Part

 1 Elso |                  Cara”, a Padrone fia a „Ruffo”, a leánya a „Mestiza”,
 2 Elso |                 ez a caseo di pino. Ha a Ruffo kifelejtette a miatyánkból
 3 Elso |                 voltam elismerni, hogy a Ruffo tud valamit, amit én nem
 4 Elso |              tanítottak. Remek fiú vagy, Ruffo. A derék fiú megkínálta
 5 Elso |        Féltékenység?)~– Én is? – kérdezé Ruffo.~– Te is.~Ruffo elvörösödött
 6 Elso |                  kérdezé Ruffo.~– Te is.~Ruffo elvörösödött e szóra. Hisz
 7 Elso |               senki! Hisz ő a Mestiza, a Ruffo húga. Ő az Owaën. Neki is
 8 Elso |                 ellenben sírva fakadt.~A Ruffo meg volt rökönyödve. Az
 9 Elso |          gavallér, aki azt elvállalja. A Ruffo jött tűzbe. Rátámadt a kormányosra:~–
10 Elso |          megmutogatta a halszárítóját, a Ruffo a húsfüstölőjét. A téli
11 Elso |               bántott egy gondolat. Ez a Ruffo, aki mészároslegény, hentes (
12 Masod|                 Mestiza lesz Dorothea, a Ruffo lesz Pedrillo. A vad indián
13 Masod|           kihúzni a daganatból – mondá a Ruffo –, de attól majd megőrül
14 Masod|           embervér. Ezt megkísértjük.1~A Ruffo hozott érett túrót, abból
15 Masod|              merülve. Felkötött karját a Ruffo tartá a kezében. Az orsó
16 Masod|                  fúrt sebből előrehalad. Ruffo jól eltalálta a gyógymódot.
17 Masod|                  én a nyomában, utánam a Ruffo.~– Ott van! Ott van! – lihegé
18 Masod|                  Már lehoztam! – mondá a Ruffo.~(Előre sejtette ez a fiú,
19 Masod|              Mindent előre elkészített a Ruffo.~A Cava fölkelt a fekhelyéről.
20 Masod|                     Nézd! – mondá neki a Ruffo, eléje mutatva a daganatból
21 Masod|                   már akkor Azma volt.~A Ruffo segített neki fölemelkedni.~
22 Masod|              hogy folyvást ne csókolja a Ruffo kezeit. Hiszen igaza volt.
23 Masod|                   De miért nézte egyre a Ruffo tenyerét? A keresztülvert
24 Masod|              Juan és a Mária, a másiké a Ruffo és a Mestiza.~A Mária volt
25 Masod|          tehetett vele, amit akart.~És a Ruffo már tizenhárom esztendős
26 Masod|                  szív elkezd beszélni.~A Ruffo is jó az indusleányhoz.~
27 Masod|                csupa gyönyörűség volt, a Ruffo dudaszója mellett.~De más
28 Masod|               vállamra csapott valaki. A Ruffo volt. Eddig ott guggolt
29 Masod|          huszonhárom esztendős voltam, a Ruffo tizenhárom. Ha ökölre bízzuk
30 Masod|                  teljesen érvényesült.~A Ruffo nem tért ki a verseny elől.~
31 Masod|              húzzam meg magamat.~Eddig a Ruffo ült egy cukorkévén az indusleánnyal.
32 Masod|                 is folytattam, hogy ez a Ruffo szereti az indusleányt,
33 Masod| kókuszdió-leszedés napja ránk virradt, a Ruffo a Capitano elé járult ünnepélyes
34 Masod|                   Meg kellett hajolnom a Ruffo jelleme előtt.~A Capitano
35 Masod|              megtörtént.~S befejezésül a Ruffo odajött hozzám, s így szólt: „
36 Masod|               keveredni nem kívánatos.~A Ruffo tudott velük kiegyezni.
37 Masod|                 szabad tüzelni – mondá a Ruffo –, mert a fal tőzegből van,
38 Masod|                  hárítani! – sóhajta fel Ruffo.~– Talán lehet. Beszéljünk
39 Masod|                emberentúli erő is.~Ezt a Ruffo nem ismerte.~Én megtudtam
40 Masod|                meg nem hátrálok.~– Hát a Ruffo? Az sem félt?~– Az meg éppen
41 Masod|             gejzír és a felhőszakadás. A Ruffo tőzegkunyhójától (azt nem
42 Masod|                 s kihozom orránál fogva.~Ruffo fáklyát gyújtott, s bevilágított
43 Masod|       búzakenyéréhez. Ezért vonakodott a Ruffo a miatyánkban elmondani
44 Masod|               barlang előtt. Azon volt a Ruffo a lőporos-palackkal.~Nekünk
45 Masod|                feltorlasztva a hullámot. Ruffo és Ábel bámulva tekintének
46 Masod|             morotvája minden csapásától.~Ruffo az arcomat csókolta, Ábel
47 Masod|               örülhetsz ennek legjobban, Ruffo – szólt a Capitano, a fiú
48 Masod|              danolt, táncolt örömében.~A Ruffo volt különösen boldog. Nem