Part

 1 Elso |     éjjel megkapjuk a tifont! – mondá a kapitány, s kiadta a parancsot,
 2 Elso |       akkor tengeröböl is van – mondá a kapitány. – Jó lesz odamenekülnünk
 3 Elso | megtöltéséhez.~Kormányosunk azt mondá, hogy a pilóta utasítása
 4 Elso |   toklyókat, süldőket átvenni – mondá nekik a Negrito. – Én addig
 5 Elso |          az önök Európájában? – mondá a Donna, piros ajkait nevetésre
 6 Elso |   bólintott a fejével, s halkan mondá:~– Hiszen magyar.~Jól esett
 7 Elso |       két szó.~– Ahá! A Bebé! – mondá mosolyogva a Capitano.~–
 8 Elso | megnyalta a képét a Bebé, s azt mondá neki „fra”. Természetes:
 9 Elso |         No, az nem lehetetlen – mondá a Capitano. – A Ruffónak
10 Elso |     Hanem most már jere velem – mondá a Capitano, s azzal a szalon
11 Elso |       egész hajóm szerkezetét – mondá a Capitano –, hogy valószínűnek
12 Elso |    felnyitott szivattyúcsövön – mondá a Capitano. – Egy másik
13 Elso |       halak, melyek beszélnek – mondá a Capitano. – Dacára annak,
14 Elso |       élek vele.~– Igazad van – mondá. – Aki nem dohányzik, annak
15 Elso |       akkor szép halálunk lesz, mondá az asszony. Együtt megyünk
16 Elso |         valamit. „Ezek pápuák”, mondá a Padrone, aki járt valaha
17 Elso |      agráriusok annak tartjuk – mondá a Padrone. (Hogy ő agrárius!
18 Elso |       voltak. „Ezek a tieitek”, mondá a gyermekeknek a Padrone
19 Elso |         szálla alá pokolra” úgy mondá, „szálla alá a gejzírba”.
20 Masod|   kézzel kihúzni a daganatból – mondá a Ruffo –, de attól majd
21 Masod|     hajóból!”~– Már lehoztam! – mondá a Ruffo.~(Előre sejtette
22 Masod|   Átölelte a térdeit.~– Nézd! – mondá neki a Ruffo, eléje mutatva
23 Masod|  kunyhóban nem szabad tüzelni – mondá a Ruffo –, mert a fal tőzegből
24 Masod|         most katasztrófa lesz – mondá a Capitano –, menjünk le
25 Masod| rekesztve.~– Megálljatok csak – mondá a Negrito –, tudom én már,
26 Masod|       úgy volt, ahogy a Negrito mondá.~Egy nagy idomtalan szörnyeteg
27 Masod|       Cavától egy édes pofont – mondá Ábel.~Neki az még mindig
28 Masod|  sziklarobbantásra használnák – mondá a Capitano –, alagutakhoz,
29 Masod|        támad.~– Jókat idéztél – mondá a Capitano. – Mózest és
30 Masod|        volt a jelszó.~– Tudom – mondá a Capitano, s kezét nyújtá
31 Masod|         hozzám, megölelt, s azt mondá:~– Irigylem a szívedet.
32 Masod|         levegőbe, s hidegvérrel mondá:~– Hát ebből nem lesz egyéb
33 Masod|           Lássunk a dologhoz! – mondá.~– Miféle dologhoz?~– No,
34 Masod| világíthassak.~– Szükségtelen – mondá. – Az egész utadon világosság
35 Masod|      kezünkbe a csákányainkat – mondá Ábel.~Aztán elkezdett vezetni
36 Masod|     ilyen kést, mint az enyém – mondá a Negrito.~(Mi adunk mert
37 Masod|          És kinek a kedvéért? – mondá a Capitano.~– Az egész világot
38 Masod|      fog változni körülöttünk – mondá a Capitano. – Szigetünk
39 Masod|        Az opálbánya, az semmi – mondá. – Annak senki sem veszi
40 Masod|         csónakkal a zuhatagba – mondá a Donna.~– Hiszem, hogy
41 Masod|       bízd ezt a dolgot énrám – mondá a Capitano. – Nem ölünk
42 Masod|   tüzesvíz-szigeti látogatást – mondá a Capitano diadalmasan.~