VIGASZTALÓDÁS

Jancsinak sok játékszere volt, de legjobban szerette a kisnyulat.

A nyulacska eleven volt, s a kis udvarból nem szökhetett el.

Jancsi vele mulatott naphosszat.

Egy napon eltűnt a nyulacska. Kutya vitte-e el, vagy macska?

Vagy ember? Netán maga szökött meg? Nem lehetett megtudni.

Jancsi bőgött, ordított - követelte a nyulat: - A nyuszit, nyuszit! Hozzátok ide!

Az anyja cukrot kínált Jancsinak.

- Nem kell! A nyuszit hozd ide!

És sírt folytonosan.

Hempergett dühében a pajta előtt a papsajton.

Aztán elfáradt a sírásban. Aludt kissé. De mikor fölébredt, megint sírdogált:

- A nyulamat!

No, vigasztalhatatlan.

Sírásából azonban még erősebb, másik sírásra figyel fel, Peti, a másik gyerek bőg.

Odanéz.

Látja, hogy Petinek az eresz alá tették a kávéját, zsámolyra. S a bögre eldőlt; folyik a kávé a földön. Jancsi szeme megvidámult. Nevet, nevet, hogy tekereg belé.