bold = Main text
Part grey = Comment text
1 Bev | látszó történeteket írtam én le két külön regényben.~
2 Bev | érdekében tettem. Pedig nem is én tettem.~A jegyzetei elé
3 Elso | ilyesfélével megtölteni. Én protestáltam ellene, s a
4 Elso | Annyiban fényesen, hogy én még soha annyi mennykőhullást
5 Elso | s attól kért segítséget.~Én hiszek a védszentekben.
6 Elso | Te nevezted el annak?~– Én.~– Talán karmol?~– Sőt harap
7 Elso | Te emlékezel arra?~– Én meg a Cava.~– Ti ketten
8 Elso | elfut a tenger vizében. Én a markommal vizet merítek,
9 Elso | mi ettől a vadembertől!)~Én meg akartam jutalmazni a
10 Elso | egész világon elfogadnák!)~„Én adok neked, mert nekem van,
11 Elso | ilyennel.~– S eljuthatnék én abba a barlangba? (Engem
12 Elso | meg.)~– Eljuthatsz, ahogy én eljutok.~– Mikor?~– Hahó,
13 Elso | mondá nekik a Negrito. – Én addig felvezetem a señort
14 Elso | visszahull a víz az égből az én barlangomba, már akkor hideg.~
15 Elso | ketten gyerekek voltunk; én is, a Cava is, akkor ő szeretett
16 Elso | akkor ő szeretett engem s én haragudtam őrá, most már
17 Elso | haragudtam őrá, most már én szeretem őtet s ő haragszik
18 Elso | munkában?~– Soha! Dolgozni? Azt én nem szeretem. Ezek az én
19 Elso | én nem szeretem. Ezek az én kicsi kezecskéim nem arra
20 Elso | kapanyélen feltörjenek. Én csak hálóval és szigonnyal
21 Elso | sülve még jobb, úgy vagyok én itt, mint Ádám a paradicsomban.~
22 Elso | nem tett Ádám úgy, mint én: kapaszkodott volna bele
23 Elso | kenyeredet!” De jó, hogy én ezt nem hallottam. Most
24 Elso | ezt nem hallottam. Most én vagyok az Ádám a paradicsomban.~–
25 Elso | kapál, arat, csépel; csak én magam nem dolgozom.~Nem
26 Elso | kérdezém a Negritótól.~– Nem én.~– Ez egy olyan fegyver,
27 Elso | eltűnt a gépház lejárójában.~Én a vas csigalépcsőn lelépkedve,
28 Elso | inú, kérges tenyere volt.)~Én megmondtam neki a nevemet,
29 Elso | üdvözölve!~Spanyolul szólt.~Én szintén spanyolul mondám
30 Elso | bizalomgerjesztő.~Kezét nyújtá, amit én megcsókoltam. Szép fehér,
31 Elso | szálltunk, hosszú útra készen, én arra kértem a férjemet,
32 Elso | a neve napjára – mondám én.~– Névnap? – kérdé a kisleány. –
33 Elso | nincs nevünk.~(Ezt akarok én nektek hozni éppen.)~Indítványom
34 Elso | a tifon verte ide.~– És én örülök ennek a balesetnek.
35 Elso(1)| Ismertem én egy hírneves magyar főurat,
36 Elso | világrészben. Ezek voltak az én kedvenc tanulmányaim. Az
37 Elso | világosítani. De menjünk át az én szobámba. Nőm tud mindent,
38 Elso | gyöngéden a húga kezét.~Én mindezt nagy gyönyörűséggel
39 Elso | hölgyek a nevetéshez – az én rovásomra.~– Nyers az a
40 Elso | feje olyan emberforma. (Én legalább láttam már annál
41 Elso | Az mind semmi – mondám én. – De én hallottam már hírét
42 Elso | semmi – mondám én. – De én hallottam már hírét olyan
43 Elso | egymáshoz erősítve.~– Az én hajóm feneke is tíz hengerből
44 Elso | talányt is fogsz ebben az én hajómnak a történetében
