Part,  Chapter

   1 1 |      staffage-nak, amiknek rendeltetésük az, hogy festményben nem nézik,
   2 1 |               úgy össze van nőve magával az eseménysorozattal, hogy
   3 1 |            vidékek, amiknek igéző hatása az emberi kedélyre el nem tagadható,
   4 1 |              korszellem átalakul, idomul az idővel, az a vidék maga
   5 1 |              átalakul, idomul az idővel, az a vidék maga külön is alakít,
   6 1 |            örökké tartó álom, belerémlik az ébrenlétbe.~Pozsonytól fölfelé
   7 1 |             fölfelé haladva, elénk tárul az elragadó szép Vág-völgy.
   8 1 |                 fedett hegyhátak; egyike az uralkodó folyóknak; partjain
   9 1 |             uralkodó folyóknak; partjain az ország legódonszerűbb városai,
  10 1 |              dámvad csordákkal. Távolabb az aranyködbe burkolt hegyek
  11 1 |                 még csak nem rég halt ki az élet: a dűlt falak ablakmélyedéseiben
  12 1 |      ablakmélyedéseiben még ott láthatók az olasz freskók, az egyesült
  13 1 |               láthatók az olasz freskók, az egyesült családok címerpajzsai,
  14 1 |                falak teleírva, vésve már az újabb kor látogató Kiselakjainak
  15 1 |                 szomszéd várrom, melyben az ifjú lovag lakott, akinek
  16 1 |         várkastély, túl a hegyeken, ahol az ősi képtár őrzi a szép szörnyeteg
  17 1 |                szép szörnyeteg képmását; az az alabástromfehér arc oly
  18 1 |                  szörnyeteg képmását; az az alabástromfehér arc oly
  19 1 |         rózsavízben fürdöttem: hát vétek az?”~Amott hajlik ki a folyam
  20 1 |              nagyobb bolond. Ott látszik az orom, melyről a vén Stibor
  21 1 |                 nem vár, egy egész város az; itten uralkodott fél Magyarország
  22 1 |                  koronát, s harcolt vele az uralomért mint egyenrangú
  23 1 |                 szét van döntve. Ez volt az a sziklafészek, ahová a
  24 1 |              zárni Habsburgi I. Lipótot. Az volt a terv, hogy vadászaton
  25 1 |            királlyá koronázott hegytető. Az alatta levő falunak csak
  26 1 |           tornyára: „Oda megyünk!”~Aztán az égborulat eltakarta előlük
  27 1 |                   s e bukással vége lett az egész fényes álomnak, mikor
  28 1 |             kilenctized része való volt.~Az ostrommal bevett várakat
  29 1 |                otthagyták szép romoknak: az önként feladottaknak adtak
  30 1 |            belátni, nem akarják megtűrni az új gazdát, valami fekszik
  31 1 |               kalásszal, a patak vizével az új ivadék, s ő is elmegy
  32 1 |              olyan szép, mint a hercegé. Az elpusztult zárda kőfalai
  33 1 |               nép azt hiszi, hogy ő maga az, a szent, kővé válva a hosszú
  34 1 |              isten, egy mennyei császár: az egész vidék átalakul egy
  35 1 |         története a Nephitimekkel együtt az eocénben veszhetett el. –
  36 1 |         Mindennek változni kell e tájon: az óriások temetője ez itt!~
  37 1 |              Olyan vén faóriásokat sehol az országban nem találni másutt. –
  38 1 |                 annyi emlék van kötve. – Az a tölgyfa, mely a rovnyei
  39 1 |                sárgult falevélben; – ott az útfélen áll egy terebély
  40 1 |           összefont gúzsnak, s azt mondá az új vallás fölvevőinek: „
  41 1 |                  a ti vallástok is ebben az országban!” – S lett belőle
  42 1 |               szálfa. Nem hordják el már az ágait szép leányok, vén
  43 1 |               alatta most is ott áll még az öles átmérőjű palakő asztal,
  44 1 |                 aranyban!~A főúr elmúlt, az arany elmúlt; a fa megmaradt,
  45 1 |               foghatót nem találni ebben az országban.~Szegényebb és
  46 1 |         szaporább, mint hogy megélhessen az istenadta földből: kénytelen
  47 1 |                minden nagy városában övé az utca, kész szállása a házküszöb.
  48 1 |               Párizs úgy, mint Sztambul; az egyik tudja az utat Londonig,
  49 1 |                 Sztambul; az egyik tudja az utat Londonig, a másik Teheránig,
  50 1 |                országban, azt hazahozzák az ősi zsúptető alá, s javítnak
  51 1 |                  tótok népe. Hanem azért az ő apáik harcoltak Rákóczival
  52 1 |              végső csatái alkonyatáig, s az ő fiaik ostromolták meg
  53 1 |              tótok országa”.~Tájképünket az ő krumpli- és pohánkaföldeik,
  54 1 |              krumpli- és pohánkaföldeik, az ő szilvásaik, káposztáskertjeik,
  55 1 |               kender- és lentáblácskáik, az ő piros virágú paszullyal,
  56 1 |                 Mikor a vágtató vonatról az elragadó panorámán végigtekintünk,
  57 2 |                mentségünk van a számára.~Az egyik az, hogy – borotválkozik.
