Part

 1 Elso |  emberpárnak két fia volt, Káin és Ábel és azoknak ismét két ikernővére,
 2 Elso |            Káin vegye nőül Owaënt, Ábel ikerhúgát, Ábel pedig Azmát,
 3 Elso |            Owaënt, Ábel ikerhúgát, Ábel pedig Azmát, Káin ikernővérét.
 4 Elso |           Azma. Ez meg is történt. Ábel oltárfüstje az ég felé szállt,
 5 Masod|             A vad indián neve lesz Ábel, s a Caváé Azma, majd ha
 6 Masod|            be nem gyógyul. Majd az Ábel (a Negrito neve) lehajtja
 7 Masod|             mert újra megharap.~Az Ábel magával vitte a sziszegő
 8 Masod|   gyógyítja. Azalatt a teendőit az Ábel végezte. Ő hordta fel a
 9 Masod|           vászonpólyákkal, amíg az Ábel előkerült. Akkor én a hozott
10 Masod|           tértek, tüzet raktak: az Ábel előhozta a varsából a kora
11 Masod|           nótákat hozzá. A negrito Ábel aztán, lehozta magával a
12 Masod|            üresen maradt helyét az Ábel.~Hozzáillő pár volt. Ki-ki
13 Masod|       lehetne másodszor is ekképp.~Ábel eltűnik.~De itt marad Ovaën.~
14 Masod|           megkéri az Azma kezét az Ábel számára, s felhívja a családfő
15 Masod|            illő pár, az Azma és az Ábel házasságát szentesítsék.~
16 Masod|         adták hozzá. Az Azma és az Ábel kezet fogva jöttek elénk.
17 Masod|           karámtól a tőzegtelepig.~Ábel is velünk jött a maga fókabőrcsónakjával,
18 Masod|           sem bírtak megmenekülni.~Ábel válogatott bennük: „Hitvány
19 Masod|         négy lábával átszorította. Ábel is a víz alá került.~De
20 Masod|            egy édes pofont – mondá Ábel.~Neki az még mindig Cava
21 Masod|          hátulsó lábainál fogva az Ábel csónakjához, aki hatalmasan
22 Masod|           pofont; sőt átkarolta az Ábel fejét, s össze-vissza csókolta
23 Masod|           vele. Ebben fogok én, az Ábel csónakját követve, abba
24 Masod| feltorlasztva a hullámot. Ruffo és Ábel bámulva tekintének reám.
25 Masod|         Ruffo az arcomat csókolta, Ábel a kezeimet, én mind a kettőt
26 Masod|        teknönc-tojást a Manolának. Ábel cepelte egy szatyorban a
27 Masod|    nyilaimmal meglövöldözni. És az Ábel mert vele szembeszállni!~
28 Masod|          új barlang előtt álltunk.~Ábel odakiáltott hozzám: „Itt
29 Masod|            a csákányainkat – mondá Ábel.~Aztán elkezdett vezetni
30 Masod|               Ezt vágjuk ki innen, Ábel. A Capitano örülni fog neki.~
31 Masod|            kiabáltak közbe a fiúk.~Ábel is megszólalt. A csákány
32 Masod|            is felügyelhet, vagy az Ábel.~– Az Ábel molnár lesz! –
33 Masod|    felügyelhet, vagy az Ábel.~– Az Ábel molnár lesz! – kiabált lelkesülten
34 Masod|            a vágyam. A Negrito, az Ábel. Ő aztán hozott nekem mindent,
35 Masod|       színes fonalakkal kihímezte.~Ábel fölfedezte a szigeten a
36 Masod|          lesz ebből.~Egy reggel az Ábel és az Azma lélekszakadva