Part

 1 Elso |   bíborpalástjából vetkőződő nappal.~Egyszer aztán megszűnt a nap vakító
 2 Elso |        rejtélyes felhőt elszakítani.~Egyszer aztán a tengerfenékmérő
 3 Elso |              csoda az imádságainkra.~Egyszer csak azt láttuk, hogy annak
 4 Elso |              Jó volt vele iparkodni. Egyszer csak a mennybéli jóltevőnk
 5 Elso |       lávában tűzveres barázdát húz. Egyszer aztán megszűnik ez a tűzvonal:
 6 Elso |             a tóba, a sűrű sás közé. Egyszer csak nagyot sikoltott: valóságos
 7 Elso |             nem úszkált rajtuk. Csak egyszer ütötte fel előttünk az iszapból
 8 Elso |           volt. Ez hatott. A fiú még egyszer felmászott a Szándi fára,
 9 Elso |   gomolyogtak fel a kráter mélyéből. Egyszer aztán óriási robogással
10 Elso |           övé maradt Azma.~No, ha ez egyszer megtörténhetett, mért ne
11 Elso |         Botanikus neve „Saguerus”.~– Egyszer virágzik életében, mint
12 Elso | megkeresztelni. Meglocsolt engem már egyszer a tenger, mikor a kókuszfába
13 Elso |          volt. Nem akarok belőle még egyszer!~Ezek igazán pogány mondások
14 Masod|         indult, elkészült arra, hogy egyszer valamikor (talán azonnal),
15 Masod|            őtet. Szeretném már látni egyszer, akitől ti mind úgy féltek,
16 Masod|           marta belül többé.~A leány egyszer csak elaludt. Napokon, éjeken
17 Masod|             kicsalta a szörnyeteget.~Egyszer csak a Cava egész testében
18 Masod|            arra kell gondolnom, hogy egyszer majd, sok nyár után, eljön
19 Masod|         kérészek egynapos világától. Egyszer aztán tiszta, átlátszó,
20 Masod|              zivatarral kezdődik; ha egyszer a villám belecsap a hajódba,
21 Masod|            kéményekben, gőzkürtőben.~Egyszer aztán egy agyatrázó csattanás
22 Masod|              e túlvilági finálét még egyszer hallani.~Az izzó állványok
23 Masod|               akit megegyenek. Hátha egyszer erre a szigetre is rajtaütnek.
24 Masod|              fejünk fölött a hullám.~Egyszer aztán valami csodálatos
25 Masod|            képződmények mutatkoztak. Egyszer csak egy kerekded amfiteátrum
26 Masod|          tündértől.~– Tudom a végét. Egyszer aztán az a halász megharagszik,
27 Masod|          üvöltözés egyre közeledett, egyszer csak elérte a hajót. A kannibálok
28 Masod|      imádságom van: hadd halljak még egyszer ágyúdörgést!~S ez a kívánságom