Part

  1 Elso |              Hogy hívják a gazdádat?~– Capitano.~– De a családi nevén?~–
  2 Elso |           nevén?~– Más nincs. Csak egy Capitano van. A második gazdám a „
  3 Elso |          második gazdám a „Padrone”. A Capitano fia a „Cadét”, a leánya
  4 Elso |                a leánya a „Mestiza”, a Capitano felesége a „Donna”, a Padrone
  5 Elso |                 ott talált bennünket a Capitano; addig éltünk a kókuszdiókból.~(
  6 Elso |              azért küldött a gazdám, a Capitano, hogy ti adjatok nekünk,
  7 Elso |              nagyon magasra felmegy. A Capitano azt mondja, hogy ott már
  8 Elso |              hogy a víz jéggé válik. A Capitano járt az égben is; hajóval; –
  9 Elso |         kerteket?~– Hát ki más, mint a Capitano, meg a Padrone a saját két
 10 Elso |               Manola őröl, süt, főz; a Capitano meg a Padrone kapál, arat,
 11 Elso |        keresztelve? Te meg a Cava és a Capitano, meg a Padrone gyermekei?~–
 12 Elso |             kellett megértenem, hogy a Capitano szívesen lát. Megmagyarázta
 13 Elso |          érteni, hogy mi a feladata.~A Capitano ezalatt kilépett az ajtón,
 14 Elso |              tudom napirendre hozni.~A Capitano és a Donna közbeléptek.
 15 Elso |             vihar verte ide? – kérdé a Capitano.~– A vihar és a köd.~– A
 16 Elso |         kertész nem is álmodik.~Mind a Capitano, mind a Donna arcán a megdöbbenés
 17 Elso |               a növényeknek? – kérdé a Capitano.~– A fiumei tengerészeti
 18 Elso |      világrészből származhattak ide.~A Capitano és a Donna egymásra néztek.
 19 Elso |                volt a tekintetükben. A Capitano begombolta szétnyitott kabátját
 20 Elso |       kitalálhattam, hogy ő a Kadét, a Capitano fia. Vadászöltöny volt rajta,
 21 Elso |               derült.~Észrevette ezt a Capitano: a szakállába dörmögve.~–
 22 Elso |                  Hát pipere ez?~Mire a Capitano gyöngéden megszorítá a kezét,
 23 Elso |                sehol a kerek földön.~A Capitano nem sürgetett. Neki is öröm
 24 Elso |             Bebé! – mondá mosolyogva a Capitano.~– Ne szólítsd! – figyelmezteti
 25 Elso |                 ha a Donna a „mama”, a Capitano a „papa”, akkor a Kadét „
 26 Elso |                 s odatörülte a fejét a Capitano lábához.~– A pipámat! –
 27 Elso |     kosbőrzacskó, acél, kova, tapló.~A Capitano kicsiholt, rágyújtott. A
 28 Elso |               nem lehetetlen – mondá a Capitano. – A Ruffónak van dudája.~–
 29 Elso |               már jere velem – mondá a Capitano, s azzal a szalon átelleni
 30 Elso |            hajóm szerkezetét – mondá a Capitano –, hogy valószínűnek találd
 31 Elso |             nem lehetett megmaradni.~A Capitano, zsebkendőjét szája elé
 32 Elso |              szivattyúcsövön – mondá a Capitano. – Egy másik cső alkalmilag
 33 Elso |             melyek beszélnek – mondá a Capitano. – Dacára annak, hogy halak
 34 Elso |           géptermet elhagytuk volna, a Capitano újra felszabadítá a biztonsági-szellentyűt
 35 Elso |               főzővizünk – magyarázá a Capitano. – Ahogy a gejzír kilövelli
 36 Elso |         kezében, soha, amíg csak él.~A Capitano beszólt a konyhába: „Jó
 37 Elso |            kreol ez. Azzal bementünk a Capitano szobájába.~Az asztalon ott
 38 Elso |            gondoskodásából jött ide.~A Capitano töltött az egyik csészébe
 39 Elso |            légben hintázó fekhelyre.~A Capitano kiverte a pipáját, s eldugta
 40 Elso |           emlékeztem hasonló esetre.~A Capitano folytatta.~– Az elindulásomtól
 41 Elso |              Az a gúnymosolygó vonás a Capitano ajkszegletén még erősebb
 42 Elso |               kedélyesen nevettünk.)~A Capitano elárulta klasszikus neveltetését
 43 Elso |                szerint a mienk lett…~A Capitano ajkán újból megjelent az
 44 Elso |     szakramentumban részesítendőket.~A Capitano sietett a kormányos aggodalmait
