Part,  Chapter

  1 2 |                                         Illavay Ferenc uram tükre~Illavay
  2 2 |               Illavay Ferenc uram tükre~Illavay Ferenc uramat, mikor életünkben
  3 2 |       Opatovszky Borbála az ő férjével, Illavay János urammal egész holta
  4 2 |                 is tartotta az ereklyét Illavay Ferenc híven, és sohasem
  5 2 |               hivatalos levelek jöttek: Illavay Ferenc úr volt a központi
  6 3 |                       Gorombolyi őrnagy~Illavay Ferenc mély búbánata közepett
  7 4 |                olyan gyorsan megy, hogy Illavay Ferencnek ideje sincs felnézni
  8 4 |              valóságos három húszasban.~Illavay ekképp nem is lesz figyelmes
  9 4 |           hangra mégiscsak föltekintett Illavay, és hátrafordult; s amint
 10 4 |           kiszabadíthatta saját szemeit Illavay szemeinek a fogságából,
 11 4 |                 egyszeri spanyol grand.~Illavay bosszúsan ütött a tenyerével
 12 4 |           maradjon itt, Koczur! – szólt Illavay a pávián képű társnak, s
 13 4 |               katonának, akkor, majd ha Illavay Ferenc uram-bátyám szeme
 14 4 |           keresik a neve után – dörmögé Illavay.~– De nem szökik el! – kiálta
 15 4 |            papirosnyíró ollóval levágta Illavay írótollának a szárnyát.~–
 16 4 |                 pénzt.~– Tessék – szólt Illavay, odaszámlálva eléje a három
 17 4 |             talál, míg meg nem kötözik. Illavay ismerte jól a természetét.
 18 4 |          valakinek én azt mondom, hogy…~Illavay attól tartott, hogy ez most
 19 5 |                         A szép kísértet~Illavay késő délután készült el
 20 5 |                  a rejtett műkincseket. Illavay Ferenc bizony sohasem látta
 21 5 |                Egyéb baj volt most itt.~Illavay hintaját inas és komornyik
 22 5 |                 akármilyen meleg, azért Illavay elfelejtette azt megcsókolni.
 23 5 |               minden tekintetben békét.~Illavay nehéz feje nagy csóválásnak
 24 5 |                ellenségül áll szemközt.~Illavay érdekelten kezdett nézni
 25 5 |                az mindenkinek az adósa.~Illavay maga is elmosolyodott erre.
 26 5 |             emberi melegség lehelte át.~Illavay utána nézett az eltávozónak,
 27 6 |               őszinteség, mondá magában Illavay, amíg a komornyik, kezében
 28 6 |                 kegyeskednék befáradni.~Illavay hát bement hozzá. Észrevehető
 29 6 |                 jámbor ember volt ez az Illavay: más azt mondta volna, hogy
 30 6 |                 akárhogyan – sürgeté őt Illavay –, mert nekem még az éjjel
 31 6 |              kell vele felnyitni. Azzal Illavay nem időzött tovább, sietett
 32 7 |                  majd compareál reggel. Illavay nem káromkodott; belátta,
 33 7 |            birkanyáj legelész. Mindezek Illavay Ferenc gondnoksága alatt
 34 7 |           disznó! Jóra várnak otthon!”)~Illavay kilőtte a puskája egyik
 35 7 |                illansz el egykönnyen. – Illavay e szóknál maga is mellen
 36 7 |                  Menjünk tovább – mondá Illavay, miután meggyőződött róla,
 37 7 |                 alatt rejtőzött – mondá Illavay. – Azok, akiket a rakásfák
 38 7 |              csendes, hűs őszi éj volt.~Illavay egy kis időre elszunnyadt
 39 7 |                 jussa van hozzá – szólt Illavay, leszállva a csézából s
 40 7 |                mert már elkezdtem lűni.~Illavay pedig hidegvérrel szólt
 41 7 |          egyáltalában szűkölködtek, azt Illavay magából Zsiborák jegyzetéből
 42 7 |                 azt a fáklyát! – kiálta Illavay, a hátul jövő szekér felé,
 43 7 |                a zsákokhoz hozzányúlni.~Illavay agyában egy gondolat villant
 44 7 |                 az udvarnagyhoz fordult Illavay:~– Ha még egy szót mer ön
 45 7 |            szekrénykére rátaláltak: azt Illavay átvette, s bezárta a saját
 46 8 |                 erre a szóra gördült be Illavay kocsija a bíróház udvarára,
 47 8 |               kegyelmezek neki.~Ezalatt Illavay szép csendesen felballagott
 48 8 |           leánya?~Amire azt mondta neki Illavay nagy nyugodtan:~– Hagyd
 49 8 |                haditörvényszék azonnal. Illavay szolgabíró ügye fog tárgyaltatni –
 50 8 |                 foglalni ott a kanapén.~Illavay nem kínáltatta magát kétszer,
 51 8 |                kénytelen rajta nevetni. Illavay már csak utána nevetett.~–
 52 8 |            Félnapi késedelmet? – kiálta Illavay, s most már felugrott ám
 53 8 |                a legöregebb gorombaság.~Illavay aztán odatartá Gorombolyi
 54 8 |           Napóleonon is – vigasztalá őt Illavay. – Mégis jó, hogy félnapi
 55 9 |                véghetetlen gazdag ember~Illavay haladéktalanul sietett Gargóra.
