1-arany | araro-bemut | benez-cimbo | cime-duhos | dulev-elove | elovo-fakly | fako--folem | folfe-gyero | gyert-hemne | hempe-inton | ipark-karty | karu-kinyi | kinyo-kotro | kotta-lerak | leraz-meggy | megha-milli | miloi-nyarf | nyarg-orsza | ortod-predi | prem-sarok | saru-szele | szeli-tanal | tanar-tottu | totyo-valto | valts-zarni | zarod-zuzog
Part
12066 I | üldözött idáig. Kérem bátyám, váltson nekem is jegyet...~- Hova?~-
12067 I | saját életét látja új életté válva. Nagy és szép csoda ez.
12068 II | A falu népe fölrebben a vályogfalak között a szenzációs hír
12069 I | menyecske dézsát mosogat a vályú mellett. És halkan dúdolgat.
12070 I | mutatóját, és nekiállt a vályúnak. Baksáné meg bizonyosan
12071 I | szomorúan pislogott a tele vályúra.~Azonban Andrásnak is helyén
12072 II | Megáll-e már valahára ez a vándor nemzet? Megmarad-e ez a
12073 I | lépett be az ajtón az éj vándora.~Belépett. Megállt. Nézett.~
12074 II | Szent Péter beballagott a vándorbotjáért, s hozott magával egy noteszköny
12075 I | tértek be holmi szegény, vándorlegények, drótosok, ablakosok, újságárus
12076 I | Attól fogva egyre-másra vándoroltak át a legszebb poharak, sótartók
12077 II | belőle? Asszony-e; boldog-e; vannak-e gyermekei?~Emlékszik-e rám?
12078 I | szeme szinte elmerevült a várakozásban, ahogy a misztikus igéket
12079 II | gyermek Zoltán szeme is várakozásra nyíltan bámult a halál fagyába
12080 I | asszony megjelenik. Néz várakozóan.~- Hozzon bort is - mondom -,
12081 I | ott, szívogatom a fájást. Várakozok, megint próbálkozok, hiába,
12082 I | egy se. Az öreg meg nem várakozott, hanem eltűnt.~A hegy tetején
12083 I | templomban időzött, míg mink várakoztunk rá, hanem ott volt a szomszéd
12084 I | is, hogy az ispán úr ne várakozzon.~- Ez a gyerek is eljöhetne
12085 I | mikor közeledett is. A váratlan szólításra megrebbent a
12086 I | szabadult meg a sárkány őrzötte várból. A kakas odakünn kukorikolt
12087 I | halkan. - Igen megbántottad. Várd meg, míg ő szól.~Sári könnyezve
12088 I | még három ismerősünket: Vargháékat - írnok az -, a patikust,
12089 I | igazán holtan. Mert mi jó várhat ránk az életben? Holnap
12090 I | forintot. Örökségeket is várhatnak mind a ketten.~Csak az öngyilkosság
12091 I | feketélt rajtok egy-egy varjú-dandár. Föl is lebbentek a közeledésünkre,
12092 I | olyan volt a hangja, mint a varjúkárogás.~De hát kisvárosban az ilyesmi
12093 I | Itt volnánk mán, alig egy varjúszállásra. De a szél hordja el...~-
12094 II | Hogy lehet ez?~Jelentik a varjút Szent Péternek. Szemléli
12095 I | rongyosak. Tisztítom. Szombaton várlak kocsival.~Elek pap.~N. b.
12096 I | ember betyárkodik a szomszéd vármegyékben. Hat cimborája van, aszongyák.~
12097 I | mintha ember vóna, állna, várna...~Meg-megállok, szemlélődök,
12098 I | emelten tartotta, mintha várná a szellemerőt, amely a kezébe
12099 I | mintha a magam gyermekét várnám. „~---------------~„Megköszöntem
12100 I | érkezünk Európába, hogyan fog várni az az asszony a parton,
12101 III | Hát.~~~~~~Anyádat várod?~~~~- Igen.~~~~- Őt.~~~~~~
12102 II | nem olyan szökdelő, mint a városié. A falusi emberben, ha egyszer
12103 I | csevegett az ifjú. - Szép ez a városka. Csupa élet. És épp az imént
12104 II | Amerikába.~Az ördög egy nagy városnak a szélén állt meg a levegőben,
12105 II | ravaszságod hordoz engem a városokon, a magad válogatta helyeken.
12106 II | indultak.~Nem messze laktak a várostól, csak két óra járásnyira.~
12107 II | ez a szalagja megakadt a varrógépben, és elszakadt. Igen, ez
12108 I | fiatalembereket. Ahogy ott varrtak az alacsony muskátlis ablaknál,
12109 I | Hogy Plutarhosz posztóját varrtam el,~hogy Bokaccsó kútjából
12110 I | vasfisonyérnak a falába. De az a vasajtó is araszos. Gyöhet Csuka
12111 II | nemes formájú! Más rozsdás vasak is hevernek ottan. Sarkantyúk,
12112 I | pillant. Fogja a vasalót, vasal tovább. Csak akkor tekint
12113 I | lány az udvari folyosón vasalgat. A finomabb fajta fehérneműt,
12114 I | beviszi, ha a vas kihűlt.~S vasalgatnak szerényen.~Olga vállán az
12115 I | Sári, hogy a jobbjában a vasaló ég, mosolyogva szótlanul
12116 I | havas-ibolyásat, leveti a vasalódeszka végére. Siet a padlásra.~
12117 I | tehetek én róla? Én ott vasalok, ráhajolok a vasra. Valaki
12118 I | csipkét-mit, mindig maguk vasalták. De hat új ing is volt a
12119 I | Leakasztotta a puskát. A puska vasának hidegsége végigborzongatta.
12120 I | belépett, szerencsére két más vásárló is volt már a boltban: a
12121 I | csacsogással mondta el Etel vasárnaponként, s a hallgatóság ámuldozott.~
12122 I | szombatra rendelték, hogy vasárnapra bizonyosan meglegyen.~-
12123 II | hentes. Júniusban nem is vásárol az ember disznót. Jutott
12124 II | zsiványok lesték onnan a vásározó népet. Most azonban csak
