Part,  Chapter

  1 1 |             regényben nem olvassák. Ennek a mi történetünknek a vidéke
  2 1 |                    a szabadságért, s melyet mi furcsa tájkiejtéseért annyiszor
  3 1 |                olyan nagyon? Erről beszél a mi történetünk. Először elmondja,
  4 1 |                      Először elmondja, hogy mi történt „Tegnap”, azután
  5 1 |               Tegnap”, azután meg azt, hogy mi történik „Ma”?~
  6 2 |               Elhatározásom megmásíthatlan. Mi egymással többé nem találkozhatunk
  7 3 |               élőszóval elmondhassa előtte, mi baj van. De még ma.~– No,
  8 4 |             szemeivel aztán megfogta.~– Hát mi vagyok én?~Amíg a szemeibe
  9 4 |                      hogy jön Schlick, erre mi visszaflankenbewegungoztunk
 10 4 |                 hogy itt jön Simunich! Arra mi hátrafelé koncentráltuk
 11 4 |                  faragott csákót. S ettől a mi Kornél barátunk arra a fölséges
 12 4 |                  állni! Tetszik látni, hogy mi nem vagyunk olyan bolondok,
 13 4 |                     dugott szivarral.~– No, mi tetszik – szólt ez, az egyik
 14 5 |                    kiáltásokat hangoztatva: mi sietve hagytuk el a császárvárost,
 15 5 |                 megtisztelő látogatásával a mi szerény lakásunkat, s hagyjon
 16 5 |               zsákban van egy acélláda. Ezt mi nem hozhattuk magunkkal,
 17 5 |                 szükséges. De már azt, hogy mi van abban a ládában, ismét
 18 6 |        visszatartani…~– No, az kellene még! Mi jut eszébe a kormánybiztosnak?
 19 6 |                  megírnia.~– Ön tudja, hogy mi van abban a szekrényben?
 20 6 |                    követelni találja tőlem, mi van abban a szekrénykében,
 21 6 |                  elmosolyodott rá.~– De hát mi baja volna neki a mi fejeinkkel?~–
 22 6 |                    hát mi baja volna neki a mi fejeinkkel?~– Azt te nem
 23 7 |                 magad! – rivallt a hajdú.~– Mi van odalenn? – kérdé a szolgabíró.~–
 24 7 |                    el a tar gally között.~– Mi zörög ott? Felelj! – kiálta
 25 7 |                 lónak a zabláját.~– No hát, mi az? – kiálta akkor a borotvált
 26 7 |               szükséges megmagyarázni, hogy mi volt az a gyutacs. – Ezt
 27 7 |                  kezdték meg a hadjáratot a mi „kortársaink” („őseid”,
 28 7 |                olvasta.~– No, hát kik önök? Mi járatban vannak? Honnan
 29 7 |          Protestáljon az ellen kegyelmed!~– Mi a ménkűt csináljak?~– Emeljen
 30 8 |                  egy hadvezetőtől. – De hát mi sem mondtuk sehol, hogy
 31 8 |                     Az aztán elmondta, hogy mi történt vele, meg a gyapjús
 32 8 |                  Zsiborákot?~– Bánom is én, mi a neve? De az én kémem!~–
 33 8 |          komplottjaik szálait. Tudnom kell, mi van abban a szekrényben?~–
 34 9 |                   tölté. Meg kell pihennie. Mi nem eresztjük el ma.~– Nagyon
 35 10|                    vánkosa alá nem tehette. Mi ahelyett siettünk a diplomáciai
 36 10|                küludvaroknál. Egyszer aztán mi is úgy tettünk, mint aki
 37 10|                   is a fejünkre szakad. Óh, mi a szegény embernek a nyomorúsága
 38 10|                   kétségbeesést takargatjuk mi selyemmel, gyémánttal, mosolygással. –
 39 10|                  kiemelkedni a föld alul. A mi házunkon így nem lehet segíteni.
