Part
1 Bev | a jelenkorban folyik le s még jövendőre is kiterjed,
2 Bev | szeretik a fáradságos munkát, s a tengerészi sovány élelem
3 Elso | azért is balra irányoz, s belefut a hajónkba.~A mi
4 Elso | bűze átjárja a lisztet, s attól ez élvezhetetlenné
5 Elso | Én protestáltam ellene, s a kapitány nekem adott igazat.
6 Elso | elővette a krétát a zsebéből, s a gőzüst oldalán kiszámította
7 Elso | lehetett a hajó orráig látni, s a kapitány csak szótülkön
8 Elso | csüggtek alá rúdjaikról, s a hajó dülöngélt egyik oldaláról
9 Elso | dolgozhatott a sűrű ködben, s amellett folyton kellett
10 Elso | felszakadt a sűrű tengeri köd, s felhő-rétegek támadtak belőle
11 Elso | lángvörösre festé a lemenő nap, s visszatükrözé a tenger,
12 Elso | tifont! – mondá a kapitány, s kiadta a parancsot, hogy
13 Elso | volt a tenger sötétkék, s ellentétet képezett a bíborpalástjából
14 Elso | irányoztuk a hajó futását, s teljes gőzerővel haladtunk
15 Elso | egekig dobálták a hajónkat, s gyorsabban minden gőzerőnél
16 Elso | fogva a gőzkürt kéményéhez, s folyton ismételjem a tutuló
17 Elso | oszlopát átkarolva tartá, s attól kért segítséget.~Én
18 Elso | oly hirtelen el is vonult, s átegendte az eget a vízontó
19 Elso | Hajónk megint helyreállt, s nekünk csak arra kellett
20 Elso | kivehettük a hajó farán s a kormányosbódét, mely üvegből
21 Elso | lehet jeget előállítani – s a természet nagy kémikus.
22 Elso | azonnal vízre bocsátottuk, s három hordót belehengerítettünk.
23 Elso | mozog, nyílik, csukódik, s minden virágban egy élő
24 Elso | mely magának monumentumot s új petéinek bölcsőt épít,
25 Elso | tartá a vízokádó gejzír, s ez kell a korallnak.~Megkísérteni
26 Elso | káromkodik (amíg vízen van).~S csakugyan történt csoda
27 Elso | csigásan fürtökben felálló, s az ajkán serkedő bajusz,
28 Elso | szíjjal volt átszorítva, s arról egy tülök csüggött
29 Elso | hegyvidéket?~– Ez egy sziget.~– S hová lett a többi rokonotok?~–
30 Elso | ami a tengerbe omlik.~– S hogyan tudsz te a csónakoddal
31 Elso | barlangból édesvíz ömlik alá, s az messzire elfut a tenger
32 Elso | jutalmazni a derék fickót, s egy dollárt nyomtam a markába.~
33 Elso | viselünk a nyakunkban. – S azzal előhúzott az inge
34 Elso | tinektek, mert nekünk van, s ti elveszitek, mert nektek
35 Elso | adok neked, mert nekem van, s te elfogadod, mert neked
36 Elso | vágtam ki a sziklából.~– S van ott még több is?~– Egy
37 Elso | barlang tele ilyennel.~– S eljuthatnék én abba a barlangba? (
38 Elso | ladikját a dereglyénktől, s egy pár evezőnyomással elénk
39 Elso | korallhalász-hajón a szolgálatot), s itt ütne tanyát a korallok
40 Elso | jönni üres hordókkal.~– S aztán, ha elég vizet raktatok
41 Elso | Erre széthúzta a száját, s behunyta a szemeit. Az asztronómiai
42 Elso | akkor ő szeretett engem s én haragudtam őrá, most
43 Elso | most már én szeretem őtet s ő haragszik énrám.~Na már
44 Elso | csónakot a hátamra veszem, s úgy megyek fel a kapaszkodón
45 Elso | hajóig. Csak te gyere utánam.~S azzal kiszedte csónakjából
46 Elso | bőrt összegöngyölítette, s szíjjal átszorítva, könnyedén
47 Elso | matrózokkal a forrásnál, s magam elindultam a Negrito
48 Elso | a magasba fellódította, s ezt a horgonyra kötött láncot
49 Elso | dinnyéket, az aracachát, s amellett a kávéfákat, narancscsemetéket,
50 Elso | gyümölcsöt szedem le a fáról, s az ignamét a földből, ami
51 Elso | összegyűjt bennünket a hajón, s egy nagy könyvből, amit
52 Elso | tengert a paradicsomra, s leseperte az embereket róla.
53 Elso | Az ijedten fordult felém, s tiltakozó sziszegést hallatott.~–
54 Elso | neveltettem az apám házánál, s a tengerészeti akadémiában.
55 Elso | eloltja; amulettet viselek, s szentelt barka van tűzve