  58 2 |                  van a számára.~Az egyik az, hogy – borotválkozik. Ez
  59 2 |               Aki ehhez szoktatta magát, az kénytelen mindennap találkozni
  60 2 |               ábrázatjával, akár tetszik az neki, akár nem.~A másik
  61 2 |                 a „fiatal ember” számára az, hogy ő ezen a mai napon
  62 2 |                mai napon éppen vőlegény. Az udvaron várja négylovas
  63 2 |                őt még ma délre átröpítse az eljegyzési ünnepélyre, szeretett
  64 2 |               tükrök szoktak lenni, hogy az embernek olyan kellemetes
  65 2 |                  vissza, mint amilyennel az őt szembe nézi: nem, ez
  66 2 |           félrehúzza, a szemét feltolja, az orrát félrefintorítja, minden
  67 2 |                 úgy, hogy penitencia azt az embernek végig kiállni,
  68 2 |              tükör: ereklye.~Ferenc úrra az édesanyjáról maradt az,
  69 2 |              úrra az édesanyjáról maradt az, akinek viszont annak az
  70 2 |                 az, akinek viszont annak az édesatyja vette azt Vágújhelyen,
  71 2 |              Akkor kezdtek divatba jönni az olyan összecsukható, fiókos
  72 2 |                   hogy mennyire rászedte az üveges, mikor a leánya belenézett
  73 2 |                lehetett visszaadni, mert az üveges odább ment egy országgal. –
  74 2 |                 való a tükör? Arra, hogy az ember meglássa belőle, nem
  75 2 |               nem maradt-e valami piszok az ábrázatján? azt ez a tükör
  76 2 |              hogy valami szép vagy; sőt, az ellenkezőről fog mindig
  77 2 |                  fog mindig meggyőzni, s az nagyon jó, hogyha van az
  78 2 |                 az nagyon jó, hogyha van az embernek egy igaz barátja,
  79 2 |               mindig megmondja a szemébe az igazat.~És úgy történt,
  80 2 |              történt, Opatovszky Borbála az ő férjével, Illavay János
  81 2 |                 Te is sok hasznát veszed az életben.~Meg is tartotta
  82 2 |                 életben.~Meg is tartotta az ereklyét Illavay Ferenc
  83 2 |             nélkülözhetlen jó barát volt az rá nézve: egy zsebbeli kritikus.~
  84 2 |              kisgyerekek elbújnak előled az ajtó mögé. Jó volna, ha
  85 2 |                  csinálsz is a képeddel, az általános kifejezést: ezt
  86 2 |                  vadsággal; a komikum és az ijesztő együtt. Egy Herkulesfő,
  87 2 |                 meg igazán, ha te volnál az a szép kisleány, azokkal
  88 2 |          főszolgabírája. A hajdú jelenté az ajtón keresztül, hogy sürgős
  89 2 |            érkeztek.~– Hát csak tegye le az asztalomra a kancelláriában.~
  90 2 |                  nincs a világon, amiért az ember félbeszakítsa a nyakravalója
  91 2 |                gúnyolódik.~„Bizony pedig az egész előnyöd az, hogy főszolgabíró
  92 2 |            Bizony pedig az egész előnyöd az, hogy főszolgabíró vagy.
  93 2 |                odahaza a maga házánál, s az igen kellemetes minőség
  94 2 |                fogta a fésű.) Tudott biz az. Most meg az orrát nyújtotta
  95 2 |                  Tudott biz az. Most meg az orrát nyújtotta meg hosszúra.~„
  96 2 |             gratulációkat.~Ferenc átment az irodájába, ahol halommal
  97 2 |                annak a levélnek! Hát még az írás a címzeten! Azok a
  98 2 |               gyöngyszem alakú betűk! Ez az ő írása. A szép jegyesé.
  99 2 |                 Nehéz kezében reszketett az olló, amíg fölvágta a levelet.
 100 2 |                Eltakarta nagy tenyerével az arcát, s csak széles, erős
 101 2 |                szemérmes epedés sóhajai, az ábrándteljes séták a napsütötte
 102 2 |              együttlét ezer bohó tréfái, az örömrepdeső fogadás hosszas
 103 2 |           fogadás hosszas távollét után, az édes tervek a jövendőre,
 104 2 |                  a könny, a kézszorítás, az elpirulás, meg a lopva adott
 105 2 |                  csak ámítás!”~Hát ilyen az asszony? No hát legyen ilyen
 106 2 |             asszony? No hát legyen ilyen az asszony! Hanem az asszonyon
 107 2 |                  ilyen az asszony! Hanem az asszonyon túl férfi is van!
 108 2 |                 vőlegényi átillát.~Igaz! Az ökölcsapáshoz nem kell se
 109 2 |                  tudnád!” – beszél hozzá az a zsebbeli kritikus. – „
 110 2 |                  jól illik a képedhez ez az emberevő agyarkodás. Hát
 111 2 |                most mér dühösködöl? Mert az mást szeret, aki bizonyosan
 112 2 |                  tesznek, hogy a kezüket az egyik embernek adják, a
 113 2 |               ilyenkor, ha nem te viszed az oltárhoz a szép menyasszonyt,
 114 2 |        rábeszélte a tükör: menjen vissza az íróásztalához a többi leveleket
 115 2 |                   csak tépte a pecsétet.~Az egyik Gorombolyi kormánybiztos
 116 2 |                   A kémeket és izgatókat az egész vidéken fogdostassa
 117 2 |               vidéken fogdostassa össze. Az utakat és hidakat tökéletes
 118 3 |        megszólítás helyett azon kezdte: „Az Isten szerelmeért!” A vége
 119 3 |               Isten szerelmeért!” A vége az volt, hogy: „Nézze csak,
 120 3 |             másolatban Gorombolyi levele az alispánhoz. Ezen kezdődött: „
 121 3 |               táblabírák! – Ha nekem azt az újoncilletményt, ami rátok
 122 3 |               székvárostokba megérkezem, az utolsó emberig ki nem állítjátok:
 123 3 |                 főbe lövetlek stb. stb.”~Az alispán levelének utóirata
 124 3 |               gróf szokott megörökíteni.~Az volt még csak megijedve.~
 125 3 |           mondathalmazból kiokoskodhatta az ember, hogy őnagyságát is
 126 3 |                készen tartsa, hogy azzal az ő megérkeztekor azonnal
 127 3 |                 többi!~Őnagyméltóságának az írása hemzsegett félig leírt
 128 3 |                mondatoktól, amikből mind az derült ki, hogy neki legkisebb
 129 3 |               Mert hisz a szolgabíró, ez az univerzális gondviselés
 130 3 |                 pecsét ugyanaz volt, ami az előbbin. Ezt is a gróf úr
 131 3 |                kormánybiztos úr útközben az állam nevében lefoglalta,
 132 3 |            számára posztót csináltasson: az árát kifizeti. Ez azonban
 133 3 |                   Ez azonban a grófra és az egész családjára nézve megmérhetetlen
 134 3 |              Ferenc. – Már most hát csak az a kérdés, hogy hogyan szaladjak
 135 3 |            gondviselés volt hát, hogy ez az örömnap így megkeserült.