 56 9 |              feküdt volna le a gróf, ha Illavay meg nem érkezik. Az azonban
 57 9 |             arra. Bocsáss. Majd később.~Illavay értette a dolgot. Temetvényi
 58 9 |                állítá meg a szót Pálma.~Illavay odatekintett a szép kísértetarcra;
 59 9 |               legkisebbik ujjára húzva. Illavay nem bámulta meg sem a gyémántot,
 60 9 |                 mámmogott a szájával. S Illavay megint kiolvasta a szeméből,
 61 9 |              kezdte őt nagyon tisztelni Illavay.~Nem is időzött tovább,
 62 9 |                 gróf a leányához, mikor Illavay eltávozott –; hogy ha azt
 63 10|                Ez a leány mondhatta azt Illavay Ferencről, hogy „Hisz ez
 64 11|                tenni!~Attól fogva, hogy Illavay ilyen nehéz veszedelmeket
 65 11|           csekélységet” intézte el nála Illavay. Neki persze praxisa volt
 66 11|                 És ennek is végére járt Illavay. Természetében volt már
 67 11|              gróf, midőn belépett hozzá Illavay. – Rajtam kívül még senki
 68 11|               Szlovenszké Szvornoszti”.~Illavay még erre sem akart elájulni.~–
 69 11|                nagy kuruzsló volt ez az Illavay…~
 70 12|                  De hiszen várhatta azt Illavay. Ki volt már gyógyítva a
 71 12|                 Istenének, s igyekezett Illavay téli kesztyűit megcsókolni,
 72 12|                magyar táborhoz eljutni. Illavay adott neki még egy százast,
 73 12|                Jó helyen járunk – mondá Illavay. – Hallja ezt, Rokomozer?~–
 74 12|               vagyunk már – sóhajta fel Illavay.~– Itthon bizony – rebegé
 75 12|              hát a lógós lovát? – kérdé Illavay. Az mondott valami képtelen
 76 12|               valami képtelen összeget.~Illavay kifizette neki, s rögtön
 77 12|                 lőnek; túlról is lőnek?~Illavay nem felelt már senkinek
 78 12|                  Ez aztán a csodaember.~Illavay nem hallgatott semmi beszédre;
 79 12|                is lóháton eresztette el Illavay.~– Hát ti megettétek a lovaitokat?~–
 80 12|                  s aztán megexequálják.~Illavay még csak azt a különös kérdést
 81 12|               őket tartani. Itt a pénz.~Illavay addig bolyongott, míg rátalált
 82 12|                 volt, kedvfelderítésre. Illavay kihúzta őt a helyéből, s
 83 12|               Ebben az arában mindjárt.~Illavay továbbment.~Az első dobpördülés
 84 12|                  A szekundáns odalépett Illavay háta mögé a két pisztollyal,
 85 12|      Kenyérgolyóbisokat tettem beléjük. Illavay ráförmedt Koczurra kegyetlenül.~–
 86 12|             bortól el is aludt azonnal.~Illavay nagy gyönyörűséggel nézegetett
 87 13|                sem volt bíróra.~Ezalatt Illavay bizony arra is ráért volna
 88 13|                 mintha félne.~S ezúttal Illavay egészen igazságtalan volt
 89 13|           termete tökéletes hasonmása – Illavay Ferencnek, ahogy a Sartorius
 90 13|                 ő nem fogja hívni.~Amíg Illavay odajárt az unokaöccsét visszavinni
 91 13|                 valami háromszáz.~Mikor Illavay visszatért, nemsokára hallá
 92 13|               hogy nincsen az a kocsma.~Illavay szép csendesen összeszedte
 93 13|                 kételkedett benne, hogy Illavay tökéletesen bír azzal a
 94 13|            tudja hosszú tapasztalásból. Illavay megköszönte neki, s ígérte,
 95 13|                Osztom a nézetét – szólt Illavay, s azzal a kalaptokból kivevé
 96 13|          átmenni.~– No, mi baj? – kérdé Illavay, a szánból visszafordulva.~–