56 Elso | tinektek, ami nekünk van, s ti elfogadjátok, mert nektek
57 Elso | lövell ki, nagyot durran, s egy embert megöl.~– De hát
58 Elso | melyen a láva keresztültört, s melynek vápája közé a vashajó
59 Elso | vonalban süvöltött a hajó felé, s beleömlött annak a széthasadt
60 Elso | vegyültek. Azzal karon fogott, s odavezetett a feleségéhez,
61 Elso | szövőszéken vásznat szőtt, s a takácsosztováta lábitóit
62 Elso | mutatták be. Barnapiros arcáról s vörhenyeges hajáról kitalálhattam,
63 Elso | Donna félrevonta a Mestizát, s valamit sugdosott a fülébe.
64 Elso | ezalatt kilépett az ajtón, s elég fennhangon osztá a
65 Elso | menjen le a hajóslegényekhez, s vezesse el őket a tanyára,
66 Elso | sertéskondák legelnek, s szolgáltassa ki nekik a
67 Elso | beillesztette a csivét a vetélőbe, s aztán egész szakértőleg
68 Elso | mely az ostorral működik, s megmutatta nekem egész gyermeteg
69 Elso | percben felállt a helyéről, s odalépett hozzám, vállamra
70 Elso | szobámba. Nőm tud mindent, s leányomnak nem kell megtudni
71 Elso | Donna bólintott a fejével, s halkan mondá:~– Hiszen magyar.~
72 Elso | hangzott a lejáró csigalépcsőn, s ajtóstul rohant be rajta
73 Elso | caracasszal, a balbuzarasszal, s elveri mindannyit erős szárnyaival.
74 Elso | hogy ledobta a szandáljait, s odafutott a középső ablakhoz,
75 Elso | ablakhoz, azt felrántotta, s kifurakodott rajta, nem
76 Elso | felkapta a szoknyáját a fejére, s abba takarózott. Aztán felmászott
77 Elso | semmi sem történt volna, s hozzáfogott a gyógykezeléshez.
78 Elso | nagy gyönyörűséggel néztem, s elfeledtem mellette a világ
79 Elso | előrehatolni, mint a kígyó, s eközben annyi furcsa mozdulatot
80 Elso | megnyalta a képét a Bebé, s azt mondá neki „fra”. Természetes:
81 Elso | vadásztáskájából egy eleven rákot, s azt rátette a Bebé orrára.~–
82 Elso | karmaival a fóka orrába, s az ollóival ráncigálta a
83 Elso | vízből kiúszott kutya szokta, s odatörülte a fejét a Capitano
84 Elso | nagy örömét találta benne, s a két tenyerével törülgette
85 Elso | velem – mondá a Capitano, s azzal a szalon átelleni
86 Elso | egy csapóajtót felemelt, s maga előre leszállt a vas
87 Elso | biztosítószellentyűn át, s megtöltötte az egész hajó
88 Elso | odalépett a kazán elé, s ott egy billentyűt megnyomva,
89 Elso | a biztonsági-szellentyűt s elzárta a gőzkürtőt, mire
90 Elso | magasban gőzfelhővé válik, s záporként aláhull, már ihatóvá
91 Elso | aláhull, már ihatóvá lesz, s főzésre alkalmas.~A konyha
92 Elso | mosolyra vonta a száját, s mint egy valódi cigányasszony,
93 Elso | cirógatta végig a karomat, s mondott is hozzá valamit,
94 Elso | Capitano kiverte a pipáját, s eldugta a zsebébe.~– Az
95 Elso | állatoknak jól gondját viselte, s amellett mint szakácsné
96 Elso | Egész éjjel fenn voltunk, s számláltuk a hulló csillagokat.
97 Elso | hogy fordítsa meg a hajót, s irányítsa kelet felé. Megdöbbenve
98 Elso | messze beveresítette az eget, s égő csillagokat szórt maga
99 Elso | földkéreg gyors behorpadása, s ez zúdítja maga után a tengert.~
100 Elso | gépészek, a fűtő legelől, s nekivágtak a hullámoknak.
101 Elso | melyen át a láva kiömlik, s mi a hajónkkal a sziklahasadékban
102 Elso | a horgonyt lebocsátjuk s az a láva tömegében fennakad,
103 Elso | fogja a kormánykereket. S ez a gyönge, ideges nő,
104 Elso | a láva olvadt tömegében, s a tengerár beletaszítja
105 Elso | egyenesen fel a mennyországba.” S azzal megölelt, megcsókolt. –
106 Elso | gomolygó tűzfellegként, s ott kavarogtak a fejünk
107 Elso | szétverte az égen a tűzfelhőket, s messze túlemelkedett rajtuk.
108 Elso | következtében megrepedt, s a mély nyíláson át egyszerre
109 Elso | mélyébe: ott ölre kaptak, s a víz maradt a győztes.