12125 II | ember disznót hajtott a vásárra a feleségével. Az embert
12126 I | Mert eltörtem a lábam vasát.~- Dragomán - olvasta a
12127 I | mondok.~A következő napokban vasba került a komám is, a szolgáló
12128 I | fisonyér, csakhogy színtiszta vasbul.~- No - aszongya a komám -,
12129 I | alkotmányt, hogy a közfalak is vasbúl vannak benne, kívülről meg
12130 II | megérte a fáradságot. A vasderék alatt különféle gyertyatartók
12131 I | erányába vétetődött az a vasfisonyér. Hallották tán, hogy egy
12132 I | de bele van zárva az is a vasfisonyérba. Ne félj te semmit! Neked
12133 I | acélnyelv rukkan abból a vasfisonyérnak a falába. De az a vasajtó
12134 I | fodormentával, tisztesfűvel, vasfűvel, levendulával, szóval olyan
12135 I | egy gyermeknagyságú nehéz vasgombócot, de nem is egyet, hanem
12136 I | fölfedezésre. A hegyek köröskörül vaskő- és sótartalmúak. Arany és
12137 I | Vizet tett fel egy nagy vaskondérban a tűzre, s hogy a pap a
12138 I | ötvenholdas vetésben sok az acat. Vasnyelű botokkal irtják. Egy kisbéres
12139 I | cigány-~lánnyal cserélt ki a vasorrú bába.~S a királyfi csak
12140 I | ott vasalok, ráhajolok a vasra. Valaki jön: gondolom a
12141 I | fakilincset. Tatársüvegű vasszeg-bajszú legény. A ködmen úgy áll
12142 I | de még mindig vállas és vastagnyakú, bikateperő figura.~A jövevény
12143 I | oly vékony bot növekszik, vastagszik, szögletessé válik, mint
12144 I | együtt kihull egy fényes vasú kés is.~Az ember fölveszi
12145 I | A mi földünk ott van a vasút mellett - csacsogott tovább
12146 I | már gimnáziumba megyek. Vasutasok fiainak az intézetében fogok
12147 I | délelőtt Lukács megint a vasúthoz szánkázott orvosokért. Én
12148 I | lányom ebéd után, hogy a vasútra indultak, tőle is el akart
12149 I | Azután, mikor visszatértünk a vasútról, akkor jelentette az egyik
12150 I | kilométernyi távolság a vasúttól. No, azért nem érdemes neki
12151 I | sietnek elő furkósbotokkal és vasvillákkal. Megállnak a festő mögött
12152 II | irányozták. Selyembe az egyik, vászonba a másik; ki hova küldődött.~
12153 II | jönnek-mennek az ebédvivő vászoncselédek és a külső munkából a kapát
12154 I | mellette álló két-három fa vászontarisznyákkal és kis kendőcsomolékokkal
12155 I | megtaláltam a pohárköszöntőjének a vázlatát. Köznapi frázisok. El sem
12156 I | velük.~A képet már föl is vázoltam, de a havas erdőnek az éjjel
12157 I | hogy egy tölgyfa alatt veckelődik a kecske, kiskecske.~- No
12158 II | hozott magával egy noteszkönyvecskét is. Persze, az ő noteszkönyvecskéje
12159 I | ezért nem bűn.~Nohát én is védekezek, ha valaki megfog. A baloska
12160 I | más ártatlanokat. A magunk védelme ezért nem bűn.~Nohát én
12161 II | pisztolyom agyát, egyetlen védőeszközömet.~Eközben hazaérék.~A kulcs
12162 I | a jövőm elé, de megszenvedtem érte százszorosan.~Én, uram,
12163 I | csillagokkal világított nagy végállomás felé.~Megnézem a katonai
12164 II | be! Rázd a terhet a két végébe!~S folytatta a munkát.~Egy
12165 II | Mi tarthat meg itten idők végeiglen? Kényszerítlek téged Isten
12166 I | teleszkóp felső és alsó végét. Cigarettára gyújtott. Fölvette
12167 I | Siet a padlásra.~Sári éppen végez egy inggel. Ahogy leteszi
12168 I | részeg fővel az asztalnál.~Végeztek. A tiszt rátekintett a szabóra:~-
12169 I | asztalt, - azt is felváltva végezték -, s visszatért. Átölelte
12170 I | írt.~- Várj csak, még nem végeztem. Annyit bizonyít, hogy olyasmibe
12171 I | A janicsárok az imádság végeztével tanakodtak. A hegytetőről
12172 I | a kis megállónál.~Június végi nap. Esőtől ázott gabonatáblák.
12173 II | Ráléptem a gerendára, s végigbillegtem rajta hősiesen.~A kisasszonykák
12174 I | puska vasának hidegsége végigborzongatta. És mintha a súlya is a
12175 I | Mikor a legyek kínozzák, végiglődörgeti a derekán.~- Czorli.~- Innen
12176 I | faluban. Olykör ki is járt. Végigment a fasoron. Köszönést nem
12177 I | meg ott fekszek egyszerre?~Végignézek magamon, hát csak mintha
12178 I | csirkének, kimentünk a Páterba. Végignéztünk minden panoramát, célba
12179 I | nyelvet is. Talán Jókait is végigolvasta? S talán nem is a templomban
12180 II | között.~A két kisasszony végigsétált elképzelhető billegetések
12181 I | szamár, ezenképpen.~No, végképpen megbolondultam.~Csizmát
12182 I | szellősusogást a fű között,~a Végtelenség rejtelmes beszédét,~amely
12183 II | túrós palacsinta, és mindez végtelenül tetszett nekem.~Odaomlottam
12184 I | szíj, a kezükben keresztes végű zarándokbot.~Ez is afféle
12185 I | Távozzék! Ha magának mindegy, vegye el őt! Nekem ön nem volt
12186 I | megállít Szalay órás, hogy vegyek tőle egy régi serkentő órát,
12187 III | a jó pedagógusnak; minek vegyen addig Máriát, míg „Krisztusa”