 97 13|               hasztalanul kiabált utána Illavay, hogy ne féljen semmit:
 98 13|               találhatta a szolgabírót.~Illavay felbontá a levelet, abban
 99 13|                már eggyel többet tudott Illavay. Azt, hogy Cousin úr keze
100 13|               domine perillustrissime”.~Illavay leszállt, és odament hozzá
101 13|               legalázatosabb szolgája”.~Illavay észrevette, hogy ez most
102 13|               most az a várudvar! Mikor Illavay behajtatott a szánjával,
103 13|          odabenn a kastélyban mi lehet?~Illavay megmondta a hajdújának,
104 13|            katonatiszt” – mondá magában Illavay. – „Azok híresek az udvariasságukról”.
105 13|             lépett a kardos úrnak.~– Én Illavay Ferenc főszolgabíró vagyok.~–
106 13|              csapott, s egy lépést tett Illavay felé; – hanem aztán csak
107 13|               konyhamestert felkeresni.~Illavay pedig ezalatt átballagott
108 13|                volt a hivatalos vendég.~Illavay onnan a rondellából nézte,
109 13|              mint szolgál az egészsége.~Illavay az első ránézésre megtudott
110 13|                 volt téve a szokottnál. Illavay azt is tudta már, hogy az
111 13|                 Krivánszky.~Hanem amint Illavay mellett elhaladt Pálma,
112 13|                mozdulattal nyújtá kezét Illavay felé, s úgy megszorítá annak
113 13|              lelke szorongattatásait. – Illavay el tudta azokat képzelni.
114 13|                kéjelmetlenül érzi magát Illavay tekintete alatt; mindenféle
115 13|                 pofádat – mondá magában Illavay –, azért mégis rád ismerek
116 13|          galvanizálva érzék magukat, ha Illavay valamelyiket szemügyre vette.~
117 13|                 társalgott a grófnővel. Illavay megjegyezte, hogy a németje
118 13|           szemei pedig azalatt folyvást Illavay arcát nézték. Mintha vonásról
119 13|            szemeivel elsepri őket.~Hogy Illavay a mellette ülő házigazdához
120 13|                hüvelykujja mozdulatával Illavay felé mutat.~Orol Krivánszky
121 13|           feketekávéhoz, azt mondá neki Illavay csendesen:~– De hát honnan
122 13|               gróf kegyes engedelmével.~Illavay felkelt, s most már ő lépett
123 13|              eltávozni. A grófnő szemei Illavay arcától kérdezősködtek.
124 13|                arcára.~Ekkor megszólalt Illavay.~– „Veszpilló!”~E szóra
125 13|              Loquatur veszpilló – mondá Illavay latinul.~És erre elkezdett
126 13|           tetszik ehhez szólni? – kérdé Illavay átellenesét.~– Ejh, én nem
127 13|           haditörvényszék előtt – szólt Illavay –, ahol találkozni fogunk.~
128 13|                gondoskodtam – felelt rá Illavay, s a helyéről sem kelt föl. (
129 13|                 merészségért legfeljebb Illavay uram ráncolja össze szemöldeit,
130 13|                 egyidejűleg úgy csapott Illavay ökle Orol Krivánszky arcába,
131 13|           tartott egy villámlobbanásig. Illavay mind a két öklét megragadta
132 13|           találta el a menekülőt.~Azzal Illavay, egyszerre visszafordulva
133 13|            ablakon át dobálták le őket. Illavay utánok rohant, s azután
134 14|             Ezek a kiabálók pedig éppen Illavay kiválasztott férfiai voltak,
135 14|           megverjük őket – hangzott fel Illavay szava.~Pálma ott állt a
136 14|                keresték a földön, midőn Illavay eléje toppant.~Ferenc a
137 14|                el?~– Nem úgy, gróf úr! (Illavay most parancsol a háznál.)