 136 3 |             alatt rendben volt a fejében az egész komplikált haditerv.
 137 3 |                 átrándulni, holdvilágnál az utakat megvizsgálni, az
 138 3 |                  az utakat megvizsgálni, az útbiztost az ágyából kihúzni,
 139 3 |               megvizsgálni, az útbiztost az ágyából kihúzni, a hidakon
 140 3 |           berdóci korcsmában megjelenni, az élelmezésről intézkedni;
 141 3 |                  mert a kipödrött bajusz az embernek tekintélyt ád. (
 142 4 |               unalmas dolgokkal telt el. Az élelmezés ügyét kellett
 143 4 |                 hozza haza télirevalónak az aratórészt. Megtörtént minden,
 144 4 |            következett a hús. Tudniillik az újoncok.~A főszolgabíró
 145 4 |               nemzetőrnek; magára maradt az egész dolog. Ő maga írta
 146 4 |              egész dolog. Ő maga írta be az újoncokat a lajstromba,
 147 4 |                  újoncokat a lajstromba, az előtornácban pedig a járásorvos
 148 4 |                 döng a melle, mikor ráüt az öklével, s azt mondja: „
 149 4 |                mondja: „Ja szom magyar!” Az udvar tele van asszonnyal,
 150 4 |             csákóval jön ki a tornácból. Az egyenruha többi alkatrészét
 151 4 |              árva cigánybanda húzza künn az utcán a „Hajja cica, kis
 152 4 |                altiszt biztatja vígságra az anélkül is ujjongó fiatalságot,
 153 4 |                  mindjárt megkapják tőle az egy forint felpénzt, valóságos
 154 4 |              többi legénységen keresztül az íróasztalig.~Az előbb jövő
 155 4 |                keresztül az íróasztalig.~Az előbb jövő nyurga, hirtelen
 156 4 |                  szemébe, akivel beszél: az egész arc fölül keskeny,
 157 4 |                 a savószínű pihéből, ami az ajkak fölött kemény viaszkpedrővel
 158 4 |         szemöldei olyan kifejezést adnak az arcának, amiről azt hiszi
 159 4 |                arcának, amiről azt hiszi az ember, hogy mikor legjobban
 160 4 |                 éves lehet, de már ennek az ábrázatja úgy be van nőve
 161 4 |               szeme villog ki belőle; ez az arc azonban mindig nevetésre
 162 4 |                neki más kifejezést adni. Az egyik szemének a lehunyorítása
 163 4 |               ült a publikumnak, s azzal az elöl jövő éles ráspolyhangon
 164 4 |                   csak lecsapta a tollát az asztalra.~– Hát ez már megint
 165 4 |          tintásüvegre, megint feltalálta az elvesztett fonalat.~– Nekem
 166 4 |             fonalat.~– Nekem nem tutorom az úr többé. Nekem nem parancsol
 167 4 |              Ahán! Ilyenformán jut ön is az Apátváry névhez. Persze;
 168 4 |            hátulsó alak elnevette magát.~Az első hátrafordult s ráförmedt:~–
 169 4 |          Szerencsére – nem volt mivel.~– Az úr pedig, szolgabíró uram,
 170 4 |             megvizsgáltatni?~– Mire való az?~– Hát hogy meggyőződjünk
 171 4 |                  mértéket.~– De nekem ez az utasításom. Hát tessék előbb
 172 4 |              Nagyon halk hangon súgá oda az ifjú:~– Nem lehetne ezt
 173 4 |                 este el kell szállítanom az egész újoncilletményt.~Az
 174 4 |                az egész újoncilletményt.~Az ifjú elébb összenézett a
 175 4 |               mögött álló erdei manóval. Az pedig cinikus vigyorgással
 176 4 |                  meg felvilágosítólag.~– Az a kis hiba van ám, hogy
 177 4 |                  hiba van ám, hogy nincs az úrfin ing, azt valahol elvesztettük;
 178 4 |                Úgy vagyunk, bizony, mint az egyszeri spanyol grand.~
 179 4 |             bosszúsan ütött a tenyerével az asztalra.~– No, hát azért
 180 4 |                levő szivardobozra esett: az rögtön adott neki egy jó
 181 4 |           eltávoztával odaszorította ezt az ablakmélyedésbe.~– Hát most
 182 4 |         elküldték Debrecenbe, járjon ott az iskolába – szokjék a jámbor
 183 4 |                 fiút haza.~– Igen ám, de az instruktor azt mondta, hogy
 184 4 |                   azzal markunkba nyomta az útipénzt, hogy találjunk
 185 4 |                  fölkerestük.~– Még nem. Az csak később következik.