12188 I | Nagy falu az. Paraszt és úr vegyesen lakik benne, meg egy gróf
12189 II | asszony is, a legöregebb. - Vegyük fel tán őket a szekerünkre.~-
12190 II | Helena arcán bíborrózsák vegyülnek hófehér liliomok közé, a
12191 I | este! Valami nagy! Valami végzetes! De hogy mi? Még nem tudtam.~
12192 III | három tucat szent képet is vehetne az árán.~No de a tanító
12193 I | szelem, félre a szárazát, vékonyan a puháját, az ezüstként
12194 II | mellett.~Az angyalok apró és vékonyka gyertyácskákat gyújtogattak
12195 I | szoktak lenni. Csak éppenhogy vékonykák, kicsi koruk óta mindig
12196 I | elgondolom?...~Légyen úgy, mint véled, Judit, hogy csak~elgondolom...~
12197 II | áll veled szóba. Vagy azt véled-e, hogy újra megkísértheted
12198 I | a kábító émelygést, ami velejár, azt a fülkínzó süvöltést,
12199 III | hogy megszűnt az lenni, aki velejében és szívében eddig volt és
12200 I | is a Sári? - hát csakúgy vélekedésképpen felel a buta: - Ez a kék
12201 II | betemetnénk vissza a gödröt - vélekedett az asszony csendesen -,
12202 II | is visszaemlékeznek.~Az a vélemény volt ugyanis eddig a faluban,
12203 I | igen különös volna az a véleményem, hogy valaminek az emléke
12204 I | Én teljesen a méltóságod véleményén vagyok.~- No ugye? De a
12205 I | hiszem, maguknak is ez a véleményük. Megleszünk addig az én
12206 I | iskolába járok. Bárány van veletek. Odamentem volna, hogy megnézhessem
12207 I | Ugye Klotild? - S ilyen véletlen betegség. Tífusz, talán
12208 I | a spanyol melódiák!~- Ez véletlenül nem is spanyol románc -
12209 III | igenel. Maga az igen is vélhetőleg rövidült határozó: igenyesen.~ ~
12210 I | A szerecsen bestia azt véli, hogy ájult. Talán csak
12211 I | megbúsítom. Mert ma is azt vélik ők, hogy a tenger nyelt
12212 I | a szivarok, amelyekből a velszi hercegnek gyártanak.~- És
12213 II | lakik, s nem egyszer látni véltük a hosszú fehér, lengedező
12214 I | ződet? Nem, ződ nem való vénasszonynak. Mert vén söprű lesz mán
12215 I | elutazott, amikor megtaláltuk. A vendégeim úgy mentek szét, mintha
12216 I | elmondták, hogy kik voltak a vendégek. Az asszony megmutatta a
12217 I | felvidítsam, arra gondoltam, hogy vendégeket hívok. Szilveszter este
12218 I | emberek minden vasárnap vendégeskednek, néha hétköznap is. Jó emberek,
12219 I | hogy télidőben ritkán lát vendéget. Aki bevetődik is, tarisznyából
12220 I | Széchenyi-kertben mindig leültek a vendéglőben. A hölgyek fagylaltot szopogattak,
12221 I | szüneteibe. Hallgatva haladtunk a vendéglőnk felé a sétálók között, mint
12222 I | pikulázzsak egyet a tisztelt vendégség eremére!~A török, akihez
12223 I | mondotta a gazda. - A vendégszobát elrendezték?~- El, nagyságos
12224 I | Zongorázz valamit kedvesem a vendégünknek.~S hozzám fordult:~- Tudom,
12225 I | aminthogy aludt is. A Szent Vendel kápolnája előtt szokott
12226 I | iratokat és kétszáz évesnél vénebb könyveket. Igen rondák és
12227 I | mekien rövid, az ajka meg vénesen keskeny.~Olyan nyugodt-szívesen
12228 I | lehető legvénebb erdőt.~- A vénet?~- Azt, Andorás bátyám,
12229 II | kilencezerkilencszázkilencvenkilenc.~Szent Péter csak állt,
12230 I | mondja a koma - akár házat vennél, akár szőlőt, egyszerre
12231 II | tettem, mintha észre sem venném őket. Valami gerenda feküdt
12232 I | vagy fehérneműt kellett vennie, s nem ihatott napokig.
12233 II | Aztán zsákot is kellett venniök vagy hatot; továbbá ünneplő
12234 II | még, ha ősz is, nincs a vénség végén. Jósolj! Te mindig
12235 I | nem adnának oda a milói Vénuszért.~Mégis, hogy tovább ballagtunk
12236 II | asszony köré. Látják, hogy vérben fekszik. De már fagyott
12237 II | való, vagy arra, hogy pofon verd vele a férjedet, aki én
12238 II | nagy Álmossal egymásnak véréből ittak Lebediában, örök szövetséget.
12239 I | Ki az udvarkapun, mint a verébraj!~Béresasszony lépked át
12240 II | ember egyre dolgozott. A verejték csurgott róla. A lélegzete
12241 II | fáradt volt. Az arca égett és verejtékezett.~- Pihenjen, kend! - szólt
12242 I | fák vizesek voltak, mintha verejtékeznének. S íme, este a holdfény
12243 I | magunkfajta szegény ember milyen verejtékkel szerzi a krajcárokat.~-
12244 I | szoktak, mikor a kocsmában verekedés van. Az ebek tutultak az
12245 I | sajoltam, hogy benne maradok a verembe: nem bírok kimászni.~Csak
12246 I | Másnap délfele húztak ki a verembül. Az uraság emberei. Igen
12247 I | éltek. A lakásuk kertes verendás falusi ház volt. Úri módon
12248 I | Van veres is.~- Hát hozzon vereset, fél litert. Vagy hozhat
12249 I | Hallgatta negyedóránkint az óra verését.~Szép nagy falióra függött
12250 I | Dániel meg se mozdult, csak véreset pillantott.~- Dániel! -
12251 I | kondérba. Hullott a húsra vereshagyma is meg paprika is bőven,
12252 II | bele fegyverviharok közt, véreslábú lovakon, diadalmas lobogóval.
