Part,  Chapter

  1 1 |          törzzsé nőve, amiket egy nagy úr hajdan, a reformáció kezdetén,
  2 2 |        megvigasztalta a leányát Mátyás úr.~– Látod, leányom, ez a
  3 2 |         levelek jöttek: Illavay Ferenc úr volt a központi járás főszolgabírája.
  4 3 |             fenntisztelt kormánybiztos úr ijesztette meg ilyen nagyon,
  5 3 |              az előbbin. Ezt is a gróf úr írta. Egyszerre két levelet
  6 3 |            hogy azokat a kormánybiztos úr útközben az állam nevében
  7 4 |                   Nekem nem tutorom az úr többé. Nekem nem parancsol
  8 4 |     Szerencsére – nem volt mivel.~– Az úr pedig, szolgabíró uram,
  9 4 |              Próbálja meg a tekintetes úr lebeszélni. Én nem tehetek
 10 4 |              be ön azt a fiút!~Az ifjú úr visszajött, egész gyönyörűséggel
 11 4 |               bolondultam meg, hogy az úr termetére való ruhában parádézzak?~–
 12 4 |           öltözetet.~– De hogy mert az úr nekem ruhát varratni az
 13 4 |               De hát ferblizni akar az úr velem, s vizinek teszi be?~–
 14 4 |               mondom az úrnak, hogy az úr egy -h-h-h egy –~Koczur
 15 6 |               igazam.~– Elviszem, gróf úr, de nem azért, hogy én olvassam,
 16 6 |   prroklamációt.~– Bocsásson meg, gróf úr; de az idővel gazdálkodnunk
 17 6 |          Hiszen hallhatja a szolgabíró úr a hangomon.~– Azért gondoltam,
 18 6 |                Gargóra.~– Úgy, úgy. Az úr okos ember. Vagy a leányommal
 19 7 |              Hát már azt hogy tudja az úr? – Azzal szépen letette
 20 7 |        szolgálatot, de hogy Dorombolyi úr fegyverei még enélkül egyáltalában
 21 7 |              Temetvényi Ferdinánd gróf úr őexcellenciájának az udvarnagyja
 22 7 |         szállítok, mit a kormánybiztos úr lefoglalt az állam számára.
 23 7 |              mellettem a kormánybiztos úr által mellém rendelt kíséret.~
 24 7 |              az udvarnagy úrhoz.~Az az úr elolvasta azt. Nem tetszett
 25 7 |               Nincs.~– Ön pedig, vitéz úr, fel fog ülni ide a szekérre,
 26 8 |              hogy vette el a generális úr passzusát erővel tőle, s
 27 8 |               a tornácra.~– Szolgabíró úr! – kiálta rá Gorombolyi,
 28 8 |            bíró és delikvens. Kapta az úr a levelemet?~– Ugyan kaptam,
 29 8 |            velem a szobába, szolgabíró úr, majd ott beszélünk csendesen.~
 30 8 |           Tessék besétálni, szolgabíró úr! Az a fráter menjen a profoszhoz!
 31 8 |                fogok menni, szolgabíró úr, ha mindjárt cigánygyerekek
 32 8 |            kémemet minek fogatta el az úr? minek küldte vissza? hogy
 33 8 |                 Hát talán azt hiszi az úr, hogy a tábori kém mesterségére
 34 8 |             válogatni az embereket? Az úr ezzel nekem félnapi késedelmet
 35 8 |                csak nem bocsáttatta az úr szabadon az én foglyomat?~–
 36 8 |                bocsátottam.~– Akkor az úr a legnagyobb bolondságot
 37 8 |           micsoda harcképessége van az úr dandárának, hanem holnap
 38 8 |                Hanem aztán, szolgabíró úr, mindazokról, amiket itt
 39 8 |           legkedvesebb fia volna is az úr!~A mellékszobában pedig
 40 9 |               Magam is szeretném, gróf úr, ha jelenlétemben nyitná
 41 9 |               talán?~– Nyissa fel gróf úr, és nézze meg, hogy minden
 42 9 |                  Nem értek hozzá, gróf úr; én csak egy drágakövet
 43 9 |             örömest itt maradnék, gróf úr, de sürgetős dolgom van.
