Part

501 9 |               lehetett a két jó öregnek!~Az Arafát hegyi ünnep három
502 9 |                  ünnep három napig tart: az első a megérkezés napja,
503 9 |                 a mulatozásé, a harmadik az ájtatosságé; akkor tartja
504 9 |            katonák barakktömege, s annak az elején van felütve a damaszkuszi
505 9 |             gyönyörködtetik a híveket, s az indus kígyótáncoltatóknak,
506 9 |                  legtökéletesebb logika. Az egyiptomi zarándokok voltak
507 9 |                 legrosszabb hely jutott, az Arafáttól legtávolabb. Ezen
508 9 |                  el ne lopják; mert ezek az Arafát hegyre világért sem
509 9 |   rablótámadásoktól megvédelmezze; hanem az csak akkor kap lóra, ha
510 9 |            damaszkuszi basa parancsolja; az pedig, amíg a nargiléját
511 9 |                  fel nem kel a helyéből.~Az ünnep harmadik napján, amint
512 9 |          Ilyenkor van nagy zűrzavar.~Ezt az időt szokták a martalócok
513 9 |                 A kábaszentségtelenítők, az ünnepnaptörők, az ördögtagadók.
514 9 | kábaszentségtelenítők, az ünnepnaptörők, az ördögtagadók. A legharciasabb
515 9 |              fekete turbánosok egyenesen az egyiptomi sátorok felé látszottak
516 9 |                 No hát, most mutassa meg az a hetvenkedő muteszellim,
517 9 |                legjobb damaszkuszi acél. Az ihrámot is ledobta a vállárul,
518 9 |            gazdag nyeregszerszáma által.~Az a sok dárda tréfa volt Edrisznek:
519 9 |                úgy szúrta ennek a hegyét az ellenfél szemébe, hogy az
520 9 |                az ellenfél szemébe, hogy az hanyatt esett a lováról,
521 9 |               félrehajlításával, s amint az keze ügyébe került, visszakézzel
522 9 |                  csapott a nyakára, hogy az fej nélkül nyargalt tova.~
523 9 |                paripája is együtt harcol az urával; a nemes mén egyszerre
524 9 |                   Edrisz bég szokva volt az ilyen harchoz; ő huszárosan
525 9 |          kengyelhez volt szokva, s amint az ágaskodó lova hátravetette
526 9 |               bég, amint azt látta, hogy az ellenfelének nincs kard
527 9 |              magával a szakállánál fogva az elfogott emírt a hercegnő
528 9 |                 vették tréfára a dolgot: az is megijesztheté őket, hogy
529 9 |          hátaikat.~Mikor tiszta volt már az ellenségtől a tér, akkorra
530 9 |              voltak?~– Most add át nekem az elfogott vezérüket, hadd
531 9 |                fogj magadnak beduint. Én az enyimet már a hercegasszonyomnak
532 9 |            aleikum.~Azzal visszanyargalt az egyiptomi karavánhoz.~A
533 10|                             10. FEJEZET ~Az a szív a homlokon~Amíg Edrisz
534 10|                  a Merian völgybe vezet. Az éjszakát bevilágította a
535 10|          éjszakát bevilágította a hold s az ezernyi fáklyafény, mely
536 10|                és sátort ütének. Ez volt az utolsó napja a nagy böjt
537 10|           ünnepének. A következő nap már az „Ais el Kebir” az arabnak,
538 10|                nap már az „Ais el Kebir” az arabnak, a „Kurbán Bajram”
539 10|                  aztán „nem vagyok itt!”~Az eddigi napok Allahnak és
540 10|                 Allahnak és a prófétának az ünnepnapjai voltak, a következő
541 10|                  voltak, a következő nap az ördögé. Minden zarándok
542 10|                 táskájába, s azokat mind az ördögnek a fejéhez hajigálja.~
543 10|            ördögnek a fejéhez hajigálja.~Az ördögnek is van emlék emelve: „
544 10|                emelve: „dzsemra el-kál” (az első parázs): egy ormótlan
545 10|             oszlop. Ennek a fejéhez kell az elhozott huszonegy követ
546 10|              követ hajigálni. S minthogy az ezernyi néptömeg az oszlopot
547 10|             minthogy az ezernyi néptömeg az oszlopot körös-körül állja,
548 10|          zarándokok koponyáit üdvözli, s az nagyon jól eshetik az ördögnek.
