Part

  1 Bev  |            nekik a tízparancsolatot: azt nem fogadják, meg; a pénzisten
  2 Bev  |             az ellenkezőjét hirdeti, azt megfogadják: „de lopj, de
  3 Bev  |       úton-útfélen hallható, de hogy azt a „Krisztus”-t, aki alatt
  4 Bev  |            történetnek az adataihoz, azt rövidesen elmondom.~Az Adria
  5 Bev  |      vélemény van az iránt. Az egyik azt állítja; hogy az idegen
  6 Bev  |               a másik nézet ellenben azt vallja; hogy a magyar úrfiak
  7 Bev  |      hozhatott más határozatot, mint azt, hogy utasította a vezérigazgatóságot,
  8 Elso |               Ő parancsolt.~Ellenben azt követeltem a hajósgazdától,
  9 Elso |      mindenki bizonyosra vette.~Csak azt nem bírta senki elképzelni,
 10 Elso |              az erős vihar sem bírta azt a rejtélyes felhőt elszakítani.~
 11 Elso |              a tengert korbácsolták. Azt hittük, hogy el vagyunk
 12 Elso |          part felé.~De könnyebb volt azt a parancsot kiadni, mint
 13 Elso |              víz színe alatt bujkál. Azt egytrillió eleven állat
 14 Elso |      alakulásban. A természettudósok azt már kitalálták, hogy a korallféreg
 15 Elso |             nemes kővé vált ágat, de azt még nem tudták kieszelni,
 16 Elso |          imádságainkra.~Egyszer csak azt láttuk, hogy annak a barlangnak
 17 Elso |          zuhatag átcsapott rajta, de azt fel sem vette; a zuhatag
 18 Elso |          Csak egy leánypajtásom van, azt úgy hívják, hogy „Cava”.~–
 19 Elso |            lesodorta a tenger, mikor azt a vashajót feldobta a hegy
 20 Elso |          megtöltéséhez.~Kormányosunk azt mondá, hogy a pilóta utasítása
 21 Elso |          magasra felmegy. A Capitano azt mondja, hogy ott már hideg
 22 Elso |            kellett annak lenni, mely azt a vashajót oda a magasba
 23 Elso |               fügefákkal vegyest. És azt a tömérdek tropikus virágot,
 24 Elso |          munkában?~– Soha! Dolgozni? Azt én nem szeretem. Ezek az
 25 Elso |              nyelvkérdésnek. Megenni azt, aki más nyelven beszél.
 26 Elso |              aki más nyelven beszél. Azt hiszem, hogy nem messze
 27 Elso |           fölé. A Negrito mondásából azt értettem meg, hogy a Donna
 28 Elso |           élnek, tehát keresztények. Azt kérdeztem a Negritótól:~–
 29 Elso |           bemegyünk.~Ez hát nem érti azt, hogy miről van szó.~Akik
 30 Elso |            jutott eszembe.~A Negrito azt mondta, hogy a Kadét vadászik.~
 31 Elso |             szobormű hiányzott róla, azt bizonyosan akkor vesztette
 32 Elso |  felkapaszkodni, a vasrúdba fogózva.~Azt már a távcsövemmel is kivettem,
 33 Elso |             dörmögött hozzám, amiből azt kellett megértenem, hogy
 34 Elso |           okát. Eljöttem megköszönni azt a nagylelkűséget, hogy hajósnépünknek
 35 Elso |            Gyöngysor fogai voltak.~– Azt hiszem, hogy az európai
 36 Elso |             ült és csivélt. Ez a szó azt teszi takácsnyelven, hogy
 37 Elso |           alak is jött be a terembe: azt nem mutatták be. Barnapiros
 38 Elso |        Névnap? – kérdé a kisleány. – Azt mi nem ismerjük, nekünk
 39 Elso |       keresztüllőve.~– Nem sajnáltad azt a szelíd állatot megölni? –
 40 Elso |              szájára e szóért.~Hanem azt tette, hogy ledobta a szandáljait,
 41 Elso |        odafutott a középső ablakhoz, azt felrántotta, s kifurakodott
 42 Elso |          megnyalta a képét a Bebé, s azt mondá neki „fra”. Természetes:
 43 Elso |                 Egyenesen a pofádat!~Azt is megtette.~Azzal a Kadét
 44 Elso | vadásztáskájából egy eleven rákot, s azt rátette a Bebé orrára.~–
 45 Elso |             hogy valószínűnek találd azt, amit valóságban magad előtt
 46 Elso |           látsz. Mert ha összeveszed azt az elementáris erőt, mely
