Part

 1 Elso |           nem dolgozom.~Nem nevetett hozzá.~Ha pápua nevet, akkor már
 2 Elso |              a karomat, s mondott is hozzá valamit, de amiből egy szót
 3 Elso |       bennünket vele. Addig ők maguk hozzá nem nyúltak, pedig nagyon
 4 Elso |            ősemberünk.~– De mit szól hozzá majd a Donna?~– Örülni fog
 5 Elso |             honalkotás. Hol kezdjünk hozzá? Természetes dolog, hogy
 6 Elso |         irányító hatalom, s odavitte hozzá a kulacsot, megkínálta a
 7 Elso |         tudjátok, hogy hol kezdjetek hozzá. Hisz a legelső feladat
 8 Elso | elperzseltetéstől. Felülről kezdtünk hozzá, ahol a lávaréteg legvékonyabb.
 9 Elso |              találd ki, hogyan nyúlj hozzá! Arra van az eszed, meg
10 Elso |         virághajtásában. Üstünk volt hozzá, csak katlanról és tüzelőszerről
11 Elso |       mitológiába szárnyal.~S mit ád hozzá még a prózai fogalmak összessége.~
12 Elso |             kacagott. Volt is tárgya hozzá. Egy vőlegény, aki fél a
13 Masod|            kabinjába. Mikor beléptem hozzá, gunyoros mosollyal fogadott.~–
14 Masod|            meg.~Azután a Donna szólt hozzá, meghívó intéssel mutatva
15 Masod|           ördög.)~A Capitano odament hozzá, s megfogta a kezét.~– No,
16 Masod|         mégis megígérte, hogy le fog hozzá látogatni; csak a pipáját
17 Masod|     egyesítve volt a fekete fejében; hozzá két ragyogó, fekete szem.
18 Masod|              szűz Máriát. Eresszetek hozzá, hadd öleljem meg!~S a legmagasabb
19 Masod|              ignámegumó, italt adott hozzá az idei must. Ezt még a
20 Masod|            trombitát maga gondolt ki hozzá, bámbuszból, pálmacsutakból.
21 Masod|              komponálta is a nótákat hozzá. A negrito Ábel aztán, lehozta
22 Masod|           mondani könnyű. Ember kell hozzá, aki megállja. Én huszonhárom
23 Masod|           került.~A Capitano tapsolt hozzá.~És ez a tapsolás valami
24 Masod|          Donna beleegyezésüket adták hozzá. Az Azma és az Ábel kezet
25 Masod|          lássunk. Eszközünk volt már hozzá: a lőpor.~Idejekorán gondoskodtunk
26 Masod|          nagyot sikoltott, odarohant hozzá.~– Ezt te ölted meg? Te
27 Masod|             ilyen csónak kellett még hozzá.~Nekünk is lesz hát páncélos
28 Masod|              számára. Kenyeret adtak hozzá az artocarpus cipói. Istenáldotta
29 Masod|             Áldomást is ittunk, volt hozzá pálmabor.~Aztán hozzáláttunk
30 Masod|            torpedót nem készítenének hozzá. De így a világ átka lett
31 Masod|         ellenük? Mikor van fegyvered hozzá? Heten vagyunk itt férfiak,
32 Masod|              míg én játék végeztével hozzá nem kezdtem a historizáláshoz;
33 Masod|           előhozni a fegyvertárából, hozzá való töltényekkel, s ezzel
34 Masod|               A Padrone is dörmögött hozzá valamit, de abban olyan
35 Masod|           majd előadom.~Kitől kaptam hozzá az eszmét, mely vakmerő,
36 Masod|             nekem, hogy csatlakozzam hozzá.~Mintha a tündérmesék aranytermébe
37 Masod|         szorítkozik. Nyolcan vagyunk hozzá, önnel együtt kilencen.~–
38 Masod|    jótékonysági hírnevet.~– Tegye ön hozzá „és fényes rangot, címeket,
39 Masod|           megszán a tündér, s leküld hozzá éjszaka a kunyhójába tíz
40 Masod|           meg senki, mert nincs joga hozzá. Ha te elfoglalod a helyedet
41 Masod|         Naponkint halmazzal érkeznek hozzá a levelek a világ minden
42 Masod|       Elfogadja a vezérséget. Ő adja hozzá a mozdító erőt, a pénzt.
43 Masod|            azt teszi. Van erős szíve hozzá, hogy visszautasítsa a szédelgő