549 10|                  s az nagyon jól eshetik az ördögnek. Azonban Allah
550 10|             Allah rendelte így. Áldassék az ő neve.~A mozlem hit szerint
551 10|              szerint Isten csak egy van: az Allah – hanem ördögnek háromnak
552 10|                 lenni: ez is szent szám. Az első ördögszobor után következik
553 10|                   hogy minden kő, melyet az ördögszoborra hajítanak,
554 10|                 ördögszoborra hajítanak, az azt kísérő átokmondat által
555 10|              változik, amely lyukat éget az ördögnek a testén. Csuda,
556 10|              stáció a „dzsemra el-aksa” (az utolsó parázs). Ennek a
557 10|                 birkák leölése.~Ez annak az emlékezetére történik, hogy
558 10|               Izmaëlt megáldozni, amidőn az angyal azt kiáltá neki: „
559 10|            mezítláb és gyalog tették meg az utat. Ez a legokosabb ceremónia
560 10|                Ez a legokosabb ceremónia az egészben. A jó mekkaiak
561 10|            beduinért. Ez is kihágás volt az ünnepi szabályzat ellen,
562 10|         dísztelenkedik; hanem felöltötte az „ihlal”-t, a festői török
563 10|                  markolatú handzsárját s az aranynyelű kis kését, meg
564 10|                  miszerint nem segítenek az alakját idomítani a keresztények
565 10|                engedett valamit láttatni az elefántcsonttal vetekedő
566 10|                 két szemet gyémántokhoz, az ajkakat korallokhoz csak
567 10|                 és korall holt állat, de az én hölgyem szeme és szája
568 10|           aláírom, hogy „vidi”.)~Ez volt az ideiglenesen kötött házasságuknak
569 10|        ideiglenesen kötött házasságuknak az utolsó napja – utolsó éjszakája.
570 10|               szemben.~A hercegnő szemei az aranyfátyol nyílásán át
571 10|              mert kiforratlan szőlőnedv. Az igazhívő nem vét az italával.~
572 10|           szőlőnedv. Az igazhívő nem vét az italával.~Valahányszor a
573 10|                 vérénél is pirosabb lesz az arca. ~Jaj minden férfinek,
574 10|         elfogadta komoly méltósággal ezt az egész hozzá címzett magasztalást.~„
575 10|           lyányokkal ül szembe, ~Szomorú az arca, eltűnik a fénye,~Olyan,
576 10|                engedje elaludni, s aztán az álomhozó nedvvel végigsimítsa
577 10|            álomhozó nedvvel végigsimítsa az alvónak az arcát; hanem
578 10|                  végigsimítsa az alvónak az arcát; hanem maga készült
579 10|        megállították a nagy antik órának az ütését; megoldozták a nagy
580 10|               kirakott hüvelyben függött az oldalán, s szokás szerint
581 10|             szemeire; majdan szétnyíltak az ajkai élveteg mosolyra,
582 10|                  mondta: „ez a nő még ma az enyém!”~Merészen nyúlt hozzá
583 10|                  a kezével, s feltakarta az arcáról azt a soha le nem
584 10|                 amint még feljebb emelte az arany fátyolt, meglátta,
585 10|                  Mit tettél? Feltakartad az arcomat.~– Napba néztem…
586 10|             néztem… megvakultam – rebegé az ifjú.~– Jusson eszedbe a
587 10|                 közé tett kard!~– Hát ha az Alsiráth hídja maga volna
588 10|              hölgy kiszabadítá a jobbját az erőszakos ölelésből, s alányúlva
589 10|           mellett levő bokályból kirántá az éjente odagyűrt fátyolát,
590 10|              szerelmében őrjöngő ifjúnak az arcára.~Edrisz bég azt érzé,
591 11|                    11. FEJEZET ~Palmyra, az eldorádói hercegnő~Mikor
592 11|            meztelen fal. A pókok ráértek az éjjel a szögletekben hálót
593 11|         Kitámolygott, mint egy álomjáró, az előcsarnokba. Ott sem strázsáltak
594 11|               már a kappanőrök; lenézett az ablakon át az udvarra, az
595 11|                   lenézett az ablakon át az udvarra, az istállóajtók
596 11|                az ablakon át az udvarra, az istállóajtók nyitva voltak:
597 11|        betekintett a nagy mosé udvarára: az teli volt vigadó néppel;
598 11|            vigadó néppel; a Kába bevonva az új fekete szőnyeggel; az
599 11|                 az új fekete szőnyeggel; az ajtaja bezárva; a templomőrök
600 11|                magát, egy kulcsot talált az övébe dugva. Ráismert. A
601 11|          Ráismert. A saját szobájáé volt az. Annak az ajtaját felnyitotta.
