Part
1 Bev | piaszter, rubel, duros, dollár: ez az isten.~A bálványhoz,
2 Bev | szidta volna valaha ember, ez nem történt meg soha.~Akinek
3 Bev | dicsőség. (Azért ki is maradt ez a három szó a Miatyánkból:
4 Bev | feltételek mellett, minél elébb.~Ez már kezd foganatosíttatni.~
5 Bev | regényemben felhasználtam. Ez hála volt tőle azért a buzgóságért,
6 Elso | átjárja a lisztet, s attól ez élvezhetetlenné válik. A
7 Elso | olvastunk az optikáról, hogy ez a megnagyobbodott tűzveres
8 Elso | és zuhan alá az egekből. Ez nem hagyja magát még a vihartól
9 Elso | üvegből volt.~Hogy került fel ez a vashajó oda a hegytetőre,
10 Elso | meg a törzse? Élő növény ez a kő, mint a hársfa, hisz
11 Elso | darázs építi a sejtet.~Hát ez, így elnézve, merő gyönyörűség
12 Elso | tartá a vízokádó gejzír, s ez kell a korallnak.~Megkísérteni
13 Elso | irányítja a ladikját, amint ez a zuhatagon keresztül a
14 Elso | színesek ezt a hegyvidéket?~– Ez egy sziget.~– S hová lett
15 Elso | forgatta meg a tenyerében.~– Mi ez? Ilyet mi nem viselünk a
16 Elso | és aranyból összerakva. „Ez sokkal szebb.” Abba a csigahéjba
17 Elso | a kés anyaga hárlekinné. Ez egy százezreket érő kincsdarab.
18 Elso | ők ültettek bele magot. Ez az ő mindennapi munkájuk.~–
19 Elso | paradicsomban.~Meglepett ez a szó.~– Hát tudsz te valamit
20 Elso | sziszegést hallatott.~– Ssss! Ez a mafórok nyelve.~– Kik
21 Elso | hajóból, meg mikor bemegyünk.~Ez hát nem érti azt, hogy miről
22 Elso | Kadét vadászik.~Mi lehet ez ismeretlen szigeten egy
23 Elso | revolveremet:~– Tudod, mi ez? – kérdezém a Negritótól.~–
24 Elso | Negritótól.~– Nem én.~– Ez egy olyan fegyver, aminek
25 Elso | érthetetlenebb lett előttem ez a mesés valóság. Ez a hajó
26 Elso | előttem ez a mesés valóság. Ez a hajó legalább nyolcszáz
27 Elso | át lezuhogott a tengerbe. Ez a százfokú meleg vízsugár
28 Elso | baldachinul kifeszítve. Ez arra szolgált, hogy a gejzír
29 Elso | ajándékozott.~– Szót sem érdemel. Ez vendégszeretet. Az ön hazájában
30 Elso | Így is megértettem.1~– Ez nem divat, ugyebár, az önök
31 Elso | motolla előtt ült és csivélt. Ez a szó azt teszi takácsnyelven,
32 Elso | Csakhogy az a földi mintakép, ez pedig az égi képmás. Eszményképe
33 Elso | gyapjúfonalból készült. Ez meglepetés lesz az apa számára.~–
34 Elso | vihar és a köd.~– A köd ez időszakban rendesen beköszönt
35 Elso | korallzátonyok miatt. Sok év óta ez az első hajó, mely láthatárunkon
36 Elso | Hiszen magyar.~Jól esett ez a szó.~Tehát van még eset
37 Elso | selyemből készült.~– Hát pipere ez?~Mire a Capitano gyöngéden
38 Elso | tiltakozék a Kadét. – Ez a legharciasabb valamennyi
39 Elso | állat között, szembeszáll ez a pipargéval, a caracasszal,
40 Elso | befutott a fürdőszobába.~Tehát ez a reggelije a Bebének.~Tisztában
41 Elso | hányja ki, már megfőve. Ez a bizonysága annak, hogy
42 Elso | nemcsak azt, hogy miként jött ez ide fel a hegytetőre, hanem,
43 Elso | tölcsérét egy vasrosta borítá. Ez a rosta tele volt hányva
44 Elso | legmélyebb tenger lakói. Ez a gödényforma, mely egyetlen
45 Elso | fejből áll, hosszú farkkal, ez a dohányzacskóbendő, száz
46 Elso | tengerfenék sötétjében tenyészik, ez az ezüstszínű foszforvilágot
47 Elso | maga körül még holtan is, ez a koromfekete csak a fejében
48 Elso | át a konyhába vezette.~– Ez a mi ivó- és főzővizünk –
49 Elso | kilövelli a forró vizet, ez még keserű tengervíz, széngázzal
