Part,  Chapter

  1 1 |          akinek kedveért akarta a szép nő még szebbé tenni magát.
  2 1 |                új vallás fölvevőinek: „No, ha ezt elültetitek így,
  3 2 |      tizenhatod részre a processusok.~„No, már most hát azt hiszed,
  4 2 |               képet, ami most rád néz? No, nevess egyet, hát akkor
  5 2 |             tükör, mert ott hagyták.~– No, hát lássuk azokat a névnapi
  6 2 |                  Hát ilyen az asszony? No hát legyen ilyen az asszony!
  7 2 |                Szívem már nem szabad”; no, hát lássuk azt, aki elrabolta!
  8 2 |              kell állnia a tükör elé.~„No, most vagy még csak igazán
  9 2 |                mindig a világot járja. No nézd! Még azt is elfelejtetted
 10 2 |               menyasszonyt, hanem más. No, ne fintorgass itt ilyen
 11 3 |               mi baj van. De még ma.~– No, ez mind jó nekem – mormogá
 12 3 |             van minden jól, ahogy van. No, hát lássunk a dolgunk után.
 13 3 |              azt mondta neki ezúttal:~„No; lásd, most már tetszel
 14 4 |              tenyerével az asztalra.~– No, hát azért is! – kiálta
 15 4 |                magát; s visszalódult: „No, hát azért sem!” Tekintete
 16 4 |                egy négylábú állatot.~– No, és ez augusztusban történt,
 17 4 |            szájába dugott szivarral.~– No, mi tetszik – szólt ez,
 18 4 |                a császár osztogatja.~– No, hát a becsületrend keresztjével.~–
 19 5 |               vad kergeti a vadászt. – No, hát vezessen oda, ahol
 20 5 |          beteges.~– Ilyenformát írt.~– No, lássa ön. Ez az ő régi
 21 5 |                nála) azt mondaná, hogy no, hát jól van, ha nem láthat
 22 6 |               más kedvéért nekimegy.~– No, csak vigyázzon ön! Az ilyen
 23 6 |                azokat visszatartani…~– No, az kellene még! Mi jut
 24 6 |            leányommal beszélt? Ahán. – No, az legjobb lesz, ha éppen
 25 6 |                most még egyet kérek.~– No?~– Annak a szekrénykének
 26 6 |               szobájában fölkeresni.~– No, te szépen elárultál bennünket
 27 7 |          dacosan fölvetette a fejét.~– No hát: – Zsiborák!~– Te vagy
 28 7 |             törtél ki már a börtönből; no, most harmadszor, hogy a
 29 7 |                és oltalmába ajánlja.~– No, ugye? – hencegett a drótos. –
 30 7 |     rejtekükből előszedett iratokat.~– No, Zsiborák, most már csakugyan
 31 7 |                a másik nyoszolyólyány. No, most jön már. Itt van a
 32 7 |              hienc lónak a zabláját.~– No hát, mi az? – kiálta akkor
 33 7 |        Zsiborák jegyzetéből olvasta.~– No, hát kik önök? Mi járatban
 34 7 |                aki hozzá mer nyúlni.~– No, hát én éppen annak a fia
 35 7 |                boldog végével talán?~– No, hát én protestálok! Ez
 36 8 |     megrohanással nem lehet bevenni.~– No, jól van, hát tessék bejönni
 37 8 |               között patikáriusnak.)~– No, hát ebben igazad van. Akarom
 38 8 |               Illavayhoz Gorombolyi.~– No, barátom (!), most már hát
 39 8 |                az apja. Bánja ördög! – No, ölelj meg hát szépen. –
 40 8 |             azt tudnád, amit én tudok. No, eredj. Most olyan idő jár,
 41 9 |           miután a kulcs nálam volt.~– No, nem azért, Isten őrizz!
 42 9 |          heverő könyveket nézegette.~– No, de nézze ön ezt a solitaire-t.