12253 II | állok előtted, bölcs kádi. Veress a hátamra vagy tizenkét
12254 I | hajóval kezdek játszani, veressen meg erősen az apámmal.~Hiszen
12255 I | egész utcasor nádasházakból. Verestornyú templom. Cserepes parókia.~
12256 II | távolból gondolhattam, a vérfagyasztó látványosságok közé sorozta
12257 I | Két egymásba ereszkedő vérfolt piroslott a jobb mandzsettáján.
12258 I | nevet.~Ki nagy? Senki. Vergil? Homérosz? Dante?~Kerékküllőre
12259 I | is trafikba mentünk, tíz vergónia mindenikünknek. Aztán beültünk
12260 I | tizenkét pöröllyel hét nap verhetné, míg bele bírna törni abba
12261 I | én magam. Aztán, a csuda verje meg, mentül jobban hordom,
12262 I | vizet, mintha ki akarná verni a tengert a medréből.~A
12263 III | Klamperozás.~A zongora verője mintha meghallotta volna
12264 III | mellé és kezébe veszi a verőket.~Hanem amikor elkezdte szépen,
12265 I | aszpirint. Bevettem volna már a veronált is.~De nini, hiszen ottmaradt
12266 I | korom és hamu.~Arcképök: Veronika-kendő-kép mind.~Egy-egy kereszt árnyéka
12267 II | meg az etelközi áldozati vérrel országot foglaló dicsőséges
12268 I | erőtlen~csillagocskák. S versengenek: ki nagyobb?~A törpék versengnek,
12269 I | csak világoljanak,~nemes versengéssel ragyogjanak~neved körül,
12270 I | versengenek: ki nagyobb?~A törpék versengnek, hogy melyikök~viselheti
12271 I | KÖRÖSZTJE~- Akit még nem vertek meg soha - mondta egy festőművész
12272 I | művészvásznait.~Én ócskavasból vertem aranyat...~JUDIT:~Nem ellenségid
12273 I | födél alatt, szótlanul, mint Vértesi ügyvéd él a feleségével,
12274 I | közeledik felénk, fellegbe verve maga mögött az út porát.
12275 I | orra a bábujába ütődött: vérzett.~Az anya megijedt.~Míg a
12276 I | megmondom a komának, hogy vesse ki az eszébül ezt a szándékot.~
12277 I | hogy egy búcsúpillantást vessek reá. Nekem a rútságával
12278 I | alább, még apróbb betűsor:~Vessetek ebbe a lyukba kenyeret vagy
12279 I | médium ismét felemelte a vesszőjét.)~---------------~- Óh szegény
12280 I | Mégishát hordom-hordogatom a vesszőkosárba. Egyszercsak, ahogy kitekintek
12281 I | csak nem sajnálod tán. Azt vesszük vissza tőle, amit csalással
12282 III | a pályázat.~- És te nem veszed észre, hogy ez szándékosság?~-
12283 I | ásod-e ki a gabonáját? Nem veszed-e el tőle? Nem takarítod-e
12284 I | is hozzád könyörögnek a veszedelmekben! Én is hozzád könyörgök!
12285 I | Szeretik. De azért mindig veszekednek.~És nevetett.~- A lányok
12286 I | vele?~- Soha. Mindenkivel veszekedtem már életemben, még a feleségemmel
12287 II | Szédültem.~Sápadtam.~Majd éltem veszélye jutott eszembe. Ha én meg
12288 I | szobában, mert forintjával veszik párját húsvétkor a városi
12289 I | mert hiszen csavargót nem vesznek föl oda, hanem csak olyan
12290 I | Mégis kár volt eljönnöm. Itt vesztegetem az időt. Bizony jobb lett
12291 I | bíz én nem csudalátásra vesztegetném.~- Hát mit csinálnál vele?~-
12292 II | azt megvallania, hogy ő vesztes?~Csak engedte hát, hogy
12293 I | a szőnyegen. Különben is veszteséggel játszott, s egy hosszú virrasztás
12294 II | hogy talán a boldogságomat vesztettem el.~Azóta húszszor virágoztak
12295 I | Egy sárga pillangó lebeg a vetésen át. Mind a ketten feléje
12296 I | selyemgombolyítás,~tekintetők, mint a vetést keltő~márciusi nap meleg
12297 I | hogy Csuka Bandi erányába vétetődött az a vasfisonyér. Hallották
12298 II | ezt az arcképet, titokban vétetted le magadat, és engem oly
12299 I | gally is recseg.~Körösztöt vetettem magamra. Továbbléptem.~Mit
12300 I | Imádkozott. Mink is keresztet vetettünk. Behúnyta a szemét, s féloldalt
12301 I | büszke istent faragott?~S ki veti a szemére Ráfaelnek,~hogy
12302 Gardon| megjelent írások tekintetében vétkesen megszegtem. Bevallom, ez
12303 I | Sári sehogy nem vállalta a vétket.~Végre is a pék megbőszült:~-
12304 I | koruk óra. Egy székre is vetkeztek. Amelyikük korábban kelt,
12305 I | Sári sápadtan, fásultan vetkőzött le, gépi mozdulattal oldotta
12306 Gardon| durva kiközösítéstől eljut a vétlen - egyébként nem is zsidó,
12307 I | térdét átfonva. - Itt kezdik vetni a rézkását.~- Rézkását? -
12308 III | nem lucernyát kellett vóna vetnyi, hanem rozsot”, a másik
12309 I | drámáimat!~Lelkemnek partra vetődött hullámi~voltak csupán. Bár
12310 I | Aztán haza gondoltam, húsvétra várnak és várnak és várnak.
12311 I | a boltom tele volt este vevővel. Hát csak így ültem az asztalhoz,
12312 II | felesége. S ott állt a három vezér a hét közül, - Lél, Bölcs
12313 II | elköltözött e földi világból. A vezérek is egyenkint költöznek utána.~
12314 II | kérdezné a táltossal, a vezérekkel, a nemzettel, a szellemek
12315 II | jegyét. Akit maga Isten jelöl vezérségre, győzelem van annak írva