 186 4 |          túlparton járt!~– Hát nem lehet az innenső partra átlőni? Innen
 187 4 |                  Pestre, s akkor állt be az említett eventuálitás.~–
 188 4 |           katasztrófán. Ott elvesztették az utolsó garasukat is.~– De
 189 4 |            utolsó garasukat is.~– De még az útiköpenyegeinket is, különben
 190 4 |        elmaradozott egy-egy öltönydarab. Az utolsó stáción kénytelen
 191 4 |                 már gyerekkoromtól fogva az volt a hivatalom, hogy ha
 192 4 |                gyöngeség még hagyján, de az a hóbortos agy. Az apai
 193 4 |           hagyján, de az a hóbortos agy. Az apai elmeháborodottság lappangó
 194 4 |           elöljárójával szemben, s gyáva az ellenség előtt.~– Én nem
 195 4 |                   Híja be ön azt a fiút!~Az ifjú úr visszajött, egész
 196 4 |                   mi tetszik – szólt ez, az egyik lábát rázva, mintha
 197 4 |                nem bolondultam meg, hogy az úr termetére való ruhában
 198 4 |                öltözetet.~– De hogy mert az úr nekem ruhát varratni
 199 4 |                  úr nekem ruhát varratni az én mértékem nélkül? Azt
 200 4 |            eszkábált?~– Pestről hozattam az öltönyeit: Formanektől,
 201 4 |                  magát.~Ez lefegyverezte az ellenmondás szellemét, elvette
 202 4 |                 még csak egy tükör sincs az úrnak a házánál?~– Nincs.~
 203 4 |                úrnak a házánál?~– Nincs.~Az ereklyét zár alatt szokta
 204 4 |                  alatt szokta tartani.~– Az ember azt sem tudja, hogy
 205 4 |                sem tudja, hogy áll rajta az öltözet.~– Hát hisz emiatt
 206 4 |             magát. Most már nem húzódott az operációtól; az orvos ugyan
 207 4 |                 húzódott az operációtól; az orvos ugyan úgy találta,
 208 4 |                 azt találta neki mondani az orvos, hogy a karjai nagyon
 209 4 |               karral? – Azzal kirántotta az egyik őrmester oldaláról
 210 4 |              karral malomvágásokat tenni az orvos felé. Az utoljára
 211 4 |      malomvágásokat tenni az orvos felé. Az utoljára is, nehogy orra,
 212 4 |                 Mikor aztán kezében volt az orvosi bizonyítvány, hogy „
 213 4 |                büszkén lépegetett vissza az összeíróasztalhoz.~– Ihol
 214 4 |              lesz. Legalább, ha elszökik az ember, nem keresik a neve
 215 4 |                    kiálta pulykamérgesen az ifjú. – Hanem harcolni fog,
 216 4 |            szárnyát.~– Engem is? – kérdé az nyugodtan.~– Önt négyfelé! –
 217 4 |          négyfelé! – kiáltá fenyegetőleg az ifjú, s az ollót beleüté
 218 4 |                  fenyegetőleg az ifjú, s az ollót beleüté az asztalba,
 219 4 |                 ifjú, s az ollót beleüté az asztalba, hogy megállt benne;
 220 4 |      kollégiumban: De hát ferblizni akar az úr velem, s vizinek teszi
 221 4 |                 egyszerre csak átcsapott az érzékenykedésbe.~Felkapta
 222 4 |                 Felkapta a három húszast az asztalról, s odadobta a
 223 4 |                    Hová jutottam! Hajdan az őseim saját bandériumaikat
 224 4 |                napi járóföldön mindenütt az őseim birtokán járok, s
 225 4 |                csizmámnak nincsen talpa. Az apámnak negyven paripája
 226 4 |            apámnak negyven paripája állt az istállójában!~E szavaknál
 227 4 |            szavaknál úgy égtek a szemei: az álla reszketett. Válság
 228 4 |         majoresconak a fia. Ferenc pedig az anyai ágon a kisebb birtokos
 229 4 |          szelíden:~– Lássa, kedves Soma, az ön édesatyja tehette azt,
 230 4 |        rendbehozza – de önnek még nincs.~Az ifjú le volt fegyverezve.
 231 4 |               szólt, egészen alábbhagyva az indulatoskodással. – Egészen
 232 4 |              paripázva és fegyverezve, s az egész szolgálatidő alatt
 233 4 |               minden szükségessel. Hanem az ehhez való pénzt önnek a
 234 4 |               ellenben ott leszek holnap az őrnagyánál, s annak a kezébe
 235 4 |                    Micsoda? Hát nem meri az én kezembe adni? Hát nem
 236 4 |               engem becsületes embernek? Az én becsületszavamban mer
 237 4 |                 A parancsszó meghökkenté az ifjút, az a másik fiú segített
 238 4 |         parancsszó meghökkenté az ifjút, az a másik fiú segített eldönteni
 239 4 |             másik fiú segített eldönteni az elhatározást, fülébe súgva:~–
 240 4 |                 véleményét.~– Azt mondom az úrnak, hogy az úr egy -h-h-h
 241 4 |                Azt mondom az úrnak, hogy az úr egy -h-h-h egy –~Koczur
 242 4 |                 Koczur kicibálta magával az ajtón.~Az elhozott szivarokat
 243 4 |              kicibálta magával az ajtón.~Az elhozott szivarokat aztán
 244 4 |               aztán el kellett helyezni. Az új kabát zsebébe egy szivartáska
