Part

 1 Bev  |         földi istenről, a pénzről, arra fölébrednek.~A Jehova kiadja
 2 Elso |          helyreállt, s nekünk csak arra kellett vigyáznunk, hogy
 3 Elso |         ott ragadt.~– Te emlékezel arra?~– Én meg a Cava.~– Ti ketten
 4 Elso |            én kicsi kezecskéim nem arra valók, hogy kapanyélen feltörjenek.
 5 Elso |         baldachinul kifeszítve. Ez arra szolgált, hogy a gejzír
 6 Elso |             hosszú útra készen, én arra kértem a férjemet, hogy
 7 Elso |       hengerek biztosítják a hajót arra az esetre, ha sziklára talál
 8 Elso |           hegynyílás nem elég szűk arra, hogy a hajónkat feltartóztassa,
 9 Elso |  leghatalmasabb: a lég. Egy reggel arra ébredtünk fel, hogy hajónk
10 Elso |         derült idő következett. Én arra határoztam magamat, hogy
11 Elso |         mondám a Padronénak. Aztán arra kértem, hogy tudassa ezzel
12 Elso |      belőlük. Ezeknek őrizet kell: arra lesz jó a mi két ősemberünk.~–
13 Elso |         amire ő a kezét nyújtotta. Arra való kéz volt. Azt mondtam
14 Elso |             izmos alak volt, méltó arra, hogy valamikor választott
15 Elso |           alak kötötte le egészen. Arra gondoltam, hogy ez még pogány. –
16 Elso |            ki, hogyan nyúlj hozzá! Arra van az eszed, meg a két
17 Elso |        magát biztos tenyértávolba.~Arra a Cava nagyot kacagott.
18 Masod|            útnak indult, elkészült arra, hogy egyszer valamikor (
19 Masod|          annak a rendeltetését. Ez arra fog szolgálni, hogy a pokolbeli
20 Masod| odaerősítette a tekerő korongot, s arra a sebből kilógó fúriát felcsavarta,
21 Masod|          hogy leány. Nem gondoltak arra, hogy ez egy pogány, istentagadó,
22 Masod|   istentagadó, ördögkoronázó; csak arra, hogy fájdalmai megszánásra
23 Masod|         volt: de helyesen énekelt.~Arra előállt a Juan, s Almaviva
24 Masod|           nekem örökségül. És most arra kell gondolnom, hogy egyszer
25 Masod|           való ereje?~– Majd talán arra is rátalálok. Most csak
26 Masod|          barlang elég széles volna arra, hogy a vizet nagy tömegben
27 Masod|        hogy mi az a lőpor.~– Pedig arra nekünk nagy szükségünk volna –
28 Masod|        eltakarta a leáldozó napot. Arra körös-körül beállt az éji
29 Masod|     bőrével, egészen alkalmas volt arra, hogy ladikot készítsünk
30 Masod|          rá tanítani a fiainkat.~– Arra én gondoltam, hogy egykor
31 Masod|         később újra megkeményszik. Arra is beoktatta őket, hogy
32 Masod|         kis asztalkát tolt elém, s arra három poharat tett le, amiket
33 Masod|          áldomásivásra. A téma nem arra biztat.~Folytattam.~– Már
34 Masod|         akarok zsákmányolni. Aztán arra kértem a Capitanót, hogy
35 Masod|   összecsapott a feje fölött. Csak arra vártam, míg messze alant
36 Masod|  cukornádőrlő malmot állítunk fel, arra az Azma is felügyelhet,
37 Masod|   rézaspert dobnak a fekhelyére, s arra megint elrepülnek. Tíz asper
38 Masod|       adott vesszővel a dzsinre, s arra az rögtön arannyá változik.
39 Masod|         léteznek már, melyek engem arra bírtak, hogy helyemet a
40 Masod|      Megerősítőt igen.~– Hát aztán arra a sokmilliomosnak a leányára
41 Masod|        mindenki ellensége lesz, ki arra számított, hogy őrültet,
42 Masod|         földterületén. Nem lennénk arra utalva, hogy egész életünket
43 Masod|             páncélja, ennek nincs. Arra van teremtve, hogy megegyék.