138 14|           Lemegyek közéjük.~És ment. De Illavay látta, hogy minden lépésnél
139 14|               nagyszerű a kicsinyekben. Illavay kitalálta, hogy mit keres.~
140 14|                maradt Pálmával egyedül. Illavay a bal kezét, amit ökölre
141 14|                menyasszony jegygyűrűje. Illavay ott hordta azt a mellén,
142 14|                 kifejezés, ami e szónál Illavay arcán elborult, valóban
143 14|                jogosította őt fel erre?~Illavay homlokára ütött az öklével,
144 14|               az ilyen kenyéren elélek.~Illavay meg volt rendítve. A leány
145 14|                 szerezni a gróf – mondá Illavay –, hívja be a házába az
146 14|                 magát a nő királynénak. Illavay sebköteléknek való vászonrongyokat
147 14|              hasogatott belőlük.~Azután Illavay szánjára felültek: ők ketten
148 14|                 a székétől, s odafutott Illavay mögé: ösztönszerűleg ott
149 14|                 ott keresve a védelmet.~Illavay is talpra ugrott. Ez jó
150 14|               mint egy nagy majom.~Csak Illavay ismert rá.~Oda is rohant
151 14|                fán ott nem felejtették.~Illavay igazán haragba jött. Kikergetett
152 14|               Kérem, háznagy úr – szólt Illavay.~– Monsieur Cousin! – mondá
153 14|            öltözetet az öcsémre – szólt Illavay.~– Tétessen egy terítéket
154 14|             csúfolták. Egyszer csak kap Illavay egy levelet Koczurtól, hogy
155 15|               új világot vetett e levél Illavay alakjára.~E kőben nemcsak
156 16|             után beletelt két hét, hogy Illavay nem látogatta meg Gargóvárát.~
157 16|              Pálma grófnő, valahányszor Illavay jött, tudta már, hogy annak,
158 16|          remegés a gargói várban, mikor Illavay kocsija a négyes fogattal
159 17|                 egy olyan férfira, mint Illavay. Annál van az ész, az erő;
160 17|             pillantást váltott.~– Igen. Illavay úr a mi családunk legbensőbb
161 17|        Mindnyájunk között azonban az én Illavay barátom a legnagyobb bolond,
162 17|              minden ember, de különösen Illavay.~– Talán éppen azért szabadítja
163 17|                 ott meg galléron fogják Illavay barátomat azonnal; de még
164 17|            egyszerű emberre nézve, mint Illavay, ahogy nekem van szerencsém
165 17|                 hét nem telik bele, hát Illavay éppen olyan hatalmas dinaszta
166 17|             útján fogja azokat megkapni Illavay.~A gróf ezalatt beletalálta
167 17|                az a láng, az a villogás Illavay arcán, mikor hasonló kérdésre
168 17|                nélkül fellovalni. Nekem Illavay régi jó barátom. Mikor a
169 17|              tót királyságnak”, s benne Illavay Ferit „tót királynak”. De
170 17|                 ittak sokat és nagyokat Illavay egészségeért; amíg ő maga
171 17| nagyméltóságodnál, fölkérve, hogy amint Illavay visszakerül, azt neki rögtön
172 17|               hogy őrizze meg ezt, amíg Illavay idejön, s akkor adja át
173 17|                ami bekövetkezett. Amint Illavay visszatér, rögtön megesküszünk.~–
174 17|             hogy ezeket a te nézeteidet Illavay osztani fogja?~– Nem hiszem.
