Part,  Chapter

  1 3 |               őnagyméltósága Temetvényi gróf szokott megörökíteni.~Az
  2 3 |                ami az előbbin. Ezt is a gróf úr írta. Egyszerre két levelet
  3 5 |                 van, ha nem láthat el a gróf négyezer embert, hát megyünk
  4 6 |                    Az utolsó Temetvényi gróf~Mégis szép az az őszinteség,
  5 6 |                  Akkor aztán felvette a gróf, és elkezdte magyarázni
  6 6 |           nincsen-e igazam.~– Elviszem, gróf úr, de nem azért, hogy én
  7 6 |               én olvassam, hanem hogy a gróf ne olvassa. Más idő, más
  8 6 |                az okok felől, amikért a gróf idehívott.~– Úgy? – mondá
  9 6 |                    Legyen megnyugodva a gróf; mind olyan dolgokat, amikért
 10 6 |         prroklamációt.~– Bocsásson meg, gróf úr; de az idővel gazdálkodnunk
 11 6 |            egyet.~– Nekem-m-m? – szól a gróf, s mindjárt behúzta mind
 12 6 |              nagy, én azt lefoglalom.~A gróf felfortyant erre a szóra.~–
 13 6 |           szokás dolgozni; – hanem ha a gróf a gargói nemzetőrök számára
 14 6 |               sokkal jobb helyen lesz a gróf fegyvertára, ha azoknak
 15 6 |                tisztelt polgártárs.~– A gróf pedig oda fogja küldeni
 16 6 |               vagyok szabadítva, hogy a gróf társzekerein levő lefoglalt
 17 6 |           elhatározottsággal ült neki a gróf az írásnak, mintha végrendeletét
 18 6 |         funkcióját elhárítsa magáról.~A gróf fölugrott a székről, s karikára
 19 6 |             hallotta ön?~– Igen.~Erre a gróf rögtön elkezdett nem tudni
 20 6 |              lát jól.~– Csak írja meg a gróf akárhogyan – sürgeté őt
 21 6 |             éjjel nyomába kell jönnöm a gróf társzekerének, mielőtt ez
 22 6 |                 az okoskodás győzött. A gróf csak elővette az írásbeli
 23 6 |                   hebegé elszörnyedve a gróf, s még jobban összegörnyedt. –
 24 6 |                kanyarulatában eltűnt.~A gróf nem várhatta, míg a teánál
 25 7 |              magam Temetvényi Ferdinánd gróf úr őexcellenciájának az
 26 7 |             ládikó le volt pecsételve a gróf címerével.~– Most ön mehet
 27 8 |              etethettem őket Gargóban a gróf nagylelkűségéből.~– Hiszen
 28 8 |                 nemzetőri zászlóaljat a gróf vezénylete alatt magamhoz
 29 8 |               létezik. Mert én tegnap a gróf egész fegyvertárát elvitettem,
 30 8 |             ezen a vidéken. Alighanem a gróf gyapjús szekerével volt
 31 8 |              gyémántjai.~– Ki mondta? A gróf mondta? Nem igaz.~– A leánya
 32 8 |      felnyithatjuk.~– S odaadta neked a gróf a szekrénye kulcsát?~– Igen.
 33 8 |              első hazugságon! Ezt nem a gróf mondta neked, hanem te mondtad
 34 9 |                 úgy sietett. Temetvényi gróf egész éjjel nem aludt, attól
 35 9 |             éjjel sem feküdt volna le a gróf, ha Illavay meg nem érkezik.