 43 10|              volt, aki az előbbi: az a nő, aki őt világra hozta. Akkor
 44 10|                Ez a te szegénységed. – No lám. – Megérkeztünk a lépcsőhöz.
 45 11|              mellé Pálma grófnőt is.~– No, gyere, neked is jó lesz
 46 11|            majd a körmére koppintok!~– No, no, uram, a szvornoszt „
 47 11|               körmére koppintok!~– No, no, uram, a szvornoszt „sok”!~–
 48 11|             volt az.~– Ez a vaskarika? No, ennél én hát sokkal komolyabb
 49 12|              ismerte három vármegye.~– No, Rokomozer, hát mért örül
 50 12|        némelyiknek köpenyegje sincs.~– No, hát jó kelete volt a flanellingnek.
 51 12|                egy kis ágyúzás volt.~– No, hát most csak arrafelé
 52 12|        fölvetette magát a ló hátára.~– No, tekintetes úr – mondá Rokomozer –,
 53 12|                tútorságért?~– Semmi.~– No, hát én tízszer annyit adok!~
 54 12|           csináljon, csak vicceljen.~– No, az bizony jó hivatal lesz.
 55 13|          mármost váltsa be a szavát.~– No, barátom, Soma – mondá Ferenc
 56 13|            sehogy sem akart átmenni.~– No, mi baj? – kérdé Illavay,
 57 13|            sehogy sem a hídra menni.~– No, megálljon, majd átvezetem
 58 13|           pulykavörössé lett arccal.~– No, csak folytassa, páter,
 59 13|            nagy lármával a várudvarba.~No, gyönyörű képet mutatott
 60 13|         kellett csinálni a tréfához.~– No, hát én írtam.~– Köszönöm.
 61 13|          grófnő?~– Toalettjét végzi.~– No, majd segítek neki benne.~„
 62 13|               malacról panaszlunk itt! No, hisz ugyan jó helyre jöttünk
 63 13|                 Furcsa pap lehetett.~– No, majd megértik ezt a haditörvényszék
 64 13|            mert az anyám talizmánja.~– No, hát visszaadom önnek, ha
 65 14|                visszhangzó jel felel: „No, most aztán hajrá!”. Az
 66 14|           csókkal megkoronázta magát a nő királynénak. Illavay sebköteléknek
 67 14|         Oldjátok el mindjárt a kezeit!~No, ez szép első bemutatás
 68 14|           szobából minden parasztot.~– No, ez szép bemutatás! – dörmögé
 69 14|              titulo juridici cursus. – No, az is szép „jus” lehetett,
 70 15|         udvariatlan tud lenni az olyan nő iránt, aki féloldalt viseli
 71 15|            férj adomájára, kinek az új nő sehogy sem tudta eltalálni
 72 15|          Nagyon lehűti a tiszteletét a nő iránt, ha ezt szivarozni
 73 15|                 külsőségek, amiket egy nő megfigyelhet, el is mellőzhet;
 74 16|      eminenciát, vagy szekundát kap.~– No, jaj most a mi szegény fejünknek –
 75 16|             arcom pirul el előbb. De a nő alakja mellett, akihez imádkozni
 76 16|        befalazott csontvázat találták. Nő volt. Az odúban most vércsék
 77 17|             Hiszen hogy őrködhetik egy nő egy férfi fölött? Ami hatalmában
 78 17|            megilleti az excellencia.~– No, ha nem akarjuk egymást
 79 17|              visszafojtott Vezuvius!~– No, ha még azt is megengedné
 80 17|             főbe lövik.~– Te mondod!~– No, ez természetes. Mais, c’
 81 17|              Jól látom-e ezt?~– Jól.~– No, hát ehhez én nem leszek
 82 18|            nagyon szeret tarokkozni.~– No, ez a kívánsága legkönnyebben
 83 18|       székhelyét. Ez még félveszély.~– No, hát idehaza meg egész veszély
 84 18|          egymásnak.~– Mihelyt lehet.~– No, hát eredj, Isten vezéreljen! –
 85 18|           vesztegetni el a kérdésre. – No, dobd el azt a borotvát!