 40 10|                   így nem lehet segíteni. A mi hitelezőnk egyetlen bankház,
 41 11|                   egyszer, mint a poklokat! Mi, akik jobban otthon voltunk
 42 11|                 császári várlak lépcsőin, s mi, akik otthon voltunk benne,
 43 11|                    futni akarnak.~– Bizony, mi akárhányszor elhagyhattuk
 44 11|                   hogy a „barikádok napján” mi történt?~– Ahán! Ahán! Mikor
 45 11|             macska-boszorkányszombat!~– Hát mi is kaptunk belőle, s nagyszerű
 46 11|              mellett, a cigány húzta nekik, mi meg kinyitott ablaknál zongoráztuk
 47 11|                    szolgabírája előtt, hogy mi oka lehetett annak, hogy
 48 11|                   értették! Csak ők tudták, mi a parlamentarizmus. Elígérkeztek
 49 11|                szvornoszt tagja”. Tudja ön, mi az a szvornoszt? Az a legrettenetesebb
 50 11|                német, de várd el csak, hogy mi lesz belőle, ha ide, a mi
 51 11|                   mi lesz belőle, ha ide, a mi vidékünkre bekap a szvornoszt,
 52 11|                     tengerré válik is, ez a mi vidékünk megmarad szigetnek;
 53 11|                     barátom; de mit nyerünk mi azzal, ha ez el van is határozva,
 54 12|                    meg egy szóval sem, hogy mi történt.~Rögtön befogatott
 55 12|                kérdést intézte Koczurhoz:~– Mi a kedvenc nótája most a
 56 12|           kényszeríté az ő dolgára felelni. Mi lesz Apátváry Somával?~–
 57 12|                fagja azt mast megvizsgálni? Mi csak nem állhatunk neki
 58 12|                  bizony nem kérdezte tőlük, mi bajuk.~Két harapásnyi szalonna
 59 12|                 nagyon jó fizetést adok ám. Mi fizetése van most a tútorságért?~–
 60 12|                    aztán Koczur barátunkból mi lesz?~– Óh, azt is megtartom
 61 13|                    az egy szál hajdú? Aztán mi hárman támadjuk meg az egész
 62 13|                     tudhatja az ember, hogy mi lakik. Itt kezdett Soma
 63 13|                    sem akart átmenni.~– No, mi baj? – kérdé Illavay, a
 64 13|                    ne féljen semmit: ezek a mi saját embereink! – Nem hitt
 65 13|                    még odabenn a kastélyban mi lehet?~Illavay megmondta
 66 13|                    az ember cirógatja őket. Mi fog történni most, mikor
 67 13|              valamit mondani.~– Igazat.~– S mi volna ez az igaz?~– Az,
 68 13|                 furakodni a búcsúvevőhez. S mi köze neki hozzá?~A kézcsók
 69 14|                     el magát? A férfi. Hisz mi baja van azzal a szolgabírónak,
 70 14|                 szemtanúja mert lenni! Hát „mi” jogosította őt fel erre?~
 71 14|              komolyan. – Gondolja meg, hogy mi vagyok én! és mi ön?~– Ön
 72 14|                  meg, hogy mi vagyok én! és mi ön?~– Ön egy férfi, és én
 73 14|                gyermek, aki kincset talált. Mi történt vele? Csakugyan
 74 14|                     tudományt, a mathesist. Mi az: „Egyet az egyből ha
 75 14|                 majd meghallgatjuk. Azalatt mi is hármacskán megebédelünk
 76 14|                 tisztelt – haramia urakkal, mi mind a hárman csak végignéztük:
 77 14|                     őket.~– Ne félj semmit, mi utolérünk még: ma úgy fogunk
 78 15|                   tanultam.~A férfi, akiről mi egymásnak beszélünk, a legrendkívülibb
 79 16|             szekundát kap.~– No, jaj most a mi szegény fejünknek – mondá
 80 16|                  vannak.~S megmutatta, hogy mi van a lábán.~– Úgy örültem
 81 16|                     én még sohasem voltam a mi ősvárunk romjai közt? Aztán
 82 16|               vallomást kell önnek letenni. Mi volt az oka annak, hogy
 83 16|               megfordul a kapu fölött. Hogy mi lesz azután? Azt én nem
 84 16|          rábocsátják a másikat.~– Hát akkor mi is fel fogunk kelni mind;