 36 9 |                megkerült. Ott áll már a gróf asztalán.~Pálma grófnő is
 37 9 |              Pálma grófnő is ott volt a gróf olvasószobájában, nem történetesen
 38 9 |                Maradj, kérlek – szólt a gróf. – Felfogadtam, hogyha a
 39 9 |         segíteni.~– Magam is szeretném, gróf úr, ha jelenlétemben nyitná
 40 9 |            Harag az talán?~– Nyissa fel gróf úr, és nézze meg, hogy minden
 41 9 |           kíváncsi sem volt rá.~Pedig a gróf elég nagylelkű volt egyenkint
 42 9 |               kezet.~– Nem értek hozzá, gróf úr; én csak egy drágakövet
 43 9 |                ismerek: a malomkövet.~A gróf megint gondolt valamit;
 44 9 |            rajta.~– Ajándékozza nekem a gróf, amit úgyis félig-meddig
 45 9 |               girondisták történetét.~A gróf zavarba látszott jönni.~
 46 9 |            elhagyni bennünket – mondá a gróf. – Ön a múlt éjjelt az úton
 47 9 |            Nagyon örömest itt maradnék, gróf úr, de sürgetős dolgom van.
 48 9 |                Tudod – szólt Temetvényi gróf a leányához, mikor Illavay
 49 11|           rendbeszedésének” neveznek. A gróf domíniumainak mindenféle
 50 11|             konfúzió megteremtésében. A gróf aztán maga akart e káoszban
 51 11|           fáradságába.~Ilyenkor aztán a gróf, patriarkális kedélyesség
 52 11|             grófot e meggörnyedésből.~– Gróf úr azonban egész az utolsó
 53 11|             neked: „Itt van a pénztára, gróf úr, vesszek el, ha egy húszas
 54 11|               oltást. Ez volt Ferdinánd gróf curriculum vitae-ja.~Ferdinánd
 55 11|          curriculum vitae-ja.~Ferdinánd gróf nem is képzelte azt, hogy
 56 11|                    Nagy titok – szólt a gróf, midőn belépett hozzá Illavay. –
 57 11|              hogy vajon mit keres elő a gróf a hármas zárú szekrényéből,
 58 11|                dacára még sem valami?~A gróf egy vasgyűrűt mutatott elé,
 59 11|            bevésett betűt: „U. S. S.”~A gróf olyan prosopopoéiával mondta
 60 11|             sétányán találtam – mondá a gróf, öklével együtt csapva le
 61 11|          kincset is találhatott volna a gróf. Aztán Pálma grófnőre tekintett
 62 11|                 a három betű? – kérdé a gróf, támadó előlépéssel.~– Nem
 63 11|               mindezt csakugyan látta a gróf, s hogy a szvornoszt csakugyan
 64 11|                    Legyen megnyugodva a gróf, ha az egész világ egy hullámzó
 65 11|             csak itt, nyugton alhatik a gróf, mert hívei között van,
 66 11|               Hanem hát, ha megengedi a gróf, térjünk át arra a komoly
 67 11|                 és csárdást játszott, a gróf a vacsora végén még áldomást
 68 11|            Egészen meg volt gyógyítva a gróf e naptól fogva. Még az U.
 69 12|           akarta elereszteni Illavayt a gróf.~– Mikor jöhet el megint? –
 70 12|             alatt bizonyosan!~Mihelyt a gróf kívánni fogja.~De hiszen
 71 13|             kitalálta azt is, hogy ez a gróf saját akaratával következett
 72 13|                védelem kényszerűsége. A gróf fél a rettenetes szvornoszttól.
 73 13|             egészen igazságtalan volt a gróf iránt. Temetvényi valóban
 74 13|           komornyik és titkár között. A gróf külföldön laktában, diplomáciai
 75 13|            kellemesen hangzott, mikor a gróf így szólt hozzá: „mon cher
 76 13|          társalkodónő irányában, hogy a gróf azt mondta neki: „Jaj kedvesem,
 77 13|            kedélyének hipochondriáit.~A gróf legelőször is véghetetlenül
 78 13|        Kiripolszkytól, akinek a nevét a gróf sohasem tudja megtanulni.