175 17|               kis acélláda, amit egykor Illavay hozott el a gyapjús szekérről.~
176 18|                      Másnap megérkezett Illavay.~Sietett fel a grófhoz:
177 18|                hogy szerencsével járt-e Illavay úr?~– Csak félszerencsével,
178 18|             szekrénnyel együtt? – kérdé Illavay.~– Nem. Azt itt hagyták
179 18|                  Hogyan? – szólt Pálma.~Illavay adós maradt a felelettel.~–
180 18|      utánaintegetni a távozónak.~      ~Illavay uramnak tehát megint csak
181 18|            világ figyelmét.~Ezekről meg Illavay nem tudott semmit.~Még akkor
182 19|             idáig csak egy macskaugrás.~Illavay ezen a vidéken minden faluban
183 19|                 amíg lovakat váltottak, Illavay azon vette észre magát,
184 19|      szemöldökével int neki, és kimegy.~Illavay is ráismert a földire. Egyike
185 19|          mondani, hogy „gyere legény!”…~Illavay rá sem ügyelt. Nem értett
186 19|             nesztelen, minden irányban. Illavay még most sem értett semmit.
187 19|                emberek azt hitték, hogy Illavay most jön a külföldről, a
188 19|               elárulja a rendeltetését.~Illavay leszállt a szekérből, a
189 19|                  Valljuk meg az igazat: Illavay ezúttal a csalódásig hasonlított
190 19|          Schólem! – fogadá a köszöntést Illavay. – Hát ön sem ismer rám,
191 19|           folytatnak. Meg volt némulva.~Illavay végigvárta, míg a gipszpagódlinak
192 19|                többi itt van már nálam.~Illavay elkezdte felnyitni az asztalra
193 19|                van – folytatá csendesen Illavay. – A sütőkemencének a fenekén.~
194 19|                 visszakísérte a szobába Illavay.~– No hát, tekintetes úr –
195 19|               elégedve?~Felelet helyett Illavay megint leült a szalmaszékre
196 19|                mese. Nem hiszem – szólt Illavay, s az asztalra könyökölt.~–
197 19|              amiket Rokomozer egyenkint Illavay elé rakott.~Különféle keletű
198 19|                 mind nagyon jól értette Illavay.~Az első levelek a nagy
199 19|               vannak…”~Tovább nem bírta Illavay olvasni. Őrületes dühében
200 19|               úr azzal az ólombunkóval.~Illavay már nem tudott a dühtől
201 19|            megérti ezt a tekintetes úr!~Illavay nem ügyelt a fecsegésre,
202 19|            azoknak a torkát szorongassa Illavay, mint az övékét.~Hja, biz
203 20|                      A pirosruhás hölgy~Illavay vágtatott lóhalálában Gargóvár
204 20|        rámutasson az ujjával: „azt ni”! Illavay éppen ilyen ember volt.~
205 20|                 éppen ilyen ember volt.~Illavay másnap délután érkezett
206 20|               megmagyarázták az okát. – Illavay kiadta nekik az utasításokat:
207 20|               Onnan azután felhajtatott Illavay a várba. A piacon már gyülekeztek
208 20|             átvenni a vendég útlevelét.~Illavay még mindig angol volt, az
209 20|               ideig várhatott a kapuban Illavay, amíg az őrmester előkerült
210 20|              gyémántokat is megtalálta?~Illavay bosszúsan ráncolta össze
211 20|             annak nagyon örvendek.~Erre Illavay önkénytelen elnevette magát,
212 20|                átvállalta a megbízást.)~Illavay pedig nagyon okosan tette,
213 20|               az előbbi volt. De hiszen Illavay sem a régi már.~Ám azért
214 20|           magunktól, itt kell maradnia.~Illavay gondolt valamit az itt maradásról,
215 20|        egyikének Comitatsvorstandságát.~Illavay hátrahőkölt: mi a kék csodát
216 20|                tétlenségre kárhoztatni.~Illavay kereste az ürügyek kibúvó
217 20|               már egészen felháborodott Illavay.~– Micsoda? Még meg is akarják
218 20|                 vetnek rája? Hiszen nem Illavay menyasszonya volt.~Ferenc
219 20|         bemutatta a jövevényt.~– Mister Illavay.~Most aztán az is kezét
220 20|           amiből azt is kikalkulálhatta Illavay, hogy biz az ő nevét a távolléte
221 20|                 nézte mister Lullabájt.~Illavay utoljára megbosszankodott
222 20|                még nem a legrosszabbak.~Illavay olyan nagyon nevetett, hogy
223 20|              bölcs, úgy, mint a bolond.~Illavay e szó után oly gyorsasággal
224 20|              Foglalkoztam már ilyennel.~Illavay minden cseléddel nyájasan
225 20|               az urak közül látogatóba.~Illavay nem volt belevonható ebbe
226 20|                mind el is hullott tőle.~Illavay újratöltötte a revolverét.
