Part
1 Bev | istenhez csak azért imádkoznak, hogy segítsen nekik ehhez a másik
2 Bev | óhajtsd apád és anyád halálát, hogy örökséghez juthass e földön!”~
3 Bev | örökséghez juthass e földön!”~Hogy az emberek a Jehovát, a
4 Bev | úton-útfélen hallható, de hogy azt a „Krisztus”-t, aki
5 Bev | ahogy kezemhez kerültek.~*~Hogy jutottam az első történetnek
6 Bev | oka lehet annak a ténynek, hogy az Adria gőzhajóin nincsenek
7 Bev | iránt. Az egyik azt állítja; hogy az idegen nemzetiségű felsőbb
8 Bev | nézet ellenben azt vallja; hogy a magyar úrfiak nem szeretik
9 Bev | a körülmény forog fenn, hogy éppen nagyon kitűnő készültségük
10 Bev | más határozatot, mint azt, hogy utasította a vezérigazgatóságot,
11 Bev | utasította a vezérigazgatóságot, hogy azokat a magyar tengerészifjakat,
12 Bev | kötelező kikötést csatolt.~Hogy regényemben neveket ne említsek,
13 Bev | becsületszava kötelezi, hogy se a történetben működő
14 Elso | követeltem a hajósgazdától, hogy az üres szakaszokba helyezzen
15 Elso | oldalán kiszámította előttem, hogy mennyi porció ivóvíz jut
16 Elso | agutit (afféle malacot).~Hogy mennyire igazam volt, ezt
17 Elso | tutultatni nappal és éjjel, hogy szemközt jövő hajóba ne
18 Elso | Fogalmunk sem volt róla, hogy merre járunk.~A nyolcadik
19 Elso | kapitány, s kiadta a parancsot, hogy a vitorlákat be kell göngyölíteni.~
20 Elso | olvastunk az optikáról, hogy ez a megnagyobbodott tűzveres
21 Elso | bevált. Annyiban fényesen, hogy én még soha annyi mennykőhullást
22 Elso | képzelőtehetsége, az kitalálhatja, hogy micsoda mulatság az: a tomboló
23 Elso | feladattal bízott meg a kapitány, hogy kössem oda magamat az övemnél
24 Elso | korbácsolták. Azt hittük, hogy el vagyunk veszve. Hajótulajdonosunk
25 Elso | közbenjárásnak is tulajdonítom, hogy a zimankós viheder, amilyen
26 Elso | arra kellett vigyáznunk, hogy ki ne ugorjék alólunk, mikor
27 Elso | leginkább az kötötte le, hogy odafenn, a vulkán kráteréhez
28 Elso | kormányosbódét, mely üvegből volt.~Hogy került fel ez a vashajó
29 Elso | bennünket az a tünemény, hogy a gejzír aljából egy hatalmas
30 Elso | hidegnek kellett lenni.~Hogy egy forró vizet és gőzt
31 Elso | gőzt okádó gejzír aljából hogy bugyoghasson elő hideg víz,
32 Elso | természettudósok azt már kitalálták, hogy a korallféreg hogyan teremt
33 Elso | kitalálni, mikor észrevettük, hogy labirintba kerültünk.~Nekem
34 Elso | Azon törtem a fejemet, hogy miképpen tudott az a vashajó
35 Elso | Egyszer csak azt láttuk, hogy annak a barlangnak a szádájából,
36 Elso | lapáttal. Úgy látszott, hogy ő már jártas a korallzátonyok
37 Elso | be. Eggyel több rejtély, hogy kerül egy pápua a Cap Hoorn
38 Elso | gazdám küldött hozzátok, hogy mutassak utat a zátonyon
39 Elso | Köszönjük a barátságát. Hogy hívják a gazdádat?~– Capitano.~–
40 Elso | szólítják egymást.~– Hát téged hogy hínak?~– Negrito.~– No,
41 Elso | hát a bátyádat, öcsédet hogy nevezik akkor?~– Nekem nincs
42 Elso | leánypajtásom van, azt úgy hívják, hogy „Cava”.~– Te nevezted el
43 Elso | meg a Cava.~– Ti ketten hogy maradtatok meg?~– Mikor
44 Elso | küldött a gazdám, a Capitano, hogy ti adjatok nekünk, hanem
45 Elso | ti adjatok nekünk, hanem hogy mi adjunk tinektek. Ő kínál
46 Elso | elfogadod, mert neked kell.”~(Hogy meg volna ezzel oldva minden
47 Elso | kését, odanyújtotta nekem, hogy nézzem meg.~A bámulat fogott
48 Elso | fajtájú korallok. De jó, hogy ezt a tengerfeneket nem
49 Elso | Kormányosunk azt mondá, hogy a pilóta utasítása után
50 Elso | Azokba ömlik a gejzír vize.~– Hogy nem főttél meg abban a forró
51 Elso | A Capitano azt mondja, hogy ott már hideg van; olyan
52 Elso | hideg van; olyan hideg, hogy a víz jéggé válik. A Capitano
53 Elso | a nagy veszedelem volt, hogy a tenger felmászott a hegyre,
54 Elso | visszatérni a csónakoddal?~– Úgy, hogy a csónakot a hátamra veszem,
55 Elso | a Negritónak.~Elismerte, hogy az volt.~Amint fölfelé haladtunk,
56 Elso | kornaró-pálma, akkora fürtökkel, hogy két embernek dolgot ád rúdon
57 Elso | kezecskéim nem arra valók, hogy kapanyélen feltörjenek.
58 Elso | történeteket. Onnan tudom, hogy az angyal kikergette az
59 Elso | a te kenyeredet!” De jó, hogy én ezt nem hallottam. Most