 79 13|             játék végén összevesznek, a gróf megunta őket az első recontre-nál,
 80 13|           ezeket nagyhamar megtalálta a gróf. És azután egészen beléjük
 81 13|                    Még arra is rájött a gróf, hogy ennek a Berlichingeni
 82 13|                 beledisputálta magába a gróf, s Cousin úr segített őt
 83 13|                 Cousin úr praktizálta a gróf megszokott sétaútjába. A
 84 13|                megszokott sétaútjába. A gróf tehát komolyan félt.~Azt
 85 13|             elutazott valamerre: csak a gróf tudta, hová. A császári
 86 13|               lehet velük akadva maga a gróf, mert a kastélyban olyan
 87 13|             olyan eset volt. Temetvényi gróf maga hívta be a kastélyába
 88 13|                 jóbarát nem más, mint a gróf háznagya.~Most már eggyel
 89 13|                főlépcsőn, s egyenesen a gróf lakosztálya felé tartott.~
 90 13|             voltak már.~– Odabenn van a gróf?~– Nem lehet vele beszélni.
 91 13|              meg sem látná.~– Odabenn a gróf?~– Igen. Ájtatosságát végzi.~–
 92 13|                 a sarkán, s berontott a gróf lakosztályába vezető ajtón.~
 93 13|           előléptek a fő-fő uraságok: a gróf fekete frakkban, fehér nyakravalóval,
 94 13|              belé. Azután odamutatott a gróf balján levő első székre,
 95 13|                úr akart leereszkedni. A gróf sápadt volt, és az arca,
 96 13|               szolgabírót agyonverni. A gróf válogathatott benne, hogy
 97 13|        növekedett odakünn az udvaron; a gróf könyörgő aggodalommal nézegetett
 98 13|                mutató ujjával egyszer a gróf felé, másszor meg a hüvelykujja
 99 13|             neki, hogy „vivát”! Vivát a gróf úr! Háromszor. – Tetszik
100 13|                  Az mindjárt meglesz. A gróf kegyes engedelmével.~Illavay
101 13|                 amelyik lecsendesíti?~A gróf azt súgta Pálmának, hogy
102 13|                 ha hozzákezdenek; hát a gróf az első esetnél kikergeti
103 13|                és Tacitus írt valaha. A gróf, ki maga is nagy tanulmányozója
104 13|              hallatára aggódva nézett a gróf leányára: nem sérti-e halálra
105 13|          culinaris (dörmögé hüledezve a gróf) nec Seneca eloquentius. (
106 13|                 szokás mondani. Hanem a gróf kezét nem sikerült parolázásra
107 13|              eltakarja vele. Temetvényi gróf nem nyújthatta a kezét annak
108 13|                 melyik markomban van.~A gróf most már kezdte tudni, hogy
109 13|                 E szótól úgy megijedt a gróf, hogy hanyatt esett a székébe,
110 13|        elszabadult szenvedéllyel, míg a gróf bénultan hebegé:~– Most
111 14|             nézte a szép színdarabot. A gróf kétségbeesetten járt fel
112 14|               tartóztatta.~Most aztán a gróf is rájött, hogy milyen ok
113 14|              hangján szólt a grófhoz:~– Gróf úr! Ön a legveszélyesebb
114 14|              hálával tartozom – mondá a gróf. – Meg fogom nekik köszönni.
115 14|                a pincémet nyissa fel.~A gróf a rondellába akart lépni,
116 14|              esett-e ott el?~– Nem úgy, gróf úr! (Illavay most parancsol
117 14|          Megteszem, megteszem – mondá a gróf. – Derék, jó emberek. Hűséges
118 14|                 minden lépésnél keres a gróf valamit a földön, s a lábával
119 14|          Illavaynak legjobb volt most a gróf után sietni le az udvarra.