110 Elso | elborította nehány percig, s a kéményünkön keresztül
111 Elso | hajónk fenekéig hatolt fel, s aztán fokozatosan süllyedt
112 Elso | kormányos-bódéból kiléphettünk, s a tenger hullámcsapásától
113 Elso | kürtőn át beomlott vízben, s melegük volt a hajófeneket
114 Elso | kormányossal a félfödélzetre, s elhelyeztük a matrózok által
115 Elso | Azt ők összelapátolták, s üres tonnákba öntögették.
116 Elso | legénység számára is elég, s ez most az egyedül maradottaknak
117 Elso | szigetet körültekintsük? S fogunk-e itt valamit találni,
118 Elso | kabinajtókat alig bírjuk kinyitni, s amint kilépünk a födélzetre,
119 Elso | bóra széttépte valamennyit, s elszórta vízcsepekké törve,
120 Elso | néztem azt az elemek harcát s észleltem, hogy amint a
121 Elso | levethettük a norvég hócipőinket, s egyik szikláról a másikra
122 Elso | visszazúdította a tengert, s a háromnapos bóra kiszárította
123 Elso | szaladgáltak a fák törzsein alá s fel. S e cincogás, visítozás
124 Elso | fák törzsein alá s fel. S e cincogás, visítozás zűrhangjából
125 Elso | hozzánk, átölelték a lábainkat s a kezeinket csókolták; makogtak
126 Elso | járt valaha a szigeteiken, s néhány szót intézett hozzájuk,
127 Elso | látható volt egy kerek palánk s annak a közepén bambusszal
128 Elso | gyerek egyenesen beszaladt, s odabenn nagy civakodást
129 Elso | fenékkel felfelé fordulva s karóhoz kötve. Könnyű volt,
130 Elso | fordíthatta azt. Aztán beleugrott, s egy rúddal, mely a csónak
131 Elso | széles fejükkel belefurakodva s vonagló testüket, fickándó
132 Elso | menyhalat keresztüldöfött, s azzal kicsáklyázott a partra,
133 Elso | átvette a fiútól a menyhalat, s aztán azt is a garabóba
134 Elso | halat és a lisztes gumókat, s aztán nenufár-levelekre
135 Elso | leszállítjuk ehhez a karámhoz, s hagyjuk éveken át szaporodni,
136 Elso | keleti oldala megrepedt, s a kiömlő láva süllyedést
137 Elso | déli oldal felé zúdította, s a hegy túlsó oldalán büszkélkedő
138 Elso | tűzhamujával, olvadt ércbombáival, s azt csonkig leégette. –
139 Elso | kétszersültet megpirítottunk, s ezúttal mi vendégeltük meg
140 Elso | le az övétől a kulacsot, s kínálja meg az italával
141 Elso | keresztülugrott a parázson, s elfutott a közellevő karámba,
142 Elso | kulacsot, amit a fiú eldobott, s megkóstoltam a tartalmát;
143 Elso | kapaszkodó-gúzs segélyével, s ahol a lombkorona alól kilógott
144 Elso | természet e célra alkotott, s aztán a fúrt lyukba dugta
145 Elso | lyukba dugta a kecskeszarvat, s azon keresztül csorgatta
146 Elso | azt két kezével felfogta, s odahozta, megkínált bennünket
147 Elso | felmászott a Szándi fára, s megtöltötte a mi kulacsunkat
148 Elso | horgony kifeszült láncára, s kézzel és lábbal felkapaszkodva
149 Elso | kenyérpusztítót, aki burgonyánkat s az ivóvizünket elfogyasztja!
150 Elso | Manola az irányító hatalom, s odavitte hozzá a kulacsot,
151 Elso | lávakéregre, elbuknak rajta, s végiggurulnak; sülve érkeznek
152 Elso | rögtön hasra vágja magát. S többet felállásra nem bírható.
153 Elso | vitorlacsigához csatolva, s aztán a horgonyt felhúzó
154 Elso | horgonyt felhúzó kötéllel s annak a korongjával lebocsátjuk
155 Elso | leköpi azt, aki bántalmazza, s a nyála méreg. – Amint a
156 Elso | háziállatjainkat a karámba, s ott hagytuk a két gyermek
157 Elso | lehullott makk az erdőn, s a földi férgek sokasága
158 Elso | egyenesen a hajónk felé zúdult, s a szétrepedt hajó orrán
159 Elso | tavak képződtek utánuk, s apró gejzírek szökelltek
160 Elso | legelébb is elővette a kobakot, s azzal megkínálta a feleségemet.
161 Elso | megízlelte a kobak tartalmát, s örömmel kiálta fel: „Ez
162 Elso | már az is szilárd volt, s a kipattogó széndarabok
