Part,  Chapter

  1 5 | őexcellenciájához fölmenne, kegyeskedjék Pálma comtesse-hez bemenni, aki
  2 5 |                  Megbocsásson ön – szólt Pálma grófnő, helyet mutatva Illavaynak
  3 5 |         csóválásnak indult erre a szóra.~Pálma grófnő nem vette azt észre.~–
  4 6 |              valósággal könny ragyogott.~Pálma pedig elmosolyodott rá.~–
  5 8 |               igaz.~– A leánya mondta.~– Pálma mondta? Akkor igaz.~– Egyébiránt
  6 8 |                 az érdemrendeit. Szegény Pálma! – Sohasem fog férjhez menni. –
  7 9 |                 áll már a gróf asztalán.~Pálma grófnő is ott volt a gróf
  8 9 |               Atyám! – állítá meg a szót Pálma.~Illavay odatekintett a
  9 9 |            zavarba látszott jönni.~Hanem Pálma elértett mindent.~– Úgy!
 10 9 |             máris elkéstem.~– Szólj neki Pálma te is!~– De csak menjen
 11 9 |                  csak menjen ön!~Ez volt Pálma mondása.~És ezért kezdte
 12 9 |                 fut megőrizni az életét.~Pálma nagy, sötét szemeivel atyjára
 13 10|                                          Pálma~Hatéves koráig kényeztetett
 14 10|                kényeztetett gyermek volt Pálma. Egyetlen leánya egy bálványimádó
 15 10|                  tudott visszaemlékezni. Pálma megtanulta magától, hogy
 16 10|                    ez a te szegénységed.~Pálma nagyot bámult e szóra. Miért
 17 11|                  meghívták a teához, mit Pálma grófnő maga töltögetett
 18 11|               szivarozást követtek el, s Pálma grófné azt mondta, hogy
 19 11|             alatt, odaültette maga mellé Pálma grófnőt is.~– No, gyere,
 20 11|                állt a dolog, hogy csakis Pálma grófnő tudta azt meg; mert
 21 11|                  évben van így. Ugyebár, Pálma? Azelőtt én igen jó alvó
 22 11|                 voltam.~Mit tudhatta azt Pálma? Ő éppen csak az irtózatos
 23 11|             lépcsőkön sompolyogtunk alá.~Pálma kedvetlenül csettentett
 24 11|             várost – ellenkezék atyjával Pálma. – Legutóbb a Hunyadi-gőzössel,
 25 11|                utolsó napig soha – szólt Pálma, éppen egy repülő galambnak
 26 11|                Engem mulattatott – szólt Pálma, s összegyűrve a galambot,
 27 11|                 Nem akartam elijeszteni.~Pálma grófnő pedig jelen volt,
 28 11|          találhatott volna a gróf. Aztán Pálma grófnőre tekintett kérdőleg.~
 29 11|                 az útját egyengeti most.~Pálma meg az ő arcáról olvasta
 30 11|           tekinteni Ferdinánd grófnak és Pálma grófnőnek.~Nagyon érdekes
 31 11|              hagyták a teát, poharaztak. Pálma grófnő leült a zongorához
 32 12|             Hamarább, mint a hét letelt, Pálma grófnőtől kapott egy levelet.
 33 13|                ennek az a talányos levél Pálma grófnőtől, egészen útját
 34 13|                most már érteni a dolgot. Pálma grófnő azért írta, hogy
 35 13|             rokonszenvét iránta.~Egyedül Pálma grófnőnek volt bátorsága
 36 13|           azonban lehet, hogy ismét csak Pálma grófnő különcségeihez tartozik;
 37 13|                     Tehát meglehet, hogy Pálma ellenszenve Cousin iránt
 38 13|           asztalon. Az egyetlen zenehang Pálma zongorajátéka; – de az is,
 39 13|            elvitte magával a szolgabíró. Pálma mind kiszedte azokat a kisebb
 40 13|                  szabadcsapatja Gargóra. Pálma grófné nagyon bosszús volt,
 41 13|                 aztán kapott egy levelet Pálma grófnőtől.~„Jöjjön! És szabadítson
 42 13|          kategorikus volt a felszólítás. Pálma grófnő nem is kételkedett
 43 13|              fehér nyakravalóval, karján Pálma grófnő, egészen feketében.
 44 13|                 Illavay mellett elhaladt Pálma, felveté a szemeit. Véletlen
 45 13|              azért csak bizony kiabált.)~Pálma elégületlen tekintettel
 46 13|             panaszt nem fogják elmondani Pálma grófnő jelenlétében, vagy
 47 13|                  marasztá ott a grófnőt.~Pálma pedig maga is ott akart
 48 13|       szájszegletén, s gonoszul tekintve Pálma arcára.~Ekkor megszólalt
 49 13|                 e helyen bevádolá.~Hanem Pálma nem értett azokból semmit.
