Part

501 Masod|               még kigyógyíthatna egy – nem mondom apostol –, de egy
502 Masod|         kiálltam: kigyógyultam belőle, nem kérem vissza. Isten is így
503 Masod|              Magam vagyok e szigeten – nem király – (hisz nincs katonám),
504 Masod|            amellett az ingeimet szövi. Nem parancsolok; mire megszületett
505 Masod|             őket, milyen egészségesek. Nem tömik őket tele holt tudománnyal.
506 Masod|            őket tele holt tudománnyal. Nem viszálykodnak vallás-, nyelvkülönbség
507 Masod|         vallás-, nyelvkülönbség miatt. Nem kísérti lelküket megrontó
508 Masod|          lelküket megrontó szenvedély, nem tüzeli képzeletüket sziréni
509 Masod|                az isteni édesanya, aki nem kér haszonbért, dézsmát,
510 Masod|             örüljenek. És ami fődolog, nem kényszeríti őket semmi törvény,
511 Masod|                Leteszem a fegyvert. Ti nem lesztek százmilliomosok.~
512 Masod|            turkálják ki: a cukornádnak nem árthatnak, annak a gyökere
513 Masod|               bor, a dohány élvezetét, nem szenved oly keservesen,
514 Masod|             csonkig elfogyott. Gazdáim nem értették, mi bajom. Őket
515 Masod|               értették, mi bajom. Őket nem bántotta a betűvetés ösztöne.
516 Masod|                de egy rímet a világért nem tudott volna rálőni. Még
517 Masod|             való a világon a művészet? Nem ok nélkül hangoztatta a
518 Masod|            alakjára!” Amíg Izrael népe nem tudott mást, mint szántani,
519 Masod|               gyermekek, a leányok már nem azok. Testük, lelkük korábban
520 Masod|       cukorzúzó malom tervét.~Ezen már nem volt mit gyönyörködni a
521 Masod|                  Hagyd el már! Hisz ez nem regény, hanem realisztikus
522 Masod|         maforik. Szigetlakó emberevők.~Nem nagy magasztalására szolgál
523 Masod|             csak elfajultunk, akik már nem eszünk polgártársakat, s
524 Masod|        polgártársakat, s a csontjaikat nem hasogatjuk fel tűzkővel.~
525 Masod|            őserdők, a bozótos szigetek nem hoznak elő ehető húsú állatokat.
526 Masod|       bográcsaik már kiszáradtak a hús nem létele miatt? Ha van tudomása
527 Masod|                 s lelküket nemcsak bűn nem terheli, nemcsak átok nem
528 Masod|              nem terheli, nemcsak átok nem kíséri, de sőt mindenki,
529 Masod|            látszik, hogy ez az ügy még nem került a parlament elé.~
530 Masod|               parlament elé.~De mi még nem voltunk az életuntak kategóriájába
531 Masod|            énrám – mondá a Capitano. – Nem ölünk embert, mégis megvédjük
532 Masod|               akik hosszú ladikjaikkal nem bírtak a korallzátonyokon
533 Masod|            lelkeden?~– Ilyen a háború. Nem mi kerestük.~– De mikor
534 Masod|               tartom a revolveremet.~– Nem fogod használni.~– Majd
535 Masod|                hegy aljáig vágta őket. Nem maradt azok közül egy sem
536 Masod|             baromsokasága támadja meg. Nem kell neki tüzelőfegyver,
537 Masod|                 Ezen a szigeten a pénz nem isten, a fegyver nem hatalom.~
538 Masod|              pénz nem isten, a fegyver nem hatalom.~Ez az én kedélyemet
539 Masod|           kedélyemet földig nyomta. Én nem ebbe a világba való vagyok.~
540 Masod|                világba való vagyok.~Én nem tartom magamat embernek,
541 Masod|     ötárbocosomat.~Visszajöttek értem.~Nem vártam, míg a hajóról értem
542 Masod|            föld alatti patakfolyáshoz. Nem kellett már kalauz. Kitaláltam