Part

  1 Bev  |              hirdeti, azt megfogadják: „de lopj, de ölj, add el, vedd
  2 Bev  |              azt megfogadják: „de lopj, de ölj, add el, vedd meg a
  3 Bev  |               az úton-útfélen hallható, de hogy azt a „Krisztus”-t,
  4 Bev  |               minden földi boldogságot; de ahol a pénzt nem ismerik?~
  5 Bev  |         hihetetlen események a világon.~De megtörténtek.~
  6 Elso |                járását gyorsította.~Rio de Janeiróból jöttünk lisztrakománnyal,
  7 Elso |         magyarországi termény volt, Rio de Janeiróig Adria-gőzös szállította,
  8 Elso |               fülén fekszik és aluszik; de ha ébren van, annál rosszabb,
  9 Elso |             füstölt hús meg a burgonya, de a mi úri keblünk hébe-hóba
 10 Elso |               hétig tartott a nagy köd. De fogytán volt az ivóvíz is,
 11 Elso |                 lehetett előre hatolni, de az is csak félerővel dolgozhatott
 12 Elso |               rohanjon valami más hajó. De ettől a hivatalomtól nagyhamar
 13 Elso |                elindultunk a part felé.~De könnyebb volt azt a parancsot
 14 Elso |                 hab megtörik a szélein; de a korallzátony a víz színe
 15 Elso |                 egész szigeteket alkot. De tenger alatti építményeivel
 16 Elso |          virágból nemes kővé vált ágat, de azt még nem tudták kieszelni,
 17 Elso |                zuhatag átcsapott rajta, de azt fel sem vette; a zuhatag
 18 Elso |             hozott, uram!~Negrito volt, de a pápua-fajból. Testbőre
 19 Elso |       pápua-fajból. Testbőre olajbarna, de az arca piros; a haja göndör,
 20 Elso |              arca piros; a haja göndör, de csigásan fürtökben felálló,
 21 Elso |                 nyakától térdéig fedte, de az nem volt szövetből, hanem
 22 Elso |                 gazdádat?~– Capitano.~– De a családi nevén?~– Más nincs.
 23 Elso |                    No, az a fajod neve. De hát a bátyádat, öcsédet
 24 Elso |                 a tenger vitte oda fel. De mi zúdította fel a tengert
 25 Elso |            mindenféle fajtájú korallok. De jó, hogy ezt a tengerfeneket
 26 Elso |              kenyerünk. Szegény kenyér, de becsületes.~A Negrito kalauzolása
 27 Elso |                az embernek, oly gonosz; de az az egy ott a középen
 28 Elso |                 az égben is; hajóval; – de nem ezzel a vashajóval.
 29 Elso |                éves, a Cava tizenhat.~– De mármost hogyan fogsz visszatérni
 30 Elso |                 egyed a te kenyeredet!” De jó, hogy én ezt nem hallottam.
 31 Elso |                Hát itt nem dolgoznak?~– De bizony dolgoznak, ahányan
 32 Elso |              vashajón, mikor idekerült; de most már fogytán lehet.
 33 Elso |           durran, s egy embert megöl.~– De hát minek ölnél te meg egy
 34 Elso |             szelídek voltak, szürkések; de az ajkai körül valami gunyoros
 35 Elso |     megjelenésében van valami fenséges, de mégis bizalomgerjesztő.~
 36 Elso |           ugyanazt a zsargont beszélte, de nála már több volt az olasz
 37 Elso |          kerülik ezt a tengervidéket.~– De még inkább a tengerünket
 38 Elso |               kifejezése mutatkozott.~– De hát honnan ismeri ön a neveit
 39 Elso |              foglak erről világosítani. De menjünk át az én szobámba.
 40 Elso |          körülményül szolgál rám nézve.~De mielőtt a termet elhagyhattuk
 41 Elso |                 a szemek kifejezésében, de alakja az anyjára hajazott:
 42 Elso |              tizenhat évesnek látszott; de az arca elárulta, hogy még
 43 Elso |                   A pipere kiengesztel.~De a Donna nem hagyta ezt szó
 44 Elso |                elejét, úgy tért vissza; de most már a lépcsőn keresztül.
 45 Elso |              tenyerek voltak, öt ujjal; de az úszáson kívül semmi egyébre
 46 Elso |               mind semmi – mondám én. – De én hallottam már hírét olyan
 47 Elso |                most gejzírré alakul át. De most menjünk innen, mert