163 Elso | nem volt szindikátusunk!~– S az engedményesek nem kaptak
164 Elso | gyermekek. De nincsen nevük.~– S ezért nem kerülnek bele
165 Elso | kiszakítottam egy lapot a tárcámból, s az irónommal megírtam nehány
166 Elso | okozni az ötvitorlásnak, s már eddig is nagy a késés.
167 Elso | összetette a két kezét a keblén, s elmondá az üdvözletet csengő
168 Elso | fiú felállt a helyéről, s homlokát ráncba szedve,
169 Elso | veresnek, hogy kotródjék hátra, s előszólítá a Negritót: adja
170 Elso | összekulcsolta a kezeit, s a szemeit ájtatosan lehunyva,
171 Elso | világot, és benne a földet s a földön a lelkes állatot,
172 Elso | ismerem a te kívánságaidat, s akaratomat emberi szóra
173 Elso | meg, amikor kifáradtál, s adj pihenést a te szolgádnak,
174 Elso | Isten tiszteletére való, s a munkás kéz kedvesebb Isten
175 Elso | követésre.”~„Ne tagadd meg, s ne sajnáld a szűkölködőtől
176 Elso | végy fegyvert a kezedbe, s ne adj fegyvert a te szolgáid
177 Elso | szerzette meg a boldogságot, s tégy hasonlóképpen.”~(Hát
178 Elso | hatást az idegen vendégekre, s a maga természetes eszével
179 Elso | a mindennapi sajtunkról… S odakínálta nekünk vendégeknek
180 Elso | fenyőhéj illata áthatja azt, s zsongító zamatot ád neki,
181 Elso | egymásban kell találni párjukat.~S ez a civilizált világ fogalmai
182 Elso | hegytetőn mind a két fiú, s amelyiknek az áldozatfüstje
183 Elso | pedig, a földre verődött, s ezzel ki lett mondva a legfelsőbb
184 Elso | lelőtte egy nagy kővel, s az övé maradt Azma.~No,
185 Elso | véletlenül belenézek a tükörbe, s akkor látom meg, hogy „Nini!
186 Elso | aztán megyek a világba, s nem törődöm vele, e rejtett
187 Elso | boldog lakói ismerhetik. S a kávéhoz cukor is jár.
188 Elso | ha kimerült, akkor elhal, s akkor a beléből szágó lesz,
189 Elso | és kormányi szubvenció. S hogy én ezt most mind megláthatom
190 Elso | Kadét engedett a szónak, s hagyta magát Cara által
191 Elso | az legjobban ócsárolta, s két tenyere közé kapva a
192 Elso | hogy nyakon fogtam Ruffót, s az ajtó felé toltam: „No,
193 Elso | állatok felett őrködnie s a tüzet élesztenie. Ez volt
194 Elso | az őserdőbe lejutottunk, s azon keresztül a karámhoz
195 Elso | rázni a gesztenyefa ágát, s a gyümölcshullásra magától
196 Elso | magától futott oda a konda, s engedte magát megdézsmálni.
197 Elso | tűzvulkán kitörésekor leégett, s azóta gyökereiből újra kihajtott.
198 Elso | Ott vannak a morotvák, s azoknak a szakadékain a
199 Elso | amikből a tüzelőszert vágjuk, s a moszkitókon kívül van
200 Elso | paradicsom minden dicsősége. S ezt nem adja a mostoha ingyen:
201 Elso | teknőjéből és vastag bőréből, s hogy a fújtatóhoz hajtó
202 Elso | levezeti a hosszú árokba, s onnan a gyűjtőmedencébe,
203 Elso | egyik falától a másikig, s ezeken a köteleken ragadt
204 Elso | elpusztulnának mételyben, mirigyben.~S ezt mind két ember hozta
205 Elso | puszta szigetre kidobott, s akik abból édenkertet alakítottak.
206 Elso | teremteni! De most már megvan, s fiaik már bizonyosan a „
207 Elso | rendszert is fel fogják fedezni, s a cukornádat is feltalálják
208 Elso | övezte egy piros klárisfüzér, s ahhoz volt kapcsolva a melltakaró.
209 Elso | a virágbugát levágják, s akkor ezt a virágburkot
210 Elso | virágburkot kétfelé hasítják, s lesz belőle újból virágtakaró.
211 Elso | amint a vad leányt meglátta. S ha még csak a cuppantásnál
212 Elso | felejti el, ami ezt tiltja. – S ezzel a kés nyelét markolta
213 Elso | sárgabőrű szigetlakóknak s a Ruffónak. Ott voltak a
214 Elso | a mitológiába szárnyal.~S mit ád hozzá még a prózai
215 Elso | Azt kell neki szeretnie. – S még kérdés, hogy az foga-e
216 Elso | majd én befogom a bodonba, s tüzet fújtatok vele.~A kormányos
