Part

 1 Elso |        kötve rózsaszín szalaggal.~A leány nyájas mosollyal bólintott
 2 Elso |              A Kadét megcirógatta a leány arcát.~– Neked fogok a bőréből
 3 Elso |            pompás gallérkát.~Erre a leány arca mosolyra derült.~Észrevette
 4 Elso |       átfutva, felkarcolt bőrrel.~A leány felsikoltott.~– Jaj, ha
 5 Elso |           erős izmokat nem kapok.~A leány nem ütött a szájára e szóért.~
 6 Elso |             vajon mihez kezdenek? A leány a karám előtti ligetesben
 7 Elso |     Diadalmas kiabálására odajött a leány, aki egy iszalagból font
 8 Elso |         kikapart ignámegyökérrel. A leány átvette a fiútól a menyhalat,
 9 Elso |   sziklamedencében meggyülemlett; a leány a fiú segélyével ebben a
10 Elso |          mesterműnek a természet. A leány előre elkészítette a fiú
11 Elso |             kezénél fogott.~Mikor a leány így felhúzta az ajkait,
12 Elso |           ettől a patvartól a másik leány is! Az a Madonna-arc hogy
13 Elso |             akar alkalmazni a másik leány ellenében.~Magam sem tudom,
14 Elso |          egyetlen intézője volt egy leány, a Cava, akit sehol sem
15 Elso |         hegyét érintkezésbe hozta a leány bársonysima idomával.~A
16 Elso | keresztségben megkapják neveiket: a leány neve lesz Mária, a fiúé
17 Elso |     keresztelői ajándékul.~Az indus leány nem értette, hogy mire legyen
18 Masod|         hogy mit tegyen, megkapta a leány kezét, s beledugta a vízzel
19 Masod|             megszabadítani! Szegény leány! Fuss le a kertbe, vagdalj
20 Masod|          vöröshajú.~Kezében tartá a leány karját s két ujjával fogta
21 Masod|             tágítottak.~A nyomorult leány hánykolódott fektében és
22 Masod|             rajta csavarni, amire a leány rikácsolva sikoltott fel,
23 Masod|             de attól majd megőrül a leány. Mert a féreg olyankor megkapaszkodik
24 Masod|            anélkül, hogy a szenvedő leány felsikoltott volna.~– A
25 Masod|            nem marta belül többé.~A leány egyszer csak elaludt. Napokon,
26 Masod|            A Donna, a Manola, a két leány körülvette a szenvedő fekhelyét.
27 Masod|     iparkodott segíteni.~A szenvedő leány mély álomba volt merülve.
28 Masod|             azt, hogy ez a szenvedő leány őket szidalmazta, kigúnyolta,
29 Masod|        látták, hogy szenved és hogy leány. Nem gondoltak arra, hogy
30 Masod|            ingemet – rebegé a beteg leány.~A Manola sietett azt rá
31 Masod|           nem ez az?~– Jól mondja a leány – szólt a Capitano. – Ezt
32 Masod|            palesztinai pusztában!~A leány, aki nem halt meg, csak
33 Masod|            játékát, odatelepedett a leány lábához a tűz mellé. Hisz
34 Masod|          virtuóz áriáknak.~Hát ez a leány kitől tanulta ezt?~Itt született
35 Masod|           Señor! – kiálta rám, ki a leány előtt térdepeltem –, ez
36 Masod|         eltörléséről, amíg egy szép leány van a világon és két szerelmes
37 Masod|             megszabadulását. S ez a leány arcban, alakban oly szép.
38 Masod|            laknak ott a karámban. A leány a kunyhóban, a fiú az istállóban.
39 Masod|     nyugodtan ült a helyén a kedves leány, palástja alá takargatva
40 Masod|            az égbe, ki a pokolba…~A leány megtartotta lélekjelenlétét.