50 Elso | Capitanótól.~– Nem az. Katalóniai. Ez soha meg nem tanul spanyolul,
51 Elso | Hispánia a hazája. Nem kreol ez. Azzal bementünk a Capitano
52 Elso | ott gőzölgött a szamovár. Ez bizonyosan a Donna gondoskodásából
53 Elso | illata volt a teának.~– Ez aztán igazi pecco! Megismertem
54 Elso | földkéreg gyors behorpadása, s ez zúdítja maga után a tengert.~
55 Elso | fogja a kormánykereket. S ez a gyönge, ideges nő, aki
56 Elso | minden élő teremtést. Most ez képtelenségnek látszik.
57 Elso | csodálatos megszabadításért. Ez volt a nászutazás! A poklok
58 Elso | legénység számára is elég, s ez most az egyedül maradottaknak
59 Elso | Egyszer aztán megszűnik ez a tűzvonal: a láva fénye
60 Elso | hangoknak követett. Hasonló volt ez az isteni hangverseny ahhoz
61 Elso | utána. A legtöbb gejzírnek ez a jellege: hol elpihen,
62 Elso | azok még kezesebbek lettek. Ez az ő anyanyelvük volt. A
63 Elso | kiélesített furdancscsiga, ez utóbbi volt különösen az
64 Elso | kenyérpusztítóra?~– Van. Ez a sziget az ő tulajdonuk:
65 Elso | nyelvre megtaníthat. Aztán ez a föld is táplálni fog bennünket.~–
66 Elso | azt csonkig leégette. – Ez pompás televény lesz árpának,
67 Elso | esztendeig Lábán birkáit. Ez csak szentírás, Mózes írta.~(
68 Elso | klasszikus neveltetését ez iskolai idézettel:~„Coelum,
69 Elso | megmagyarázott. „Padrone! Hisz ez budai keserűvíz!” – „Mit
70 Elso | Hiszen becsületes víz ez annak, aki rá van szorulva,
71 Elso | Cuppantott utána a szájával: „Bíz ez bevehető itóka. Ahol ilyen
72 Elso | appelláltunk a koronára. – Ez az asszony. – A két vadgyerekünket
73 Elso | amilyen az ő anyjuk volt. Ez hatott. A fiú még egyszer
74 Elso | sikongatva kapkodta fel a lábait, ez nem nekik való séta volt.
75 Elso | belőle, tetszett neki. „Hisz ez pulk, pálmabor.” A vadleány
76 Elso | gépházunkat árasztá el. És azóta ez a nagy gejzír megmaradt
77 Elso | megmaradt ebben a működésében.~Ez az új kitörés egészen új
78 Elso | s örömmel kiálta fel: „Ez tiszta ivóvíz!” A Negrito
79 Elso | Kitaláltuk a keletkezését. Ez a víztömeg a gejzír középoszlopából
80 Elso | aki megörökítette volna. Ez időtől kezdve mindennap
81 Elso | egészen. Arra gondoltam, hogy ez még pogány. – Elkárhozott.
82 Elso | szót mégis ejtett, hogy ez a kis ceremónia egy napi
83 Elso | hagyja rá: hiszen vadember ez, nincsen rendes esze. Hanem
84 Elso | engedett a maga hitéből: neki ez a mostani teste nem kell,
85 Elso | vallást is találni nálunk. Ez a tízparancsolat, ahogy
86 Elso | és bűnöknek világából.”~(Ez szól mind az öt világrésznek,
87 Elso | mint az összetett kéz.”~(Ez meg már éppen törvényszegés!
88 Elso | hasonlóképpen.”~(Hát bíz ez nem ekképpen van megírva
89 Elso | visszafordítani.~– Tessék urak: ez a caseo di pino. Ha a Ruffo
90 Elso | már el kell ismerni, hogy ez a delikatesszek netovábbja.~
91 Elso | meg volt hódítva általa. Ez már beszéd! Magam is kénytelen
92 Elso | kell találni párjukat.~S ez a civilizált világ fogalmai
93 Elso | azé legyen a szép Azma. Ez meg is történt. Ábel oltárfüstje
94 Elso | övé maradt Azma.~No, ha ez egyszer megtörténhetett,
95 Elso | sietett felvilágosítani.~– Ez a cukor az Arengapálma levéből
96 Elso | karámban!~No hát, menjünk oda! Ez volt a közös jelszó az asztalbontásra.
97 Elso | távozzanak el.”~(Mi volt ez? Féltékenység?)~– Én is? –