217 Masod| vad indián neve lesz Ábel, s a Caváé Azma, majd ha az
218 Masod| hallottam a gőzkürtő süvöltését, s aztán a propeller-csavarlapát
219 Masod| szedte, amit itt tapasztalt, s mikor a hajóra érkezett,
220 Masod| Wertheim-szekrény ajtaját, s megmutatta nekem az üvegdobozokban
221 Masod| térnek is értem vissza, s ha holtig itt rekedek is.
222 Masod| nem munka, de mulatság. S aztán mikor bekövetkezik
223 Masod| összeszorulunk mind a hajómban, s itt egy olyan embernek,
224 Masod| enyémmel merőben ellenkezik; s aki velem vitába keveredni
225 Masod| fogadja el, amit én mondok, s ha a feleségemmel vitatkozom,
226 Masod| Végezted a fiumei akadémiát, s nem ismered Tertulliánt
227 Masod| az a bűnük megtisztítása, s a kisdedeknek még nincsenek
228 Masod| kezébe a nagy fóliánst, s bevitte azt a neje szobájába.
229 Masod| bevitte azt a neje szobájába. S rövid percek múlva együtt
230 Masod| oltár előtt összekötve, s ennélfogva nem lehet keresztapa,
231 Masod| pesztonkák már értenek a szóból, s maguk eszétől adhatnak a
232 Masod| Ellentmondasz-e az ördögnek s az ő incselkedéseinek?~Csak
233 Masod| keresztelési szertartásra, s érthető nyelven kérdezé
234 Masod| akitől ti mind úgy féltek, s amíg ti azt énekelitek: „
235 Masod| Manola odaugrott a Cavához, s hatalmas tenyerével befogta
236 Masod| betört a mellékszobából, s hozta magával a két fülénél
237 Masod| a keresztelőmedencéhez, s védelmi ösztönében jól beleharapott
238 Masod| megkapta a leány kezét, s beledugta a vízzel megtelt
239 Masod| megtelt keresztelőkagylóba, s abban tartotta, amíg a vérzés
240 Masod| hegyesek.~– Mármost eredj haza, s ne dolgozzál a kezeddel
241 Masod| neve) lehajtja a lámát, s végzi a dolgodat. Meg ne
242 Masod| áldást fog rájuk hozni.~S ezzel mind a négyen, ki-ki
243 Masod| karámból a konyháravalót, s a forrásból a vizet.~A harmadik
244 Masod| vagdalj le apró vesszőket, s hozd ide gyorsan. Lódulj!~
245 Masod| csigaszerű tekergéssel, sebesen, s ahol mezítelen emberi testrészt
246 Masod| meglepi, belefúrja a fejét, s utána vonja az egész hosszú
247 Masod| egész hosszú fonáltestét, s a bőr alatt összetekergőzik.
248 Masod| Kezében tartá a leány karját s két ujjával fogta a féreg
249 Masod| Capitano odament hozzá, s megfogta a kezét.~– No,
250 Masod| nyakába felkötötte a pólyával, s a felsőkarjához odaerősítette
251 Masod| odaerősítette a tekerő korongot, s arra a sebből kilógó fúriát
252 Masod| mint egy szőrös kígyó.~– S tégedet nem bánt?~– A fehérbőrűt
253 Masod| csípésére rögtön fölébred, s idején megöli, de a negrito
254 Masod| mélyen alszik, vastag a bőre, s mire fölébred, akkorra már
255 Masod| a bőre alá fúrta magát, s nem tudja magát többé megszabadítani
256 Masod| abból tapaszt gomolygatott, s azt ráragasztotta a daganatra.
257 Masod| feje bennmarad a sebben, s akkor abból oly kínzó daganat
258 Masod| csavarni, ha a fonál lelankad, s csak addig, amíg meg nem
259 Masod| Cava meg volt szabadítva. S ezt bizony a Ruffónak köszönheté.
260 Masod| érthetetlen szavakat kiabált, s felszabadult karjaival hadonászott
261 Masod| merülve. A Manola teát főzött, s azt szürcsöltette a szájába.
262 Masod| Szegeket vernek a sebébe, s azok nekem fájnak, nem őneki.
263 Masod| hozzá, hadd öleljem meg!~S a legmagasabb extázisban
264 Masod| szerető volt egymás irányában, s melynek istenadta fái, venyigéi,
265 Masod| megtisztította, fanyársra húzta, s körültüzdelte velük a parázshalmot,
266 Masod| pálmaháncsból sodrott zsinegek, s azokra fektetve teakfából
267 Masod| odarohantam a tündéri alakhoz, s eléje borulva, hévvel csókoltam
268 Masod| eldobta magától a dudát, s odarohant Máriához.~– Señor! –