602 11|                  szobájáé volt az. Annak az ajtaját felnyitotta. Minden
603 11|              azon kívül semmi emlék, ami az eltűnt menyasszony után
604 11|               bolondság elveszített, azt az ész nem találja meg többé.”~
605 11|              rendelte így. Ilyen például az, hogyha egy teve egymás
606 11|          zászlóját, hanem egy elefántra. Az elefánt hatalmas állat,
607 11|                  szénát és abrakot, hogy az úton éhen ne vesszen, és
608 11|                 úton éhen ne vesszen, és az édesvizet, hogy szomját
609 11|          piaszterébe került a szultánnak az elefánt útja Mekkába, és
610 11|             látod, édes fiam, amidőn már az elefánt eljutott a szent
611 11|               eljutott a szent zászlóval az Arafát hegy lábáig, ott
612 11|             venni; hanem, íme, látod ezt az erszény pénzt? Tele van
613 11|               Mária Terézia-tallérokkal. Az egyedüli igazság, amely
614 11|                  megmondod, hogy ki volt az a hercegnő, akivel te engemet
615 11|           keresni, akiről megtudta, hogy az Damaszkuszban lakik. És
616 11|              után beállt szolgalegénynek az özvegy asszonysághoz, Kadidzsához;
617 11|               mégis abba lett szerelmes; az asszonynak az atyját, aki
618 11|                 szerelmes; az asszonynak az atyját, aki nem akarta a
619 11|                 én nem vágyom arra, hogy az unokáim zöld turbánt viseljenek,
620 11|                   Nagy Serif, megmondani az én hercegnőmnek a nevét,
621 11|                 tudom-e én, hogy ki volt az „Isten oroszlánja”? Nem
622 11|      Amr-ibn-Luhájj” a dzsiddai homokban az Ozra istennőnek a bálványát?
623 11|           Abu-Bekr bájos leánya hajtotta az apja juhait minden reggel
624 11|                amelyben szerelmese, Ali, az üldözői elől elrejtőzött? …
625 11|                 próféta nevében, ki volt az én hercegasszonyom, akivel
626 11|             összeházasodtam, s aki engem az éjjel hitetlenül magamra
627 11|                azt tőlem hallottad, mert az szent titok.~– Fogadom az
628 11|                az szent titok.~– Fogadom az apám, a nagyapám s valamennyi
629 11|               házastársad volt „Palmyra, az eldorádói szultán hercegasszonya!”~
630 11|                 a gyaurok mesés országa: az ő paradicsomuk, amelybe
631 11|                 megint a kést.”~Eszerint az Eldorádó nem lehet olyan
632 11|             gyaurok is azt tartják, hogy az – a holdban vagyon.~A Nagy
633 11|        nevettében.~– Allah hatalmas! Hát az Eldorádó a gyaurok paradicsoma?
634 11|           paradicsoma? S csakugyan olyan az ő paradicsomuk, hogy disznók
635 11|             járnak benne házrul házra, s az asszonyok szalonnát vágnak
636 11|            fejéhez vágta a Nagy Serifnek az ajándéktallért.~– Allah
637 11|                  azt felelték neki, hogy az ő hercegasszonya Palmyra,
638 11|            fölkereste a helytartó basát.~Az ismét igen szívesen látta;
639 11|                  körülkerülgetni.~Kezdte az ajándékozáson.~– Hoztam
640 11|                   Hoztam neked vásárfiát az Arafát hegyi búcsúból, vitéz
641 11|               rám gondoltál. Mi lehet ez az ajándék?~– Egy szép arab
642 11|                  nagy becse lesz előttem az ajándékodnak.~– Valóban,
643 11|                  meg a Zemzem kútvizének az iszogatása. Megszűntél holt
644 11|                 összeadott bennünket, de az vagy bolond, vagy hitetlen.
645 11|                 a hercegasszony nevét és az ország nevét, mely őt szülte –
646 11|           próbálták a frankok, próbálták az angolok: kincseket ígértek;
647 12|                       12. FEJEZET ~Ismét az Alof-beth-gomál mollah~A
648 12|              hozzá, aki a szájához vigye az ételt és italt. Bölcs tanácsot
649 12|                 Hogy álmodtad azt meg?~– Az nem álom volt; hanem számítás.