 50 13|                 s mikor annak vége volt, Pálma ijedten tekinte Illavayra,
 51 13|                  itt vége van mindennek.~Pálma haraggal lépett hátra, s
 52 14|                 Legfőbb ideje volt, hogy Pálma segélyt kiáltson: „Mentsen
 53 14|              hangzott fel Illavay szava.~Pálma ott állt a rondella ablakában,
 54 14|                húzassa fel a csapóhidat.~Pálma pedig gyönyörködött e látványban!
 55 14|                 mint az a kard a kézben.~Pálma elfeledte a félelmet, a
 56 14|                  Istenhez szólnak, ugye? Pálma sóhajtása is az ő hálaimájuk
 57 14|               szeretetreméltó volt, hogy Pálma… mit tett volna, ha közel
 58 14|                 behorpad alattuk a föld.~Pálma kijött a donjonból, s azt
 59 14|               tartott, mosolyogva nyújtá Pálma felé.~– Nézze, grófnő, az
 60 14|               másik öklét elő sem vette. Pálma arca visszaadta a mosolygást.
 61 14|            Hallgatott.~– De nem! – szólt Pálma. – Ez nem volt álom. Hát „
 62 14|              volna szabad elárulni soha.~Pálma most kacagni kezdett, dévajon,
 63 14|           közöttünk!~– Távolság? – szólt Pálma keserűen. – Az igaz. A leány
 64 14|                még cserében sem? – szólt Pálma szomorúan. – Jól van! Hát
 65 14|                    Az nem igaz! – kiálta Pálma indulatosan s egész szenvedéllyel,
 66 14|          segítsek önnek?~– Mit gondolsz? Pálma! – szörnyedt fel Temetvényi –
 67 14|        tenyerével való érintkezés után.)~Pálma azt tehette, amit akart. –
 68 14|             viselt rongyok nem hevernek. Pálma elővette saját legfinomabb
 69 14|                nyúljon. Végre megjöttek. Pálma derült kedélyben volt; megcsókolta
 70 14|                   mint a farkasok. – Ezt Pálma mondta, aki úgy szokott
 71 14|              felhordott ételekkel. Pedig Pálma közben még beszédes is volt.~
 72 14|         ellenséggel! Ezeket mind sietett Pálma elmondani az atyja előtt;
 73 14|               taszigálnak befelé erővel.~Pálma e szóra, hogy elfogták,
 74 14|                 csendült fel a szobában. Pálma nevette el magát. Nem lehetett
 75 14|                 Soma fülébe. Nem is mert Pálma felé nézni. A grófnő a zsebkendője
 76 15|                      Miben nagyok a nők?~Pálma tudott valamit, ami Illavayt
 77 15|               érdekes titoknak a folytán Pálma rögtön az utóbbi események
 78 15|             egészen fölverte az értékét.~Pálma grófnő nem késett a levél
 79 15|                   Tehát vigyázzon erre.”~Pálma gondolta magában: ebből
 80 16|                 itt jár, meg ott jár; de Pálma mind jobb szerette volna
 81 16|                De nem ez volt az, amiért Pálma oly kedvesen volt meglepve
 82 16|                   Ez teljes diadal volt.~Pálma ragyogó arccal sietett az
 83 16|                 hanem a szomszéd fiának.~Pálma megállt előtte komolyan,
 84 16|                exorcizálja, ahogy tudja.~Pálma grófnő, valahányszor Illavay
 85 16|          derültebb a tekintete ilyenkor. Pálma e vidám tekintetből egy
 86 16|                 az egyik hölgynyereggel.~Pálma várta már Ferencet. Fekete
 87 16|                mint egy gyermek! – mondá Pálma. – Féltem, hogy rossz időnk
 88 16|               állat; fehér mind a kettő: Pálma kedvencei.~A leány a másik
 89 16|               számadások áttekintéséhez.~Pálma bosszúsan csettentett ajkaival.~–
 90 16|                  kísérem fel a romokhoz.~Pálma e válaszra az édes csiklandás
 91 16|             nálam nélkül is a legjobban.~Pálma megszorította a karját,
 92 16|                volna legjobban a dolgot.~Pálma úgy futott le Ferenccel
 93 16|                 Amint az erdőbe kiértek, Pálma előrevágtatott, aztán utol
 94 16|             lovát.~Mikor egyedül voltak, Pálma egészen odazárt a lovával
 95 16|               látszik, ez volt az igazi.~Pálma diadalmasan kacagott, olyan
 96 16|            poroszkálás közben elbeszélte Pálma Ferencnek mindazt, amit
 97 16|                  le, pecsétes zár alatt, Pálma grófnő annak a férfinak,
 98 16|                 is teszi azt, amit mond.~Pálma milyen gyönyörrel nézett
 99 16|            vésztörvény uralma parancsol. Pálma szemei ragyogtak a büszkeségtől,
100 16|             ösvényt, hadak útját hajdan!~Pálma előrelovagolt. Ferenc a
101 16|                  Érezték azt mindketten.~Pálma sohasem látta még ilyen
102 16|            Lehetne oda fölmenni? – kérdé Pálma élénken.~– Kockáztatott
103 16|               bele menni.~Kész volt arra Pálma. Minden veszedelmes üregbe
104 16|                eretnekek voltak? – mondá Pálma.~– Ezek nem voltak az ön
105 16|              Menjen ön előre egy percre.~Pálma, amint magára maradt, hirtelen
106 16|     szépségörökítő királynévizet főzték.~Pálma elmélázva állt meg az óriás
107 16|                nagyon mély lehet – mondá Pálma.~– Egész a bérc aljáig lehatol.~–
108 16|                  Annál jobb lesz – mondá Pálma, s gyermeteg tudnivággyal
109 16|                 rokonszenves gondolatot: Pálma el volt tőle ragadtatva.
