Part

  1 1 |               bírja a szájáig emelni; de azért a legjobb testi-lelki
  2 1 |               Traján örök dicsőségét, de Alof-beth-gomál mollah nem
  3 1 |             Európában alig ismeretes, de a Keleten sűrűn előfordul:
  4 2 |       ellenség homlokára. Étvágya jó, de az éhséget is kibírja, ami
  5 2 |               Éppen fele az enyimnek. De olyan idős koromban én már
  6 2 |            Allah árnyékában járunk.~– De én még koránlom a paradicsomba
  7 2 |              az, mint a szerecseneké, de olyan hosszú, mint a kínaié;
  8 2 |           pedig rabnőül.~– Ám lássad. De ráemlékezzél, hogy nem én
  9 2 |               mikor asszonyra gondol. De mármost szólj, tudsz-e valami
 10 2 |               halott?~– Megmondhatom; de jobban tennéd, ha annak
 11 2 |         virágzását, az a fa elvész.~– De már huszonöt éves korában
 12 2 |             mikor nőül vette Sárát.~– De ott volt Hágár!~– Az történik,
 13 2 |               jövendő lapja egyaránt. De én megmondom neked most,
 14 2 |               a „Beled el-Harám”-ból. De abból nem lesz semmi jó.
 15 3 |             elsőperc 22 másodperckor. De ez nem elég Dzsiddában.
 16 3 |       asztronómiai meghatározásokban; de a szent Hedzsasz tartomány
 17 3 |         borulva az ég. Ígéri az esőt, de nem adja alá. Pedig ugyan
 18 3 |       beduinok hordanak bőrtömlőkben; de azt csak urak ihatják, mert
 19 3 |           szultán és a próféta által; de hisz éppen azért árulják
 20 3 |              megláthatná a félholdat; de hát ki mehet oda? Annak
 21 3 | ablaktábláikat; a nappalt átalusszák; de a szegény embernek, akinek
 22 3 |          lealkudhatnám negyedrészére. De magam magammal csak nem
 23 3 |         szakítá félbe az éj csöndjét.~De igazán mondva még Izrafil
 24 3 |           vacsorálni minden embernek. De hol kapni most valamit?
 25 3 |              ne förmedjenek ellenünk; de bíz én, ha a fogam fáj,
 26 3 |            praktikus kigyógyításának.~De Edrisz bég el-Homrah nem
 27 3 |              olcsó áron megszabadult.~De csak nagyhamar bekövetkezett
 28 3 |            közülök.~– Annál rosszabb.~De a többiek között meg kiosztottam
 29 3 |               fehér volt és átlátszó; de egyszer egy afféle hajadon
 30 3 |                  Ha akarod, elmondom. De csak úgy, ha nagyon akarod.
 31 3 |            neki.~– Férjet?~– No igen. De csak ideiglenesen. Arra
 32 3 |             csak kötelességei vannak, de jogai nincsenek; az kíséri
 33 3 |              és feleség közé téve”.~– De hátha az a színleges férj
 34 4 |     Biaidijákat, akik Mohamed-hitűek, de nem járnak templomba, nem
 35 4 |               a visszatérésre gondol.~De az most már éppen lehetetlen.