60 Elso | dühös.~Próbát akartam tenni, hogy csakugyan pápua-e? Hosszú
61 Elso | nyelven beszél. Azt hiszem, hogy nem messze vagyunk már ettől
62 Elso | tépelődésem volt.~Nem titkolom, hogy vallásos érzelmeim vannak:
63 Elso | mondásából azt értettem meg, hogy a Donna a bibliából olvas
64 Elso | családjának, cselédeinek, és hogy sertéshússal élnek, tehát
65 Elso | bemegyünk.~Ez hát nem érti azt, hogy miről van szó.~Akik ezen
66 Elso | fogom felajánlani. Tudom, hogy örülni fognak neki. (Tiltakozom
67 Elso | eszembe.~A Negrito azt mondta, hogy a Kadét vadászik.~Mi lehet
68 Elso | enni?~– Hát te nem tudod, hogy mi a lőfegyver?~– Sohasem
69 Elso | kivettem, most közelből láttam, hogy a hajó hátulján levő kormányos-bódé
70 Elso | kifeszítve. Ez arra szolgált, hogy a gejzír felhőiből szüntelen
71 Elso | alakjáról, a viseletéről, hogy ő a hajdani kormányos. Tengeri
72 Elso | azt kellett megértenem, hogy a Capitano szívesen lát.
73 Elso | megköszönni azt a nagylelkűséget, hogy hajósnépünknek toklyókat
74 Elso | toalettjét, ami abból állt, hogy a mezítelen lábaira felhúzta
75 Elso | ugyanis azzal foglalkozott, hogy egy szövőszéken vásznat
76 Elso | Ne legyen ön meglepetve, hogy engem ilyen munkában lát.
77 Elso | arra kértem a férjemet, hogy nekem pianínó helyett állíttasson
78 Elso | fogai voltak.~– Azt hiszem, hogy az európai férjek nem bánnák,
79 Elso | bánnák, ha divattá válna, hogy a nejeik szobájában az acélhúrok
80 Elso | azt teszi takácsnyelven, hogy a rokka orsójáról a fonalat
81 Elso | bólintott felém, mutatva, hogy dologban van: nem adhat
82 Elso | vörhenyeges hajáról kitalálhattam, hogy az a Mestiza. A Manola és
83 Elso | amiből ki lehetett találnom, hogy utasításokat ad neki a Donna
84 Elso | Donna a Manola számára, hogy vendég érkezett, aki magyar,
85 Elso | szakácsné meg fogja érteni, hogy mi a feladata.~A Capitano
86 Elso | parancsot a Padronának, hogy menjen le a hajóslegényekhez,
87 Elso | szakértőleg megmagyarázta nekem, hogy micsoda előnyei vannak a
88 Elso | fejemben. Kérdés csak az, hogy miként tudom napirendre
89 Elso | Bizonyosan feltűnt előtted, hogy ezek a tropikus növények
90 Elso | Tehát van még eset rá, hogy a nacionálém enyhítő körülményül
91 Elso | megjelenéséből rögtön kitalálhattam, hogy ő a Kadét, a Capitano fia.
92 Elso | látszott; de az arca elárulta, hogy még gyermek, nem több tizenegy
93 Elso | neki.~– Milyen szép állat! Hogy tudtad megölni?~A Kadét
94 Elso | lábaszárát eltörni. Nézd, hogy megütött, mikor bementem
95 Elso | szóért.~Hanem azt tette, hogy ledobta a szandáljait, s
96 Elso | hullott a gejzír zápora. Hogy meg ne ázzék, hirtelen felkapta
97 Elso | lubickolása.~Úgy látszik, hogy még nem ismertem meg az
98 Elso | volt előttem érthetetlen, hogy se a Donna, se a Cara nem
99 Elso | Ez a bizonysága annak, hogy a mély tenger vize ömlik
100 Elso | kezdett lenni irántam. Látták, hogy engemet semmi sem lep meg.~–
101 Elso | furcsa mozdulatot tett, hogy az csupa nevetni való volt.
102 Elso | csemegéje a fókának. Mivel pedig hogy eleven volt, belekapaszkodott
103 Elso | parancsolá neki a gazdája.~Tudta, hogy hol áll, előhozta, a szájába
104 Elso | szerkezetét – mondá a Capitano –, hogy valószínűnek találd azt,
105 Elso | feltartóztatta, azt kell hinned, hogy ennek a hajónak össze kellett
106 Elso | a diótörőben. És látod, hogy megvan épen: csak a hajó
107 Elso | lehetőségét az magyarázza meg, hogy hajómnak kettős feneke van,
108 Elso | előtt látni: nemcsak azt, hogy miként jött ez ide fel a
109 Elso | fel a hegytetőre, hanem, hogy mint rögzött meg itten.
110 Elso | geológus észrevehetted, hogy az a talaj, amibe hajónkkal
111 Elso | Capitano. – Dacára annak, hogy halak és már meg vannak
112 Elso | Akkor emlékezni fogsz rá, hogy ezek a halak a legmélyebb
113 Elso | felfogjuk őket e rostával, hogy a csöveket be ne tömjék.~
114 Elso | majd az ő előadása mellett. Hogy mi történik a föld és a
115 Elso | spanyolul, dacára annak, hogy Hispánia a hazája. Nem kreol
116 Elso | történetemet. Előrebocsátom, hogy mindazt, amit tőlem hallasz,
117 Elso | Becsületszavamat adtam rá, hogy el fogom hallgatni.~– E
118 Elso | napokban lesz tizenkét éve, hogy a Rio de Janeiró-i kikötőt
119 Elso | Még azt is fölemlíthetem, hogy új házas voltam, fiatal
