Part

12566 III   |                      külső ajtó is csukódik, záródik. No kutyateremtette: szépen
12567  I    |                  Hogy lehet ez? Hiszen magam zártam be. Kétszer is megnéztem
12568  I    |             pisztolya, ötlövetű, de bele van zárva az is a vasfisonyérba. Ne
12569 II    |                katonák cselekszik, akiknek a zászlaját a ti papotok szentelgeti.
12570 II    |               segítsetek minket győzelemre e zászló alatt, míg csak a törököt
12571  I    |                       a tengeri térképekkel, zászlóábécével, a hajó alkotórészeivel,
12572 II    |                katonatiszt, sok katona.~Hadi zászlót szentelt.~- Istenem, Krisztusom,
12573  I    |                   szent Fiának ellenségénél.~Zavargott a fejem; hiába, az eleje
12574 II    |              Berakták úgy, hogy senki meg ne zavarhassa őket.~- Csendesen beszélgessünk!~
12575  I    |                      Intett Sárinak, hogy ne zavarja Olgát. Sári könnyes szemmel
12576  I    |                      Nohát, hogy ott micsoda zavarodás következett, micsoda szaladgálások,
12577  I    |                     Az az ostoba bábaasszony zavarodott volt aznap a virrasztástól.
12578  I    |                       mintha üvegből volnék.~Zavart a nézése. Le kellett vennem
12579  I    |                    az arcomhoz nyomja.~A nők zavartan néznek. Az anyja ráparancsol:~-
12580  I    |                     barlang. Kövön-kő világ!~Zeg-zug utcáin derékba törik~a napsugár,
12581 II    |                foglalják el elméjének minden zegét-zugát. Csupán akkor emeli föl
12582 Gardon|                    Géza jelenne meg a sovány Zeller alakjában.~---------------~[
12583  I    |                      bólogat.~Mi más strófák zendülnek majd meg ott~szívem hárfáján
12584 III   |                szövegben, hangsúlynak kell a zenében is lennie. Érti?~Elhallgatott.
12585 III   |              dicsőség.~Hát lássa: ész kell a zenéhez, nemcsak klimpi-klampi!~ ~
12586 II    |                almafák virágoztak, s a méhek zenekara játszott az almafák körül,
12587 III   |                       Hát nem volt mestere a zenének?~- Fene volt. Mikoriban
12588  I    |                 Vidám volt.~A professzorné a zenére fülelt:~- Micsoda szépek
12589 III   |                     fiam, mikor valami szent zenét komponálsz, mindig a harangok
12590 III   |                    cimbalmos ült.~Én akkor a zenével, mint tudománnyal foglalkoztam
12591  I    |                      égibb, szebb akkordokat~zenget a költészet olyan helyen,~
12592 III   |                   Egy hét múlva milliók ajka zengi vissza. És az lesz a dalok
12593  I    |               ragyogjanak~neved körül, amely zenitjén áll.~SEKSZPÍR (MAGA ELÉ):~
12594  I    |                  történetet.~A végén fölkel. Zihál, mint a bika. A tatársüveget
12595 II    |               ihletetten fölemeli a fejét és ziháló kebellel valami olyan bús
12596  I    |                      próbáltam a gondolataim ziláltságát. Átgondoltam az egész szörnyű­
12597  I    |               lehetett, hogyan zúzódnak halk zizegéssel a víz jéglemezei, amint
12598  I    |                     szépet. Vagy ződet? Nem, ződ nem való vénasszonynak.
12599  I    |                   selyemkendőt, szépet. Vagy ződet? Nem, ződ nem való vénasszonynak.
12600  I    |                       Nézd.~Félliternyi apró zöldborsó volt benne. De mégse borsó,
12601  I    |                    mint a tollpehely.~Messze zöldellett már a világ alattam, mikor
12602  I    |                     mégis van valami hamvas, zöldes növény...~- Bocsáss meg -
12603  I    |                     JUDIT:~Ha félreállt... A zöldfilkó.~SEKSZPÍR:~Becsüljétek lányok~
12604  I    |               SEKSZPÍR:~Becsüljétek lányok~a zöldfilkót! Ő a legkészebb arra,~hogy
12605  I    |                  ember!~De íme, jön a gazda. Zöldkalaposan, sárga kamáslisan. Széles
