Part

  1 Bev  |           természetesen; mivelhogy a „mi atyánk”-tól csak kenyeret
  2 Bev  |              világ lehet ott, ahol a „mi Atyánk” ád kenyeret, amennyi
  3 Bev  |            vezérigazgatóhoz az iránt, mi oka lehet annak a ténynek,
  4 Bev  |           vannak felkészülve. Amint a mi hajónk valami külföldi kikötőben
  5 Bev  |    megállapodik ki- és berakodásra, a mi hajóapródunkat nagyhamar
  6 Elso |          Adria-gőzös szállította, ott mi vettük át. Az európai hajósoknak
  7 Elso |       rosszabb, mert akkor részeg: ha mi „jobbra térj”-t jelvényezünk
  8 Elso |               s belefut a hajónkba.~A mi hajónk brazíliai volt, járatos
  9 Elso |              hús meg a burgonya, de a mi úri keblünk hébe-hóba egy
 10 Elso |               tenger is elcsillapult.~Mi elbámultunk a látványon,
 11 Elso |        kétszáz méter magasságú lehet?~Mi vitte oda?~Mért maradt ottan?~
 12 Elso |              tenger vitte oda fel. De mi zúdította fel a tengert
 13 Elso |               útra.~(Mennyit tanulunk mi ettől a vadembertől!)~Én
 14 Elso |          forgatta meg a tenyerében.~– Mi ez? Ilyet mi nem viselünk
 15 Elso |            tenyerében.~– Mi ez? Ilyet mi nem viselünk a nyakunkban. –
 16 Elso |            adjatok nekünk, hanem hogy mi adjunk tinektek. Ő kínál
 17 Elso |             Megadjuk az árát.~– Árát? Mi az?~– Hát fizetség.~– Arról
 18 Elso |                 Hát fizetség.~– Arról mi nem tudunk semmit. Mi adunk
 19 Elso |           Arról mi nem tudunk semmit. Mi adunk tinektek, mert nekünk
 20 Elso |              szent szakramentomban.~A mi hajónkon van egy szerzetes,
 21 Elso |          matrózoknak gyóntatás kell.~„Mi adunk tinektek, ami nekünk
 22 Elso |                hogy a Kadét vadászik.~Mi lehet ez ismeretlen szigeten
 23 Elso |              a gazdának viszonzásul. „Mi adunk, mert nekünk van,
 24 Elso |              a revolveremet:~– Tudod, mi ez? – kérdezém a Negritótól.~–
 25 Elso |                Hát te nem tudod, hogy mi a lőfegyver?~– Sohasem láttam.~–
 26 Elso |               mozsár sincs a hajón?~– Mi az?~– Nagy gömbölyű rézhenger,
 27 Elso |      szakácsné meg fogja érteni, hogy mi a feladata.~A Capitano ezalatt
 28 Elso |               kérdé a kisleány. – Azt mi nem ismerjük, nekünk nincs
 29 Elso |              ő előadása mellett. Hogy mi történik a föld és a tenger
 30 Elso |             hajó belsejébe ömlött át. Mi felmentünk a födélzetre.~
 31 Elso |              konyhába vezette.~– Ez a mi ivó- és főzővizünk – magyarázá
 32 Elso |         oldalán, egész a tengerig. És mi feltartózhatatlanul közeledtünk
 33 Elso |              habtorlatból. Nem tudom, mi lett belőlük. Valószínű,
 34 Elso |             egy nőnek a szívében. Míg mi férfiak sztoikus nyugalommal
 35 Elso |           melyen át a láva kiömlik, s mi a hajónkkal a sziklahasadékban
 36 Elso |             dörmögé a Manolához: „Hát mi nem öleljük-e meg egymást
 37 Elso |             elborította az eget; de a mi hajónkat nem érte. Az még
 38 Elso |              világítani magunk alatt. Mi férfiak ekkor lebocsátottuk
 39 Elso |               tűzokádó ki volt oltva.~Mi történt a föld alatt? Csak
 40 Elso |          maradt a győztes. A vulkán a mi szemünk láttára változott
 41 Elso |            tenger fenekén tenyésznek. Mi pedig itt maradtunk a hajónkkal,
 42 Elso |               futottak ki a karámból. Mi utánuk néztünk, hogy vajon
 43 Elso |               nagyon éhesek lehettek. Mi belekóstoltunk, a többit
 44 Elso |               sziget az ő tulajdonuk: mi csak hűbérben bírhatjuk
 45 Elso |            hűbérben bírhatjuk őtőlük. Mi itt rekedtünk; nem mehetünk
 46 Elso |           őrizet kell: arra lesz jó a mi két ősemberünk.~– De mit
 47 Elso |             megpirítottunk, s ezúttal mi vendégeltük meg fenséges
 48 Elso |               el nem tudtam gondolni, mi lelte? Felkaptam a kulacsot,