110 16|          Vigyázzon, a kőpárkány omlatag.~Pálma leszakított egy repkényágat
111 16|                  olyan bolond volt, hogy Pálma grófnő ősapjának kutat fúrt
112 16|        Visszatértünkben oda kerülhetünk.~Pálma egy ágacskát tört le a levendulabokorból,
113 16|          felmenjünk a „mátkaugró”-hoz? – Pálma a fejét rázta.~– Nem! Nem!
114 16|                 minden lépést, s kezével Pálma kezét tartva. A veszélyes
115 16|        fenyőóriások sudarai takarnak el.~Pálma kiszökött e gyámkőre, s
116 16|        skatulyából kiszórt gyermekjáték.~Pálma két kezét keblére fektetve,
117 16|                  Hisz itt van ön – mondá Pálma, s aztán nagyot sóhajtott. –
118 16|                 felvillanó mosoly elűzte Pálma arcáról a búskomorságot.~–
119 16|                kié?~– A „mienk”.~E szóra Pálma csakugyan kicsinyben múlt,
120 16|          megfeszíté, hogy arra lépjen rá Pálma, mint egy lépcsőre. Hanem
121 17|              Alig távozott el a jegyese, Pálma kap egy levelet az ismerős
122 17|            beleírva:~„Őrködjék fölötte!”~Pálma nem tudta mire magyarázni
123 17|           veszély lehet az, ami ellen őt Pálma megvédheti! Ok nélkül pedig
124 17|                  tartani. Annálfogva ezt Pálma két perc múlva megtudta,
125 17|              Nagy bajod történt? – kérdé Pálma.~– Tudod, hogy én szisszenés
126 17|              mondá a gróf fanyar képpel. Pálma kezdett érteni. – Csak te
127 17|                 Most már egészen értette Pálma. A magas vendégnek látni
128 17|            nyugodtan a toalett-szobájába Pálma, s hagyta a komornájának
129 17|              Temetvényit hálószobájában.~Pálma fogadta a vendéget.~– Nézze
130 17|         komplimentíroztak egymásnak, míg Pálma kinevette mind a kettőjüket. –
131 17|                 számára nincsen mentség.~Pálma szánakozott rajta. Olyan
132 17|               szólt elámulva Temetvényi. Pálma megdöbbenve hajolt közel
133 17|               igazságától, amit mondott.~Pálma idegein valami reszketés
134 17|                     szólt közbe hirtelen Pálma, nem lévén türelme a hangtovábbadó
135 17|                  De ő még él – erősködék Pálma.~– Ha él, sincs többé. Birtokát
136 17|                erre mondani kellett, azt Pálma is gondolta ugyan, de neki
137 17|             Gorombolyi is kacagott.~Csak Pálma nézett oly szobormereven
138 17|                     szólt közbe merészen Pálma.~– Dolnavárott – felelt
139 17|                   Most már tudta egészen Pálma, hogy mit jelent az a két
140 17|                egy sorban ülendő tagját, Pálma grófnőt, mint második Rozgonyi
141 17|              második Rozgonyi Cicellét. (Pálma föltette magában, hogy amint
142 17|          pohárösszecsöndülésben láthatta Pálma, mily népszerű ez a gondolat!