45 Elso | lesz az üstből? – kérdezém én.~– Az lefut a felnyitott
46 Elso | nyilatkozott meg ebben.~Én emlékeztem hasonló esetre.~
47 Elso | csak a propeller dolgozott. Én nem panaszkodtam a szélcsendre.
48 Elso | apró szökőkutak fellövelni. Én kitaláltam ennek az okát.
49 Elso | amilyenre a propeller képesíti. Én parancsot adtam, hogy fordítsa
50 Elso | zúdítja maga után a tengert.~Én parancsot adtam a gépésznek
51 Elso | férfiaknak tanácsot adni! Én egy észrevételt tettem.
52 Elso | anyja gyorsan visszaveré. Én a kormányos bódéjából néztem
53 Elso | derült idő következett. Én arra határoztam magamat,
54 Elso | láva megkövesült kérge. Én megnyugtattam őket. A horgony
55 Elso | gyermekkel, hogy jöjjenek fel az én hajómhoz, én adok nekik
56 Elso | jöjjenek fel az én hajómhoz, én adok nekik két olyan lámát,
57 Elso | árpának, tengerinek! – mondám én Padronénak. Ő pedig kiválasztott
58 Elso | másik szentírás is: legalább én annak tartom. Homér Iliásza,
59 Elso | agrárius! A tengeren!)~– De én merkantilista vagyok; tengerész!~(
60 Elso | hajóról leszállni készültünk, én meghagytam a Padronénak,
61 Elso | szalonna, pirított kenyérrel. Én utasítást adtam a Padronénak,
62 Elso | folyvást köpködve, cikákolva. Én el nem tudtam gondolni,
63 Elso | keserűvíz!” – „Mit tudom én? Én sohasem, ittam ásványvizet.
64 Elso | keserűvíz!” – „Mit tudom én? Én sohasem, ittam ásványvizet.
65 Elso | készül a pulk, ha megerjed.” Én is megkóstoltam. Van benne
66 Elso | hajónk a tengeren habuckolt, én parancsoltam, a kapitány (
67 Elso | Mi, ketten? – mondám én. – Négyen, én az asszonyoknak
68 Elso | mondám én. – Négyen, én az asszonyoknak is szavazatjogot
69 Elso | melyik a sürgősebb indítvány.~Én tudniillik azt proponáltam,
70 Elso | hazánkban a nyelvkérdés. Én a spanyol nyelvet ajánlom.
71 Elso | gavallérok a világon! – mondám én.~A sziget partmentében haladtunk
72 Elso | ivóvizünket elfogyasztja! Én megkísértem a Manolát kapacitálni:
73 Elso | itt is vesztegetés honol!~Én aztán előadtam a szerzett
74 Elso | organizálása tekintetében. Én a nyelvkérdést tartottam
75 Elso | Fuzionálnak. A Padrone átveszi az én programomból azt a pontot,
76 Elso | nyelv ismerésébe bevezetni, én pedig beoktatom a Cavát
77 Elso | nélkül jött létre – dörmögém én halkan.~– Valga me Dios!
78 Elso | nagy szerencsétlenség.~– Én tudnék ezen segíteni. Hajónkon
79 Elso | következményeit te viseled.~Én kiszakítottam egy lapot
80 Elso | odatelepedett az asztal végére. Én a Donna és a Cara szomszédságába
81 Elso | még pogány. – Elkárhozott. Én üdvözíteni fogom. – Messiása
82 Elso | kormányosunknak. Beleegyezett. Én élőszóval is felvilágosítottam
83 Elso | vallás ismerete nélkül. Én magam oktattam be őket a
84 Elso | kell mosni”, dörmögé az én kormányosom.)~A Capitano
85 Elso | Bocsáss meg, señor, én láttam a poklot ezzel a
86 Elso | De a gejzír, az itt van.” Én intettem a kormányosnak,
87 Elso | választja feltámadáshoz.~Csak én tartottam meg a komolyságomat.