 245 4 |          gondoskodott.Amint azt felnyitá az ifjú vitéz, annak egyik
 246 4 |        zsarnokának, s összecsókolá annak az arcát.~– Kedves, édes, jó
 247 4 |              Bizonyos, hogy mind megitta az újonctársaival azt az örvendetes
 248 4 |            megitta az újonctársaival azt az örvendetes véletlen pénzt,
 249 4 |           örvendetes véletlen pénzt, még az éjjel.~
 250 5 |                  a grófhoz. Gargóvár még az a birtok, amely a Rákóczi-korszak
 251 5 |              dísztermeket. A vidékieknek az a szokásuk, hogy a helyükben
 252 5 |               sáncárokban már nincs víz, az be van nőve gyeppel, de
 253 5 |              költözött ide; nem volt idő az udvarról a füvet feltépetni,
 254 5 |                 neki, hogy nagyon várják az uraságok, de mielőtt őexcellenciájához
 255 5 |                 tisztelkedni.~– Nem tesz az semmit. Hát mikor vadászatok
 256 5 |         legbecsesebb ó-mór bőrműveket, s az egyszerű rajzokban világhírű
 257 5 |             magára. Jól volt ő lakva úgy az asszonyi képpel, hogy jöhetett
 258 5 |             bejelenteni, nemsokára nyílt az oldalajtó, s belépett rajta
 259 5 |          grófkisasszony. Egyedül jött, s az ajtót is betette maga után.~
 260 5 |                   Haja olyan színű, mint az érett búzakalász hullámzó
 261 5 |               barnák-e, vagy sötétkékek: az élet tüze mélyen elrejtve
 262 5 |                ez a piros ajk megnyílik, az ember szinte megdöbben:
 263 5 |         megdöbben: íme, a szobor beszél. Az is olyan csendes, szenv
 264 5 |                 hideg.~De lehetett volna az a kéz akármilyen meleg,
 265 5 |                eszébe jutott volna, hogy az úgy szokás.~– Megbocsásson
 266 5 |                helyet mutatva Illavaynak az asztal mellett, mely a bőrpamlag
 267 5 |                 önnel beszélnem, mielőtt az atyámat meglátogatta. Ismeri
 268 5 |                  meglátogatta. Ismeri ön az atyámat?~– Találkoztam vele
 269 5 |                zárkózott és túl óvakodó. Az a kör, amiben az egész életét
 270 5 |                óvakodó. Az a kör, amiben az egész életét leélte, az
 271 5 |                  az egész életét leélte, az oka ennek. Ott mindenkinek
 272 5 |           hallott; s ha szólni kénytelen az ember, nem mondani el mindent,
 273 5 |                  írt.~– No, lássa ön. Ez az ő régi szokása. Hogy a bajának
 274 5 |                  kívánta, hát abból csak az lenne, hogy a kormánybiztos (
 275 5 |             kormánybiztos (föltéve, hogy az ön szíves közbenjárása teljes
 276 5 |             aztán itt vannak: elmondanák az atyámnak, hogy hiszen nem
 277 5 |                 ezt ki tagadhatná meg?~– Az igaz, hogy ezt nem lehetne
 278 5 |           lehetne megtagadni.~– Pedig ez az, amitől az atyám retteg.
 279 5 |        megtagadni.~– Pedig ez az, amitől az atyám retteg. Nem beteg
 280 5 |               nem akar részt venni ebben az egész mostani mozgalomban.
 281 5 |                 mostani mozgalomban. Sem az egyik fél, sem a másik fél
 282 5 |            fellázadt nép magához ragadta az uralmat, mikor ablakaink
 283 5 |             kérdés: hová tartoztok? – Ez az, ami atyámat kétségbe ejti,
 284 5 |                 s atyámat nem ijeszti el az a gondolat jobban, hogy
 285 5 |             kezében a zászlóval rohanjon az ágyútűzbe, mint az, hogy
 286 5 |              rohanjon az ágyútűzbe, mint az, hogy a neve meg legyen
 287 5 |              kérem önt, ne nyugodjék meg az ő levelében, tegyen többet
 288 5 |               álljon párthoz, itt hagyja az országot, s elmegy Badenbe.
 289 5 |                volt azon semmi verőfénye az indulatnak. Maga is vette
 290 5 |                  eszmékért. Belőlem csak az önérdek beszél. Én nem akarom,
 291 5 |              beszél. Én nem akarom, hogy az atyám bármely oldalra nézve
 292 5 |               győztes a végkimenetelnél? Az ellenpárton levőknek a birtokát
 293 5 |          ellenpárton levőknek a birtokát az bizonyosan el fogja kobozni.
 294 5 |          bebizonyítani e földi eredetét. Az a mosoly jól illett halvány
 295 5 |             Énbelőlem nem szól más, mint az önzés, s öntől mégis azt
 296 5 |                viseltetni. Ennek ön maga az oka. Önről azt mondja mindenki,
 297 5 |                   S aki nagyon jó ember, az mindenkinek az adósa.~Illavay
 298 5 |                 jó ember, az mindenkinek az adósa.~Illavay maga is elmosolyodott
 299 5 |                 egy másik levelet is írt az atyám.~– Igen, valami gyapjúszállítmányról,
 300 5 |               felügyelete alatt, aki azt az egész úton kíséri. Ez jelenti
 301 5 |                 hogy a gyapjúszállítmány az állam részére lefoglaltatott
 302 5 |                  azt tudatni fogja önnel az atyám, hogy abban a gyapjúszállítmányban