143 17|             futamodunk meg. Kényszerítse Pálma grófnő őexcellenciáját a
144 17|     hálószobájába átsántikáltassa magát. Pálma előrement, kerevetén a tigrisbőr
145 17|                  Amint magukra maradtak, Pálma felkapta az atyja gondjára
146 17|              kivette belőle az iratot.~– Pálma! Mit cselekszel? – kiálta
147 17|             kenyeret ád nekik.~– Hahaha! Pálma leányom! Ezek nem Rozgonyi
148 17|            tovább – meddig Isten akarja!~Pálma szomorúan hajtá le fejét.
149 17|                 felejtett volna.~– Hohó! Pálma grófnő. Ezen a hangon még
150 17|            visszahanyatlott a kerevetre. Pálma odaugrott hozzá ösztönszerű
151 18|      szótagolatlan kiáltásokat hallatva. Pálma megelőzte őt az ajtónál,
152 18|         kitalálhatatlan rejtélybe. Mikor Pálma visszajött hozzá, azt mondá
153 18|               anyád gyémántjait eladtam.~Pálma odaborult a keblére, s átszorítá
154 18|                  szerint „nagy Drucker”. Pálma odaült az atyja mellé, s
155 18|                 grófhoz: jöttének hírére Pálma is bejött atyja szobájába.
156 18|               veszély van – vágott közbe Pálma. – Ellopták a gyémántjainkat.~
157 18|             módszerem.~– Hogyan? – szólt Pálma.~Illavay adós maradt a felelettel.~–
158 18|               akadályozza?~– A hiúságom.~Pálma elértette a választ. Ferencnek
159 18|            útlevélhez, s fél, hogy azzal Pálma kikacagja. Szerette volna
160 18|                 De egy pár ragyogó könny Pálma szemében mégis csak megjelent
161 18|                mélységéből küldve.~Mikor Pálma visszatért atyjához, a gróf
162 18|              igazán szíve szerint mondta Pálma comtesse, a gargóvári bűbájos
163 18|                leveleket írtak egymásnak Pálma comtesse és Ferenc; az utóbbi
164 18|                címezve, amikben egyrészt Pálma közölte az itthon történt
165 18|                sem hagyhatta ebadóba. – „Pálma becsülete” volt még abban
166 18|                élén kikötött Triesztnél.~Pálma leveleiből egyet sem kapott
167 18|              ezzel a pofával nem jó lesz Pálma comtesse elé kerülni, mert
168 19|              házhoz. Abban a házban volt Pálma gyémántdiadémja elrejtve.~
169 19|          Kitalálta, hogy az a Szulamith: Pálma.~A következő levél egészen
170 20|                 ott, bordópiros ruhában. Pálma grófnő.~– Nos? Jól van-e
171 20|                  az a szó kimondva, hogy Pálma az ő menyasszonya? S aztán
172 20|             komornyiktól, hogy merre van Pálma grófnő lakosztálya, Cousin
173 20|               itt hagyott, hanem a másik Pálma. Egy délceg hölgy, gránátvirágszín
174 20|                  magát Ferenc!)~És aztán Pálma grófnő kétszer megrázta
175 20|                  is meg lett magyarázva: Pálma odafordult a miss felé,
176 20|                   Ő csak azt látta, hogy Pálma visszaült a tabouret-jére,
177 20|                  szemhunyorításából (ami Pálma felé volt intézve), hogy
178 20|                  fanyalgóvá fintorodott. Pálma azonban magyarul felelt
179 20|           Felelni fogok mindenre – mondá Pálma, leszórva öléből a színes
180 20|            egymás mellé, barátom – szólt Pálma, újra hozzáfogva a hímzéshez –,
181 20|               nem tudott rá mit felelni. Pálma arcát vizsgálta. Abból akarta
182 20|                 Hátha belül is más lett?~Pálma észrevette a töprengését.~–
183 20|                 és távozni készült.~Erre Pálma is fölkelt, és az ajtóig
184 20|                 vett föl egyszerre, hogy Pálma visszarettent tőle. Tűz-láng
185 20|               szemei villámokat szórtak!~Pálma elárulta magát, hogy ő Ferenc
186 20|               Stibor vajda ereiből, amit Pálma utolsó szava felkavart benne,
187 20|                  ismerte ez édes hangot, Pálma nevetését. Ritkán hangzott
188 20|            olyankor ő mindig jelen volt. Pálma maga mondá: „Mikor ön távol
189 20|    leggyűlöletesebb jelenet volt előtte.~Pálma, a szájában egy szivarral,
190 20|               ellenkezőt beszélni? S ezt Pálma tudja, s jobban irtózik
191 20|              hogy felejtsük el, comtesse Pálma, ami közöttünk történt!