227 20|           csillagképlet oda is vetődött Illavay sötét szobájába.~Csak most
228 20|           minden. – Most mi következik?~Illavay visszament a hálószobába,
229 20|              fejbe lőhetnélek – gondolá Illavay –, de az neked jobb volna,
230 20|                megnyugodott abban, hogy Illavay kábultan hever odabenn a
231 20|             égett, s csillagos éj volt.~Illavay nesztelenül utánament a
232 20|           belőle a szárnyajtóhoz valót.~Illavay ezalatt a fal mentében észrevétlenül
233 20|            államférfiúi fogásával, hogy Illavay kineveztetését a Felvidék
234 20|                  marotte” -jaihoz, s ha Illavay azonnal visszatér, amint
235 20|            egész testét, hogy vajon nem Illavay mérgezte-e meg bosszúból
236 20|       fogvacogástól aprózott hangon.~– …Illavay – hangzott fel onnan alulról.~
237 21|           jutalma~Hajnalodott már, mire Illavay előadása véget ért.~Messze
238 21|       krónikáiban. Hogy nem tudta ez az Illavay megölni azt az embert tusa
239 21|       fantáziája az időközöket, amikben Illavay a bizonyító okiratokat keresgélte
240 21|                veszélyből szabadítá meg Illavay, mint egy angyal, mint egy
241 21|             kell vetnie. Mi lesz ebből?~Illavay eléje rakta a Rokomozertől
242 21|           Eltagadhatatlan bizonyítékok. Illavay ezeket nem fogja kiadni
243 21|              meg kell őt csalnia.~Mikor Illavay mindent elmondott, nagylelkűen
244 21|                 ennyi nagy jótéteményt?~Illavay pedig, igaz jenki módjára,
245 21|                 hősi jó szolgálatokért?~Illavay most már elővette a kezét,
246 21|                  hogy nem akarta tenni.~Illavay arca különös gúnymosolyra
247 21|             elbámult. Mi ez?~Most aztán Illavay ragadta meg az ő kezét.~–
248 21|         maradtak. A szivarokat okozták.~Illavay, amint kocsit kapott, rögtön
249 22|                 Ezt már egészen értette Illavay. Pléhgalléros úr: ez valami
250 22|            nótárusnál.~Megtalálta aztán Illavay a ház kulcsát szerencsésen
251 22|                mind elvitték katonának.~Illavay visszament a házához, s
252 22|                 az egy ember maga volt.~Illavay nagyot nevetett rajta. Amerikát
253 23|           kellett bemutatni a vendéget: Illavay Ferenc.~Mikor Kornélnak
254 23|              meg az Opatovszky báróknak Illavay Ferencre, hogy vele együtt
255 23|            gonoszabb indok van mögötte. Illavay gyönyörködni akar abban
256 23|          Meglássuk, ki állja ki tovább. Illavay nem adta fel a sakkpartit.
257 23|                 s nevetett az ötletein.~Illavay ezalatt csak azon az egyen
258 23|             melyben megláttuk egymást!”~Illavay tudta már, hogy mi lesz
259 23|        jelenetet. Pálma meg őtet nézte.~Illavay egy ingó mozdulatot tett
260 23|                non faciat sculptile!” – Illavay bosszús tekintettel húzta
261 23|                 a másik csak a markába. Illavay bosszúsan toppant a lábával: –
262 24|        személyeknek kell jelen lenniök.~Illavay jött beszámolni.~A hivatalos
263 24|            következik a fődolog – mondá Illavay, egy kis vasládikót nyitva
264 24|           szavakra, hogy zokogva borult Illavay nyakába, aki hagyta ezt
265 24|              lenni. – Ezzel vágta ketté Illavay a kényes kérdést.~Aminek
266 24|               napjáig adósa fog maradni Illavay Ferenc úrnak, olyan nagy
267 24|                 vele szóba állhassanak. Illavay atillában, Kornél fekete
268 24|                 szemöldökei játszottak. Illavay csak egy percre tekintett
269 24|                szemrehányás volt, s azt Illavay nem tűrte.~– Azért – szólt
270 24|           rátapos a lábára.~– Jó napot, Illavay úr!~Így köszönté most már
271 24|                 csak nem jön ide vissza Illavay, a mához egy hétre tartandó
272 24|              hosszú időtartamot szabott Illavay az emberi háládatosságnak,
273 24|          százezreket kell jövedelmezni.~Illavay nem szólt rá sem igent,
274 24|            fészkeltek a jövő tavasszal?~Illavay nagyon meg volt elégedve
275 24|         neveiket kiáltá a visszhangnak.~Illavay ott volt a közelükben, s
276 24|              hozzáfogott és elszavalta.~Illavay nem mozdult meg a helyéről,