120 14|               mint magának felkeresni a gróf nyusztbéléses kaftánját,
121 14|             levinni utána az udvarra. A gróf nagyon meg volt hatva e
122 14|               előtt.~– Legyen nyugodt a gróf. Azokért, amik ma itt történtek,
123 14|              nem fél a lövöldözéstől. A gróf házát úgy őrzi ez a nép,
124 14|              közöttük?~– Ne tegye azt a gróf. Ez a nép szegény, de nem
125 14|                Hiszen emlékezhetik rá a gróf, hogy a múlt nyári és őszi
126 14|                 vonómarhahiány miatt: a gróf jobbágyai összebeszéltek,
127 14|                  Emlékezzék rá vissza a gróf.~A gróf ugyan furcsán emlékezett
128 14|          Emlékezzék rá vissza a gróf.~A gróf ugyan furcsán emlékezett
129 14|              akar a híveinek szerezni a gróf – mondá Illavay –, hívja
130 14|          Nemcsak beszéli, de írja is. A gróf a század egyik legnagyobb
131 14|                 nála. Majd előkeresem a gróf könyvtárából a Tudományos
132 14|     praesideáljak ott, ugye?~– Nem, nem gróf úr; az a jámbor embereket
133 14|               magukat érezni, hogy ha a gróf idelenn a csatárteremben
134 14|            mindennapi feladatom volt.~A gróf egy szót sem szólt többet.
135 14|              Talán egyéb oka is volt. A gróf bizony nem várhatta őket
136 14|               és komolyan megéhezett. A gróf mentette magát, hogy „bal
137 14|              Monsieur Cousin! – mondá a gróf.~Melyikre hallgasson a megszólított.~–
138 14|              Opatovszky úrnak – mondá a gróf. – Szegény. Ki van fáradva;
139 14|               Nem tesz semmit – mondá a gróf nagy kegyességgel. – Egy
140 14|                magunk pedig felcsaptunk gróf ** szabadcsapatjába volontérnak,
141 16|               de a legkétségtelenebb. A gróf bevezette Illavayt keble
142 16|                 gazdatisztekhez –, ha a gróf helyett ez a parvenü veszi
143 16|              eddigelé is, hogy amióta a gróf itt telel a birtokán, s
144 16|            mondaná azt.~– Elvégzi azt a gróf nálam nélkül is a legjobban.~
145 16|              nemes, bojár, lovag, báró, gróf, márki, grand, herceg, fürst,
146 17|                többek között ott volt a gróf ** vezette szabadcsapat
147 17|            fogja őt megtisztelni. Sőt a gróf maga is eléje fog lovagolni
148 17|               papirosdarabnak, amiről a gróf egy ötsoros szónoklatot
149 17|                tesz, hogy „boldogít”. A gróf mégis jobb szerette volna
150 17|             parkján meg a piacon; már a gróf is felvette a polgárias
151 17|            megsúgta mindenkinek, hogy a gróf veszedelmes csontrepedést
152 17|                   Majd később – mondá a gróf fanyar képpel. Pálma kezdett
153 17|             hírül adták neki útközben a gróf balesetét. Annálfogva kíséretét
154 17|               Egész részvéttel járult a gróf fekvőhelyéhez, kinek a megszenvedett
155 17|       részvéttel hallottuk mindnyájan a gróf balesetét. Remélem, hogy
156 17|    törzsorvosért. Óh, az egy Galenus!~A gróf bágyadt hangon beszélte
157 17|             Debrecenbe, hogy Temetvényi gróf a kivonulás alkalmával a
158 17|      teringettét! – szepegett magában a gróf –, ez sok lesz a jóból.
159 17|     meghívásomat elfogadni.~– Bocsánat, gróf úr, én önt nem „excellenciáztam”.~–
160 17|     csetepaténkat érti? – szólt közbe a gróf.~– Mit? Kis csetepaté? Uram!
161 17|                    kérdezé érdekelten a gróf. – Ez csakugyan valami nevezetes
162 17|             hittem, hogy itt találom.~A gróf leányával egy jelentékeny
163 17|         szerencsém őt ismerni – mondá a gróf.~– Mit? – Szerény tehetség!
164 17|           Valamit súgott az atyjának. A gróf ismét megszólalt.~– Mi nagyon
165 17|              azokat megkapni Illavay.~A gróf ezalatt beletalálta magát
166 17|               beruházásokra is marad.~A gróf mosolyogva szippantott egyet
167 17|       excellenciád magyar százasokat?~A gróf a fejét rázta.~– Mutatok.