650 12|                 Te mondtad Tefik bégnek, az apámnak, hogy „küldd el
651 12|               kútjánál, zarándokoljon el az Arafát hegyére, s mire visszatér:
652 12|          előrebocsátottam, hogy ha Allah az ő fiának a szívét érzéketlenné
653 12|                Rólad meg volt írva, hogy az apád tanácsát kövesd, s
654 12|                  él most már?~– Él, mint az oroszlán, akit barlangjából
655 12|                  akit szeretsz?~– Nem nő az, hanem tündér.~– Tündérek
656 12|               akkora fülek adattak, hogy az egyiken rajta feküsznek,
657 12|                   Száz év óta hallom ezt az állítást, százezer férfi
658 12|              férfi szájából. Mindeniknek az a legtökéletesebb szépség,
659 12|                 fogsz megszeretni: akkor az lesz a legszebb.~– De én
660 12|                Edrisz bég.~– Tudom, hogy az vagyok: és abban telik gyönyörűségem.
661 12|                 S nem adnám most már ezt az én bolondságomat a bölcsek
662 12|          idejössz hozzám, mikor tele van az ég csillagokkal, s rendre
663 12|                 rendre megnevezem neked: az ott az Altair, amaz a Denebola,
664 12|                 megnevezem neked: az ott az Altair, amaz a Denebola,
665 12|            Denebola, ez itt a Mezarthim, az az Algol, az az Aldebarán,
666 12|                   ez itt a Mezarthim, az az Algol, az az Aldebarán,
667 12|                  Mezarthim, az az Algol, az az Aldebarán, ez itt a Benetnásh.
668 12|               Mezarthim, az az Algol, az az Aldebarán, ez itt a Benetnásh.
669 12|                  De ha egy csillag lefut az égről, s azt kérdezed, hogy
670 12|               nem tudom megmondani.~– De az fenn ragyog az égen, csak
671 12|          megmondani.~– De az fenn ragyog az égen, csak keressed.~– Miről
672 12|               felismerhetővé teszi.~– Mi az a jel?~– A homlokán egy
673 12|              piros, szív alakú anyajegy.~Az agg molláhnak kerekre felnyíltak
674 12|               aludt, álmában feltakartam az arcárul az aranyfátyolt.~–
675 12|           álmában feltakartam az arcárul az aranyfátyolt.~– Őrült dolgot
676 12|                  tettél volna vele; csak az arcát ne takartad volna
677 12|                 kérlek a próféta nevére, az angyalok dicsőségére: tudasd
678 12|            kérdezd ezt tőlem. Megmondtam az apádnak is, Tefik bejnek,
679 12|                  férfiak előtt, vitéznek az ellenséggel szemben: ne
680 12|          megváltoztatni, hogy hős legyen az asszonyok előtt és holt
681 12|          mellette.~– S nem ég szégyentől az orcád, hogy ilyenkor, midőn
682 12|            Fordulj vissza, és keresd fel az apádat!~– Kerestem már:
683 12|                aki megmondta volna, hogy az apád egy nagy tartomány
684 12|                  voltam.~– Ahány lépcsőn az apád fölfelé hágott: te
685 12|              vagy te bolondulva, fiam.~– Az vagyok! őrjöngő vagyok.
686 12|                  ezzel a késsel.~S azzal az esztelen ifjú kirántá az
687 12|                 az esztelen ifjú kirántá az öve mellől a hosszú tőrét,
688 12|               hosszú tőrét, s odarohanva az öreghez, baljával belemarkolt
689 12|               baljával belemarkolt annak az ezüstszín szakállába, jobbjával
690 12|               magasra emelve a fegyvert.~Az öreg mollah pedig nyugodt
691 12|                óta, amikor még se te, se az apád a világon nem voltatok.
692 12|               szabadítani. Milyen legyen az angyalnak az ábrázatja?