192 20|                  jött monsieur Cousin.~– Pálma comtesse tette feladatomul,
193 20|            mondott magában utána Ferenc. Pálma nem küldte önt ide. Az orvosért
194 20|                   akit inkább meglátott: Pálma.~Az ebédhez ismét más toalettje
195 20|           grófnőnek, hogy alszik az már.~Pálma bosszúsan szorítja ökölre
196 20|                 akarta vinni a gyertyát, Pálma kivette azt a kezéből, s
197 20|                 lehetett látni, amelyben Pálma grófnő lakott, elszigetelve
198 20|                őket a várba bebocsátani.~Pálma kezeit kebelére tette, s
199 20|           bárósítva, előre lekötve magát Pálma grófnő jövendőbeli férjeül.
200 20|               szirén meg egy medve. Hogy Pálma boldog lesz-e a házassággal?
201 20|                  hatalmas!~Eleinte ugyan Pálma ragaszkodott a „marotte” -
202 20|         nagykövet értesüléséből megtudta Pálma, hogy Ferenc utánament a
203 20|               levőnek van ilyen dolga. – Pálma grófnő azt meg is mondta
204 20|              nagy dolgokról ábrándoztak.~Pálma pedig kap egy olyan férjet,
205 20|               gróf hosszasan elnézegette Pálma arcképét. Milyen bizarr
206 20|              küldjön belőle Pálmának.~Ha Pálma ezeket szívta, akkor most
207 20|                   Forgandó a sors.~– Hol Pálma?~– Úgy hiszem, hogy szobájában
208 21|           emlegetve lesz. Hogy a főbűnös Pálma elleni vakmerő tervét be
209 21|              kitölté illusztrációval. Ha Pálma megtudja a közhírré leendő
210 21|                  ami itt most végbement, Pálma grófnő sohase tudjon meg
211 21|                 ily tervek szülemlettek. Pálma grófnő nevét bele ne keverje
212 21|                  hogy minden, a közte és Pálma grófnő között kötendő házasságnál
213 21|          viszontlátásra, gróf úr.~      ~Pálma grófnő igen későn ébredt
214 21|             Lipótvárra.~Mikor este későn Pálma felöltözött, az atyjához
215 21|               mint Opatovszky násznagya.~Pálma szemei lángoltak. Nem szólt.~
216 23|                  feljöttek a hölgyek is. Pálma grófnő ez alkalommal topázzöld
217 23|             meghajlás; az volt az egész.~Pálma homlokán olvasható Ferenc
218 23|                van ez az ember itt?”. És Pálma olvasható Ferenc arcáról
219 23|              találta mindenik a másikat.~Pálma grófnő ez alkalommal meg
220 23|            megtorlásra, ha gyűlöl.~Azért Pálma csak azért is tüntetett
221 23|                 asztalt bontottak, akkor Pálma maga is kezdte észrevenni,
222 23|             szivarra, pipára gyujtottak, Pálma művészi ujjai alatt megzendült
223 23|           elkezdett tőle sűrűn ásítozni.~Pálma észrevette a hatást, s nehogy
224 23|            ujjaival a levegőben. S amint Pálma rákezdé az ő ismerős nótáját,
225 23|              szegletből ezt a jelenetet. Pálma meg őtet nézte.~Illavay
226 23|                ezt abba.~Csak azért sem.~Pálma most már a friss magyart
227 23|                 húzta magát a szögletbe. Pálma látja ezt az arcán. – Csak
228 23|           bosszúsan toppant a lábával: – Pálma pedig zongorázik tovább
229 23|          otthagyja a termet.~Akkor aztán Pálma is abbahagyja a zongorázást.~
230 23|                    toldja hozzá a másik.~Pálma pedig sietett a legbelső
231 24|            karjánál fogva vitte magával.~Pálma grófnő ilyen korán délelőtti
232 24|           szegényt.~Mind a ketten: ő is, Pálma is, olyan nagyon ismerték
233 24|                azért nem találhatták ki.~Pálma azt hitte, hogy amit ez
234 24|                elkedvetleníti: a hajdani Pálma minden ragyogványt száműzött
235 24|                  mai nap díszére – szólt Pálma úri nyájassággal. – Ha tetszik
236 24|               násznagyom. Már megígérte.~Pálma aztán Ferenc karján sétálta
237 24|                 a mennyországba ragadta.~Pálma tudott magyarázni.~A dzsentrihez
238 24|                műkincsek egész múzeumát. Pálma igen jó magyarázó volt.
239 24|              szegény laikus embernek.~És Pálma grófnő oly ismerősen értekezik
240 24|             előtte az egész megváltozott Pálma, s rosszul fejtette meg
241 24|             varázsolt. Dehogy hallgatott Pálma előadására. Bánta is ő,
242 24|                 neki, akkor félbeszakítá Pálma magyarázatát:~– Ugye, kedves
243 24|         Emlékezik rá, kedves Feri bácsi?~Pálma egyszer aztán valamit gondolt.
