Part,  Chapter

  1 4 |            van tovább.~– Nézzen rám, Kornél – szólt ez hozzá.~A szemeivel
  2 4 |                Nem Samu, hanem Soma! Kornél attól származik, hogy „cornus” =
  3 4 |         vármegye azt határozta, hogy Kornél úrfit, mint hóbortost, örök
  4 4 |               De hiszen én küldtem a Kornél instruktorának rögtön útiköltséget,
  5 4 |           ott ülnénk. Útközben aztán Kornél barátunkról imitt-amott
  6 4 |        faragott csákót. S ettől a mi Kornél barátunk arra a fölséges
  7 4 |            volt a hivatalom, hogy ha Kornél úrfinak tetszik a vitézségét
  8 4 |      Másodági unokatestvérek voltak. Kornél a hajdani dinaszta majoresconak
  9 14|         öcsém! A földesuratok fia. A Kornél úrfi. Oldjátok el mindjárt
 10 14|             vettük a régi Opatovszky Kornél nevet. S most vigyázzon
 11 17|             kevésbé volt megnyugtató Kornél úrfi sorsa, mert a magyarok
 12 17|      elhatároztatik, hogy Opatovszky Kornél elmeháborodott, s ilyenformán
 13 20|            tudja. Az ifjú Opatovszky Kornél, azokért az érdemekért,
 14 20|             Rokomozer, ha Opatovszky Kornél menyasszonya Zsiboráknak
 15 20|              keresse majd Opatovszky Kornél az eltűnt menyasszonyát,
 16 21|         kezdett.~– Miután Opatovszky Kornél nekem unokaöcsém és gyámoltam,
 17 23|             egy Góliátot. Erre aztán Kornél szeleburdi módra markolt
 18 23|           ábrázatot szokás csinálni.~Kornél azt is megpróbálta, de tönkrement
 19 23|        emberek húzták lovak helyett. Kornél folyvást nyomta vissza a
 20 23|              ment már a magasztalás, Kornél nem állhatta ki tovább a
 21 23|    elhallgatott a latin orációjával.~Kornél úrfi pedig most már kacagott
 22 23|          mintha nyársat nyelt volna.~Kornél nagyon el volt érzékenyülve.
 23 23|              a szívében a tőrt.~Majd Kornél úrfi is előkerült az átöltözésből.
 24 23|             lefoglalta a misst, hogy Kornél annál fesztelenebbül társaloghasson
 25 23|              az egyen aggódott, hogy Kornél úrfi nagyon is sok hasznát
 26 23|      Beethoven szonátáját játszotta.~Kornél ott ült egy balzacon, s
 27 23|           nehezen kiszabadítja magát Kornél kezei közül; „sed non faciat
 28 24|                       Szaltó mortále~Kornél másnap reggelig aludt; addig
 29 24|          magának az angol paripákat. Kornél pedig úgy érezte magát Koczur
 30 24|    Magyarországon is meg lehet élni.~Kornél úgy elérzékenyült e szavakra,
 31 24|        bizonyára aszerint Opatovszky Kornél úr holta napjáig adósa fog
 32 24|      állhassanak. Illavay atillában, Kornél fekete frakkban.~Kornél
 33 24|              Kornél fekete frakkban.~Kornél rohanva állta útját mátkájának;
 34 24|             Nagyon derék! – nevetett Kornél. – Vegye a karját Ferenc
 35 24|           megint azzal került vissza Kornél, hogy: „Óh, a mi kastélyunkban
 36 24|            hidegen:~– Megvannak még?~Kornél nyitva feledt szájjal tekinte
 37 24|          választ, hogy nincsenek.~De Kornél úrfinak ez nem volt elég:
 38 24|     drágaságok! – szólt panaszhangon Kornél.~Ez szemrehányás volt, s
 39 24|           árán váltani: a becsülete.~Kornél arca lángvörös lett e szóra.