693 12|               Milyen legyen az angyalnak az ábrázatja? Abban én nem
694 12|          Megszólítom: Te vagy-e Allahnak az az angyala, aki hozzám küldetett,
695 12|       Megszólítom: Te vagy-e Allahnak az az angyala, aki hozzám küldetett,
696 12|           teremtés, aki szájamhoz emelje az ételt és italt, amire már
697 12|                ételt és italt, amire már az én két kezem képtelen. Szemeim
698 12|                 Szemeim előtt megjelenik az az alaktalan sötétség, aminek
699 12|              Szemeim előtt megjelenik az az alaktalan sötétség, aminek
700 12|                 tőle: te vagy-e Allahnak az az angyala, aki engem megszabadít
701 12|              tőle: te vagy-e Allahnak az az angyala, aki engem megszabadít
702 12|                 azt rendelte Allah, hogy az ő angyala egy dali ifjú
703 12|                  mondom: „Allah akbár! Ő az egyedüli Isten! S úgy történik
704 12|            kezéből a tőrt, s térdre esve az agg próféta előtt, összecsókolta
705 12|                Edrisz bég fölvette ismét az eldobott tőrt; de most már
706 12|        sziklaodúnak egy repedésébe, hogy az keményen megállt benne,
707 12|                 akkor széttárva a keblén az öltönyt, odahajolt a tőr
708 12|             mindig azt tapasztalám, hogy az történik meg, amit Allah
709 12|                 házadat.~– Szakadjon rám az egész ház, csak vele együtt
710 12|                  Úgy beszélsz, mint akit az iblisz megszállott. Én útra
711 12|              mint ahogy elbocsátja Allah az üstököscsillagot, mely vérontást,
712 12|              éhínséget visz a földnek és az ő népeinek. Eredj az utadra!
713 12|                  és az ő népeinek. Eredj az utadra! Térj vissza a Veres-tenger
714 12|              Magas kőfal futja körül, de az egész falon nem találtam
715 12|               hogy ki lakik benne.~– Hát az úgy van, hogy a palotának
716 12|                úgy van, hogy a palotának az ura, ki hatalmas nagy úr,
717 12|                 a kerítésen áthágni.~– S az lett volna a veszedelmed.
718 12|               azt megvesztegethetnéd, de az oroszlánnak hiába beszélsz.
719 12|              oroszlánnak hiába beszélsz. Az széttép, jóllakik veled;
720 12|               ifjúról szól a dal, akinek az arca még pirosabb lesz,
721 12|                 szédül a fejed, nem esel az oroszlánok közé – akkor –,
722 13|                   nekiment teljes erővel az ő hajójának, s annak az
723 13|                  az ő hajójának, s annak az oldalán házmagas rést ütött.
724 13|              hajó maga elsüllyedt, hanem az angol ki tudta magát szabadítani
725 13|       kérdezősködött senkitől: tudta már az utat a pálmaerdőhöz.~Mikor
726 13|            dereka körül kötözött sás.~Ez az őrült útját állta.~– Hej,
727 13|                kígyói. Én is jártam ezen az úton. Egyszer jártam, elvesztettem
728 13|                térni.~Edrisz bég lerázta az őrültet magáról, s ment
729 13|           őrültet magáról, s ment tovább az erdő felé.~A pálmaerdő körös-körül
730 13|             kioltja a bég életét.~De hát az volt megírva a Kizmet könyvében,
731 13|                 meg.~Amint a nap lement, az éj egyszerre beállt, alkonyfényi
732 13|               tüneményes éjszakán tanult az imádott hölgyétől.~Az ablak
733 13|             tanult az imádott hölgyétől.~Az ablak táblái az első vers
734 13|               hölgyétől.~Az ablak táblái az első vers eléneklése után
735 13|               eléneklése után kinyíltak. Az utolsó strófánál az ablaknyílásból
736 13|           kinyíltak. Az utolsó strófánál az ablaknyílásból elő kezdett
737 13|      ablaknyílásból elő kezdett nyomulni az a tolórács, mely hasonlít
738 13|            Azután egy nyíl süvöltött elő az ablakból, mely Edrisz bég
739 13|               zsineget a nyílvesszőre, s az majdan egy kötélhágcsót