269 Masod| röppenjen a hüvelyéből, s két férfi azt ne kiáltsa: „
270 Masod| énekelt.~Arra előállt a Juan, s Almaviva részegségi áriáját
271 Masod| Szép tenorhangja volt.~S közös meglepetést hozott
272 Masod| meghatottságomat. Odavont magához, s egy gránátalma-bokor mögött
273 Masod| csodaszerű megszabadulását. S ez a leány arcban, alakban
274 Masod| talán tréfálkoznak is.~S ez a nő eszményképe az asszonnyá
275 Masod| járult ünnepélyes arccal, s az egész család előtt kinyilatkoztatta,
276 Masod| Azma kezét az Ábel számára, s felhívja a családfő és parancsnok
277 Masod| Az eljegyzés megtörtént.~S befejezésül a Ruffo odajött
278 Masod| a Ruffo odajött hozzám, s így szólt: „Mi ketten pedig
279 Masod| szigetország morotváit, s kitalálhatnánk valamit,
280 Masod| mely ívben omlott alá, s folytonos patakként csorgott
281 Masod| a Ruffóval a mocsárhoz, s a ladikot vízre eresztettük,
282 Masod| a száráról a baltájával, s behozta a kunyhójába. Én
283 Masod| apját letette a földre, s nagyot csapott a hátára
284 Masod| bölcs eszeddel megsegíts, s ezt a világot megigazítsd?~
285 Masod| elkapott a lábánál fogva, s a búváranya tiltakozásának
286 Masod| halak tenyésznek benne, s azoknak a fogyasztására
287 Masod| rálép az ember, alásüllyed, s aztán hiába iparkodik kimenekülni,
288 Masod| törpefenyő hasal a dombokon, s hegyes gúlákban emelkednek
289 Masod| visszatér a tengeri tanyájára, s megosztja azt a társával.
290 Masod| Keresztültörjük ezt a sziklafalat? S kinek volna ahhoz való ereje?~–
291 Masod| valóságos fenyőszálak volnának, s közöttük csavargós indájú
292 Masod| közelhozott a sziklafalhoz, s egyszerre csak előttünk
293 Masod| Végighallgatta nyugodtan. S aztán ő kérdezte, hogy mi
294 Masod| aki a lőport föltalálta, s ezzel az egész emberiséget
295 Masod| morotvánál.~– Azt felgyújtjuk, s lesz belőle termőföld.~–
296 Masod| lesz belőle termőföld.~– S vele együtt felgyújtjuk
297 Masod| rátalál a lőporos hordóira, s szétrobbantja egész otthonodat.~–
298 Masod| odatámaszkodott a székemre.~– S mondja ön, nem félt ön? –
299 Masod| éppen vitézül viselte magát.~S aztán elmondtam, hogy a
300 Masod| emberre, a szalamanderekkel, s ezek mind világítanak a
301 Masod| Bizalmasan odasimult hozzám, s a fülembe súgdosott.~– Én
302 Masod| palackot az üveges raktárból, s odaadom önnek.~Óh édes ártatlanság!
303 Masod| kormányos üvegereszében, s néztük a csodálatos természeti
304 Masod| lövellt az üvegablakon át, s a következő pillanatban
305 Masod| lecsapott a hajó kéményébe, s onnan széthatalmasodott
306 Masod| tündökölt gömbölyű üvegtalpaival s azok között az izzó vasrostéllyal.~
307 Masod| palackot.~Ha ő most megijed, s rémületében eldobja a palackot,
308 Masod| kihull az izzó rostélyra, s akkor mi valamennyien repülünk
309 Masod| Vállára tette a kezét, s azt súgta a fülébe:~– A
310 Masod| bozótunkat tépte ki tövestől, s a mocsárvizet víztölcsérben
311 Masod| égbe, fel a felhők közé s aztán meglepte Valparaisót
312 Masod| fákat csavarva ki töveikből, s magával ragadva, míg a felső
313 Masod| szürke felhők szakadoztak el, s repkedtek körülötte, táncoló
314 Masod| maga fókabőrcsónakjával, s a szigonyát is magával hozta.~
315 Masod| Majd elmegyek én érte, s kihozom orránál fogva.~Ruffo
316 Masod| Ruffo fáklyát gyújtott, s bevilágított a barlangba.
317 Masod| ami a vizet levezette, s elzárta a katlan melletti
318 Masod| feltápászkodott fektéből, s nem várta be, hogy megtámadják,
319 Masod| éles fogsorok villognak, s befejezi a rémséget egy
320 Masod| ormányával a csónak elejét, s lerántotta azt nehéz testével
321 Masod| tokjából hatalmas kését, s egy csapással levágta a
322 Masod| táplálék, a talpai ínyencfalat s a tojásai fejedelmi csemegék.