244 24|                figyelmeztették (és éppen Pálma előtt) egyszerre minden
245 24|            Ferenc, azt kérdé tőle halkan Pálma:~– Tehát ön csakugyan násznagy
246 24|                Azzal benyitotta az ajtót Pálma előtt.~Mindenki ott volt
247 24|             bőréből ugrott ki ijedtében. Pálma ajkán ismét kiszabadult
248 24|                  amint mellette elhaladt Pálma grófnővel a karján, aki
249 24|               udvarolni. A leány – neki.~Pálma rendkívül meg volt elégedve
250 24|                  Kegyetlen gondolat volt Pálma grófnőtől ezt a helyet választani
251 24|            menyasszonyra áldomásozókkal. Pálma grófnő is ivott, és igen
252 24|               Ugyan, kérem, szavalja el.~Pálma Illavayra nézett. Az ott
253 24|            Illavay fölkelt a helyéről, s Pálma szemébe nézett. Vajon megmondja-e
254 24|                  megmondja-e még azt is?~Pálma dévaj nevetéssel védte magát.~–
255 24|                  amire kértem; nem szólt Pálma grófnőnek semmit arról,
256 24|                  ha elmondta volna neki, Pálma nem bánhatna azzal az emberrel
257 24|                 hízelkedő! – súgá a gróf Pálma fülébe. – Annyi magasztalást
258 24|               azt a verset látni – mondá Pálma Kornélnak.~– Hiszen nem
259 24|             Illavay!” – Ilyen a paraszt.~Pálma nem közölte a felfedezést
260 24|                 akar benne gyönyörködni. Pálma a keleti nyíláson merengett
261 24|             gyors léptekkel hegynek föl. Pálma a távolból is ráismert arra
262 24|                  hívnak, hogy mátkaugró?~Pálma odavezette őt az északi
263 24|                  én is meg merném tenni.~Pálma nevető szemekkel meredt
264 24|                  nem mondja azt a nevet.~Pálma elnevette magát.~Pedig már
265 24|                szép telivér – jegyzé meg Pálma.~– Eszterházy aklábul vettem.
266 24|                Mik vannak benne? – kérdé Pálma.~– Hahaha! Az én nótáim –
267 24|              erkély felé.~– Azt a nevet, Pálma grófnő? Várt egy percig.~–
268 24|                 jobbra-balra ájuldoztak. Pálma megdermedve támaszkodott
269 24|                mint ijedt ember szokott?~Pálma tartotta meg legjobban önuralmát.
270 24|                sem tört.~Úgy volt, ahogy Pálma mondá. A nemes mén kitörte
271 24|                  mint egy héroszt, egész Pálma grófnőig. Ott letették.~–
272 24|              volna?~– Nyissa fel, kérem.~Pálma kihúzta a tolaszt a tokjából,
273 24|                 ezres?~– Lapozza tovább.~Pálma nem tette.~– Ön azt mondta,
274 24|                kezén keresztül nem ment.~Pálma kedvetlenül adta vissza
275 24|                  Csinálja valaki utánam!~Pálma elfordult tőle, s ismét
276 24|                lenni.~– Én fázom – mondá Pálma. – Kilelt a hideg. Térjünk
277 26|           Felkereste rögtön a leányát.~– Pálma! Nekünk fel kell mennünk
278 26|                 mégpedig hosszabb időre.~Pálma gyanított valamit.~– Az
279 26|               fölmennem Bécsbe?~– Ezért.~Pálma keserűen nevetett; aztán
280 26|                 hölgytornában nem maradt Pálma grófné segítség nélkül.