12316 I | keresztet vetett.~- Ide vezesd be - mondta Sári,~Egy szennyes
12317 II | úton, mely egy kis erdőn át vezet negyedórányira eső lakásomhoz.~
12318 II | éves. Nem bízhatom reá a vezetést.~A múlt hónapban a Zaharán
12319 I | még mindig csak tarlókon vezetett. S mintha nem is az erdőnek
12320 II | írhatott be, oly furfangosan vezetgette az ördög mindenfelé.~Azonban
12321 I | majd a májusi búcsún avval vezetjük a búcsúsokat. Közbe-közbe
12322 II | Tóth Antalt a malom felé vezető jegenyés úton. A taligáját
12323 I | ez az úr. Okos embert kér vezetőjének. Kendre gondoltam. Kend
12324 I | Érdekesebb volt egy másik vezetőm, akit szintén a pap ajánlott.
12325 I | sötét színeivel.~- Olyan vezetőt rendeljen énnekem - mondtam
12326 II | még egyszer ilyen helyre vezetsz, itthagylak. Mert ez már
12327 I | mikor egyszer egy gyereket vezettek hozzá. Máig is emlékszem,
12328 I | az András csordás sokat viaskodott a boszorkánnyal. Hol macska
12329 II | kicserepesedett; arca, mint a sárga viasz. Alig hallhatóan susogta:~-
12330 II | holdja világol, benn sárga viaszfáklyák lángja lobog szomorún. Hárman
12331 I | elénk az asztalra. Középre viaszosvászon ábécét terített.~- Egyikök
12332 I | Szeméből könnyek gurultak viaszszín arcán le a blúzára.~Az anya
12333 II | templomok közé. De csupa vicsorgó bálvány az isten azokban
12334 II | vén tolvaj” nevet az öreg Vida megosztotta a Matyival.~
12335 I | könnyű. Rám is ragadt a vidámsága.~- No kis tisztelendő -
12336 II | apja nyomdokait. Néha a vidámságának kifejezést adott ugyan a
12337 I | mészárosra tekintett.~- Vidd a fürdőbe - mondotta nyugodtan. -
12338 I | nem gyógyul, addig nincs vigalom. Az orvos azt mondta, legalább
12339 I | sírdogált:~- A nyulamat!~No, vigasztalhatatlan.~Sírásából azonban még erősebb,
12340 I | kétségbeesése leírhatatlan volt. Vigasztalni meg se kíséreltem. Beszélni
12341 I | sápadozott haragjában.~Iparkodtam vígasztalni, hogy éppen az a legutóbbi
12342 I | Fölemelték, mosdatták, vigasztalták. Ő egyszerre el is hagyta
12343 I | Hiába ölelgettem, hiába vigasztaltam. Nem látott, nem hallott.
12344 I | szent miatyánkban: És ne vígy minket a kísértésbe, - azt
12345 I | sétálás négyórai köteles vigyázást jelent.~Szinte megrettenve
12346 I | röstellkedett is, hogy olyan vigyázatlan volt.~Olga sokáig időzött
12347 I | kell őrködnie a hajóhídon s vigyáznia az irányt; a kapitánynak
12348 I | kimégy a kapu elejbe, oszt vigyázol. Ha valaki gyön, megindulsz,
12349 I | Nem is igen ettem. Csak vigyáztam, hogy el ne álmosodjak.~
12350 II | intett a pecéreknek, hogy vigyék vissza az elítéltet.~- Kádi,
12351 I | bízott rám az apám, hogy vigyem Odesszába. Én Odessza helyett
12352 I | Legyintett. Nevetett.~- A manó vigyen el benneteket, hát annyira
12353 I | virágot.~Különös volt nekem a vigyorgása, de nem gondoltam semmit.~
12354 I | megértettem! A rózsákat! A Gamba vigyorgását! A feleségem éjjeli kimenését!
12355 II | dehogy bánta! Egész úton vigyorgott a beste, és polkázva futkosott
12356 II | s ezüst kinccsel.~- Hogy vigyük ezt haza? - kérdezte az
12357 I | Nézte a két kislány, hogyan viháncolnak az inasok. Hát akkor, ahogy
12358 I | nem beszélgettünk róla. Viharok idején valameddig hallatszik
12359 I | összes tengereit; kiálltam viharokat, olyanokat, aminőkről a
12360 II | útfélen. Mint mikor ítéletidő viharol át a tájon, és úgy szétszórja
12361 I | csak egy gondolatot se vihetek neki. S újra szorítottam
12362 I | nehogy kibetűzzék. Mennyit vihognának rajta!~A kályha tömve volt
12363 I | Sekszpírt, Petőfit, Hugó Viktort, vagy Puskint?...~- Mindennap
12364 I | folytatta -, a lelkek világa, és hát hogyne érdekelne! -,
12365 I | amely kivetette őt a vizek világából. Az a tájkép... No mindig
12366 I | Ej, meguntam a kárpitok világát,~a fakardokat, a görögtüzet,~
12367 I | nem szólna éjfél előtt a világért sem, csak ha boszorkány
12368 I | mélységben heverő gyöngyöket,~világító karbunkulusokat,~otthon
12369 I | század hajóján a csillagokkal világított nagy végállomás felé.~Megnézem
12370 II | az üreg repedésein ki ne világítson.~- Vesd ki a zsákból a vasat! -
12371 I | teremben senki, de az is ki van világítva, s minden asztalán teríték.~-
12372 I | nagyságú, kékes-fehér kereszt világlik feléje.~Egy mozdulatlan
12373 III | nemzedékünk nem is ismer, - s a világminden nagytökéletességű hangszere
12374 I | JUDIT:~Nem baj, atyám, csak világoljanak,~nemes versengéssel ragyogjanak~
12375 I | Míg végre itt megláttam a világoló keresztet...~---------------~
12376 I | a pénz?~- Minek? Élném a világomat. Életembe egyszer volt jó
12377 II | palotasorba jutnak. Az utcák olyan világosak, akárcsak nappal. Az ablakokon
12378 I | valami indiai lámpással világosít?~De hol a lámpás?~Egyáltalán