120 Elso | tünemény lepett meg bennünket, hogy teljes szélcsend mellett
121 Elso | kormányos arról értesített, hogy a hajónk kétszeres gyorsasággal
122 Elso | képesíti. Én parancsot adtam, hogy fordítsa meg a hajót, s
123 Elso | Megdöbbenve vettük észre, hogy a hajónk éppen semmit nem
124 Elso | gépésznek és kormányosnak, hogy teljes erőszakolt gőzerővel
125 Elso | hullámoknak. Azt hitték, hogy evezve kiszabadulhatnak
126 Elso | lett belőlük. Valószínű, hogy mind odavesztek. Nem maradt
127 Elso | veszélyt.~Ekkor tudtam meg, hogy micsoda erő lakik egy nőnek
128 Elso | hanem tanácsot adott nekünk, hogy mit tegyünk. A hullámhegy
129 Elso | csak azt kell kikerülnünk, hogy valamiképp a szikla oldalához
130 Elso | hegynyílás nem elég szűk arra, hogy a hajónkat feltartóztassa,
131 Elso | ostromolta; azt kellett hinnünk, hogy a földteke maga szakadt
132 Elso | láttára változott át gejzírré. Hogy nagy mélységben, ezernyi
133 Elso | lassankint úgy megerősödött, hogy elbírta a rálépő ember súlyát.
134 Elso | utitársaink után nézni, hogy élnek-e még? Igen: a háziállatok,
135 Elso | fel olyan magas légkörbe, hogy megfagyhatott volna. De
136 Elso | Merre mehetünk ki innen, hogy e szigetet körültekintsük?
137 Elso | reggel arra ébredtünk fel, hogy hajónk oldalai ropognak,
138 Elso | elemek harcát s észleltem, hogy amint a bóra a gejzír gőzoszlopait
139 Elso | kráterbe visszanyomja, a sziget hogy emelkedik szemmelláthatólag
140 Elso | időre.~– De most úgy látom, hogy állandóvá lett a gejzír
141 Elso | arra határoztam magamat, hogy leszállok a lávaömlés mentén
142 Elso | kormányos abban erősködött, hogy ő is velem jön. Az asszonyok
143 Elso | Félmeztelen alakjuk elárulta, hogy vademberek, szigetlakók. –
144 Elso | A gyermekek azt mondták, hogy majd elvezetnek bennünket
145 Elso | Minket leginkább az érdekelt, hogy van-e iható víz. Azt nem
146 Elso | karámból. Mi utánuk néztünk, hogy vajon mihez kezdenek? A
147 Elso | Padronénak. Aztán arra kértem, hogy tudassa ezzel a két gyermekkel,
148 Elso | ezzel a két gyermekkel, hogy jöjjenek fel az én hajómhoz,
149 Elso | Donna?~– Örülni fog rajta, hogy missziót végezhet. Pogányokat
150 Elso | megvendégelni, mint az ördög a fiát: hogy enni ád, de inni nem. Vizet
151 Elso | magunkkal a két vad csemetét, hogy általuk vezetve a szigetet
152 Elso | kitörése pusztított el. Hogy a sziget északi oldalán
153 Elso | eszeltem ki a magyarázatát, hogy az elemek küzdelme alatt
154 Elso | tartjuk – mondá a Padrone. (Hogy ő agrárius! A tengeren!)~–
155 Elso | meghagytam a Padronénak, hogy a kulacsot ásványvízzel
156 Elso | utasítást adtam a Padronénak, hogy akassza le az övétől a kulacsot,
157 Elso | a palackra. Azt hittem, hogy aki János, az mind becsületes
158 Elso | hozzá? Természetes dolog, hogy ahol két ember tanácskozik
159 Elso | A többség fog dönteni, hogy melyik a sürgősebb indítvány.~
160 Elso | tudniillik azt proponáltam, hogy mindenekelőtt megoldandó
161 Elso | programja ellenben az volt, hogy első a nemzetgazdászati
162 Elso | feladattal kell megküzdenünk, hogy hét birkát, egy kost, hét
163 Elso | két ártányt, egy pár lámát hogy szállítunk le ide a karámba,
164 Elso | tehettünk egyebet, mint hogy appelláltunk a koronára. –
165 Elso | vadgyerekünket felbiztattuk, hogy jöjjenek velünk fel a vashajóhoz.
166 Elso | nyelvükön tudatta velük, hogy odafenn, abban a csodaépületben
167 Elso | felé mutatott vele.~– Lám, hogy vannak még született gavallérok
168 Elso | visszatértünket. Látták, hogy mi, akik ketten távoztunk
169 Elso | fogadtatás. A Donna, megértve, hogy milyen előkelő vendégekhez
170 Elso | Kivételképpen spanyolul beszélt. Hogy minek hozunk ide a nyakára
171 Elso | megkísértem a Manolát kapacitálni: hogy ezek a gyerekek a sziget
172 Elso | a hangos pörlekedésből, hogy itt a Manola az irányító
173 Elso | kifejtve előttük tüzetesen, hogy minő elvi különbözetek vannak
174 Elso | megoldandónak. Legelső az, hogy megértsük egymást. A Padrone
175 Elso | meghökkenve tapasztaltuk, hogy mellettünk egy harmadik
176 Elso | programomból azt a pontot, hogy ő, aki ért valamit a pápua-nyelvből,
177 Elso | kettőnket. „Óh ti bölcs férfiak! Hogy organizálnátok már itt az
178 Elso | Pedig azt sem tudjátok, hogy hol kezdjetek hozzá. Hisz