 44 10|                szabadítva; – de a nagy úr, akinek hiányzik a holnapra
 45 10|                uram Isten!”, de a nagy úr, a maga óriási nyomorában,
 46 11|                meggörnyedésből.~– Gróf úr azonban egész az utolsó
 47 11|               Itt van a pénztára, gróf úr, vesszek el, ha egy húszas
 48 11|              kárpótlást, akárki legyen úr ebben az országban, teljesíteni
 49 12|            szabadítsa meg a tekintetes úr, amíg nem egészen oda van!~–
 50 12|              de kitalálja a tekintetes úr.~– De hát minek adott neki
 51 12|        bolondság. Siessen a tekintetes úr, amíg meg nem teszik.~–
 52 12|              lovát, s azt a szolgabíró úr szánkója elé befogja. Az
 53 12|            pénzt elherdál a tekintetes úr ezen az úton, amennyiért
 54 12|                  Mit akar a tekintetes úr! – jajgatott Rokomozer. –
 55 12|               hátára.~– No, tekintetes úr – mondá Rokomozer –, amilyen
 56 12|         testvéréért, amit a tekintetes úr megtesz azért a rossz kölyökért.
 57 12| bombardírozásba. Ha tudná a tekintetes úr, hogy szidja, mocskolja
 58 12|           Lógni fog!~– Kérem. Tábornok úr.~– Lógni fog. Alásszolgája.~
 59 12|                derék, kedélyes erdélyi úr volt. Őrnagy a honvédeknél.
 60 12|        balandat is vigye el magával az úr mondá az őrnagy Illavaynak –,
 61 12|         másokat megfélemlíteni.~Ferenc úr csak a gallérjába húzta
 62 12|             fülébe:~– Ne féljen a tens úr. Kenyérgolyóbisokat tettem
 63 13|               én ezeket?”~De hát igazi úr sem akart belőle lenni.
 64 13|        megszokott betegét, mint Cousin úr az ura kedélyének hipochondriáit.~
 65 13|           kétkedünk rajta, hogy Cousin úr volt az a gyöngéd figyelmű
 66 13|                magába a gróf, s Cousin úr segített őt e véleményében
 67 13|              Azt a vasgyűrűt is Cousin úr praktizálta a gróf megszokott
 68 13|           tarthatja a testétől.~Cousin úr már a bevégzett ténnyel
 69 13|            egész haraggal.~– Hallja az úr! Engem nem tesz bolonddá!
 70 13|              Illavay. Azt, hogy Cousin úr keze is benne van ebben
 71 13|          összegyűlt népnek. Reverendás úr volt; de az a reverenda
 72 13|            kérdezte volna tőle, hát az úr hogy került ide? Az a prédikáció
 73 13|                Csakhogy az nagyon nagy úr – szólt gúnyos mosollyal
 74 13|                embervállon.~– Ez az az úr! – szólt meghajtva magát
 75 13|             meg Illavayt, ahogy Cousin úr várta.~– Mármost arra kérem,
 76 13|             Mármost arra kérem, Cousin úr, hogy a mai ebédet rendelje
 77 13|           megszokás szerint Mathusalem úr akart leereszkedni. A gróf
 78 13|               legyen.~– Ugyan, háznagy úr, mit kiabálnak odalenn a
 79 13|                figyelt rá, hogy Cousin úr a vezér füléhez tartott
 80 13|             hogy „vivát”! Vivát a gróf úr! Háromszor. – Tetszik hallani!
