Part

 1 Bev  |         elárulni nem fogja.~Annálfogva most olvasni fogunk egy regényt,
 2 Elso |               tenger, melynek felszíne most már fodrosodni kezdett.~–
 3 Elso |               ott az éghatáron, melybe most már szabad szemmel belenézhetünk,
 4 Elso |               által felemelt csalképe.~Most egyszerre egy különös tünemény
 5 Elso |             volt a korallok világa. No most alkalmam volt abban színről
 6 Elso |          elmondom. Sok szó kell ahhoz. Most jertek utánam, hadd vezesselek
 7 Elso |             engem s én haragudtam őrá, most már én szeretem őtet s ő
 8 Elso |                egyenesre kifeszítette.~Most az a kifeszített lánc szolgál
 9 Elso |           tanultam ismerni és bámulni. Most mind elém jöttek. Gazdagság
10 Elso |             hogy én ezt nem hallottam. Most én vagyok az Ádám a paradicsomban.~–
11 Elso |          vashajón, mikor idekerült; de most már fogytán lehet. Lőport
12 Elso |              távcsövemmel is kivettem, most közelből láttam, hogy a
13 Elso |            elejét, úgy tért vissza; de most már a lépcsőn keresztül.
14 Elso |             figyelmezteti a Donna. – Ő most fürdik.~Hangzott a lubickolása.~
15 Elso |       szereztem nekik jövőre.)~– Hanem most már jere velem – mondá a
16 Elso |       tűzokádónak kellett lennie, mely most gejzírré alakul át. De most
17 Elso |            most gejzírré alakul át. De most menjünk innen, mert itt
18 Elso |            valóságos jóbarátommá vált; most is velem van: a Padrone.
19 Elso |                alattomos áramlata.~Még most csak alattomos volt, alig
20 Elso |                a tűzokádó felé. Nekünk most csak azt kell kikerülnünk,
21 Elso |                sem bírta soha kivárni, most a megnyílt pokol láttára
22 Elso |             róla minden élő teremtést. Most ez képtelenségnek látszik.
23 Elso |            tűzokádó le volt süllyedve. Most pedig a tenger beomlása
24 Elso |        legénység számára is elég, s ez most az egyedül maradottaknak
25 Elso |             kötöttek – egy időre.~– De most úgy látom, hogy állandóvá
26 Elso |               a tűz- és vízhányó hegy; most egészen csendes. Maga a
27 Elso |          magával, mely meg volt töltve most kikapart ignámegyökérrel.
28 Elso |                egész tavak voltak; még most néptelenek, semmi vízi madár
29 Elso |                fogunk szolgáltatni; ők most itt a király és királyné.~–
30 Elso |              nekem meg az asszony), de most megrögzöttünk az alkotmányban, (
31 Elso |              akik ketten távoztunk el, most negyedmagunkkal térünk vissza;
32 Elso |          magával és ignámékat, azoknak most van a szüretelési évadja.
33 Elso |                már tizenkét esztendős. Most azoknak élünk.~– Gyönyörű
34 Elso |              szubvenció. S hogy én ezt most mind megláthatom a karámban!~
35 Elso |                 hogy a bátyám lemenjen most a sebesült karjával; nekem
36 Elso |               van az új paradicsomhoz. Most, hogy a bátyját keserűség
37 Elso |               elő tudtak teremteni! De most már megvan, s fiaik már
38 Elso |              hősök, nábobok között… És most ide van elítélve egy világtól
39 Elso |                tiltja a szerelmet. Még most nem tudnak a tilalomról
40 Elso |               láttam eddig ördögöt, de most látok. Te vagy az magad!~–
41 Masod|          kapálni az én szolgálatomban. Most a szüret ideje következik.
42 Masod|              sajnálom nagyon, hogy már most a szent szertartás, aminek
43 Masod|               a B betűt!~Rátaláltam.~– Most nyiss rá a „Baptême” rovatra!~
44 Masod|              is volt a húzódozásra.~Én most ennek a szigetnek a lakójává
45 Masod|          kibugyogott vér.~Mi történjék most a vér festette szenteltvízzel?
46 Masod|            szenteltvízzel? Máriának (a most kereszteltnek) támadt egy
47 Masod|            Szabadíts meg az ördögtől!~(Most már megtudta, hogy mi hát
48 Masod|         szemeit az őrjítő fájdalomtól: most csendesen elszenderült.~–