 40 24|             a szíve, hát vasból van.~Kornél báró is sokat tanult egy
 41 24|             gyöngédség, érzelem volt Kornél iránt.~Az úri nászsereg
 42 24|     elkiáltanám magamat: édes öcsém, Kornél báró, én ezen a helyen egyszer
 43 24|             a kísértetektől? – kérdé Kornél menyasszonyától.~– Szeretem
 44 24|          poharainkat belehajigáljuk.~Kornél kíváncsi volt, mint egy
 45 24|             a verset? – zaklatá érte Kornél.~– Nem tudom, nincs kinyomtatva.~–
 46 24|              nem mondja ön – unszoló Kornél –, én is úgy teszek, mint
 47 24|       váltsunk egymással. Opatovszky Kornél észrevetette velem, hogy
 48 24|            innen.~– Én.~– Gondoltam.~Kornél pedig már egyszer a fejébe
 49 24|         rezzenté őt fel merengéséből Kornél –, hol van az a bástya,
 50 24|          ígértem, hogy azt megnézem.~Kornél dacos járással lépett ki
 51 24|              Az én nótáim – nevetett Kornél.~– Hogyan? Önnek is vannak
 52 24|              vőlegénye iránt érzett.~Kornél aztán dacosan rontott keresztül
 53 24|       jelenté, hogy semmi baj sincs! Kornél úr él, és semmi csontja
 54 25|            kő volt Koczur.~Mikor már Kornél a lovagi címmel egész emberré
 55 25|             következés az volt, hogy Kornél felment Koczurral Bécsbe,
 56 25|             embernek találta Koczurt Kornél mellett. Egész tüntetéssel
 57 25|          szabad és minden megvehető. Kornél tapasztalhatta azt.~S ha
 58 25|        valaha még Illavayra szálljon Kornél birtoka – és olyan állapotban,
 59 25|         Ennek is állandó lakója volt Kornél: páholyt tartott, s ismert
 60 25|             spanyol, mint amilyennek Kornél ismeri a spanyolokat; („
 61 25|             a produkció az eszét, az Kornél báró volt.~– Barátom! –
 62 25|         jutott eszembe! – kiálta fel Kornél, földhöz csapva a grammatikát. –
 63 25|            kitudta azt rögtön. Akkor Kornél leült levelet írni.~„Istennő!~
 64 25|              embernek és lónak, mert Kornél az egész cukrászboltot megvásárolta
 65 25|              eléje szép német szóval Kornél, útját állva egy pillanatra.~
 66 25|               Ich bin der Opatovszky Kornél…~Donna Atalanta megbólintja
 67 25|     desdichado! – dörmögé a spanyol.~Kornél azt is megköszönte. Azonban
 68 25|      rángatják a csengettyűfogantyút Kornél báró és Koczur, fölváltva,
 69 25|           urasághoz a mellékszobába. Kornél nagy megelégedéssel látta,
 70 25|       nagyobb hízelkedést Opatovszky Kornél nem hallott magáról: csak
 71 25|         tudom, tudom! – szelelt bele Kornél. – S azóta én is egy darab
 72 25|            magát, ha Apolló kergeti.~Kornél el volt ragadtatva e célzás
 73 25|             Ezt meg lehetett érteni.~Kornél azonban ravasz volt. A bolondot
 74 25|           lábon és négy kereken jár.~Kornél pedig annyiba vette azt,
 75 25|        kikísérte őket az előszobába.~Kornél megint nyomott egy százforintost
 76 25|   búcsúvételi mód ez a spanyoloknál!~Kornél megvárta Koczurt a lépcsőrácsozatnál.