168 17|                  libertás” rézforint.~A gróf konkrét alakot akart adni
169 17|         értéküket? – skrupulózuskodék a gróf, nemes aggóskodással.~Erre
170 17|                ahhoz több magyarázat.~A gróf maga is átlátta, hogy nagyon
171 17|             kikiáltjuk a respublikát!~A gróf kedélyesen elnevette magát:
172 17|            Legyen afelől megnyugtatva a gróf – szólt ismét visszatérve
173 17|                 Minek kompromittáljam a gróf házát, mikor aztán nem tudom
174 17|          beszélgetés hevében Temetvényi gróf egészen megfeledkezett róla,
175 17|              tószt teljesen sikerült. A gróf maga is édesdeden mosolygott,
176 17|                 fogyjon el a muszka!”~A gróf csontzúzódása már akkorra
177 17|            bizalmas feladatot – mondá a gróf, átvéve a lepecsételt írást. –
178 17|            hangjai alig révedeztek el a gróf hálószobájának szőnyegektől,
179 17|                 kiálta rá elhüledezve a gróf. – Te feltörted az „ő” levelét.~–
180 17|          piruljon szégyen miatt soha.~A gróf felszökött helyéből, nem
181 17|          nemesember, nem egy Temetvényi gróf. Itt van a kulcs: vegye
182 17|                  Akkor aztán megfogta a gróf kezét, a csuklóján átszorítva
183 17|             nyitját kevesen ismerték. A gróf felnyitá e rejtekajtót.
184 17|          azonnal sietniök kellett fel a gróf hálószobájába.~Temetvényi
185 17|             Pálmának engedni kellett.~A gróf aztán azzal a kis remek
186 18|      határozatlanul állt meg helyében a gróf.~– Ülj vissza a pamlagra,
187 18|              cselédeket hallom jönni.~A gróf nem ült le, hanem asztalához
188 18|        vészharanggal adni meg a jelt.~A gróf még mindig ott állt, az
189 18|               bejött atyja szobájába. A gróf és Ferenc még akkor csak
190 18|               üdvözléseken estek túl. A gróf kérdezte, hogy szerencsével
191 18|             Orol Krivánszkyé! – mondá a gróf.~– Aki nem más, mint Zsiborák.~–
192 18|            senki sem tud – töprengett a gróf.~– Talán még egy harmadik
193 18|              eltűnt gyémántokra?~– Ha a gróf megbíz vele. A gyémánt nem
194 18|           nyomozást titokban tartani.~A gróf és leánya jelentékteljesen
195 18|                 nehéz feladatot?~– Ha a gróf meg akar vele bízni!~– Önnek
196 18|            rögtön útra kelne? – kérdé a gróf. – És senkinek sem volna
197 18|                 föltétele a sikernek.~A gróf csendesen dobolgatott az
198 18|            Pálma visszatért atyjához, a gróf azt mondá neki:~– Hát meg
199 19| Districtscommissär”, az az excellenciás gróf Temetvényi; a szolgabíró
200 19|           kerestetnek. „Belzázár” (ez a gróf), az Augusztus főpublikánusává
201 20|              szekérről.) Benne vannak a gróf gyémántjai mind, csak biztos
202 20|               vetett puskával kísérte a gróf lakosztályának ajtajáig,
203 20|              mindig fennáll közöttük. A gróf kezét nyújtja az érkező
204 20|                 kell neki elvállalni?~A gróf magyarázta.~– No, ez ugyanaz (
205 20|                van-e találva? – kérdé a gróf.~Ferencnek pedig úgy rémlett,
206 20|            van-e eltalálva? – ismétlé a gróf.~– Nem tudom. Régen láttam
207 20|              leveheti rólad. Temetvényi gróf. – De hátha a felmentő maga
208 20|             Bezirkscommissär Temetvényi gróf gyilkosait s elrabolt kincseit,
209 20|             erre.~– Mentsen ki, kérem a gróf előtt; nem mehetek az ebédre –
210 20|                ébredek semmi zajra.~– A gróf úr vigasztalhatlan lesz.
