Part

 1 1 |           egykori kedvenc paradicsoma most is tele van még a régi nagyságot
 2 1 |         tetején a mollah.~Ha a mollah most százhuszonhat esztendős,
 3 2 |               az ő ellenségei fölött. Most az én hőstetteim megjutalmazására
 4 2 |          azonnal el kell bocsátanom a most meglevő két feleségemet.
 5 2 |       egyaránt. De én megmondom neked most, hogy rossz lesz azt tenned,
 6 2 |              abból nem lesz semmi jó. Most hagyj békében és meg ne
 7 2 |              darab áll fönn belőle, s most a félbeszakadt romcsatornából
 8 3 |       megláttad! Hát mit csináljak én most a te holdaddal?~– Add hírül
 9 3 |         minden embernek. De hol kapni most valamit? A török nem tart
10 3 |            már minden siker nélkül.~– Most is úgy borzadok az asszonyi
11 3 |               hozott ide az – iblisz!~Most vakarta aztán már a fejét
12 3 |            égből esett kő, amilyennek most ismerjük. Ezért nem bocsátanak
13 4 |           visszatérésre gondol.~De az most már éppen lehetetlen. A
14 4 |   pénzszórástól megvadult zarándokhad most már egymás hegyin-hátán
15 5 |              Dzsafárhoz s Abbásához – most is páros – volt járásuk
16 7 |          tapsolt diadalmas örömében. „Most már ki van füstölve a rossz
17 8 |                ahogy jobban szereted. Most pedig Allah vezéreljen békével.~–
18 9 |         látszottak tartani. – No hát, most mutassa meg az a hetvenkedő
19 9 |              megijesztheté őket, hogy most már a török lovasság is
20 9 |             el a fekete turbánosokat? Most mind elfogtam volna őket.~–
21 9 |          hamarább, amíg itt voltak?~– Most add át nekem az elfogott
22 9 |           karavánhoz.~A hercegasszony most már látta, hogy mitől lesz
23 10|               kivonta a kardját, mely most már gazdag drágakövekkel
24 11|         tevére: a fél lábának a nyoma most is ott látható a Damaszkusz
25 11|               Micsoda mesét akarsz te most nekem a nyakamba kötni,
26 11|                édes fiam, Edrisz bég, most tehát olyan dologra tanítottál
27 11|         kérdezze meg tőle.~Edrisz bég most arra a gondolatra jött,
28 11|          lángba borult világot hordok most a szívemben.~– És mármost
29 11|              egész világért sem. – És most beszélj másról!~
30 12|             szent földre. A szíved él most már?~– Él, mint az oroszlán,
31 12|            gyönyörűségem. S nem adnám most már ezt az én bolondságomat
32 12|           között. Tudod, hogy hol jár most a te apád?~– Nem tudok róla
33 12|            Nem tudok róla semmit.~– Ő most győzelmes sereggel halad
34 12|            ismét az eldobott tőrt; de most már a saját szíve felé fordítá
35 13|               hegyes szegek sövényét.~Most azután előtte állt a keskeny
36 13|               Hisz a gyönyör az élet.~Most aztán magához szorítá Edrisz
37 13|             paradicsom.~Mit bánta azt most Edrisz bég, hogy mi lesz
38 13|            vannak mind a négyen.~Feje most is Palmyra ölében nyugszik,
39 13| rózsaszínűeknek látszanak.~A hercegnő most menyasszonynak van öltözve,
40 13|           volna rajta, hogy „hol”? De most már nem látott semmit, csak
41 14|               szép tündérnők, akikkel most éjt-napot együtt töltesz
42 14|           Nézd ezt a nyílvesszőt. Ezt most lőtték be ide az ablakon
43 14|               nem látott, nem hallott most a szerelmén kívül semmit.
44 14|         unszolá őt a szerelmese.~– Én most csak úgy iszom, mint a galambok.
45 15|        széttéptek az oroszlánok; azok most jóllakottan hűseltek bozótjukban.~–
46 15|              arc sárga már, de a szív most is piros; kétfelül mellette
47 15|              felakasztva Edrisz bég – most már nem – el-Homrah.~      ~