 45 Elso |           Aztán a Ruffót szólítá fel a Capitano, hogy mondja el a miatyánkot.~
 46 Elso |          dörmögé az én kormányosom.)~A Capitano inte a veresnek, hogy kotródjék
 47 Elso |               hasonlít a datolyához. A Capitano észrevette a kérdést az
 48 Elso |                kristály lesz belőle. A Capitano közlékeny volt.~– Négy évig
 49 Elso |              édenkertet alakítottak. A Capitano meg a Padrone.~Mennyi észtörésbe,
 50 Elso |                vele. Elég volt neki.~A Capitano nagyot nevetett rajta.~–
 51 Elso |                észrevettem, úgy mint a Capitano.~Kedvem támadt maliciózusnak
 52 Elso |             fogas kérdés – felelt rá a Capitano.~A karám közös tanyája volt
 53 Masod|           Fogadj fel napszámosodnak.~A Capitano odajött hozzám, megszorította
 54 Masod|                felnőttek baptémáját.~A Capitano diadalmasan vette kezébe
 55 Masod|                volt az örömük, mikor a Capitano felolvasta előttük a szent
 56 Masod|       keresztapa, a kánonok szerint.~A Capitano ekkor hozzám fordult.~Én
 57 Masod|             Még nem vagyok nagykorú.~A Capitano feltette a sipkáját a fejére.~–
 58 Masod|                hiszen azt megtehette a Capitano, hogy magamagát kinevezte
 59 Masod|       beírassanak. Ez is találtatott a Capitano könyvtárában: egy illusztrált
 60 Masod|                előttem ez a jelenet.~A Capitano és felesége ünnepi hímzett
 61 Masod|                leánya.~Akkor előállt a Capitano. Olyan volt az arca, az
 62 Masod|              hogy a pokolba repülsz!~A Capitano kenetteljes hangon kiálta
 63 Masod|                 Baj van! Nagy baj van, Capitano. A Cava veszkődik!~Én éppen
 64 Masod|       veszkődik!~Én éppen ott voltam a Capitano szobájában.~– No, mi baj? –
 65 Masod|       szőrökkel.~– Huh! – kiálta fel a Capitano, talpra ugorva. – Ez nagy
 66 Masod|             parancsot végrehajtotta, a Capitano megmutatta nekem a tudományos
 67 Masod|        létezéséről úti leírásaikban.~A Capitano egy rokkáról való orsót
 68 Masod|            hogy mi hát az az ördög.)~A Capitano odament hozzá, s megfogta
 69 Masod|                feszülve, mint a húr, a Capitano egyet próbált a korong forgantyújával
 70 Masod|           megölöm, a sajtot eldobom.~A Capitano diadalmasan kiálta fel: „
 71 Masod|             feszül.~Engem felküldött a Capitano a hajóhoz, hogy tudassam
 72 Masod|                kunyhó előtt álltunk.~A Capitano belépett az ajtón, én a
 73 Masod|      szentképet a Donna szobájában.)~A Capitano azt mondta a Ruffónak: „
 74 Masod|               mondja a leány – szólt a Capitano. – Ezt a csodaférget eltesszük
 75 Masod|           gyönyörűség. A patriarcha, a Capitano rendeli el a feladatokat.
 76 Masod|               A patriarkális alakok, a Capitano és a Donna bírták a vezérszerepeiket.~
 77 Masod|              világ zugában is kitör. A Capitano naplementével abbahagyatta
 78 Masod|              volt az ő menyasszonya.~A Capitano, a Donna és a Mária egy
 79 Masod|            dalműve előadásra került.~A Capitano tapsolt hozzá.~És ez a tapsolás
 80 Masod|          nemzet elszakadt szülöttei?~A Capitano észrevette meghatottságomat.
 81 Masod|              tudsz felőle? – kérdezé a Capitano.~Elmondtam a művésznő sorsát.~–
 82 Masod|                ránk virradt, a Ruffo a Capitano elé járult ünnepélyes arccal,
 83 Masod|               a Ruffo jelleme előtt.~A Capitano és a Donna beleegyezésüket
 84 Masod|               egész parádéba öltözik a Capitano fiatalkori tengerész-kabátjában,
 85 Masod|                 A szakállas emberek, a Capitano meg a Padrone tartják a
 86 Masod|                és dinamit.~Ezt nekem a Capitano mind megmutogatta. A hajó
 87 Masod|              selyem is villanymentő.~A Capitano hajthatatlan maradt: ő lőpordurranást
 88 Masod|           Ennyit elárult a múltjából a Capitano.~Én azonban nem nyugodtam