179 Elso | van elég – itt a hajón. De hogy szállítjátok le ezeket a
180 Elso | felszálló-hídját kellett leereszteni, hogy azon át a tehervonat a kész
181 Elso | rossz is. Rossz volt az, hogy a hajónkba omló vízsugár
182 Elso | elárasztásától. Ezt elértük azzal, hogy levezettük a vizet a gőzgép
183 Elso | kezével igyekezett megértetni, hogy odalenn a sziklaparton egy
184 Elso | tartalmát, el kellett hinnünk, hogy az friss ivóvíz. A többire
185 Elso | vágytunk, a jó ivóvizet. – De hogy szállítjuk ezt oda fel a
186 Elso | volt. Azt mondtam neki, hogy vágunk lépcsősort a horgonytól
187 Elso | kifogyhatatlan forrásvízből; kár, hogy gyorsíró nem volt jelen
188 Elso | írnék a hajótulajdonosnak, hogy küldje ide a pátert üdvös
189 Elso | fog neki, aki, úgy tudom, hogy vallásos érzelmű.~Ismét
190 Elso | sorban a hajótulajdonosnak, hogy küldje ide a szigetre a
191 Elso | megértik-e ennek a fontosságát? Hogy ezzel az üdvösség útja lesz
192 Elso | izmos alak volt, méltó arra, hogy valamikor választott hölgyének
193 Elso | egészen. Arra gondoltam, hogy ez még pogány. – Elkárhozott.
194 Elso | Engedelmet kértem a Capitanótól, hogy a hajótulajdonosunkhoz írott
195 Elso | Intelligens ember volt, tudta, hogy miről van szó. De annyi
196 Elso | annyi szót mégis ejtett, hogy ez a kis ceremónia egy napi
197 Elso | szólítá fel a Capitano, hogy mondja el a miatyánkot.~
198 Elso | bicskádat kell kinyitnod, hogy felszeld: hát akkor minek
199 Elso | Capitano inte a veresnek, hogy kotródjék hátra, s előszólítá
200 Elso | cserélt el benne: ahelyett, hogy „szálla alá pokolra” úgy
201 Elso | szememmel, azt is láttam, hogy oltotta azt ki a tenger.
202 Elso | intettem a kormányosnak, hogy hagyja rá: hiszen vadember
203 Elso | képmásával, akiknek neve pénz, hogy azt imádd.”~„Ne emlegesd
204 Elso | az ő gyermekeiket akként, hogy jó példát adjanak nekik
205 Elso | italt tégy ki az ablakodba, hogy a vándorló rátaláljon.”~„
206 Elso | fegyvert a te szolgáid kezébe, hogy azzal embert öljenek, akinek
207 Elso | bízd a lelkiismeretére, hogy az büntesse meg olyan sebekkel,
208 Elso | Azt már el kell ismerni, hogy ez a delikatesszek netovábbja.~
209 Elso | kénytelen voltam elismerni, hogy a Ruffo tud valamit, amit
210 Elso | megkínálta a kormányost, hogy még kászutúrót is ád neki;
211 Elso | az a jövendő van előírva, hogy az itt született fiaknak
212 Elso | legények abba a korba jutottak, hogy házasságra gondolhattak,
213 Elso | úgy intézkedett fölöttük, hogy Káin vegye nőül Owaënt,
214 Elso | Mi gátolja őket abban, hogy azt tegyék, ami a szívüknek
215 Elso | azok között az is van, hogy „szeresd, aki téged szeret”.
216 Elso | tükörbe, s akkor látom meg, hogy „Nini! Még egy hetedik ember
217 Elso | megismerni. Eddig úgy tudtam, hogy a cukorfőzéshez kell egy
218 Elso | és kormányi szubvenció. S hogy én ezt most mind megláthatom
219 Elso | Nem! Én nem engedem, hogy a bátyám lemenjen most a
220 Elso | akiről azt hitte mindenki, hogy ő a senki. Dehogy senki!
221 Elso | új paradicsomhoz. Most, hogy a bátyját keserűség érte,
222 Elso | leány is! Az a Madonna-arc hogy kigyúlt egyszerre; nem várta
223 Elso | szándék látszott a képéből, hogy a kölcsönösség elvénél fogva
224 Elso | azon vettem észre magamat, hogy nyakon fogtam Ruffót, s
225 Elso | visszatértem a terembe, hogy köszönetet mondjak a hölgyeknek,
226 Elso | a Manolának, meglepett, hogy a Cara is nyájasan nyújtotta
227 Elso | kávéfák rügyeit. De azért is, hogy mindig kéznél legyenek.
228 Elso | mostoha aztán megtanít rá, hogy mint kell abból szilárd
229 Elso | pálmabort cukorrá átalakítani, hogy ha az kiforr, a legizgatóbb
230 Elso | tüzelőszernek, amíg rá nem jöttünk, hogy magunk alatt vágjuk a fát;
231 Elso | a tőzegnek fújtató kell, hogy vígan égen. Azt készítettünk
232 Elso | teknőjéből és vastag bőréből, s hogy a fújtatóhoz hajtó erő is
233 Elso | ez az ehető drágakő.~De hogy lehet felhozni a tengert
234 Elso | tehát azt gondolták ki, hogy vastag pálmaháncsköteleket
235 Elso | vállfűzőnek. Ami úgy készül, hogy mikor a succari-pálma virágbokrétája
236 Elso | kifejezte hízelgő véleményét, hogy az ujjai hegyét érintkezésbe
237 Elso | olyan csattanós pofont, hogy azt mindenki meghallhatta,
