Part

  1 Bev  |          mellett, minél elébb.~Ez már kezd foganatosíttatni.~Egy
  2 Bev  |       elismerni.~Hiszen történtek már hihetetlen események a világon.~
  3 Elso |         mennyire igazam volt, ezt már másnap bebizonyította a
  4 Elso |        állatunkat elfogyasztottuk már. Egy hétig tartott a nagy
  5 Elso |     tenger, melynek felszíne most már fodrosodni kezdett.~– Még
  6 Elso |         az éghatáron, melybe most már szabad szemmel belenézhetünk,
  7 Elso |            A természettudósok azt már kitalálták, hogy a korallféreg
  8 Elso |          a hársfa, hisz a törzsét már nem építi a teremtő féreg.
  9 Elso |    lapáttal. Úgy látszott, hogy ő már jártas a korallzátonyok
 10 Elso |          abba a barlangba? (Engem már a kapzsiság démona lepett
 11 Elso |       korallok birodalmában. Lám, már engemet is fogva tart az
 12 Elso |           pilóta utasítása után ő már visszatalál a zátonyon keresztül
 13 Elso |     Capitano azt mondja, hogy ott már hideg van; olyan hideg,
 14 Elso |          égből az én barlangomba, már akkor hideg.~Engem meglepett
 15 Elso |          természetes beszéde. Ezt már tanították. Bizonyosan a
 16 Elso |           én haragudtam őrá, most már én szeretem őtet s ő haragszik
 17 Elso |           s ő haragszik énrám.~Na már ennél pontosabb anyakönyvi
 18 Elso |      hozzá.~Ha pápua nevet, akkor már dühös.~Próbát akartam tenni,
 19 Elso |   szigetjükről egész idáig, mikor már nagyon kevesen voltak.~–
 20 Elso |           hogy nem messze vagyunk már ettől a megoldástól.~Valami
 21 Elso |          mikor idekerült; de most már fogytán lehet. Lőport fogok
 22 Elso |         Hát azok hová lettek? Ezt már nem kérdezhettem meg a Negritótól.~
 23 Elso |           a vasrúdba fogózva.~Azt már a távcsövemmel is kivettem,
 24 Elso |        zsargont beszélte, de nála már több volt az olasz szó,
 25 Elso |      egész gyermeteg bizalommal a már kész szövetet, mely mindenféle
 26 Elso |      bementem érte a vízbe, pedig már keresztül volt lőve.~Azzal
 27 Elso |          úgy tért vissza; de most már a lépcsőn keresztül. Olyan
 28 Elso |         Bebének.~Tisztában voltam már a talánnyal. Hasztalan készültek
 29 Elso |           az. A gejzír hányja ki, már megfőve. Ez a bizonysága
 30 Elso |   emberforma. (Én legalább láttam már annál butább emberpofát.)
 31 Elso |      mondám én. – De én hallottam már hírét olyan fókának, aki
 32 Elso |       nekik jövőre.)~– Hanem most már jere velem – mondá a Capitano,
 33 Elso |       Dacára annak, hogy halak és már meg vannak halva.~– Ismerem
 34 Elso |       válik, s záporként aláhull, már ihatóvá lesz, s főzésre
 35 Elso |       tükrén. De néhány óra múlva már hullámzani kezdett a tenger,
 36 Elso |              Eltaláltad. A vulkán már látható lett a szemhatáron;
 37 Elso |          hűség kötötte egymáshoz. Már ekkor közel voltunk a tűzhányóhoz.
 38 Elso |  keresztülcsapkodva a födélzeten.~Már a lávafolyamot láttuk világítani
 39 Elso |         de a második hullámcsapás már csak a hajónk fenekéig hatolt
 40 Elso |          a sziget fölül a tenger. Már láttuk a tengerpartot szegélyező
 41 Elso |      horgony megkapaszkodott. Ott már sziklára találtunk.~A part
 42 Elso |        találtunk.~A part lapályán már a lávaréteg meg volt szaggatva
 43 Elso |           tűzhányó kivetett. Azok már szilárd gyalogjárót képeztek.
 44 Elso |       egybebozótozva. Semmi nyoma már a szigetet elborított tengerárnak.
 45 Elso |    forróságát.~Asszonyaink lesték már, az árboc kötéllajtorjára
 46 Elso |      egyezkedést kezdeni.~– Tehát már itt is vesztegetés honol!~
 47 Elso |      férfiak! Hogy organizálnátok már itt az új államot. Pedig
 48 Elso |  bennünket.~A gejzír újra kitört. Már napokkal előre, amint a
 49 Elso |   nyilatkozott meg. De három szót már meg tudott értetni a Padronéval:
 50 Elso |           parazsat fedett fel; de már az is szilárd volt, s a