 303 5 |                azzal a szóval reklamálja az elrejtett ládát, hogy abban
 304 5 |                 s kérem, hogy mondja meg az atyámnak, hogy tőlem hallotta
 305 5 |           beszéljen ön igen határozottan az atyámmal. Mondja meg neki,
 306 5 |               kezét nyújtó Illavaynak, s az a kis kéz most már nem volt
 307 5 |                 át.~Illavay utána nézett az eltávozónak, s úgy tetszett
 308 5 |           szemközt, mikor nem hallja azt az álomországból jövő hangját.~
 309 6 |                                          Az utolsó Temetvényi gróf~Mégis
 310 6 |               Temetvényi gróf~Mégis szép az az őszinteség, mondá magában
 311 6 |            Temetvényi gróf~Mégis szép az az őszinteség, mondá magában
 312 6 |             Nagyon szép és ritka adomány az az őszinteség. Más leány
 313 6 |                 szép és ritka adomány az az őszinteség. Más leány azt
 314 6 |                 lehetővé a lehetetlent – az én szép szemeimért!”. Ez
 315 6 |                  hogy hogyan teszik meg, az az ő gondjuk. Ha megteszik,
 316 6 |               hogy hogyan teszik meg, az az ő gondjuk. Ha megteszik,
 317 6 |                 ő gondjuk. Ha megteszik, az nem is érdem; ha nem teszik
 318 6 |                érdem; ha nem teszik meg, az már gorombaság. Más leány
 319 6 |               volna előtte egy kicsit, s az most nagyon rosszul esett
 320 6 |                  szarvasagancsok, amikre az elejtő vadász neve van felakasztva,
 321 6 |             vadas ország termi azokat, s az őrző vadászcselédség száma
 322 6 |         komornyik kijött, s nagyon kérte az engedelmet, hogy őexcellenciája
 323 6 |              szeretné őexcellenciája, ha az olvasószobájába kegyeskednék
 324 6 |               látta meg a tükörből, hogy az sehogy sem illik össze a
 325 6 |               magára a főúr. – Hova lett az a büszke alak, ki a bécsi
 326 6 |                  kedvenc borbélyát látta az utcán a „Pöbel” élén deklamálni,
 327 6 |                  a bagnóból szökött meg: az a flanellotthonka is segít
 328 6 |                olyan keményen berregetve az „r” betűt, mintha annak
 329 6 |               szakállam egész errdő márr az ábrrázatomon. Nincs, aki
 330 6 |                  borrbélynak nem adhatja az emberr oda az arrcáját,
 331 6 |                nem adhatja az emberr oda az arrcáját, hogy lefarragja.~
 332 6 |              arra fog áttérni, hogy „hát az urat ki borotválja meg olyan
 333 6 |       szerencsére más vadnyomot üldözött az eszmecserkészet.~– Az ember
 334 6 |           üldözött az eszmecserkészet.~– Az ember most igazán nem tudja,
 335 6 |            magyarázni Ferencnek, hogy ez az eset, meg az az alak mennyire
 336 6 |          Ferencnek, hogy ez az eset, meg az az alak mennyire hasonlít
 337 6 |                  hogy ez az eset, meg az az alak mennyire hasonlít ehhez
 338 6 |         Szakasztott madame Rrroland! Nem az alakjára; de az egész szellemére
 339 6 |            Rrroland! Nem az alakjára; de az egész szellemére nézve.
 340 6 |                 Más idő, más ország volt az. Nálunk nem terem meg sem
 341 6 |                 általa felvilágosíttatni az okok felől, amikért a gróf
 342 6 |                 háta mögé téve azt, hogy az asztalpárkányon félig ráülhessen,
 343 6 |           bizonyosabb volna felőle, hogy az abban lakó rémszellemek
 344 6 |                 kompromittálva lenni sem az egyik, sem a másik félre
 345 6 |                 nézve. Minden intézkedés az én terhemre fog esni. Csupán
 346 6 |                 rendes elöljáróságomtól, az alispántól és megyegyűléstől.~–
 347 6 |                hát a kormánybiztos? Hisz az egy Henriot!~– Dehogy Henriot!
 348 6 |             micsoda jámbor ember volt ez az Illavay: más azt mondta
 349 6 |                   No, csak vigyázzon ön! Az ilyen idők kiforrgatják
 350 6 |                  ilyen idők kiforrgatják az emberrt a szokott jelleméből.
 351 6 |                   s minden miniszterrnek az álla alá nyúlt. A barrikádon
 352 6 |               Bocsásson meg, gróf úr; de az idővel gazdálkodnunk kell.
 353 6 |              kell. Engedje meg, hogy itt az íróasztalhoz leüljek, s
 354 6 |                francia háborúból, amikor az atyám saját zászlóaljat
 355 6 |              azokat visszatartani…~– No, az kellene még! Mi jut eszébe
 356 6 |                 bot nélkül járni. Meg ez az asztma! Hiszen hallhatja
 357 6 |                 még csak kaszákat tudott az intendatura kiosztani.~–
 358 6 |            capisco! capisco! Most kezdem az urat érteni! Ha nem lesz
 359 6 |               főúr, a hangján sem érzett az asztma. Félfejjel magasabb
 360 6 |              pecsételte.~– Ezt tehát még az éjjel tessék foganatosíttatni.