88 Elso | Kadét engedelmeskedett.~„Én vagyok a te urad Istened,
89 Elso | Tehát nem hat nap alatt.)~„Én hoztalak ki tégedet a paradicsomba
90 Elso | imádd.”~„Ne emlegesd az én nevemet hiába: ne törj az
91 Elso | égbe imádságokkal; mert én ismerem a te kívánságaidat,
92 Elso | és tedd jóvá; mert nem az én haragom büntet meg téged,
93 Elso | téged, hanem saját bűnöd. Én nem vagyok az erős, bosszúálló
94 Elso | Ruffo tud valamit, amit én nem tudok: kászutúrót készíteni.
95 Elso | itt, aki él!”~Csakhogy hát én még legfeljebb egy napig
96 Elso | Megláthatod a karámban.~Én kíváncsi voltam ennek a
97 Elso | kormányi szubvenció. S hogy én ezt most mind megláthatom
98 Elso | hangzott: a Caráé.~– Nem! Én nem engedem, hogy a bátyám
99 Elso | volt ez? Féltékenység?)~– Én is? – kérdezé Ruffo.~– Te
100 Elso | csengett:~– Micsoda? Te az én bátyámat kikergeted? Hát
101 Elso | kóborolsz, lesed a prédát. Az én bátyám pedig egész nap dolgozik,
102 Elso | Ne merd szidni te az én bátyámat! Ő a mi hősünk,
103 Elso | és magával vitte tovább.~Én még visszatértem a terembe,
104 Elso | munkájával.~Mit bámuljam én Napóleont, Bismarckot, az
105 Elso | Bismarckot, az országalkotókat? Én ezt a két embert magasztalom,
106 Elso | Ruffó.~Ezt a kézmozdulatot én is észrevettem, úgy mint
107 Elso | legyen az jó?~– Mit csináljak én ezzel a lebernyeggel?~–
108 Elso | esni fog a zápor? Akkor én elbújok a félszerbe.~– Nem
109 Elso | mennyországba juss.~– De én félek a mennyországtól,
110 Elso | neki:~– Nem veszem fel! Én akarom, hogy süssön rám
111 Elso | pogány mondások voltak!~Az én kormányosom méltán megharagudott
112 Elso | nagyon rossz voltam. Mert én rossz vagyok: azért a nevem
113 Elso | Annak is megmondtam, hogy én még sohasem láttam ördögöt,
114 Elso | küldjétek ide hozzám, majd én befogom a bodonba, s tüzet
115 Elso | a feje fölött.~– No, még én sem láttam eddig ördögöt,
116 Elso | ördög, aki elvisz valakit. Én elkísértem a kormányost
117 Elso | család korán aludni sietett.~Én ébredtem fel leghamarább.~
118 Masod | az. Természetes észjárás. Én azt előre láttam, hogy így
119 Masod | Pedig abban tévednek. Van az én birtokomban pénz elég. Ide
120 Masod | Százezrek lehettek.~– Van az én birtokomban ebből az elátkozott
121 Masod | vinni a nagyvilágban. De én nem engedem, hogy ez a bálvány
122 Masod | férfiúi dac.~– Bánom is én, ha nem térnek is értem
123 Masod | hantot törni, kertészkedni. Én szeretem, hogy itt maradtam.
124 Masod | Dehogy mégy kapálni az én szolgálatomban. Most a szüret
125 Masod | egyéb hasznát is tudom én venni, mint kukoricát, búzát
126 Masod | mindenben azt fogadja el, amit én mondok, s ha a feleségemmel
127 Masod | feleségemmel vitatkozom, akkor meg én fogadom el azt, amit ő állít.~–
128 Masod | ismered Tertulliánt?~– Nem én.~– Hát szent Ágostont?~–
129 Masod | kereszteli meg a fiúkat, én a leányokat.~Hozott magával