 51 Elso |      pisztáciamártással. És ennek már tizenkét esztendeje. Azalatt
 52 Elso |         szintén, de még elébb. Az már tizenkét esztendős. Most
 53 Elso |   átmentünk az étkező-terembe.~Az már akkor megnépesült. Az eddig
 54 Elso |        okozni az ötvitorlásnak, s már eddig is nagy a késés. Hátha
 55 Elso |        mennyek kapuját azért, ami már a kezedben van?~(„Ennek
 56 Elso |    oltotta azt ki a tenger. Pokol már nincs. De a gejzír, az itt
 57 Elso |           összetett kéz.”~(Ez meg már éppen törvényszegés! Hát
 58 Elso |     elismerésre méltó döbözt.~Azt már el kell ismerni, hogy ez
 59 Elso |           volt hódítva általa. Ez már beszéd! Magam is kénytelen
 60 Elso |           a mellette valóval.~Ezt már az első ember, Ádám apó
 61 Elso |         az ajtó felé toltam: „No, már vezess bennünket a karámhoz.”
 62 Elso |         tudtak teremteni! De most már megvan, s fiaik már bizonyosan
 63 Elso |          most már megvan, s fiaik már bizonyosan a „schlot”-rendszert
 64 Elso |       ütnünk; de a disznóölő kést már szabad?~– Gonosz egy fogas
 65 Elso |  megkeresztelni. Meglocsolt engem már egyszer a tenger, mikor
 66 Elso |        ötárbocosunkhoz.~Este volt már, az egész rejtélyes család
 67 Elso |             A láthatáron sem volt már látható a füstje.~Engemet
 68 Masod|           Istenhez.~A nagy termet már feldíszítették pálmalevelekkel,
 69 Masod|         azt sajnálom nagyon, hogy már most a szent szertartás,
 70 Masod|       lett volna a Padrone. Ennek már a neve is úgy hajlik a keresztapasághoz (
 71 Masod|      nagykorúságot mondhat ki; de már szent Péter helytartójának
 72 Masod|        kisasszonyok és pesztonkák már értenek a szóból, s maguk
 73 Masod|        valóságos apostolé. A fiúk már hangosabban nyilatkoztak.
 74 Masod| reszketett a fehér ingében.~Ennek már érthető szigetlakói nyelven
 75 Masod|        sem bántom őtet. Szeretném már látni egyszer, akitől ti
 76 Masod|          jövel dicsőséges ördög!”~Már ez csakugyan rettenetes
 77 Masod|   karámhoz.~Messziről hallatszott már a Cava fájdalomordítása
 78 Masod|  Szabadíts meg az ördögtől!~(Most már megtudta, hogy mi hát az
 79 Masod|      szakadjon. Az a halál.~Mikor már a fonálféreg teste meg volt
 80 Masod|          s mire fölébred, akkorra már a fúria a bőre alá fúrta
 81 Masod|            hanem ördögöt is űzesz már.~– Most csak fel kell osztanunk
 82 Masod|        komázzon az ördöggel! Most már megfogta! Ha felvette volna
 83 Masod|   keresztelőkelyhet a hajóból!”~– Már lehoztam! – mondá a Ruffo.~(
 84 Masod|        Mikor a térdeiről felállt, már akkor Azma volt.~A Ruffo
 85 Masod|          szigeten.~A gabonaaratás már be van végezve, magam is
 86 Masod|            amit akart.~És a Ruffo már tizenhárom esztendős volt.
 87 Masod|        Versenytársak lettünk, azt már tudom. Itt van ni! Írhatnak
 88 Masod|       házasságát szentesítsék.~Ha már az első szakramentumban
 89 Masod|    Donnától esküvői köntöst; neki már nincs rá szüksége, a vőlegény
 90 Masod|      morotva a tőzegtelepen, mely már szilárd talajjá tömörült:
 91 Masod|           Csak belépni bátran, de már előbbre hatolni csak vitézi
 92 Masod|          egyet, amelyiknek a háta már rücskös volt, azt levágta
 93 Masod|      szigetvilág; rájuk bízta. És már ezen a külön földdarabon
 94 Masod|           a buckák birodalma. Itt már a madarak világa kezdődik.
 95 Masod|   békakorsócskáknak nevezünk. Itt már mélyebb víz van, halak tenyésznek
 96 Masod|   csónakkal, se gólyalábbal.~– Én már találtam olyan kalauzt,
 97 Masod|            A fiúk annyit kivettek már a Padronéból, hogy az lőpor.
 98 Masod|           a tisztaság bálványa (ő már kezdő tolvaj, én kezdő orgazda). –
 99 Masod|   passzátszél. Az állatok érezték már az időváltozást. A juhok
100 Masod|         nap, amit a nyugati felhő már előlünk eltakart. Így szokott
101 Masod|        lementünk.~A Mária ezalatt már odalenn végrehajtotta a