 48 Elso |          kényelmesen elbeszélgethetünk. De elébb jer velem a gépterembe.~
 49 Elso |               teljes épségében megvolt, de pihent.~A gejzírnek a szétnyílt
 50 Elso |              telítve, halbűze is érzik; de amint a magasban gőzfelhővé
 51 Elso |                 pajzsát emeli a karján, de azt a Pannoniát, aki a gulyáshúsos
 52 Elso |               mondott is hozzá valamit, de amiből egy szót sem értettem.~–
 53 Elso |                tizenkét éve, hogy a Rio de Janeiró-i kikötőt elhagytam
 54 Elso |               Nem gyakorlati kereskedő, de egy világgyűlölő idealista
 55 Elso |           látható az óceán sima tükrén. De néhány óra múlva már hullámzani
 56 Elso |            kőzápor elborította az eget; de a mi hajónkat nem érte.
 57 Elso |             kavarogtak a fejünk felett. De néhány perc múlva egy világrendítő
 58 Elso |                 tengerhullám egy hajót. De kimagyarázza ezt a földtan.
 59 Elso |         keresztül behatolt a belsejébe; de a második hullámcsapás már
 60 Elso |               hogy megfagyhatott volna. De ugyanolyan arányban vonult
 61 Elso |              ásványvizünk is elég volt. De azért mégiscsak fogva vagyunk
 62 Elso |               mélységből egy vízoszlop, de azt a viharok anyja gyorsan
 63 Elso |                 kötöttek – egy időre.~– De most úgy látom, hogy állandóvá
 64 Elso |             patak is került az utunkba; de annak keserű és dohos volt
 65 Elso |               jó a mi két ősemberünk.~– De mit szól hozzá majd a Donna?~–
 66 Elso |               táplálni fog bennünket.~– De úgy fog bennünket megvendégelni,
 67 Elso |             ördög a fiát: hogy enni ád, de inni nem. Vizet magunk számára
 68 Elso |                 se igásmarhánk nincsen; de van ásónk, kapánk és izmos
 69 Elso |                agrárius! A tengeren!)~– De én merkantilista vagyok;
 70 Elso |             annak, aki rá van szorulva, de nem szomjúságról való.”
 71 Elso |                  nekem meg az asszony), de most megrögzöttünk az alkotmányban, (
 72 Elso |                 van elég – itt a hajón. De hogy szállítjátok le ezeket
 73 Elso |                permeteg élvezhető volt, de nem kellemes. A nőm csak
 74 Elso |           csaholásban nyilatkozott meg. De három szót már meg tudott
 75 Elso |                 Hihetetlennek látszott, de amint sorban megkóstoltuk
 76 Elso |              vágytunk, a jó ivóvizet. – De hogy szállítjuk ezt oda
 77 Elso |        legvékonyabb. Kemény munka volt, de jól sikerült. Egyelőre csak
 78 Elso |               izzó parazsat fedett fel; de már az is szilárd volt,
 79 Elso |        született, a Padronénak szintén, de még elébb. Az már tizenkét
 80 Elso |            élünk.~– Gyönyörű gyermekek. De nincsen nevük.~– S ezért
 81 Elso |                 Ugyan kérlek, tedd meg. De a következményeit te viseled.~
 82 Elso |                leánya. Tízéves gyermek, de tökéletes szépség. Termete
 83 Elso |              tudta, hogy miről van szó. De annyi szót mégis ejtett,
 84 Elso |                tenger. Pokol már nincs. De a gejzír, az itt van.” Én
 85 Elso |                szidták, ki is kacagták; de nem engedett a maga hitéből:
 86 Elso |            bűneit a fiakban harmadízig; de megjutalmazom a jótetteiket
 87 Elso |               igavonódnak, ha kifáradt, de ne válogass a napokban,
 88 Elso |                 a te apádat és anyádat; de az apák és anyák is tiszteljék
 89 Elso |                 a lopáshoz folyamodjék, de ételt és italt tégy ki az
 90 Elso |                  Ne kívánd a más javát; de tanuld el a boldog embertől,
 91 Elso |                 mindennapi kenyerünket, de nem felejtkezett meg a mindennapi
 92 Elso |                  Kiki az átellenesével, de nem a mellette valóval.~
 93 Elso |             mondva a legfelsőbb ítélet. De hátra volt a párbaj. A még
 94 Elso |           szigeten mi akadályozza őket?~De még azonkívül egy pár ős
 95 Elso |                 a kávéhoz cukor is jár. De minő cukor! Ennek a cukornak