 47 Elso |           ellenálló hatalommal, mely azt itt feltartóztatta, azt
 48 Elso |              azt itt feltartóztatta, azt kell hinned, hogy ennek
 49 Elso |           magad előtt látni: nemcsak azt, hogy miként jött ez ide
 50 Elso |             cső alkalmilag felvezeti azt a födélzetre.~– Ennek a
 51 Elso |          Elfelejtheti a magyar ember azt a Pannoniát, aki a hon címeres
 52 Elso |           pajzsát emeli a karján, de azt a Pannoniát, aki a gulyáshúsos
 53 Elso |        megkínált pipával, dohánnyal.~Azt is megköszöntem: nem élek
 54 Elso |              nem volt szükségem. Még azt is fölemlíthetem, hogy új
 55 Elso |            nekivágtak a hullámoknak. Azt hitték, hogy evezve kiszabadulhatnak
 56 Elso |             a kazánból (nem fűtötték azt), a gép is felmondta a szolgálatot,
 57 Elso |      tűzokádó felé. Nekünk most csak azt kell kikerülnünk, hogy valamiképp
 58 Elso |            az eget magát ostromolta; azt kellett hinnünk, hogy a
 59 Elso |              fedte a hajófödélzetet. Azt ők összelapátolták, s üres
 60 Elso | átmelegítette a láva: a jég segített azt lehűteni. Amit a pokol elrontott,
 61 Elso |         mélységből egy vízoszlop, de azt a viharok anyja gyorsan
 62 Elso |           kormányos bódéjából néztem azt az elemek harcát s észleltem,
 63 Elso |              harmóniája. Egész éjjel azt hallgattuk. Három napig
 64 Elso |           meg a többiek? A gyermekek azt mondták, hogy majd elvezetnek
 65 Elso |      érdekelt, hogy van-e iható víz. Azt nem találtunk sehol. Tömpöly
 66 Elso |        erejéből fenekére fordíthatta azt. Aztán beleugrott, s egy
 67 Elso |           orrába volt dugva, betolta azt a tóba, a sűrű sás közé.
 68 Elso |          fiútól a menyhalat, s aztán azt is a garabóba téve, eltűnt
 69 Elso |            Ösvénynek nyoma sem volt; azt elmosta mindenütt a tenger.
 70 Elso |               olvadt ércbombáival, s azt csonkig leégette. – Ez pompás
 71 Elso |         János van ráírva a palackra. Azt hittem, hogy aki János,
 72 Elso |             magával egy kobakot, meg azt a vitatott fúrót és egy
 73 Elso |           lehajította a leánynak, ki azt két kezével felfogta, s
 74 Elso |             indítvány.~Én tudniillik azt proponáltam, hogy mindenekelőtt
 75 Elso |           átveszi az én programomból azt a pontot, hogy ő, aki ért
 76 Elso |             itt az új államot. Pedig azt sem tudjátok, hogy hol kezdjetek
 77 Elso |             a bosszúállásnak: leköpi azt, aki bántalmazza, s a nyála
 78 Elso |             tartá az egész hajónkat. Azt felfogtuk a gőzgép üstjében,
 79 Elso |       nyújtotta. Arra való kéz volt. Azt mondtam neki, hogy vágunk
 80 Elso |        poklot ezzel a két szememmel, azt is láttam, hogy oltotta
 81 Elso |              is láttam, hogy oltotta azt ki a tenger. Pokol már nincs.
 82 Elso |           sokkal különb élete van. Ő azt választja feltámadáshoz.~
 83 Elso |              a tízparancsolat, ahogy azt mi a férjemmel együtt a
 84 Elso |              akiknek neve pénz, hogy azt imádd.”~„Ne emlegesd az
 85 Elso |              sajnáld a szűkölködőtől azt, amiből neked bőséged van,
 86 Elso |            belül véreznek.”~„Szeresd azt, aki szeret.”~„Ne hazudj.
 87 Elso |              Ne hazudj. Mondd mindig azt, ami igaz. Éles szóval ne
 88 Elso |            elismerésre méltó döbözt.~Azt már el kell ismerni, hogy
 89 Elso |              fenyőhéj illata áthatja azt, s zsongító zamatot ád neki,
 90 Elso |             gátolja őket abban, hogy azt tegyék, ami a szívüknek
 91 Elso |             szedték az eleven fáról: azt a zamatot, azt az illatot,
 92 Elso |         eleven fáról: azt a zamatot, azt az illatot, amit annak a