 85 16|              fiatalságunk, táborba szállunk mi vének, akik még itthon maradtunk
 86 16|               kilátás. Előbb nézzük össze a mi romunkat. Sok kincs van
 87 17|            szabadcsapat tiszteivel együtt a mi barátunk: Opatovszky Soma
 88 17|                    pedig – tanuld meg, hogy mi az a márciális törvény.~
 89 17|                   tábornok úr tréfál. Azt a mi kis csetepaténkat érti? –
 90 17|          világtörténeti momentum volt! Amit mi többiek tettünk, az mind
 91 17|           portyázásomat nem is emlegetve; – mi ez mind ahhoz a hőstetthez,
 92 17|               váltott.~– Igen. Illavay úr a mi családunk legbensőbb barátjai
 93 17|                     barátjai közé tartozik. Mi „mind” nagyon szeretjük
 94 17|             kedveért sántává lövette magát. Mi is bolondok vagyunk, az
 95 17|                    gróf ismét megszólalt.~– Mi nagyon jó barátjai vagyunk
 96 17|                      azok közt elsősorban a mi derék szolgabíránkról és
 97 17|                     a szőkét elszalasztom!”~Mi volt az az „égő gunyhó”?,
 98 17|                   volt az az „égő gunyhó”?, mi volt az a „ropogó nád”?,
 99 17|                    volt az a „ropogó nád”?, mi volt az a „szorongatott
100 17|                Nekem csak kell tudnom, hogy mi az, amivel őt meg akarják
101 17|                  mit mondjon ő rá.~– De hát mi van abban az írásban? –
102 17|                  fogod azt meghallani, hogy mi ennek az iratnak a tartalma.
103 17|                  napon elmondta nekem, hogy mi az a nagy alkotvány, aminek
104 17|                 Akkor vele együtt őáltala a mi alkotványunk is újra megerősödik.
105 18|              játszott volna egykézre, ugyan mi oka lett volna arra, hogy
106 18|                   egy szóra?~– Nem lehet.~– Mi akadályozza?~– A hiúságom.~
107 18|                    tartott meg magának. Hát mi lesz, ha nem lesz? Egy csoport
108 18|                   civilizált népe irtja; de mi, ázsiaiak annyira szeretjük
109 18|               kellett menni, hogy megtudja, mi történik az ő vármegyéjében;
110 18|                    utazó nem tudhatta, hogy mi történik ott a lábai alatt
111 19|                 embernek.~– Tudjuk azt jól. Mi nem adjuk tovább.~– A dolog
112 19|                   ijed meg, polgártárs? Hát mi félelmes van rajtam?~– A
113 19|                  diadém hiányzik.~– Diadém? Mi az a diadém?~– A többi itt
114 19|                   furcsa kis eszközt, ni.~– Mi az? Egy pisztoly?~– Pisztoly,
115 19|                  egész hivatalos alakban. A mi közös jó ismerősünk, Baranecz,
116 19|                   ökröt akartok sütni, vagy mi? Hogy ilyen nagy bolond
117 19|                       Hallgass! Szószátyár! Mi közöd hozzá?~– Hiszen hallgatok.
118 20|                  gallérján). – Hozta Isten! Mi azt hittük már, hogy ön
119 20|                   öntől, hogy visszakerült. Mi nagyon aggódtunk ön miatt.
120 20| Comitatsvorstandságát.~Illavay hátrahőkölt: mi a kék csodát kell neki elvállalni?~
121 20|                  órában azt sem tudom, hogy mi feladat jár vele, s képes
122 20|                     annyi fáradságot tett a mi érdekünkben, s nem mondok
123 20|                    semmik lettek nagysággá. Mi közöm volt nekem mindezekhez?
124 20|                   legjobban tudod, hogy ő a mi ellopott gyémántjainkat
125 20|                hallgatni fogok.” – „S akkor mi történik vele?” – „Kapni
126 20|                     Abból akarta kitanulni, mi ebben az igazság, mi a költemény?~
127 20|             kitanulni, mi ebben az igazság, mi a költemény?~Nincs-e neki
128 20|                  orvosért. Kérdezteti, hogy mi baja monsieur-nek? Addig
129 20|                  városba. Tudja ő jól, hogy mi baja monsieur-nek. Ezt a
130 20|                   aztán tovább indul.~Vajon mi mondanivalója volt még hozzám?