 96 Elso |                cukornak a színe fekete, de az íze kellemesebb a mi
 97 Elso |                negédességgel veté oda: „De előbb az idegen férfiak
 98 Elso |              csak a készhez ültök!~Hej, de lángra kapott ettől a patvartól
 99 Elso |                 leányaikat elcsitítani, de sikertelenül; azután a bátyáik
100 Elso |          bátyáik engesztelgették volna, de nem mentek semmire; utoljára
101 Elso |            kerültem bele ebbe a vitába; de csak azon vettem észre magamat,
102 Elso |                teafák, kávéfák rügyeit. De azért is, hogy mindig kéznél
103 Elso |             nincs; ez az ehető drágakő.~De hogy lehet felhozni a tengert
104 Elso |       sókristályt elő tudtak teremteni! De most már megvan, s fiaik
105 Elso |         gondolat kísértett az agyamban: de szeretnék itt maradni!~
106 Elso |                 piros, ajkai duzzadtak, de szép metszésűek, szemei
107 Elso |              cuppantásnál maradt volna! De még azzal is kifejezte hízelgő
108 Elso |              azt mindenki meghallhatta, de nem a megsértőjének, a kormányosnak,
109 Elso |             megtorolni a megbántást.~No de ha a véleményezett vőlegény
110 Elso |             embertársunk hasába ütnünk; de a disznóölő kést már szabad?~–
111 Elso |             teremteni a világalkotónak, de „két felet” nehéz.~Minő
112 Elso |            egymást. Össze is illenének. De valami törvény, ami utánuk
113 Elso |             tudnak a tilalomról semmit. De majd mikor a szent keresztségben
114 Elso |                 a mennyországba juss.~– De én félek a mennyországtól,
115 Elso |                e világos gorombaságért. De a Negrito bölcsen félrehúzta
116 Elso |              szörnyet, tengeri angyalt; de ördögöt nem láttam sehol.
117 Elso |               sem láttam eddig ördögöt, de most látok. Te vagy az magad!~–
118 Masod|             távol van, visszatérhessen, de rendes ember azonkívül meg
119 Masod|              keresztény hitágazatoktól, de még inkább attól, hogy itt,
120 Masod|        kárhozatra vinni a nagyvilágban. De én nem engedem, hogy ez
121 Masod|              fogunk élni. Ez nem munka, de mulatság. S aztán mikor
122 Masod|           bizonyosan jó szándékkal van. De egyelőre még visszautasította
123 Masod|                többet is akart mondani; de a Manola ráförmedt: „Elhallgatsz?”).~
124 Masod|               nagykorúságot mondhat ki; de már szent Péter helytartójának
125 Masod|              sponsorra, a keresztapára; de a felnőtt úrfiak, suhancok,
126 Masod|              egyszerű volt ez ünnepély, de oly lélekemelő.~De még hátra
127 Masod|            ünnepély, de oly lélekemelő.~De még hátra voltak a pápuák.~
128 Masod|                 képet megörökítém vala.~De egyszerre mindent elrontott
129 Masod|                Hallatlan istentelenség!~De megkapta nyomban a megérdemelt
130 Masod|                ha csak az a baja volna! De egy csúnya daganat támadt
131 Masod|               vékony, mint a cérnaszál, de köröskörül tele van nőve
132 Masod|           daganatból – mondá a Ruffo –, de attól majd megőrül a leány.
133 Masod|              fölébred, s idején megöli, de a negrito mélyen alszik,
134 Masod|                fordítás halált okozhat.~De a tartós alvás azt bizonyítá,
135 Masod|                akarják vinni a pokolba, de én nem engedem: magam megyek
136 Masod|                helyette a pokolba. Jaj, de fáj mindenem! Jaj, de rossz
137 Masod|              Jaj, de fáj mindenem! Jaj, de rossz a halál! Az Isten
138 Masod|                sajtból gyúrt tapasszal.~De miért nézte egyre a Ruffo
139 Masod|        alakította át a vad indusleányt, de egészen új leányt varázsolt
140 Masod|                Ruffo dudaszója mellett.~De más művészi élvezetünk is
141 Masod|                 pengetnek. Cimbalom ez, de fából. A teakfa cseng, mint
142 Masod|           palpiti”, „una voce poco fa”, de olyan hatást azok még sehol