 93 Elso |           bele a társalgásba, akiről azt hitte mindenki, hogy ő a
 94 Elso |           indul (százéves virágzás), azt hisszük, egy tündérkertet
 95 Elso |       fújtató kell, hogy vígan égen. Azt készítettünk egy elejtett
 96 Elso |            élet föltétele.~A mostoha azt mondja: „Íme, itt a só világa,
 97 Elso |            előállítják disznóbőrből (azt is maguk cserzették tímárcsávában),
 98 Elso |             élvez. A föld fiai tehát azt gondolták ki, hogy vastag
 99 Elso |             virágbokrétája fejlődik, azt az ezernyi virágot egyetlen
100 Elso |         olyan csattanós pofont, hogy azt mindenki meghallhatta, de
101 Elso |              akadt más gavallér, aki azt elvállalja. A Ruffo jött
102 Elso |         akadni fog más ember is, aki azt a parancsolatot felejti
103 Elso |           élettárs egy henteslegény. Azt kell neki szeretnie. – S
104 Elso |            fontak, szőttek, varrtak: azt hozták el keresztelői ajándékul.~
105 Elso |            ördögöt nem láttam sehol. Azt mondják, szarva van, hasított
106 Masod|             Természetes észjárás. Én azt előre láttam, hogy így fog
107 Masod|     disputálhatok, mert az mindenben azt fogadja el, amit én mondok,
108 Masod|              akkor meg én fogadom el azt, amit ő állít.~– Csak azt
109 Masod|            azt, amit ő állít.~– Csak azt sajnálom nagyon, hogy már
110 Masod|                Hát szent Ágostont?~– Azt sem.~– Hallatlan! Végezted
111 Masod|             Nyisd fel a hátad mögött azt a szőnyegajtót.~Felnyitottam.
112 Masod|           szöveggel.~Ebből megtudtam azt, hogy az, aki ezzel a hajóval
113 Masod|              és gazdász szerepét; és azt is megtudtam, hogy ez a
114 Masod|              rá a „Baptême” rovatra!~Azt is felkerestem.~– Mit mond
115 Masod|               Sőt az egyházi bölcsek azt is megállapították, hogy
116 Masod|            heves vita. Szent Ágoston azt allegálta, hogy megkeresztelni
117 Masod|             nagy fóliánst, s bevitte azt a neje szobájába. S rövid
118 Masod|              Elhallgatsz?”).~Igenis: azt akarta mentségül felhozni,
119 Masod|     keresztleánya között.~Hát hiszen azt megtehette a Capitano, hogy
120 Masod|           mind úgy féltek, s amíg ti azt énekelitek: „jövel Szentlélek!”,
121 Masod|               jövel Szentlélek!”, én azt énekelem: „jövel dicsőséges
122 Masod|           láttuk a Cavát a vashajón. Azt hittük, hogy a fóka harapásának
123 Masod|     infernalis. (Pokolbeli fúria.)~– Azt hiszem, hogy pokolbeli,
124 Masod|              emberi testrészt talál, azt meglepi, belefúrja a fejét,
125 Masod|           szúrása a kínok kínja. Aki azt végigszenvedi, belehal,
126 Masod|         akartam hinni Bomarénak, aki azt meséli a furia infernalis-ról,
127 Masod|           furia infernalis-ról, hogy azt sajttal lehet a veszedelmes
128 Masod|              tapaszt gomolygatott, s azt ráragasztotta a daganatra.
129 Masod|    lelankadni; lassankint elernyedt, azt fel lehetett csavarni a
130 Masod|           okozhat.~De a tartós alvás azt bizonyítá, hogy a pokolbeli
131 Masod|             Ezek a nők elfelejtették azt, hogy ez a szenvedő leány
132 Masod|         áhítatukban megzavarta; csak azt látták, hogy szenved és
133 Masod|              A Manola teát főzött, s azt szürcsöltette a szájába.
134 Masod|         áldva nyújtá fejére a kezét. Azt megragadta, összecsókolta.~
135 Masod|              leány.~A Manola sietett azt rá feladni. Egészen más
136 Masod|              fejére tapos.~(Láthatta azt a szentképet a Donna szobájában.)~
137 Masod|              szobájában.)~A Capitano azt mondta a Ruffónak: „Hozd
138 Masod|              boldog évadja.~Mindenki azt leste. A hírlapok rendes
139 Masod|              szent.~A Ruffóról eddig azt tartottam, hogy az egy henteslegény,