131 20|                   készen van minden. – Most mi következik?~Illavay visszament
132 20|                    ideális képek; ez mind a mi birtokunk! A két címerből
133 20|                 hogy érzékei hallucinálnak. Mi volt ez a második harangszó?~
134 20|                 horkolás felelt. Elborzadt; mi van itt? Arra az előbbeni
135 20|              gyutacsokat, akkor látta, hogy mi a bajuk, valamennyi kupakcső
136 20|                    hangosabb, rémületesebb.~Mi van itt a lábai alatt?~Kik
137 20|          sötétségből a világosság körébe.~– Mi van ebben a házban? – hörgé
138 20|                   majd elmondom önnek, hogy mi hozott engem ide, s mi sors
139 20|                 hogy mi hozott engem ide, s mi sors várt önökre itt. Most
140 21|                     a kérdésre, hogy „Ugyan mi oka lett volna Cousinnak
141 21|                   hónapban meg kell vetnie. Mi lesz ebből?~Illavay eléje
142 21|                     s variálta a kérdést:~– Mi jutalmat találhatok ki önre
143 21|                     lenni.~A gróf elbámult. Mi ez?~Most aztán Illavay ragadta
144 22|                              Hát még otthon~Mi vár rám otthon? – kérdezé
145 23|                         A kedélyes vőlegény~Mi, magyarok – azt már el kell
146 23|            Antwerpenbe kartonra tette, hogy mi egy installáció Magyarországon!
147 23|                   ugye?~Hogy mit lásson? És mi van úgy?~Még kezet is csókolt
148 23|                     öltözetet. Ez az igazi. Mi hibáztuk el valamennyien.~
149 23|                     Illavay tudta már, hogy mi lesz ebből. Onnan nézte
150 24|                    nem is látta, ugyebár, a mi kastélyunk termeit?~Valóban
151 24|               bácsinak, kérem, grófnő. Ő a „mi” vendégünk. Nyújtsa a karját,
152 24|                 vissza Kornél, hogy: „Óh, a mi kastélyunkban annál sokkal
153 24|                 odavezették a várudvarra.~– Mi lesz ebből? – kérdé Ferdinánd
154 24|                  Mindig így megy az, amióta mi ketten egymáséi vagyunk.~
155 24|                Keressék fel Illavayt!~Ugyan mi kellett neki Illavayval?
156 24|                volna utánam. Nem nézte meg, mi van abban az albumban, amit
157 24|                  egy ezres bankjegy volt.~– Mi az? Egy ezres?~– Lapozza
158 25|                ahogy áll?” Nem mondta, hogy mi kell neki belőle. Az egész!
159 25|                hevesen gesztikulál hozzá.~– Mi bajuk van? – látszik a leány
160 25|                    szemmel és szájjal, hogy mi veszedelem van.~„A közönség
161 25|                      hogy meg akarja tudni, mi baj van még. A bécsi közönség
162 25|                   jelezve a színlapon, hogy mi lesz. Csak az, hogy donna
163 25|                     gondolat, hogy de ugyan mi módon tudott megtanulni
164 25|                     A világ azt hiszi, hogy mi valami mulatságos életet
165 25|                   meg kell tudnia azt, hogy mi kevély, büszke arisztokraták
166 25|              értelmes szellemmé nemesíteni. Mi azokat a jeleneteket, úgyszólván,
167 25|                       Óvom önt még egyszer. Mi, művészek csak egymás iránt
168 25|                 leplezve. El lesz fogadva a mi arisztokratikus zárt körünkben.~
169 25|                    nélkül mondtam azt, hogy mi, művészek, arisztokraták
170 25|                viszi a sátorát, úgy visszük mi odább a palotánkat. Hozzászoktunk
171 25|                   udvarára”, hát négy lóval mi nem lehet még?~Viszonzásul
172 25|               újdonság volt.)~– Ah!~– Nem a mi nevünk származik ettől a
173 25|                   nevezték el a kertészek a mi nevünkről. Ősöm, don Guzman,
174 25|                     az ekvipázsomat! Érted, mi az?~– Az, hogy most gyalog
175 25|                     a gomblyukamban? Tudod, mi ennek a neve?~– Tudom. Muskátli.~
176 25|                 Csakugyan visszatért.~– Hát mi történt?~– Gyerünk a bokorba,
177 26|                nekünk is van tudomásunk, de mi azok miatt különös aggodalmakat
178 26|              zavarnak meg semmi viszonyt. A mi körünkben azokat csak kedélyvillanásoknak
179 26|                csorbát fognak ütni, de ez a mi indulatunkon őiránta semmit
180 26|             beszámítás alá. Mit avatkozol a mi ügyeinkbe?”~Föltette magában,
181 26|                    jöttem – mondá Kornél.~– Mi is arra jöttünk fel.~– No,
182 26|                      hogy ezzel a palotával mi történt?~– Tán leégett?~–
183 26|                    ő szerelmes volt önbe!~– Mi nagyon becsültük egymást.~–
184 26|               nagyon rosszul tenné ön. Neki mi nagyon sokkal tartozunk.