238 Elso | szeretnie. – S még kérdés, hogy az foga-e az ő szerelmét
239 Elso | Johannes, akkor majd megtudják, hogy Mária és Johannes egy pár
240 Elso | Johannes egy pár nem lehetnek, hogy közöttük áll a Sion hegye
241 Elso | indus leány nem értette, hogy mire legyen az jó?~– Mit
242 Elso | Aztán minek az nekem?~– Hogy a mennyországba juss.~–
243 Elso | nekem ahhoz ez a burok?~– Hogy szemérmesen jelenhess meg
244 Elso | Nem veszem fel! Én akarom, hogy süssön rám a nap. A nap
245 Elso | meg.~A Cava szétnézett, hogy mi elégtételt vegyen e világos
246 Elso | Cava. Annak is megmondtam, hogy én még sohasem láttam ördögöt,
247 Elso | vad lány.~Még úgy eshetik, hogy ő lesz az az ördög, aki
248 Elso | visszatért. Jól lelkére kötöttem, hogy a szerzetessel kora hajnalban
249 Masod| szokták egy ágyúlövéssel, hogy ha valaki távol van, visszatérhessen,
250 Masod| hagynak engem. Miért? Azért, hogy egy istenes szándékot akartam
251 Masod| ünnepélyről; megértették, hogy őbelőlük új emberek lesznek:
252 Masod| propeller-csavarlapát kelepelését. Tudtam, hogy a mi barátaink szöknek.~–
253 Masod| észjárás. Én azt előre láttam, hogy így fog következni. A kormányostok
254 Masod| hitágazatoktól, de még inkább attól, hogy itt, e szigeten nincsen
255 Masod| nagyvilágban. De én nem engedem, hogy ez a bálvány napvilágra
256 Masod| kertészkedni. Én szeretem, hogy itt maradtam. Fogadj fel
257 Masod| megszorította a kezemet.~– Szeretem, hogy így beszélsz. Dehogy mégy
258 Masod| Csak azt sajnálom nagyon, hogy már most a szent szertartás,
259 Masod| szöveggel.~Ebből megtudtam azt, hogy az, aki ezzel a hajóval
260 Masod| indult, elkészült arra, hogy egyszer valamikor (talán
261 Masod| szerepét; és azt is megtudtam, hogy ez a száműzöttje a nagyvilágnak
262 Masod| Abban a cikkben olvasható, hogy Tertullián szerint, az Üdvezítő
263 Masod| azt is megállapították, hogy a keresztelés szentségét
264 Masod| Szent Ágoston azt allegálta, hogy megkeresztelni a kisdedeket
265 Masod| azon a véleményen volt, hogy a keresztelés a felnőtt
266 Masod| férfiak határozatát spanyolul, hogy íme, papi személy távollétében
267 Masod| akarta mentségül felhozni, hogy ő a Manolával nincs oltár
268 Masod| azt megtehette a Capitano, hogy magamagát kinevezte szuverén
269 Masod| mellett szükséges azért, hogy a csecsemő helyett megfeleljen
270 Masod| juttattam eszébe a családapának, hogy az üdvösség útja az új emberek
271 Masod| Szarva van, úgy felöklel, hogy a pokolba repülsz!~A Capitano
272 Masod| mutatva az indusleánynak, hogy rajta a sor a keresztelési
273 Masod| jutalmát érte.~A Bebé unta, hogy őt fülénél fogva vonszolják
274 Masod| beleharapott a Cava hüvelykujjába, hogy egyszerre kibuggyant belőle
275 Masod| kezéből, nem tétovázott, hogy mit tegyen, megkapta a leány
276 Masod| a vashajón. Azt hittük, hogy a fóka harapásának a sebét
277 Masod| Pokolbeli fúria.)~– Azt hiszem, hogy pokolbeli, mert úgy ordít
278 Masod| mert úgy ordít miatta, hogy megszakad.~– Elgondolom;
279 Masod| a tudományos könyveiből, hogy mi az a furia infernalis.
280 Masod| Ez arra fog szolgálni, hogy a pokolbeli férget lassankint
281 Masod| ördögtől!~(Most már megtudta, hogy mi hát az az ördög.)~A Capitano
282 Masod| soha.~– No, hát engedd, hogy segítsünk rajtad. Hagyd
283 Masod| megfeszült. Vigyázni kellett, hogy a cérnavékony féreg bele
284 Masod| fehérbőrűt nem lepi meg. Tudja, hogy az, ha elalszik is, a féreg
285 Masod| a furia infernalis-ról, hogy azt sajttal lehet a veszedelmes
286 Masod| csavarni a korongra, anélkül, hogy a szenvedő leány felsikoltott
287 Masod| Mindnyájan suttogva beszéltünk, hogy a pokolbeliek meg ne hallják.~
288 Masod| szenvedő mellett maradni, hogy a felkötött karját a kezében
289 Masod| felküldött a Capitano a hajóhoz, hogy tudassam a hölgyekkel a
290 Masod| Mondtam az istentelennek, hogy ne komázzon az ördöggel!
291 Masod| Hanem azért mégis megígérte, hogy le fog hozzá látogatni;
292 Masod| tartós alvás azt bizonyítá, hogy a pokolbeli fúria önkéntes
293 Masod| Ki mondhatja el magáról, hogy nem ismeri mind a kettőt?
294 Masod| a nők elfelejtették azt, hogy ez a szenvedő leány őket
295 Masod| megzavarta; csak azt látták, hogy szenved és hogy leány. Nem
296 Masod| látták, hogy szenved és hogy leány. Nem gondoltak arra,