277 24|               ki tanította önnek?~Ekkor Illavay fölkelt a helyéről, s Pálma
278 24|         Becsületemre mondom.~Elég volt!~Illavay elfordult onnan, s odament,
279 24|              név kerül elő: „Franciscus Illavay!” – Ilyen a paraszt.~Pálma
280 24|      lovászoknak odakiáltott:~– Hol van Illavay? Keressék fel Illavayt!~
281 24|        Opatovszky a nyakát törte, akkor Illavay az egyedüli örököse! S akkor „
282 25|                a cigányt! Én nem vagyok Illavay Ferenc tanítványa! El kell
283 25|                Koczurral Bécsbe, s ott (Illavay tanácsának dacára) beváltotta
284 26|                        Ki lesz nagyobb?~Illavay csak nem tudta megtagadni
285 26|               ez neked? – mondá magának Illavay, mikor ezt a választ elolvasta. –
286 26|         Opatovszky szeszélyei által.~– „Illavay” írt.~– Kitaláltad.~– Azt
287 26|                  Önnek a nagybátyja az: Illavay.~– Ah! Az alattomos. A nagy
288 26|                 ön birtokainak örököse. Illavay az egész világra nézve egy
289 27|               Még egyszer az az unalmas Illavay~~SENOR DON MANUEL DI PALERGONIO,~
290 27|                 küldi a levelet.~      ~Illavay ez idő szerint ügyvéd volt –
291 27|               arca elrútult szegénynek.~Illavay képe egész elhalványult
292 27|            ragyás arcú asszony mellett.~Illavay nem szólt többet, csak kiragadta
293 27|           Dorombolyi ment az istállóba, Illavay azalatt félrevette magát
294 27|            grófnő levelét nem adod ide?~Illavay ugrott fel a csézába.~–
295 27|             drágaságaim. – Isten önnel!~Illavay.”~A leány szeme ragyogott
296 28|             hírt, otthon van-e jelenleg Illavay?~Reggelig nem feküdt le –
297 28|           lovász azt a hírt hozta, hogy Illavay még korán reggel elutazott.
298 28|                 sorstól szabadított meg Illavay azon az éjszakán.~– Úgy
299 28|              Már akkor útban volt hozzá Illavay levele.~A gyászkeretű lap~
300 28|               De az a másik levél, amit Illavay szerelmese kértére széttépett,
301 28|               atyjához. Megmutatta neki Illavay levelét.~Ferdinánd gróf
302 3 |                    Ez az én nagybátyám, Illavay.~– Bölcsen ki méltóztatott
303 4 |               fogadni. Úgy hívják, hogy Illavay Ferenc.~Amint az éji őr
304 4 |            rossz leszesz, majd eljön az Illavay és megesz”, később megint: „
305 4 |                 tanulni, majd elvisz az Illavay, s aztán majd eldeklinál”. –
306 4 |                 le abba a völgybe, ahol Illavay birtoka van. Kerülnie kellett
307 4 |                 szókra odadobbant eléje Illavay, s megragadva két herkulesi
308 4 |               ez az útlevél olyan hamar Illavay kezébe?~
309 5 |                 jó kenyeres pajtásától, Illavay Ferenctől, egy doboz verpeléti
310 5 |                egyre szebb lesz – mondá Illavay. – Először egy szökött rab,
311 5 |                 tudta meg? – kiálta fel Illavay, s felugrott a székéről.~–
312 5 |                 levő kalandornő – mondá Illavay.~– Bankár és báróné – igazítá
313 5 |            leírásból?~– Ismerem – szólt Illavay nagyot sóhajtva.~– E biz
314 5 |               Mennykőt is! – kiálta fel Illavay. – Ez több, mint tréfa.~–
315 5 |               fogom akadályozni – szólt Illavay felindultan.~– Te? Hát mi
316 5 |                ilyen kicsinyben kezdte.~Illavay vállat vont rá.~– No, mármost
317 5 |                    kérdé nyugodt hangon Illavay. – Nálam pedig csaknem mindennapos
318 5 |             Megteszem. Add ide! – szólt Illavay csendes vérrel.~Gorombolyi
319 5 |            Igazán nagy ügyesség – mondá Illavay, s eltette belső zsebébe
320 5 |               se hallott soha!~Erre már Illavay csak nevetéssel tudott válaszolni.~–
321 5 |        Apátváron. Karsamadiner.~Szegény Illavay! Kicsiny híja, hogy gallérjánál
322 6 |              vannak ketten, azt dörmögé Illavay fülébe, hogy:~– Kutya van
323 6 |                kertben.~– Tudom – szólt Illavay, kezét nyújtva a kibékült
324 6 |         kacagott volna erre a szóra. De Illavay előtt meghajtotta magát.~–
325 6 |             szótól is könnybe lábadtak.~Illavay ismerte ezt a gyermeket.