 361 6 |              jöjjön Gargóra.~– Úgy, úgy. Az úr okos ember. Vagy a leányommal
 362 6 |          leányommal beszélt? Ahán. – No, az legjobb lesz, ha éppen nem
 363 6 |                 hogy kegyeskedjék leülni az íróasztalánál és számomra
 364 6 |       elhatározottsággal ült neki a gróf az írásnak, mintha végrendeletét
 365 6 |                Illavay –, mert nekem még az éjjel nyomába kell jönnöm
 366 6 |             érkezett vendéget nem szokás az én kapumon kiereszteni.~–
 367 6 |             jöjjön négyezred magával.~Ez az okoskodás győzött. A gróf
 368 6 |            győzött. A gróf csak elővette az írásbeli tudományát, s megírta
 369 6 |                   Friss fogat vár rám, s az útbiztossal az útban kell
 370 6 |                vár rám, s az útbiztossal az útban kell összetalálkoznom,
 371 6 |                     A kulcsát? Mire lesz az jó?~– Arra, hogy ha a kormánybiztos
 372 6 |                 a szekrénykében, amit én az általa lefoglalt gyapjúzsákok
 373 6 |               jobban összegörnyedt. – Ha az azt meglátja? A szekrény
 374 6 |              aztán nem tudom, hova kerül az ön szekrénye? Ha a kulcsot
 375 6 |                elárultál bennünket ennek az embernek szólt hozzá szemrehányólag.~–
 376 6 |               Danton-pofa. Nézd meg csak az új Plutarchban az arcképét,
 377 6 |               meg csak az új Plutarchban az arcképét, s hasonlítsd ezzel
 378 6 |                  hasonlítsd ezzel össze. Az a protuberáns szemöldökcsont,
 379 6 |                 kiülő dombok a homlokon; az a kegyetlen, vérszomjat
 380 6 |                Csupa furfang, gyanakodás az egész ember. Itt sem akart
 381 6 |                  adtad a fejeinket. Hisz az én szürke fejemért már nem
 382 6 |              hogy hullott alá a kosárba!~Az öreg nemes szemében valósággal
 383 6 |                 egy szóba kerül, s akkor az elítélt kincseiben a feladó
 384 6 |                  Girondistáidat! Énnekem az első tekintet óta olyan
 385 6 |                 a gyémántjainkat, de még az álmomat is rá merném bízni.~
 386 7 |                                 Zsiborák~Az útibiztos ugyan nem várt
 387 7 |               káromkodott; belátta, hogy az útibiztosnak egészen igaza
 388 7 |                 igaza van: öreg, köhögős az ember, meghűthetné magát
 389 7 |             magát a deres őszi éjszakán; az is igaz, hogy a „diurnum”
 390 7 |             rakta őket, s megindult maga az utat megvizsgálni, amelyiken
 391 7 |         dandárjának végig kell vonulnia.~Az út a hegyek között hol felhág,
 392 7 |                   hol alászáll; nem megy az másképp ebben a görbe országban;
 393 7 |         gerendájuk korhadt; de abban nem az útbiztos a hibás, hanem
 394 7 |              kell oda hevenyészni kiadja az erdő. Egypár fejszés ember
 395 7 |                  A vármegye csinált útja az egész karannói völgyet úgy
 396 7 |                 hogy a legigazságosabban az egyik oldalát a Temetvényi
 397 7 |             Temetvényi grófok, a másikat az Opatovszkyak uradalmai határozzák
 398 7 |                 napi és éjszakai járóra. Az egyik uradalomnak a szélét
 399 7 |               egyik uradalomnak a szélét az óriási vadaskert sodronnyal
 400 7 |                 meg: ez a Temetvényieké, az átelleni erdős hegyhát az
 401 7 |                az átelleni erdős hegyhát az Opatovszkyaké. Ennek a vadaskertjével
 402 7 |                  kipusztították, amikért az öreg Opatovszkynak, csak
 403 7 |               fűrészmalmok dolgozzák fel az erdőt, hamuzsírfőző telepek
 404 7 |                változtak már meg ekképp.~Az országút a mély völgyből
 405 7 |              mint egy csodaszőnyeg végig az egész völgyvágányban; az
 406 7 |                 az egész völgyvágányban; az őszi dér varázsecsetjétől
 407 7 |                   vadkannak való menedék az. Az út közelében az Opatovszky
 408 7 |               vadkannak való menedék az. Az út közelében az Opatovszky
 409 7 |              menedék az. Az út közelében az Opatovszky részén látszik
 410 7 |                Opatovszky részén látszik az utolsó irtás. Egy-egy óriási
 411 7 |                  áll, mint megannyi sánc az út mellett, a magasra felnőtt
 412 7 |         záporáradatot keresztülbocsássa. Az idén egészen benőtte e hegyi
 413 7 |              hegyi árnak még a medrét is az iszalag; jeléül, hogy itt
 414 7 |          felhőszakadás a nyáron.~Ez volt az utolsó híd, amit még meg
 415 7 |          nyomukban a két munkás. Jó volt az óvatosság, ilyen helyeken
 416 7 |                 tartózkodnak.~– Hahó! Ki az? – kiáltá el magát a fáklyavivő.~–
 417 7 |               úgy hozták elé a híd alól. Az ember úgy tett, mintha részeg
 418 7 |                Felelet helyett elkezdett az ember dalolni.~Hiszen megteszi
 419 7 |              drótosra a szolgabíró. Arra az abbahagyta a dalolást, s
 420 7 |           kilőtte a puskája egyik csövét az ölfák felé: arra aztán sebes
 421 7 |               aztán sebes rohanássá vált az előbbi zörej, mintha öt-hat
 422 7 |                   Vizsgáljátok meg ennek az embernek a szeredását, meg
 423 7 |           cifraság, hogy zörögjön, mikor az ember táncol. Tót embernek
 424 7 |            szokott lenni, s felmetszette az öreg késsel. Hát abból meg
 425 7 |                 hadd nézek a szeme közé!~Az egyik munkás odavilágított
 426 7 |               hát: – Zsiborák!~– Te vagy az, zsivány! aki kétszer törtél
 427 7 |               pillanat alatt kiszabadítá az egyik öklét a fogva tartó
 428 7 |                lekapta onnan: – nem volt az alatt semmi daganat, hanem
 429 7 |            szívós bükkfa husángot vágtak az útfélről, azt a fogolynak
 430 7 |               hídnak nincs semmi baja.~– Az ellenség kéme lesz ez –
 431 7 |               elriasztottunk, bizonyosan az ő cinkosai voltak.~A hold
 432 7 |               tele fényben ragyogott már az erdős hegyhátak fölött,
 433 7 |               Szeretné már látni. Nyílik az ajtó, s kilép egy bájos,
 434 7 |          nyoszolyólyány. Megint jön más. Az meg még szebb. De az sem
 435 7 |                más. Az meg még szebb. De az sem ő; az meg a másik nyoszolyólyány.
 436 7 |                  még szebb. De az sem ő; az meg a másik nyoszolyólyány.