 49 Elso |      mindketten szuverének vagyunk.~– Mi, ketten? – mondám én. –
 50 Elso |          Szándi fára, s megtöltötte a mi kulacsunkat a kicsorgó pulkkal.
 51 Elso |         horgony a megfeszült lánccal. Mi a cipőink léctalpán keresztül
 52 Elso |         visszatértünket. Látták, hogy mi, akik ketten távoztunk el,
 53 Elso |        negyedmagunkkal térünk vissza; mi férfiak a kezeinkkel, a
 54 Elso |               tanuljon meg katalónul. Mi a Padronéval meghökkenve
 55 Elso |            nem égetik meg a talpukat. Mi ketten a Padronéval rögtön
 56 Elso |              alattunk. Húsz nap alatt mi ketten elkészültünk a lépcsőzettel.
 57 Elso |           aggodalmait eloszlatni.~– A mi gyermekeink nem nőttek fel
 58 Elso |               Ave!” hangzott hozzája. Mi idegenek a szemeinket törültük
 59 Elso |         belőle az „add meg minékünk a mi mindennapi kenyerünket”.~
 60 Elso |             Az Isten megadja nekünk a mi kenyerünket imádkozás nélkül.
 61 Elso |             tízparancsolat, ahogy azt mi a férjemmel együtt a híveink
 62 Elso |          kifelejtette a miatyánkból a mi mindennapi kenyerünket,
 63 Elso |         akiknek még csak nevük sincs. Mi gátolja őket abban, hogy
 64 Elso |            hát ezen a puszta szigeten mi akadályozza őket?~De még
 65 Elso |         rejtett zugában a földtekének mi történik tovább.~
 66 Elso |               de az íze kellemesebb a mi fehér cukornádunkénál vagy
 67 Elso |         férfiak hadd távozzanak el.”~(Mi volt ez? Féltékenység?)~–
 68 Elso |           kikergeted? Hát ki vagy te? Mi vagy te? Egy naplopó, aki
 69 Elso |         szidni te az én bátyámat! Ő a mi hősünk, a mi védelmezőnk;
 70 Elso |            bátyámat! Ő a mi hősünk, a mi védelmezőnk; nem ő lövöldözi-e
 71 Elso |              Cava. Annak azalatt, míg mi idefenn a hajón lakomáztunk,
 72 Elso |               a karámhoz közeledtünk, mi jövevények nem bírtuk az
 73 Elso |          részegítő ital válik belőle, mi attól folytonos mámorban
 74 Elso |            örök boldogság édenkertje. Mi mind együtt oda kívánkozunk.~–
 75 Elso |               A Cava szétnézett, hogy mi elégtételt vegyen e világos
 76 Masod|           fogadott.~– Nos pajtás, hát mi hírt hozasz?~– A hajó eltűnt.~–
 77 Masod|           kelepelését. Tudtam, hogy a mi barátaink szöknek.~– Ez
 78 Masod|          hüvelykéből kibugyogott vér.~Mi történjék most a vér festette
 79 Masod|            Capitano szobájában.~– No, mi baj? – kérdezé. – Fáj neki
 80 Masod|           tudományos könyveiből, hogy mi az a furia infernalis. Egy
 81 Masod|               Most már megtudta, hogy mi hát az az ördög.)~A Capitano
 82 Masod|             ápolásra van szükség.~Óh, mi mennyei áldás az asszonyi
 83 Masod|           vissza. Az Istenhez akarok!~Mi is meghallottuk a szavát,
 84 Masod|               Én meg voltam rendülve. Mi hát a keresztény vallás,
 85 Masod|          szerelmes?~A szüreti napok a mi kis szigetvilágunkban az
 86 Masod|         színház a világon.~Hát hiszen mi európai szülöttek ismerjük
 87 Masod|            Mindenkinek van itt párja.~Mi az én hivatásom?~Ébren maradni
 88 Masod|         odajött hozzám, s így szólt: „Mi ketten pedig csónakon bejárjuk
 89 Masod|             bogárvilág előre hirdeti, mi ketten a Negrito csónakjával
 90 Masod|               tehetett le belőle.~Hát mi panasza lehetett? Megvolt
 91 Masod|               dünnyögé. – Látod ezt a mi kis szigethazánkat? Magad
 92 Masod|           apám szült-e vagy az anyám. Mi oka volt rá? Kértem én őket,
 93 Masod|        magával egykorú leányt. Ki az? Mi az? Talán egy magas származású
 94 Masod|            libegő máktokokkal, amiket mi otthon békakorsócskáknak
 95 Masod|              S aztán ő kérdezte, hogy mi tervet gondoltam ki e bajon