323 Masod| tojásai fejedelmi csemegék. S az volt neki tömérdek.~–
324 Masod| az még mindig Cava volt, s a gyöngédség tanújele egy
325 Masod| te ölted meg? Te magad?~S dehogy adott neki édes pofont;
326 Masod| átkarolta az Ábel fejét, s össze-vissza csókolta arcát,
327 Masod| lesz hát páncélos hajónk, s akkor mi is nagyhatalom
328 Masod| Beleiből csavarunk húrokat, s azokból hárfát csinálunk
329 Masod| kapar be hátulsó lábaival s ott költi ki a forró napsugár.~
330 Masod| én azt a hátamra vettem, s mind a hárman lementünk
331 Masod| alkotás volt. Elfértem benne, s könnyen tudtam evezővel
332 Masod| érje, aztán kicsiholtam, s az égő taplóval meggyújtottam
333 Masod| ladikjainkkal a barlangból, s ahogy erőnktől tellett,
334 Masod| volna a hivatott vadász, s ilyen zsákmányt nála nélkül
335 Masod| démon, mely vért iszik, s a lába nyomán burjánzik
336 Masod| annak a módját a Padronéval, s teljesen el vagyunk rá készülve.
337 Masod| vívó vagy.~– Az vagyok. S volt idő, amikor az volt
338 Masod| A Capitano vállat vont, s gúnyosan mosolygott.~– Hát
339 Masod| megkapott csábítót megkötözi, s aztán végigkorbácsolja.
340 Masod| egy cirkuszi akrobatát, s azzal sorba pofoztatja az
341 Masod| bérgyilkost összekaszabolta. S maga is súlyos sebet kapott
342 Masod| csaptak össze kivont karddal. S az óriás maradt halottan.
343 Masod| tekintélyekkel szembeszállani, s az ország jogait nyílt szóval
344 Masod| útján hármat kiválasztottak, s azokkal párbajra hívatták
345 Masod| maga kapott sebet az arcán, s annak a helyét viselte holta
346 Masod| Tudom – mondá a Capitano, s kezét nyújtá meleg szorításra.~
347 Masod| lélek (szent vagy gonosz?), s folytattam:~– És most itt
348 Masod| országunk a népek tengerében. S akik körülvesznek bennünket,
349 Masod| kiegészítő részének fogadja, s ellentétben a szent törvényekkel,
350 Masod| odalépett hozzám, megölelt, s azt mondá:~– Irigylem a
351 Masod| teremből, amint én beléptem, s ott beszélgetett a Bebével,
352 Masod| akkor kijött munka nélkül, s közel ült hozzám, hogy egy
353 Masod| hozzá való töltényekkel, s ezzel ajándékozni meg őket.
354 Masod| pipáját, fölállt a szögletből, s nekivetette a hátát az ajtónak.
355 Masod| kis asztalkát tolt elém, s arra három poharat tett
356 Masod| észak-amerikai hajókkal. S a hadjárat vége az lett,
357 Masod| füstkarikát fújt a levegőbe, s hidegvérrel mondá:~– Hát
358 Masod| odalépett a boros-asztalkához, s kiitta mind a három poharat
359 Masod| Menelik király országába, s ott egy fegyelmezetlen sokaság
360 Masod| ütközetet kísérlett volna meg, s az olasz király kénytelen
361 Masod| fognak ugrani helyeikről, s ökleiket fogják emelgetni.~
362 Masod| a puskáját hullatta el, s leszállt a lóról szépszerével.~–
363 Masod| nevet szerzett magának. S Abesszínia maradt a négereké.
364 Masod| ezeket a hírmondásokat, s végül azt kérdezte a Padronétól: „
365 Masod| eseményekről beszélni. A boxerekről s azoknak a leverésére kiküldött
366 Masod| nemzet nyelvén beszélnek, s nem vesznek rajta össze.~–
367 Masod| szívét annyi sorscsapás érte, s ki azokat mind hős lélekkel
368 Masod| leszállt a szövőszékről, s odajött; a férje vállára
369 Masod| őrjöngő anarchista megrohanta, s azt a nemes szívet átverte
370 Masod| egy halálra sebzett vad. S két kezét arcára csapta:
371 Masod| magukat fényes családfájukról, s a letört ágat eldobva maguktól,
372 Masod| katonai körök ridegsége. S akiket hidegen hagyott a
373 Masod| visszatérítem a világba, s kényszerítem, hogy ott helyüket
374 Masod| Akkor el lehet ejteni, s a bőréből csónakot csinálni,
375 Masod| az evezőt és a csákányt, s azzal leszálltunk a hajóról
376 Masod| volt már a veszélyekkel, s előre figyelmeztetett, hogy