 81 13|               tanúja annak, hogy ez az úr milyen hiábavalóságokért
 82 13|            hevesen.~– De a tisztelendő úr csak tud?~Az oldalán ülő
 83 13|             tudjon felhozni a patrónus úr előtt, aki most már maga
 84 13|            nehéz pillanatban a háznagy úr, s egy levelet sietett kézbesíteni
 85 13|                ott ne hagyja.~– Cousin úr, szíveskedjék a málháimat
 86 13|             megemlékezni: – Szolgabíró úr pedig gondoskodni fog a
 87 14|                kellene mondani.~Cousin úr előreszaladt. Őneki kellett
 88 14|            Hiszen gyáva had ez! Cousin úr régen ki akarta őket innen
 89 14|                szólt a grófhoz:~– Gróf úr! Ön a legveszélyesebb rablóbandát
 90 14|           fogom nekik köszönni. Cousin úr, a pincémet nyissa fel.~
 91 14|                ott el?~– Nem úgy, gróf úr! (Illavay most parancsol
 92 14|                 A férfi pedig egy nagy úr, aki maga keresi meg a kenyerét,
 93 14|             ott, ugye?~– Nem, nem gróf úr; az a jámbor embereket nagyon
 94 14|         visszafojtsa.~– Kérem, háznagy úr – szólt Illavay.~– Monsieur
 95 16|             hidakat mind: a szolgabíró úr nem csináltatta azokat meg,
 96 16|         megjegyezni, hogy a tekintetes úr közreműködése talán éppen
 97 16|                nem is odanézett Cousin úr arcára, mikor neki felelt,
 98 17|          borogatásokat rendelt. Cousin úr titokban megsúgta mindenkinek,
 99 17|            elfogadni.~– Bocsánat, gróf úr, én önt nem „excellenciáztam”.~–
100 17|               győzelemre.~– A tábornok úr tréfál. Azt a mi kis csetepaténkat
101 17|               váltott.~– Igen. Illavay úr a mi családunk legbensőbb
102 17|              főbe lőjék.~– De tábornok úr, csak nem lehet megöletni
103 17|              aprólékoskodik; egy igazi úr. Az ilyen úr a „kicsinyeket”
104 17|                 egy igazi úr. Az ilyen úr a „kicsinyeket” engedi csipegetni,
105 17|                az ország, az elég nagy úr.~Tehát ittak sokat és nagyokat
106 17|             grófot lefektették, Cousin úr eltávozott; Gorombolyi pedig
107 18|              hárman is siettek: Cousin úr, a komornyik és a hajdú.
108 18|               megnyugtatva, Mr. Cousin úr nagyon megtette a maga észrevételeit,
109 18|            szerencsével járt-e Illavay úr?~– Csak félszerencsével,
110 19|             van rajtam?~– A tekintetes úr odakinn járt a külföldön.
111 19|         útitáskáját.~– Jaj, tekintetes úr, ki ne rakja a gyémántokat
112 19|             csinálni.~– S a tekintetes úr elhiszi ezt énrólam? Hát
113 19|               nem küldött a tekintetes úr éntőlem akárhányszor pénzt
114 19|            most lehetetlen, tekintetes úr; tele van a kemence schlachmónesszel,
115 19|               Parancsolja a tekintetes úr? De hát a tekintetes úr
116 19|                úr? De hát a tekintetes úr még azt sem tudja, hogy
117 19|        szolgabíró már itt a tekintetes úr. Látszik, hogy most jön
118 19|           zsandárok”. Nem a tekintetes úr parancsol már itt ezen a
119 19|               bánom hát, lőjjön ide az úr! Úgyis holt ember vagyok
120 19|                bántsanak. – Tekintetes úr, kegyelmes úr, úgy éljek,
121 19|               Tekintetes úr, kegyelmes úr, úgy éljek, úgy maradjon
122 19|           volna, ha akkor a tekintetes úr meg a parasztok közbe nem
123 19|      vacsorához olyan bort adat Cousin úr, amitől úgy fognak aludni,
124 19|       kegyelmeznek meg, akibe a Cousin úr szerelmes: azt el akarja
125 19|    novellaírónak.~– Mese? A tekintetes úr azt hiszi, hogy ez mese?~–
126 19|              hisz engemet a tekintetes úr? Ez nekem fáj. Jól van.
127 19|          Illavay.~– No hát, tekintetes úr – mondja csak, ugye, hogy
128 19|               megelégedve a tekintetes úr, amit elmondtam a zsiványokról,
129 19|                levelet. Ezekben Cousin úr írására ismert.~Azok mind
130 19|             lesz, ha siet a tekintetes úr megakadályozni ezt az irtóztató
131 19|             hűséges ember a tekintetes úr.~– Nem arról van szó, hogy
132 19|                ezt magad?~– Tekintetes úr, mondok valamit. Olyan igazán
133 19|               meg előbb engem. Micsoda úr! Csak egy ilyen igaz ember
134 19|              mondom, hogy a tekintetes úr egy hatalmas derék ember,
135 19|              nem vétettem a tekintetes úr ellen. Majd megérti ezt
136 19|               megérti ezt a tekintetes úr, csak most siessen Gargóvárra.