281 26|                  azt önnel elfelejtetni. Pálma is itt van.~Opatovszky még
282 26|                 számára. Dámája már van: Pálma grófnő. De a jelmez végett
283 26|            börtönben, s Atalanta helyett Pálma grófnőt látja maga előtt.~
284 26|                Kornél is örömét találta. Pálma ónémet jelmezhez hajlott,
285 26|                 ő szaracén lovag legyen. Pálma volt, aki engedett. Így
286 26|               hogy ki írta azt a verset.~Pálma vette észre a kitörési szándékot,
287 26|          Illavayt inzultálja azzal, amit Pálma elárult felőle, akkor nem
288 26|               elérzékenyült. Megcsókolta Pálma kezét, és megtért.~– Igaza
289 26|             megtért.~– Igaza van, kedves Pálma. Ön az én jó angyalom. Lássa,
290 26|              igen jól játszotta szerepét Pálma grófnő. Szelíd, átadó kedélyével
291 26|            vezettetni, mint egy gyermek.~Pálma meg volt győződve tökéletes
292 26|                  nap estéjén következik. Pálma grófnő egy nagynénje, herceg ****
293 26|                   Kornélnak melege volt. Pálma odaadta neki a legyezőjét,
294 26|             akvarellfestmény a legyezőn; Pálma megmagyarázta neki, hogy
295 26|                hozzá:~– Hát ön, comtesse Pálma, látta már azt a fenomenális
296 26|                 alakot.~– Kit? – kérdezé Pálma, tudatlan arccal.~– Donna
297 26|                  Meg fogom nézni – mondá Pálma, s azzal visszavéve legyezőjét
298 26|                látszik, hogy egy hét óta Pálma lelkének a kisugárzása alatt
299 26|               ülhet a cirkusz páholyában Pálma grófnő, lefátyolozott arccal,
300 26|                példa rá a trójai háború.~Pálma engedhette volna Kornélnak
301 26|                nagy ovációkra készültek.~Pálma a nagynénjével együtt ült
302 26|              páholyokban ülő nők arcain.~Pálma felemelte a fátyolát, hogy
303 26|                 nézte mindenki azt, hogy Pálma grófnő páholyában megérkezett
304 26|            Ilyenkor suttogni sem szabad.~Pálma int Kornélnak, hogy hallgasson
305 26|             körül minden páholy előtt, s Pálma grófnő azt fogja rá mondani: „
306 26|              merő brabanti csipke”; mire Pálma grófnő így válaszol majd: „
307 26|                 látta, hogy ez tragédia.~Pálma rosszul lett. Kitörte a
308 27|                  találta már az asztalán Pálma grófnő a lapokat, amikben
309 27|            továbbiakat ki lehet találni.~Pálma grófnőnek semmi meglepetést
310 27|                 azt, hogy agyonkínozza-e Pálma Illavayt, ha nőül megy hozzá,
311 27|                  az asszonyok reszortja.~Pálma leült az íróasztalához,
312 27|                magamtól azt a bolondot”…~Pálma írt:~– „Az a bolond eltaszított
313 27|                   Jó lesz-e így? – kérdé Pálma, odaadva levelét olvasásra
314 27|            olvastam”, hanem azt is, amit Pálma nem akart megírni: a kecsegtetést
315 27|              ide-oda kocsikázni.~Mikor a Pálma grófnő levele megérkezett,
316 27|                  Aha mondá Gorombolyi –, Pálma grófnőnek írsz? Azt gondoltam,
317 27|                     Te! Hát a Temetvényi Pálma levelét! Itt a recepisséd!~
318 28|             emberekből álló társasággal.~Pálma tanulmányozhatja őket. Ő
319 28|            Egy-egy olyan arcra is talált Pálma, amiről úgy rémlik neki,
320 28|                    Mi a neve?~– Ribeaud.~Pálma sohasem hallotta azt a nevet.~–
321 28|                fogva, belépett a cellába Pálma grófnő.~A veszedelmes rab
322 28|             elegáns modorban. – És mégis Pálma összerezzent a láttára.~
323 28|                  alak eltűnt a házuktól, Pálma sohasem kérdezte, hová lett?
324 28|       veszedelmes kíváncsiság ösztönözte Pálma grófnőt, hogy megszólítsa
325 28|                 rab dühbe kezdett jönni. Pálma kifutott a cellából. Agyon
326 28|                  Illaván voltam – rebegé Pálma kiszáradt ajkakkal. – A
327 28|                megérkezett a várt levél.~Pálma csaknem bizonyos volt felőle,
328 28|              jelenti egyetlen leányának, Pálma grófnőnek, élete 22. évében,
329 28|                     De az ég szerelmére, Pálma! Hová gondolsz? Ily szörnyű
330 1 |                 Levelek, amik Temetvényi Pálma grófnőhöz vannak címezve,
331 1 |                  híttak, hogy Temetvényi Pálma grófnő, akit úgy híttak,
332 3 |                 én ön helyett Temetvényi Pálma grófnőt veszem nőül, hát
333 3 |                 fölfaltuk egymást. Hanem Pálma grófnő, ott a másvilágon,
334 3 |                én. Láthatja a báró, hogy Pálma grófnő még most is szereti
335 3 |                  Soma báró és Temetvényi Pálma grófnő között végbement
336 3 |                megszólalt:~– Hat igazán, Pálma grófnő küldte azt a pénzt?~–
337 7 |                az eredetéről. Temetvényi Pálma grófnőről meg a tervbe vett
338 7 |                 miért küldene Temetvényi Pálma grófnő az ő számara, meg
339 7 |                  Garibaldi küldte, hanem Pálma. – Ezt a mesét azonban a
340 7 |                 akartad venni Temetvényi Pálma grófnőt, az öreg gróf valami
341 8 |               Ide szándékozott beküldeni Pálma grófnő a kellemetlen látogatót.~
342 8 |               szemeket látta már egyszer Pálma grófnő. Akkor, mikor a vőlegénye
343 8 |                 sem javult azáltal, hogy Pálma kiszabadítá a kezét a férfi
344 8 |                 jöttem önnek megmondani.~Pálma megijedt valamitől. De nem
345 8 |                 kormos orra hegyével, és Pálma nem törülte le onnan a koromcsóknyomot.~–
346 8 |                  helyre levetette magát. Pálma grófnő egész nyugodtan foglalt
347 8 |               Senki más, mint Temetvényi Pálma grófnő. Ön emlékezni fog
348 8 |               egy idő, amikor Temetvényi Pálma grófnő az én jegyesem volt.~–
349 8 |               akkor is nagyon szép volt.~Pálma kezdett hátrább húzódni
350 8 |             harapni”.~Kornél vette észre Pálma tekintetéből, hogy elsiette
351 8 |                    szólt közbe elbámulva Pálma grófnő.~– Van nekünk egy
352 8 |             kimondanom ön előtt, grófnő?~Pálma összehúzta a szemöldeit,
353 8 |            vagyok jól értesülve? – kérdé Pálma elbámulva.~– Stt! Ez titok.