 77 25|               hogy ő az én szeretőm.~Kornél ezt is nagy dicsőségnek
 78 25|        házmestertől aztán kikérdezte Kornél:~– Van-e itt istálló?~–
 79 25|         Mennyi az évi béred? – kérdé Kornél a kocsistól.~– Ötszáz forint.~–
 80 25|            magát. A lövés eldördült. Kornél nagyot kiáltva kapott az
 81 25|         Wochenschriftben. Egyébiránt Kornél csakugyan megsebesült. Az
 82 26|            hogy az érintett kalandok Kornél vagyonán érzékeny csorbát
 83 26|             pályadíj: egy Opatovszky Kornél! – Istenem! Én Istenem!~–
 84 26|              grófné segítség nélkül. Kornél báró alig gyógyult fel párbajsebéből,
 85 26|           fölkelti, de el nem oltja.~Kornél ezrede Prágában állomásozott.~
 86 26|             nem találhattak volna ki Kornél úr számára. Kapott hozzá
 87 26|             vonat a bécsi indóházba. Kornél az ablakból kihajolva leste,
 88 26|          udvari bálra jöttem – mondá Kornél.~– Mi is arra jöttünk fel.~–
 89 26|     egymásnak idegenek.~Erre a szóra Kornél kissé megmerevítette magát.~–
 90 26|            dörzsölte.~– De hát, édes Kornél, ön még nem tudná – hogy
 91 26|          foglalkozás nélküli egyént.~Kornél agyonlőtt embernek érezte
 92 26|             a Temetvényi-palotába, s Kornél úrfi azon vette észre magát,
 93 26|     Cifraságról levén szó, ebben már Kornél is örömét találta. Pálma
 94 26|           aztán magukra hagyta őket.~Kornél pedig azt gondolta, hogy
 95 26|              a török jelmezt – kérdé Kornél. – Azért, mert ez arra a
 96 26|          Mert ha még azt is megteszi Kornél, hogy Illavayt inzultálja
 97 26|     szabadságidőt adott két hónapra.~Kornél idvezültnek érezte magát.
 98 26|              beszélni. Ez Opatovszky Kornél.~Nagyon sok elbeszélnivalója
 99 26|       gargóvári szaltó mortále után. Kornél alig tudta őt levezetni
100 26|            férfiruhába volt öltözve.~Kornél egyszerre odacsatlakozott
101 26|             tőlem.~Koczur előrement, Kornél utána.~A hidalgó csakugyan
102 26|            ha életre hozza! – rebegé Kornél, az orvos kezét rángatva;
103 26|             hulla szemei felnyílnak.~Kornél felordít:~– Ő él! – s oda
104 26|              a szívre tette a fülét.~Kornél pedig rohant vissza Atalantához.
105 27|             BÁRÓ APÁTVÁRY OPATOVSZKY KORNÉL ÚRRAL~A dicső Lipót-rend
106 2 |              a pecsétről. Opatovszky Kornél mindig aranyos spanyolviaszkot
107 3 |             volna rá báró Opatovszky Kornél úrra.~Hogy a rajta levő
108 3 |            szólok többet.~Opatovszky Kornél egyik kezében a csizmahúzóval,
109 3 |             rá a nevetés.~Erre aztán Kornél báróból kitört a csinált
110 3 |                 Hohó! – kiálta utána Kornél papa, megragadva a fia gallérját. –
111 3 |             dolgot – mondá a báróné.~Kornél ezt úgy értette, hogy visszaült
112 3 |           Koczur!”. Ennyi bölcsesség Kornél bárótól magában ki nem kerül.
113 3 |            mindent, s megkezdhetjük.~Kornél báró nyugtalanul tekingetett
114 3 |            honnan vegyük?~Opatovszky Kornél a körmeit rágcsálta ennél
115 3 |   semmirekellő? – kiáltá felförmedve Kornél.~– Nocsak kérem, ne nyilatkozzék
116 3 |        barátunk volt báró Opatovszky Kornél.~– Micsoda? Én?~– Senki
117 3 |         híres, nevezetes férfiúéról.~Kornél báró szétnézett a világba,
118 3 |              fel nemes elbúsulásában Kornél báró.~– Juttassa ön inkább
119 3 |         Koczurt! – lihegé hihetlenül Kornél.~– Anélkül én nem vagyok
120 3 |             Te, Koczur! – vigyorintá Kornél báró, olyanforma mozdulatot
121 3 |              ne légy bolond! – monda Kornél.~– Értsük meg egymást, barátom –
122 3 |           trancsírozás! – kiálta fel Kornél báró. – Az összeg az enyém!
