MŰALKOTÁS

(Az író naplójából)

Fölállították a szép márványszobrot. Mindenki csodálta.

Aztán előbújtak a homályból a békák. Felfújódva, ajakbiggyesztve szemlélték.

- Hát ezt bámulják úgy az emberek?

- Akinek szeme van, láthatja, hogy valójában mészkő, csakhogy ki van faragva. Hitvány kő, nem egyéb!

- Faragás, nem egyéb!

Egy fiatal béka hallgatva járta körül a szobrot. Föl-fölágaskodott. Fintorgott rá elöl-hátul.

- S még azt mondják, hogy van valami benne? De mennyi az, ami nincsen benne!

- Mit magasztalnak azon a faragó emberen? - fakadt ki a lapu alatt egy-egy kutyorgó, sárga szemű. - Voltaképpen az is csak olyan béka, mint mi. Fütyülök rá, és alkotására is!

S nekifordította a méregmirigyét a szobornak - lefecskendezte.

- Semmisítsük meg ezt a hitvány csinálmányt?

- Semmisítsük meg! - kiáltotta a többi is. - Mutassuk meg, hogy mi is vagyunk!

S befecskendezték a szobrot.

Idővel hova lettek a békák? - nem tudom. Nyirkuk, nyáluk, piszkuk leporladt a márványról.

Az alkotás maradt.