140 Masod|             rabnője lett a Ruffónak. Azt tehetett vele, amit akart.~
141 Masod|              ezen a puszta szigeten. Azt sem tudja, hogy van színház
142 Masod|               Versenytársak lettünk, azt már tudom. Itt van ni! Írhatnak
143 Masod|              hüvelyéből, s két férfi azt ne kiáltsa: „Oroszlán, aki
144 Masod|              el, itt van a Kain, aki azt magának követelje: az útban
145 Masod|             egy saját gejzírje, mely azt táplálta, de az csak egy
146 Masod|             a háta már rücskös volt, azt levágta a száráról a baltájával,
147 Masod|              Én kinn maradtam.~Akkor azt a gombák apját letette a
148 Masod|         közénk. Talán Isten küldött. Azt mondják, hogy van egy Isten.
149 Masod|        Látták talán? Beszéltek vele? Azt mondják, hogy ő teremtette
150 Masod|          világra? Mit keresek benne? Azt mondják, hogy ez a világ
151 Masod|              a végét. Itt születtem. Azt sem tudom, az apám szült-e
152 Masod|         semmije sincs, övé a levegő, azt veszi el belőle, ami repül.
153 Masod|           szörnyek hazájába! Hát nem azt kell-e hinnem, hogy téged
154 Masod|              Pálmakéregből csinálták azt az ős szigetlakók, a negritók.
155 Masod|            árad ki a mocsár.~– Akkor azt a csatornát kellene megtalálnunk,
156 Masod|        magának, hanem a társának is. Azt csak a mocsár szolgáltat.
157 Masod|       tengeri tanyájára, s megosztja azt a társával. Keresztül repülni
158 Masod|            kísérjük a repülőhalakat.~Azt tettük. A mocsárvidék egyre
159 Masod|              lett volna a hajótokon. Azt nem használtátok el: a fiaitok
160 Masod|  parancsolatjához: „ne ölj!” Átkozom azt a sátánt, aki a lőport föltalálta,
161 Masod|            itt születtek nem ismerik azt a rettenetes kötelességet,
162 Masod|       lőpornak áldásai is vannak. Mi azt sziklarepesztésre használhatjuk.
163 Masod|             rosszabb a morotvánál.~– Azt felgyújtjuk, s lesz belőle
164 Masod|            leírtam nagy merészséggel azt a barlangot, mely a mocsár
165 Masod|            észre. Abban van a lőpor. Azt azután elhozom önnek. Ön
166 Masod|          robbanás lesz a barlangban, azt fogjuk mondani, mennykőcsapás
167 Masod|         közelít felénk egyenesen, és azt is, hogy nem emelkedik túl
168 Masod|           egymást tartá átölelve.~Én azt hittem, hogy az utolsó órám
169 Masod|        egészen megszűnt, felváltotta azt a felhőszakadás zuhogása,
170 Masod|             Vállára tette a kezét, s azt súgta a fülébe:~– A hátad
171 Masod|        halandó szemmel meglátott, az azt senkinek élve el nem beszélte.
172 Masod|              helyre vigyük, különben azt is elvitte volna a vízforgatag.~
173 Masod|     vízforgatag.~Ezúttal nem kellett azt a vállunkon cipelni, víz
174 Masod|              gyökerestől kitépetett, azt magával ragadta a víztölcsér.
175 Masod|              Ruffo tőzegkunyhójától (azt nem bírta elsodorni a forgatag)
176 Masod|         hazacipelni.” Amit keresett, azt nem találta, azt a nagy
177 Masod|           keresett, azt nem találta, azt a nagy ormányos teknöncöt,
178 Masod|          csónak elejét, s lerántotta azt nehéz testével a víz alá,
179 Masod|             Abba napok fognak telni. Azt az időt mi itt a karámban
180 Masod|        ladikommal készen lettünk, én azt a hátamra vettem, s mind
181 Masod|             én pedig nem magyaráztam azt meg nekik. Ezzel tartoztam
182 Masod|             sem engedtem el magamtól azt a kérkedést, hogy az új
183 Masod|          Annak összebeszélés mellett azt hazudtuk, hogy vulkánkitörés
184 Masod|             elégtételre ne szorítsa, azt se törvény, se társadalmi
185 Masod|       tételének.~– Kedves Capitanóm. Azt látom, hogy te gyűlölöd