137 19|             visszajön ide a tekintetes úr, s akkor is azt fogja még
138 19|            hogy ide üssön a tekintetes úr azzal az ólombunkóval.~Illavay
139 19|            Csak azt mondom, tekintetes úr, hogy „Bolond a világ, rosszak
140 19|               megérti ezt a tekintetes úr!~Illavay nem ügyelt a fecsegésre,
141 20|              volna az más, mint Cousin úr!~– Ah! Monsieur! – kiáltá
142 20|            akar átöltözni a tekintetes úr? – szólt a komornyik készségesen.~–
143 20|              ugyan forma szerint az az úr nem kérte meg a leánynak
144 20|                A gazdag nő mindig első úr a háznál. – Vágysz-e most
145 20|               hordanak. Pedig a titkár úr elégszer sandított le a
146 20|          ébredek semmi zajra.~– A gróf úr vigasztalhatlan lesz. Mára
147 20|         felkölteni.~– Hagyja azt, gróf úr. Nagyon jól alszik. Bizonyosan
148 20|               vissza a szobájába, gróf úr; ott majd elmondom önnek,
149 21|               öntől egy jutalmat, gróf úr.~– Ha tőlem függ, alá van
150 21|             kezét.~– Azt kívánom, gróf úr, hogy egészen úgy bánjunk
151 21|           Tehát a viszontlátásra, gróf úr.~      ~Pálma grófnő igen
152 22|           dolga is lesz.~– Hát az ifjú úr, az ispán, hová lett?~–
153 22|            lovat?~– Hát a pléhgalléros úr. Ott vad az idstádcia róla
154 22|          értette Illavay. Pléhgalléros úr: ez valami kormánybiztos;
155 23|     szertelenül jókedvében van az ifjú úr. Mindenkire mosolyog, mindennek
156 23|               hajú s lilaszín parókájú úr pedig annál komolyabban
157 23|       belezápult a szónoklat. Plébános úr is megszeppent, hogy most
158 23|            hintójaikba (jószágigazgató úr visszakapta a parókáját),
159 23|           Végül aztán volt még ott egy úr, akinek nem kellett bemutatni
160 23|               napon nem báró, nem nagy úr, csak vőlegény.~Az ebédre
161 24|             aszerint Opatovszky Kornél úr holta napjáig adósa fog
162 24|                öltözzék át.~Opatovszky úr pedig attól az egy szótól
163 24|       lovagkeresztet, s azontúl „lovag úr” lesz a címe, Isten és ember
164 24|                a nyakába köti.~A lovag úr engedte azt magával történni,
165 24|            lábára.~– Jó napot, Illavay úr!~Így köszönté most már Ferenc
166 24|               berendezője, az igazgató úr. Illavaynak megmutatta azt
167 24|         Ferdinánd grófot látta.~– Gróf úr – mondá neki. – Én a mai
168 24|           Tehát azt mondom önnek, gróf úr, s emlékezzék rá, hogy ez
169 24|          legújabb barátja, ez a Diadém úr, egymaga különb legény,
170 24|        megteszem! – Akkor aztán Diadém úr fogta el.~– Hagyja őt! –
171 24|                Pálmának nyújtá.~Diadém úr jónak látta azt a kommentárt
172 24|              amelyből különösen Diadém úr szava hangzott ki élesen.
173 24|          orvost hoz!” – sikoltá Diadém úr, aki ijedtében a cilinderét
174 24|                semmi baj sincs! Kornél úr él, és semmi csontja sem
175 25|       találhatott Diadém úrnál.~Diadém úr is egyszerre keresztülismerte
176 25|                el volt készülve Diadém úr az egész tervvel. Ő egészen
177 25|             meg rajta. Méghozzá Diadém úr fényes tervei, amik birtoka
178 25|            mind kedves barátja, Diadém úr vezette be. Annyira szerette
179 25|             egy fehér körszakállú öreg úr deklamál, és hevesen gesztikulál
180 25|           tenni nem hagyom. A Herkules úr douceurt kapott a mamzelltől
181 25|          legnagyobb baj – szólt Diadém úr felsóhajtva.~– Mondjad csak,
182 25|                csengetésre, a két ifjú úr tanakodhatott a kapu alatt.~–
183 25|               belép a manége-be Diadém úr. Opatovszky meglátja, hogy
184 25|             história! – dörmögé Diadém úr Koczurhoz. – Erre nem voltam
185 25|           ellenfelére keményen.~Diadém úr a bal kezét szája elé tartotta.