143 Masod|                a kapott sebhelyeinkkel, de bosszú, szerelemféltés nem
144 Masod|             Kissé reszelős hangja volt: de helyesen énekelt.~Arra előállt
145 Masod|                   Perché d’un che’ poco de in se”. Szép tenorhangja
146 Masod|            cukorkévén az indusleánnyal. De amióta az onnan felugrott
147 Masod|                is ekképp.~Ábel eltűnik.~De itt marad Ovaën.~De ki lesz
148 Masod|            eltűnik.~De itt marad Ovaën.~De ki lesz annak a párja?~Hát
149 Masod|            gejzírje, mely azt táplálta, de az csak egy karvastagságú
150 Masod|             lépni. Csak belépni bátran, de már előbbre hatolni csak
151 Masod|                  letakarva birkabőrrel, de az egészen fekete volt a
152 Masod|           származású sarjadék? Kék vér? De most csak egy varróleány.
153 Masod|               itt ilyen hatalmas békák. De még tekintélyesebb náluknál
154 Masod|                 a mocsarat a tengertől. De ennek kell valami sziklabarlangjának
155 Masod|                szikla alatt levezeti.~– De nem tudjuk ezt a sziklapartot
156 Masod|              víz maga is villamos volt. De még inkább szembetűntek
157 Masod|                nagy tömegben áteressze, de a közepét elállja egy roppant
158 Masod|           Dinamittöltényeink is voltak. De mindezekről a fiúknak tudomásuk
159 Masod|               az emberölés mesterségét. De a lőpornak áldásai is vannak.
160 Masod|        biztosítva a villámcsapás ellen: de az nem érheti se az embereket,
161 Masod|               vályogot, égetünk téglát, de sziklát nem repesztünk.~
162 Masod|                 elég az üvegraktárában, de azokra veres betűkkel van
163 Masod|        hozzányúlás, el lehetne végezni. De hát a Capitano nem engedi.~
164 Masod|             törni a mi menedékünkbe is, de itt útját állta az üvegekből
165 Masod|              csúffá tett az emberi ész. De még kérdés volt, hogy az
166 Masod|                villamosság hangja volt; de később fokozódott a tömérdek
167 Masod| aszbeszt-vánkoson térdelt, imádkozott: „de szabadíts meg a gonosztól,
168 Masod|       gyönyörködhettünk abban.~Éj volt, de a sötétségnek, az árnyéknak
169 Masod|                 el akart magával vinni. De nem bírt a hajónkkal. Ha
170 Masod|               esős évszak megkezdődött; de ez minket a Ruffóval nem
171 Masod|             vizét felszívta a forgatag, de kitölté rögtön az újult
172 Masod|           barlang nyílására ráakadtunk, de annak a gádora csaknem a
173 Masod|               Ábel is a víz alá került.~De a Negrito nem vesztette
174 Masod|              legény az ős vadember.~No, de most egy időre a sziklarobbantási
175 Masod|                 se nem hal, hanem béka; de a mancsai pompásak.~Ezt
176 Masod|         hozzáláttunk a ladikalkotáshoz. De azzal csak másnap készültünk
177 Masod|     csónakjainkkal hatolni a barlangba. De a ladiknak künn kellett
178 Masod|                Közös diadalunk volt ez. De főképp azé az angyalé odafenn.
179 Masod|                                         De ölj!”~Felmentünk mind a
180 Masod|        legyőznéd az ilyen szörnyeteget; de hallgatnom kellett fogadásom
181 Masod|            hozzávaló töltényesládákkal. De azokat a fiúk sose látták.~„
182 Masod|                 nem készítenének hozzá. De így a világ átka lett belőle.
183 Masod|                 egyesítené valamennyit. De hát tudom, hogy ez mind
184 Masod|      legtökéletesebb paradicsomi idill. De vajon nem zavarhatja-e meg
185 Masod|               aki képes fegyvert fogni. De azokat jó eleve be kellene
186 Masod|               vagyunk, én és a kardom.” De most őrültségnek, gonosztettnek
187 Masod|               Nemes feladat, elismerem. De az a nehéz kérdés áll előtte,
188 Masod|        párbajban őtet lövik agyon.~– No de más módszert is találtak
189 Masod|                    Sőt még lovagias is. De elárasztják egymást kölcsönösen
190 Masod|                 te gyűlölöd a fegyvert. De én nem tartok veled. Amíg