 86 18|            mondta neki a csúf tükör.~– No, most már tökéletes gorilla
 87 19|         gyémánt ékszereket elloptak.~– No, az bizony nehéz munka volt.
 88 19|                 Nem úgy. Ba-ra-necz.~– No, mert a Beranket meg a Maraveczet
 89 19|              én el ne csíptem volna.~– No, már ahhoz gratulálok. Felakasztották?~–
 90 19|                 s mindent kivallott.~– No, hála Istennek!~– A gyémánt
 91 19|            akkor én vagyok lúddá téve. No, menjünk oda, nyissuk fel
 92 19|               már itt ezen a földön.~– No, hát az sem nekem a nagyobb
 93 19|     visszakísérte a szobába Illavay.~– No hát, tekintetes úr – mondja
 94 19|             könyökölt.~– Nem hiszi el? No, hát majd mindjárt elhiszi.~
 95 19|               ezzel az ólombunkóval.~– No, az szép volna! Hát miért?~
 96 19|                 te gazember, hogy az a nő az én jegyesem? – Nem tudtad,
 97 19|                Szeresd az ördögöket!~– No. Én csak nagyon szeretem
 98 19|         ségetzért, hogy megszabadítsa; no, énnekem semmi panaszom
 99 20|        ismeretlenek jöttek helyükbe. – No, – ezt még nem olyan nehéz
100 20|           odanyújtva az útitáskáját.~– No, annak nagyon örvendek.~
101 20|        rendőrnek becsületére válnék. – No, de csakhogy ön maga megérkezett,
102 20|       elvállalni?~A gróf magyarázta.~– No, ez ugyanaz (de nagyobb
103 20|           igazán rútnak találja magát. No, de hiszen „ő” azt mondta
104 20|              is van, gondolta magában, no, megállj, majd visszaadom
105 20|             festő remekelt rajta. Ön a nő arcképéből is megtudott
106 20|         megtudott mindent. Ez nem az a nő, akit ön itt hagyott.~–
107 20|              van ön nyugodva?~– Meg.~– No, hát nevessen egy kicsit. –
108 20|               csináljanak. A szivarozó nő eszébe juttatá az indu bajadért,
109 20|              feketére festi, s aki nem nő, hanem csak embernőstény.~–
110 20|               cseppnek a gerje alatt.~„No, hát akkor teljesüljön be
111 20|              feleségül venni. A gazdag nő mindig első úr a háznál. –
112 20|       emlékezetes-e, hogy mikor a szép nő a rút férjet meg akarta
113 21|             hajdani kedvese emlékéből.~No, ezt a kívánságát könnyen
114 22|              magának lakomát csapni.~– No, hát csak gondoskodjál magadról,
115 22|                milyen hideg az az ágy.~No – az csak attól van, hogy
116 23|            hogy „Érted élünk, halunk”. No, megállj. Ezért panaszt
117 23|            jött ide, hogy ezt lássa! – No, hát látta.”~
118 24|               ki írta azt a másikat?~– No, hát tartsa meg magának.~
119 24|              grófnőig. Ott letették.~– No ugye, hogy megtettem, amit
120 25|               kell verni a bolondot? – No, hát lássuk, hogy melyikünk
121 25|             nagyon ízetlen biztatás. A nő hatalma a báj, nem az erő.