 89 Masod|              lehetne végezni. De hát a Capitano nem engedi.~Mikor eltávoztam,
 90 Masod|            alig van valami fuvallat.~A Capitano a vihar közeledtére leküldte
 91 Masod|             katasztrófa lesz – mondá a Capitano –, menjünk le az üvegraktárba.~
 92 Masod|              voltam a menyegzőjükön.~A Capitano látott mindent, megfigyelt
 93 Masod|           kellett fogadásom szerint.~A Capitano egy bizalmas órában felnyitotta
 94 Masod| sziklarobbantásra használnák – mondá a Capitano –, alagutakhoz, bányákhoz.
 95 Masod|            lepuffantani revolverrel?~A Capitano vállat vont, s gúnyosan
 96 Masod|                Jókat idéztél – mondá a Capitano. – Mózest és Jézust. Mózesnek
 97 Masod|              jelszó.~– Tudom – mondá a Capitano, s kezét nyújtá meleg szorításra.~
 98 Masod|                mint a hősi vitézség.~A Capitano odalépett hozzám, megölelt,
 99 Masod|            képezték (vas hiányában).~A Capitano egész szakismerettel támogatta
100 Masod|            beszélhetsz.~Min kezdjem?~A Capitano könyvtárában vegyesen voltak
101 Masod|          Néztem a hatást az arcokon. A Capitano nagy füstkarikát fújt a
102 Masod|              begyakorlott hadserege.~A Capitano unatkozva hallgatta ezeket
103 Masod|             Donna a szövőszékre ült, a Capitano az esztergályozó műhelyén
104 Masod|            Volt? – kérdé megdöbbenve a Capitano.~A Donna is leszállt a szövőszékről,
105 Masod|              szívet átverte tőrével.~A Capitano felordított, mint egy halálra
106 Masod|               Én mindjárt fölvettem.~A Capitano értesülve volt a szándékomról.~–
107 Masod|              elbúcsúztunk egymástól. A Capitano, a Padrone, a két fiú elkísértek
108 Masod|           hasznát.)~Én azonban éppen a Capitano számára akartam valami rendkívülit
109 Masod|               vágjuk ki innen, Ábel. A Capitano örülni fog neki.~Nagy óvatosan
110 Masod|              jártatok? – kérdé tőlem a Capitano.~– De még mekkora szerencsével! –
111 Masod|        Mindenki elbámult rajta. Maga a Capitano elismerte, hogy ez egy természeti
112 Masod|            kinek a kedvéért? – mondá a Capitano.~– Az egész világot el lehetne
113 Masod|              az egyik agyar mozgott, a Capitano kivette a kését, s kifeszítette
114 Masod|            felturzott kőszéndarabot.~A Capitano az asztalra ütött az öklével.~–
115 Masod|                itthon e fölfedezést.~A Capitano egészen fel volt lelkesülve.
116 Masod|         változni körülöttünk – mondá a Capitano. – Szigetünk új alakot ölt.
117 Masod|             legjobban, Ruffo – szólt a Capitano, a fiú buksi fejét felborzolva –,
118 Masod|                 ameddig – jegyzé meg a Capitano.~A leányok összevissza csókolgatták
119 Masod|          létezéséről meggyőződjenek.~A Capitano nem ment velük. Ő fennmaradt
120 Masod|              fölkeltem; de már akkor a Capitano eltávozott, magával vitte
121 Masod|     visszakerült a zuhatag folyamból a Capitano. Ő nem időzött se a kéntelepen,
122 Masod|          leányára mi vár? – folytatá a Capitano. – Annak a sorsa már csak
123 Masod|               Mindinkább megnémultam a Capitano szavai előtt. Az életből
124 Masod|               csendesen ülve beszélt a Capitano, most egyszerre felugrott
125 Masod|          Mélyen meg voltam rendülve.~A Capitano odalépett hozzám, vállamra
126 Masod|            kellett hajolnom előttük.~A Capitano folytatá:~– És most nézz
127 Masod|           hímzett virág és pillangó.~A Capitano zsémbelt is miatta.~– Te
128 Masod|               a dolgot énrám – mondá a Capitano. – Nem ölünk embert, mégis
129 Masod|           bozontos fejű óriás.~Ekkor a Capitano nekik fordítá a tömlő csövét,
130 Masod|          leugráltak a hajóról.~Akkor a Capitano a tömlő csövét a lávalépcsőn
131 Masod|  tüzesvíz-szigeti látogatást – mondá a Capitano diadalmasan.~A nagy idealista