354 8 |                  önt ültetném a helyébe.~Pálma egyik ellentétes kedélyállapotból
355 8 |                  hol itt a pszichológia?~Pálma valóban nem tudta ezeknek
356 8 |         kéményseprő-bőrpáncél kebeléből. Pálma grófnőnek meg kellett annak
357 8 |                írta volna önnek Illavay.~Pálma fölugrott a helyéről, s
358 8 |                nekem róla! – rivallt föl Pálma, s oly zila tekintetet vetett
359 8 |                 furcsa mondás volt, hogy Pálma grófnő egész fölindulása
360 8 |                 ez új indulatkitöréstől. Pálma grófnőnek elmúlt a nevető
361 8 |               ezúttal álcázva.~– Grófnő! Pálma grófnő! – monda érzékeny
362 8 |                egyre nem gondoltam soha.~Pálma grófnő fejbólintással mutatta,
363 8 |             engem boldoggá is fog tenni!~Pálma grófnő ugyan örült, mikor
364 8 |               hozzám. Olvassa el, kérem.~Pálma émelyítő undort érzett e
365 8 |               gondviselés az égben! Van, Pálma grófnő. A gyalázatos csalás
366 8 |                kicsinált komédia volt! – Pálma csak a szavakat hallotta,
367 8 |                  ön az én menyasszonyom.~Pálma grófnő megdermedt e tekintet
368 8 |        meglágyítani a szívét.~– Az igaz, Pálma grófnő, hogy azóta egy kis
369 8 |                becsületemre mondom, hogy Pálma grófnő most is olyan szép,
370 8 |              vagyok egy nőt boldogítani.~Pálma grófnő rémülten tapasztalá,
371 8 |                  báró, s most már odaült Pálma grófnő mellé a pamlagra.~–
372 8 |                Nem ön volt-e az, grófnő?~Pálma előtt most kezdett mar világosodni!
373 8 |                 az elmerevült tekintetet Pálma arcán, növelni szándékozott
374 8 |               azzal szerét ejtette, hogy Pálma hajából kihúzza a fésűt,
375 8 |                  egyikét kezébe kerítse. Pálma tudott uralkodni kedélyén.~–
376 8 |                szólt fél mosolygó arccal Pálma grófnő –, mert csak halálom
377 8 |                  egyszerű módon – felelt Pálma nyugalommal. – Én a menyasszonyi
378 8 |            emberek milliókról beszélnek.~Pálma grófnő elővette zsebéből
379 8 |               előtt.~E tétovázást látva, Pálma grófnő annyira tudta vinni
380 8 |                pénztár volt elhelyezve.)~Pálma megmagyarázta neki, hogy
381 8 |                  sötétség. Szétnézett és Pálma grófnőt nem látta sehol;
382 8 |          fölvilágosította a helyzetéről. Pálma grófnőt látta maga előtt.
383 8 |              maga nem levelezett.) Tehát Pálma grófnő írt, mégpedig nagy
384 8 |             mivel.~– Majd mindjárt lesz.~Pálma az íróasztalához ment, s
385 8 |              pálcái között, s odahullott Pálma lábaihoz.~Pálma fölvette
386 8 |               odahullott Pálma lábaihoz.~Pálma fölvette azt, megnézte s
387 10|           megveszi, mely előtt valamikor Pálma grófnő oly kétségbeesetten