122 25|             hatalma a báj, nem az erő. Nő, akinek az izmai oly kifejlettek,
123 25|            nőalak még a küzdelemben is nő marad, s midőn szép testét
124 25|              soha; mintha csak a török nő feredzséje burkolná be tetőtől
125 25|            hozzá! Ezek az apró szemek! No, hiszen ezeket nem lehet
126 25|                A férfi ismét a védő, a nő a támadó. Currer ezúttal
127 25|           megállt, és szétnézett, hogy no, hát ki az, aki még meg
128 25|          Krautsuppen Tóni dühbe jött: „No, ha te rúgsz, hát én is
129 25|            hozta még el.~– Én elhozom. No, ne nevess. Megteszem.~–
130 25|          nagyságát. Leckét tanulni egy nő miatt! – Ez még a szaltó
131 25|             fordulatokban látott, hogy no, most ez jön! Most kell
132 25|                több a szépség. Egészen nő már. Ha a ló egyet szökik,
133 25|               Atalanta olyan tökéletes nő volt minden mozdulatában,
134 25|                valaki azt a kincset? A nő, aki művész, maga egy egész
135 25|             hátha másként is lehet.)~– No, hát csak látogasson meg
136 25|                szót a „leánykérésnél”.~No, arra a bárói korona megosztására
137 25|              hozta át Spanyolországba. No, ne haragudjál.~Azzal megcsókolta
138 25|              kocsiszín?~– Az is van.~– No, hát ki kell nyitni a kaput,
139 26|        kalandon szokott végződni. Az a nő, akinek a hálójába került,
140 26|              Mi is arra jöttünk fel.~– No, ez dicső! Meddig maradnak
141 26|           maradnak itt?~– Egy hétig.~– No, az dicső! Én is éppen addig
142 26|               megveregette a vállát.~– No, ne verje önt le az az elveszett
143 26|              kellett magát jelentenie. No, most innen megugrom, gondolta
144 26|             egymást.~– Csakhogy tudom! No, ezzel szépen fogom őt majd
145 26|             tudja, hogy se nem erényes nő, se nem erénytelen: – hanem
146 26|               csodatünemény. Egy démon nő alakban. Éppen holnapra
147 26|       tolongott a kijáratok felé; több nő elájult, a gyermekek sírtak:
148 26|       engedelmével. Vagy akár anélkül. No, engem szépen ottfelejtett
149 26|              Ura másnak akar ön lenni: no, hát nekem legyen ön bolondom.~
150 27|                 meg a választ is rá.~– No, szívem! Én édes szívem.
151 27|               asszonyi mosolygással.~– No, hát menjünk be, hadd írom
152 27|         istrángot kisafára hurkolni.~– No, hát azt a Temetvényi grófnő
153 27|                őket ölelkezve jönni.~– No, nem mondtam-e mindig? Mindennap
154 27|             fekteté arcát a keblére.~– No, ezért az árulásért majd
155 28|               mert mindent megbocsát a nő a férfinak, csak a gyávaságot
156 28| boldog-boldogtalannak, s azzal aztán a nő el van temetve. A magasan
157 28|               kamatjaiból egy magányos nő szerényen megélhet, s ez
158 2 |          akarok szedni, éhes vagyok.~– No, azzal ugyan jól lakol.~–
159 2 |           Azért becsukják az embert.~– No, hát valami mást.~– Ugyan
160 2 |                levetni a hátáról soha. No, hát hadd látom, hogy termesz
161 2 |         ruhámat, úgyis elég rongyos.~– No, hát majd szaggatom én az
162 2 |               kipirult bele az arca.~– No, nesze, te gyáva, rakd a
163 2 |               nagyon jól illett oda.~– No, most gyerünk a zsidóhoz,
164 2 |              magamat! – monda a fiú.~– No, hát add ide, majd beviszem
165 2 |      vegyíttetni.~– Alázatos szolgája! No, hát mi tetszik a baronesznek?~–
166 2 |      ezerforintos bankókra pingálva.~– No, hát mondja kend szaporán,
167 2 |             megfizeti, amit idehoznak. No, csak ki vele frissen, mit
168 2 |            azokat a szatócs fejéhez: – No, hát nesze, edd meg az apáddal
169 2 |           dörmögé magában Rokomozer.~– No, hát adok érte ötven krajcárt.~–
170 2 |               többet tíz krajcárnál.~– No, hát csináljunk más alkut,
171 2 |             hogy hova vergál mindez.~– No, már csak látom, hogy nagy
172 2 |                Nem? – Kettő. Az sem? – No? Hat három?~– Züt! – mondá
173 2 |        kedvemért gyere el a komédiába. No, még palacsintát is süttetek
174 2 |              meg cvibakot mártogatunk. No! Eljössz? Cigányt is hivatok
175 2 |                húgát.~– Te, Czenczi!~– No. Mi az?~– Én utánaszámítottam,
176 2 |            elbújva, egy vándorbankárt.~No igen, egy népszerű matematikust,
177 2 |          traktádnak mármost prószit!~– No, meg a te komédiába menetelednek
178 2 |               elegáns módon lépegetni, no! Hiszen tanított rá a táncmester.