211 20|            elhistorizálta ezt Ferdinánd gróf az asztalánál jól ebédelt
212 20|                 pár előtt: ez Ferdinánd gróf és elhúnyt neje. Akárhogyan
213 20|                bírta eltussolni, hogy a gróf az arcképen negyvenöt esztendős,
214 20|               simán folyt le. Ferdinánd gróf kissé húzódott tőle. Azt
215 20|               hosszú sorában.~Ferdinánd gróf hosszasan elnézegette Pálma
216 20|            utazásaiban kísérte. Amint a gróf a befelé nyíló ajtót fel
217 20|                nem szól a csengettyű?~A gróf újra felnyitotta a rejtekajtót,
218 20|                 be a két küzdő után.) A gróf kifutott az előtornácba,
219 20|          szobája ott volt a közelben. A gróf visszament a termeibe, s
220 20|               összehajtott útlevelet.~A gróf, mint kerületi főnök, útlevélosztási
221 20|                hivatalos pecsétnyomó.~A gróf felnyitotta az útlevelet,
222 20|              világon.~De hát álom ez!~A gróf hevesen kutatott tovább,
223 20|              Volt egy fajta ilyenféle a gróf gyűjteményében; valami világos
224 20|               ebben a házban? – hörgé a gróf, szorongó hangon.~– Egy
225 20|         gályarab is, s lehetett volna a gróf veje is. Forgandó a sors.~–
226 20|               felkölteni.~– Hagyja azt, gróf úr. Nagyon jól alszik. Bizonyosan
227 20|          beszélni: betömtem a száját.~A gróf valami hála formát rebegett;
228 20|               velem vissza a szobájába, gróf úr; ott majd elmondom önnek,
229 21|                 egyéb baj is lehet. – A gróf fantáziája az időközöket,
230 21|         nagylelkűen nyújtá neki kezét a gróf, s megindulástól reszkető
231 21|                  ahogy csak lehetett.~A gróf még biztatóbban nyújtotta
232 21|               De az egyik sem Ferdinánd gróf kezébe való. Őt nem nevelték
233 21|              nekem szóló levelet?” Ha a gróf azt mondja: „Én tettem!
234 21|                vagy a leánya?~Ferdinánd gróf kenetteljes hangulatra határozta
235 21|               kérek öntől egy jutalmat, gróf úr.~– Ha tőlem függ, alá
236 21|               el minden kívánságomat.~A gróf szepegni kezdett.~– Miután
237 21|             vőlegény násznagya lenni.~A gróf elbámult. Mi ez?~Most aztán
238 21|                 ő kezét.~– Azt kívánom, gróf úr, hogy egészen úgy bánjunk
239 21|                 Tehát a viszontlátásra, gróf úr.~      ~Pálma grófnő
240 23|         kastélyának kulcsait Temetvényi gróf kezéből általvenni. Ez olyan
241 23| ellenségeskedésből örökfrigy-kötésre.~A gróf saját négylovas hintaja
242 23|              nem is volt szüksége rá. A gróf új titkárjának, egy becsületes
243 23|             felfokozódott, hogy mikor a gróf elé lépett, megragadta annak
244 23|                tetszett.~Sokan voltak a gróf szobájában. Notabilitások.
245 23|          Azoknak mind sorba bemutatta a gróf az ünnepelt vendéget. Az
246 23|               kiabál tapsolva Koczur. A gróf az ajkait harapja, és köhécselni
247 23|              csepeg alá az izzadtság.~A gróf int az inasainak, hogy vezessék
248 24|              inasok díszruhában; maga a gróf a legújabb szabású hivatalköntösben,
249 24|         egyesült ésszel és tanáccsal.~A gróf majd a bőréből ugrott ki
250 24|        kamáslijára a lovagostorral, s a gróf felé lépett.~– De ugyan,
251 24|                  tiltakozék bosszúsan a gróf –, hiszen izentem önnek,
252 24|                  Itt van a zsebemben.~A gróf magasra emelte a fejét.