185 26|                rajta. Még nincs vége.~– Hát mi van még hátra?~– Megköszönni
186 26|                    gondolkozni.~– Hát akkor mi mondanivalója van önnek
187 26|                    Atalanta di Pelargoniót. Mi spanyolok az ilyen dolgokkal
188 27|              levéllel átment a szobájába.~– Mi van még hátra? – kérdé tőle
189 27|                    Azt kell tudatnunk, hogy mi dobtuk el őt, nem ő minket!
190 27|               botrány elég ok nekünk, hogy „mi” legyünk a sértett fél,
191 27|                Megtehetem. De tudod-e, hogy mi lesz ennek a vége?~– Én
192 27|                 neked megmondom előre, hogy mi vége lesz ennek. Én írok
193 27|                össze mind a kettőt. „Ezek a mi köreinkben nem bűnök, csak
194 27|                   be. Látom, ide tartasz. – Mi hozott? – Előfogat kell?
195 27|               Hogyne emlékezném rá?~– Tehát mi az, amit akkor tudtál? Te
196 27|                   de az ajkai érezték, hogy mi van bennük, mikor össze
197 27|                  meg összecsókolgatták. Óh, mi keserű volt, óh, mi édes
198 27|                     Óh, mi keserű volt, óh, mi édes lett a levélke egyszerre!~–
199 27|                  tudnád, mennyit beszéltünk mi rólad!~– Ha tudnád, mennyiszer
200 28|                     a látogatóhoz: „Hát önt mi hozta ide?”.~Egy-egy olyan
201 28|                 minden munka és szerszám.~– Mi a neve?~– Ribeaud.~Pálma
202 28|                   minden kérdező előtt.~– S mi akadályozta meg a szándékot? –
203 28|                    után történt halálát.”~– Mi ez? – kiálta felriadva kábult
204 2 |                  Alázatos szolgája! No, hát mi tetszik a baronesznek?~–
205 2 |                  elérzékenyít a baronesz!~– Mi ketten a báró Apátfalvi
206 2 |                  kölcsön – három húszast. – Mi adunk magunkról váltót. –
207 2 |                 összeget.~– Óh, uram Isten! Mi legyen a világból? Még nincsen
208 2 |             muzsikáltatom a nótáinkat, amíg mi vendégeskedünk.~Erre a biztatásra
209 2 |                 húgát.~– Te, Czenczi!~– No. Mi az?~– Én utánaszámítottam,
210 2 |                  vendég vagy és hozzálátsz. Mi közöd a többihez? Majd kitalálom
211 2 |                  franciául beszélt hozzá.~– Mi hallottuk önnek a hírét,
212 2 |                     honoráriumot bízza ön a mi nagylelkűségünkre.~A direktor
213 2 |                eléjük a belépti jegyeket.~– Mi itt az entrée? – kérdé Czenczi
214 2 |              kedvünkért a megelőző piéce-t: mi nagy kedvelői vagyunk a
215 2 |                  feleségedet, meg ne nézze! Mi fog most jönni, komédiás
216 2 |                  megtudása után, hogy vajon mi lesz az a nagylelkű jutalom,
217 2 |                   tiszteletdíjat bízza ön a mi munificenciánkra. Úgy hiszem,
218 2 |                 különbséget tud tenni, hogy mi szabad, mi nem szabad. Amióta
219 2 |                  tud tenni, hogy mi szabad, mi nem szabad. Amióta eszmélt,
220 2 |                  öcsém, hát készen vagyunk? Mi?~– Itt van.~– Jól van. Hát
221 2 |                  báróné eleget kiabált rá: „Mi kell? Hova szaladsz a kölnivízzel?”,
222 2 |             nevezetes összegekkel; de aki a mi közbelépésünk nélkül ma
223 2 |                   véletlenül és egyszerűen. Mi ketten Arnolddal kisétáltunk
224 2 |         kifütyörészték? Hát már ehhez kinek mi köze van?~– A szakácsnak,
225 2 |            koplaljuk meg azt magunk! Hiszen mi csak megélünk valahogy saját
226 2 |                     tál maceszt tett elénk. Mi nem akartuk elrontani a
227 2 |                  báró úr ma hazaérkezik?” – Mi meg voltunk lepetve: nem
228 2 |                csőcselék kóborol itt ezen a mi vidékünkön. – Amióta a zsandárokat
229 2 |                 szólót táncol. Kérdem tőle, mi tetszik, szép kisasszony?
