Part

 1 Elso |          protestáltam ellene, s a kapitány nekem adott igazat. Ő parancsolt.~
 2 Elso |               tölteni!~A kapitány parancsa nekem szólt.~A középdereglyét
 3 Elso |                 hogy labirintba kerültünk.~Nekem még tengerésznövendék koromban
 4 Elso |              öcsédet hogy nevezik akkor?~– Nekem nincs se bátyám, se öcsém.
 5 Elso |          elfogadnák!)~„Én adok neked, mert nekem van, s te elfogadod, mert
 6 Elso |              nyújtotta érte.~– Nem kell az nekem. Van énnekem ennél különb
 7 Elso | kecskeszarv-tokjából a kését, odanyújtotta nekem, hogy nézzem meg.~A bámulat
 8 Elso |                    kértem a férjemet, hogy nekem pianínó helyett állíttasson
 9 Elso |               szobámba egy szövőszéket, az nekem nagyobb mulatság lesz, mint
10 Elso |                  szakértőleg megmagyarázta nekem, hogy micsoda előnyei vannak
11 Elso |             ostorral működik, s megmutatta nekem egész gyermeteg bizalommal
12 Elso |                  töltött az egyik csészébe nekem, a másikba magának. Fölséges
13 Elso |                    Nem is akarunk elmenni. Nekem évekre terjedő tervem van.
14 Elso |                  parancsoltam, a kapitány (nekem meg az asszony), de most
15 Elso |              szálltak le édes itthonunkba. Nekem fiam, majd leányom született,
16 Elso |                  most a sebesült karjával; nekem új írfüvet kell kötnöm a
17 Elso |               megszentel.~– Aztán minek az nekem?~– Hogy a mennyországba
18 Elso |                 kívánkozunk.~– Aztán minek nekem ahhoz ez a burok?~– Hogy
19 Elso |                    A Negrito velük futott.~Nekem tetszett ez a vad lány.~
20 Masod|    Wertheim-szekrény ajtaját, s megmutatta nekem az üvegdobozokban felhalmozott
21 Masod|          történetét hordja magával, amiről nekem semmi tudomásom nincsen,
22 Masod|       végrehajtotta, a Capitano megmutatta nekem a tudományos könyveiből,
23 Masod|                    vernek a sebébe, s azok nekem fájnak, nem őneki. El akarják
24 Masod|           elénekelte a Rosina mesterdalát; nekem is kedvencem ez a dalmű,
25 Masod|             kísértsenek. Mire valók voltak nekem az álmok?~Egyik álmom az
26 Masod|                     Szüksége volt rám? Hát nekem volt szükségem erre a világra?
27 Masod|               vidra nem cserélne velem. És nekem mégis osztoznom kell ezen
28 Masod|                Isten teremtette? Ez jutott nekem örökségül. És most arra
29 Masod|                    a lőpor és dinamit.~Ezt nekem a Capitano mind megmutogatta.
30 Masod|                minden rábeszélésem.~– Volt nekem a lőporfüstből elég részem,
31 Masod|                  kérdezé remegve.~– Hiszen nekem kardom van! Egy sárkánytól
32 Masod|                  gyermek úgy mondta ezt el nekem, mintha valami gyermekcsínyről
33 Masod|                titkairól annyit mesélt már nekem a Negrito. Csak egy ilyen
34 Masod|                       Irigylem a szívedet. Nekem nincs se hazám, se nemzetem.~
35 Masod|                                            Nekem nincs se hazám, se nemzetem~
36 Masod|             csónakját csáklyájával, s inte nekem, hogy csatlakozzam hozzá.~
37 Masod|               helyéből, s odanyújtotta ezt nekem.~– Tarsd meg belőle ezt
38 Masod|                    törekesznek? Nevezz meg nekem egy ilyen százmilliomos
39 Masod|              haladás a mezőgazdaság terén.~Nekem is lehetett hasznomat venni.
40 Masod|                  abba beleőrült, belehalt. Nekem volt egy zsebbeli jegyzőkönyvem,
41 Masod|                    az Ábel. Ő aztán hozott nekem mindent, ami az íráshoz,
42 Masod|                    a férfiak társaságában.~Nekem kellett velük tudatnom,
43 Masod|                    a kardom, a revolverem. Nekem örök vágyam a hazámért,