49 Masod|                ördögöt is űzesz már.~– Most csak fel kell osztanunk
50 Masod|               ne komázzon az ördöggel! Most már megfogta! Ha felvette
51 Masod|             kiküldték a kunyhóból. Itt most csak női ápolásra van szükség.~
52 Masod|             orcáját. Kinek tartotta őt most?~A nők sorba csókolták a
53 Masod|           kereste talán rajtuk?~Akiket most élő alakban maga előtt látott,
54 Masod|            vezettek róla. Ne beszéljen most senki, csak a sarló, meg
55 Masod|        ontották egy áldott újvilágnak.~Most volt a gyümölcsérés ideje.
56 Masod|                varázsolt elő benne. Ez most szelíd lett, szemérmetes,
57 Masod|           mellett, dudáját billegetve. Most eldobta magától a dudát,
58 Masod|               Milyen dicső világ volna most ezen a planétán, ha az emberi
59 Masod|             jutott nekem örökségül. És most arra kell gondolnom, hogy
60 Masod|       származású sarjadék? Kék vér? De most csak egy varróleány. Annak
61 Masod|               talán arra is rátalálok. Most csak kísérjük a repülőhalakat.~
62 Masod|      vízfolyásban – mondám Ruffónak. – Most csak hagyjuk magunkat vitetni.~
63 Masod|                 Igenis, volt lőporunk, most is megvan. Lőfegyverünk
64 Masod|          hajónkat fenyegeti.~– No, itt most katasztrófa lesz – mondá
65 Masod|           tűzfényben ragyogtak, mintha most kerültek volna ki a kohóból.
66 Masod|             egy lőporos palackot.~Ha ő most megijed, s rémületében eldobja
67 Masod|           égalj rémes nászutazó párja. Most már nem ütik egymást tűzkorbáccsal,
68 Masod|            ütik egymást tűzkorbáccsal, most már csak csókolóznak.~Ott
69 Masod|                alá volt merülve.~– Itt most mi nem dolgozhatunk – mondám. –
70 Masod|          legény az ős vadember.~No, de most egy időre a sziklarobbantási
71 Masod|               férjét, az igazi férfit. Most már megtudta, hogy kicsoda
72 Masod|               fegyver.~– Hiszen ez itt most a legtökéletesebb paradicsomi
73 Masod|           vagyunk, én és a kardom.” De most őrültségnek, gonosztettnek
74 Masod|               birodalma fölött. Hát ha most támadna egy új messiás,
75 Masod|           gonosz?), s folytattam:~– És most itt állunk kicsiny nemzetünkkel,
76 Masod|             kenyérfa gyantájával, mely most lágy az esőtől, könnyű lesz
77 Masod|           felszabadított a szólásra:~– Most már beszélhetsz.~Min kezdjem?~
78 Masod|         teknőjét: a csónak már megvan. Most még csak az ingre van szükség,
79 Masod| sziklakoloncokhoz és kiszálltunk.~– No most vegyük kezünkbe a csákányainkat –
80 Masod|              értékét.~– No, señor, itt most vághatsz magadnak emlékül
81 Masod|               A gejzír patakjára, mely most szabadon folyik a megnyitott
82 Masod|       tehetségemet kell felhasználnom.~Most pedig ki voltam fáradva
83 Masod|                visszatérni.~– Mi tehát most egyszerre milliomosokká
84 Masod|                nem mutat föl kőszenet, most e vulkános sziget egy mérhetetlen
85 Masod|              állásra emelne.~– Nincs-e most is független állásom? Van-e
86 Masod|               ülve beszélt a Capitano, most egyszerre felugrott ültéből,
87 Masod|      kilátszani, mint szigetek. Én már most látom ezt a képet magam
88 Masod|                Capitano folytatá:~– És most nézz magad körül, s tedd
89 Masod|               oldalon felgyújtani, ami most már, a kőszéntárna megnyitása
90 Masod|             pihent a tőzegréteg alatt. Most csak az asszonyoknak kellett
91 Masod|                kárba veszett anyag. Én most egy nagyszerű vállalatot
92 Masod|                mondám a Capitanónak –, most már vége az emberbaráti
93 Masod|               Ne ölj!” De ölni fogunk! Most rögtön add elő a gyorstüzelő
94 Masod|          ketten gyorstüzelő puskánkkal most ezt a hosszú sor vadembert
95 Masod|                magamtól a tengerre.~És most itthon vagyok.~Az egész
96 Masod|            följegyeztem, úgy tűnik fel most előttem, mint egy hihetetlen