377 Masod| csónakját csáklyájával, s inte nekem, hogy csatlakozzam
378 Masod| mozaikművész műterme volna ott. S minden képtelen alakzat
379 Masod| a világbomlás eltemette, s a természet kőszénné változtatta.
380 Masod| gyönyörű goniatites Rossaet, s egy még szebb goniatites
381 Masod| goniatites sphaericust, s eltettem a lelt kincsek
382 Masod| meglesz a mi opáljaink nélkül, s mi a világ milliói nélkül.~
383 Masod| Capitano kivette a kését, s kifeszítette azt a drágakővé
384 Masod| vált agyarat a helyéből, s odanyújtotta ezt nekem.~–
385 Masod| Ismét a táskámba nyúltam, s kiszedtem belőle a kőszénné
386 Masod| kőszénné vált csigákat, s a felturzott kőszéndarabot.~
387 Masod| lemegyünk a tengerpartra, s hozzáfogunk a tárna megnyitásához
388 Masod| lemegy a kőszéntárnába, s ott annyi szenet kivágunk,
389 Masod| felfedezés közhírré fog válni.~– S aztán mire jók azok a milliók?
390 Masod| halászt megszán a tündér, s leküld hozzá éjszaka a kunyhójába
391 Masod| táncra perdülnek előtte, s mikor elvégezték, egy-egy
392 Masod| rézaspert dobnak a fekhelyére, s arra megint elrepülnek.
393 Masod| adott vesszővel a dzsinre, s arra az rögtön arannyá változik.
394 Masod| varázsvesszővel, arannyá alakul, s a halászból dúsgazdag úr
395 Masod| angol terménnyel vetekedik, s képes ellátni a déli tengerek
396 Masod| akarom” szavadba kerül, s e puszta szigetből világhírű
397 Masod| úr, akinek akarata van, s amit akar, az megtörténik,
398 Masod| amit akar, az megtörténik, s ami megtörtént, azt nem
399 Masod| és gyermekeimmel együtt, s visszatérnünk a nagy világba,
400 Masod| visszatérnünk a nagy világba, s elfoglalni a magunk helyét
401 Masod| leányod.~– Bálványaim.~– S ezek a te bálványaid itt
402 Masod| mindig újabb milliókba kerül, s azokat is elnyeli Asmodái,
403 Masod| visszatorlást gyakorol, s megszökik egy lovászmesterrel. –
404 Masod| kiadja őket a titkárjának, s az kiosztja az alamizsnát;
405 Masod| telekürtölik vele az egész világot. S a világ elhiszi a legrosszabbat.
406 Masod| semmi összeköttetésben, s úgy festette oda az alakokat
407 Masod| Európa fölszíne egyre süpped, s kiszámított évek múltán
408 Masod| És most nézz magad körül, s tedd a szívedre a kezedet.
409 Masod| lelkük tiszta, fertőzetlen. S a föld, a tenger, édesanyaként
410 Masod| hogy fogjanak fegyvert s tanuljanak embert ölni,
411 Masod| kellett kapával nekiállani, s a cukornádat kiszabadítani
412 Masod| kartonját, a rajzónját, s aki abba beleőrült, belehalt.
413 Masod| ecsetet tudtam csinálni magam, s gyakoroltam titokban az
414 Masod| átrajzoltatta vászonra, s aztán színes fonalakkal
415 Masod| művészettől, amely hevít, csábít, s áttérek az építészethez,
416 Masod| nem eszünk polgártársakat, s a csontjaikat nem hasogatjuk
417 Masod| emberrel megkönnyebbül a föld, s az itt maradtak sorsa javul.
418 Masod| hogyan kíván rajta segíteni?” S erre a szakminiszter a következőt
419 Masod| embertársaink nélkülözéséről, s a következő, gyökeres intézkedéssel
420 Masod| helyére ingyen elszállítsa, s szűkölködő embertársainknak
421 Masod| undorító bűn az öngyilkosság, s annak elkövetőjét amennyire
422 Masod| gyomrokba temettetnek el, s lelküket nemcsak bűn nem
423 Masod| fényes jövendője lesz, s a niám-niámok és maforik
424 Masod| a gyorstüzelő puskákat, s tanítsd meg a kezelésükre
425 Masod| beleugráltak a tengerbe, s úszva jöttek ki a partra.
426 Masod| feljáró hágcsó fel volt húzva, s átugráltak a hajó mellvédére.
427 Masod| maforik ellen fordította, s azokat árasztotta el a forró
428 Masod| hogy a tengerbe ugráltak, s a ladikjaikhoz visszaúsztak.~–
429 Masod| még egyszer ágyúdörgést!~S ez a kívánságom beteljesült.~
430 Masod| amit a boldog világról, s annak lakóiról följegyeztem,
|