179 2 |               keresztülnézett rajta. – No, ez jó lesz.~– Kérem, annak
180 2 |             Vonakodj egy kicsit.) Ejh, no! Csak azt, hogy meggyőződjünk
181 2 |              gyerekeket el nem hoztam. No, lássuk már a majomembert.~
182 2 |               Ugyan, ne légy bolond!~– No? Talán szégyenled! Nekem
183 2 |                bódék utcáján tovább.~– No, te már a magad komédiába
184 2 |            báró odament a betyárhoz.~– No, hát mit tetszik?~– Hát
185 2 |              vagy! – mondá a betyár. – No, kerüljetek belül, aztán
186 2 |            vagyok az az úr, aki fizet. No, ne féljetek semmit. Nem
187 2 |          nagyon érdekes kaland lesz.~– No, csak oda beüljetek a szegletbe,
188 2 |              ház! Kirúgom az oldalát!” No, hát most! Ki a legény a
189 2 |              sok lesz.~– Sose sajnáld. No, te kislány, ugorj egyet.
190 2 |         kivakarni?~– Ahhoz is értek.~– No, hát nézd, édes tubám –
191 2 |             azt, hogy „Kolokát Péter”. No, de itt a bor; húzz egyet
192 2 |              írásnak, mint a másiknak. No, hát csak csináld meg szép
193 2 |               azt a nótát eltanulja.~– No, hát dalold utánam, te kis
194 2 |                odament az asztalhoz.~– No, öcsém, hát készen vagyunk?
195 2 |                   Nem kell több bor.~– No, de már az én kedvemért. (
196 2 |                ha nekem nem tetszik.~– No, hát akkor, édes szógám,
197 2 |            minden rosszra ráveszlek.~– No, csak eredj, igyál vizet.
198 2 |           eléje, s azt kérdezé tőle:~– No! Elég jó szagú vagyok már?~
199 2 |              bele tudnék bolondulni. – No, hát gyere. Meglátod, hogy
200 2 |               tudott magán segíteni?~– No, hát jól van. Délelőtt volt,
201 2 |              fontos arckifejezéssel.~– No, hát aztán? Elfagyott a
202 2 |             ilyeneket?~– Jól van, jól, no. Ezt nem szükség tovább
203 2 |             ellopnák a fejem fölül!” – No, hát azt az Arnold érti,
204 2 |           alföldi tündér vagy micsoda? No, tudja, az a komédiámé,
205 2 |                hogy valamit mondjon.~– No, csak ne piruljon el, édesem,
206 2 |             szájtátó legénységet, hogy no, hát ki áll ki vele egy
207 2 |               hát magad is egy kicsit, no!)~– Brava, bravi, bravissimo! –
208 2 |             lehívatlak a vacsorához.~– No, hát ugye, hogy megjön a
209 3 |                ruhám egyszerre soha.~– No, hát csak eredj innen mégis,
210 3 |        vigyázni, hogy meg ne ártson.~– No, én meg vagyok tőle csömörülve,
211 3 |            szóld meg hát az apánkat!~– No, nézd! Egyszer mondok igazat,
212 3 |              beszélsz róla.~– Jól van, no. Jámbor tízparancsolat-evő!