230 2 |                      El nem tudom képzelni, mi kétsége lehetett, hogy kívánságunkat
231 2 |                   arcomat. „Jó! Tudom, hogy mi kiskorúak vagyunk, adósságokat
232 2 |                  bocsátá a kívánt összeget. Mi abból legelőbb is egy csinos
233 2 |                      Keresztül-kasul jártuk mi az egész vásárt, de nem
234 2 |                    vásárt, de nem találtunk mi se pandúrt, se hajdút. Utoljára
235 2 |                   ime, ez azon ember, aki a mi drága atyánk életét fenyegeti.
236 2 |                 lovagvesszőt.~– S ládd, ezt mi mind tőled örököltük! –
237 3 |                  hát rajzold le nekem ezt a mi kastélyunkat egészen az
238 3 |          dühösködőnek az útját.~– No, nono! Mi történt? Mi baj van?~– Hát
239 3 |                       No, nono! Mi történt? Mi baj van?~– Hát látott valaha
240 3 |                pénzember vagy. Nem tudod, a mi nemesség? Hát mikor én egész
241 3 |               Azután beszéljünk nyugodtan a mi rendes dolgainkról. A gyermekekről
242 3 |                  lábával.~– Ez már léhaság! Mi szükség lett volna önnek
243 3 |                Igenis. Negatív jövedelme.~– Mi az a negatív jövedelem?~–
244 3 |                 költséges szenvedélyeiről; „mi” azonban ennek az ellenkezőjét
245 3 |      szerencsétlenkedő nyomoréknál.~– Ugyan mi lehet ez a nagy dolog?~–
246 3 |              szemekkel Atalanta báróné.~– A mi pénzünk – mondá Koczur,
247 3 |                   esni az a palota is, amit mi egyszer Bécsben laktunk
248 3 |                    vetkőzöm! Tudom én, hogy mi az illendőség. Itt van az
249 3 |                 milyen gazdag ember volnék! Mi lehetett volna belőlem az
250 3 |                összeköttetéseimnél fogva.~– Mi bizony? Még kancellár is.~–
251 3 |                  ilyen „elválasztó akadály” mi közöttünk?~– Van.~– Micsoda?~–
252 4 |                házra?~– A biz uccsegéljen a mi palotánk! Minden megvan
253 4 |                   meglep téged! – Hát aztán mi van még hátra belőle?~–
254 4 |                  valami futóbetyár, hanem a mi igaz ügyünknek a hőse.~–
255 4 |                  igaz ügyünknek a hőse.~– A mi igaz ügyünknek? – kérdé
256 4 |               önkény poroszlói. Ott leszünk mi az útban, és kiszabadítunk.
257 4 |             megtudod, hogy kik vagyunk. – A mi nevünk légió! Ott vagyunk
258 4 |                  elé. A temetvényi várrom a mi főhadiszállásunk. Minden
259 4 |                 sejtelme sincs felőle, hogy mi célból, mi okból tervezik
260 4 |                     felőle, hogy mi célból, mi okból tervezik azokat? Kik
261 4 |                   őt megcsalni az a Koczur? Mi érdeke volna benne? Miért
262 4 |               olyanformát, hogy „Hej, mikor mi a báróval hajdanában gerillák
263 4 |                 diák meg a gróf tudja, hogy mi az igazi uraság.~Atalanta
264 4 |                 azért legjobban tudta, hogy mi van a levélben.~– Kristóf! –
265 4 |               érthette belőle minden ember, mi véleménye van neki a fontos
266 4 |                    Kornél báró afelől, hogy mi viszi el olyan rögtön innen,
267 4 |                  alig néhány órával?~– Hogy mi vitte el innen olyan hamar?