98 Elso | elvörösödött e szóra. Hisz ez az ő Azmája, akit nem szabad
99 Elso | őrködnie s a tüzet élesztenie. Ez volt az ő sorsa.~ ~
100 Elso | morotvás tájon a tőzeg-telepet. Ez kifogyhatatlan. Ámde a tőzegnek
101 Elso | földrészen sóbánya nincs; ez az ehető drágakő.~De hogy
102 Elso | édesapánk: a nap.~Óh, a nap, ez az egyetemes isten! Aki
103 Elso | emberiségnek az éltetője. Ez kiszikkasztja az árokba
104 Elso | jobban kipirosítá az arcát. Ez az előnyük a pápuáknak az
105 Elso | húsfüstölőjét. A téli idényre, amit ez ég alatt az esőszak képvisel,
106 Elso | mégis bántott egy gondolat. Ez a Ruffo, aki mészároslegény,
107 Elso | hentes (derék mesterember), ez legyen majd az idők elkövetkeztével
108 Elso | kijelölt. Más nincs. Szereti őt ez a böllér? Talán nem is nagyon.
109 Elso | prózai fogalmak összessége.~Ez az ideális teremtés dúsgazdag.
110 Elso | prédára bocsátani valók. Ha ez az éteri lény a nagyvilágban
111 Elso | Aztán minek nekem ahhoz ez a burok?~– Hogy szemérmesen
112 Elso | velük futott.~Nekem tetszett ez a vad lány.~Még úgy eshetik,
113 Masod| parancsszóra jöttem ide, ez ismeretlen szigetre, ivóvizet,
114 Masod| mi barátaink szöknek.~– Ez infámia.~– Nem az. Természetes
115 Masod| De én nem engedem, hogy ez a bálvány napvilágra jöjjön,
116 Masod| víg napokat fogunk élni. Ez nem munka, de mulatság.
117 Masod| és azt is megtudtam, hogy ez a száműzöttje a nagyvilágnak
118 Masod| megkereszteltek nevei beírassanak. Ez is találtatott a Capitano
119 Masod| citromfa volt elültetve. Ez lesz az emléke a mai ünnepélynek,
120 Masod| Feledhetetlen marad előttem ez a jelenet.~A Capitano és
121 Masod| kezdőlapjára.~Oly egyszerű volt ez ünnepély, de oly lélekemelő.~
122 Masod| jövel dicsőséges ördög!”~Már ez csakugyan rettenetes blaszfémia
123 Masod| betuszkolták a mellékszobába. Ez nem való a hívek közé.~A
124 Masod| vitte a sziszegő vadleányt.~Ez a pajkosság alaposan elrontotta
125 Masod| emlékére ültetett citromfákat: ez áldást fog rájuk hozni.~
126 Masod| Capitano, talpra ugorva. – Ez nagy veszedelem! Mért nem
127 Masod| jelentetted elébb! Hisz ez a furia infernalis. (Pokolbeli
128 Masod| megszakad.~– Elgondolom; hisz ez a morotvák réme, a „branih!”,
129 Masod| a „gujánai féreg”. Akit ez meglep, az a pokolnak van
130 Masod| megértve annak a rendeltetését. Ez arra fog szolgálni, hogy
131 Masod| Óh, nagyon jól. Ott lakik ez a morotvában. Gyakran találkoztam
132 Masod| kiszabadítani. A fúria ínyenc, ez még jobban ízlik neki, mint
133 Masod| a gyógykezelés munkáját. Ez soká eltarthat. Egyikünknek
134 Masod| elfelejtették azt, hogy ez a szenvedő leány őket szidalmazta,
135 Masod| Nem gondoltak arra, hogy ez egy pogány, istentagadó,
136 Masod| a Ruffo.~(Előre sejtette ez a fiú, hogy így fog ez következni.)
137 Masod| sejtette ez a fiú, hogy így fog ez következni.) Készen volt
138 Masod| keresztény vallás, ha nem ez az?~– Jól mondja a leány –
139 Masod| nő a Boldogságos Anya.~Ha ez ezerkilencszáz év előtt
140 Masod| üdvösség hitéhez.~Akkor ez mind csodaszámba volna följegyezve
141 Masod| Mennyivel élénkebb volt ez az áldott hónap ezen a kis
142 Masod| hajóra, hordókba betöltik. Ez az első borszüret a szigeten.~
143 Masod| szüretelést a gyapotszedés. Ez a legkényesebb munka. A
144 Masod| túl bőven el van látva. Ez idő alatt szünetel a cukorfőzés
145 Masod| adott e meggyőződésemnek.~Ez a kínzó féreg nemcsak ájtatosra