740 13|               előtte állt a keskeny híd: az acélrácsozat. Olyan keskeny,
741 13|             embertalpnak felel meg. Akik az ablakból előretolták e kapcsos
742 13|        beleakasztották a kőfal szegeibe, az onnan végénél fogva erősen
743 13|           végénél fogva erősen meghúzták az egészet, hogy feszesen álljon
744 13|            egészet, hogy feszesen álljon az, mint a kötéltáncolók sodronya;
745 13|           lebukás nélkül megkísérelhesse az átmenetelt.~A két oroszlán,
746 13|               oroszlán, amint megorrontá az idegen alakot, ordítva rohant
747 13|               alakot, ordítva rohant elő az odújából, s vérszomjú dühvel
748 13|                  béget megjelenni látta.~Az ifjú vitéz az egyik kezében
749 13|          megjelenni látta.~Az ifjú vitéz az egyik kezében a kobozát,
750 13|                atléta nem lett volna, ez az őrült merénylet bizony a
751 13|               bele volt akasztva, s erre az egész kifeszített acéllécezet
752 13|        kitáguljanak a helyükből, s azzal az egész vasrács, vitézével
753 13|            vitézével együtt, alázuhanjon az udvarba.~Edrisz bég leveté
754 13|                  a gömbölyű ablakból.~No az éppen végveszedelme lett
755 13|              lecsüggő lábait. Edrisz bég az ellenkezőt tette: a térdhajlásaival
756 13|                Akkor aztán a kardja volt az oroszlánok felé fordulva.~
757 13|                  a prédájukat tisztelni. Az fejjel lefelé csüngve is
758 13|                pofával a bozótjukba.~Még az oroszlánok sem voltak a
759 13|                 haladt végig a lécrácson az ablakig, s ott egy szökéssel
760 13|               egy nőt látott maga előtt.~Az egy rabnő volt: fekete arcú
761 13|             Mégis tudott hozzá beszélni.~Az alfabetnek csak harminchat
762 13|                harminchat betűje van, de az emberi kezeknek és ujjaknak
763 13|           Elmondják a tíz számot: a kéz, az ujj kér, megtagad, elutasít,
764 13|                   gyűlöl, eped; a kezek, az ujjak minden gondolatot
765 13|        gondolatot el tudnak mondani, ami az emberi szívben megszületik
766 13|                megszületik anélkül, hogy az ajk kimondaná azokat.~Edrisz
767 13|               hallott. Beszélő hangokat.~Az egyik hang azt mondá:~– „
768 13|               ébren a piros arcú ifjút!”~Az a mondás egyre-másra ismétlődött.~
769 13|                  zöld és egy bóbitás.~Ez az utolsó volt, amely megharapta.~
770 13|               hosszú folyosónak látszott az; százszor ismételve ugyanaz
771 13|            ismételve ugyanaz a tükörkép, az elenyésző homályosságig.~
772 13|     homályosságig.~S amint belépett ebbe az érzékcsaló terembe Edrisz,
773 13|          Öltözete szakadozott volt, csak az aranypaszománt tartotta
774 13|                  rongyok között a selyem az egyedüli nevetséges rongy.~
775 13|                  hogy ugráltak utána fel az oroszlánok. Azon kacagtak
776 13|             vésett ajtó előtt megálltak, az egy titkos rugó érintésére
777 13|           mesterséges vízvezetéken át.~S az egész tündérkertet egy világító
778 13|              világot. Itt már használják az újkor csodatalálmányát:
779 13|                   bűbájos illat tölti be az egész nagy termet.~Edrisz
780 13|                  a falak párkányzatairól az Alkorán verseit, melyek
781 13|                  arab betűkben.~Ki lehet az, akinek elég gazdagsága
782 13|           teremteni maga körül?~Ki lehet az, aki a keleti fényűzésnek
783 13|              világ új találmányát?~Aztán az is eszébe ötlött, hogy ezt
784 13|                  eszébe ötlött, hogy ezt az éjszakai napfényt az ő kedvéért
785 13|                 ezt az éjszakai napfényt az ő kedvéért gyújtották fel.~
786 13|         melyeknek olyan illata van, mint az őszibaracknak. Egy selyemzsinór