213 3 |            egyszerre, ha elénk toppan? No, mert tudod, valahányszor
214 3 |           képeit sorba mustrálgatni.~– No, ilyennek mint ez a legelső,
215 3 |          büszkén feltartani a fejét. – No, erre az alakjára már én
216 3 |               meg társalkodónéjának. – No, hiszen erre a képére nagyon
217 3 |            mulatságosan anekdotázik.~– No, mármost, kérlek szépen,
218 3 |                térképeket csinálni. – „No hát rajzold le nekem ezt
219 3 |                kíváncsiskodék Czenczi.~No, ezt bizony nehéz lett volna
220 3 |               dühösködőnek az útját.~– No, nono! Mi történt? Mi baj
221 3 |              mindegy! Azt kérdem tőle: no, hát édes fiacskám, mondd
222 3 |            valami komolyabb baleset.~– No, igen. Értem alatta: nem
223 3 |               útonálló rablófélével?~– No, hiszen csak az jött volna
224 3 |        pénzemet? Mármint a pénzemet?~– No, igen az egész összeget,
225 3 |          hangosan föl ne kacagjanak.~– No de, kedves barátom – mondá
226 3 |              hogy hozod a sok pénzt?~– No – ami igaz, az igaz. De
227 3 |            igaz, az igaz. De nem ma!~– No, hát akkor nyugodjunk meg
228 3 |                a kezében azt a kést! – No, te semmiházi. Hát ne húzd
229 3 |          fejedet. Hát nézz a szemembe! No, hát mondd meg, hogy hítták
230 3 |              jobban lehúzta a fejét.~– No, ott van, ni. Azt sem tudja.~–
231 3 |                napokban pénzt kapni.~– No, igen. Annak a nyomorúságos
232 3 |               másnak, egyedül önnek.~– No, igen, hát, no! Kétezer
233 3 |                önnek.~– No, igen, hát, no! Kétezer forint az egész.~–
234 3 |             nál van. Ott sem voltam.~– No, hát a szép chansonnette-énekesnő
235 3 |               a nevét sem hallottam.~– No, hát hova tette ön a kapott
236 3 |               úr lerázta a válláról.~– No, uram, hát folytassuk a
237 3 |              legnagyobb fényűzéshez.~– No, ebben, azt hiszem, hogy
238 3 |              az Opatovszkyak között.~– No, hogy ennek vége nem szakadt,
239 3 |               az árokparton heverni.~– No, hát!~– No, hát ez így megy
240 3 |       árokparton heverni.~– No, hát!~– No, hát ez így megy végtől
241 3 |                be a dolog szükségét.~– No lám. Milyen kár, hogy önnek
242 3 |           méltóztatott járni tavaly?~– No, ez furcsa!~– Nem értem
243 3 |             amennyi elég volt nekik.~– No, már mégis ebből a pogácsából
244 3 |            mindenben osztozik velem.~– No, hát én tudom egy igen sikeres
245 3 |            Hisz én nem tudok semmit.~– No, hát éppen azt mondja el,
246 3 |              zsebében ötezer forint.~– No, hát akkor nekem marad az
247 3 |            Koczur folyvást nevetett.~– No, hiszen gondoltam, hogy
248 3 |               a pénzt.~– Adom, adom.~– No, hát hol van?~– Mindjárt,
249 3 |               düh pótolta az erélyt.~– No, hát miért lettem egyszerre
250 3 |                és németül imádkozni.~– No, lássa, báró úr, tudja jól,
251 3 |           Hiszen menyasszonyom volt.~– No, mert éppen akkor felejtkezett
252 3 |                hírhedett gyémántjai.~– No, mert az öreg úr maga meglehetősen
253 3 |            valahogy köszönnöm – ezt. – No! Mit szólsz hozzá?~– Várom
254 4 |         reggelre készen legyek vele.~– No iszen, majd az apa is meglep
