Part
1 Bev | hogy örökséghez juthass e földön!”~Hogy az emberek
2 Bev | tengerésztiszttől kaptam e kéziratcsomagot, melynek
3 Elso | módjára.~Köszönettel fogadtam e lovagias ajánlatot.~– Te
4 Elso | leány nem ütött a szájára e szóért.~Hanem azt tette,
5 Elso | Világosan ismételve lett e két szó.~– Ahá! A Bebé! –
6 Elso | fellódítja. Itt felfogjuk őket e rostával, hogy a csöveket
7 Elso | kapitány a nevüket is elmondá e csodahalaknak. Ezeknek kellett
8 Elso | semmi szükség nem volt e légben hintázó fekhelyre.~
9 Elso | hogy el fogom hallgatni.~– E napokban lesz tizenkét éve,
10 Elso | tengerszín alatt kellett e repedésnek támadnia a sziklatalajban,
11 Elso | itt maradtunk a hajónkkal, e hegyszakadékba beékelve.
12 Elso | fogja érni. Észrevehető volt e kifejlődés. Az első hullámtorlat,
13 Elso | mehetünk ki innen, hogy e szigetet körültekintsük?
14 Elso | fák törzsein alá s fel. S e cincogás, visítozás zűrhangjából
15 Elso | csigájával, melyet a természet e célra alkotott, s aztán
16 Elso | köztem és a Padrone között e szigetvilág organizálása
17 Elso | astralis. Egész figyelmemet e bájos alak kötötte le egészen.
18 Elso | Hátha ezek is számba jönnek!~E különös elmélkedésem alatt
19 Elso | világba, s nem törődöm vele, e rejtett zugában a földtekének
20 Elso | Te is.~Ruffo elvörösödött e szóra. Hisz ez az ő Azmája,
21 Elso | nézve. A sót meg a cukrot.~E kettő nélkül meddő áldás
22 Elso | annak az angyalnak, akit e vulkánsziget törvénye számára
23 Elso | oedipuszi talánya a sorsnak e sziget lakóinak a végzete!~
24 Elso | hogy mi elégtételt vegyen e világos gorombaságért. De
25 Masod| egy újdonat fehér inget e szertartáshoz. Olyan örömük
26 Masod| inkább attól, hogy itt, e szigeten nincsen pénz. Pedig
27 Masod| toklyókért és a süldőkért, amiket e szigetről kapnia kell.~Erre
28 Masod| sipkáját a fejére.~– Én, e szigetvilág fejedelme, megteszlek
29 Masod| dispenzációkat osztogat.~E szorongattatásomban segítségemre
30 Masod| Poussielgue és Bomare tanúskodnak e szörnyeteg létezéséről úti
31 Masod| határozott alakot adott e meggyőződésemnek.~Ez a kínzó
32 Masod| Eggyel több sejtelmem volt e rejtélyes családról.~Én
33 Masod| Miért ne lehetne így itt, e kis világban?~Nagy meglepetés
34 Masod| denevéreket, repülő-kutyákat, amik e férgeket emésztik: seregestül
35 Masod| megigazítsd?~Nagyon megszerettem e beszéd után a Ruffót. Hisz
36 Masod| hogy mi tervet gondoltam ki e bajon segíteni.~– Az attól
37 Masod| az első kérdésemre. Mikor e vashajóval itt rekedtetek,
38 Masod| keresztül. Nem szeretném e túlvilági finálét még egyszer
39 Masod| angyalnak, mint a sírását.~És e pokoli rémjelenet alatt
40 Masod| tetszettek a pillanatok, amíg e megpróbáltatás tartott.
41 Masod| világosságnak annyi változata volt e képben, hogy egy hangulatos
42 Masod| Föld alatti kincsek~E jelenet után csak megszilárdult
43 Masod| fenekét egy tó képezte. E körönd egyik oldala fekete
44 Masod| sziklához, bámulva szemléltem e csillámló falat, melynek
45 Masod| eltettem a lelt kincsek közé.~E kerek tavacskán túl kezdődött
46 Masod| Ma ünnepeljük meg itthon e fölfedezést.~A Capitano
47 Masod| mind le akartak menni, hogy e kincs létezéséről meggyőződjenek.~
48 Masod| a fölfedezésednek, hogy e kőszénréteg a mi kolóniánk
49 Masod| valamit.~Nem beszéltünk tovább e tárgyról.~Délre visszakerült
50 Masod| egy kimeríthetetlen tárna. E sziget lakói örök időkre
51 Masod| szükségleteikről.~– Tehát csak e sziget lakói? Egyébre nem
52 Masod| mutat föl kőszenet, most e vulkános sziget egy mérhetetlen
53 Masod| akarom” szavadba kerül, s e puszta szigetből világhírű
54 Masod| bálványaid itt enyésznek el e puszta szigeten. Holott
55 Masod| kellene vinnem a nagyvilágba e puszta szigetről. No hát,
56 Masod| életnek örülnek. Magam vagyok e szigeten – nem király – (
57 Masod| korábban fejlődik. Kivált e forró égalj alatt. Ilyen
|