186 25|                 E katasztrófára Diadém úr segédei egyszerre iramodtak
187 25|                a volt ellenfél: Diadém úr, lovagias szokás szerint
188 25|              arcodat. Így! Így!~Diadém úr alig bírta a fejét kiszabadítani
189 26|            találhattak volna ki Kornél úr számára. Kapott hozzá egy
190 26|         napjára.~– Ha megengedi a báró úr, majd én fölbontom a leveleket,
191 26|         érdemcsillagokkal teleaggatott úr beszél Pálmával, kinek eltávozta
192 26|              visszaeresztettek, Diadém úr közbenjártára.~– Itt voltál
193 27|                jó uram!” – „Tekintetes úr!” – „Kedves barátom!” „Egyetlen
194 2 |          amerre világ van. Ahol Diadém úr lakik, Bécsbe. Oda gyalog
195 2 |                nem védelmez meg Diadém úr, ha a mama meg akar verni,
196 2 |               van közötte.~– Rokomozer úr – mondá a baronesz –, egy
197 2 |              hallgathatok!~– Rokomozer úr! Ön ismeri családunk körülményeit.~–
198 2 |                úgy tennék, mint Diadém úr, milliókat kölcsönöznék.
199 2 |             tőlem vásárolni, nagyságos úr, nagyságos kisasszony.~–
200 2 |          nagylelkűségünkre.~A direktor úr egészen el lett bódítva
201 2 |                   Ugyan, édes direktor úr – mondá franciául az udvarias
202 2 |               fog most jönni, komédiás úr? Az ostromló pudlikutyák?
203 2 |      nyugtalankodni.~– Addio, direktor úr! – üdvözlé a művész Olimp
204 2 |             asztalhoz: én vagyok az az úr, aki fizet. No, ne féljetek
205 2 |         érkezett haza az útról, Diadém úr kíséretében. Nem lehetett
206 2 |           érdekes lenni – mondá Diadém úr, egy új szivart véve elő
207 2 |           végét, s rágyújtott a Diadém úr szivartüzénél.~– De majd
208 2 |                 hogy a méltóságos báró úr ma hazaérkezik?” – Mi meg
209 2 | kötelezettségének.”~A báróné és Diadém úr egymás szemei közé néztek.
210 2 |                   Mert hát látja, báró úr – ezt már nem nekem mondta
211 2 |               van.”~A báróné és Diadém úr csodálkozva néztek egymás
212 3 |           állapotban! – recsegé a báró úr. – Egy becsületes disznót
213 3 |            volt férfi a háznál: Diadém úr elállta a dühösködőnek az
214 3 |            hogy lesz pénz elég.~A báró úr furcsa képpel tekintett
215 3 |              írni, hogy mit hoz Diadém úr? Hisz arról én jobban vagyok
216 3 |        gyermekei lehetnek!~Erre Diadém úr is, meg a báróné is nem
217 3 |          kedves barátom – mondá Diadém úr –, csakugyan gondolj rá
218 3 |               barátom – csitítá Diadém úr. – Hisz a hellének idejében
219 3 |            alföldi betyár.~Erre Diadém úr nem állhatta meg, hogy fel
220 3 |                elkeseredve dőlt Diadém úr nyakába, zokogó pátosszal
221 3 |            zsivány lesz belőle.~Diadém úr lerázta a válláról.~– No,
222 3 |              válik be mellette.~Diadém úr és a báróné összenéztek,
223 3 |         familiáris eszelte fel.~Diadém úr félrevont szájjal mosolygott,
224 3 |              örülök rajta, kedves báró úr, hogy önt egyszer olyan
225 3 |                a mulatság, hogy a báró úr a harmadik vagy negyedik
226 3 |                báró! – folytatá Diadém úr. – Hanem ezen torzsalkodások
227 3 |             miatt! – heveskedék Diadém úr.~– Azonfölül még a becsületét
228 3 |                 s báró, báróné, Diadém úr, az volt a szerencsésebb,
229 3 |              ismétlé a tanácsot Diadém úr is.~– A Koczurt! – lihegé
230 3 |        hallotta).~– Ugyan, kérem, báró úr! Ne magyaráztassa ezt magának.