255 4 |              kérdé elbámulva Arnold.~– No, azt te még nem érted. –
256 4 |                még ezt mind nem érted. No, hát csak ne búsulj fiam
257 4 |          szétbontott pörirat között.~– No! Ki az? Mit akar? – kérdé
258 4 |                mondani?~– Igen bizony. No, hát mi volt az a mindenféle?~–
259 4 |            visszatért a szürke fejű.~– No, hát mondsza, édes kis öcsém,
260 4 |          vendég vagyok ennél a háznál?~No, most mit feleljen rá? Megakadt
261 4 |               Megakadt a gondolatja.~– No, felelj hát! De igazat mondj.~–
262 4 |           olyan rossz is. Próbáld meg. No – segítsek benne? Beszéltek
263 4 |              hangos hahotára fakadt.~– No, látod, milyen jól sikerül
264 4 |      urambátyám azt fogja rá mondani: „no, ha ez mind igaz, akkor
265 4 |           Hogyan kerültél ezzel össze?~No most! Itt már nehéz megállni
266 4 |             reá mélyen dörgő szóval.~– No, hát halj meg, ha van bátorságod
267 4 |             hajolt föléje. Egy idősebb nő s egy gyermeklány arca.
268 5 |             akasztófán végzi a dolgát. No, hát én díszessé akarom
269 5 |       kötelessége egy gyermek iránt.~– No, csak ne vesztegesd itt
270 5 |              Illavay vállat vont rá.~– No, mármost kezded-e érteni,
271 5 |            öntől egy alávaló árulás!~– No, csak ne „uramozz”. Ne kiabálj.
272 5 |               s beleszúrni a magadéba? No, akkor te vagy a nagyobbik
273 6 |                a kötelesség elém ró.~– No, csak ne pedánskodj! Hagyd
274 6 |              volna a sensations-drama! No, mit meresztesz rám olyan
275 6 |                rá az a kádencia, hogy „No, hát már most menjünk”.~–
276 6 |              hisz én is ezt mondtam.~– No, ha mondtad, hát húzd le
277 6 |           superos Acheronta movebo.” – No, hát mit? Hogy ez egy rablóhad?
278 6 |      kiviteléhez. Most az is megkerül. No hát; nem kérem, hogy kezet
279 6 |       félretörülve a csapzott hajat.~– No, hát ti nem értetek hozzá,
280 6 |          leharapom – mondá a cigány.~– No hát, te csak szorítsd azt
281 6 |               ez: lehet vele beszélni. No, édes Piczi komám, legyen
282 6 |               levágott orrt eltesszük. No, Piczi! Tedd meg a cimboraságért!
283 6 |               különben lőni fognak!”~– No, lőjjetek! Ha van lelketek
284 6 |              pajzst, tartá maga elé.~– No, hát fiskális úr! Tessék
285 7 |             Minket kettőnket kivéve.~– No, az igaz. Hanem hát mit
286 7 |           benne?~– Igazán, barrátom.~– No hát, drága barátom: én tudom,
287 7 |               Jézusmária-huszárnak”. – No, hát ezt már Diadém mind
288 7 |            elrejtésükre.~– Oh, igen.~– No, hát akkor vezess engem
289 7 |              vállán, én nem cepelem.~– No, hát cepelem én! – Aki fél
290 7 |            magát egész cinizmusának.~– No, pan bratye generál! – kiálta
291 7 |       nagyobbat? Önt most kergették?~– No hát?~– Ez persze rendes
292 7 |          bárónénak felfedezhetné ön.~– No, hisz az kellene még! (Szép
293 7 |             Koczurt? Bevádoltak engem? No, majd visszaárulja őket
294 7 |            feküdtem. Rosszul voltam.~– No, hát az történt, hogy az
295 7 |           boltüregében.~– Megtalálták! No, hát akkor nagyon jó, hogy
296 7 |              őt tovább reszkettetni.~– No, hiszen csak ott volnál
297 7 |          hódolnod előtte. Ő rendkívüli nő. Hiszen tudod, mire képes.