123 3 |        ezeret, háromezer pedig marad Kornél bárónak.~Erre az indítványra
124 3 |         neveltetésére; a harmadikban Kornél báró elismeri, hogy háromezer
125 3 |            az ajtaja, s bejött rajta Kornél báró. – Régóta ismerte a
126 3 |        atyafi eltávozott a szobából.~Kornél báró odaült Koczur ágyára.~–
127 3 |          miért hazudtad azt? – nyögé Kornél, még mindég a fájós lábát
128 3 |          részesüljenek.~Erre a szóra Kornél báró elérzékenyült, szemébe
129 3 |             szerencsétlen Opatovszky Kornél csak állt ott, és bámult
130 3 |           elhitetni, mint Opatovszky Kornél. – De hát honnan jön akkor
131 4 |        Arnold báró diákkalandjaival. Kornél báróról beszélek. Hová mehetett
132 4 |         óhajt. Tehát nem szólt önnek Kornél báró afelől, hogy mi viszi
133 4 |        valakinek, de hogy Opatovszky Kornél báró mit fog tenni a fiával,
134 7 |        báróné, mikor báró Opatovszky Kornél útiöltözetében betoppant
135 7 |        gyámoltalan belsejét elárulva Kornél báró.~Diadém úr csendesen,
136 7 |      vétettem én megint? – szepegett Kornél báró, hanem azért csak leült
137 7 |             csakugyan a torkán akadt Kornél bárónak a tea. Még több
138 7 |              Olaszországban? – mondá Kornél báró, felfelé forgatva a
139 7 |        csombókra is vannak szorulva.~Kornél báró mármost jónak látta
140 7 |             nem onnan kapta. Hanem… (Kornél báró majd kivakkantotta
141 7 |          Szép tréfa lenne belőle, ha Kornél báró elmondaná Atalantának
142 7 |          gyermekeit, ahogy én tudom.~Kornél báró e lesújtó indokolásra
143 7 |              chartreuse a palackban.~Kornél azon különc természetek
144 7 |             fennhangon mondogatta el Kornél báró az ő tanácsadó jó barátjának,
145 7 |              röptiben nem is lőné le Kornél báró, mert ahhoz nagyon
146 7 |           fenyegető veszély nem volt Kornél báróra nézve, mint az erdőit
147 7 |         marad.~– Kinek?~– Opatovszky Kornél bárónak.~– Miért?~– Mert
148 7 |   fővétkesnek, hanem önt.~Opatovszky Kornél csak most érezte egyszerre
149 7 |       megtenni? – kiálta elvörösödve Kornél báró, s azzal a duplapuska
150 7 |             furulyázott.~Akkor aztán Kornél lecsapta a puskát az asztalra.~–
151 7 |          tegezett mindenkit.)~– Édes Kornél. Nagyon szeretem, hogy a
152 7 |            igaz jó barátom.~– Kedves Kornél – szólt Diadém úr kenetteljes
153 7 |           Keresd fel a nődet, kedves Kornél.~– Nem jönnél te is velem?~–
154 7 |             után gyűrődött uszályát.~Kornél báró színpadi megállással
155 7 |      nyelvével.~– Jól van, jól, édes Kornél. Hagyjuk el a jeleneteket.
156 7 | Százegyedikszer is, ha már százszor.~Kornél báró ezt a legkedvezőbb
157 7 |                Ki-vég-zett? – hebegé Kornél, s szédelegve támaszkodott
158 7 |              Koczurral Garibaldihoz?~Kornél csak bámult a levegőbe,
159 7 |            az eszmét!~S azzal karját Kornél karja alá fűzve, bizalmasan
160 7 |           egyedüli menekülési módja, Kornél. Ennek az eszmének a fonalán
161 7 |            világi hatalom megszűnik.~Kornél még nem találta ki, hogy
162 7 |           senki sem akar oda, kedves Kornél. Légy efelől nyugodt. Hanem
163 7 |           bezárva lenned?~Opatovszky Kornél úgy érezte, hogy ez az észvesztő
164 7 |             egy kissé fölmelegítette Kornél vérét. Az őrjöngés mézeshetei!~
165 7 |               Azután meg is csókolta Kornél arcát.~– De hát a leányoddal
166 7 |    kifejlődik.~– Hogyan van? – kérdé Kornél elámulva. – Diadém felügyelete
167 7 |       Diadémhoz fogjuk férjhez adni.~Kornél báró felfortyant.~– Mit?