130 Masod | Capitano ekkor hozzám fordult.~Én védekeztem.~– Még nem vagyok
131 Masod | feltette a sipkáját a fejére.~– Én, e szigetvilág fejedelme,
132 Masod | okom is volt a húzódozásra.~Én most ennek a szigetnek a
133 Masod | szívem örvendett. Ennek én voltam a kezdeményezője.
134 Masod | voltam a kezdeményezője. Én juttattam eszébe a családapának,
135 Masod | ellent! Nem bánt az engem, én sem bántom őtet. Szeretném
136 Masod | énekelitek: „jövel Szentlélek!”, én azt énekelem: „jövel dicsőséges
137 Masod | Veni sancte Spiritus”-t. Én is velük énekeltem.~Ezzel
138 Masod | Capitano. A Cava veszkődik!~Én éppen ott voltam a Capitano
139 Masod | az Ábel előkerült. Akkor én a hozott vesszőkből meg
140 Masod | pokoli fájdalmai lehettek.~– Én is próbáltam a pokolférget
141 Masod | valóságos apostol válik – mondám én. – Te nemcsak keresztelsz,
142 Masod | világot megteremtették (mert én a szamojédek hitét fogadom
143 Masod | Capitano belépett az ajtón, én a nyomában, utánam a Ruffo.~–
144 Masod | akarják vinni a pokolba, de én nem engedem: magam megyek
145 Masod | mennyországba, ő vette el az én rosszaságomat. Hagyd élve.
146 Masod | rosszaságomat. Hagyd élve. Én áldom az ő marását.~Én meg
147 Masod | Én áldom az ő marását.~Én meg voltam rendülve. Mi
148 Masod | ellene mondok.~– Keresztellek én tégedet Azmának, az Atyának,
149 Masod | mire észrevettem magamat, én is belekerültem.~Idecseppentem,
150 Masod | együtt. Velem kiegészítve. Én is közéjük illettem. Semmi
151 Masod | kenyérfák árnyéka alatt.~Én elragadtatásomban odarohantam
152 Masod | előtt térdepeltem –, ez az én helyem!~Ránéztem. Hát ezt
153 Masod | kell hozzá, aki megállja. Én huszonhárom esztendős voltam,
154 Masod | ökölre bízzuk a döntést, én vagyok a győztes. Versenytársak
155 Masod | Nem! Nem! A gyilkolást én nem honosítom meg ezen a
156 Masod | kedvencem ez a dalmű, majd én elénekelem a Figaro áriáját,
157 Masod | volt e rejtélyes családról.~Én azonban feladtam a tornaversenyt,
158 Masod | helyet Ruffónak. Mit keresek én itten?~Szétnéztem, hogy
159 Masod | Ki-ki megtalálta a magáét.~Én megtudtam, amit különben
160 Masod | eszétől is kitalálnom, hogy én itt egy fölösleges figura
161 Masod | Mindenkinek van itt párja.~Mi az én hivatásom?~Ébren maradni
162 Masod | Sátán?~Dehogy nincs. Hát én ki vagyok?~Milyen dicső
163 Masod | felfalja valamennyit. És én rakom a száraz ignámekévéket
164 Masod | szüret ideje végét járta.~Én egészen kibékültem a Ruffóval.~
165 Masod | s behozta a kunyhójába. Én kinn maradtam.~Akkor azt
166 Masod | palota földig leég. Ez itt az én tűzhelyem. Idő jártával
167 Masod | Mi oka volt rá? Kértem én őket, hogy erre a világra
168 Masod | senkit se bánt. Egyedül én magam vagyok az, akit gyűlölök.
169 Masod | ide kell őt hoznom ebbe az én tóparti lakásomba, ebbe
170 Masod | politikája az emberevés.~Aztán én itt vagyok: az idegen.~Tizenegy
171 Masod | evező; esetleg fegyver is. Én különben a revolveremet