186 Masod|          támadna egy új messiás, aki azt hirdetné, hogy: „le a fegyverekkel!”~–
187 Masod|           tábor bámulatára vívta meg azt két kiválasztott dalia:
188 Masod|             Az abszolutizmus vezérei azt gondolták ki ellenük, hogy
189 Masod|            magunk nyelvét beszéljük, azt míveljük; irodalmat, művészetet
190 Masod|             mert hazát tartunk fenn, azt boldoggá, hatalmassá, örökkévalóvá
191 Masod|    ellentétben a szent törvényekkel, azt kiáltsa: „de ölj!” A mennyországot
192 Masod|        odalépett hozzám, megölelt, s azt mondá:~– Irigylem a szívedet.
193 Masod|             paradicsomi bőségtől; de azt el nem feledhetjük soha,
194 Masod|     feledhetjük soha, akiről a költő azt énekli: „messze képét bujdosó
195 Masod|           nemzetük?~Majd megtudom én azt…~Az esős évszak mindnyájunkat
196 Masod|            országok történetét, ahol azt a Revue de Larousse 1889-
197 Masod|            úgy tökéletesíteni, ahogy azt az újabb hadászati találmányok
198 Masod|     Elveszett egy darab a hazából.~– Azt nem fegyverrel, de bölcs
199 Masod|       tábornokaival együtt kiváltsa.~Azt vártam, hogy a hírmondásra
200 Masod|          magyar huszárezred megtette azt a bravúrt, hogy a döntő
201 Masod|            lett szabadítva.~– Hát ez azt bizonyítja, hogy az olasz
202 Masod|            lóról szépszerével.~– Nem azt bizonyítja. Hisz az olasz
203 Masod|            harci vitézségének; hanem azt, hogy nem tanították se
204 Masod|         sakkjátszmák befejezése után azt kérdezém a Capitanótól:~–
205 Masod|             a hírmondásokat, s végül azt kérdezte a Padronétól: „
206 Masod|             anarchista megrohanta, s azt a nemes szívet átverte tőrével.~
207 Masod|              ezt a csodát elkövetni? Azt majd előadom.~Kitől kaptam
208 Masod|          kívántál. Meg akartad látni azt a barlangot, ahonnan én
209 Masod|              késemet kivágtam. Akkor azt mondtam, hogy majd ha a
210 Masod|       befödve, a sziklarepedés, mely azt képezi, felül nyitott: nem
211 Masod|            Fellengző terveim voltak. Azt hittem, sikerülniök kell.~
212 Masod|              a kését, s kifeszítette azt a drágakővé vált agyarat
213 Masod|            belőle egy kosárra valót, azt felhozták, rögtön próbát
214 Masod|          üdvözlés tiltva volt. Minek azt mondani: „jó reggelt!” Ha
215 Masod|       alattvalói az adócsavar miatt, azt nem zaklatják hivatalt,
216 Masod|       megtörténik, s ami megtörtént, azt nem rója meg senki, mert
217 Masod|    elfoglalod a helyedet a világban, azt a helyet vitássá nem teheti
218 Masod|             a fénymázas parkettekre? Azt látják, hogy minden ember
219 Masod|           billogát. – Vagy pedig nem azt teszi. Van erős szíve hozzá,
220 Masod|        akinek esze és becsülete van. Azt csak akkor tűri meg a társadalom,
221 Masod|         kezét.~– Édes barátom, ha én azt mondanám, hogy „gyűlölöm
222 Masod|          fogod a földtani tudósoknak azt a számítását, miszerint
223 Masod|           uzsorát, adófizetést, csak azt, hogy áldásainak örüljenek.
224 Masod|     eget-földet betölteni. Ezek csak azt tudják, amit a szívük sugall:
225 Masod|      technikus vagyok.~De hát könnyű azt mondani: „én rajzoltam”.
226 Masod|           papirost. Meg tudom érteni azt a lángszellemű művészt,
227 Masod|       hüvelye hosszú selymet ereszt; azt fonálnak sodorták, csak
228 Masod|           hozni ebbe a paradicsomba.~Azt gondoltam ki, hogy búcsút
229 Masod|         nagyot cuppantva a szájával, azt mondja: „ez az ember nagyon
230 Masod|             leölhetnénk.~– El tudnád azt viselni a lelkeden?~– Ilyen
231 Masod|            meztelen bőrű ellenségre.~Azt az ordítást, ami erre következett,