253 24|              Olaszországban jár vele.~A gróf ezt nagyon parasztos élcnek
254 24|               Ferdinánd grófot látta.~– Gróf úr – mondá neki. – Én a
255 24|                 Tehát azt mondom önnek, gróf úr, s emlékezzék rá, hogy
256 24|                ház idelátszik.~      ~A gróf visszatért a társasághoz.
257 24|           Szemtelen hízelkedő! – súgá a gróf Pálma fülébe. – Annyi magasztalást
258 24|                ebből? – kérdé Ferdinánd gróf.~– Hát majd én megmutatom,
259 24|               fogja ön tenni? – szólt a gróf elállva előtte a kijárást.~–
260 24|              Hagyja őt! – súgá Koczur a gróf fülébe. – Eresszék őt. Ismerem
261 24|              után. Temetvényi Ferdinánd gróf pedig kirohant a kapun,
262 25|                talált előtte kiejteni a gróf:~– Aztán majd ennek a jó
263 25|                 magát.~Természetesen: a gróf nem osztotta Kornélnak azt
264 26|                 ilyen választ küldött a gróf, az a levél nagy szeget
265 26|             kedves Temetvényi Ferdinánd gróf.~Pedig ennek nem is táviratozott,
266 26|                 hogy ríva nem fakadt.~A gróf aztán megveregette a vállát.~–
267 26|                volt az átöltözésével; a gróf egyik fogata már ott várt
268 27|              sem szerzett már Ferdinánd gróf, mikor a kapott levéllel
269 27|             gyors elhatározás – mondá a gróf. – A bolond bolond maradt,
270 27|             kérlek! – sürgölé Ferdinánd gróf. Mit bánta ő azt, hogy agyonkínozza-e
271 27|                 valamit a tollam alá.~A gróf diktált.~– „Én eltaszítottam
272 27|                     Mit írsz? – kérdé a gróf, a papírra téve a kezét.~–
273 27|                  olvastam”.~S Ferdinánd gróf hitelesítette a leánya levelét,
274 27|         maradnom az udvarnál – hebegé a gróf.~– Te itt maradsz. Rád szükség
275 27|        keserűség volt ebben a szóban. A gróf nem válaszolt rá semmit.
276 27|               van, Temetvényi Ferdinánd gróf. „Olvastam”. – Gyere hát,
277 27|        igazságos ember vagy, Temetvényi gróf, szavatartó férfiú. Azt
278 27|       bolondságra. Temetvényi Ferdinánd gróf! Aztán meg a St.-Domingói
279 28|                szövetkeztem, Temetvényi gróf kastélyának kirablására.
280 28|              Illavay levelét.~Ferdinánd gróf csüggedten hajtá tenyerébe
281 28|            vegyem kezembe a sorsomat?~A gróf némán inte a fejével.~–
282 28|              írva~„Temetvényi Ferdinánd gróf szomorodott szívvel jelenti
283 28|             kábult szórakozottságából a gróf.~– Gyászjelentés. A szokásos
284 3 |               veszedelemnek. Temetvényi gróf, aki ennek a megyének a
285 3 |          köszönjük Temetvényi Ferdinánd gróf haragjának.~– Hát csináltassuk
286 3 |        meglehetősen leapadt.~– Le ám. A gróf úr elspekulálta meg elpolitizálta
287 4 |                 Héj, az öreg Temetvényi gróf milyen örömben lesz, ha
288 4 |               hallotta, hogy a szomszéd gróf, a főispán milyen esküdt
289 4 |            megszokta. Csak a diák meg a gróf tudja, hogy mi az igazi
290 6 |                társai egymás között: „a gróf”.~– Halljuk, mit mond a
291 6 |                     Halljuk, mit mond a gróf?~Igazi neve „Cousin” volt,
292 7 |               változik, amíg Temetvényi gróf itt a basa. – De igen jó
293 7 |          veszedelmes komplottot, amit a gróf kiszalasztott a kezéből.