102 Masod|       rémes nászutazó párja. Most már nem ütik egymást tűzkorbáccsal,
103 Masod|       egymást tűzkorbáccsal, most már csak csókolóznak.~Ott voltam
104 Masod|           lássunk. Eszközünk volt már hozzá: a lőpor.~Idejekorán
105 Masod|       mondá a Negrito –, tudom én már, hogy mi rekeszti el itt
106 Masod|     férjét, az igazi férfit. Most már megtudta, hogy kicsoda az
107 Masod|           titkairól annyit mesélt már nekem a Negrito. Csak egy
108 Masod|          más módszert is találtak már fel. A megcsalt férj az
109 Masod|         meleg szorításra.~Engemet már megszállt a lélek (szent
110 Masod|       eleven krónika voltam.~– Ti már tizenhárom év óta nem tudtok
111 Masod| felszabadított a szólásra:~– Most már beszélhetsz.~Min kezdjem?~
112 Masod|        arra biztat.~Folytattam.~– Már tizenhárom év előtt is forrongott
113 Masod|      szigetre vetődtél, hallottad már hírét a dél-afrikai parasztköztársaságoknak?~–
114 Masod|      boerok maradtak győztesek.~– Már akkor is hírhedettek voltak
115 Masod|     Padronétól: „vajon oszlanak-e már a felhők?”~…Ezek nem angolok…~
116 Masod|      kelet felé vonultak.~Engemet már szürkületkor felvert a Negrito.~–
117 Masod|        elénk a teknőjét: a csónak már megvan. Most még csak az
118 Masod|           Negrito sokszor bejárta már ez utat. Csak bízd rá magad.
119 Masod|         úszó Negrito ismerős volt már a veszélyekkel, s előre
120 Masod|      legtökéletesebb kőszén, mely már megközelíti a tiszta antracitot.~
121 Masod|   asztalra ütött az öklével.~– Ez már kincs! – Kőszén a mi szigetünkön.~–
122 Masod|        korán reggel fölkeltem; de már akkor a Capitano eltávozott,
123 Masod|     mondani: „jó reggelt!” Ha jó, már megvan, ha rossz, nem lesz
124 Masod|         nem lesz jobb.~– A férjem már lement a csónakkal a zuhatagba –
125 Masod|         azok az okok nem léteznek már, melyek engem arra bírtak,
126 Masod|        fog mondani.~– Hát mi lett már sokmilliomosok fiaiból?
127 Masod|         Capitano. – Annak a sorsa már csak biztosítva van. Okvetlenül
128 Masod| Olaszországba. És egy hónap múlva már a férj Kelet-Indiában folytatja
129 Masod|          összekerülnek Párizsban, már akkor két külön palotában
130 Masod|          milliók? Hol vannak azok már? A zsoké-klubok, a monte-carlói
131 Masod|     kilátszani, mint szigetek. Én már most látom ezt a képet magam
132 Masod|       magam előtt. Európa ott van már a tenger színe alatt. Hatalma,
133 Masod|        alatt. Hatalma, gazdagsága már csak mesemondás. Alul kezdődik
134 Masod|   süppedés, a néptömegeknél. Azok már szájig vannak a vízben.
135 Masod|   fájdalmát viselik. Én a magamét már kiálltam: kigyógyultam belőle,
136 Masod|        megszületett a kívánságom, már kitalálták, teljesítették.
137 Masod|     oldalon felgyújtani, ami most már, a kőszéntárna megnyitása
138 Masod|           minden lapját teleírtam már jegyzeteimmel, gondolataimmal,
139 Masod|          még gyermekek, a leányok már nem azok. Testük, lelkük
140 Masod|   életszervezet mellett.~Én pedig már kész férfi vagyok.~Az istenasszonyok
141 Masod|      cukorzúzó malom tervét.~Ezen már nem volt mit gyönyörködni
142 Masod|         fel az olvasó:~– Hagyd el már! Hisz ez nem regény, hanem
143 Masod|         vannak a maforik!”~Tudjuk már a korábbiakból, hogy kik
144 Masod|          antropofágok voltak. Ezt már a paleontológia, az antropológia
145 Masod|         Mi csak elfajultunk, akik már nem eszünk polgártársakat,
146 Masod|         még Ádám-ivadékok. Minket már a nefitimek kényeztettek
147 Masod|        lakói, kiknek a bográcsaik már kiszáradtak a hús nem létele
148 Masod|      mondám a Capitanónak –, most már vége az emberbaráti szenvelgésnek.
149 Masod|     megtudunk tőlük szabadulni.~– Már én csak készen tartom a
150 Masod|        dárdáik nyelével. Lehettek már valami tizen a födélzeten;
151 Masod|       patakfolyáshoz. Nem kellett már kalauz. Kitaláltam magamtól