 36 4 |          függöny körös-körül leomlik; de az ajtó előtt üres hely
 37 4 |            nem tehetsz; megcsókollak, de csak azért, mert a próféta
 38 5 |               a testi sanyargatással, de éjszakára felszabadítja
 39 5 |              és nevetni lehet rajtuk. De én olyan mesét szeretnék
 40 5 |            mondok.~– No hát folytasd. De ne versben.~– Harun al Rasid
 41 5 |             egymással versengő kérők. De ő egyiknek sem adta a szép
 42 5 |         tudósok, – költők és jósok; – de mind valamennyi felett –
 43 5 |               hozzáadta Dzsafárhoz, – de aztán így szólt a párhoz: – „
 44 5 |               kettő-három, – látható, de mégsem való – csupáncsak
 45 5 |            hogy Dzsafár beleegyezett, de hát a szultánleány?~– Várd
 46 5 |            hitvesem” – volt a nevük – de sohasem – mondhatták, hogy „
 47 5 |           volt beszélni egyet-mást, – de nem elhallgattatni egymást. –
 48 5 |            ihrámjainak a minőségét.~– De kérlek, hercegasszony, ne
 49 5 |        gyapotszövetből?~– Nem szabad: de ha a kihágásért egy-két
 50 5 |             rút szerecseny rabszolga. De ő borotválta, ő fürösztötte
 51 5 |      parancsolád, holt szívű maradni; de Abbása olyan szép volt.” – „
 52 5 |              között ott van a „ha”.~– De te nem vagy arról bizonyos,
 53 6 |     odajutottak, azok sebesen futnak, de a tömeg széle csak lassan
 54 6 |            hevesen szerették egymást, de szülőik ellenezték egybekelésüket.
 55 6 |               nem tudom a te nevedet, de te sem az enyémet.~– A búcsújárás
 56 6 |             mint te?~– Holt lehetett, de feltámadott. A szép Gamila
 57 6 |             nő pedig nem is esküszik, de megtörténik, hogy hű marad
 58 6 |        Bocsásd meg a kíváncsiságomat, de én még sohasem láttam piros
 59 6 |       kegyelméből viseli ezt a színt, de még jöhet nap, amikor lángveresnek
 60 7 |  zarándoklásnak megvan a maga előnye, de megvan a hátránya is.~Előnye
 61 7 |         elkezdhetik az „őlám” imáját; de a hátránya az, hogy az utánuk
 62 7 |      szándékozott Allah tiszteletére; de ez nem hihető; mert ebben
 63 7 |         láthatatlan egyetlen Istenét; de nem igen nagyon. Az arab
 64 7 |         nyisson a jámbor utazóknak. – De más volt a célja. Mohamedet
 65 8 |               neked át nem engedem.~– De én vagyok Mahmud bég, a
 66 8 |  Chalaf-Ben-Chusa-palotában.~– Tudom; de az messze van énnekem a
 67 8 |             járj lóháton a Kábához.~– De én vagyok Mahmud bég, a
 68 9 |               bántsák a zarándokokat; de nem olyan sokat, hogy ígéretüket
 69 9 |              se egy fa, se egy bokor; de még egy moszat sincs a kövek
 70 9 |            esztendei távollét után. – De sok meggyónnivalója lehetett
 71 9 |             helynek jónak kell lenni; de annak, aki szélrül marad,
 72 9 |              spáhik lóra ültetésével. De akkor éppen nagyon szép
 73 9 |         beduin hátul akart rátámadni; de azokat a jó lova úgy rugdalta
 74 9 |          csavarva. Sérthetetlen volt.~De Edrisz bégnek a paripája
 75 10|         luxusát megengedték maguknak, de még inkább azok, akik drága
 76 10|                Nisán-rendje is hozzá; de ő nem vette fel ezt a feszes,
 77 10|         gyémánt és korall holt állat, de az én hölgyem szeme és szája
 78 10|          eldalolta a második verset.~„De akkor lásd a piros arcú
 79 10|          címzett magasztalást.~„Hajh, de mikor egyszer a piros arcú
 80 10|             alakú rózsaszín anyajegy.~De ebben a percben felszökött
 81 11|              pénze erszényekbe rakva; de azon kívül semmi emlék,
 82 11|              a maga Gulisztánjában.~– De ne beszélj te nekem itt
 83 11|               elefánt hatalmas állat, de azért mégsem szent állat.
 84 11|               türelmetlenül kiáltá:~– De miután én nem akarok próféta
 85 11|              zöld turbánt viselnek.~– De miután én nem vágyom arra,
 86 11|              hónapig nem érjük végét; de mondd meg már Allah és a
 87 11|           édes fiam, hogyne mondanám? De fogadd meg nekem a próféta
 88 11|          venném el a te tallérjaidat, de még én teszek hozzá egy
 89 11|             elrohant nagy dühösködve.~De akárkitől kérdezősködött
 90 11|        Megszűntél holt szívű lenni?~– De egy egész lángba borult
 91 11|            hercegnőd?~– Én nem tudom; de neked tudnod kell. Kérdeztem
 92 11|             aki összeadott bennünket, de az vagy bolond, vagy hitetlen.