 96 Masod|           lőpornak áldásai is vannak. Mi azt sziklarepesztésre használhatjuk.
 97 Masod|              szeretnék megtudni, hogy mi az a lőpor.~– Pedig arra
 98 Masod|             maradnak lenn a karámban. Mi pedig valamennyien összeszorulunk
 99 Masod|            makkos fák alá telepedtek. Mi is beszereztük a hajóra
100 Masod|             együtt az üvegesraktárba, mi hárman ott maradtunk a kormányos
101 Masod|             harcot, hanem egyenesen a mi hajónkat fenyegeti.~– No,
102 Masod|           vashajóra, be akart törni a mi menedékünkbe is, de itt
103 Masod|               izzó rostélyra, s akkor mi valamennyien repülünk vashajóstól
104 Masod|         összetalálkozott.~Éppen itt a mi vulkán-szigetünkön adtak
105 Masod|     moszkitó-záporral. Azokhoz mind a mi szigetünk szolgáltatta a
106 Masod|      villámlás, mennydörgés megszűnt, mi férfiak mind felsiettünk
107 Masod|                Hogyan támad a ciklon? Mi a kormányos üvegkunyhója
108 Masod|               Az a sűrű bozót, melyet mi Ruffóval bejártunk, eltűnt
109 Masod|              volt merülve.~– Itt most mi nem dolgozhatunk – mondám. –
110 Masod|         Negrito –, tudom én már, hogy mi rekeszti el itt a vizet.
111 Masod|             fognak telni. Azt az időt mi itt a karámban fogjuk eltölteni.
112 Masod|            lett honosítva a karámban.~Mi pedig hárman hozzáfogtunk
113 Masod|              páncélos hajónk, s akkor mi is nagyhatalom leszünk.~
114 Masod|          tekintének reám. Nem tudták, mi volt ez. Nekik fogalmuk
115 Masod|    gondoskodtam a sikeres védelemről. Mi ketten értjük annak a módját
116 Masod|               hajóra szorított össze. Mi ketten a Capitanóval sakkoztunk,
117 Masod|               hadd menjenek dolgukra.~Mi volt a dolguk? Csavarókeréken
118 Masod|            egy nagy árnyoldala van.~– Mi lehet az?~– Hogy éppen ott
119 Masod|        gondoskodott a maga emberéről.~Mi a Negritóval a hátunkra
120 Masod|    összetörött volna ez útban, csak a mi bőrladikjaink állták ki
121 Masod|             enyém – mondá a Negrito.~(Mi adunk mert nekünk van.)~(
122 Masod|          bevenni.~– A világ meglesz a mi opáljaink nélkül, s mi a
123 Masod|              a mi opáljaink nélkül, s mi a világ milliói nélkül.~
124 Masod|              Ez már kincs! – Kőszén a mi szigetünkön.~– Harminc méternyi
125 Masod| fölfedezésednek, hogy e kőszénréteg a mi kolóniánk szükségleteit
126 Masod|        meggyőződve fog visszatérni.~– Mi tehát most egyszerre milliomosokká
127 Masod|               bajtársakat.~– És aztán mi jó van abban, ha valakit
128 Masod|               én elmondom neked, hogy mi lesz a sokmilliomosok gyermekeiből.~
129 Masod|           hogy mit fog mondani.~– Hát mi lett már sokmilliomosok
130 Masod|             én elmondom teneked, hogy mi lesz rendesen egy ilyen
131 Masod|            sokmilliomosnak a leányára mi vár? – folytatá a Capitano. –
132 Masod|      elfogyott. Gazdáim nem értették, mi bajom. Őket nem bántotta
133 Masod|               ember értette meg, hogy mi a vágyam. A Negrito, az
134 Masod|                 Te egészen elrontod a mi leányunkat: művésznőt csinálsz
135 Masod|               volt a zsörtölődésének.~Mi vagyok én itt? A tizenegyedik
136 Masod|              emberevők.~Hát ezek is a mi közös ősanyánktól származtak?~
137 Masod|             hogy attól eredtek. Sőt a mi dédapáink is, a dolichocefalusok,
138 Masod|    antropológia régen megállapította. Mi csak elfajultunk, akik már
139 Masod|            került a parlament elé.~De mi még nem voltunk az életuntak
140 Masod|    kategóriájába sorozva.~A maforik a mi szigetünket lepték meg.~–
141 Masod|        hölgyek a teremben egyesültek. Mi ketten a Capitanóval a födélzeten
142 Masod|              voltak fölfegyverezve.~– Mi ketten gyorstüzelő puskánkkal
143 Masod|       lelkeden?~– Ilyen a háború. Nem mi kerestük.~– De mikor másképp