Part

 1 Elso |       meg egynéhány eleven vágni való állatot; a matrózoknak jó
 2 Elso |    melyből hiányzott a tokányhoz való vagdalék. Mind a hat állatunkat
 3 Elso |      tett, hogy az csupa nevetni való volt. Nedves volt még a
 4 Elso |          lég: nem emberi tüdőnek való; majd odafenn a szobámban
 5 Elso |    szorulva, de nem szomjúságról való.” Kiöntöttem az egészet
 6 Elso |       fel a lábait, ez nem nekik való séta volt. Hanem aztán rögtön
 7 Elso |          a kezét nyújtotta. Arra való kéz volt. Azt mondtam neki,
 8 Elso |         felhalmozva hatvan napra való kenyered a hajódon, csak
 9 Elso |    minden nap Isten tiszteletére való, s a munkás kéz kedvesebb
10 Elso |   sókristály, ember használatára való, a többi a medencébe omlik,
11 Elso |          fel a hajóba a konyhára való vizet, húst, zöldséget,
12 Masod|       hozta fel a kereszteléshez való friss vizet egy vederben.~
13 Masod|          a mellékszobába. Ez nem való a hívek közé.~A bennmaradottak
14 Masod|          A Capitano egy rokkáról való orsót hozott elő, vászonpólyákkal,
15 Masod|    világban az embermódon hozzám való társat, akinek nincs válogatása.
16 Masod| sziklafalat? S kinek volna ahhoz való ereje?~– Majd talán arra
17 Masod|  fiainknak megtanulni, hogy mire való az emberölő fegyver.~– Hiszen
18 Masod|          a fegyvertárából, hozzá való töltényekkel, s ezzel ajándékozni
19 Masod|       Donna.~– Van ott ékszernek való darab elég – biztosítám
20 Masod| rajzoláshoz szükséges: írólapnak való papirusz-leveleket, aminőkre
21 Masod|  művésznőt csinálsz belőle. Mire való a világon a művészet? Nem
22 Masod|    nyomta. Én nem ebbe a világba való vagyok.~Én nem tartom magamat