12379 I | Olga arcáról, de még mindig világoskodott a szobában.~Sári csak könyökölt.~
12380 I | közt. A hold mán akkor nem világoslott, de azért világos vót az
12381 II | láng még idelent ég. Ég és világosodik közöttünk, és gyönyörködtet
12382 I | beszélt, a ruhája színe egyre világosodott, fehéredett, utoljára fehérré
12383 I | húzódott.~A műhely vörös, párás világosságában félmeztelen férfi-árnyékok
12384 I | kerékagyra, és a tűz odasugárzó világosságánál a szemét hegyezve, nézte
12385 I | szolgálnia a Szentlélek világosságával.~Gondolkodva néztem a két
12386 I | kezében a kenyér, jobbjában a villa. Eszik olyan komolyan, mintha
12387 I | valami ráérő embert, hogy villámhárítóm legyen.~Néha persze velem
12388 I | Meggyújtotta a háromkörtés villamoslámpást. Az ablaktáblákat becsukta,
12389 I | Sári halk Jézust mondott a villanáskor és keresztet vetett magára.~
12390 I | kend is.~Andorás belebök a villával, és csak úgy héjastól bevesz
12391 II | az éj legszebb csillagai villogtak volna reám. Micsoda szemek!
12392 I | barátul üdvözöl:~Isten hozott Vilmos, Isten hozott!~S nem jő-e
12393 I | Etelt is magukkal akarták vinni. Mert komédia van a városban
12394 II | Kicsiholt. Beletette a taplót. Violaszínű füstrongyokat röppentett
12395 I | fiatalon! Meghalni, mint a virágában elfagyott rózsabokor...
12396 I | a termete, mint az agave virágáé. Olyan volt akkor, olyan.~
12397 II | Sátoraink körül a békesség virágai nyílnak. Mondd dicső költöző,
12398 I | van ott eltemetve,~a kis virágcserép, mely eltörött,~míg őt magát
12399 I | Gyönge testében van valami virági; ártatlan lelkében van valami
12400 I | oda még az ősszel.~Ennek a virágnak voltaképpen semmi dolga
12401 I | selyemkendőn, mintha hóra szórt kék virágocskák volnának, és szegélyül fillérnyi
12402 II | mazsolát eszünk. Délután virágokat szedünk. Ősszel szüretelünk.~-
12403 I | mint meleg tavaszi napon a virágokon lengedező szellő.~A pék
12404 I | Hemnetkém, kis kékszemű virágom,~tudom, nem ott a mi viszontlátásunk!~
12405 II | visszabolyonganom addig a virágoskertig, ahol ővele az angyalszerelem
12406 I | helyét, ahol életet kezdjen, virágozzon, magvazzon és elhaljon?
12407 I | van itt:~meleg s hideg. Virágtalan nyár,~szennyes havú tél.
12408 I | Szép bizonyára nem volt a virágzásában sem. A homloka férfiasan
12409 II | török szegfű, fehér liliom virágzik körülötte. Óh, ha beleképzelem
12410 I | veszteséggel játszott, s egy hosszú virrasztás unalma sárgállott az orcáin.
12411 I | zavarodott volt aznap a virrasztástól. No meg, hogy azon éjjel
12412 I | kocsmába, kezdtük tormás virslin. Ettünk tíz párt. Ettünk
12413 I | örökkön a gyalázat bélyegét viselem az arcomon.~A gyászos csendben
12414 II | Összefontyorodott, kuntyorodott a sok viselésben (megszagolja), aztán amint
12415 II | győznék, - lévén ott ez a viselet általános.~De hát a Tóth
12416 I | versengnek, hogy melyikök~viselheti az „óriás” nevet.~Ki nagy?
12417 I | leány a kocsi tetejéről -, viselje békén a sorsát! A nap mindjárt
12418 I | báránybéléses, meg csizmát viselt, olyat, amelyikben több
12419 I | legszebbik mindig az ő arcát viselte. Huri, az tündér.~Egyszer
12420 I | egyformát, azonos színűt viseltek kicsi korukban. Csak később
12421 I | lakodalmi izgalmak és poharak viselték meg kissé. Örömekből se
12422 I | Az asszony megrémül és vissza-kiugrik. Szerencséje volt, hogy
12423 I | mesét,~amelyben a Teremtő visszaadja~gyermekkoromnak fehér ingecskéjét!~
12424 I | testünk csak föld. Ha már visszaadjuk a földet a földnek, nem
12425 I | adnak? Ezres nekem nem kell. Visszaadom: nem kell. Mert ha ezrest
12426 I | szomorún -, csak nehéz.~Máskor visszaadta volna a cipőt, mert hiszen
12427 I | vissza a tízest!~De nemhogy visszaadták volna, hanem méginkább lökdöstek
12428 II | emlékezetnek egész labirintján kell visszabolyonganom addig a virágoskertig, ahol
12429 II | járnánk az almafák alatt, visszacsókolna-e?~ ~
12430 II | én megcsókoltam őt, és ő visszacsókolt engem. Megcsókoltuk egymást
12431 I | fölveszi a kést. Morog valamit. Visszadugja a csizmaszárába. Fölkel.
12432 II | keserűségében.~Azonban mégiscsak visszadugta a kebelébe.~- Vezess oda -
12433 II | követ se bírnánk ketten visszaemelni.~- Hívjunk valakit...~-
12434 II | a legöregebb emberek is visszaemlékeznek.~Az a vélemény volt ugyanis
12435 I | kapok ott egy pohár bort. Visszafele meg felnézek a komámhoz
12436 II | barátom. Te tévedsz, ha rám visszafordítod azt a mondatot. Mert én
12437 I | apjának. De a küszöbnél megint visszafordult. Kivett egy kis Mária-képet
12438 II | gyászt mond. Jósolj!~Az agg visszahanyatlott a székébe.~- Én jósoljak-e? -
12439 I | dugó pukkant, s én ahogy visszaigazodtam a helyemre, hogy az arcom
12440 I | majomkedvvel nagyzolja a visszáját~mindannak, amire nem született.~(