297 Masod| leány. Nem gondoltak arra, hogy ez egy pogány, istentagadó,
298 Masod| ördögkoronázó; csak arra, hogy fájdalmai megszánásra méltók.~
299 Masod| Előre sejtette ez a fiú, hogy így fog ez következni.)
300 Masod| nem volt visszatartható, hogy folyvást ne csókolja a Ruffo
301 Masod| Ruffóról eddig azt tartottam, hogy az egy henteslegény, aki
302 Masod| ugrabugrát a tűzrakás körül, hogy az csupa gyönyörűség volt,
303 Masod| szigeten. Azt sem tudja, hogy van színház a világon.~Hát
304 Masod| a kezét. Boldog voltam, hogy itt vesztem ezen a szigeten.
305 Masod| meg nem akadályozhatja, hogy két szablya (vagy két kés)
306 Masod| nincsen kizárva. Lássuk hát, hogy ki tud többet.~Szembe álltam
307 Masod| keresek én itten?~Szétnéztem, hogy hová húzzam meg magamat.~
308 Masod| magam eszétől is kitalálnom, hogy én itt egy fölösleges figura
309 Masod| Ébren maradni éjszaka, hogy a kunyhóban alvókat incselkedő
310 Masod| vadállatok ne háborítsák, hogy a szúnyogűző pásztortűz
311 Masod| pásztortűz ki ne aludjék, hogy álmok ne kísértsenek. Mire
312 Masod| amit ébren is folytattam, hogy ez a Ruffo szereti az indusleányt,
313 Masod| előtt kinyilatkoztatta, hogy ő megkéri az Azma kezét
314 Masod| annak a neje személyét, hogy az egymáshoz illő pár, az
315 Masod| sziget morotváit azalatt, hogy kikutassuk, hol vannak a
316 Masod| ypszilonnal írni a nevüket.~Igaz, hogy ez a sziget egy paradicsom.
317 Masod| Ruffóval.~Ő közölte velem, hogy a legközelebbi napokban
318 Masod| otthonától.)~Elismerem, hogy ez a durva henteslegény
319 Masod| komolyan mondta.~– Hát persze, hogy családi tűzhely – dünnyögé. –
320 Masod| Isten küldött. Azt mondják, hogy van egy Isten. Az öregebbek
321 Masod| Beszéltek vele? Azt mondják, hogy ő teremtette ezt a világot.
322 Masod| keresek benne? Azt mondják, hogy ez a világ egy sziget. Körös-körül
323 Masod| volt rá? Kértem én őket, hogy erre a világra hozzanak?
324 Masod| repül. Olyan jó szíve van, hogy senkit se bánt. Egyedül
325 Masod| most arra kell gondolnom, hogy egyszer majd, sok nyár után,
326 Masod| Hát nem azt kell-e hinnem, hogy téged azért küldött ide
327 Masod| sokat emlegetett Isten, hogy engemet a te bölcs eszeddel
328 Masod| idegen.~Tizenegy ember elég, hogy államot képezzen.~– No hát,
329 Masod| pávaszemű szárnyaival. Kár, hogy lepkefogót nem hoztunk magunkkal,
330 Masod| lepkefogót nem hoztunk magunkkal, hogy vadászprédául hazavihettük
331 Masod| lángmadarak. Talány volt előttem, hogy honnan kerülnek ide a halak.~
332 Masod| igazodunk. Annyi bizonyos, hogy ez a fészke a sziget minden
333 Masod| az csak azért történik, hogy élelmet keressen nemcsak
334 Masod| vele?~– Akkor megtudjuk, hogy hol kell ezt a sziklafalat
335 Masod| sziklafalat keresztültörnünk, hogy az egész mocsaradat lezúdítsuk
336 Masod| világosságnál kivehettük, hogy itt van a mocsárvíz lefolyásának
337 Masod| elég széles volna arra, hogy a vizet nagy tömegben áteressze,
338 Masod| karmolva az ábrázatja.~– Hogy vagy, mint vagy?~– Ahogy
339 Masod| nyugodtan. S aztán ő kérdezte, hogy mi tervet gondoltam ki e
340 Masod| segíteni.~– Az attól függ, hogy mit felelsz az első kérdésemre.
341 Masod| rekedtetek, lehetetlen, hogy lőpor ne lett volna a hajótokon.
342 Masod| okozója a lőpor. Nem akarom, hogy a fiaink megismerkedjenek
343 Masod| a hajódról. Gondold meg, hogy a hajód vasból van, itt
344 Masod| gyermekek arról semmit, hogy a pokol megajándékozta a
345 Masod| lőporfüstből elég részem, hogy irtózzam tőle.~Ennyit elárult
346 Masod| magát.~S aztán elmondtam, hogy a vámpírokat hogy verte
347 Masod| elmondtam, hogy a vámpírokat hogy verte ki a kunyhójából,
348 Masod| elpukkantásával. Csodálkoztam nagyon, hogy nem hallották idefenn a
349 Masod| veres betűkkel van felírva, hogy tilos hozzányúlni. A fiúk
350 Masod| kivettek már a Padronéból, hogy az lőpor. Mármost szeretnék
351 Masod| Mármost szeretnék megtudni, hogy mi az a lőpor.~– Pedig arra
352 Masod| veres betűkkel van írva, hogy tilos a hozzányúlás, el
353 Masod| ártatlanság! Felajánlja magát, hogy lopni fog.~Hisz ennek a
354 Masod| amiből neked elég van, hogy az ne legyen kénytelen lopni.”
355 Masod| égi angyalnak.~– Tudja ön, hogy lesz ez? – suttogott tovább