168 7 |              jogait érvényesíthesse.~Kornél báró nagyon csóválta a fejét.
169 7 |              s aztán keze közé kapva Kornél fejét, összecsókolta annak
170 7 |              beszéljünk róla többet.~Kornél elment, nagyot járt, vissza
171 7 |      megkegyelmezve.~Mindjárt tudott Kornél báró betűket egymáshoz ragasztani.
172 7 |            tett formulárét lemásolta Kornél báró, odacsapta a tollat
173 7 |           azt, hogy „báró Opatovszky Kornél?”~– Akármelyiket.~– Nem
174 7 |            így: „Apátváry Opatovszky Kornél”?~– De úgy is jó lesz.~–
175 7 |             ahogy legjobban tetszik.~Kornél ezt a legutóbbi aláírást
176 7 |         beszélni. Anélkül Opatovszky Kornél semmi aláírását el nem fogadják.~–
177 7 |     bolondoknak sok ravaszságuk van. Kornél, előre tudva, hogy erre
178 7 |            akkor lejön róla a gyűrű.~Kornél kapott rajta, hogy most
179 7 |            volt a legrégibb ismerőse Kornél bárónak. A kegyeletes emlék
180 7 |           Hanem azért Rokomozer, aki Kornél bárót szipolyozta, épp olyan
181 7 |              hitelező is.~Opatovszky Kornél olyan magára hagyottnak
182 7 |         boltomba a méltóságos úrnak?~Kornél báró azt kérdezte, hogy
183 7 |            tudom. Valami levélforma.~Kornél arca örömre derült, amint
184 7 |           eszétől is kitalálta volna Kornél.~– Nincs senki itt a mellékszobában? –
185 7 |         valaki odafenn – a padláson.~Kornél a benyílóba ment, s annak
186 7 |         neked el fogok mondani, édes Kornél, azokból megítélheted a
187 7 |         csalva eleitől fogva, kedves Kornél, mint egy lúd! S én azt
188 7 |       mármost azt mondom neked, édes Kornél, hogy vedd elő valahára
189 7 |           Koczur.”~Mire végigolvasta Kornél báró ezt a levelet, olyan
190 7 |            ismét bevitte a benyílóba Kornél báró, hogy megismerje belőle
191 7 |             mikor azt hallotta, hogy Kornél báró milyen nagyokat kacag
192 7 |            Most egyszerre észre jött Kornél; azt nem szabad még csak
193 7 |            meg már gyanakodva nézett Kornél báró Rokomozer szemébe.
194 7 |          mint ez. Szakasztott olyan.~Kornél még jobban belenézett az
195 7 |           ragadta mellbe a szatócsot Kornél báró, s majd kirázta a kaftánjából.~–
196 7 |           kap érte egy kis jutalmat.~Kornél báró megfenyegette az öklével
197 7 |            Dehogy szólok.~Opatovszky Kornél amilyen lecsüggesztett fővel
198 7 |              font kávét sem hitelbe.~Kornél báró tehát nagy füttyszóval
199 7 |         szeme elé üres kézzel, mikor Kornél báró, sőt valamivel hamarább,
200 7 |         kinyithatta előtte az ajtót. Kornél hallhatá a rapportot:~–
201 7 |            csillag feljövetele után, Kornél roppant jó étvággyal evett
202 7 |         ebben az egyben nagyszerűek.~Kornél báró a délesti órákat csupa
203 7 |         hattyúk a házikóban? – mondá Kornél.~– Nincsenek, kedvesem.