172 Masod | Kedves cimborám – mondám én Ruffónak –, ez a te birodalmad
173 Masod | csónakkal, se gólyalábbal.~– Én már találtam olyan kalauzt,
174 Masod | Ezt a Ruffo nem ismerte.~Én megtudtam mindent, amire
175 Masod | fiúknak tudomásuk nincsen. Én tartom magamat az Isten
176 Masod | otthonodat.~– Nem félek én attól. Tizenhárom éven át
177 Masod | a múltjából a Capitano.~Én azonban nem nyugodtam bele
178 Masod | kardom van! Egy sárkánytól én meg nem hátrálok.~– Hát
179 Masod | szükségünk volna – mondám én. És aztán leírtam nagy merészséggel
180 Masod | s a fülembe súgdosott.~– Én majd el fogok hozni egy
181 Masod | bálványa (ő már kezdő tolvaj, én kezdő orgazda). – Mikor
182 Masod | vastag üvegtáblája van. Én ebben a sötétben alkalmat
183 Masod | egymást tartá átölelve.~Én azt hittem, hogy az utolsó
184 Masod | mondá a Negrito –, tudom én már, hogy mi rekeszti el
185 Masod | matamáta. Majd elmegyek én érte, s kihozom orránál
186 Masod | kényszerített ez a szörnyeteg. Én a magam tengerészkardjával
187 Masod | tanújele egy édes pofon.~Én azonban elismertem, hogy
188 Masod | lebocsátkozunk vele. Ebben fogok én, az Ábel csónakját követve,
189 Masod | hártyájából majd készül az én számomra hasonló csónakosing,
190 Masod | Isten fája.~Mikor aztán az én ladikommal készen lettünk,
191 Masod | ladikommal készen lettünk, én azt a hátamra vettem, s
192 Masod | lementünk a tőzegvágáshoz.~Én kipróbáltam az új csónakot.
193 Masod | láthattunk a robbantáshoz. Én a lőport elhelyeztem a katlan
194 Masod | volt a lőpor hatalmáról; én pedig nem magyaráztam azt
195 Masod | csókolta, Ábel a kezeimet, én mind a kettőt összeölelgettem.
196 Masod | fejét és egyéb troféumait. Én sem engedtem el magamtól
197 Masod | vulkánkitörés volt a föld alatt. Én szavamat adtam a Capitanónak,
198 Masod | pikkelyes páncéljával.~– Ezt én nem mertem volna a nyilaimmal
199 Masod | Efölött sokat vitatkoztunk. Én ellenkező nézeten voltam.
200 Masod | csináltak akkora hatást.~Én elbeszéltem a Capitanónak
201 Masod | van a lőporban – mondám én győzelemtudattal.~– Hiszen
202 Masod | tanítani a fiainkat.~– Arra én gondoltam, hogy egykor távol
203 Masod | fognak bennünket megenni.~– Én pedig úgy szeretném ezt
204 Masod | jelszavam: „Ketten vagyunk, én és a kardom.” De most őrültségnek,
205 Masod | gyűlölöd a fegyvert. De én nem tartok veled. Amíg a
206 Masod | nemzetük?~Majd megtudom én azt…~Az esős évszak mindnyájunkat
207 Masod | mellékszobába a teremből, amint én beléptem, s ott beszélgetett
208 Masod | beszélgetett a Bebével, míg én játék végeztével hozzá nem
209 Masod | takácsmunkát, ami zajjal jár.~Én itt mostan eleven krónika
210 Masod | elhagyott világról! – mondtam én a Capitanóhoz fordulva.~–
211 Masod | a legelső példa – mondám én –, ami világossá teszi az
212 Masod | ami világossá teszi az én állításomat, hogy minden
213 Masod | teletöltött idei pezsgőmusttal.~Én magamban gondoltam, hogy
214 Masod | boerok nem adtak polgárjogot.~Én aztán elmondtam előttük