146 Masod| leányt varázsolt elő benne. Ez most szelíd lett, szemérmetes,
147 Masod| volt. A „szalmahegedű”. Ez ugyan se nem szalma, se
148 Masod| fakalapáccsal pengetnek. Cimbalom ez, de fából. A teakfa cseng,
149 Masod| lábához a tűz mellé. Hisz ez volt az ő menyasszonya.~
150 Masod| a virtuóz áriáknak.~Hát ez a leány kitől tanulta ezt?~
151 Masod| leány előtt térdepeltem –, ez az én helyem!~Ránéztem.
152 Masod| győz, kutya, aki meghal”. Ez a törvény a Gejzír szigetén
153 Masod| mesterdalát; nekem is kedvencem ez a dalmű, majd én elénekelem
154 Masod| Capitano tapsolt hozzá.~És ez a tapsolás valami rendkívüli
155 Masod| közléssel tisztelt meg.~– Ez a feleségem kedvenc daljátéka.
156 Masod| ébren is folytattam, hogy ez a Ruffo szereti az indusleányt,
157 Masod| csodaszerű megszabadulását. S ez a leány arcban, alakban
158 Masod| talán tréfálkoznak is.~S ez a nő eszményképe az asszonnyá
159 Masod| is.~Mindenkit meglepett ez a felhívás.~Ez egy becsületes
160 Masod| meglepett ez a felhívás.~Ez egy becsületes ember szava
161 Masod| fészkei az ártó férgeknek.”~Ez még jobban határozott. Nem
162 Masod| Hová? Merre? Ki tudhatja? Ez így szokás. A vőlegénynek
163 Masod| meg egy gunyhója. Aztán ez az egész sziget is az övék,
164 Masod| írni a nevüket.~Igaz, hogy ez a sziget egy paradicsom.
165 Masod| ignámekévéket a lobogó tűzre. – Ez a paradicsomi élet!~Ezen
166 Masod| bekövetkezik az esőévad. Ez a Délvidéken a tél, az újesztendő.
167 Masod| otthonától.)~Elismerem, hogy ez a durva henteslegény a legeszményibb
168 Masod| végett. Hát nem ideális világ ez?~Amint megérkeztünk a Ruffóval
169 Masod| ő domíniumában. Mert hát ez az ő uradalma volt. Ennek
170 Masod| Ennek a termése mind az övé. Ez az ő apanázsa.~Felkerestük
171 Masod| fog, a palota földig leég. Ez itt az én tűzhelyem. Idő
172 Masod| benne? Azt mondják, hogy ez a világ egy sziget. Körös-körül
173 Masod| is az Isten teremtette? Ez jutott nekem örökségül.
174 Masod| beszéd után a Ruffót. Hisz ez az eszményképe a munkásnak.
175 Masod| vizsgálódásaink célja volt.~Ez volt a legérdekesebb látvány.~
176 Masod| kicsillámlik a moha közül a víz. Ez a tömpöly a tanyája az undok
177 Masod| mondám én Ruffónak –, ez a te birodalmad egy valóságos
178 Masod| igazodunk. Annyi bizonyos, hogy ez a fészke a sziget minden
179 Masod| Itt a fejünk felett. Ez a repülőhal. Ez tengerlakó.
180 Masod| felett. Ez a repülőhal. Ez tengerlakó. Ez a tengeren
181 Masod| repülőhal. Ez tengerlakó. Ez a tengeren mindig párjával
182 Masod| padlat volt kitéglázva. Ez a terem körös-körül üveggel
183 Masod| villám be nem hatolhat. Ez üvegek közé voltak eldugva
184 Masod| fel lehetne robbantani, ez a mocsárvíz leomlana minden
185 Masod| törvényeiből ki van törülve ez a parancsolat: „ne lopj”.
186 Masod| parancsolat: „ne lopj”. Ahelyett ez van beiktatva: „adj annak,
187 Masod| angyalnak.~– Tudja ön, hogy lesz ez? – suttogott tovább a tisztaság
188 Masod| tömör, leviatán alakú. Ez nem aprózta fel a tüzeit;
189 Masod| évszak megkezdődött; de ez minket a Ruffóval nem tartóztatott
190 Masod| respektusra kényszerített ez a szörnyeteg. Én a magam
191 Masod| mely fókabőrből készült. Ez még erősebb lesz, vastag
192 Masod| Ezt a Donnának visszük: ez a Fáraók füstölőszere. Tojás
193 Masod| különféle kifejlődésben. Ez a négylábú állat tojással
194 Masod| ragasszuk. Ezt is bőséggel ád ez az Isten fája.~Mikor aztán