191 Masod|             törvényekkel, azt kiáltsa: „de ölj!” A mennyországot megszerzi
192 Masod|            megszerzi a hit és az erény; de a földi hazát nem tartja
193 Masod|                 a paradicsomi bőségtől; de azt el nem feledhetjük soha,
194 Masod|            történetét, ahol azt a Revue de Larousse 1889-ben befejezte.
195 Masod|          Beszélhetek róla?~– Nem bánom. De előbb a fiúk hadd menjenek
196 Masod|            nyílvessző hasadékába kenni; de a tűznél megkeményszik,
197 Masod|    Spanyolország a lázadók ellen sokat, de azoknak nagy része, vezéreivel,
198 Masod|                mind hős volt a spanyol, de együtt nem csataképes hadsereg.
199 Masod|          hazából.~– Azt nem fegyverrel, de bölcs kormányzással menthette
200 Masod|             hadseregen. Fele elhullott, de a hadvezér meg lett szabadítva.~–
201 Masod|                dörmögött hozzá valamit, de abban olyan kifejezések
202 Masod|             szövetség, mely nem tiltja, de parancsolja az emberölést,
203 Masod|                az eszmét, mely vakmerő, de teljesen jogosult? Egy vadembertől,
204 Masod|             sziget előtt – nem énértem, de a várt ingyen élelemért.
205 Masod|                zöld.~Kincshalmaz ez is.~De erről nem teszek említést
206 Masod|       trachit-üregek, hasadékok közeit; de roppant mennyiségben a nemes
207 Masod|         csontrésze lángopállá kövesült, de a fogai a legszebb nemes
208 Masod|            kincs, nemcsak mint drágakő, de mint természettudományi
209 Masod|               kérdé tőlem a Capitano.~– De még mekkora szerencsével! –
210 Masod|                 elég – biztosítám én.~– De hát ki viseljen itt ékszert?
211 Masod|                 korán reggel fölkeltem; de már akkor a Capitano eltávozott,
212 Masod|                önnel együtt kilencen.~– De majd százezren lesznek,
213 Masod|           értelmét nem bírtam felfogni, de a hangból értettem valamit.~
214 Masod|             heverő kincs. Az opálbánya, de még a kénkő-telep is milliókat
215 Masod|                  ami nem teljesülhet?~– De gondolj a gyermekeidre.
216 Masod|                nevét (megérte az árát), de nem adta el a szívét. Az
217 Masod|                Nem volt mit mondanom.~– De hát aztán maga a sokszoros
218 Masod|                 kiosztja az alamizsnát; de aztán jönnek a zsaroló levelek,
219 Masod|                a mozdító erőt, a pénzt. De a vállalatnak országos protekció
220 Masod|                máglyára kerül elevenen. De tűz sem mossa le homlokáról
221 Masod|               nem szerez magának drága, de megvehető gyönyöröket. Ezért
222 Masod|                kezeit ökölre szorítá.~– De hát eddig csak az emberről
223 Masod|             vasúton és jachton töltsük. De hová vigyem a hazafit? Van
224 Masod|                   nem mondom apostol –, de egy egyszerű ember, aki
225 Masod|               igazán szereti a hazáját. De én kétségbe vagyok esve
226 Masod|                    hisz nincs katonám), de patriárcha. Nőm a kormányom,
227 Masod|             maga előtt a szúnyogtábort; de amint a tőzeg hamva kihűl,
228 Masod|              Kitanult technikus vagyok.~De hát könnyű azt mondani: „
229 Masod|                mondani: „én rajzoltam”. De mire és mivel? Itt nincs
230 Masod|                 Igazi ősemberek voltak. De hát mit is örökítettek volna
231 Masod|             égből a repülő lángmadarat, de egy rímet a világért nem
232 Masod|              nefitimek kényeztettek el.~De hát mit csináljanak szegény
233 Masod|                nemcsak átok nem kíséri, de sőt mindenki, aki végtisztességtételükön
234 Masod|              örök időkre boldogíttatik.~De úgy látszik, hogy ez az
235 Masod|                 került a parlament elé.~De mi még nem voltunk az életuntak
236 Masod|            tízparancsolattal! „Ne ölj!” De ölni fogunk! Most rögtön
237 Masod|              háború. Nem mi kerestük.~– De mikor másképp is megtudunk