215 Masod | fogva, egész addig, ameddig én ismertem (még akkor a békekötést
216 Masod | Padrone pedig dohányt vágott.~Én is abbahagytam a kapacitálást.~
217 Masod | elütöttem a királynéját.~– Hogy én ezt nem vettem észre!~Bosszús
218 Masod | fejét eltakarva karjával.~…Én elsiettem a szobából: ennek
219 Masod | az az elhatározás, hogy én ezeket az embereket visszahódítom
220 Masod | jó.~Ezeket az embereket én visszatérítem a világba,
221 Masod | Számíthatok rá, hogy az én ötárbocos hajóm San Franciscói
222 Masod | azt a barlangot, ahonnan én ezt a késemet kivágtam.
223 Masod | reggelizésnél, akkor átadta. Én mindjárt fölvettem.~A Capitano
224 Masod | kincsbányámból, amennyit elbírsz.~Én tiltakoztam: nem magamnak
225 Masod | újra felbukkanik. Akkor én is utánaugrottam.~A hátramaradottak
226 Masod | úgysem veszi semmi hasznát.)~Én azonban éppen a Capitano
227 Masod | kifejezhetetlen kincs fekszik itten.~Én a csákányommal kivágtam
228 Masod | darab elég – biztosítám én.~– De hát ki viseljen itt
229 Masod | a Negrito.~– Hát hiszen én is itt leszek – dörmögtem
230 Masod | is itt leszek – dörmögtem én közbe.~– Addig, ameddig –
231 Masod | csókokat tulajdonképpen én érdemeltem volna meg.~No,
232 Masod | kitalálhatta a gondolatomat.~Én jól ismertem a feladatomat.
233 Masod | kőszéntelep egész Dél-Amerikában. Én hozzátehetem, hogy Ausztrália
234 Masod | anyaga fedezi a költségeket. Én ismerem ennek az értékét.
235 Masod | Gondolod, hogy áhítozom én erre a helyre?~– Nem tudom.~–
236 Masod | venni milliókért?”~– No hát, én elmondom neked, hogy mi
237 Masod | sokmilliomosok gyermekeiből.~Tudtam én előre, hogy mit fog mondani.~–
238 Masod | válaszolni.~– No hát, majd én elmondom teneked, hogy mi
239 Masod | ország, amelynek nevére az én szívem nagyot dobbanjon?
240 Masod | kezét.~– Édes barátom, ha én azt mondanám, hogy „gyűlölöm
241 Masod | igazán szereti a hazáját. De én kétségbe vagyok esve a hazámért.
242 Masod | kilátszani, mint szigetek. Én már most látom ezt a képet
243 Masod | nemzet fájdalmát viselik. Én a magamét már kiálltam:
244 Masod | lehetett hasznomat venni. Én rajzoltam. Egy cukorőrlő
245 Masod | hát könnyű azt mondani: „én rajzoltam”. De mire és mivel?
246 Masod | színes virágokat, amiket én hártyára festettem, átrajzoltatta
247 Masod | zsörtölődésének.~Mi vagyok én itt? A tizenegyedik ember.~
248 Masod | egészséges életszervezet mellett.~Én pedig már kész férfi vagyok.~
249 Masod | itt maradtak sorsa javul. Én valóban várom, hogy európai
250 Masod | Ez kárba veszett anyag. Én most egy nagyszerű vállalatot
251 Masod | tőlük szabadulni.~– Már én csak készen tartom a revolveremet.~–
252 Masod | fegyver nem hatalom.~Ez az én kedélyemet földig nyomta.
253 Masod | kedélyemet földig nyomta. Én nem ebbe a világba való
254 Masod | ebbe a világba való vagyok.~Én nem tartom magamat embernek,
255 Masod | láttam a sziget közelében az én ötárbocosomat.~Visszajöttek
|