356 Masod| sötétség.~Úgy látszott, hogy mind a két fellegtábor itt
357 Masod| felhők olyan magasan jártak, hogy a párkányaikat megaranyozta
358 Masod| tündérek keringő-tánca! Lehet, hogy itt lesz a pokoltánc megindulása.~
359 Masod| nagy kedve telt benne, hogy a középső vízoszlop koronájába
360 Masod| megrendült ég és föld.~Láthattuk, hogy közelít felénk egyenesen,
361 Masod| felénk egyenesen, és azt is, hogy nem emelkedik túl a gejzír
362 Masod| túl a gejzír vízbálványán, hogy azzal kezdjen harcot, hanem
363 Masod| ész. De még kérdés volt, hogy az izzóvá lett vasállványoktól
364 Masod| átölelve.~Én azt hittem, hogy az utolsó órám ütött.~A
365 Masod| földindulás.~Jó szerencsénk volt, hogy a sziget nyugati oldalán
366 Masod| felsiettünk a födélzetre, hogy szemtanúi lehessünk annak
367 Masod| változata volt e képben, hogy egy hangulatos festő remekművet
368 Masod| nem tartóztatott vissza, hogy merész vállalatunk kiviteléhez
369 Masod| Idejekorán gondoskodtunk róla, hogy csónakunkat a karám félszerébe
370 Masod| Negrito –, tudom én már, hogy mi rekeszti el itt a vizet.
371 Masod| fektéből, s nem várta be, hogy megtámadják, ő úszott ránk
372 Masod| tépni képesek.~Megvallom, hogy engem nagy respektusra kényszerített
373 Masod| Én azonban elismertem, hogy valamennyiünk között a legkülönb
374 Masod| megrekedt víz annyira lefolyik, hogy a sziklakatlan odúja hozzájárulható
375 Masod| mostan forrásvizet lámaháton, hogy a Cava hiányzik.~Úgy! A
376 Masod| férfit. Most már megtudta, hogy kicsoda az ő férje. Dehogy
377 Masod| egészen alkalmas volt arra, hogy ladikot készítsünk belőle:
378 Masod| gyújtózsinórt körüle csavarva, hogy a víz el ne érje, aztán
379 Masod| magamtól azt a kérkedést, hogy az új ladikomat bemutassam,
380 Masod| összebeszélés mellett azt hazudtuk, hogy vulkánkitörés volt a föld
381 Masod| szavamat adtam a Capitanónak, hogy legalább fiát meghagyom
382 Masod| tudatlanságban: ne tudja meg, hogy van puskapor a világon.
383 Masod| Mondhattam volna neki, hogy volna csak a kezedben egy
384 Masod| valamennyit. De hát tudom, hogy ez mind lehetetlenség. Áldom
385 Masod| lehetetlenség. Áldom a sorsot, hogy ide dobott erre a puszta
386 Masod| a fiainknak megtanulni, hogy mire való az emberölő fegyver.~–
387 Masod| fiainkat.~– Arra én gondoltam, hogy egykor távol szigetlakók
388 Masod| nehéz kérdés áll előtte, hogy mivel fogják a párbajt helyettesíteni.~–
389 Masod| közélet táblájáról lefújni. Hogy egy férfi a bepiszkolt becsületét
390 Masod| becsületét ne tisztázza, hogy egy férj a neje elcsábítóján
391 Masod| elcsábítóján bosszút ne álljon, hogy egy apa a család meggyalázóját,
392 Masod| férj azzal kap elégtételt, hogy a párbajban őtet lövik agyon.~–
393 Masod| Kedves Capitanóm. Azt látom, hogy te gyűlölöd a fegyvert.
394 Masod| meg nem fogja akadályozni, hogy embert öljenek, aki hazájuk
395 Masod| messiás, aki azt hirdetné, hogy: „le a fegyverekkel!”~–
396 Masod| azt gondolták ki ellenük, hogy a hadsereg tisztei közül
397 Masod| nem sánta, béna, nyomorék, hogy a kardot, puskát férfiúi
398 Masod| nélkül, s közel ült hozzám, hogy egy szavamat is el ne szalassza.
399 Masod| szakismerettel támogatta őket, hogy a tegez íját, mely a legkeményebb
400 Masod| Arra is beoktatta őket, hogy a nyílvesszők hegyét képező
401 Masod| teszi az én állításomat, hogy minden nemzet önfenntartási
402 Masod| Én magamban gondoltam, hogy bizony pedig itt nem kerül
403 Masod| a hadjárat vége az lett, hogy az egykor oly hatalmas Spanyolország
404 Masod| nem lesz egyéb baj, mint hogy ezentúl a spanyol torreádor
405 Masod| szemrehányásul, amért ahelyett, hogy otthon bikákat öldösött,
406 Masod| négerek előtt, anélkül, hogy ütközetet kísérlett volna
407 Masod| fizetni a szerecsen királynak, hogy fogoly hadseregét tábornokaival
408 Masod| együtt kiváltsa.~Azt vártam, hogy a hírmondásra a férfiak
409 Masod| megtette azt a bravúrt, hogy a döntő ütközet elveszte
410 Masod| Hát ez azt bizonyítja, hogy az olasz gyakorlatibb eszű,
411 Masod| vitézségének; hanem azt, hogy nem tanították se a közkatonát,
412 Masod| meghódítani? Isten kegyelme volt, hogy kísérletük ily röviden véget
413 Masod| Tizenhárom év előtt, hogy a szigetre vetődtél, hallottad
414 Masod| annak a bebizonyítására, hogy egy maroknyi parasztnemzet,