 437 7 |         szerteszét oszolj, bolond álom!”~Az volna szép, ha egy főszolgabíró,
 438 7 |                 a zabláját.~– No hát, mi az? – kiálta akkor a borotvált
 439 7 |                  mérgesen. – Ki állja el az embernek az útját?~– Valaki,
 440 7 |                  Ki állja el az embernek az útját?~– Valaki, akinek
 441 7 |                   Hát már azt hogy tudja az úr? – Azzal szépen letette
 442 7 |                szépen letette maga mellé az egész mangalétát.~A mai
 443 7 |              megmagyarázni, hogy mi volt az a gyutacs. – Ezt németül
 444 7 |               gyutacsot, hát akkor ennek az alakja olyan volt, mintha
 445 7 |               kapszli) fel lett találva, az egész átmeneti korszakot
 446 7 |            évtizedekig, míg végre eljött az ideje, hogy 1848-ban a nemzetőrség
 447 7 |                gróf úr őexcellenciájának az udvarnagyja vagyok. Gyapjút
 448 7 |               kormánybiztos úr lefoglalt az állam számára. Az ő parancsára
 449 7 |              lefoglalt az állam számára. Az ő parancsára kell azt a
 450 7 |                 hadi kasszából fölvegyem az árát. Ez pedig itt mellettem
 451 7 |                  mellém rendelt kíséret.~Az utolsó kérdésről azt hitte,
 452 7 |              önök éjszaka?~– Azért, mert az egyik kerekünkről lepattant
 453 7 |               már kezdte bosszantani azt az urat.~– Ejh! Hisz ezeket
 454 7 |                  egymás sorjában elzárta az országutat.~A fáklya aztán
 455 7 |                  van egy levél a gróftól az udvarnagy úrhoz.~Az az úr
 456 7 |              gróftól az udvarnagy úrhoz.~Az az úr elolvasta azt. Nem
 457 7 |           gróftól az udvarnagy úrhoz.~Az az úr elolvasta azt. Nem tetszett
 458 7 |                Ott van a levélben.~– Itt az út közepén?~– Ibi, ubi.
 459 7 |                  út közepén?~– Ibi, ubi. Az én felhatalmazásom így szól.~–
 460 7 |                  gyapjú között van.~– De az van kimondva, hogy halál
 461 7 |              vagyok, s majd hozzányúlok.~Az udvarnagy a katonát taszította
 462 7 |                  oldalba:~– Protestáljon az ellen kegyelmed!~– Mi a
 463 7 |                vagyok a kormánybiztosnak az életemmel, a fejemmel. Én
 464 7 |            vissza a paraszt.~Akkor aztán az udvarnagyhoz fordult Illavay:~–
 465 7 |                  szörnyedt fel egyszerre az udvarnagy, amint a háta
 466 7 |                 többiek azt hitték, hogy az alaktól ijedt meg, s a hasonlóvá
 467 7 |          fenyegetésétől; csak Illavaynak az éles szemei vették észre,
 468 7 |             szemei vették észre, hogy ez az ember annak a fogolynak
 469 7 |                  ember annak a fogolynak az arcától rémült meg olyan
 470 7 |              attól a perctől fogva aztán az udvarnagy igen alázatos
 471 7 |            udvarnagy igen alázatos lett. Az álla fázott, a homloka meg
 472 7 |               pedig azalatt leheveredett az útfélen a fűbe, az üres
 473 7 |          leheveredett az útfélen a fűbe, az üres puskája mellé, s elkezdett
 474 7 |                  szép fiastyúkra bámulva az égen, s nem gondolt semmire,
 475 7 |             elvágott nyakkal nem fekszik az útfélen, s hogy azt a levágott
 476 7 |           bezárta a saját kocsiládájába. Az udvarnagynak adott róla
 477 7 |                 fog ülni ide a szekérre, az elfogott kém mellé, s vigyáz
 478 7 |                visszaviszi őt a táborba, az őrnagy úrnak átadja, bejelentve,
 479 7 |                ami hiba történik valahol az országban, annak nem akad
 480 7 |                  annak nem akad gazdája: az mind a szolgabíróé.~
 481 8 |           bizonyítja, hogy a dandárjának az előcsapatja élén szokott
 482 8 |               nem rendkívüli ember. Maga az alakja is feltűnő, egyike
 483 8 |         daliáknak, akiket valaha láttunk az életben; achillesi alak,
 484 8 |             hamvával arcán, hangja, mint az érc; trombita, ha kiabál;
 485 8 |         csengettyű, ha kacag. Aztán volt az már minden, ami magyar emberből
 486 8 |                 ért a kardforgatáshoz és az adminisztrációhoz, s ha
 487 8 |                  adminisztrációhoz, s ha az elsőhöz ért, akkor okvetlenül
 488 8 |            mindezeknél is jobban értett, az volt a „nagyokat mondás”.
 489 8 |                  igaz, járandó pénz volt az ő szava, csakhogy előbb
 490 8 |                  a „Gemüt”, a franciánál az „esprit”.~A megérkezéskor
 491 8 |  szalmakomisszárius? (Ez volt a díszneve az élelmezési biztosnak.)~Az
 492 8 |                az élelmezési biztosnak.)~Az alig mert előkerülni.~–
 493 8 |               neki, hogy a szolgabíró.~– Az én tábori kémemet elfogatni
 494 8 |            Komáromba!~– Ki kísérte idáig az én emberemet?~– Elő kell
 495 8 |               szekeret kellene kísérned?~Az aztán elmondta, hogy mi
 496 8 |               mellé kell felállítani azt az akasztófát! A vérével akarok
 497 8 |                amelynek tornácáról osztá az őrnagy haragos intézkedéseit.~
 498 8 |                  voltak.~– Nem bánom! Ha az édesapám legkedvesebb fia
 499 8 |              szép csendesen felballagott az öt lépcsőfokon a tornácra.~–
 500 8 |                 bíró és delikvens. Kapta az úr a levelemet?~– Ugyan