195 Masod| reám. Nem tudták, mi volt ez. Nekik fogalmuk sem volt
196 Masod| összeölelgettem. Közös diadalunk volt ez. De főképp azé az angyalé
197 Masod| szembeszállni!~Nagyon fájt neki ez a lefokozás.~Mondhattam
198 Masod| a nyomor, a végíngség. Ez a Beliál, aki megeszi a
199 Masod| napon körüljárná a földtekét ez a kiáltás: „nincsen lőpor!” –
200 Masod| egész emberiség?~– Csakhogy ez a szó nem járja körül a
201 Masod| nemzetek gyűlölik egymást, és ez a gyűlölet felemészti a
202 Masod| valamennyit. De hát tudom, hogy ez mind lehetetlenség. Áldom
203 Masod| emberölő fegyver.~– Hiszen ez itt most a legtökéletesebb
204 Masod| zavarhatja-e meg valami véletlen? Ez a vulkánsziget nem áll egyedül,
205 Masod| gúnyosan mosolygott.~– Hát ez mind okosabb módszer lesz,
206 Masod| válogatott szidalmakkal. Ez helyettesíti a párbajt.
207 Masod| ellenpárt szónokait. Jó lesz ez így?~– Hogyne lenne jó?
208 Masod| mulatsága is lesz mellette. Ez lesz az egyedüli módja a
209 Masod| súlyos sebet kapott a nyakán. Ez volt a párbaj a szabadságért. –
210 Masod| az óriás maradt halottan. Ez volt a párbaj a szabadságért. –
211 Masod| helyét viselte holta napjáig. Ez volt a harmadik ismeretes
212 Masod| addig van Magyarország” – ez volt a jelszó.~– Tudom –
213 Masod| sodrottak a teknőc beleiből. Ez jobb lesz a tegez felajzására
214 Masod| tűzbe hozni.~– Hallatlan ez a hadjáratok történetében.
215 Masod| meg lett szabadítva.~– Hát ez azt bizonyítja, hogy az
216 Masod| kegyelmezzetek senkinek!”~Ez meg éppen teljes részvétlenséggel
217 Masod| olyant, mint az enyim. Ez kell ahhoz az úthoz. A matamáta
218 Masod| evezni.~Az ing is elkészült. Ez volt a meglepetés, melyet
219 Masod| Negrito sokszor bejárta már ez utat. Csak bízd rá magad.
220 Masod| csónak összetörött volna ez útban, csak a mi bőrladikjaink
221 Masod| árnyék volt zöld.~Kincshalmaz ez is.~De erről nem teszek
222 Masod| lőpor. Azzal a kénnel, amit ez az odú rejteget, egy országot
223 Masod| A látvány elragadó volt. Ez volt az opáltelep.~Mesemondásnak
224 Masod| mennyiségben a nemes opál, ez a gyémánttal vetekedő drágakő
225 Masod| szivárványfényben ragyogott a két agyar.~Ez egy mesés kincs, nemcsak
226 Masod| álmodtam ily fölfedezésről.~Ez a kőszéntelep még az opálbányát
227 Masod| Capitano elismerte, hogy ez egy természeti ritkaság.~–
228 Masod| Tétováztam, hogy elfogadjam-e.~– Ez a darab a maga helyén sok
229 Masod| asztalra ütött az öklével.~– Ez már kincs! – Kőszén a mi
230 Masod| kőszén Dél-Amerikában.~– Ez elsőrangú kőszén, amilyen
231 Masod| Angliában találtatik.~– No, ez megbecsülhetetlen fölfedezés.
232 Masod| Te magad mondtad, hogy ez az egyetlen kőszéntelep
233 Masod| megváltás a kora halál. Ez a sokmilliomos fiának a
234 Masod| nem hagyott szóhoz jutnom.~Ez az ember tizenhárom év óta
235 Masod| égtagadás hatalmas szelleme? Ez a haza?~Mélyen meg voltam
236 Masod| olvasó:~– Hagyd el már! Hisz ez nem regény, hanem realisztikus
237 Masod| öngyilkosoknak neveznek. Ez kárba veszett anyag. Én
238 Masod| a szájával, azt mondja: „ez az ember nagyon jó volt”.
239 Masod| az ember nagyon jó volt”. Ez öngyilkosokat összegyűjtő
240 Masod| boldogíttatik.~De úgy látszik, hogy ez az ügy még nem került a
241 Masod| a fegyver nem hatalom.~Ez az én kedélyemet földig
242 Masod| még egyszer ágyúdörgést!~S ez a kívánságom beteljesült.~
|