294 7 |               különben meg van bukva. A gróf okvetlenül a báró úrral
295 7 |       Temetvényi Pálma grófnőt, az öreg gróf valami olyat szalasztott
296 8 |               jelenhetik meg Temetvényi gróf előtt, mint rendezett birtokú
297 9 |               mint Temetvényi Ferdinánd gróf. Ami körülveszi, az mind
298 9 |                 ezt az esetet Ferdinánd gróf megértette ügyvéde leveléből,
299 9 |                 És Temetvényi Ferdinánd gróf érzi azt, hogy az ő neve
300 9 |                 el azt!~Mikor Ferdinánd gróf visszatévedt a dolgozószobájába
301 9 |             Hatékony volt az a méreg!~A gróf behívatta a titkárját, s
302 9 |            rekvirált, előmutatva neki a gróf meghívó levelét. Még akkor
303 9 |      hintaszékbe dobta le magát, s ha a gróf a támlányra rakta föl a
304 9 |            levelet írt hozzám – kezdé a gróf –, amit én eleinte fel sem
305 9 |               Itt a lajstrom.~Ferdinánd gróf elbámult azon, amit maga
306 9 |                   szólt közbe Ferdinánd gróf. – A nagy vadaskertek egyúttal
307 9 |                hasznát venni.~Ferdinánd gróf nagyot fohászkodott.~A temetvényi
308 9 |               lomtárba kerül.~Ferdinánd gróf nagyon elgondolkozott.~Egy
309 9 |          hallgattam, amit ön beszélt.~A gróf indulatosan járt alá s fel
310 9 |           füstöt a plafon felé.~Mikor a gróf kidühöngte magát, akkor
311 9 |           kedéllyel azt mondá neki:~– A gróf úr rövidíti az életét az
312 9 |          irónnal.~„Temetvényi Ferdinánd gróf a mai napon hivatalos állásától
313 9 |   szolgálatainak elismerése mellett”.~A gróf, mint az agyonlőtt ember,
314 9 |              dörmögé halkan maga elé.~– Gróf úr! Finita la comedia. –
315 9 |           Kiegyenlítheti a békekötés.~A gróf fogta a végzetes papírhasábot,
316 9 |       Megfizetek érte – mondá Ferdinánd gróf. – Holnap mindjárt vagy
317 9 |                 értekezésünk. Kívánja a gróf, hogy most azonnal visszatérjek,
318 9 |           indult a szobájából.~– És ön, gróf úr? – kérdé Diadém.~Temetvényi
319 9 |        borotvált úri cselédtől:~– Hát a gróf úr fölkelt-e már?~– Nem
320 10|          föltételek a legkedvezőbbek, a gróf meg lehet velük elégedve.
321 10|               biztosítva van.~Ferdinánd gróf nagyszerű volt az önzésében.
322 10|         uradalmi hivatalnokai laktak. A gróf a lezárt redőnyök mögül
323 10|                Különösen csodálkozott a gróf azon, hogy a veszélyt érző
324 10|          hírével!”.~– Hol parancsolja a gróf, hogy a meghatalmazottak
325 10|                 S hogyan rendelkezett a gróf a várkastélyban levő értékes
326 10|                sem akar magával vinni a gróf?~– Semmit, semmit! Ami senkinek
327 10|              megérkeztek, megtudhatta a gróf a nagy mozsárdurrogásból,
328 10|       nyakravalóval, fekete frakkban. A gróf nem cserélte fel a vadászzekéjét;
329 10|                és szomszédok.~Ferdinánd gróf az arcaikra sem néz azoknak,
330 10|           felhőárny a Temetvényi név.~A gróf nem lát maga előtt egyebet,
331 10|        dörmögött vissza.~– Ha olvasná a gróf úr az iratot, amit a kezében
332 10|                hogy miért jöttem ide.~A gróf végigfutott az iraton: ironikus
333 10|               vásárlom össze e képeket, gróf úr, hanem megbízásból egy
334 10|                  édes barátom – szólt a gróf Illavayhoz. – Valahol, az
335 10|               hintett virág.~Temetvényi gróf ki sem nézett a fedett hintóból.~
336 10|                 oly hatalmas Temetvényi gróf. Nagy baj, hogy tovább tartott