12441 I | megfordul és elvitorláz.~- Visszajön az még - vélekedik a fiú.~
12442 III | ma ismeri. Akkorára már visszajött Bartay is. Eljátszottam
12443 I | bátor ember nem született.~Visszajövet elgondolkoztam azon, hogy
12444 II | a hideg is rázza.~Sátán visszakaringózik a botjára:~- Keresztény?~
12445 I | többet nem láttam őket. Visszakerültem a városba. Eszembe se jutottak
12446 I | boszorkánytól. Azt meg, hogy visszakézzel elkapja a boszorkányt, s
12447 II | azután úgy dolgozzunk tovább!~Visszamásztak a külső üregbe, s odavonszolták-hempergették
12448 I | és a monoklit föltéve, visszanézett.~A gyerek a szűrőn ült.
12449 II | Mikor aztán a dombtetőről visszanéztem, láttam, hogy a szamár ott
12450 I | aztán, ha megveti a lábát, visszanyom a dárdájával egy hadsereget.
12451 I | ilyesmi még nem történt velem!~Visszapillantok, a Föld már nem látszik,
12452 I | lódul utánunk, de Lukács visszariasztja őket:~- Elmenjetek! Nem
12453 II | meg nem tudja senki.~Hát visszaszállt. Elrejtette a holttestet,
12454 I | akart menni, de az anyja visszatartotta.~- De hát hogy követhettél
12455 I | az ajkába harapott, hogy visszatartsa a szemébe törő könnycseppet.~-
12456 I | végig. A lélegzetünket is visszatartva lestük a további elbeszélést.)~---------------~...
12457 II | amint így behunyt szemekkel visszatekintek a falusi múltamnak változatos
12458 I | Olyankor ő is megállott és visszatekintett.~- Bizony - mondta nyugalmasan -,
12459 I | hordó új bort is hoznánk visszatéret.~Hát el is mentünk. Úgy
12460 I | alatt, meg hogy a lélek visszatérhessen, amikor az ideje lejárt.
12461 I | szálltam le, mert estére visszatérhettem onnan a fővárosba. Mentem
12462 I | erőlködök vele, hogy az arcomba visszatérjen a szín, mert bizonyára sápadt
12463 I | előre elszalad hazulról!...~Visszatértem a házba, s fölmentem az
12464 I | került elő. Azután, mikor visszatértünk a vasútról, akkor jelentette
12465 I | nyarat és az őszt.~Mikorra visszatérünk, állanak~dicsőségednek újult
12466 I | egyformák.~- Semmi - szólt visszatérve az orvos. - Mit hallott?~-
12467 I | kétfelé üt a levegőben s visszatűnik az árnyékba. Nagy toccsanás...~
12468 I | vonat indulását jelezték. Visszaültünk a kocsiba. A vonat újból
12469 I | Éppenséges-éppen az a böcsület, hogy visszavesszük a pénzt a jóra, te papot
12470 I | embernek való. Ezt ezen mód visszaviheti az asszony.~S nézek Andorásra.~-
12471 I | Megint keresztet vetett, s visszavonta a fülére a süvegét. Fölszedelődzködött.
12472 I | közül.~- Én válasszak?~Sári visszavonult a szobába.~Napestig fúrta
12473 I | tovább az acatot.~A kisbéres visszhangként ismétli az ispán úr haragos
12474 I | belekeveredik.~Hát megyek, viszem a pénzt. Oda is érkezek
12475 I | ajtajánál, hogy egyenesen viszi-e be az ajtón Baksáné a fejét,
12476 I | Illenék már, hogy valamivel viszonozzuk ezt a kendőt - mondja Olga. -
12477 Gardon| ortodoxiáról. A második viszont a társadalom perifériáján
12478 I | alsó sort olvassa a kövön:~Viszontlátás boldog reményében!~Oh, Hemnetkém,
12479 I | virágom,~tudom, nem ott a mi viszontlátásunk!~Csak a cserép, az van ott
12480 I | embert, ameddig vízen van.~Viszonzásul elővettem a szivartárcámat,
12481 Gardon| szövegek (a szerzőség maga vitathatatlan) - filológiai érzékem, stílusismeretem
12482 I | szavával kifelé. - Az imént vitette le az úr a pajtába, mert
12483 I | Vajon, ha gályát építek, vitorlást,~pompásat, aminő még nem
12484 I | a Dunának fordítottam a vitorlát és onnan fel. A hajón velem
12485 I | pár persze már az Adrián vitorlázik!~- Már Fiuméban vannak.
12486 I | barátimat,~kik egy hajón vitorláznak velem~ennek a századnak
12487 I | eltűnt a nyulacska. Kutya vitte-e el, vagy macska?~Vagy ember?
12488 I | csináltak saroglyát, azon vittek haza.~A feleségem rítt.
12489 II | törni, virágot szakítani, vízből meríteni senkinek nem szabad.~
12490 I | kapaszkodtunk ide-oda, hogy a súlyos vízcsapás el ne sodorjon bennünket.~
12491 I | fogsz látni egy gombostűnyi vízcseppben. Van olyan szerem, amelyikbe,
12492 I | az Évn a hegyek havát,~új vizeit hordja Nyugat felé,~nem
12493 I | vihar, amely kivetette őt a vizek világából. Az a tájkép...
12494 II | sokaságnak közepette.~Volt vizem. De ahelyett, hogy odanyújtottam
12495 I | A VIZEN JÁRÓ LÉLEK~Nálunk ritka
12496 I | esztendővel egy asszony vízért ment Sófalván a csurgóra.
12497 I | kitisztult az ég. A fák vizesek voltak, mintha verejtékeznének.
12498 I | is volt építve. Annak a vizét télen a belső kemencék éjjel-nappal
12499 I | vajon leszáll-e a hajónk a vízfenékig, vagy kóvályogni fog az
12500 I | voltak eredetileg, de a pap vízfestékkel színesekre fordította.~A
12501 I | közül sugárzott alá, és vízgyöngyökké olvasztotta a hóból kiálló