231 3 |          valahol a kocsizsebben a báró úr pipáját; maga pedig benyitott
232 3 |             pogácsának? – kérdé Diadém úr.~Koczur valami nevetésformát
233 3 |          igénypört a palotáért. Diadém úr közbeszólt:~– Amire az bizonyosan
234 3 |              járnak; előadtam a bankár úr rossz sikereit.~Erre mindhárman
235 3 |           tönkre! – hetvenkedék Diadém úr.~– Az én gyermekeimről azt
236 3 |           barátom – szólt közbe Diadém úr.~– Csak az kellene még! –
237 3 |              kérek – ellenkezék Diadém úr –, ez összeget nekem kell
238 3 |        összegből ezer forintot, Diadém úr szintén ezeret, háromezer
239 3 |               fel az összegből; Diadém úr egy másikat szerkeszt ezer
240 3 |            tört rá: a báróné és Diadém úr. Az is hozta mind a kettő
241 3 |                  Ne feküdjék vissza az úr. Valamit akarok mondani
242 3 |                A számból vette ki báró úr a szót. Önnek csakugyan
243 3 |             Engem pedig ne tegezzen az úr!~– Hát hiszen csak nem mondhatom
244 3 |     elfelejteni, hogy itt én vagyok az úr, kend pedig csak cseléd!~
245 3 |            kezet csókolni. Vagy Diadém úr nem tűrheti, hogy feketeretket
246 3 |             taposott a sarkával a báró úr tyúkszemére, ez pedig annak
247 3 |           imádkozni.~– No, lássa, báró úr, tudja jól, hogy mindig
248 3 |                ellenségeskedést a báró úr ellenében, hogy tudatta
249 3 |         utasítással, hogy ezzel a báró úr szégyenleni való apró adósságai
250 3 |         gyémántjai.~– No, mert az öreg úr maga meglehetősen leapadt.~–
251 3 |               leapadt.~– Le ám. A gróf úr elspekulálta meg elpolitizálta
252 3 |               minden áron, hogy a báró úr távolítson el engem a házától,
253 3 |             fárassza az elméjét a báró úr, – én elmegyek innen, mihelyt
254 4 |                Ezalatt belépett Diadém úr is, s az is jó reggelt kívánt
255 4 |        szalonnáját. – Elutazott a báró úr még az éjjel.~– Hová? –
256 4 |               fölkeresni.~Amint Diadém úr elköltötte a kávéját, fölkelt,
257 4 |             mondani – magyarázá Diadém úr –, hogy vannak bizonyos
258 5 |          kezünkben.~      ~– Menjen az úr, ne tréfáljon! – kiált föl
259 5 |             terhelt ládák, amik Diadém úr címe alatt érkeznek az apátvári
260 5 |           tartalmaznak, amikből Diadém úr a híres acélgyárában Bessemer-acélt
261 5 |               De hátha azt maga Diadém úr is meg fogja tudni?~– Már
262 5 |               helyreállítására. Diadém úr minden egyéb vállalataiban
263 5 |             aztán egy mondok, fiskális úr! – Eddig minden este átjártunk
264 5 |          lábamat, olyan szent, hogy az úr se talál engemet többet
265 6 |          ügyvéd után: „Hol lakik az az úr, aki pénzért hazudik?”.