12606  I    |                levegő. S a koszorú:~egynapos zöldség, - kopott zarándokbot~hamar
12607 II    |               hegedül ide-oda cikázva a domb zöldsége fölött. A kereszt árnyéka
12608 II    |                  Aszott, halvány arca szinte zöldülni kezdett. Oda kellett hajolnom
12609  I    |                      hallották, hogy odalent zörgött valami.~- És abbahagyták
12610 II    |           behallatszik nagymellű Csepelnek a zokogása:~- Vége a magyarnak!~Mert
12611  I    |                      hogy ez igazi?~- Valami zománca van az igazinak, valami
12612  I    |                      visszatérek, s leülök a zongorához, Erzsike hozzám fut, és
12613  I    |                 asszonyka tanította a lányát zongorára. Ők is érdeklődnek, hogy
12614  I    |                   Tudom, hogy nem kedveled a zongorát. De éppen azért, hogy lásd,
12615  I    |                      unalmat kifejező arccal zongorázik még néhány percet, aztán
12616  I    |                Balázs a feleségére nézett:~- Zongorázz valamit kedvesem a vendégünknek.~
12617  I    |                 teniszlabdákat!~- Keszeg úr, zongorázzon valami keringőt!~- Keszeg
12618 II    |                  Valami őrölnivalót vitt egy zsákban a malomba. A taliga rúdján
12619 II    |                      világítson.~- Vesd ki a zsákból a vasat! - parancsolta halkan. -
12620  I    |                     Mennyit? Nem mondták. De zsákkal áll ott a bankó.~Mi történt,
12621  I    |                   ballagnak. Viszi a török a zsákmányt hazafelé.~Az egyik kocsi
12622 II    |                           Pitymallott már. A zsákok tele voltak arany s ezüst
12623 II    |                  kovácsfújtató szuszogása.~A zsákokból kiszórták már a réz gyertyatartókat
12624 II    |                      ültek a magukkal hozott zsákokra.~Balázs megtömte az új pipáját,
12625  I    |                  marad. Etel ott ül a korpás zsákon és sírdogál. Nem felel a
12626  I    |              kamraajtót. Leül a másik korpás zsákra. Pipál komoran és nagy szivatokkal.
12627  I    |                  eresz alá tették a kávéját, zsámolyra. S a bögre eldőlt; folyik
12628 II    |                   keze is majdnem könyékig a zsebében. Didereg. Szomorún bámulja
12629 II    |                   itt is van holmi apróság. (Zsebeiből egész halmaz emléktárgyat
12630  I    |                      az utam.~Megtapogatom a zsebemet, hogy benne van-e a levél?~
12631  I    |                  annyi százas volt egyszer a zsebibe, hogy ha kirakta volna egyenkint,
12632  I    |                     díványon feküdt. Az arca zsebkendőbe volt temetve. Az anyjuk
12633  I    |                  feküdt a díványon, arccal a zsebkendőjében. Az anyja akkor gyújtotta
12634  I    |                 főispánné a szemére nyomta a zsebkendőjét.~- Ez ő - susogta sírva -,
12635  I    |                      és a ruháját törölgette zsebkendőjével. Közben körültekintett.
12636  I    |                    egy kiterített nagy fehér zsebkendőnek a sarkán látnék egy szimpla~
12637 II    |                bolondok voltunk. (Megtörli a zsebkendővel a szemét.)~Különben azt
12638  I    |                   üvegnek a letörött nyakát. Zsebre dugta.~- Van ilyen - aszongya -,
12639 II    |               röppentett belőle. Azután újra zsebredugta. Féltette talán, hogy megfázik.~-
12640  I    |                    olyan egyformák, mint két zsemlye, vagy két szép gyengén pirosas
12641  I    |                   kétaraszos fekete cérnát a zsemlyéből.~- No, ez szörnyűség! -
12642  I    |                      mikor megszólalt: - Egy zsemlyéért futottam át, mondta. És
12643  I    |                      megint csak ő ment ki a zsemlyés kosarak közé.~Akkor már
12644 II    |                     alapvonásait, melyek már zsenge ifjúságában mutatkoztak