268 4 |                   azt is megmondhatom, hogy mi fogja visszahozni. Hát mihelyt
269 4 |                    keresni, hogy hová lett, mi csípte meg.~Azzal becsattantotta
270 4 |                    Szervusz, kis öcsém! Hát mi jó hozott ide?~– Szöktem –
271 4 |                        Igen bizony. No, hát mi volt az a mindenféle?~–
272 4 |               fantázia okozza.~– Nem tudom. Mi mind így teszünk. Az egész
273 4 |                    mindent, hogy megtudjam, mi tanácsot adjak a védelmedre?~–
274 4 |                     és fölád. S a főispán a mi családunknak halálos ellensége.~–
275 4 |                előmozdítója, a megindítója! Mi fog mindebből következni?
276 4 |                tovább gondolkoztam rajta. S mi lesz belőlem aztán, ha egyszer
277 5 |                  volt a kor jelszava, hogy „mi várhatunk”, csakhogy az
278 5 |                  várhatunk”, csakhogy az a „mi” nem mi voltunk, hanem másvalaki.~–
279 5 |                      csakhogy az a „mi” nem mi voltunk, hanem másvalaki.~–
280 5 |                     pedig azt mondta, hogy „mi közöm nekem a ti szennyes
281 5 |                 szerezni ilyen ócska vasat, mi történnék vele.~A heves
282 5 |                 majd én megmagyarázom. Hogy mi lesz ennek a vállalatnak
283 5 |                 megmondom. Hát először is a mi híveink odafenn Pesten addig
284 5 |                 kisül rá, becsípik. S ahogy mi a főispánt ismerjük, ennek
285 5 |              Illavay felindultan.~– Te? Hát mi közöd neked ehhez?~– Rokonom.~–
286 5 |                     ehhez?~– Rokonom.~– Hát mi dolgod van neked a famíliád
287 5 |                     talán az okát is tudja, mi szöktette meg a fiút?~–
288 5 |                    kereket oldott.~– De hát mi terve volt ezzel Koczurnak?~–
289 5 |          visszahozni?~– „Ezt”? – Sohasem.~– Mi az? – Hogyan mondtad?~–
290 5 |                    nyakadat a hurokba, mint mi, akármelyikünk, akik ezzel
291 6 |                      kérlek. Tudom én, hogy mi az a prókátor-lelkiismeret.
292 6 |                  talán szentelt víz, amit a mi pofánkba fecskendeznek?
293 6 |                    megharapni.” – Most ez a mi vasvillánk! Hát csak hagyd
294 6 |                     Illavay jól tudta, hogy mi van készülőben. – Hiszen
295 6 |                    a Beleznay-kertben, hogy mi módon, hogyan, merről, kik
296 6 |                  jelszó. Az a szent jelszó, mi olyan szájról szájra adott
297 6 |                   vagy, ellen nem állhatsz. Mi innen minden bizonnyal kitörünk
298 6 |                   derekadat meg a lábaidat; mi ketten megfogunk, s elfordítjuk
299 6 |                    megint helyrecsattant.~– Mi bajod, cigány?~Hát az a
300 6 |            áldozatot hozod a társaságnak, s mi kiszabadulunk, miénk lesz
301 6 |        kiszabadulunk, miénk lesz az ország, mi is gróffá teszünk téged,
302 6 |                      Nyissátok ki az ajtót. Mi jó barátok vagyunk.~Az volt
303 6 |                   elmondta Illavaynak, hogy mi történt odabenn. A fegyőröket
304 6 |                 vasajtó, akkor látták, hogy mi vár rájok.~A támadók, ahogy
305 7 |                   igaz. Hanem hát mit érünk mi ketten?~– Talán valamit
306 7 |                egész ország sorsa egyedül a mi kettőnk vállára nehezedik.
