyermek
12031 II | mert mind a ketten lelki valójokban voltak még akkor.~Persze
12032 I | kupakú pélpákat, gerófoknak valókat. Egy gólyanyakú nagy szép
12033 I | kertészékhez, azt rendjén valónak tekintették.~Végre egy napon
12034 I | lélek?~- A lélek, a mi igazi valónk, tovább él. Úgy vagyunk,
12035 Gardon| Gárdonyi jónéhány írása valós élettényeken alapszik. „
12036 I | tiszta, szent, élő-eleven valóságában.~- Messze lehet a - mondok.~-
12037 III | helyett: Nincs különben. Valóságal úgy. Bizony. Valóban. Igaz.
12038 I | reménykét se érzek. Sem a valóságban, sem a te keleti szered
12039 II | feleltem fölizgatott étvággyal.~Valóságos paprikás szalonna-idillben
12040 I | hiszem, megbolondult.~- Valószínű. Magas sem néztem rendes
12041 I | volt ez a leány? És hogyan valott neki szerelmet?~Ha azt mondta:~-
12042 I | sejtette, micsoda lelki válságon megy át a leány. Hogy ide-oda
12043 I | hogy a maga szándékából vált-e Keszeg öngyilkossá. Nem
12044 I | gond ellen. Minden percben váltakoznak a vevők. És némelyik ott
12045 I | vágyok! Soha iletembe nem valtam ilyen ihes. Három libát
12046 I | nem kell. Mert ha ezrest váltanék, bajomra fordulna.~- Csak
12047 II | fáradságtól, s az asszony váltig nógatta hazafelé az embert.~
12048 I | mint az avult ruhát hogy váltja új.~A lombja-vesztett őszi
12049 I | diadalmasan.~Csupán formáit váltogatja el,~mint az avult ruhát
12050 III | éppen 999-féleképpen tudja váltogatni az igenlést. Mérhetetlen
12051 I | tetszik neked? Ugye, nagy változás?~Sári a vállát vonogatta,
12052 I | vagyunk? Micsoda különös változása ez a világnak, hogy egyszerre
12053 I | mi a véleménye a tanítók változásáról? Látták őket ugyan itt-ott
12054 I | látományra. A kék kereszt változatlanul ott ragyog a magasban.~Tehát
12055 II | visszatekintek a falusi múltamnak változatos tükrébe, ott látom most
12056 II | a szempillantásban porrá változol, amint az én jegyzésemben
12057 I | megértettem!~Leültem, ólommá változottan, szótlanul. A szemem elé
12058 Gardon| gyűjteményt, hogy önkényesen változtat az édesapja szerkesztette
12059 IV | keletkezett, később némi változtatással belekerült „Az egri csillagok”-
12060 II | Egy nap tízszer is bottá változtathatod. Vizet adj! Vizet!~A kosarához
12061 III | csak megnyugodnánk, úgy sem változtathatunk rajtuk, csak a nyomorúság
12062 II | kendet most az Isten szamárrá változtatná, ezt a szamarat meg Tóth
12063 I | hogy Sári visszatért, akkor változtatta meg a néznivalóját.~Sári
12064 Gardon| tiszteletből írásmódján nem változtattunk.~Érd, 1995. március 3.]~
12065 I | mondotta egyszerre dühössé változva.~Köpek, az kutya.~És még
|