266 6 |     lelkiismeret, vagy nincs? Fiskális úr!~– Igenis van. S azt tapasztalni
267 6 |                 Aztán úgy vigyázzon az úr rám, nem maradok én itt
268 6 |                elé.~– No, hát fiskális úr! Tessék ránk lövetni!~A
269 7 |            hagyta a bámuló urat Diadém úr társaságában.~Diadém úr
270 7 |                úr társaságában.~Diadém úr a reggelinél ült a bárónéval,
271 7 |           elárulva Kornél báró.~Diadém úr csendesen, csak úgy becsukott
272 7 |                a gazembereknek.~Diadém úr elnézte, hogy a báró hogy
273 7 |              Miféle más helyen?~Diadém úr szép tulipánformára hámozta
274 7 |          olvasatlan huszonötöt.~Diadém úr készen volt a reggelivel,
275 7 |          példák nyomán – felelt Diadém úr, gondosan megtörülgetve
276 7 |               konfiskálva lesz. A báró úr a maga személyére nézve
277 7 |        belátása szerint – mondá Diadém úr, s magara hagyta Kornélt
278 7 |             kendteknek, hogy ki itt az úr Apátváron! Még azt mondta
279 7 |               fajdkakast lőjön, Diadém úr megállította az útban, s
280 7 |     legközelebbi szalmaszálhoz, Diadém úr kezéhez.~– Kedves barátom,
281 7 |              következett volna; Diadém úr azonban nagyot kacagott
282 7 |               Kicsoda? Illavay?~Diadém úr vállat vont. Ez az ember
283 7 |           Kedves Kornél – szólt Diadém úr kenetteljes hangon, s aztán
284 7 |              szolgája, méltóságos báró úr!~Szinte jólesett a felrezzenés.
285 7 |           címezés is. „Méltóságos báró úr!” Ahelyett, hogy „Ni a bolond!”
286 7 |               Vártam, míg a méltóságos úr erre sétál, vagy a kertben
287 7 |        esztendő óta látja a méltóságos úr ezt az én szakállamat ide
288 7 |          tudnék? Adja ide a méltóságos úr a kezét.~Egy perc alatt
289 7 |               arany?~– Ha a méltóságos úr felhúzza az ujjára, mindjárt
290 7 |              az átellenében ülő Diadém úr szemeivel találkoztak az
291 7 |                 mint Atalanta.)~Diadém úr lejött eléjök, s az ilyen
292 7 |              én felelek – mondá Diadém úr –, hogy ma nem fogja önt
293 7 |                s úgy rebegték végig az Úr imáját. Annál a szónál,
294 7 |     világosodik meg. Az meg ott Diadém úr lakása. – Ez is jól van. –
295 7 |             meg az a tudat, hogy ő az „úr”, amaz meg az „asszony”!
296 7 |                a gyengeségé. A férj az úr és a bíró, az asszony a
297 7 |               állat is van, a férj, az úr, aki a fűzfabokrok közé
298 7 |           otthon van abban.~A férj, az úr, a bolond – pedig idekinn
299 8 |                  egy békasóért.~– Báró úr! Énnekem nem okoz vele kellemes
300 9 |               az országban a rendezett úr: inkább szabadulni akar
301 9 |               fáklyásmenet volt Diadém úr éjszakai látogatása Temetvényi
302 9 |             diadalmenet legyen.~Diadém úr, a gróffal találkozva, sietett
303 9 |              az ottománra; amit Diadém úr azzal viszonzott, hogy ő
304 9 |               virágos pokrócon. Diadém úr pedig új szivarra gyújtott
305 9 |               azt mondá neki:~– A gróf úr rövidíti az életét az ilyen
306 9 |              országrészben teljhatalmú úr vagyok, addig ezen a küszöbön
307 9 |               E kevély mondásra Diadém úr a zsebébe nyúlt, kihúzott
308 9 |         ártatlan lapba! – mondá Diadém úr, iróniás alázattal nyújtva
309 9 |                halkan maga elé.~– Gróf úr! Finita la comedia. – Mind
310 9 |         tulajdonom volt – mondá Diadém úr keserű tréfával.~– Megfizetek
311 9 |              szobájából.~– És ön, gróf úr? – kérdé Diadém.~Temetvényi
312 9 |                cselédtől:~– Hát a gróf úr fölkelt-e már?~– Nem szolgálhatok
313 10|              dolgok lefolyását. Diadém úr ellenben ott maradt a várkastélyban,
314 10|            szót: „Willkommen!”.~Diadém úr meghozta a felvilágosítást
315 10|       Türelmetlenül várta, hogy Diadém úr érte jöjjön.~Végre elégördült
316 10|         kellene azokat porozni. Diadém úr felvesz az útról egy csipetet
317 10|            vissza.~– Ha olvasná a gróf úr az iratot, amit a kezében
318 10|         vásárlom össze e képeket, gróf úr, hanem megbízásból egy úrhölgy