Part

 1 Elso |            a kapitány, hogy kössem oda magamat az övemnél fogva
 2 Elso |            került fel ez a vashajó oda a hegytetőre, mely legalább
 3 Elso |          magasságú lehet?~Mi vitte oda?~Mért maradt ottan?~Vajon
 4 Elso |            vashajót a tenger vitte oda fel. De mi zúdította fel
 5 Elso |         lenni, mely azt a vashajót oda a magasba fellódította,
 6 Elso |      melynek vápája közé a vashajó oda volt szorulva, feneke élével
 7 Elso |    halakkal. Azokat a gejzír hozta oda. Meg voltak főve.~– Ezek
 8 Elso |           darabokra zúzódik, hanem oda kell a hajónkat kormányoznunk
 9 Elso |    visszakergette a kráterébe; még oda is utánahatolt. A tűz, víz,
10 Elso |             De hogy szállítjuk ezt oda fel a hajóhoz? Egymás szemébe
11 Elso |         suhanc dacosan vágott neki oda.~– Azért nem kell imádkozni.
12 Elso |          karámban!~No hát, menjünk oda! Ez volt a közös jelszó
13 Elso |         előkelő negédességgel veté oda: „De előbb az idegen férfiak
14 Elso |    gyümölcshullásra magától futott oda a konda, s engedte magát
15 Elso |         édenkertje. Mi mind együtt oda kívánkozunk.~– Aztán minek
16 Masod|          kunyhóból.~Futva siettünk oda.~A kunyhó ajtaja nyitva
17 Masod|          Nem! A lőporomat nem adom oda sziklarepesztésre.~– Pedig
18 Masod|          istennyila tévedni. Gyere oda velem, és lásd meg. Fenyegető
19 Masod|        bírta elsodorni a forgatag) oda lehetett látni a sziklagátig.~
20 Masod| megérkeztünk. Az elejtett matamáta oda volt kötve hátulsó lábainál
21 Masod|   összeköttetésben, s úgy festette oda az alakokat képzelete felhő-alapjára,