12645 IV    |                       karcolatai, jelenetei, zsengéi és publicisztikai írásai.~ ~-
12646 Gardon|               humoreszkek, szatirikus tárcák zsengének ítélhető tömegéből több
12647 II    |                      itt hordom, mint valami zsibárus. Óh, én esztelen, milyen
12648  I    |                  csak nagyhetykén rákezdi:~- Zsidó-bidó vakaró, van-e búzád eladó!~
12649  I    |                gonoszság, csak éppen, hogy a zsidóasszony igen sikítozott, azér hallgattatták
12650  I    |                      onnajd is. Ménkű abba a zsidóba, úgyis hamissággal szerzi
12651  I    |                 megvédenie.~- Nem szeretem a zsidókat - mondotta elszántan, hidegen.~
12652  I    |                       Braun Ilkának hitták - zsidólány volt. Valami felizgatta
12653  I    |               Könyörülj rajtam! Hiszen te is zsidóleány voltál! A tengeren is hozzád
12654  I    |                   kinyitja a vasfisonyért. A zsidóné föl se ébred, olyan csöndesen
12655 Gardon|                     jelenhettek meg Gárdonyi zsidósággal kapcsolatos írásai, a „Doktor
12656  I    |                      félj te semmit! Neked a zsidóval semmi dolgod, csak éppen
12657 II    |                      volna magunkhoz.~Tiszát zsinegre kellett fogni, hogy a nyulakat
12658 II    |                   Mély seb látszott ottan és zsinóron egy rézkeresztecske.~- Szegény
12659  I    |                     Orrán, száján, fülén vér zsinórzik.~Elámulva látom, hogy a
12660  I    |                      növénynek a főzete vagy zsírja, vagy mije. Csak éppen hogy
12661 II    |                 Beleforgatott az előtte levő zsíros könyvbe, és szólott nyugodtan:~-
12662  I    |                   bácsi csak állt és lógatta zsírtól csapzott szürke haját. Nyakig
12663 II    |                    azon a vidéken. Valamikor zsiványok lesték onnan a vásározó
12664  I    |                     tovább.~- Innen érkezünk Zsófiába. Sok torony. Nagy város.~-
12665  I    |                 gyermekek is köztük. Az ének zsoltári. Ismerős. Angol szavakat
12666  I    |                    arccal iparkodott semmivé zsugorodni. Félénk volt. Ha szólt valaki
12667  I    |                       ha nem Tamás, hát más.~Zsuzsi nénéd is otthon lelte meg~
12668  I    |                   vevőknek.~Az eső már akkor zuborgott. Csorgó esernyők fordultak
12669  I    |                     mondom: ítéletnapi vihar zúdult ott reánk. Ég és föld elsötétedett,
12670 Gardon|                    bizonyítják - beleírással zülleszti hiteltelenné a posztumusz
12671  I    |                      ágyban.~Olga még mindig züppögött.~Sári sápadtan, fásultan
12672  I    |                     és álló sokaság. Ájtatos zúgással énekelték a halottak litániáját:~
12673  I    |                     percben nagyot ordít egy zugban az öreg Dániel:~- Emberek!
12674  I    |                    kópé! - gondolta Soódy.~A zúgóban szapora a pisztráng. A falubeliek
12675  I    |                   tóba.~Mikor a hídhoz ér, a zúgópartjának árnyékából előjelenik az
12676 II    |                    essen!~A kő lezuhant nagy zuhanással a barlangba.~A lyukon hideg,
12677  I    |              hallotta-e a szavamat. Irdatlan zuhatag omlott át recsegés-ropogás
12678 II    |                     kísérte a szemével. Kinn zuhogott az eső.~- Nézd már - szólalt
12679  I    |                     senki. Mink meg bekormoz­zuk az orcánkat, oszt hátulról
12680  I    |                    bokrokat, ha nem a köd?~A zuzmarának édesanyja az.~Itt Londonban
12681 II    |                     van. A föld havas, a fák zuzmarásak. A mezőn egy szűrös ember
12682  I    |                     hallani lehetett, hogyan zúzódnak halk zizegéssel a víz jéglemezei,
12683  I    |                      égett papírossal. Ahogy zúzogatom, valami keményre tapintok.~