787 13|               selyemzsinór kétfelé húzza az eleven függönyt, s akkor
788 13|                  a fiókboltozat mélyébe.~Az egy tündéri grottát képez,
789 13|         grottában. Úgy rémlett előtte ez az egész, mint az Abul Hasszán
790 13|                 előtte ez az egész, mint az Abul Hasszán története az
791 13|                az Abul Hasszán története az Ezeregyéjszakából.~Majd
792 13|                zene szólalt meg fölötte. Az is újabb kori varázslat:
793 13|             Három tündér a mesevilágból.~Az egyik szőke, haja mint az
794 13|                Az egyik szőke, haja mint az ezüsttel vegyített arany,
795 13|                göndör csigákba csavarva, az ajkak folyvást kérkedő mosolyra
796 13|          feszegeti a hímzett dolmánkát s az átlátszó aranyhímzésű inget,
797 13|         természettől kapott ékességül.~Ő az: a hölgy, aki szívét a homlokán
798 13|            lábujjain, úgy csókolta végig az egész termetét, föl egész
799 13|        Kinevették érte.~– Hisz a gyönyör az élet.~Most aztán magához
800 13|                  kereslek!~– Aki szeret, az megtalálja azt, akit keres.~–
801 13|             futottál el tőlem, mikor már az enyém voltál?~– Azt akartam,
802 13|                  nem a tündérek –, hanem az oroszlánok.~A másik két
803 13|              leány behúzta-vonta magával az önfeledt szeretőket a virágteremből
804 13|              hogy annyi szem látja őket.~Az ezüstasztal már akkor halmozva
805 13|                  bég, hogy mi lesz ennek az ára? A tokajihoz szítta
806 13|                 tündérkirályné maga volt az ölében.~Kacagtak, daloltak;
807 13|               okos ember, aki nem örülsz az életnek. Én egy ilyen éjszakáért
808 13|                 ilyen éjszakáért odaadom az egész paradicsomot.~Őrült
809 13|               mekkai Kába. Ez a mennyei, az a földi paradicsomhoz egyengette
810 13|                 paradicsomhoz egyengette az utat. Ő volt a szívfájdalomtól
811 13|                egybevetése a tényeknek s az azokat vezető indulatoknak.~
812 13|        Kurban-Bajrám éjszakáján elhagyta az esküdt felesége.~A szőke
813 13|              Abul-Hasszán története, aki az anyja kunyhójában felébredve „
814 13|              rontott fel a Nagy Serifhez az eltűnt hitves után tudakozódni? –
815 13|               hitves után tudakozódni? – Az azt felelte neki, hogy jegyesét „
816 13|                 dzsiddai kormányzóhoz, s az milyen pénzzel fizette ki.
817 13|              volna a jókedvüket.~Palmyra az ajkára tevé a mutatóujját.
818 13|               melyet eljegyzésünk napján az ujjamra húztál. Ez tudatta
819 13|           lehúzhattad volna ezt a gyűrűt az ujjamról.~Erre a hercegnő
820 13|             lehetett volna mind a kettőt az ujjáról levonni.~A viszontlátás
821 13|                 hogy Edrisz bég elaludt, az utolsó kiürített pohárral
822 13|                 álmodta, hogy fölébredt. Az oroszlánok udvarában feküdt.
823 13|                 fekete. Hízelegtek neki. Az egyik azt mondta: „én megeszem
824 13|                  nyelveikkel nyalogatták az arcát meg a kezeit.~Hárfapendülésekre
825 13|            Hárfapendülésekre ébredt fel. Az oroszlánok nem szoktak hárfázni.~
826 13|                 Azon bámult el, hogy nem az Abul Hasszán gunyhójában
827 13|               grotta rózsakárpitja előtt az énekes leányok zengedezik
828 13|                énekes leányok zengedezik az ébresztőt.~A vén duena,
829 13|              Erre mind a négyen kitörlik az álmot a szemeikből; elmondják
830 13|                álmodtak. A vén banya ért az álomlátások lehüvelyezéséhez:
831 13|               elmondja, kinek mit jelent az álma. Edrisz bég álma erős
832 13|                 macska szerelmet jelent: az oroszlán halálos nagy szerelmet!”~
833 13|                  vén duena vezeti vissza az öltöző- és fürdőszobájába.