415 Masod| partit azzal nyertem meg, hogy egy pionnal elütöttem a
416 Masod| elütöttem a királynéját.~– Hogy én ezt nem vettem észre!~
417 Masod| árnyoldala van.~– Mi lehet az?~– Hogy éppen ott üti fel a fészkét
418 Masod| kísérője. Így történhetett meg, hogy mikor Genfben a gőzhajóhoz
419 Masod| lelkemben az az elhatározás, hogy én ezeket az embereket visszahódítom
420 Masod| megoldás fennhagyva, mint hogy letépjék magukat fényes
421 Masod| világba, s kényszerítem, hogy ott helyüket elfoglalják,
422 Masod| Ábeltől.~Számíthatok rá, hogy az én ötárbocos hajóm San
423 Masod| kivágtam. Akkor azt mondtam, hogy majd ha a fókák megérkeznek.
424 Masod| arra kértem a Capitanót, hogy adjon kölcsön egy sodronyos
425 Masod| innivalóval. Valószínű volt, hogy az egész napot a föld alatt
426 Masod| s előre figyelmeztetett, hogy merre feszítsem az evezőt.
427 Masod| csáklyájával, s inte nekem, hogy csatlakozzam hozzá.~Mintha
428 Masod| harántfekvő rétegei mutatták, hogy mélyen lehatol a föld alá.~
429 Masod| Maga a Capitano elismerte, hogy ez egy természeti ritkaság.~–
430 Masod| magadnak emlékül.~Tétováztam, hogy elfogadjam-e.~– Ez a darab
431 Masod| kelteni.~Az nem lepett meg, hogy a drágakő felfedezése még
432 Masod| kőszén csalhatatlan jele, hogy a karc fekete marad.~– Az
433 Masod| is mind le akartak menni, hogy e kincs létezéséről meggyőződjenek.~
434 Masod| van is a fölfedezésednek, hogy e kőszénréteg a mi kolóniánk
435 Masod| Negritóval.~– Látni fogod, hogy nem a fantáziám diktálta,
436 Masod| szükségem. Engedelmet kértem, hogy a kajütömbe távozhassam.
437 Masod| mondá a Donna.~– Hiszem, hogy teljesen meggyőződve fog
438 Masod| lettünk?~– Csak az a kérdés, hogy tízmilliomosokká-e, vagy
439 Masod| itt.~– Miért mondja ön, hogy „itt”.~– A fogyasztóközönség
440 Masod| az a halász megharagszik, hogy mit háborgatják az éjjeli
441 Masod| kezedben a varázsvessző.~– Hogy gondolod ezt?~– Te magad
442 Masod| ezt?~– Te magad mondtad, hogy ez az egyetlen kőszéntelep
443 Masod| Dél-Amerikában. Én hozzátehetem, hogy Ausztrália és a szigetvilág
444 Masod| milliomosoknak. Gondolod, hogy áhítozom én erre a helyre?~–
445 Masod| Nem tudom.~– Gondolod, hogy azok az okok nem léteznek
446 Masod| melyek engem arra bírtak, hogy helyemet a világban elhagyjam?~–
447 Masod| mozgalmas közéletben, ahelyett, hogy az egyik ingeket varr a
448 Masod| nőmet. Annak is, ahelyett, hogy vásznat sző az osztovátán,
449 Masod| hát, én elmondom neked, hogy mi lesz a sokmilliomosok
450 Masod| gyermekeiből.~Tudtam én előre, hogy mit fog mondani.~– Hát mi
451 Masod| majd én elmondom teneked, hogy mi lesz rendesen egy ilyen
452 Masod| parkettekre? Azt látják, hogy minden ember elnéz a fejük
453 Masod| nagy embereket lekötelez, hogy egy kis érdemrendszalagot
454 Masod| Be kell tömni a szájukat, hogy ne beszéljenek. Jönnek még
455 Masod| Igaz nevén ezt úgy hívják, hogy megvesztegetés. Parlamenti
456 Masod| teszi. Van erős szíve hozzá, hogy visszautasítsa a szédelgő
457 Masod| lesz, ki arra számított, hogy őrültet, bolondot csináljon
458 Masod| békák, akiknek nem engedte, hogy a vérét szívják, ráfogják
459 Masod| Nem lennénk arra utalva, hogy egész életünket vasúton
460 Masod| barátom, ha én azt mondanám, hogy „gyűlölöm a hazámat”, ebből
461 Masod| adófizetést, csak azt, hogy áldásainak örüljenek. És
462 Masod| kényszeríti őket semmi törvény, hogy fogjanak fegyvert s tanuljanak
463 Masod| Csak egy ember értette meg, hogy mi a vágyam. A Negrito,
464 Masod| többiek mind kicsúfoltak érte. Hogy lehet hártyára festeni tarka
465 Masod| paradicsomba.~Azt gondoltam ki, hogy búcsút veszek a művészettől,
466 Masod| Tudjuk már a korábbiakból, hogy kik azok a maforik. Szigetlakó
467 Masod| az az etnográfiai adat, hogy földtekénken még mindig
468 Masod| ősanyánktól származtak?~Persze, hogy attól eredtek. Sőt a mi
469 Masod| nincs. Arra van teremtve, hogy megegyék. Nemzetgazdászati
470 Masod| javul. Én valóban várom, hogy európai parlamentjeink valamelyikében
471 Masod| tudomása miniszter úrnak, hogy Afrika mélyében, a niám-niámok
472 Masod| boldogíttatik.~De úgy látszik, hogy ez az ügy még nem került
473 Masod| Ordításuk még azután is tartott, hogy a tengerbe ugráltak, s a
|