298 7 |              feleségétől.~Most aztán a nő arca elkomorult, bánatos
299 7 |              annak az okos homlokát.~– No, hát eredj! Járj most egyet!
300 7 |              mondta Atalantának, hogy „No, nem bánom!”.~Atalanta tudta
301 7 |      kézvonásával kell beadva lenni.~– No, hisz aki ebben az én saját
302 7 |             mint az almából a kukacot? No, hát nem esztek abból az
303 7 |        megcsiklandozta a tenyeremet.~– No, hát mármost húzza fel a
304 7 |           lehetne vele elrekeszteni.~– No, ne féljen, Sámsi, ki lesz
305 7 |               a csillag: sábesz van!~– No, hát akkor ma az urak nem
306 7 |                van már a kisujjamon.~– No, hát menjünk be a szobámba,
307 7 |               meg a hold, ahogy most… (No, még utoljára poéta lesz
308 7 |             szép barkarola a „Velencei nő”-ből, vagy azt, hogy „Hajlong
309 7 |           látni, azt mondá Kornélnak~– No, látod, nincsenek benne
310 7 |           kiálta fel Kornél ijedten.~– No, mi történt? Megsértetted
311 7 |             pecsételni visszakézzel.~– No, már megvan. Ezen ne lamentáljunk.
312 7 |            ideges!~– Szegény Kornél. – No, ne aggódjék ön azért! Elég
313 7 |      színjátszás is kellett.~A férj és nő egymáséba kulcsolták kezeiket,
314 7 |           Atalanta szeme láttára, ez a nő nem fog reggelig várakozni,
315 7 |           magával. Mit fog tenni, ha a nő előkerül a tófenékről?~Az
316 7 |              azt főzi ki, hogy amint a nő kijön, büszkén eléje lép,
317 7 |        elkövetkezik, s az a rendkívüli nő még akkor sem találja szükségesnek,
318 7 |              nem volt képes e meztelen nő előtt, aki ily bősz tekintetet
319 8 |                  vagy pedig azt, hogy „No lám, ez az Opatovszky megtalálta
320 8 |                nemes lelkű nagy ember. No, ugyebár, nem szükség a
321 8 |         Kirabolta és megajándékozta.~– No igen, kirabolt minden vagyonomból
322 8 |            egészen elhiszi ezt neki.~– No, lássa! És ezért mégis mintha
323 8 |               fejét rázta tagadólag.~– No! Grófnő! Most már vége a
324 8 |           megijedt.~– Dehogy akarom.~– No, ha nem akarja, hát akkor
325 8 |              kérdezi ezt – a sírásó!~– No, ha végig meg fogja hallgatni
326 8 |          idézte elő.~– Hogyan? Uram!~– No, már megint nem akarja tudni.
327 8 |                nem hozattam önt ide.~– No, jól van, hát lepecsételem
328 8 |          körülnézni vele a sötétben.~– No, jól van. De hátha én most
329 9 |            adós, rosszabb a koldusnál. No, de most már jobb idők következnek! (
330 9 |               törlesztik, annál jobban nő). Akkor pedig az egész jövedelem
331 9 |                   Csak ki az igazat!~– No, hát úgy van.~– Lássa ön,
332 9 |             valóban én rontottam el.~– No, lám, milyen szépen megértjük
333 9 |              Ezt én magam sem tudom.~– No, hát én tudom. – Itt a lajstrom.~
334 9 |        kenyeret, hajlékot, jövendőt!~– No, jól van… Hát ezeknek is,
335 10|                örülnek olyan nagyon?~– No, igen.~– Talán gondoskodott
336 10|            társaságban lesznek együtt. No, lássa, ez nekem is eszembe
337 10|          Helyesli ön? Elfogadja? Igen! No, látja, hát ugye, hogy milyen