307 7 |                   vállára nehezedik. Most a mi kötelességünk intézkedni,
308 7 |                 Szeretnéd tudni, ugye, hogy mi lehet benne?~– Igazán, barrátom.~–
309 7 |                     barátom: én tudom, hogy mi van benne.~– Hogyan?~– Hát
310 7 |                   igazi forradalmár.~– Hogy mi vagyok én? Azt majd mindjárt
311 7 |                     találsz harapni.~– Hogy mi innen egy csomó szuronyos
312 7 |                   Gondold meg, mit kezdesz. Mi lesz ennek a vége? Egy szent
313 7 |                 szoktam arra gondolni, hogy mi lesz a vége annak, amit
314 7 |                  Elmúltak a „Tegnap”-pal? – Mi van itt most körös-körül? –
315 7 |                 volna a nyomara jutni, hogy mi módon kerültek ide azok
316 7 |                    Koczurt mindenüvé. Mikor mi kérve kértük önt, hogy bocsássa
317 7 |                    a legszomorúbb, az, hogy mi is bele vagyunk keveredve
318 7 |                   egy napot késedelmezem, a mi nyakunkra kerül a hurok, –
319 7 |           komplicitás vádja alól. De amidőn mi jelentjük fel elébb a veszedelmes
320 7 |                    kent vaj. – De hát aztán mi lesz, ha ezt Atalanta báróné
321 7 |                 Majd meg fogják látni, hogy mi lakik ebben a kebelben?
322 7 |                  azt kiáltá az arcába:~– De mi jutott önnek az eszébe,
323 7 |                       Nos? Hát? Nem voltunk mi már egymás bolondjai valaha?
324 7 |                    kellett lenni, amilyenek mi voltunk?~Ez az emlék még
325 7 |                arcát.~– De hát a leányoddal mi lenne akkor? (Ez jutott
326 7 |                    keze lesz, azalatt, amíg mi ketten félrevonulva élünk
327 7 |                     hogy én írtam. Hát most mi kell még?~– Semmi. Csak
328 7 |                    amit a zsebébe dughat.~– Mi lehet az, Sámsi?~– Én bizony
329 7 |                  nyugodt. Sem én magam, sem mi ketten együtt semmiféle
330 7 |                  Bizony együtt csináltuk ki mi ezt is jó előre a donnával
331 7 |              második levelem is van annál a mi közös jó barátunknál, aki
332 7 |                    Mind a vízig szárazon!’. Mi egymással ez életben soha
333 7 |                    a világon senkivel, hogy mi lehet a Koczur második levelében. –
334 7 |                alighanem tudja a Rokomozer, mi van abban a levélben mind
335 7 |                gömbben a képedhez vágnám? – Mi volt ez? Revanche a diachilonflastrom-golyóért!”~
336 7 |                   fel Kornél ijedten.~– No, mi történt? Megsértetted a
337 7 |                  magamnak ezt a tavat.~– De mi a gutának jegyeznéd el te
338 8 |               Rokomozer, aki sejtette, hogy mi történhetett a kastélyban,
339 8 |                    kert nem tudja azt, hogy mi a tavasz. Az ő virágai nem
340 8 |                     megvallani, hogy él, és mi a neve, és a jövendőre nézve
341 8 |                  próbálta volna valaki.~– S mi oka volt önnek arra, uram,
342 8 |                     vagy nem tudom én, hogy mi a keresztneve. Engem lúddá
343 8 |               elbámulva.~– Stt! Ez titok. A mi közös titkunk. Ön egy angyal.
344 8 |              esetemet – sőt, mondhatnám: „a mi esetünket”, mert mindnyájan
345 8 |                    nem tudta gondolni, hogy mi történt vele. Csak az jutott
346 9 |                     nála.~Tudta ő jól, hogy mi van abban a levélben, amit
347 9 |                      Volt hozzá hatalmam.~– Mi pedig mindent elkövettünk,
348 9 |                     tönkrejutás szélén áll. Mi semmi összetörni valót nem
349 9 |                    egyúttal rengeteg erdők, mi lesz azokból őrizés, továbbművelés
350 9 |             lajstromra ott az asztalon.~– S mi fog történni ezekkel itt?~–
351 9 |                   is kivonszolja magával?~– Mi van még hátra? – kérdé Temetvényi
352 10|                     az átellenbeni házakon, mi történik azokon belül. Megtudták-e
353 10|                   ők is! Az apró emberek! – Mi a kicsiny embernek ínsége?
354 10|                 majd mikor évek múlva (mert mi sokáig fogunk élni: mi,
355 10|                 mert mi sokáig fogunk élni: mi, élő halottak) nekem nem
356 10|                     haza iránti gyűlöletét.~Mi van még hátra? Ki nem halt