204 7 |              még utoljára poéta lesz Kornél báróból.) Úgyis utoljára
205 7 |       dalolni fogunk a vízen – mondá Kornél. Mit? Azt-e, hogy „Eljött
206 7 |            Jézus Mária! – kiálta fel Kornél ijedten.~– No, mi történt?
207 7 |       egészen nyugodt.~Dehogy tudott Kornél nyugodt lenni. De e perctől
208 7 |             kavicsok között – rebegé Kornél báró tragikus arckifejezéssel.~
209 7 |       veranda lépcsőjén felhaladtak, Kornél báró még egy elegiakus kitörésre
210 7 |         nevettek azon mind a ketten! Kornél még jobban, mint Atalanta.)~
211 7 |              de olyan hangosan, hogy Kornél is meghallja.~– Koczurt
212 7 |             milyen ideges!~– Szegény Kornél. – No, ne aggódjék ön azért!
213 7 |         éjjel értem jönnek? – rebegé Kornél.~– Arról én felelek – mondá
214 7 |               Nem vették észre, hogy Kornél maga is ott van már a színpadon,
215 7 |          szólt Atalanta, megcsókolva Kornél ajkait, s maga sietett az
216 7 |           távozott el az ifjasszony, Kornél felkelt az ágyból, felöltözött
217 7 |             fogja ezt a gyűrűt többé Kornél rendelkezésére bízni, s
218 7 |              kell hogy tanúja legyen Kornél.~Akkor aztán meg fog győződni
219 7 |          éjszakában fázott az ember. Kornél ezt a hideg tólevegőnek
220 7 |              egy Apátváry Opatovszky Kornél báró, a másik meg egy mamzell
221 7 |           ugrással beszökik a vízbe. Kornél lélegzetét visszafojtva
222 7 |              akkor a düh fölforralja Kornél egész agyvelejét! Nem válogatja,
223 8 |         összekerül?~Mikor Opatovszky Kornél báró késő éjjel Rokomozernek
224 8 |             kell a gazembernek!~Mert Kornél báró meggyőződése szerint,
225 8 |                 Én vagyok Opatovszky Kornél!~Ez arcot, e szemeket látta
226 8 |         ijedt meg. Hiszen Opatovszky Kornél nem oroszlán, s ő nem tartozik
227 8 |              egyszerre talpra ugrott Kornél, s az arca sajátszerű vigyorgásra
228 8 |              szememet?~E kérdés után Kornél hevesen csókolt kezet a
229 8 |      karszékben soha – szólt nevetve Kornél, amint a kínált helyre levetette
230 8 |        egyetlen fia, báró Opatovszky Kornél csakugyan őrült, bolond
231 8 |            szeretnék beléd harapni”.~Kornél vette észre Pálma tekintetéből,
232 8 |        nevelés okozta a vásottságot.~Kornél báró egyetértően hunyorgatott.
233 8 |            szépen kérem, olvassa el.~Kornél előhúzta a sokrét összehajtott
234 8 |           oly zila tekintetet vetett Kornél báróra, hogy annak elhalt
235 8 |       szemekre tekintett.~Opatovszky Kornél egészen megfeledkezett róla,
236 8 |          szánnia magát a vállalatra.~Kornél egészen ráfektette az arcát
237 8 |         komoly bolondság.~Opatovszky Kornél fölemelkedett térdéről,
238 8 |             Báró Apátváry Opatovszky Kornél eljött jóvátenni hibáját,
239 8 |              fogok elkövetni – szólt Kornél báró, s most már odaült
240 8 |           jótéteményeit – protestált Kornél báró egész méltó felgerjedésével
241 8 |         bőven fogják azokat fedezni.~Kornél báró hevülni kezdett ettől
242 8 |           meg! De régen nem volt már Kornél bárónak ebből egyebe, mint
243 8 |           fogas kulccsal a középsőt. Kornél báró köszönte szépen az
244 8 |            Grófnő, instálom! – szólt Kornél báró, megkocogtatva a vasajtót,
245 8 |            Báró Apátfalvy Opatovszky Kornél jelenti minden rokonának
246 9 |              szájból jön. Opatovszky Kornél tréfásan gyászos esete a