Part,  Chapter

1 17|   mondhatom, hogy hiába jár. Az áruló számára nincsen mentség.~
2 21|        családomban sohasem volt áruló. Az én házamnál a vendég
3 24| kiszabadult egy hangja annak az áruló nevetésnek, aminek a zsebkendő
4 3 |     láttára.~– Au contraire! Ön áruló az én irányomban, aki az
5 3 |      már ahhoz szokva.~– Hát te áruló, gazember! – szidalmazá
6 6 |       két kezével megragadta az áruló nyakát.~Olyan gyors volt
7 8 |        erről tudomása, akkor ön áruló; börtönben a helye. Én soha