 93 11|           nekimehetek a holdvilágnak. De te okos, világlátott férfiú
 94 11|               azt is, hogy hol lakik. De azt én meg nem mondhatom.~–
 95 11|           angolok: kincseket ígértek; de én soha államtitkot el nem
 96 12|         el-Harám«-ból”.~– Én mondtam; de hozzátevém, hogy abból nem
 97 12|         igazítani a teremtő munkáján. De hát én a végzetet meg nem
 98 12|           nincsenek. Vannak angyalok, de azoknak nincsen nemük. Vannak
 99 12|               nemük. Vannak dzsinnek, de azoknak akkora fülek adattak,
100 12|          takaróznak. Vannak ibliszek, de azoknak a lábszáraik helyett
101 12|           akkor az lesz a legszebb.~– De én sohasem fogok mást szeretni.
102 12|        Aldebarán, ez itt a Benetnásh. De ha egy csillag lefut az
103 12|               nem tudom megmondani.~– De az fenn ragyog az égen,
104 12|               akárminő alakja legyen. De ha kiejted a kezedből a
105 12|         kötény volt: Aisha köténye.~– De szent jelvény lett belőle!
106 12|               apádat!~– Kerestem már: de üresen találtam a palotáját.~–
107 12|               és hol tanyáz?~– Tudom, de nem mondom meg neked. Mert
108 12|             cselekedtem! Szám mondta, de kezem nem teszi, amit mondtam.~–
109 12|               ismét az eldobott tőrt; de most már a saját szíve felé
110 12|              éjszakáit átvirrasztani. De nagy szerencsétlenséget
111 12|              Magas kőfal futja körül, de az egész falon nem találtam
112 12|          szájnak és gyomornak kedves; de ki nem jöhetnek a palotából,
113 12|               azt megvesztegethetnéd, de az oroszlánnak hiába beszélsz.
114 12|                ha ellenséggel harcol; de fehér lesz, ha szép hölggyel
115 13|           ahogy a vének vénje mondta, de nem tanácsolá, hogy tegye
116 13|          golyó, kioltja a bég életét.~De hát az volt megírva a Kizmet
117 13|           csak harminchat betűje van, de az emberi kezeknek és ujjaknak
118 13|      hárfahangokat, orgonaszót mímel, de később női hang vegyül közéje.~
119 13|      selyembugyogó suhog a lépteinél.~De a harmadik, aki középen
120 13|            ferroniére van átszorítva, de a nagy szikrázó magányos
121 13|              rohant eléje.~Nem szólt: de ordított, mint a fenevad,
122 13|               piros borhoz a barnáét; de a pezsgőnél a tündérkirályné
123 13|               mollaht; aki megmondta, de nem tanácsolta neki, hogy
124 13|        tenyerét. Hallgassunk erről.~– De maradt egy bűvszerem! –
125 13|             bízta kincsei megőrzését!~De hát arról senki sem beszélt.~
126 13|          mondatok arab írásjegyekkel; de semmi utánzása a természetnek:
127 13|              volna rajta, hogy „hol”? De most már nem látott semmit,
128 14|         termetű, szabályos arcú volt; de olyan zöld volt a színe,
129 14|                hogy ilyen színem van. De én őrzöm a házat. Még két
130 14|       leánytól az arcát.~– Szép vagy, de nem szeretlek nézni.~– Tudom.
131 14|            sem nézhet rám jó szívvel. De azért hallgasd meg, amit
132 14|               én sokszor hallottam. – De hát két egyforma név hány
133 14|          kedves volt neki valaha! Ah, de hisz az messze van innen!
134 14|             meg? – kérdezé a hölgy.~– De akkor sem mondhatok rád
135 15|           homlokán; az arc sárga már, de a szív most is piros; kétfelül