326 6 |         elítéltet a fegyházigazgatónak, Illavay megmondta, hogy erre a fiúra
327 6 |      tudakozódott egykori védence felől Illavay, s mindig azt hallotta felőle,
328 6 |               sikerül.~És akkor aztán?…~Illavay jól tudta, hogy mi van készülőben. –
329 6 |            jégre tette a cenzúra.~Hanem Illavay még ennél is többet tudott.
330 6 |                az úton gazdagodott meg.~Illavay azok közé tartozott, akik
331 6 |                   szólt a nép ügyvédje, Illavay. – Ez lázadás a várban!~
332 6 |                 csak lázadás ez – mondá Illavay. – Alacsony rablóbanda kitörése.
333 6 |               Majd mindjárt lesz.~Azzal Illavay kilépett a folyosóra. Amint
334 6 |            egészen megnyugtatá az, hogy Illavay barátságosan kezet szorít
335 6 |             volt ez azokban az időkben! Illavay csak annyit vetett ellenébe:~–
336 6 |            vetett ellenébe:~– Én vagyok Illavay; – az meg ott Zsiborák!~
337 6 |               puska volt, emennél kard.~Illavay és a vezénylő tiszt előreléptek.~
338 6 |             vezénylő tiszt előreléptek.~Illavay kérte a vezénylő tisztet,
339 6 |                 üvöltéstől nem lehetett Illavay szavát meghallani.~Hanem
340 6 |               röhögése fogadta szavait.~Illavay megdöbbenve lépett hátra,
341 6 |               fogok borzasztó dolgokat.~Illavay idegeit a rémület zsibbadása
342 6 |                 képtelenül; ott térdelt Illavay a megölt rabgyermek hullája
343 6 |               azelőtt, se azután.~Mikor Illavay az esemény után késő este
344 6 |             mondtam, megmondtam.~S arra Illavay azt válaszolta~– Amit mondtam,
345 6 |                  megtettem.~Hazaértekor Illavay, mielőtt feleségét, leányát
346 7 |           jutott, hogy mit mondott neki Illavay. Ezt a barátunkat ő nem
347 7 |          szerencse, hogy ott volt akkor Illavay, akire a népség hallgat,
348 7 |         Gorombolyit vádolják árulással. Illavay csak őtőle tudhatta meg
349 7 |                 ha már küldeni akar, és Illavay által, ugyan miért bízná
350 7 |                 bízná annak az átadását Illavay éppen Koczur barátunkra?
351 7 |              Fordulj őhozzá.~– Kicsoda? Illavay?~Diadém úr vállat vont.
352 7 |               rossz fát tettél a tűzre. Illavay ellenben a zendülés elnyomásánál
353 7 |            legközelebbi rokonodnak, aki Illavay Ferenc. Így csak a nyúl
354 8 |                 meg ne írta volna önnek Illavay.~Pálma fölugrott a helyéről,
355 8 |          elfelejteni az élő világból.~– Illavay nagybátyámnak?~– Igen. Megírtam
356 10|                 a nevet pillantja meg: „Illavay”. Erre mégis széttekint
357 10|         tizenötödik járja! Hozta Isten.~Illavay még csak a vállát sem vette
358 10|                okos ember lett belőlem?~Illavay szomorúan fordította félre