12502 I | után, ahogy a nap kisüt a vízgyöngyös világra. Ő a lelkében vihart
12503 I | ismét egy nagy tarajos sötét vízhegy felénk. Én a földre vetem
12504 I | különbség a földi meg a vízi vihar között! A földön a
12505 I | tutajt. S mintha az ő ágya vízparton volna a füzesben, s a tutaj
12506 I | hogy felkönyökölt, míg a vizsgálat tartott.~A mészárost se
12507 I | Megállnak a festő mögött és vizsgálják a képet.~- Miért fösti ezt
12508 I | gyertyavéget is, és a jövevényre vizsgálódik.~- Hát lássuk - szólalt
12509 II | asszony.~Az ember felkelt, és vizsgálódva nézett felfelé, a barlang
12510 I | süllyedt apró fekete szeme vizsgálón csillant reám.~- Csakhogy
12511 I | senkit, vagy hogy nem is vizsgáltam. De egyszer, hogy oldalt
12512 I | benetei vadásztársaságba.~- Vizslája van a tanító úrnak - mondta
12513 I | pillanatban fellükken a víztajtékból a tatársüveg. S újra hangzik
12514 III | neki:~- Hallja-e tanító úr, vögyön mán ögy Mária-kípet a szobájába,
12515 I | A szán bekanyarodott a völgybe. Az esti sötétségben a major
12516 II | maradt a sátrában, a budai völgyben, a szent liget mellett,
12517 I | roptatott előttem dombokon, völgyeken át, az araszos hóval borított
12518 I | Vörös ökör?~- Túl ezen a völgyön, tekintetes uram, az országút
12519 I | pajkos-hízelgőn elcseréli a maga vörösboros poharát az orvoséval. Szerelmesen
12520 I | és issza, kortyolgatja a vörösbort, mintha mondaná: A szívedet
12521 I | sötétségben a major ablakai vörösen csillogtak.~- Még ott van
12522 I | mormolása. Fokhagyma és vöröshagymaszag dohányszagokkal keverten.~
12523 II | gyesznó! - mormogta lázban vöröslő szemmel az ember.~S akkor
12524 III | öregúr. - Nyomorék gyermeke Vörösmartynak is, Egressynek is.~Néha
12525 I | csak azért látszott annyira vörösnek a szeme, mert az arcát púderozta.
12526 I | tükrözött, s a két szem alatt vörösséget. De azért az arca csinos
12527 I | Lukács?~Lukács a leánynak a vőlegénye. Újborra lenne az esküvőjük.~
12528 I | bántottam meg?~- Ő tudja. Ha nem volnál bűnös, nem érezne bűnösnek.
12529 I | nézett be a fák közé.~- Itt volnánk mán, alig egy varjúszállásra.
12530 II | piaszteren. Nekem a kígyóbot voltaképp nem kellett. De nem tudtam
12531 I | Hiszen te is zsidóleány voltál! A tengeren is hozzád könyörögnek
12532 I | nyilvánosan is.~Az asszony kissé vonakodott, de csak testben. Aztán
12533 I | megindulsz, mintha részeg vónál, aztán danolsz is. Azt danolod,
12534 I | Csak annak a facsoportnak a vonala.~Bólint rá:~- Azt lehetne,
12535 II | megsiketült. Neki még egy vonása se volt a noteszában.~Már
12536 II | kebelébe a noteszáért. Még egy vonást se írhatott be, oly furfangosan
12537 II | is, az nem a szerelemre vonatkozott.~Egy napon valami gyászhír
12538 I | kellett volna a kárpitját vonnom. De most már maradjon.~Milyen
12539 I | egy szemüveges úr a vállát vonogatva. - A kísérője leszállt sörözni.~
12540 I | a szíjánál fogva a kezén vonszolja. Jaj, de a gilicetüskékben
12541 II | megunva, az árok szélére vonszolta a taligát. Ott persze megállt,
12542 I | félre. A paplant feljebb vonta a lábán, nehogy besározódjék.
12543 I | gondol!~S megvető árnyék vonult át az arcán.~Tovább beszélte
12544 II | Elfér - mondja vállat vonva az egyik ember.~S kiált
12545 I | persze, hogy a házunk alatt vonyított a farkas, azt üldöztem a
12546 I | gondolom? De hiába, csak én vótam a.~Hát tetszik tudni, úgy
12547 III | um überstanden, abgethan werden. Ja, es ist ein Trost im
12548 III | öreg Barcza András a kocsma X-lábú asztala mellett. Egyik kezére
12549 III | az igen = (ja, oui, si, yes) nélkül. A magyar igen nem
12550 III | egy az oui-val, ja-val, yes-sel. Csak éppen a tudósok, hírlapírok
12551 I | rontotta el, disznó! Minek zabál annyit! Még egyszer meggyógyítom,
12552 I | de a jó Isten mégiscsak zabolán hordozza. Azér mondom én
12553 II | vezetést.~A múlt hónapban a Zaharán jöttem át. Az úton egy arabust
12554 I | korán ébredtem. A gazdasági zajgás ébresztett föl. Még hét
12555 I | a vendéglő felé.~Az utca zajos volt. Villamoskocsik bőgtek,
12556 I | gyermekkoromban mindig meséért zaklattam a cselédünket. Mesélt is
12557 I | fiatalemberen divatos kék zakó volt, és öblös mandzsetták.
12558 I | Az, valóságosan, a kék zakós, nagymandzsettás, pillangós
12559 I | érkezett egy postánmarad-levél. Záli szakácsné ment érte, aki
12560 II | sertéspecsenyének minden megidealizált zamatját.~- Vers lesz már, bátyám.~-
12561 I | szemem egy feketés ruhájú zarándokféle emberbe ütközik. Hogyan
12562 I | hogy elmegyek az őszi szent zarándoklással Lurdesbe. Háromszáz pöngőt
12563 I | eltakarodott, megkérte őt, hogy ne zárja be még a templomot, hadd
12564 I | gondolná, hogy annak a nagy zárnak csak ekkora a kulcsa.~És
12565 I | haragvó utas.~- Be kellene zárni az ilyen kocsit! - dohogta
|