Part

 1 1 |          törzs maga rég kiveszett már. Elfogyasztá a szent élet,
 2 1 |  Meghalhatatlan” ember.~A lábaira már nem bír felállani, s a kezét
 3 2 |     paripát, neve sokszor fel van már írva ellenség homlokára.
 4 2 |         nem néz reá. Megpróbáltam már vele mindent. Elvittem az
 5 2 |         De olyan idős koromban én már tíz leányt raboltam el a
 6 2 |          feleségül. A menyasszony már útban van. Az én Edrisz
 7 2 |           megváltást a sors.~– Én már találtam ki egyet. Ha a
 8 2 |     rabnőket szed össze. Van neki már mindenféle: hófehér bőrű
 9 2 |  virágzását, az a fa elvész.~– De már huszonöt éves korában csak
10 3 |           ugyan nagy szükség volt már rá. A házakban minden ciszterna
11 3 |           éjszaka olyan éjszaka-e már, amikor a holnapra való
12 3 |         tartana az étlenség. S ez már nem bőjt, hanem koplalás.~
13 3 |         csak nem látta meg senki. Már be is sötétedett, s a helytartó
14 3 |         Mondták neki, hogy a basa már lefeküdt s az igazak álmát
15 3 |     Köszönöm, jámbor basa. Vagyok már eddig is valami. Én vagyok
16 3 |           gyékényeiken nyújtóztak már, s az ágyúlövésre a legédesebb
17 3 |       holtszívűek lenni. Voltál-e már a szent Kábakő előtt? Megmosakodtál-e
18 3 |       Zemzem kútjában? Áldoztál-e már eleven ürüvel az Ábrahám
19 3 |    elmondá, hogy mindezen átesett már minden siker nélkül.~– Most
20 3 |       muzulmánok az ilyen mesékre már semmit sem adunk. Imádkozás,
21 3 |         kapott címeket; volt neki már abból egész gyűjteménye,
22 3 |        iblisz!~Most vakarta aztán már a fejét a vörös fez alatt
23 3 |         hercegnő, hívatni fog.~Ez már aztán enyhítette az Edrisz
24 3 |           basát maga elé hívatta, már akkor túl volt a lakomán
25 3 |          szent városba.~– Ott van már a vőlegényed?~– Nincs ott.~–
26 3 |           alávetem magam.~…Másnap már útra kelt a hercegnő Mekka
27 4 |          húzzák fel a zarándokot, már tudniillik az olyant, aki
28 4 |        muzsikáló órát, amilyenből már egész gyűjteménye van a
29 4 |         előénekli a szurát.~Mikor már elég volt a malasztból,
30 4 |  visszatérésre gondol.~De az most már éppen lehetetlen. A sakálok
31 4 |        megvadult zarándokhad most már egymás hegyin-hátán tolakodik
32 4 |           Edrisz bég így felel:~– Már megcsókoltam egyszer: nem
33 5 |           nem válna.”~– Elég lesz már a magasztalás, ember! Gyanút
34 5 |       barmekidák megbuktak, akkor már Harun öreg ember volt, a
35 5 |             és te hívem, – jártál már ott: – velem még egyszer
36 5 |        többé versben: fáj a fülem már a rímeidtől. Szeretném hamar
37 5 |      csábítón mosolyogtak, ezeket már pénzen vették cserkesz szülőktől
38 6 |           udvar belseje tele volt már hodzsákkal és vezető metuáfokkal,
39 6 |          lámpással kezükben. Akik már odajutottak, azok sebesen
40 6 |        alkalmatlanná lenni. Bánta már nagyon, hogy a selyemihrámot
41 6 |         halottat, aki nem érhette már meg élve a lámpások ünnepét –
42 7 |         sírjánál.~Egész hegy lett már ebből a sírból. Minden zarándok
43 7 |        kérdéssel: „elvégeztétek-e már a munkátokat?” – azt menten
44 7 |    munkásoktól, hogy bevégezték-e már a dolgukat?” – Mohamed nem
45 7 |            Azt kérdé: „itt járt-e már a rossz szellem?” – „Már
46 7 |          már a rossz szellem?” – „Már bele is dobtuk a kútba –
47 7 |         diadalmas örömében. „Most már ki van füstölve a rossz
48 8 |           Az egyiptomi zarándokok már egy hónap óta itt voltak.~
49 8 |       palotába, késő este, amikor már ezek a lakománál ültek.~
50 8 |      leskelődött ki utána.~A basa már azáltal is feltűnő volt,
51 9 |          fekete turbánt viselnek (már ez is milyen istentelenség!)
52 9 |     megijesztheté őket, hogy most már a török lovasság is felcihelődött,
53 9 |       hátaikat.~Mikor tiszta volt már az ellenségtől a tér, akkorra
54 9 |   magadnak beduint. Én az enyimet már a hercegasszonyomnak adtam:
55 9 |  karavánhoz.~A hercegasszony most már látta, hogy mitől lesz a
56 10|        ünnepének. A következő nap már az „Ais el Kebir” az arabnak,
57 10|      kivonta a kardját, mely most már gazdag drágakövekkel kirakott
58 11| előcsarnokba. Ott sem strázsáltak már a kappanőrök; lenézett az
59 11|          látod, édes fiam, amidőn már az elefánt eljutott a szent
60 11|           Damaszkuszban lakik. És már elérte a várost, s a kapuban
61 11|         érjük végét; de mondd meg már Allah és a próféta nevében,
62 11|    elárulja? Nem, Edrisz bég! Ezt már velem próbálták a frankok,
63 12|          földre. A szíved él most már?~– Él, mint az oroszlán,
64 12|   gyönyörűségem. S nem adnám most már ezt az én bolondságomat
65 12|         fel az apádat!~– Kerestem már: de üresen találtam a palotáját.~–
66 12|          az ételt és italt, amire már az én két kezem képtelen.
67 12|         az eldobott tőrt; de most már a saját szíve felé fordítá
68 13|    kérdezősködött senkitől: tudta már az utat a pálmaerdőhöz.~
69 13|          egyre-másra ismétlődött.~Már olyan közel ért a hanghoz,
70 13|        világos csarnokból azonban már egészen más hangok zendültek
71 13|           földöntúli világot. Itt már használják az újkor csodatalálmányát:
72 13|           korban történik, amikor már minden bűvészet valósággá
73 13|          ismét a virágos terembe.~Már akkor annak háttere meg
74 13|          futottál el tőlem, mikor már az enyém voltál?~– Azt akartam,
75 13|        látja őket.~Az ezüstasztal már akkor halmozva volt süteményekkel
76 13|      elkezd zsémbelni.~– Keljetek már! A hajnalt nem alvásra rendelte
77 13|       volna; talán szemébe ötlött már némelyik valahol? Aztán
78 13|        rajta, hogy „hol”? De most már nem látott semmit, csak
79 14|      leány tanácsa~Hét napig volt már Edrisz bég a rejtélyes palotában.~
80 14|            A kőművesek ide vannak már rendelve, hogy a befalazott
81 14|       másikra ragad.~Éjfélre járt már az idő. A lakomának és gyönyörnek
82 14|           Edrisz bég el-Homrah!~S már akkor a handzsár villogott
83 15|      Annyi volt a dicsősége, hogy már csömörlött tőle.~A fővárosából
84 15|       palotája felé.~A kapunyílás már akkor ki volt bontva.~Meglepte,
85 15|          a homlokán; az arc sárga már, de a szív most is piros;
86 15|       ismeretlen ifjú gonosztevő. Már elvette büntetését.~Nézz
87 15|     felakasztva Edrisz bég – most már nem – el-Homrah.~      ~