834 13|             álcázza magát, s végigmímeli az egész ortodox esketést,
835 13|          valamennyien, s pert indítottak az égiek ellen.~Ez az egyik
836 13|            indítottak az égiek ellen.~Ez az egyik napon történt. A másik
837 13|            történt. A másik napon megint az óegyiptomi szokás szerint
838 13|                 marad kicsúfolatlanul.~S az esküvői paródiákra következnek
839 13|                Azután majmok jönnek elő; az emberi paródiát a nászszertartással
840 13|               kék pofájú, veres hátuljú, az esketést végző Láma!~Közben
841 13|                 csábteljes mozdulataiban az érzéki inger az eszményi
842 13|            mozdulataiban az érzéki inger az eszményi tökély fokára van
843 13|                  van emelve. Termetüket: az alkotás remekét csak a lengeteg
844 13|               kitelik. Ilyen udvart csak az tarthat, akinek milliói
845 13|                  mond a befalazott kapu, az oroszlánok által őrizett
846 13|           kitanult a szerelmeséből, hogy az, a háremnevelésen túl is,
847 13|            kiképeztetésben. Volt fogalma az újabb kor találmányairól,
848 13|               azok készítettek fényképet az idilli csoportozatokról,
849 13|                készítettek belőle.~Ha ez az album valaha a kezébe talál
850 13|                 talál kerülni annak, aki az oroszlánokra bízta kincsei
851 13|                 természetnek: azt tiltja az Alkorán; még csak egy falevél
852 13|                Annál kevésbé egy arckép. Az igazhívő mozlem nem engedi
853 13|            felhalmozott élelmiszerekkel. Az alsó osztályaiban eleven
854 13|           virágkertészet minden remekei; az utak kavics helyett csupa
855 14|               reá.~Minden nap újrakezdte az esküvőt, a lakodalmat a
856 14|                  szokás szerint elnyomta az álom, a három hölgy magára
857 14|              gyík vagy béka mászna végig az arcán.~Az pedig nem volt
858 14|              béka mászna végig az arcán.~Az pedig nem volt se gyík,
859 14|              nekem. Ők sem keveredhetnek az emberek közé. Mindenki irtózik
860 14|           Mindenki irtózik tőlük. Nappal az erdőben rejtőznek, éjszaka
861 14|                  félrefordítá a leánytól az arcát.~– Szép vagy, de nem
862 14|               hangja. A jaguár nyávogása az „alph”, a kecskemekegés
863 14|                  a húsz betűjegyen, amit az írástudók használnak. Így
864 14|           sövényen áttörtem.~– Meglehet. Az éjjel tudatták velem, hogy
865 14|               éjjel tudatták velem, hogy az a hatalmas úr, akié ez a
866 14|           elalszol, s akkor lebocsátanak az oroszlánok udvarába. Semmi
867 14|                   Ezt most lőtték be ide az ablakon keresztül. Rajta
868 14|         kibontják. Ma éjjel még van időd az elmenekülésre. Holnap délelőtt
869 14|                  mondani, hogy én vagyok az igazi férje az én szerelmesemnek.
870 14|                 én vagyok az igazi férje az én szerelmesemnek. Engem
871 14|                voltam a társa a Kábánál, az Arafát hegyén. Engem szeret
872 14|        paradicsomát fölkeresni.~Meglepte az öltözet, amelyben a három
873 14|                  a gyász színe. A fekete az asszonyoké, a fehér a leányoké.~
874 14|                  ruhában sem olyan bájos az asszony, mint a feketében
875 14|                  ragad.~Éjfélre járt már az idő. A lakomának és gyönyörnek
876 14|          medencébe a bűvös-bájos italnak az alkatrészeit: mindenfele
877 14|            jelzett betű a sorban. Alof – az egy, Beth a kettő, Gomál
878 14|                 neki valaha! Ah, de hisz az messze van innen! Távol
879 14|              innen! Távol Alexandriában. Az ezüstfüstölő börböncéből
880 14|               füstje párolgott elő, mely az érzékek kéjteljes kábulatát
881 14|              azokra a szíve dobogásától.~Az oroszlánok bőszülten ordítottak
882 14|                bőszülten ordítottak künn az udvaron. Ma még nem kaptak
883 14|               kaptak enni. – Még éhesebb az oroszlánnál a vak szenvedély. –
884 14|                 szerelmével.~– Igyál hát az én szerelmemre! – unszolá
885 14|                 itt?~Ekkor eszébe jutott az a cédula, melyet a vén Kadun-kiet-Khuda
886 14|             nyílvesszővel küldött levél. Az ott volt a turbánja tekercsébe
887 15|       abesszíniai hadjáratából.~Megtörte az ellenséget: várát elfoglalta,
888 15|                utcai táncosnőkkel jöttek az üdvözlésére, seriffeket,
889 15|             mollákat, imámokat otthagyta az alvezérének, hadd szedje
890 15|                 alvezérének, hadd szedje az a babérokat. Maga félretért
891 15|            kajdács fecsegett egymás közt az előtornácban. „Hol vagy
892 15|                  futás közben széttéptek az oroszlánok; azok most jóllakottan
893 15|              vezettek.~Tefik bej letépte az eleven rózsafüggönyt, s
894 15|                 grotta közepén ott látta az ezüstasztalra téve a három
895 15|                piros szívvel a homlokán; az arc sárga már, de a szív
896 15|                    Ki tette ezt? Ki volt az átkozott? – ordítá embertelen
897 15|                neve „Tefik bej el-Deli” (az őrült).~      ~Ekként olvasható
898 15|                         Ekként olvasható az 1886-iki napok krónikáiban.~ ~